Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-21 / 67. szám
KERES EMIL MŰSORA Petőfi-est a megyei könyvtárban A Petőfi-év fontos megyei rendeaményekiónt tartjuk számon Keres Emil Kossuth-díjas színművész kaposvári előadóestjét is. Bizton nézhettünk a siker elébe, hiszen a négy évvel «előtti önálló estre még sokan emlékeztek és Keres Petőfiére sokan voltak kíváncsiak. A művész Anyám, az álmok nem hazudnak címmel egyórás Petőö-műsomal készült, s a könyvtár közönségének kétórás program 'iránti igényét » rögtön zésekkel « elégítette ki. S tegyük hozzá, csaknem kerekebbre sikerült az est második része, mint az első, melyet nagy sikerű produkciók és vázlatos felolvasások tettek művészileg egyenetlenné. Bár a kaposvári Petőfi-mű- somom érződött, hogy szerkezete újra alakított, a válogatással elégedettek lehetünk. Azt ereztük, hogy Keres Emil Jól ismeri Petőfi költészetét, sok verset tanült meg — bizonyára nemcsak aiz évfordulóra. Az előadó — egyébként bejelentette közönségének — betegen állott pódiumra. Tehetségének átütő ereje azonban feledtette velünk állapotát. A Jövendölés sikerének titka az volt, hogy érzékeltetni tudtg a vers érzelmi telítettségét, megsejtetve azt, ami 1849- ben következett be, illetve a költő halálával kezdődött. Ady: Délibábösöm Ködvárosban — a szembesítés hangja. Az utókor hogyan él Petőfi örökségével? Az első Igazi sikert a Füstbe ment terv hozta meg. Keres új szépségeket fedezett fel a költeményben. A refrént, melyet egy kissé elkoptattak előadóink, Keres Emil szinte — festői kifejezéssel élve — »foltszerűen" jelenítette meg. A színész Petőfit bemutató négy vet's tömör vázlat volt csupán, majd a népdalok egyike-másika — különösen az Esik, esik, esik — derítette kedvre a közönséget. A négyökrös szekér a Füstbe ment terv ellentéte volt, mert j éppen a megszokottat, a sablonosat hallottuk. Kiemelkedő sikert aratott a Feleségem ne- venapján, tetszett Sobor Antal pályadíjas munkájának felolvasása is. A második részben örkén- István, Nagy Endre, Móra Ferenc és Karinthy Frigyes műveiből hallottunk vidám válogatást. Az , önkény-egyperceseknek ezen belül, is nagy sikerük volt. A hang a leírt szót jelenítette meg. s vele együtt azt, aki a gondolatot papírra vetette, benne élt a produkciókban az előadóművész Is. Petőfi költészete ma is gyöngyszemként ragyog, a költő élete példa, es ezzel szemben nem lehet közömbös a színész, az előadó- művész — hallottuk Keres Smil »ars poeticáját". Horányi Barna A röpcédulák mégis ott voltak a kerítéseken Házikonferencia a tanítóképzőben Tudoiimnvos «linkkörok A főiskolai, egyetemi évek n nmnwPr a tanulgat jelentik, hanem bepillantást is engednek a tudomány műhelyeibe — mégpedig nagyon is alkotó módoe. A felsőoktatási intézményekben tudományos diákkörök működnek. Felépítésük, céljaik, módszereik tulajdonképpen intézménytípusonként J eltérőek: egyben mégis meg- j egyezik valamennyi: a hadilga- tók legigényesebb rétegének fórumai. Baek a diákkörük nem élnek elszigetelt életet az intézményén belül, sót az intézményhálózaton belül sem. Há- zikoinfereneiám, diákköri füzetekben teszik közzé kutatásaik eredményeit — melyek néha fontos tudományos publikációknak is számítanak —, az országos konferenciára pedig eljutnak a legjobb munkák. A minap tartották a házi- konferenciát a kaposvári tanítóképzőben is. Az ottani tudományos diákkör céljáról, a konferencia tapasztalatairól beszóligettümk Bükkösül Margit diákköri titkárral, az intézmény harmadéves hallgatójával. — A tudományos diákkörök fontos bázisai a »tudósképzésnek" is. A tanítóképzőben milyen feladat hívta eleire a diákkört? — Ez volt az első házikon- íerenciáink. Diákköri tevékenység tulajdonképpen ezelőtt is volt, célját az szabta meg, hogy néhány dolgozat eljusson az OSZK-ra, az országos szakmai konferenciára. Ez így önmagában kevés, ezért az intézet tanárai előadássorozatot tartottak, melyen részt vett az a harmincöt hallgató, aki a diákkoráéin tevékenykedni akart. Ez a sorozat tulajdonképpen a kutatómunka mód- saesreit ismertette meg velünk. Közben már a megbeszélt témáik alapján megkezdődött az anyaggyűjtés, a forrásfeldolgozás. fölmérés. Mi nem tudósképzésnek szánjuk a diákkört, hanem az a célunk, hogy akik itt tevékenykednek, magukkal vigyék ezeket az ismereteket a tanítás gyakorlatába, tanulják meg módszeresein feldolgozni a szakirodalmat; ez természetesen élvezethet később szak- pulbüikációkhoz is, aktív ikuta- tótevékienysághez is — mondta — Hogyan zajlott le a házi- konferencia? — Több szekcióban — hi- sízen több szekcióban is dolgoztunk — és nagyon izgalmasan. Nemcsak a dolgozatok felolvasóinak jelentett ez izgalmat, hanem a részvevőknek is, mert utána megvitatták e tapasztalatokat, a következteés nemegyszer hozott tartalmas vitát is. A témák nem elméletiek vagy el- méletieskedők voltak, hanem úgy választottuk meg ezeket, i hogy a gyakorlattal szoros kap- ! csolatban álljanak. A legjobb munkákat elküldjük a szegedi j országos szakmai konferenciá- ; ra az idén is. léseket, mindez Ezeket lapozgatom. Széles körű forrásismeret, alapos, kérdőíves fölmérés áll mögöttük. A legizgalmasabb talán az a dolgozat, amelyet két hallgató a megyei pedagógusok kulturáltságának színvonaláról készített, De olvashattam elemzést az írásórai programozott oktatás lehetőségéről, a moziba járás indítékairól, a modern zene hatásáról a gimnazisták között és1 a pedagógusjelöltek pszichikai érdeklődéséről , A tudományos dióikkor az igényes hallgatok fóruma a ta- j Moszkvába?« nítóképzőben is: ez a lelkesítő közös vonása a munkáknak. ' T. T. Már Jután vagyunk. A kanyar után balra feltűnik egy romos ház. Kelemen Józsefnek fölcsillan a szeme, int, hogy álljunk meg. — Itt laktam. Az apósomé volt a ház, persze nem így nézett ki negyven évvel ezelőtt. A műhely hátul, a ház végében állt. Ezt a kaput én csináltam. A kutyánk, a Bundás, nagyon mérges egy kutya volt, ügy haragudott a csendőrökre, ha feltűntek bárhol a kerítés mentén, szaladt, s ugatott, de hogy... — Jó jelző volt. — Az bizony. Este tizenegyre jöttek hozzánk Moszkvát hallgatni azok, akikben megbíztunk. Kűri Ferenc, Márton József vasutas, Csima László, egy Bencs nevű, aki orosz hadifogságban volt az első világháborúban, Petz vajmester. Hozzá egy nagyon érdekes emlékem fűződik. A kán^orta- nító mindig kint könyökölt az ablakban, s leste, ki jön hozzánk. Emikor ez a vajmester ódáért, gúnyosan kiszólt neki: No, mi az, megy a magyar Így titulálta a házunkat, Milyen rádiójuk volt? ban. Kaposváron csináltattam a Völgyesinél kétlámpás telepes rádiót. Szóval ezen hallgattuk esténként a moszkvai rádió magyar nyelvű adását, S ha jöttek a csendőrök, a Bundás mindig jelezte, merre les- kelődnek. Akkor az ellenkező irányban osontak el a vendégeink, végszükségben még ott hátul is, mert nézze, arra fönt volt a csendőrpihenő ... Most szomorú képet mutat a düledező ház, nem sok maradt abból, amilyen volt. Pedig az apósáékon kívül Baranya,István borbély is itt lakott, a műhelye szintén itt volt. A kaposvári kommunista sejt kettőjükön keresztül hatott erre a vidékre. — Ki szervezte be a kommunista sejtbe? — Varga Ferenc asztalossegéd. Együtt jártunk iskolába, együtt voltunk inasok. Ismert, megbízott bennem, tudta, hogy mindig propagandát csináltam az akkori rendszer ellen. Kétszer járt kint nálam Jutában, utána Szabó Miklós volt az összekötő. Nagyon erős szemüveget hordott, s erről ismertem meg, amikor tíz évvel ezelőtt Hévízen üdült. — Milyen megbízást kaNekem volt először Juta- ‘ pott? Nyertem tőled kártyán Februári szeptember OLVASÓÖRA az I C-ben. A fiatal .tanítónő betűket rak agy más mellé a táblám: Olvassátok össze! Az első C tanulói először magukban illesztik össze a hangokat, a látott betűsön- szóvá, fogalommá válik, s egymás után kiáltanak föl: Sör! — Ki ivott mán- közületek? Bizonytalan mosoly, egy kéz a magasba emelkedik, követi a másik. Aki nem jelentkezik, azt megkérdezzük: Te nem? — Hát... egyszer. Számtanéra. Négy meg menynyi az hat, mennyihez kell hármat adni, hogy hat legyen. A táblánál tíz év körüli kislány szóiméi. Az ujjait hívja segítségül a »művelethez". A többiek a füzetben dolgoznak — akad, akinek gondot okoz a másolás. Szöveges feladat következik az »életből ellesve«. Neked van kilenc ötvened. Elnyerek tőled kártyán 5 forint ötven fillért. Mennyi marad neked?« Aki tudja az eredményt, jelentkezik. Majdnem mindenki ..pontosan számolt. Aiki nem — ilyen kettő-három akadt —, a maga javára tévedett ... írásórám különböző jelek kerülnek a füzetekbe. A nagyobbak pontosan másolják a bek közül néhány csak az áikombákomig jui el. A tanítónő közben bekapcsolja a magnót, a gyex'ekek az Illés-együttes népszerű slágerét hallgatják áhítattal, közben dolgoznak, Lassan birkózva a vonalakkal, betűket írnak a füzetlapokra. Az első C. különleges osztály. Kaposváron a szentjakabi városrész cigán y gyerekednek egy része jár ebbe. Azok a nyolc-tíz-tizennégy év közöttiek, akikkel az első osztályban »nem lehet mit kezdeni«. Sokan közülük ki tudja hányadszor járták az elsőt, olyan várhatja meg, hogy azok, akik elmulasztottuk egy fél évet, utolérjék őket? A többiek között mindenesetre nem maradhatnak. A két első osztályban járó »későn jövőkből« így lett egy osztály, a tizenkilenc fős I. C. — Nagyon örültünk, hogy végre járnak a gyerekek iskolába. Már az is eredmény, hogy mindennap ott láttuk őket a többiek között — mondja Csíz l madia János igazgató. — Amikor külön osztályt létesítettünk \ ezekből a gyerekekből, a legnagyobb gondot az okozta, hogy senki nem akarta vállal is van, aki nem járta. Szép- ni a tanításukat. És legnatem bértől januárig többet volt az iskolától távol, mint az iskolában. Januárban azonban nem egészen önkéntesen, hanem a szüleiikre rótt pénzbírság hatására megjelentek az iskolában. De mit lehet olyan gyerekekkel kezdeni, akiknek féléves lemaradásuk van a többivel szemben? És mi lesz a többi hétévessel, aki nem gyobb meglepetésemre a fiatal kolléganő, Varga Lászlóné elvé Halta. Én akkor azt mondtam, ha csak annyit sikerül velük elérni, hogy néhányat át tud engedni jövőre a másodikba, az már nagy eredmény. És februárban új iskolaév kezdődött az első cében. A tizenkilenc elsős mindennap megjelent az iskolában. A könyvet, füzetet, ceruzát iskola után nem viszik haza, mert nem biztos, hogy másnap ismét tudnának vele dolgozni. — zzal kezdtük, hogy felmértük, honnan is indulhatunk — mesél a tanítónő. — Mindent elölről kellett kezdeni, aztán menet közben derült ki, hogy ezt is, azt is tudják, így nagyobb léptekkel haladhatunk, mint gondoltam. Azt hiszem, év végére néliányukat valóban át lehet engedni a másodikba. De nem is csak ennek az eredményét látjuk néhány hét után: itt a pedagógiában ismeretes módszereket nem lehetett alkalmazni. Először meg kellett őket ismerni, és kitapasztalni, hogy ,ni az, ami leköti őket. Egyik ilyen a zene — leginkább a tánczene. A táncdalénékeseket, a slágereket ismerik. Ha olyan munkát végeznek, írnak vagy rajzolnak, aminél nem vonja el a figyelműiket, bekapcsolom nekik a magnót. — EGYIK ALKALOMMAL valamelyik kislány megkérdezte, hogy ki kötötte a pulóveremet. Mondtam, hogy én. Felcsillant a szeme. Akartok ti is ilyet csinálni? Mind akart, A fiúkkal mi legyen — kérdeztem. Ők is mind jelentkeztek. Az iskola adott anyagot — egyébként könyvet, füzetet is onnét kapnak a gyerekek —, és azóta kézimunkáznak is — meséli Vargámé. — A fölfedezés engem is meglepett. Először éreztem, hogy szívesen dolgoznak. Tulajdonképpen akkor értettem meg, hogy nekem a munkát kell megszerettetnem ezekkel a gyerekekkel. Mindegy, hogy mHyet, de színesen végezzék. — Azt, hogy két emberből alakítsam meg az illegális sejtet. A szomszédomat, Baranyát vontam be. Azután magunk köré kellett vennünk tizenöthúsz megbízható embert. Már 1932-ben szerettünk volna valamilyen tüntetéstélét a Tanácsköztársaság megdöntésének 13. évfordulóján. Be is mentem Jutáiéi Kaposvárra, a megbeszélt helyen, a Berzsenyi utcában azonban senkit sem találtam. Miért vállalta a fiatal asztalos az illegalitás minden veszélyét? Ezt az élete magyarázza meg. Tizenegy éves kólától dolgozott, a saját bőrén érezte a rendszer igazságtalanságát. A Tanácsköztársaság emléke mélyen élt a lelkében, hiszen édesapja tagja volt a szilvásszentmártoni munkás- tanácsnak. Már gyerekfejjel megtette 1920-ban, hogy erre emlékeztető röpcédulákat ragasztott a májusfára. S innen egy lépés volt a munkásmozgalom. Amikor Jutára nősült, s megnyitotta az asztalosműhelyét, akkor már kaposvári sztrájk, budapesti tüntetések edzették meg. — Nem volt könnyű az illegális munka, ugye? — Nem. Az volt a jelszó: csak titokban, megkennek, csináld, ne érdeklődj. Például eljött a Szabó Miklós, átadtam a Vörös Segélyre összegyűjtött pénzt, ő pedig elvitte. Közben a körénk gyültekmek elmagyaráztuk, miért igazságtalan a rendszer, miért küzdünk a má sodik tanácehatalomér. A kommunista sejt készült 1933. máreius 21-re, a hetesi csendőrök azonban nálam mar 17-én házkutatást tartottak. Ma is megvan az íróasztalom — semmi pénzén Bem válnék meg tőle —, ebből mindent kipakoltak. egyenként átnéztek. Nagyon féltem, hogy megtalálják Farkas Antal Megnyílt a börtön című könyvét, ezt ugyanis Baranyóval meg a többiekkel is elolvastattam. Egy óvatlan pillanatban sike- [ rült átesempésznero abba á halomba, amelyet érdektelen í holmiként külön raktak, Ké- [ sőbb a feleségeinek eldugták a kéménybe, szerencsére, mert . másnap hajnalban jöttek ám I érte. Mást azonban találtak, például az eszperantó levelezésemet, eszperantó lapot, amelyen a zöld eszperantó csillagban a vörös csillag is ott volt, aztán a földgolyót, amelyet egy munkás vörös szalag- ! gal csavart be. Egy gépelt lapon észrevették azt az eszperantó mondatot, amelyben a : kommunizmust és a szocializmust éltettem. Mar cius 18-án letartóztattak, s Hetesre kísértek. Négy napig kínoztak a szombathelyi csendőrnyomozók. Egyszer aztán látom, hogy nagyon lótnak-futnak a csendőrök. Csak a kiszabadulásom után tudtam meg, hogy az elvtársaim kihozták Kaposvárról a röpcédulákat, melyek a Tanácsköztársaság emlékét élesztették. A feleségem meg az öccse ki-kiakasztott néhányat a kerítésre, a többit pedig elszórta a, mezőben. Mondták is az. emberek, ugye, hogy nem lehet a kommunistákat lefogni, maradt belőlük bőven. Ma mar történelem a kapós- vári illegális kommunista sejt tagjainak bátor kiállása. Hiá-- ba ítélték el őket az állami és társadalmi rend felforgatása címén, kiszabadulásuk után folytatták a harcot. Kelemen József kilenc éve nyugdíjas, a kaposvári Kali- nyin lakótelepen él. Három fia, négy unokája sok örömöt Szerez neki meg a feleségének, aki a mozgalomban is mindig hű társaként küzdött. Megkérdeztem, érdemes volt-e harcol - ni. Csodálkozva néztek rám, s egyszerűen, nagyon természetesen igennel válaszoltak. Lajos Géza Somogy/ Néplap
