Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-23 / 118. szám
Elméleti konferencia Varsóban > ' > ' • 18 Nemzetközi elméleti konferencia kezdődött Varsóban »A munkásosztály és pártja a fejlett szocialista társadalomban-« témáról. A képen a konferencia szünetében K0ns2.ta.nty in Katusev (balról). Középen Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője, a magyar delegáció vezetője. (Telefotó: CAF—MTI—KS) CHILE Allende alkotmányreformot jelentett be A chilei kormány kíméletlen 1 sarcot folytat azok ellen, akik veszélyeztetik az állaim biztonságát és polgárháborút kísérelnek meg kirobbantani az országban — jelentette ki Salvador Allende chilei elnök a parlament évi ülésszakának megnyitásán. Beszédében, amely immár harmadik »-üzenet az országhoz« és (körülbelül két órát át tartott, az elnök mélyreható alkotmány reformot jelentette be. Alllende elnök felszólította aiz ország népét, és a népi egység tömbjében tömörült pártokat, hiúsítsák meg a jobboldali erők bármilyen arra irányuló kísérletét, hogy az országban gazdasáigi és politikai káoszt teremtsenek. Allende jogszabályok előkészítését is bejelentette. Ezeknek megfelelően kiterjesztik a földreformot, bővítik az állami szektort, mégpedig a centralizált és a munkások részvételével történő gazdasági tervezés segítségével. Jaroszewicz Ankarába utazott Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Minisztertanács elnöke kedden reggel Ankarába utazott. Haim Talu miniszterelnök meghívására négynapos hivatalos látogatást tesz Törökországban. Útjára több miniszter és miniszterhelyettes is elkísérte. Piotr Jaroszewicz ankarai tárgyalásainak napirendjén a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése és a nemzetközi helyzet időszerű kérdései szerepelnek. A Trybuna Ludu kiemeli, hogy a két ország egymáshoz igen közelálló nézeteket vall az európai biztonsági értekezlet és a közel-keleti helyzet rendezése ügyében. Brezsnyev hazaérkezett Moszkvába GENF tjjabb SALTtalálkozó A hadászati fegyverrendszerek korlátozásával kapcsolatos tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség kedden Genfben megtartotta esedékes találkozóját. Ülésezett a kabinet Az izlandi közvélemény hangulata keserű és elszánt Az izlandi kabinet kedden egész délelőtt ülésezett Reyk- jakvikban. A 200 ezer lakosú ország kormánya a hírek szerint arról tárgyalt, vajon mit tegyen Izland: megszakítsa-e a diplomáciai kapcsolatokat Angliával, elhagyja-e a NA- TO-t, forduljon-e az ENSZ Biztonsági Tanácsához védelemért, és milyen taktikát alkalmazzanak a kis partvédelmi flotta hajói az angol bárkák elijesztésére. Mick Magnusson, a BBC reykjaviki tudósítója kedden az angol rádióban arról számolt be, hogy az angol flottaintervenció miatt az izlandi közvélemény hangulata keserű és elszánt. A lakosság Angliát teszi felelőssé a helyzet elmérgesedéséért és még a társadalominak az a része is, mely angolbarátságáról volt ismert, agresszióval vádolja Nagy-Bri- tanniát. KAMBODZSA Harcok a 4. számú fűútvonal mentén PHNOM PENH A kambodzsai haditudósítások szerint újabb harcok lángoltak fel a Phnom Penh főváros és Kompong Som mélytengeri kikötő közötti 4. számú főútvonal mentén. Egy Phnom Penh-i katonai szóvivő kedden beismerte, hogy a felszabadító erők ellenőrzésük alá vonták az országút tíz kilométeres szakaszát és elfoglalták a Lón Nol rezsim alakulatainak két további állását. HONOLULU A Csendes-óceán térségében állomásozó amerikai fegyveres erők honolului főparancsnokságának közleményéből kitűnik, hogy amerikai harci repülőgépek, köztük B—52-es repülőerődök is folytatták Kambodzsa felszabadított területeinek bombázását. (Folytatás az 1. oldalról) A két államférfi ezután elvonult a nyugatnémet szárazföldi haderő, légierő és haditengerészet díszszázadai előtt, majd a katonazenekar eljátszotta a Szovjetunió és az NSZK himnuszát. A különgép lépcsőjénél Leo- nyid Brezsnyev kézszorítással búcsúzott el nyugatnémet vendéglátóitól és a szovjet nagy- követség munkatársaitól. Majd még az utolsó perceket is kihasználta arra, hogy négyszemközti «munkamegbeszélést« folytasson Willy Brandttal és Egon Bahr szövetségi miniszterrel. Leomyid Brezsnyev külön- gépe ll.18-.kor emelkedett a magasba a repülőtér betonjáról. • * * Leonyid Brezsnyev, az SZKP központi Bizottságának főtitkára, elhagyva az NSZK területét, a repülőgépről táviratot in tézett Willy Brand thoz, az NSZK kancellárjához és köszönetét fejezte ki az iránta tanúsított vendégszeretetért. — Abban a reményben távozom, hogy az elmúlt napokban általunk végzett közös munka jól szolgálja az országaink közötti kapcsolatok fejlesztését —, hangzik a távirat. * * • Tegnap délután négy óra után néhány perccel ért földet Moszkvában az az IL—62- es szovjet kormánygép, amely Leonyid Brezsnyevet, valamint a kíséretében lévő személyiségeket — Andrej Gromiko külügyminisztert, Nyikolaj Patoli- csev külkereskedelmi minisztert. Jekatyerina Furceva kulturálisügyi minisztert, Borisz Bugajev repülésügyi minisztert, Alekszandrovot és Blato- vot, az SZKP főtitkárának tanácsadóit Leonyid Zamjatyint, a TASZSZ vezérigazgatóját szállította Bonniból Moszkvába Az ötnapos nyugat-németországi látogatásról visszatérő Leonyid Brezsnyevet a vnuko- voi repülőtéren Alekszej Koszigin miniszterelnök, Mihail Szuszlov és az SZKP Politikai Bizottságának, más tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, szovjet hivatalos személyiségek, a nyugatnémet nagykövetség munkatársai, valamint nagyszámú újságíró és fotóriporter fogadta. Az érkezésről, akárcsak a bonni búcsúztatásról a moszkvai televízió helyszíni közvetítésben számolt be. A televízió hírmagyarázója abban a percben, amikor Brezsnyev és kísérete kilépett a repülőgépből, »béke és a nemzetközi együttműködés szempont j álból elsőrendű jelentőségű jóakarati küldetés« befejezéséről beszélt, és hangoztatta, hogy ez a látogatás »meggyőző bizonyítéka volt a lenini békés együttélési politi ka életképességének«. A szovjet fővárosban rámutatnak, hogy a Petersberg hotelben lezajlott politikai eszmecserék eredményeként Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt valóságos európai eny hülósi akcióprogramot dolgo • zott -ki az elkövetkező időszaaA hétfőn este aláírt szovjet— NSZK közös nyilatkozatról állapította meg a francia L’Humanité: A bonni megbeszélések záróokmánya kétségtelenül az elmúlt 25 év európai történetének egyik legfontosabb dokumentuma. Elsősorban politikai vonatkozásai teszik azzá, amelyek hosszú időre rányomják majd bélyegüket a szovjet-nyugatnémet és általában a kelet—nyugati kapcsolatokra, rendkívül jelentősek azonban az együttműködés példa nélküli méretű gazdasági vonatkozásai is. Tömör és találó ez a francia értékelés. A közös nyilatkozatból ítélve a beteljesültnél, az elvége- zettnél még fontosabb és biztatóbb az, ami a jövő lehetőségeit illetően felrajzolódott. A látogatás gyümölcse három államközi megállapodás: a gazdasági, ipari és műszaki együttműködési, a kulturális kapcsolatokról és a légiforgalomról kötött megegyezés. De ez csak kóstoló azokhoz a nagyszabású ipari tervekhez és közös vállalkozásokhoz képest, amelyekről a két ország cégei behatóan tanácskoznak. Egyet, mutatóba, megemlít a közös nyilatkozat is: a Szovjetunióban nyugatnémet részvétellel építendő kohászati kombinát, amelyet — előzetes értesülések szerint — az iparágban a világon legnagyobb és legkorszerűbb technológiájú, berendezésű létesítményének szánnak. Az ilyen gazdasági ügyletnek megvan a maga »politikai-« összefüggése. Minthogy ezek az ügyletek hosszú-hosszú évekre szólnak, s a két ország életének rendkívül fontos szektorait közvetlenül is összekötik — az államközi kapcsolatok, sőt az összeurópai viszonylatok stabilitását feltételezi. Ilyen módon az európai feszültség további, gyorsiramú envhiilé- sének jele és ösztönzője a látogara. E program négy fő pontja: a nyugatnémet—csehszlovák leap csői átok rendezése a műteni egyezmény érvénytelensége alapján; a diplomáciai viszony felvétele az NSZK és több európai szocialista ország, öztük M.agyarorszáig között; a Helsinki európai biztonsági konferencia összehívása a legközelebbi jövőben és a haderőcsökkentési tárgyalások bécsi előkészítő konzultációinak mielőbbi befejezése. * tás és az eredményeit rögzítő közös okmány. A két államférfi aláírását viselő nyilatkozat a Helsinkiben folyó sokoldalú konzultáció »hamaros befejeződését« ígéri, hogy aztán »a legközelebbi jövőben összehívják« magát az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó tanácskozást. <A küldöttség szóvivőjét. Zamjatyint, a TASZSZ vezérigazgatóját már kevésbé kötik államférfiül meggondolások. Pontosabb dátumod mondott, a sajtóértekezleten kijelentette, hogy reálisnak látszik az értekezlet összehívásának június végi időpontja.) Van a szovjet—-NSZK közös nyilatkozatnak egy olyan mondata, amely közvetlenül Magyarországra is vonatkozik. Miután a két fél előrevetítette a csehszlovák— NSZK tárgyalások sikeres befejezését, »a müncheni probléma lezárása« alapján Brandt »hangoztatta a szövetségi kormány készségét, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesítsen mindazokkal a kelet-európai országokkal, amelyekkel még nem áll diplomáciai viszof yban«. Leonyid Brezsnyev teljesen indokoltan beszélhetett a nyugatnémet televízióban elmondott nyilatkozatában arról, hogv sikeresen hajtják végre az SZfIP XXIV, kongresszusának útmutatását. Ez a teljesen szabadon előadott televíziós beszéd, amely — értesülések szerint — rendkívül kedvező fogadtatásra talált az NSZK közvéleményében. így vázolta a további célt: »Egyszer s mindenkorra a múltba kell tűnnie annak az Európának. amely nemesrvszer volt borzalmas rombolásokat és embermilliók pusztulását okozó agresszív háborúk tűzfészke. Mi azt akarjuk, hogv lépjen helyébe a béke, a kölcsönös bizalom, és az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködés kontinense.«. Le Dúc Tho és Kissinger tárgyalása Í únius első napjaiban, egyes értesülések szerint június 4-én nyílik meg az ENSZ közel-keleti vitája. Gyakorlatilag tehát az izraeli agressziónak 6. évfordulóján, amelynek 6orán az izraeli hadsereg megszállta az arab országok jelentős területeit. A hatnaposnak mondott háború valójában még mindig tart: izraeli megszállók állomásoznak az egyiptomi Sinai- félszigeten, a szíriai Golan- magaslatokon, a Jordán nyugati partvidékén, s Tel Aviv bekebelezte Jeruzsálem arab óvárosát. Az izraeli katonai . megszállás nem ideiglenes jellegű, amely az ellenségeskedések beszüntetése után megszűnik; Tel Aviv hivatalosan is közölte Jarringgal, az ENSZ« főtitkár közel-keleti megbízottjával, hogy nem hajlandó visszavonulni valamennyi megszállt arab területről. An- nektálni akarja a Sinai-félszi- get egy részét, elsősorban az Akabai-öböl hajózását ellenőrző Sarm-el-Sejket, továbbá a Golan-magaslatokat, s azt sem titkolja, hogy a Jordán nyugati partvidékén katonai erődvonalat akar megtartani. Vagyis el akar ragadni arab területeket, terjeszkedő politikát hirdet. Ez az izraeli politika juttatta zsákutcába a Jarring-missziót, ez akadályozta meg eddig a közel-keleti konfliktus békés rendezését. Amikor nemrégiben Libanon panaszt emelt a területére Somogyi Néplap A Közel-Kelet újra az ENSZ előtt behatoló izraeli kommandók támadása miatt, az egyiptomi külügyminiszter megragadta az alkalmat és a Biztonsági Tanácsban folyó vita során kérte: rendezzen a világszervezet átfogó közel-keleti vitát, tisztázza a helyzetet, mutasson rá a válság megoldatlanságának felelőseire. Ezt az egyiptomi javaslatot magáévá tette a Biztonsági Tanács: ennek alapján kerül sor június elején az újabb vitára. Hogy milyen súlyos a közel-keleti helyzet, kitűnik Waldheim főtitkár jelentéséből is. Ez a beszámoló, amely a Biztonsági Tanács vitájában tárgyalási alapként fog szolgálni, egyértelműen leszögezi: »Zsákutcába jutottak az ENSZ-nek a közel-keleti válság rendezését célzó erőfeszítései.« A kérdés tehát az: hogyan lehet kijutni ebből a zsákutcából? Ami a szocialista országokat illeti, álláspontjuk egyértelmű: végre kell hajtani a Biztonsági Tanács 1967-es határozatát, amely előírja az izraeli megszálló csapatok kivonását és a biztonságos békét a térség valamennyi állama számára. Ez a megbékélés azonban nem érdeke Izraelnek, amely arab területeket akar bekebelezni, é6 amelynek Dajan tábornok szerint inkább van szüksége »Sarm-el-Sejkre béke nélkül, mint békére Sanm-el-Sejik nélkül«. Izraelnek ezt az annexiós politikáját gyakorlatilag támogatja az Egyesült Államok is, amely meg-megújított íegyverszallítmányokkal, Phantom vadászbombázókkal, modern elektronikus hadíelszereléssel és nem utolsósorban sok-sok dollár- millióval támogatja Izraelt. Az amerikai koncepció világos: Izraelnek kell betöltenie a közel-keleti csendőr szerepét a haladó arab mozgalmakkal szemben. Abba Eban izraeli külügyminiszter egyik legutóbbi nyilatkozatában kijelentette: ellenzi az 1967-es háború 6. évfordulójára kitűzött közel-keleti vitát, mert az szerinte »csak megnehezítené a térség helyzetét«. Eban legutóbbi washingtoni látogatása során összehangolta az izraeli és az amerikai taktikát mind az újabb ENSZ-vitára, mind az esetleges nemzetközi kezdeményezések meghiúsítására. Az A1 Ahram című kairói újság úgy tudju, hogy »az Egyesült Államok vétójogával élve is kész lenne megakadályozni az olyan jellegű intézkedéseket, amelyek egyrészt nem felelnek meg saját közel-keleti érdekeinek, másrészt nem nyerik el Izrael tetszését«. Világos tehát, hogy Tel Aviv szabotálni akarja az újabb békekezdeményezéseket is, az ENSZ közel-keleti vitáját is, s feltehető, hogy ebben a törekvésében ismét támogatja a washingtoni diplomácia. Ami az egyiptomiakat illeti, fokozzák diplomáciai offenzí- vájukat az ENSZ-vita előestéjén. Kairói diplomáciai körök szerint Egyiptom most mindenekelőtt Franciaország és más nyugat-európai államok közreműködésével szeretné elmozdítani a holtpontról a közel-keleti rendezés ügyét. Kairó tehát a Jarring-misszió kudarca után valamiféle olyan új kezdeményezést szorgalmaz, amely a nagyhatalmi konzultációk felújítása, vagy egy nemzetközi tanácskozó testület felállítása révén tenne újabb kísérletet a Biztonsági Tanács közel-keleti határozatának végrehajtására. Ebbe a vonalba vág bele egyfelől Hafez Iszmailnak. az egyiptomi államfő nemzetbiztonsági tanácsadójának legutóbbi párizsi és madridi megbeszélése, másfelől Scheel nyugatnémet külügyminiszter látogatása arab országokban. Az NSZK külügyminisztere, aki részt vett Brezsnyev és Brandt bonni megbeszélésein, amelyek során érintették a közél-keleti helyzetet is, Kairóban Szadat elnökkel és El-Zajjat külügyminiszterrel tanácskozott; innen Bejrútba és Ammanba is ellátogatott. Jelentős tény, hogy Scheel a tiszteletére adott kairói vacsorán kijelentette: »A Biztonsági Tanács 242-ee számú határozatának végrehajtása a konfliktus megoldásának legmegfelelőbb módja.« A BT-határozat mellett egész Európa felsorakozik. Az izraeli—amerikai obstrukció mindinkább elszigetelődik. Ez a tendencia minden bizonnyal tükröződik majd az ENSZ közel-keleti vitájában is. K. L Le Due Tho, a VDK képviselője (balról) és Henry Kissinger, Nixon elnök tanácsadója a tárgyalás szünetében. (Telefotó: AP—MTI—KS) (Folytatás az l. oldalról) Le Dúc Tho és Henry Kissinger keddi tanácskozása után helyetteseik — Nguyen Co Thach külügyminiszter-helyettes és William Sullivan külügyi államtitkárhelyettes — az FKP Gií-sur-Yvette-i villájában estig folytatták a megbeszélést a részletkérdésekről. A vietnami békemegállapo- ,dás szigorú végrehajtását célzó intézkedésekről folyó tanácskozás állásáról kedden egyik fél sem nyilatkozott, Nguyen Co Thach újságírók kérdésére válaszolva nem erősítette meg Henry Kissinger hétfőn tett kijelentését, arnfely szerint történt haladás a tanácskozásom. Véget ért a másfél napos angol—francia csúcstalálkozó Kedden délben — több minit ki Lene oras eszmecsere után — véget ©rt a másfél napos angol—francia csúcstalálkozó. Az Elysée-palota szóvivője délután tartott sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy a találkozón, mint várható volt, nem hoztak konkrét döntéseket, de az eszmecsere így is hasznosnak bizonyult. A találkozó során a két államférfi egyetértett abban, hogy a »Nixon-mamet«, vagyis az Egyesült Államokkal folytatandó kereskedelmi tárgyalások során a közös piaci országoknak egységes álláspontot kéül elfoglalniok. A szóvivő kijelentéseiből kitűnt, hogy Heath miniszterelnök nem adott konkrét választ a Párizst leginkább érdeklő kérdésre, nevezetesein arra, hogy mikor szüntetik meg a font sterling külön lebegtetését.
