Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-04 / 79. szám
*A ís t IHAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! 'fii, iS Ára: I forint Somogyi Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam 79. szám 1973. április 4., szerda Koszorúzási ünnepség a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél Népünk 1945. április 4-én kapta vissza szabadságát Onnepi műsor a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központban 'Pxttngfi indulókkal fogadta • pécsi honvéd-fúvószenekar *aokai a munkásokat, dolgozókat, alkalmazottakat, veteránokat, közéleti embereket, akik tegnap este a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központba Igyekeztek. A Kaposvári Városi Pártbizottság ünnepi műsort rendezett este hétkor a színházteremben — hazánk felszabadulásának 28. évfordulója tiszteletére. A városban tartózkodó 37 tagú szovjet tu- nstacsoport is részt vett a rendezvényen. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása «tán Tanai Imre, a megyei pártbizottság párt- és tömeg- saervezetek osztályának vezetője lépett a szónoki emelvényre. — Huszonnyolc évvel ezelőtt éjkon történelmének sorsdöntő fejezetét kezdte él írni Mar- gyanország dolgozó népe. Immár huszonnyolc esztendeje annak, hogy megjött a várva várt segítség, s az előre törő szovjet hadsereg katonái, Lenin győzedelmes eszméinek harcosai, maguk előtt űzve az | emberiség minden eddiginél legelvetemültebb ellenségét, megmeri tették népünket a rabszolgaságtól, hazánkat a pusztulástól; kiverték magyar földről a német fasiszta hordákat. Népünk 1945. április 4-én kapta vissza szabadságát és egyúttal jogát az önrendelkezésre, a nemzeti függetlenségre. Megvalósulhatott mindaz, amiért a magyarság legjobbjai századokon át küzdöttek és a kegyetlen harcban mindannyiszor elbuktak. A magyar nép, a munkásosztály a párt vezetésével végre honára leit hazánkban, kezébe vehette sorsának irányítását és ezt a hatalmat többé ki nem adja kezéből. Soha nem feledjük, hogy szabadságunknak súlyos ára volt. Szabadságunkért a legnagyobb áldozatot a Szovjetunió Vörös Hadserege hozta. VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS TABON „Újait erővel kezdjünk lovákb 99 Tegnap este zsúfolásig megtelt a tahi művelődési ház színházterme. A Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága rendezett választási nagygyűlést, s a széksorokban nemcsak Tab dolgozói, párt- állami és társadalmi vezetői, hanem a környező községek, többek között Kapoly, Kánya, Bedegkér tsz- tagjai és lakói is helyet foglaltak. Kopeczki György, a népfrontbizottság elnöke köszöntötte a tabi üzemek, intézmények, tsz-ek dolgozóit, a társközségek választópolgárait, s az elnökségben helyet foglaló járási, községi vezetőket, közöttük Balassa Bélát, a Siófoki Járási Pártbizottság első titkárát és Illés Zoltánt, a járási hivatal elnökhelyettesét Megnyitotta a nagygyűlést, és átadta a szót Németh Ferencnek, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának. Németh Ferenc beszéde A megyei pártbizottság első titkára a megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében köszöntötte a nagygyűlés részvevőit. — Két nagyon fontos politikai esemény részesei lehetünk áprilisban — mondotta az előadó. — Április 4-én ünnepeljük hazánk felszabadulásának huszonnyolcadik évfordulóját, és április 15-én tanácstagokat választ az qrszág. A holnapi ünnep előestéjén hadd emlékeztessek arra, hogy huszonnyolc évvel ezelőtt valósult meg apáink, elődeink, a magyar forradalmárok leghőbb vágya; a szabadság, a felszabadulás. A mi nemzedékünknek adatott meg évszázados küzdelmek árán, hogy boldogan, szabadon éljünk. Ezután visszaemlékezett az előadó a felszabadulás somogyi eseményéire, a szovjet nép fiaira, akik a legdrágábbat, életüket adták értünk, majd a mai ifjú nemzedékre utalva megállapította: Azoknak, akik ma huszonnyolc évesek, nincsenek emlékeik a felszabadulás előtti Magyarországról, az éhezésről, a nyomorról, a háború következtében romba dőlt országról; nincsenek emlékeik az újjáépítésről, arról, hogyan dőlt el az évezredes per; nincs emlékük a földosztásra!, a gyárak, a bankok, az iskolák államosításáról, a munkáshatalom kivívásáról. Űj nemzedék nőtt föl azóta, és jó így, hogy ők már személyes élmény alapján semmit sem tudnak erről. A felnőttek feladata, hogy felidézzék számukra az emlékképeket. Mert tudniuk kell, hogy honnét indult ez a nép, milyen áldozatokat vállalt mai életünkért. S akkor majd jobban tisztelik szüleiket, becsülik a jelent, jobban megértik törekvéseinket és állhatatosabban küzdenek a jövőért, ami az övék. Németh elvtárs á magyar— szovjet barátság méltatása, a Szovjetunió állandó segítségének bemutatása után a tanácsválasztás jelentőségéről, az előkészületek, a jelölő gyűlések tapasztalatairól beszélt, majd Somogy eddig megtett útjáról, a változás tényeirőL Jó politika nyomán — Mi történt az országban, a megyében az elmúlt két év során? — tette föl a kérdést az előadó, és így válaszolt: — örömmel és megnyugvással jelenthetjük ki: eredményekben, sikerekben gazdag két évet hagytunk magunk mögött. Népgazdaságunk a IV. ötéves terv eiói-ranvTsrtjnnair megfelelően fejlődött Az ipari termelés fejlődési, növekedési üteme 5,6 százalék volt, a me- i zógazdasági termelés 4 százalékkal nőtt Megállapíthatjuk, hogy a politikai légkör, a társadalom közérzete jó; jövőbe tekintő, bizakodó a hangulat A X. kongresszus által kijelölt úton haladunk, s a sikerek, valamennyiünk örömei a párt jó politikájának, a munkás- osztály egyre értőbb vezetésének, népünk áldozatos munkájának köszönhetők. Meggyőződésünk, hogy politikai tevékenységünk szoros összhangban van az országos politikával. Az előadó ezután elmondta, hogy mostani számvetésünket megkönnyíti a Központi Bizottság 1972. évi, november: határozata. Elemezte a főbb megállapításokat s méltatta azt az elmélyült vitát, amely a realitás talajáról kritikus légkörben vizsgálta a X. kongresszus határozatainak megvalósulását. — Pártunk politikája kiállta az élet és a gyakorlat próbáját — mondta Németh elvtárs. — A mi pártunk jól ismeri a munkásosztály és minden dolgozó réteg véleményét, kritikai észrevételeit, és állásörök dicsőség a sok szovjet katonának, aki a legdrágábbat, életét adta a magyar nép szabadságáért. Az ünnep alkalmából szívből jövő köszönetét mondunk a Szovjetuniónak, az akkori és azóta is tettekben megnyilvánuló testvéri segítségéért, s meghajtjuk a hősök emléke előtt a kegyelet zászlaját. Tisztelettel gondolunk a bolgár, a jugoszláv, a román és más népek fiaira, s velük együtt azokra a magyarokra, akik életüket adták Magyar- ország felszabadításáért. Emlékezésünk egyben ígéret és fogadalom: úgy fogunk dolgozni a jövőben is, hogy bebizonyítsuk, a kihullott drága vér, munkásosztályunk legjobbjainak harca és szenvedése nem volt hiábavaló. Népünk mindennél többre értékeli a kivívott szabadságot. Élni tud i— mert élni akar — a kapott lehetőséggel, s pártja vezetésével, a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal együtt haladva, egymás kölcsönös segítségére és tapasztalataira támaszkodva, tántoríthataüanul halad előre a szocalizmus teljes felépítésének útján. Utunkon, küzdelmeinkben bátorítást ad az a tudat, hogy a szocializmus sikeres építésével az emberiség legjobb reményeit váltjuk valóra. Eredményeinkkel, győzelmeinkkel tápláljuk a reménysugarakat mindazokban a száz- es százmilliókban, akik meg a kapitalista elnyomástól szenvednek és ki akarják vívná szabadságukat. Az eltelt 28 év történelmileg nem hosszú periódus. Mégis többet alkottunk, teremtettünk, mint a korábbi nemzedék évszázadok alatt Munkásosztályunk, pártunk emelt fővel állhat ország-világ elé: mert helyesen éltünk lehetőségünkkel, a hatalommal, a nép alkotó erejével, lendületével. Örömmel és büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy a nép- hatalom teljesítette mindazokat a követelményeket, amelyeket akkor meg kellett valósítani A jól végzett munka tudatában örömmel mondhatjuk el, hogy a magyar munkásosztály és pártja teljesítette nagy történelmi hivatását, megteremtette a munkásegységet, kivívta a proletárdiktatúrát, s létrehozta a nép íga-w hatalmát Szocialista rendszerünk erejét, életképességét sok minden bizonyítja. Egyetlen, más társadalmi rendszerű ország sem volt képes olyan ütemű gazdasági fejlődést elérni a történelemben, mint amit a szocialista országok produkáltak. Igaz, hogy még nem értük utol az egy főre jutó termelésben a fejlett tőkésországokat de nemzeti jövedelmünk négyszer akkora, mint 1938-ban volt S ki merné tagadni, hogy szocialista rendszerünkben a nemzeti jövedelem egésze a népé, minden forintja az ország, a nép szükségleteit szolgálja. Munkásosztályunk, pártunk mindig a dolgozó nép fölemelkedéséért küzdött; minden tettünk, intézkedésünk ezt a célt szolgálta és szolgálja. Ez az a mérce, amelynek alapján megítélhető, eldönthető: ki az igazi hazafi, ki akarja igazán népe javát, előrejutását, boldogulását Az igazi hazaszeretet mindig tettekben, nyilvánult meg, és egyet jelentett a társadalmi haladás cselekvő támogatásával mind otthon, mind nemzetközi méretekben. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa — hazánk félszabadulásának 2Ü évfordulója alkalmából — kedden délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a Szabadság-téri szovjet hősi emlékműnél. A zászlókkal ékesített téren katonai díszszázad sorakozott föl csa- patzászdóvaL A koszorúzási ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke; Aczél György, Benke Valéria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Övári Miklós és Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkárai. Ótt volt a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja, politikai, gazdasági és kulturális életünk sok más vezető személyisége. A szovjet és a magyar Himnusz elhangzása után megkezdődött a koszorúzás. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Loeonczi Pál elnök és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanícs helyettes elnöke; az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János első titkár és Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, a Minisztertanács nevében Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese helye-j zett koszorút az emlékmű ta- lapzatára. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének képviseletében V. J. Pavlov nagykövet, A. M. Szórókén kővettanácscs, valamint A. A. Zsuk ezredes, katonai és légügyi attasé ko- ízorúzott. A budapesti diplomáciai képviseletek nevében a Kubai Köztársaság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Chilei Köztársaság nagykövete; a jugoszláv katonai és légügyi attasé, a kubai katonai, tegerészeti és légügyi attasé, valamint az NDK katonai és légügyi attaséja helyezett el koszorút Koszorúzási ünnepség volt kedden délelőtt a felszabadulás évfordulója alkalmából a Hősök terén is. A magyar hősök emlékművénél megjelent Kádár János, Fock Jenő, Aczél György, Benke Valéria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső. Németh Károly, Nyers Rezső, Óvári Miklós, továbbá az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak számos tagja. Az Elnöki Tanács nevében Losonczi Pál és Kisházi Ödön helyezett koszorút az emlékműre. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János és Biszku Béla, a Minisztertanács nevében Fock Jenő és Fehér Lajos koszorú zott. Ezután a budapesti diplomáciai képviseletek koszorúját a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a magyar fegyveres erőknék nevében helyezték el a küldöttségek a megemlékezés virágait majd a szovjet hadsereg képviselői, a Magyar Partizán Szövetség, a KISZ és az MSZBT vezetőt (Folytatás a 2. oldalon) Koszorúzás Moszkvában Hazánk félszabadulásának 28; évfordulója alkalmából az Apró Antal vezetésével Moszkvában tartózkodó MSZBT-kül- döttség kedden délelőtt megkoszorúzta a Lenin-mauzóleu- mot és az Ismeretlen Katona Sírját Koszorút helyezett el a mauzóleumnál és a síremléknél Rapai Gyula, hazánk moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is. Kedden este Moszkváhan, a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában hazánk felszabadulásának 28. évfordulója alkalmából barátsági nagygyűlést rendeztek. (■Folyt s X aidairőLj i (Folytatás a X ddalon) Emlékmű áll a vár helyén »•Ezen erősség mocsáros helyen volt építve, melyet a Kapos folyó körülvett-és körűié tavat formált« — írta Bél Mátyás 1555-ben, háromszáztizennyolc éve arról a várról, amelyik még régebbi történelmet idéző földön épült, ahol — s erre Kanyar József kandidátus, a levéltár igazgatója, a Hazafias Népfront városi bi- -zottságának elnöke hivatkozott tegnap avatóbeszédén — kétezer éve a kelták vertek cölöpöt, majd a rómaiak építettek utat Evlia Cselebi török utazó még láthatta a Kapos-Üjvárat — vagy ahogy akkor mondták; Rupol-újvárat —, s így hasonlította a szomszéd, Kanizsa városhoz: Kanizsa gyanánt egy nádas, mocsaras mély völgyben áiu, mint négy lábon álló béka... A mai városlakó, a mai utazó azonban eddig hiába kereste, hogy hol állott egykor a vár, nem találta nyomát. A centenáriumát ünneplő város százéves múltjánál még régebbi időkre is emlékezik, és emlékeztet; s úgy határozott, hogy emlékművel fejezi ki elődeink iránt érzett megbecsülését Szabados János kaposvári művész készítette el a tervét, s az emlékmű a Cselebi által leírt vár helyére került Kanyar József avatóbeszédében emlékeztetett arra is, hogy amit az idő nem tudott lerombolni az egykori várból, azt elvégezték a város egykori urai; 1931-ben eladták az e helyen álló majorságot, s ezzel végképp éltűnt a var a szemünk előL A centenáriumát ünneplő város most pótolja a mulasztást: emlékművel jelölte meg azt a területet, ahol legrégibb múltunkra emlékezhetünk. És ismét Vár utrának neveztek az előtte elhaladó utat. De még mindig akad tennivaló itt is. A napokban lezajlott várostörténeti konferencia egyik előadója nem véletlenül hangoztatta, hogy a még meglevő várromokat mentsük meg a további pusztulástól és rendezettebb körülmények ’ űzött tegyük láthatóvá. Az avatóünnepségen megjelent Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára, s e&- iöttek a környező általános iskolák tanulói is. Számos érdeklődő nézte meg a felavatott emlékművet. H. B.
