Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-08 / 82. szám

Hova megy a munkásosztály? A kérdést Elio Petri filmje téteti fel velünk — s nem is fukarkodik a válasszal: A munkásosztály a paradicsomba megy. Ez a felelet természetesen keser­nyés is, cinikus is, azon túl, hogy meghökkentő. A film cí­me bár általánosságra utal, valójában nagyon is konkrét helyzetről szól; egy olasz gyár munkásairól, még szűkebben a munkások egy csoportjáról, sőt még abból is kiválaszt egv arcot — egy sorsot — a ka­mera, és annak a »-paradi­csomiba menetelét« fürkészi. Mai olasz munkásarcot lá­tunk, egy jellegzetes típust, aki kénytelen-kelletlen magán viseli, vagy inkább vállán hordja az örökségét, a kiván- dorlóreménységet, a szakszer­vezetiküzdelmet, a sztrájk­hangulatot. Elkíséri gyárba induláskor az egyetemisták osztályharcra buzdító — való­jában többnyire ágáló — hangszórója, a munkahelyen pedig a tulajdonos hangszóró­ja fogadja: jó munkát és többtermelést kíván. Elio Pet­ritől nem meglepő a munkás iránti érdeklődés (nemrég lát­hattuk a Sacco és Vanzetii cí­mű filmjét), s ugyancsak nem meglepő ez a tényközlő, de alapjában nagyon is szenve­délyesen társadalomkritikus magatartás (nemrég játszották a mozik másik filmjét: Vizs­gálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében). A munkásosztály a paradi­csomba megy a meglepetés bombája volt a cannes-i fesz­tiválon, és nagydíjat hozott alkotójának, temérdek elisme­rést a munkást alakító, nagy szerű főszereplőnek, Gian Ma­ria Volontének. A főhős. Mássá eleinte első munkás volt, hozzá szabták a normát, ő volt a fő húzó, a gépember, a dühös hajtós, akinek magánélete is gépiess- vált már. Balesete döbbenti rá, hogy innen az út a földi '»paradicsomba-", a bolondok­házába vezethet csak. Ezért lesz belőle a szakszervezeti bérharcok során radikális sztrájkoló, akit tulajdonképpen nem boldogít a győzelem sem, Kiválóak közössége >*A KISZ Somogy megyei Bi­zottsága értékelte a kiváló ifjú­sági klub pályázatra beneve­zett közösségek tevékenységét, és a többek között kiváló cím­mel tüntette ki a nagyatádi Angela Davis ifjúsági klubot.«« (Újsághír.) . A FEGYVERES ERŐK Klubjában berendezett ifjúsági klubhelyiség oitthonos, barát­ságos. A főfalon a névadó An­gela nagyméretű képe látha­tó. A terem dekorációja ízlé­ses, a klub tagjainak munká­ját dicséri. Halk zene szól, az asztalok körül mintegy 15—20 fiatal beszélget, társasjátékkal szórakozik. Az egyik asztalká­nál találtuk Patkó Margit fia­tal középiskolai tanárt, a klub vezetőjét. Vele és asztal társai­val, Huszár Judittal, Magyar Attilával és Kiscsinál György- gyel beszélgetünk arról, hogy mivel érdemelték ki a kiváló címet — Klubunk nem nagy múlt­ra tekint vissza, mert mind­össze két éve alakult Jelenleg harmincán vagyunk — mond­ja a klub vezetője — Van kö­zöttünk üzemi munkásfiatal, gimnazista és szakmunkásta­nuló is, fiúk, lányok egyaránt. Átlagos életkoruk 18 év. — Szeretünk idejárni — mondja Kiscsinál György —, mert a szórakozás, a kötetlen társalgás és a tánc mellett még olyasmit is kapunk, ami­nek sok hasznát vesszük. A programról Ratkó Margi­tét kérdezem. — Éves munkaterv és havi program alapján működik a klub. A javaslatokat a klubta- nács gyűjti össze és terjeszti a klubgyűlés elé. Ott azután vi­ta alakul ki, újabb javaslatok: hangzanak el, míg elnyeri vég­ső formáját a program. Sze­rintem ez így helyes, így de­mokratikus. Azt kapják a fia­talok, amit szeretnének, nem erőltetünk rájuk semmi »kö- telézőt-«. Belelapozok a tervbe, amely szinte a nevelés valamennyi területét felöleli. Vetélkedők, előadások, fómmműsorok, író, —olvasó találkozók, kirándu­lások, közös színház- és mozi­látogatások, és ki tudná va­lamennyit elsorolni. A klub minden tagja egy­ben könyvtári tag is. Az iro­dalom és a műkedvelő tevé­kenység iránti szeretetük meg­nyilvánul abban is, hogy hét fiatal irodalmi színpadot ala­kított Pauskó Lajosné vezeté­sével. Nyilvános szerepléseik száma megközelíti az egy tu­catot. Az idei művészeti ve­télkedőre a VIT gondolatának a jegyében állították össze műsorukat, Néger kiáltás cím­mel. Kikre és milyen előadásokra emlékeznek szívesen? Már sorolják is a körülöt­tem ülők: — Rumi Attila fia­tal képzőművész velencei él­ménybeszámolójára, ő sok szép színes diát is vetített, Kenne­dy Tiborra, a zeneiskola igaz­gatójára, aki a zenetörténetbe vezette be őket. Knapp Ottó gimnáziumi tanárra, aki több természettudományos előadást is tartott. A fiatal fővárosi írók közül Kiss Benedek, M6- zsi Ferenc és Dinnyés József találkozott a klub tagjaival. No és emlékezetes még a múlt nyári egyhetes Soproni és kétnapos budapesti kirán­dulás is. amelyen húszán vet­tek részt. A KLUBNAPLŐ, amelyben minden eseményt megörökíte­nek, hű krónikása a klubélet­nek. A családi eseményeket, név- és születésnapokat is a klubban ünnepük meg, ilyen­kor egy kis szerény ajándék­kal is kedveskednek az ünne­pel tnek. — Még valami fontosat sze­retnék mondani — mondja a klub vezetője. — Nem tarta­nánk itt, ha a klubvezetőségtől nem kapnánk ilyen nagy er­kölcsi és anyagi támogatást. Kálmán Ferenc klubparancs­nok lehetővé tette, hogy térí­tés nélkül látogathassuk a kü­lönböző műsorokat, rendezvé­nyeket. Ez nekünk igen sokat számít. Deres! Sándor a többiek érte-kiállása sem, a megszerzett részeredmények sem, a módosított normarend­szer sem. A különálló gépeket a tőkés ugyanis szalagra cse­réli, ahol szinte egymást haj­szolj ák, és az emberi, munka­társi kapcsolatok is beszélge­tésfoszlányokba torzulnak, itt ér véget Petri képsora: hosz- szú állókép, egy megmerevült munkásarc hatalmas felkiáltó­jele. Ezt a filmet nehezen forgat­ták, az alkotók ugyanis gyá­rakban kívánták elkészíteni a felvételeket. A forgatókat el­utasító tilalom táblák már jel­zik a cél protestáló erejét és általános igazságait is: az egy arc valójában a tőkés nagy­üzemben megfáradt munkás aroa, sorsa ha még oly egyedi is: munkássors. S a valóságos munkássors az, mely a nyu­gati filmgyártás szélsőséges kommersz, szex- és ka land- dömpingje, vagy elvont intel­lektuális »művészfilm« vonu­lata után helyet követelt a mozivásznon, következetes ki­állást, hűséges és közérthető ábrázolást. Ezzel együtt mű­vészi filmalkotás Elio Petri filmje. Munkásfilm, amely merészen áthúzza az — egyéb­ként sikeres — olasz vígjáté­kok sablonjait, ahol jó humo­rával rokonszenvet vagy szá­nalmat ébresztett az olasz munkás. Kellenek azok a fil­mesek — például a svéd Bo Wideborg (Adalen 31) —, akik nem kívülről, felülről, hanem belülről fényképezik a mai nyugati munkásosztályt. Ezek a szorongásoknak, lelki elnyo- morodásnak a fogyasztód tár­sadalom »áldásainak« kitett rétegek nem ébresztenek szá­nalmat, hiszen sugározzák, hogy itt nem szánalomra és reformer filantrópiára van szükség. Igen sok vonatkozás­ban ezek a filmek az osztály­harc filmjei. »Történelmi éle­tünk bizonyos pontján a tár­sadalmi csoportok elszakad­nak a hagyományos pártjaik­tól, vagyis a hagyományos pártokat — adott szervezeti formájukban, s az őket alko­tó, képviselő és irányító em­berekkel — nem ismerik el többé osztályuk vagy osztály­frakciójuk hű kifejezőjének« — ■ összegezte tapasztalatait egy olasz marxista filozófus, Antonio Gramsci. A z olasz munkás »törté­nelmi« élete, viszontag­ságai, csalódásai — Elio Petri filmje több lényeges ponton találkozik a marxista filozófus igazságaival. Főleg Gramsci nak egy másik követ­keztetésével: »Az akarat célra törő; ám késedelmes és több­nyire hosszú folyamatra van szükség ahhoz, hogy szerveze­tileg és politikailag központo­sukon.« A filozófia igazsága, a »hosszú folyamat« néha egy egész élet bénító falak között, ahol az innen levők úgy re­mélik, hogy ott túl már a »paradicsom« van, örök termő fáival és gyümölcseivel. Megnyílt Pécsen az V. pedagógus-kórus fesztivál Pécsen ünnepi hangverseny- nyei nyitották meg szombaton az V. országos pedag »us-kó- rusíesztiváit. A Liszt Ferenc ta-gvírseny teremben tartott :onoerten a soproni, a hajdú- szöboszlói, a mátészalkai, az enesi, a hevesi és a nyíregy­házi pedagógusok énekkara adott tegnap műsort. Ez az eddigi legnépesebb fesztivál: az ország minden részéből tizenkilenc kiváló kó­rus — mintegy 900 dalos — találkozik itt Kodály Zoltán- emléfcéremmel tüntetik ki a legeredményesebben tevéfoemy- i kedó pedagóguskórusokat Sikeres volt a féláru könyvvásár Szombaton nagy sikerrel zá­rult a könyvterjesztők kéthe­tes föláru könyvvására. Az 50 százalékos kedvez­ményi vei kapható könyvek ez- itta' ■ l.r- gazdag vá­ar t . ná és a több mi :• o i meg /ásá­rolhatu mű közül jó néhány már az első napákban elfo­gyott Általános tapasztalat szerint nagy sikerük volt a népszerű tudományos, ismeretterjesztő köteteknek, a művészeti kiad- ványoikmak; feltűnően nagy keresletnek örvendett néhány, színházzal és tánccal foglalko­zó mű. A legnagyobb érdeklő­dés a képes és ifjúsági köny­veket kísérte. Elfogyott 500 emléklap Kaposvár új címerét bélyegzik a lapokra Ilyen sikere még nem volt bélyegkiéllitásnak Kaposvá­ron. Ezt olyan öreg bélyeg- gyűjtők mondják, akik már sok kiállítás rendezésében részt vettek. Véleményüket igazolják azoknak a bejegyzé­sei, akik más városból utaz­tak ide, hogy megnézzék a szép és értékes gyűjteménye­ket, összeállításokat. Cservenka Károly vélemé­nye a következő: »Nagyon tetszett a kiállítás... Érdemes volt Budapestről lejönni, mert tanultam a kiállításból«. Ma­rosi Annamária sorai: »Élmé­nyekkel gazdagon térek visz- sza Szombathelyre«. A több ezer látogató biztos jele a si­kernek. Az ötjszínnyomásos emléklapból ötszáz elfogyott az első napokban. Háromszáz levélcsomag érkezett az ország minden tájáról a szervező bi­zottság, illetve az alkalmi pos­tahivatal címére azzal a kí­vánsággal hogy üssék rá az emlék bélyegzőt. — Van forgalom? — kér­deztem Horváth Sándornétól, aki az alkalmi postahivatal­ban dolgozik, s türelmesen állja a bélyeggyűjtők ostro­mát. — Van, mindig ... — Előfordul-e furcsa kérés. — Igen. Az a legértékesebb emlékibélyegzés, amelynek áp­rilis 4-e, azaz a megnyitás napja a dátuma ... Sokan kö­nyörögték, hogy hajtsam visa- sza a bélyegzőt. Ez azonban tilos. Közben mindig jönnek. Hol fiatal lányok, azután Idősebb emberek. Egy katona is felál­doz néhány percet a kimenő­jéből. A bélyeggyűjtők szíve­sen kalauzolják a vendégeket, elmagyarázzák m,i miért ér­dekes, megmutatják azokat a bélyegeket, amelyek somogyi tájat (például a Balatont), so­mogyi festményt (Rippl-Ró- naiét), somogyi népművészeti emléket (Csököly, Lengyeltóti) ábrázolnak. A kis asztalon egyre fogy­nak az emléklapok, a posta­hivatal bélyegtartójából a bé­lyegek. — Milyen bélyegeket árusí­tanak ? 1 — Az üvegfestők-sorozatból Rippl-Rónai József Múzsák című művét. Ez négyvenfiilé- res, s azért viszik annyira, mert mégis somogyi vonatko­zású. Azután az egyforintos Madách-“bélyegeit. Nagy kár, hogy nem jelent meg időre a kaposvári emlékbélyeg. A jubileumi bélyegkiállí:ás ma este zárja kapuit. L. G. Három megye úttörőinek daloeünnepe Éneklő ifjúság Somogyot a házigazda megyét köszöntő népdalcso­korral mutatkoztak be a La- tinca Sándor Megyei Művelő­dési Központban a három me­gye, Vas, Zala és Somogy ál­talános iskolai egyesített kó­rusai. A látványos közös szá­mot mintegy 500 gyermek éne­kelte egyszerre Zákányi Zsolt vezényletével. Óriási lelkesedéssel fogadta a színházterem közönsége a másik közös számot is, Ka­rai—Kodály Kodály szavait, melyet a szerző, Karai József vezényelt. Az éneklés közössé­gi élménye fogalmazódik meg ebben a műben, s mindenkori megszólaltatása egyben az énékkaxi mozgalom »zászlaja« is. Ennék a mozgalomnak a to­vábbfejlesztését tűzte ki cé­lul a három megye, mikor az általános iskolai énekkarok találkozóját elhatározta 1972- ben. Tavaly Szombathelyen rendezték ezt. Somogy, illetve Kaposvár szívesein fogadta a kezdemé­nyezésit is, és most a daloso­kat is. Erről beszélt ünnepi lyettese. S az Éneklő ifjúság dalosver,'«-nyt a centenáriu­mát ünneplő Kaposvár ren­dezvényei között rangos ese­ménynek tekinti — mondta az ein ökhel yettes. Tulajdonképpen már pénte­ken délelőtt megkezdődött a szombathelyi, az andráshidai, a zalaegerszegi és a kaposvári Tóth Lajos, II. Rákóczi, Há- mán Kató általános iskolások találkozója, amikor is Kodály műveltségi versenyt és nép­daléneklési versenyt rendez­tek. Este igényesen szerkesztett műsorral folytatódott a három megye ifjú dalosadnak talál­kozója. A siker olyan, műve­ken alapult, amelyek megha­tározzák a hazai énekkari mozgalom színvonalát. A ze­ned anyanyelvet tisztán, tanul­ják fiataljaink; népdalokban, B artók—Kodály munkássá­gában és a legigényesebb énekkari művekben. Mindez olyan jelentős feladatot jelent az iskoláknak, kórusvezetők­nek, hogy csak felkészülten felelhetnek meg a követelmé­megnyitójában Embersics lm- | nyéknek. Jól tudják ezt a pe- Trossot Tibor l re, a városi tanács elnökbe-1 dagógusofc, ás áldozatos mum­Megyei VIT-vetélkedő Kaposváron Berlin A világ ifjúsága Berlinre te­kint 1973 nyarán. Az NDK fő­városában megrendezésre ke­rülő X. Világif júsági és Diák­találkozó kiemelkedő ese­ménynek számít abban a harc­ban, amelyet a világ haladó ifjúsága vív a békéért, a barát­ságért, s az imperializmus és a háború ellen. Nem utazhat minden fiatal Berlinbe, viszont az ország­szerte megrendezett VIT-ve- télkedők elősegítették, hogy a valóságos részvevőkön kívül másokat is megérintsen az a hangulat, gondolat, ami az előző találkozókat jellemezte. De jó lehetőség ez a vetélke- dősorozat arra is, hogy megis­merkedjenek fiataljaink az NDK történetével, mai életé­ved és számot adjanak álta­lános műveltségükről. Somogybán is százakat moz­gatott meg ez a vetélkedő az üzemekben, gyáraikban, terme­lőszövetkezetek,ben, iskolák­ban. Tegnap a megye legjobb­jai — több mm* negyvenen —, 1« «teások, járások küldöttei mérték össze tudásukat, talp­raesettségüket Kaposváron, a Kilián György Ifjúsági és Üt- törőbázban. A versenyt megelőzően Stier Sándor, a megyei KlSZ-bizott- ság első titkára, a zsűri elnö­ke köszöntötte a részvevőket. Beszélt a VIT-ek lényegéről: a világif jósáig közös harcának erősítéséről. Majd Béres Gyu­la, a játék vezetője üdvözölte a versenyzőket, s a zsűriben helyet foglalókat: Nádas Pé­tert, a KISZ kb munkatársát, Sóskúti Mártát, a Magyar Rá­dió és Televízió munkatársát, Suri Károlyt, a pártiskola igazgatóhelyettesét, Varga Te­rézt, a megyei pártbizottság munkatársát, Klujber Lászlót, a megyei tanács csoportveze­tőjét, Csornai századost és Zetz József gimnáziumi ta­nárt. Alapos felkészülés* bizonyí­tottak a versenyzők. Könnye­dén válaszoltak a legnehe­zebbnek látszó kérdésekre is. Megmagyarázták, mién vezet­ték be aa NDK-ban 1963-tól az új gazdasági rendszert, bemu­tatták az ország vegyiparát, de elmondták azt is, hova vinné­nek el egy külföldi turistacso­portot Németországban. Be­széltek az NDK sport helyze­téről vagy a magyar filmmű­vészetről egy feltételezett olasz ismerősnek. A külső szemlélődő számára talán a döntő volt a legérde­kesebb. Izgalmas riportokat készítettek a korábbi világif- j'úsági találkozók néhány rész­vevőjével, de lényeglátó kér­déseket tettek fel egy-egy kép­zelt beszélgetés kapcsán a vi­lág vezető politikusainak is. Az, hogy a vetélkedő fiata­lok közül kik utaznak majd júliusban Berlinbe, az orszá­gos versenyeken dől majd el Somogy megyét Erdős Péter kaposvári diák, Miklós Zoltán honvéd, Gyenesei Istvánná nagyba járni, Csordás . Zsuzsa kaposvári és Punyi István sió­foki dolgozók képviselik majd a rádió és a televízió nyüvá- nossága előtt szereplő 32 csa­pat között H. fi. kával, nagy lelkesedéssel xlg- lalikoanak a gyerekek ének­zene tanításával. Nem »szokás« már a néhány évvel ezelőtti időkre emlékez­ni a II. Rákóczi Ferenc Álta­lános flficola szinte kiugró tel­jesítménye hallatán. Szinte egyik évről a másikra sikerült élvonalba törnie Kardos Kál­mánná énekkarának. Műsoru­kat Igényesen állították ösz- sze, különböző nehézségi fo­kokon mutatták be képessé­geiket. Sorban az Andráshidai Általános Iskola kórusa követ­kezett Turáni Dezső vezényle­tével. Különleges áramkör köti össze a kórust és a karnagyot — ezt különösen érezhettük a szombathelyi Kámoni Általá­nos Iskola produkciójában. Kulcsár Sándor ügyelt arra is, hogy a gyerekek felszabadul­tan énekeljenek. Egy kicsit különösnek találtuk a prog­ramiban a zalaegerszegi Kilián György Általános Iskola ka­marakórusának műsorát. Men­delssohn- és Schumann-műve­ket szólaltattak meg. S a vártnál nagyobb sikerrel. Büki Gyuláné egyébként még egyszer vezényelt, amikor az ének-zened általános iskola kórusát dirigálta. Magas fokú énekkutltúra jellemzi ezt az együttest is. Akár a kaposvá­ri Hámán Kató Általános Is­kola kórusát melyet Schusz- ter Gyuláné vezényletével hallottunk ismét szépen éne­kelni. Eleget tud-e termi a Tóth Lajos Általános Iskola kórusa az egyre fokozódó, növekvő igényeknek, kérdeztem ma­gamtól, s szebb feleletet nem is kaphattam volna. A leg­jobb együttesék között van a helye. Zákányt Zsolt most is igényes, egy kicsit újszerű műsort állított össze erre az alkalomra. Az est másik »nagy« együttese a szombathelyi Há­mán Kató utcai ének-zenei általános iskola kórusa volt. A fiatal Hajba Ferenc, aki az­után az egyesített kórussal Kodály—Berzsenyi Magyarok­hoz című kánonjával is reme­kelt magas fokra fejlesztette a gyerekek muzikalitását. A gyönyörű hangzású kórus mű­sora méltó befejezése volt a három megye úttörői dalosta- láükozójának. Horányi Barna Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents