Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-18 / 65. szám
HABÄN DlSZTAL (Ficzere Mátyás munkája.) ßencze József Napsugárral hetvenkedő... Napsugárral hetvenkedő ez a szerelem, szivárvánnyal szalagos az én kedvesem. Napsütés és borulás közt kiesi ragyogások, incselkedő nyárnak mindig megbocsájtok. Szivárványtól, szőke lánytól édes az Ígéret, bosásd meg a vétkem hej, Napszívű Élet! Falusi vasárnap Otthon az öregek az ebédet várják, ingeket cserélnek s egymást beretválják. Ahol kapar a kapa... Ahol kapar a kapa, nem sír lesz, emberek, ahol túr a vakond, nem hal meg senkise. Hangyaboly,gás a küszöbön, megmaradhat jó hír, ahol kaparta kapa fáradtan a gond nyílt. B oday belépett a bisztróba. Esős nap volt, a szél is ..fújt, mindenféle cserépdarabok potyogtak a tetőről, s Boday szenvedni akart. Az időjárás nem elégítette ki, valami belülről is marta, és még többet követelt, még sokkal többet. A délelőtt je eltelt valahogy, alig gondolt valamire, s legfőképpen arra nem, hogy mi lesz délután. Meg este, meg másnap. Szóval nem szenvedett. »De most!« — gondolta elégedetten, mikor belökte az ajtót. Ahova betért, abban a bisztróban kétszer kell sorbaállni, s Boday a sorbaállást viselte el a legnehezebben. Ezért men/t be. Mozdulatlanul állt egy darabig, s íeüviliLainft benne, hogy háromszor is sorba állhat! Az ötlet eredetinek tűnt, és méltónak néhány perces me- ditálásra. Először sorbaállna az ételkiadó pultnál, s közelről, hosszasan tanulmányozná a? ételek nevét. A választékot. Aztán vissza a pénztárhoz, s onnan megint az' ételkiadő . .V' Odalépett a pénztárhoz. Néhány perc múlva rádöbbent, hogy a pénztárfülkében nem ül senki. Ez felélénkítette. Visszament előző helyére, és megint rábámult a táblára. Ügy döntött, mégsem brassóit' fog enni. Jeladás volt az üres pénztár, '•agy ha nem, ő jeladásnak tjkinti, ezzel azzá is teszi, •más szóval: . beavatkozik a bisztró életébe, és kívülről értelmet visz egy esetleges, ’'életlenszerű és értelmetlen •jseménybe. »Mozduljon már!« Boday nem mozdult. Flekként nem hajlandó enni," ezzel elismerné vereségét. Flekken: az a vég. Családi asztaltól elzavart, vasárnapi -ebédről lemaradt, mindenhonnan elmart, magánytól síró emberkék fala« tozzák a flekként esős deleken. Bóday is magányos volt, de nem sífós, hanem büszke magányos, ösmagányos. Lám, most is biggyesztett a flek- kenre: »Nem, itt még nem tartunk!« Lendületes mozgással- beállt a másik pénztárablak előtt kanyargó sorba. »Egy diplomata-sertésborda, egy kenyér« — így szólt az ablaknál. »Egy diplomata, egy pék« — mondta unott hangon a pénztárosnő. »Ez jó!« ujjongott Boday. Egyre jobban szenvedett. Most kell majd igazán koncentrálnia, jól sáfárkodni a kiküzdött, de nem igazán nagy szenvedéssel. Jól tudta: veszélyek fenyegetik. Ebéd után ő is, mint annyian, megelégedett, és gömbölyű pocakú mint órazsebes nagyapja a századfordulóról ittfelejtett fényképalbumban ... Meg aztán, hogy tartósítsa a szenvedést estig? Fal állt előtte, melyet meg kell másznia. Nem baj. az emberekben bíznia kell, % Somogyi Néplap Bikácsy Gergely Ebéd-diplomata módra Boday tudta, hogy felebarátai nem hagyják cserben. Ette az ételt, száraz kenyérrel, piszkos villával. Ráhunyorított a villa fogai közé száradt rizsszemre: »ón itt?« — kérdezte irónikusan. Szerette a váratlan kérdéseket. Egyszercsak belebámultak a tányérjába. Ketten: egy sárga télikabátos kis nyírott bajszú pofa (Boday ilyennek képzelte a kisvárosi szabókat 1910 körül) s egy másik, akiről lerítt, hogy fodrász. Vagy ha nem, hát az akart lenni. — Bocsánat! — mondta a sárga kabátos és Boday keze ökölbe szorult, a torka ösz- fzeszűkült. Azok meg kóstolgatják, s eszik a kezdők örömével. Az újdonság izgalmával. És beszélgetnek is fölötte, halkan, mint akik nem akarják hanJ‘ gos szóval megtörni a diplomata-sertésborda körül lebegő hangulatot, és mint akik nem akarják őt zavarni. Ez a dolog rettenetesen dühítette Bodayt. — Köszönjük, uram, nagyon ízletes volt — hallotta nem sokkal később. »ízletes volt!« — sír fel valami Bodayban. — Máskor is ezt fogjuk választani. Viszontlátásra! Elmentek. Boday maradt. »Varr ilyen?« — gondolta. »Van« — felelt önmagának, Bocsánat, sza-tánárosan.. Äm ekkor felkap? bad megkérdezni, urani, mi a neve "énnek a... A többit nem hallotta. A füle zúgott, a vére lüktetett,. és sírni támadt kedve. Ott kelt hagynia az ételt, nem ebédelhet ma sem, pedig annyira ízlett. — Diplomata-sertésborda mondta szárazon. Azok ketten fél lépést hátrahúzódtak, s figyelmesen nézték Bodayt. 0 pedig mozdulatlan volt, kezében a villa, azon a diplomata egyik darabja, meg a rizsszem. »Nem tudok enni tőlük« — gondolta. — Köszönjük, uram — mondta most a sárga, — Bocsánat, uram — mondta a borbély —, és jó? Boday eltolta a tányért: — Jó. Aztán hallgatott Zajt csak belülről hallott Nézte mereven a mocskos falat. »Jó étvágyat!« — hirdette egy mókás mosolyú kukta, és kuktasapkájára mutatott Boday ezt a plakátot nézte, amíg azok el nem mentek. Altkor nagyot szívott a levegőből: »Jöhet a madártej!« Tudta, hogy a madártejben tenyészik leggyorsabban a salmonella. »Salmonella, Salmonella, ha lányom lesz, így fogják nevezni« — mélázott. Megkapta a madártejet hosszasan nézte, s nem látott benne semmi gyanúsat. Ez bizalmatlanná tette. »Nem baj« — vigasztalta magát — — »a mazsolát szerencsére kifelejtették. Pedig hogy szeretem a mazsolát!« Agyát verhülltem öntötte el. Mártogatni kezdte kiska- nalát a tányérba. »íze nincs« — mondta. Már majdnem megette, mikor azok ketten visszajöttek. — Szabad? — kérdezték. Boday teli szájjal hallgatott. »Idejöttetek a koszos diplomatátokkal? Ide hozzám? Hát ennyire újak vagytok itt? Hát nem tudjátok, hát még csak nem is sejtitek ta a fejét.- — Két diplomata-sertésbordát kérek — mondta egy hang a pénztárnál, s az ételpultnál már be is kiáltják a konyhába: »Még két diplomata!« • Ez sok, Bodayt nyugodt, csendes délután várja az utcán, Elállt az etső, elállt a szél. ö úgy érzi, a nap első fele jól telt el, és megindul a folyam felé. A Dunának. Tóth-Máthé Miklós A halász beleesett a vízbe. Lehet, hogy enyhe napszúrást is kapott, vagy csak a csónak billent meg, ahogy erőlködött a hálóval — kár most már az okokat kutatni. A tény az a hatalmas csobba- nás volt, amivel elmerült a Tiszába. Annak is a közepében, ahol a legmélyebb a víz, ahol örvények is vannak, és ahol megfulladni szinte majdnem kötelessége az emberfiának. különösen, ha úszni sem tud. A la dik és a kalapja már __________ nagyon messze -------------------------t ávolodott tőle, ő pedig nyelte a vizet. Közbe- közbe segítségért ordítozott, \'agv azt hörögte, hogy mindjárt meghal, ami — látva .szorult helyze- tát — nem is volt olyan elképzelhetetlen. B. Nagy Bálint, aki a túlsó parton szöszmötöll, fölkapta a fejét az orditozásra. Nemsokat teketóriázott: a csónakba ugrott, és gyors evezőcsapásokkal indult meg az el- meg fölmerülő ember felé. Halász volt ő is, azzal a különbséggel, hogy tudott úszni... Más különbségek is voltak, hiszen K. Kiss Mihály vékony, kis ember volt, csinos, fiatal feleséggel, B. Nagy Bálint meg nagy darab agglegény, de azt hiszem, hogy ezek a különbségek most egyáltalán nem lényegesek. A lényeges csak az volt, ki tudja-e rán- cigálni Bálint, aki tudott úszni, Mihályt, aki nem tudott úszni. Ki tudta. Berángatta a csónakba, és K. Kiss Mihály annak a rendje-módja szerint meg volt mentve. — Komám — nyögte K. Kiss Mihály — ... — No, komám — mondta a másik. — No ... — De, komám — nyögte újra K. Kiss Mihály. A ztán később egy nagyon hosszút káromkodott, és kiértek a partra. — Megmentettél, hallod — csóválta a fejét Mihály, --szinte hitetlenkedve. •—■ Már azt hittem,?.'hogy Kampecrí “ • -B.'- -Nagy -Bálint -faágakból tüzet gyújtott. K. Kiss Mihály szárítkozott. A Tisza meg folyt, teljesen közömbösen. — Hát, komám... — kezdte újra K. Kiss Mihály, aztán megakadt, mert valami nagyon szépet akart mondani, de aztán esak azt mondta: — Köszönöm, komám! — Más is .megtette volna — mondta B. Nagy Bálint, aztán cigarettát adott K. Kiss Mihálynak. Rágyújtottak, fújták a füstöt. — Sok a szúnyog — mondta később Bálint. — Sok — bólintott Mihály. — Ha nem lenne ez a sok szúnyog — csapott egyet Bálint —, már leszoktam volna a dohányzásról. Később újra csónakba ültek. Kihozták Mihály elszabadult ladikját, majd Bálint biciklijén hazakarikáztak a faluba. Mihály ült a vázon, Hálátlanság Bálint nyomta a pedált. — Aztán, ha kell valami, csak szólj! — búcsúzott Mihály a kapuban. — Hadd el már — legyintett Bálint. — No, csak ne szerénykedj — mondta Mihály. — Megdöglöttem volna, a fene ott egye meg! — De nem tetted — vigyorgott Bálint. — Nem én, mert te jöttél, aztán kihúztál. Hát azért mondom: ha valami kell, csak szólj, mert én tudom, mi a tisztesség. Mindig is tudtam. Ebben maradtak. Mihály is hazament, Bálint i_s hazament. Mihály elmesélte az asszonynak, mi történt, az asszony siránkozott. ' — Akác? — kérdtate MH lint — Akác — bólintott Mihály. — Merthogy — kezdte Bálint —■ kipukkadt a biciklin» kereke. Meg már régi is az a bicikli, hát gondoltam, kéne egy motorkerékpár. Az mégis csak más. — Az más — biccentett Mihály. — Gondoltam, megvehet- néd nekem komám! Majd apránként letörlesztem. Mihály ránézett: — Miből? AM . nem mondanád meg?! — Megmondhatom éppen —v húzta a szót Bálint, és nézte . Mihályt, akár egy bogarai. — A takarékból, komám! ______________ Van nektek —...................— annyi, még t öbb is. — Azt másra gyűjti az asszony — ellenkezett Mihály. Megvan már annak a helye. — Az lehet — mondta Bálint, de neked is meglett volna a helyed, ha nem jövök a csónakkal! Aztán most mire gyűjtenétek? Koporsóra meg sírkőre. — Az igaz — vakarta meg a fejét Mihály, és egy hét múlva Bálint már motor-, kerékpáron ment halászni. — Tudod — mondogatta Mihály az asszonynak —, mégis csak ő húzott ki a vízből! Aztán egyszer csak újra jót Bálint. Mihály éppen fát hasogatott az udvarban. —- Akác? — kérdezte Bálint. — Akác — bólintott MiA ztán napirendre tértek hály. _ a dolog fölött. Már az — Merthogy — kezdte Ba- Angyal kalandjai-t a lint ti nézitek mindem este a televízióban úgy nézték, televíziót, én meg csak. a fa- mintha nem is történt volna lat- Gondoltam, átvihetném semmi. magamnak. — Szép ember ez a színész — De komám! — fortyant — mondta az asszony. fel Mihály. — Fésülködni azt tud — _ Mert nélkülem te mit felelte Mihály, aztán elaludt néznél most?! — folytatta ültében, mert aznap azért Bálint. — Semmit! Vagy az mintha fáradtabb lett volna, angyalokat, fejükön a kari- Egy hét múlva jött Bálint. - dákkal ÄÄ W“ * — ’ VÍZIÓ is. mogoL. . • • ,, ■— Akác ? — kérdezte Bá- . ~- Tudod — nyugtatta az lint. _ asszonyt Mihály —, ne fe------- -Akác — bólintott- Mi-.-Uydiafe '*£. • csaJc h ály. .... ______ő fiúzott Ki a vízből. Az csak — Merthogy — kezdte Bá- többet ér egy rongyos teleiint — kéne nekem ötszáz víziónál! forint kölcsönbe. — Azon ne múljon — felelte Mihály, .aztán bementek a házba," és Mihály odadta az ötszáz forintot. — Tudod — mondta később az asszonynak, mikor Bálint után már becsukódott a kapu —, ő húzott ki a vízből. Két hét múlva újra jött Bálint. Mihály éppen fát hasogatott az udvarban. £e a túlzott választékkal! Mindennek az idegen .zánkfiai rá- ka,.uíic a külföldi holmikra. Asszonyaink, leányaink francos kenceficével cicomázzák magukat, a férfiember — ha ez a szenvedélye — a német meg a cseh b arkácsinstru- mentumokra esküszik. De még az oktalan gyermek is angol meg japánus magnetofonért rimánkodik. Egy Kossuth kéne ide, az ő védegyleti mozgalma, hogy korbáccsal kergetné ki a magyarság szent templomából az idegen kufárok holmiját: a sima nyelvű taljánét, az álnak németét, a fösvény án- golétl Ki haUatt Ilyet? A gazdasági illetékesek ahelyett, hogy védővámmal sújtanák, tilalomfával korlátoznák, sorompóval útját állnák a külföldi csecsebecséknek, becsalogatják ide ... És eljárásuknak még olyan hangzatos neveltet is adnak, mint választékbővítés, a hazai ipar serkentése, versenyszellem, satöbbi ... Győzzük meg a honi vásárlót, hogy a mi portékánk jobb? Strapái ja magát az ördög! Ha az üzletekből eltűnik a külföldi holmi meglátják: tüstént a miénk lesz a a iapfcéetióbb. Ott van aztán a külkereskedelem. Mi dolog az, hogy kimegy az a sok fránya üzletkötő, s összevásárol vadidegen országokban mindenféle automatikus gépet, programozott vezérléseket, aztán eladja itthon a mi manufaktúránknak? Eb ura fakó! A magyar lélek konzervatív, idegen tőle az agyafúrt gépi masina. A magyar azt szereti, amit a saját kezeügyével megcsinálhat... Hogy egyes gépeink még nem a legtökéletesebbek a világon? Hát ha nem, akkor is legyünk hozzájuk elnézőbbek! Elvégre ezek mégis csak a mi lelkűnkből lelkedzett piros-fehér-zöld gyártmányaink, itt termettek ebben a szép, hegyes—völ- gycs, délibábos, akáclomtios magyar népgazdaságban. Ihajla! Meg aztán n fogya-szókat is meg kéne már egy kicsinység rendszabályozni... Az ä baj, kérem szépen, hogy túl sokat tetszenek külföldre mászkálni. Mikor beadja az ebadta a pászportkérvényit, mind azt írja bele, hogy a tájban akar gyönyörködni. Été nyavalyát a tájban gyönyörködik! Azt kajtatja, melyük portéka szebb meg jobb mint mind- . _ | Szerintem az árpolitika sem tükröz hazafias szellemet. Mert most úgy van, hogy a külországi portékát drágábban árulják, mint a hazait. Ha azonban fordítva volna, ha a szittya áru kerülne több pénzbe, akkor a vásárló úgy okoskodna: ohó, ez bizonyosan azért drágább, mert ez a jobbik. És akkor szívesebben vásárolná a miénket, mint az importot. Azt kérjük: tessék pártolni a magyar ipart! Erre jó a válasz tessék jobbat gyártani! — De hiszen a jobbat pártolni nem nagy kunszt — tartja az ős- magyar közmondás, akkor is tessék megtámogatni bennünket, ha rosszabbat produkáltunk! Egy szó, mint száz: magyar árut a magyar fogyasztónak a magyar üzletekbe! Eszi, nem eszi, ne kapjon mást... azt a fűzfánfütyülő rézangyalát a firmamentumos piaci kapcsolatoknak! Az Első Magyar Bövlikész- letező Vállalat vevőszolgálata nevében: Olvashatatlan aláírás igazgató KBoétette: — — B álint most már naponta átjött, és vitt, amit csak tudott, míg végül csak az üres szoba maradt Mihályéknak, két vedlett lópokróccal. — Semmink sincs, de én itt vagyok — vigasztalta a síró asszonyt Mihály. — Már az mégis csak többet ér! Aztán, hogy itt vagyok, egyes egyedül BáMinitnaík köszön- i hetjük... — Jaj istenem, istenem! — sírt az asszony öklével az üres falat , verve, mire Mihály mert világéletében utálta az asszonysírást, kiment fát vágni. Nemsokára jött Bálint. Frissen volt borotválkozva, sötét ruha feszült rajta, és még valami pacsuliszag is megcsapta Mihály orrát. — Akác? — kérdezte Bálint. — Akác — felelte Mihály. — Merthogy — kezdte Bálint — árra gondoltam: el- viriném én magamhoz az asszonyt is. Mihály kezében megállt a balta. — Az asszonyt? — meredt a másikra. — Minek? 1 — Hát feleségnek — mondta Bálint. — Nem jó mindig egyedül lenni, még akkor sem, ha tehetős az ember. Aztán ne felejtsd: ha én nem jövök, rajtad ma már csak a bogarak mászkálnának, az asszonyt meg más karolhatná! Talán éppen én ,,. Mihály fölemelte a Baltát, és Bálint felé sújtott. Bálint félrelépett, majd kicsavarta Mihály kezéből a baltát, és fejbe csaota. Mihály ráhanvatlott a fahasábokra, és nem moccant többet. — Hálátlan volt — vallotta később Bálint az őrsön. — Pedig, őrmester elvtárs, ha én nem jövök a csónakkal, akkor maguknak kellett volna kihúzni a Tiszából. A bíróság ért a magyarázatot nem méltányolta.
