Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-18 / 65. szám

Pfagyygn éve történt lz miien kírcbbani gaZr éasági világválság halasá­ra néhány hét alatt bezártak a kaposvári üzemek. Teljéén fetóámölt a héíyl vasgyár, a sörgyár, es a kocsigyár. Egye­dis a cukorgyár tudta átvé* ydm a válságot — csökken­tett munkaidővel és fizetéssel, valamint a finánctőke hatha­tos segítségével A munkáso­kat szélnek eresztették. Így a mimkawf 1 ici 11 i ek száma állan­dóan enaelkédett Kaposváron. 1932-ben átlagban 120Ó em­berinek nem volt munkája, és ez mintegy ötezer nélkülözőt jelentett, vagyis a város egy- hatodat Somogy vármegye Vitézi eaékkapitánya 1932. február hóról — jellemző hi­vatali magyartalansággal — azt jelentette, hogy a kívánt havazás nem hozta meg a munkanélküliek helyzetében a - javulást. »Az általános vi­szonyok elmúlt február hóval szélűben határozottan rosz- szabbodtak, amennyiben . a megélhetési viszonyok a hoßz- szü es Kemény tél miatt még nehezebbé lettek ... Az ipari munkásság helyzete a fokozó­dó munkanélküliség miatt kü­lönösen nehéz; a hatóságok Ugyan tudtak a havazás miatt munkaalkalmat teremteni, de az ipari üzemek szünetelnek.* A fenti megyei -Nemzet­védelmi helyzetjelentést- iga­zolja Vétek (később Kaposvá- ry) György polgármester je­lentése az alispánnak ugyan­erről; »A munkanélküliek el­helyezése terén a magánvál­lalatoknál újabb eredményt _ elérni nem sikerült, és a munkanélküliek száma égyre nő. Március 1-ig a városnál inségmunkára jelentkezett 1746 egyén. Ezek közül feb­ruár 28-ig ínségmunkán 239 egyént foglalkoztattak.*-Hiáha a kívánt hőmennyi­ség, ha a munkanélkülieknek alig egy hatodát ttjdják ha­vonta fogjaköztátrü. A napi 14 filléres segély (csak 7 db ssemlere futotta), amely ugyan vágyálomnak essáxnított — és ezt is csak két hétig ;ít- aették — még az éhénhalás-' he? js kevés volt Elszaporod­tak aj; öngyilkosságok a vá­rosban: kezdetben még szen­zációként hatottak, majd amkor a hírek közt heten­ként, egyre többről lehetett Ölvasm. megszokottá váltak a? olvasó előtt A halál oka a munkanépiülieég vagy az éh­ség miatti ékeseredés volt. Az uralkodó osztály kevés­nyi morzsák juttatása mel­lett a válság összes terhét a dolgozókra hárította. A ki- ■ utat egyedül az illegalitásban dolgozó kommunisták mutat­tak meg 1932-ben. A Kapos­váron tevékenykedő kommu­nista munkások illegális sejt­je ékkor már több hetes múltra tekinthetett vissza. A nyár. folyamán meggyorsult a munka, a párt sorai kibővül­ték. Az év végén Hetes és Ju­ta községek környékén sike­rült a kaposvári kommunis­táknak seitkapcsolatot terem­teni; ; rendszeresen sajtóanya­got, illegális brosúrákat és könyveket kaptak, amit sze- mináriumszerűen feldolgoz­tak. Kaposváron és a vidéken is az illegális sejt tagjai jó­részt fiatalokból, volt balol­dali szociáldemokratákból, a korábbi MSZMP-tagokból ke- rü1 ték ki. A sejt tagjai állandó .vesze­delem között dolgoztak, és bátran-vállalták a magyar for» ■ radatmárok sorsát. A későb­bi ügyészségi, vádiratból meg* tudható, hogy a sejt élén Var­ga Ferenc 'asztalossegéd állott A fővárosi »... központból ki­induló utasításokat részben személyesen, részben írásban ő vette át, munkája előreha­ladásáról, annak eredményé­ről a központnak jelentéseket tett.* ő építette ki a. sejtkap­csolatokat. A röpiratokat szintén ő szerezte be, és gon­doskodott a terjesztésükről is. Ezenkívül Vörös Segély­bélyegek értékesítésével segí­tette a letartóztatott kommu­nisták család-táljait. Varga Fe­rencet később a pécsi tör­vényszék a. fentiekért 1933 ta­vaszán háromévi fogházzá! sújtotta. A kaposvári pártsejt • összekötője Haracsi Mihály szabósegéd volt, akit még 1932-ben letartóztattak, majd, 8 hónapra ítéltek. A kaposvári kommunisták te­vékenységében jelentős sze­rep jutott az 1932 ka­rácsonyi és az 1933-as már-, cius 21-i nagy röplapszórás­nak. , A Tanácsközársaság kikiál­tásának évfordulóján Kapos­vár peremkerületeiben, a nyo­morúságos . munkáslalsások- ban akkor már másfél évti­zede nem olvastak ezekhez hasonló röplapot: «-Március 21-én lesz 14 éve, hogy Magyarország dolgozói kezükbe vették sorsuk intézé­sét. A kizsákmányol óktól él- ‘ vették a hatalmat, és megve­tették a dicső emlékű Magyar Tanácsköztársaság alapjait. Munkások, 14 évvel ezelőtt tietek volt a gyár! Nem volt kizsákmányoló!. Nem állt a hátatok mögött a hajcsár, a rendőr! Forradalmi munkás- tanácsok vezetésével dolgoz­tatok a Tanácsiköztársaságért: a munkásság uralmának fenn­maradásáért! Adószedő, . vég­rehajtó, csendőr nem zakla­tott. benneteket; ' Ném volt éhező földmunkás, szegény- paraszt. Nem vitték adóba utolsó vánkostokat, tehenete­ket, mint manapság. Mért tie­tek volt a föld, tietek volt a hatalom! Forradalmi munkás, és paraszthadosztályok védel­mezték a végsőkig a fiatal Magyar Tanácsköztársaságot a külföldi imperialisták és Horthy véres kezű banditái­nak rablóhadjárata éllen. Horthy-bandák dühöngő fe­hérterrorja ezerszámra gyil­kolta le az első Tanácsköztár­saság harcosait. Kínzás, bör­tön, aka&ztófa fenyeget min­den dolgozót, aki felemé!! szavát a Horthy—Gömbös gyilkos banda ellen. A dol­gozók szabadságának utol6Ó roncsait is elszedik, hogy egy alkalmas pillanatban újból hozzák a statáriumot. Ne hagyjátok félrevezetni maga­tokat ellenségeitektől! A ti he­lyetek, az. osztályharcos mun­kásság sorai kort van! .Az el­ső Tanácsköztársaság mártír­jainak emléke harcba . hív benneteket a fasiszta terror, a munkásság üldözése, gyilko­lása,. börtönbe vetése ellen! A Szovjetunió megvédéséért! A második, megdönthetetlen Tanácsköztársaságért!« A másik röplap szintén a Tanácsköztársaság emlékét köszöntötte, /és a proletárin- temacionalizmus Szelleme ha­totta át;-A palotákat, amelyekben azelőtt a. burzsoá csőcselék dorbézolt a dolgozók véres verítékén szerzett milliókból, a 'győztes proletárforradalom- a dolgozók tulajdonába adta, 6 a fényes és minden kénye­lemmel felszerelt burzsoá la­kásokban munkáscsaládok laktak. A gyárak, bányák, bankok a dolgozók tulajdoná­ba mentek át, és megszűnt a dolgozok minden kizsákmá­nyolása és elnyomása. Nem •voltak nyomorban tengődő munkanélküliek, nem „volt, ín- ségmunika nyomorúságos bé­rekkel, nem kellett a munká­soknak mosléklevesen napi 13—14 órán át baromi mun­kát- végezni, nem verték a dolgozókat félholtra a burzsoá "pribékek. Mutassátok meg, hogy -tudtok és akartok harcol­ni- a jólétért, szabadságért, a második Tanács-Magyaror- szágért! Földért, kenyérért, szabadságért! Éljen áSzovjet- uhió, minden dolgozó hazá­ja!* 1933. március 21. után a megrettent uralkodó osztály erélyes nyomozást indított A sziombathelyi csendőrnyomo­zók, a Budapestről és Pécsről megérkezett “szakértők* és a helyi detektívek kutattak a röplapok és terjesztőik után. Néhány nap múlva Kapos­váron és környékén mintegy 25—,30 embert tartóztattak le. A csendőrnyomozók több .napi, .brutális kín­zásók- közepette próbálták be­ismerő vallomásra bírni őket. Eszméletlenre verték Var­ga Ferencet, Végh Pált és Kozma Gépét, a kaposvári il­legális sejt vezetőit. A többi letartóztatottat szintén hosz- szabb-rövídebb kínzással pró­bálták megtörni. 1933 nyarán Kovács Gyula, Király József, Szabó Miklós, Hoff er Lajos, Baranyá István, Eibicht Pál, Kanyar Ferenc, Kelemen Jó­zsef és Sommer Ignác állt még a pécsi törvényszék ítélőtáb­lája élé, ahol a tőkésrendszer a “Magyar Szentkorona ne­vében* ítélte él őket. A kaposvári proletariátus szívébe zárta őket. Szeretettel és kegyelettel gondol az év­fordulón azokra, akik közülük életüket áldozták a felszaba­dulásért, a második magyar munkás—paraszt állam meg­születéséért. Andrássy Antal Vitorlásverseny. (Xantus Gyula festménye.) H át a menye Kenyerére szorul? Keserves ke­nyér az ember gye­rekének Kenyere. Hát még a menyéé. Áz idegen. Hamar odamondja, hogy a vénem­ber büdös. És nemcsak a pi­pájára- gondol. Az öreg Józsinak hetek óta ez járt az eszébe. De va­lamit nem tudott feledni a lányának. Nem őt bántotta még, hanem halálos ágyán az öregasszonyt, Az szegény elment, de itthagyta a hán­tást, s ez elől menekül az öreg. Mindenáron szeretet- házha akart menni, mert minden öreg azt hiszi, az a megváltás. Ott nem hánynak a szemére semmit. A fia városi ember lett, és neve­tett, amikor mondta neki, hogy ő elmegy az öregek házába. — Megy a fenéket! Jön hozzánk, Lacival elfér egy szobában. Űgyis csak este van otthon „a gyerek. Egye­dül lesz, azt teszi, amit akar. , —r Igen, igen —• válaszol­ta ő, de húzta az időt a ké­szülődéssel, mert félt a me­nyétől, meg attól az isten­verte várostól. Egy nyomo­rult kispad sincs a ház előtt, ahová, leülhetne az ember. De nem volt mit tenni, ké­szülni kellett. Eljött a reggel, s megjött a fia. — Készen van, apám? — ő nem nézett rá, a szoba sarkát nézte. A képeket a falon, amelyből ugyan egy- párat elcsomagolt, de a he­lyek ott árulkodtak, s vísz- szaképzelte őket. — No, menjünk! Fölállt, kilopódzott a ház­ból, mintha menekülne. Nem akarta látni a lányát. Erzsi ugyan szipogott, de nem szólt Jobb, ha az öreg el­megy, az volt ebbep a szí- pogásban. — Na üljön fel, apára! — mondta a vő. Az öreg kinyi­totta a hátsó udvarajtót.-T- Fickó — szólt a kutyá­nak. Az rohant, majd lever­te lábáról. Megölelte, aztán nyitva hagyta a kaput. Elin­H. Szabó József A KIBIC dúlt a szekér. A kutya a két hátsó kerek közé állt, és min­den lüába volt, nem tudták visszahívni. A falu végéig a vő csak szölongatta a ku­tyát, de nem szállt le. Ott aztán leugrott, és az ostorral kergetni kezdte. Eltűnt a ku­tya. De, amikor újra elindult a szekér, megint ott volt. Me­gint megálltak. Kiabálás, fe­nyegetés, a kutya eltűnt.., — Na talán hazament — mondta a vő,, de . két perc múlva a kutya megint a sze­kér alatt volt. A fiatalember újra ker­gette volna, de az öreg rászólt. — Majd hazahozod. Visz- szajön a szekér. alatt — Eb­ben megnyugodtak. A teme­tő mellett menték. Az öreg a kalapja széle alól pülantott a márna, sírja felé: a harmadik utcában a második. Á hármán dik az üres hely, az meg áz övé. Az az alig barnult fej fa a .mamáé... Valamit mondott magában. Tán búcsúzott. Mentek tovább és a - kutya baktatott a szekér alatt A Fickó. Az mondják — gondolta —, hogy a kutya nem érez, csak ösztöne van. Lehet De jó ösztöne van, hál’ istennek. Pedig szegény egy­szer már búskomar volt Ak­kor, amikor a ház elé virá­goskertet kellett, csinálni, s kerítést húzni, hogy a tyúkok ki ne kaparják a virágot Sze­gény kutya akkor elszomoro­dott, mert az öregasszony sze­szélyének engedve, ő elvette tőle a hivatalt. Jó kutya volt a Fickó. Saroktól sarokig min­denkit megugatott. Ez volt a dolga. De amikor még egy kerítés lett, mit tehetett szegény? Egy darabig ugatott, de mi haszna. Hiszen az ide­gen szaga alig jutott el az or­ráig. Tíz méter volt a két ke­rítés között! Leonyid Gurune Simon Laios ÖREGEK TÉL UTÁN Köszönthetjük levett kalappal megint a jó, meleg napot, 6, fényözön, életrügy, hurrá! még iit vagyunk, megadatott nézni, hogy a gyökérszakgtó tél útin mint éled a fa. s a léglökéses szárnyú, bátor madarak hogy húznak haza. Milyen a boldogító zápor, hogy száll a fe'hő messzire s már életünktől Olyan távol hogy Zéng a gép erős .szíve. Dióért nyögve lehajolni doronggal tépett fák alatt s megint csak életet remélni bátzarke lombok huüar-ait­TÁJAK, EMBEREK Az eriki álmodző Minden faluban akadnak csodabogarak, filozófusok. Ilyen különcnek számított Erikben Petrosz-kéri. Felépítette légvárait s azok rendre összeomlottak az érdes élet csapásaitóL Amikor egy-egy álma szét- foszlott, jól látszott, hogy Petrosz-keri apeme megtelik szomorúsággal. Először jó harminc esz­tendeje tévédtem é faluba; Petrpsz-keri még fiatal volt, de már átélte a nagy csa­lódást. Parcellájára szép gyümöl­csöst varázsolt de nem volt hajlandó körülövezni kerí­téssel. “Gonosz-gazdagok már nincsenek, az enyéim . az enyémet nem bántják* W gondolta Petrosz-kerii S va- - lóiban, amíg a fiatal fácskák növekedtek, égy újjal sóm nyúlt hozzájuk senki .. Végre a kert • termőre for­dult. Akkor ütött oa a hág. Egyszer a kertjébe meave Petrosz-keri teljesen, leesu- pasztva találta kedvenc gyümölcsfáit, Ráadásul a fosztogatók kíméletlen pusz­títást végezve letördelték a fák ágait is. Jó! emlékszem Petrosz- keri összehúzott szemöldö-, kére bánatos-töprengő te­kintetére. . Úgy „adódott, hogy sok év múltán, ismét Erikbe vetett a sorsom. Minden ismerős­nek látszott: ugyanazok a földek, hajlatok, ugyanaz a gólya a gyors, köveken zu­hogó hegyi; folyó partján, mint régen. • Alaposan körülnéztem. Nem, nem minden a régi itt. A diülőutak mentén körték aranylottak, hálovány fény­ben égtek a pelyhes ősziba­rackok, és senki sem őrizte. .őket. Sehol egy kerítés vagy tüskés bokorsövény. És sen­ki, nem lép az őrizetlen gyü­mölcsösbe, avatalain. kéz nem er ágakhoz. Hörtelen megláttam öreg barátomat, Petrosz-kerit Szembe jött vélem, és mo­solygott. Arcvonásaiban minden ott gyűrűzött: az átélt kudarcok szomorúsága, a teljesült remények öröme. Vagy csak álmomban je­lentél meg kedves eriki ál­modozóm? Hegyi történet A birkanyáj lefelé eresz­kedett a 1 hegyről, a nyári légélőről. a téli pihenőhely­re Félúton az öreg pász­tor felfedezte, hogy eltűnt a legjobb, legidősebb kutyája. — Karabas! — szólította a kutyát. A visszhang messze, a he­gyek oldaláról. zuhant a mélybe, de az állat nem ke­rült elő. “Bizonyára kimúlt* " — gondolta a juhász. A hegyi kutya, ha ráérez a végre, el­megy a gazdájától, hogy na imafsötöa, , Néhány nap múlva a pász­tor fölvette volna a nemez­köpenyét, de nem találta. Lehet hogy ottmaradt a nyá­ri legelőn. Kora tavasszal a nyájat ismét fölhajtotta a hegyi mezőre. Azonnal észrevette a köpenyét, s mellette az el­veszett Karabast. Mindent megértett: a kutya ottma­radt s őrizte a köpenyt Körben a fü összetaposva, lerágva senyvedt, s néhány — isten tudja honnan szer­zett — csont fényesedett. Az eb sovány volt, bőre a csontjára feszült, a szőre szennyes-szürke csomókban meredt a külvilágra.-r- Karabas! — szinte ug­rott feléje az öreg pásztor, egy darab húst elővéve a tás­kájából. De a kutya nem' fogadta él sem a húst, sem a gyön­gédséget. Idegenül vicsorítva sárga fogaival, farkát maga alá húzva elment. Egyre távolo­dott, vissza sem fordulva a azólításna. Karabas nem .tudta meg- bpcsájtani gazdája feledé- keaységét *— Ezen gondolkozott az öreg, és hátra-hátra pillantott, hogy jön-e a kutya. Fickó leszegett fejjel poroszkált a két hátsó kerék között. Beértek a városba, A ku­tya nem mozdult a kerekek közül, idegesebb lett Meg- megugatott egy-egy autót, no meg a kutyákat. Odaértek a házihoz. A ku­tya ült a kerekek kozott. Néz­te, amint lepakolnak. Ami­kor az öreg a ház előtti kia­padót is ledobta, a foga kört füttyentett — Tűnj el, Fickó! — súgta, és reménykedett. A kutya fi­gyelt, ő bement a házba. — Szegény jószág, gondolta. — Pár perc múlva a két fiatal­ember búcsú zkodott a ház előtti A kutya sehol. A vő füttyögötti A másik megnyug­ÍéACTÍS. — Tudja az utat hazafélé, biztosan • elment. A székér elindult, A vő néz­te az utat is, hátra-hátra pil­lantott, de a. kutya sehol. _ T án egy óra is élteit, amikor megkaparták az ajtót A fiatalem­ber nézett ki, s a résen Fickó beosont. — Isten verte dögje, ez meg itt van? — S dobta vol­na ki, de a kutya már az öreg szobájában az ágy alatt kuk­solt — Hagyjad — mondta a papa, s úgy tett,- mintha nem nagyon érdekelné, de a szí­ve megtelt boldogsággáL Mégis csak lesz valakije — gondolta. — Jaj, apám, mit szól az asszony? — Majd hazaviszik, ne tö­rődj vele. Addig meg kinn al­szik a padlásféLjáróbsn. In­nét felfelé már úgyis csak oda vezet az út Két hét is eltelt, amikor jött vő. Nagy zaj volt az öreg i szobájában, mert az öreg nemcsak egyedül volt nyug­díjas a házban. Akadt még kettő, s kártyázták. Alacsony volt. az asztal és kényelmet­len, de ütötték a lapot Ami­kor a vő belépett, a kutya el­húzódott de az öreg rászólt: — Ne félj Fickó. — A ku­tya érezte a védelmet s visz- szaült Újra félrebillentette a fejét, s csak szemével kísérte a lap járását Látszólag azt nézte, de minden idegszálá­val a vöt figyelte. — Hoztam egy zsákot, hogy elvigyem. Mi a fenének ez itt? Az öreg felnézett, megállt a kezében a lap: — Hagyjad! — mondta kö­nyörögve. — Nem látod, hogy dolga van ? — Egy városi lakásban egy falusi kutyának ml dolga le*‘ hét? — Nem látod, hogy ő a ká- hic? — Mondta az öreg, és lecsapta a lapot, besöpörte az ütést. A kutya egy halkat vakkan tott. A vő állt egy da­rabig, majd egy lépést tett. A kutya mörgott, s í-z ágy alá húzódoft. — Nagy bolond maga édes­apám ...

Next

/
Thumbnails
Contents