Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-18 / 65. szám
Pfagyygn éve történt lz miien kírcbbani gaZr éasági világválság halasára néhány hét alatt bezártak a kaposvári üzemek. Teljéén fetóámölt a héíyl vasgyár, a sörgyár, es a kocsigyár. Egyedis a cukorgyár tudta átvé* ydm a válságot — csökkentett munkaidővel és fizetéssel, valamint a finánctőke hathatos segítségével A munkásokat szélnek eresztették. Így a mimkawf 1 ici 11 i ek száma állandóan enaelkédett Kaposváron. 1932-ben átlagban 120Ó emberinek nem volt munkája, és ez mintegy ötezer nélkülözőt jelentett, vagyis a város egy- hatodat Somogy vármegye Vitézi eaékkapitánya 1932. február hóról — jellemző hivatali magyartalansággal — azt jelentette, hogy a kívánt havazás nem hozta meg a munkanélküliek helyzetében a - javulást. »Az általános viszonyok elmúlt február hóval szélűben határozottan rosz- szabbodtak, amennyiben . a megélhetési viszonyok a hoßz- szü es Kemény tél miatt még nehezebbé lettek ... Az ipari munkásság helyzete a fokozódó munkanélküliség miatt különösen nehéz; a hatóságok Ugyan tudtak a havazás miatt munkaalkalmat teremteni, de az ipari üzemek szünetelnek.* A fenti megyei -Nemzetvédelmi helyzetjelentést- igazolja Vétek (később Kaposvá- ry) György polgármester jelentése az alispánnak ugyanerről; »A munkanélküliek elhelyezése terén a magánvállalatoknál újabb eredményt _ elérni nem sikerült, és a munkanélküliek száma égyre nő. Március 1-ig a városnál inségmunkára jelentkezett 1746 egyén. Ezek közül február 28-ig ínségmunkán 239 egyént foglalkoztattak.*-Hiáha a kívánt hőmennyiség, ha a munkanélkülieknek alig egy hatodát ttjdják havonta fogjaköztátrü. A napi 14 filléres segély (csak 7 db ssemlere futotta), amely ugyan vágyálomnak essáxnított — és ezt is csak két hétig ;ít- aették — még az éhénhalás-' he? js kevés volt Elszaporodtak aj; öngyilkosságok a városban: kezdetben még szenzációként hatottak, majd amkor a hírek közt hetenként, egyre többről lehetett Ölvasm. megszokottá váltak a? olvasó előtt A halál oka a munkanépiülieég vagy az éhség miatti ékeseredés volt. Az uralkodó osztály kevésnyi morzsák juttatása mellett a válság összes terhét a dolgozókra hárította. A ki- ■ utat egyedül az illegalitásban dolgozó kommunisták mutattak meg 1932-ben. A Kaposváron tevékenykedő kommunista munkások illegális sejtje ékkor már több hetes múltra tekinthetett vissza. A nyár. folyamán meggyorsult a munka, a párt sorai kibővülték. Az év végén Hetes és Juta községek környékén sikerült a kaposvári kommunistáknak seitkapcsolatot teremteni; ; rendszeresen sajtóanyagot, illegális brosúrákat és könyveket kaptak, amit sze- mináriumszerűen feldolgoztak. Kaposváron és a vidéken is az illegális sejt tagjai jórészt fiatalokból, volt baloldali szociáldemokratákból, a korábbi MSZMP-tagokból ke- rü1 ték ki. A sejt tagjai állandó .veszedelem között dolgoztak, és bátran-vállalták a magyar for» ■ radatmárok sorsát. A későbbi ügyészségi, vádiratból meg* tudható, hogy a sejt élén Varga Ferenc 'asztalossegéd állott A fővárosi »... központból kiinduló utasításokat részben személyesen, részben írásban ő vette át, munkája előrehaladásáról, annak eredményéről a központnak jelentéseket tett.* ő építette ki a. sejtkapcsolatokat. A röpiratokat szintén ő szerezte be, és gondoskodott a terjesztésükről is. Ezenkívül Vörös Segélybélyegek értékesítésével segítette a letartóztatott kommunisták család-táljait. Varga Ferencet később a pécsi törvényszék a. fentiekért 1933 tavaszán háromévi fogházzá! sújtotta. A kaposvári pártsejt • összekötője Haracsi Mihály szabósegéd volt, akit még 1932-ben letartóztattak, majd, 8 hónapra ítéltek. A kaposvári kommunisták tevékenységében jelentős szerep jutott az 1932 karácsonyi és az 1933-as már-, cius 21-i nagy röplapszórásnak. , A Tanácsközársaság kikiáltásának évfordulóján Kaposvár peremkerületeiben, a nyomorúságos . munkáslalsások- ban akkor már másfél évtizede nem olvastak ezekhez hasonló röplapot: «-Március 21-én lesz 14 éve, hogy Magyarország dolgozói kezükbe vették sorsuk intézését. A kizsákmányol óktól él- ‘ vették a hatalmat, és megvetették a dicső emlékű Magyar Tanácsköztársaság alapjait. Munkások, 14 évvel ezelőtt tietek volt a gyár! Nem volt kizsákmányoló!. Nem állt a hátatok mögött a hajcsár, a rendőr! Forradalmi munkás- tanácsok vezetésével dolgoztatok a Tanácsiköztársaságért: a munkásság uralmának fennmaradásáért! Adószedő, . végrehajtó, csendőr nem zaklatott. benneteket; ' Ném volt éhező földmunkás, szegény- paraszt. Nem vitték adóba utolsó vánkostokat, teheneteket, mint manapság. Mért tietek volt a föld, tietek volt a hatalom! Forradalmi munkás, és paraszthadosztályok védelmezték a végsőkig a fiatal Magyar Tanácsköztársaságot a külföldi imperialisták és Horthy véres kezű banditáinak rablóhadjárata éllen. Horthy-bandák dühöngő fehérterrorja ezerszámra gyilkolta le az első Tanácsköztársaság harcosait. Kínzás, börtön, aka&ztófa fenyeget minden dolgozót, aki felemé!! szavát a Horthy—Gömbös gyilkos banda ellen. A dolgozók szabadságának utol6Ó roncsait is elszedik, hogy egy alkalmas pillanatban újból hozzák a statáriumot. Ne hagyjátok félrevezetni magatokat ellenségeitektől! A ti helyetek, az. osztályharcos munkásság sorai kort van! .Az első Tanácsköztársaság mártírjainak emléke harcba . hív benneteket a fasiszta terror, a munkásság üldözése, gyilkolása,. börtönbe vetése ellen! A Szovjetunió megvédéséért! A második, megdönthetetlen Tanácsköztársaságért!« A másik röplap szintén a Tanácsköztársaság emlékét köszöntötte, /és a proletárin- temacionalizmus Szelleme hatotta át;-A palotákat, amelyekben azelőtt a. burzsoá csőcselék dorbézolt a dolgozók véres verítékén szerzett milliókból, a 'győztes proletárforradalom- a dolgozók tulajdonába adta, 6 a fényes és minden kényelemmel felszerelt burzsoá lakásokban munkáscsaládok laktak. A gyárak, bányák, bankok a dolgozók tulajdonába mentek át, és megszűnt a dolgozok minden kizsákmányolása és elnyomása. Nem •voltak nyomorban tengődő munkanélküliek, nem „volt, ín- ségmunika nyomorúságos bérekkel, nem kellett a munkásoknak mosléklevesen napi 13—14 órán át baromi munkát- végezni, nem verték a dolgozókat félholtra a burzsoá "pribékek. Mutassátok meg, hogy -tudtok és akartok harcolni- a jólétért, szabadságért, a második Tanács-Magyaror- szágért! Földért, kenyérért, szabadságért! Éljen áSzovjet- uhió, minden dolgozó hazája!* 1933. március 21. után a megrettent uralkodó osztály erélyes nyomozást indított A sziombathelyi csendőrnyomozók, a Budapestről és Pécsről megérkezett “szakértők* és a helyi detektívek kutattak a röplapok és terjesztőik után. Néhány nap múlva Kaposváron és környékén mintegy 25—,30 embert tartóztattak le. A csendőrnyomozók több .napi, .brutális kínzásók- közepette próbálták beismerő vallomásra bírni őket. Eszméletlenre verték Varga Ferencet, Végh Pált és Kozma Gépét, a kaposvári illegális sejt vezetőit. A többi letartóztatottat szintén hosz- szabb-rövídebb kínzással próbálták megtörni. 1933 nyarán Kovács Gyula, Király József, Szabó Miklós, Hoff er Lajos, Baranyá István, Eibicht Pál, Kanyar Ferenc, Kelemen József és Sommer Ignác állt még a pécsi törvényszék ítélőtáblája élé, ahol a tőkésrendszer a “Magyar Szentkorona nevében* ítélte él őket. A kaposvári proletariátus szívébe zárta őket. Szeretettel és kegyelettel gondol az évfordulón azokra, akik közülük életüket áldozták a felszabadulásért, a második magyar munkás—paraszt állam megszületéséért. Andrássy Antal Vitorlásverseny. (Xantus Gyula festménye.) H át a menye Kenyerére szorul? Keserves kenyér az ember gyerekének Kenyere. Hát még a menyéé. Áz idegen. Hamar odamondja, hogy a vénember büdös. És nemcsak a pipájára- gondol. Az öreg Józsinak hetek óta ez járt az eszébe. De valamit nem tudott feledni a lányának. Nem őt bántotta még, hanem halálos ágyán az öregasszonyt, Az szegény elment, de itthagyta a hántást, s ez elől menekül az öreg. Mindenáron szeretet- házha akart menni, mert minden öreg azt hiszi, az a megváltás. Ott nem hánynak a szemére semmit. A fia városi ember lett, és nevetett, amikor mondta neki, hogy ő elmegy az öregek házába. — Megy a fenéket! Jön hozzánk, Lacival elfér egy szobában. Űgyis csak este van otthon „a gyerek. Egyedül lesz, azt teszi, amit akar. , —r Igen, igen —• válaszolta ő, de húzta az időt a készülődéssel, mert félt a menyétől, meg attól az istenverte várostól. Egy nyomorult kispad sincs a ház előtt, ahová, leülhetne az ember. De nem volt mit tenni, készülni kellett. Eljött a reggel, s megjött a fia. — Készen van, apám? — ő nem nézett rá, a szoba sarkát nézte. A képeket a falon, amelyből ugyan egy- párat elcsomagolt, de a helyek ott árulkodtak, s vísz- szaképzelte őket. — No, menjünk! Fölállt, kilopódzott a házból, mintha menekülne. Nem akarta látni a lányát. Erzsi ugyan szipogott, de nem szólt Jobb, ha az öreg elmegy, az volt ebbep a szí- pogásban. — Na üljön fel, apára! — mondta a vő. Az öreg kinyitotta a hátsó udvarajtót.-T- Fickó — szólt a kutyának. Az rohant, majd leverte lábáról. Megölelte, aztán nyitva hagyta a kaput. ElinH. Szabó József A KIBIC dúlt a szekér. A kutya a két hátsó kerek közé állt, és minden lüába volt, nem tudták visszahívni. A falu végéig a vő csak szölongatta a kutyát, de nem szállt le. Ott aztán leugrott, és az ostorral kergetni kezdte. Eltűnt a kutya. De, amikor újra elindult a szekér, megint ott volt. Megint megálltak. Kiabálás, fenyegetés, a kutya eltűnt.., — Na talán hazament — mondta a vő,, de . két perc múlva a kutya megint a szekér alatt volt. A fiatalember újra kergette volna, de az öreg rászólt. — Majd hazahozod. Visz- szajön a szekér. alatt — Ebben megnyugodtak. A temető mellett menték. Az öreg a kalapja széle alól pülantott a márna, sírja felé: a harmadik utcában a második. Á hármán dik az üres hely, az meg áz övé. Az az alig barnult fej fa a .mamáé... Valamit mondott magában. Tán búcsúzott. Mentek tovább és a - kutya baktatott a szekér alatt A Fickó. Az mondják — gondolta —, hogy a kutya nem érez, csak ösztöne van. Lehet De jó ösztöne van, hál’ istennek. Pedig szegény egyszer már búskomar volt Akkor, amikor a ház elé virágoskertet kellett, csinálni, s kerítést húzni, hogy a tyúkok ki ne kaparják a virágot Szegény kutya akkor elszomorodott, mert az öregasszony szeszélyének engedve, ő elvette tőle a hivatalt. Jó kutya volt a Fickó. Saroktól sarokig mindenkit megugatott. Ez volt a dolga. De amikor még egy kerítés lett, mit tehetett szegény? Egy darabig ugatott, de mi haszna. Hiszen az idegen szaga alig jutott el az orráig. Tíz méter volt a két kerítés között! Leonyid Gurune Simon Laios ÖREGEK TÉL UTÁN Köszönthetjük levett kalappal megint a jó, meleg napot, 6, fényözön, életrügy, hurrá! még iit vagyunk, megadatott nézni, hogy a gyökérszakgtó tél útin mint éled a fa. s a léglökéses szárnyú, bátor madarak hogy húznak haza. Milyen a boldogító zápor, hogy száll a fe'hő messzire s már életünktől Olyan távol hogy Zéng a gép erős .szíve. Dióért nyögve lehajolni doronggal tépett fák alatt s megint csak életet remélni bátzarke lombok huüar-aitTÁJAK, EMBEREK Az eriki álmodző Minden faluban akadnak csodabogarak, filozófusok. Ilyen különcnek számított Erikben Petrosz-kéri. Felépítette légvárait s azok rendre összeomlottak az érdes élet csapásaitóL Amikor egy-egy álma szét- foszlott, jól látszott, hogy Petrosz-keri apeme megtelik szomorúsággal. Először jó harminc esztendeje tévédtem é faluba; Petrpsz-keri még fiatal volt, de már átélte a nagy csalódást. Parcellájára szép gyümölcsöst varázsolt de nem volt hajlandó körülövezni kerítéssel. “Gonosz-gazdagok már nincsenek, az enyéim . az enyémet nem bántják* W gondolta Petrosz-kerii S va- - lóiban, amíg a fiatal fácskák növekedtek, égy újjal sóm nyúlt hozzájuk senki .. Végre a kert • termőre fordult. Akkor ütött oa a hág. Egyszer a kertjébe meave Petrosz-keri teljesen, leesu- pasztva találta kedvenc gyümölcsfáit, Ráadásul a fosztogatók kíméletlen pusztítást végezve letördelték a fák ágait is. Jó! emlékszem Petrosz- keri összehúzott szemöldö-, kére bánatos-töprengő tekintetére. . Úgy „adódott, hogy sok év múltán, ismét Erikbe vetett a sorsom. Minden ismerősnek látszott: ugyanazok a földek, hajlatok, ugyanaz a gólya a gyors, köveken zuhogó hegyi; folyó partján, mint régen. • Alaposan körülnéztem. Nem, nem minden a régi itt. A diülőutak mentén körték aranylottak, hálovány fényben égtek a pelyhes őszibarackok, és senki sem őrizte. .őket. Sehol egy kerítés vagy tüskés bokorsövény. És senki, nem lép az őrizetlen gyümölcsösbe, avatalain. kéz nem er ágakhoz. Hörtelen megláttam öreg barátomat, Petrosz-kerit Szembe jött vélem, és mosolygott. Arcvonásaiban minden ott gyűrűzött: az átélt kudarcok szomorúsága, a teljesült remények öröme. Vagy csak álmomban jelentél meg kedves eriki álmodozóm? Hegyi történet A birkanyáj lefelé ereszkedett a 1 hegyről, a nyári légélőről. a téli pihenőhelyre Félúton az öreg pásztor felfedezte, hogy eltűnt a legjobb, legidősebb kutyája. — Karabas! — szólította a kutyát. A visszhang messze, a hegyek oldaláról. zuhant a mélybe, de az állat nem került elő. “Bizonyára kimúlt* " — gondolta a juhász. A hegyi kutya, ha ráérez a végre, elmegy a gazdájától, hogy na imafsötöa, , Néhány nap múlva a pásztor fölvette volna a nemezköpenyét, de nem találta. Lehet hogy ottmaradt a nyári legelőn. Kora tavasszal a nyájat ismét fölhajtotta a hegyi mezőre. Azonnal észrevette a köpenyét, s mellette az elveszett Karabast. Mindent megértett: a kutya ottmaradt s őrizte a köpenyt Körben a fü összetaposva, lerágva senyvedt, s néhány — isten tudja honnan szerzett — csont fényesedett. Az eb sovány volt, bőre a csontjára feszült, a szőre szennyes-szürke csomókban meredt a külvilágra.-r- Karabas! — szinte ugrott feléje az öreg pásztor, egy darab húst elővéve a táskájából. De a kutya nem' fogadta él sem a húst, sem a gyöngédséget. Idegenül vicsorítva sárga fogaival, farkát maga alá húzva elment. Egyre távolodott, vissza sem fordulva a azólításna. Karabas nem .tudta meg- bpcsájtani gazdája feledé- keaységét *— Ezen gondolkozott az öreg, és hátra-hátra pillantott, hogy jön-e a kutya. Fickó leszegett fejjel poroszkált a két hátsó kerék között. Beértek a városba, A kutya nem mozdult a kerekek közül, idegesebb lett Meg- megugatott egy-egy autót, no meg a kutyákat. Odaértek a házihoz. A kutya ült a kerekek kozott. Nézte, amint lepakolnak. Amikor az öreg a ház előtti kiapadót is ledobta, a foga kört füttyentett — Tűnj el, Fickó! — súgta, és reménykedett. A kutya figyelt, ő bement a házba. — Szegény jószág, gondolta. — Pár perc múlva a két fiatalember búcsú zkodott a ház előtti A kutya sehol. A vő füttyögötti A másik megnyugÍéACTÍS. — Tudja az utat hazafélé, biztosan • elment. A székér elindult, A vő nézte az utat is, hátra-hátra pillantott, de a. kutya sehol. _ T án egy óra is élteit, amikor megkaparták az ajtót A fiatalember nézett ki, s a résen Fickó beosont. — Isten verte dögje, ez meg itt van? — S dobta volna ki, de a kutya már az öreg szobájában az ágy alatt kuksolt — Hagyjad — mondta a papa, s úgy tett,- mintha nem nagyon érdekelné, de a szíve megtelt boldogsággáL Mégis csak lesz valakije — gondolta. — Jaj, apám, mit szól az asszony? — Majd hazaviszik, ne törődj vele. Addig meg kinn alszik a padlásféLjáróbsn. Innét felfelé már úgyis csak oda vezet az út Két hét is eltelt, amikor jött vő. Nagy zaj volt az öreg i szobájában, mert az öreg nemcsak egyedül volt nyugdíjas a házban. Akadt még kettő, s kártyázták. Alacsony volt. az asztal és kényelmetlen, de ütötték a lapot Amikor a vő belépett, a kutya elhúzódott de az öreg rászólt: — Ne félj Fickó. — A kutya érezte a védelmet s visz- szaült Újra félrebillentette a fejét, s csak szemével kísérte a lap járását Látszólag azt nézte, de minden idegszálával a vöt figyelte. — Hoztam egy zsákot, hogy elvigyem. Mi a fenének ez itt? Az öreg felnézett, megállt a kezében a lap: — Hagyjad! — mondta könyörögve. — Nem látod, hogy dolga van ? — Egy városi lakásban egy falusi kutyának ml dolga le*‘ hét? — Nem látod, hogy ő a ká- hic? — Mondta az öreg, és lecsapta a lapot, besöpörte az ütést. A kutya egy halkat vakkan tott. A vő állt egy darabig, majd egy lépést tett. A kutya mörgott, s í-z ágy alá húzódoft. — Nagy bolond maga édesapám ...