Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-14 / 37. szám

A sikeres próbatétel éve Az iskolások műsoré a múl­tat, a szövetkezet történetét idézte: ezzel kezdődött a bö- hönyeí Szabadság Tsz hétfői zárszámadó közgyűlése. Az­után a beszámolók következ­tek. Szabó Kálmán tsz-elnök: -Nagyon nehéz évet hagytunk magunk mögött, a kegyetlen időjárás próbára tette az ide­geinket, a gazdák fizikai ere­jét, a gépek kapacitását, de végül is aránylag kevés vesz­teséggel betakarítottuk termé­nyeinket.'« Az egy főre jutó jö­vedelem meghaladta a 21 ezer forintot, egy-egy tízórás munkanapra 92,64 forintot fi­kész volt az áldozatra. Nálunk, a több mint húsztagú munka­csapatban senki sem lazított, pedig az aratásban nem kap­tunk többet hatforintos óra­bérnél. Az eredmény? A fér­jemmel együtt 46 ezer forintot kerestünk tavaly. Az emberek általában elégedettek a múlt évi eredménnyel, a brigád- és esapatgyüléseken már megbe­széltünk mindent, ami a ta­pasztalatokat meg a terveket illeti. Horváth János gépszerelő: Böhönyei beszélgetések te a szövetkezet a szervizbe­rendezést, az idén már sokat segíthet a gépek karbantartá­sában. "Ebben az évben úgy tervezzük, hogy a kombájnok két műszakban mennek. Mér­nököt kaptunk a gépműhely élére, szeretnénk segíteni ne­ki. Ehhez az kellene, hogy a műhelybeliek meg a gépkeze­lők rendszeres képzést kapja­nak, mert sok az új munka­eszköz, amely eltér 'a régitől. munkaegységekre csak ter­ményt kaptunk, pénzt nem. A termény átszámított értéke körülbelül tíz forint volt egy­ségenként. Az utóbbi három­négy évben kerestem legtöbbet a tsz-ben. Attól kezdve volt nekem jobb, hogy a pénzbeli munkadíjazást vezette be a szövetkezet. Terményt annyit vehetek így is a tsz-től, amennyi a háztáji jószágnak kell. Tavaly 30 ezer forintot kerestem a közösben. Hol van Sípos József állattenyésztő: — Az aratásban — nem túl­zók, ha ezt mondom — harc folyt a kenyérért. Fűkasza vágta a gabonát, mi még va­sárnap is raktuk villával a kombájn élé. A gyerekek a szüleikkel együtt jöttek ki a táblára segíteni. Mindenki — Az időjárás a földeken és a műhelyben egyaránt meg­sokszorozta a gondot. Romlot­tak a gépek, a dőlt és nedves gabonában egyik tör« a má­sikat követte. Nyáron még éj­szakai műszak is volt a mű­helyben, hogy reggel munká­ba állhasson az előző nap el­romlott gép. Tavaly megvet­— 1949-ben léptem férjem­mel együtt a Böhönyén első­ként alakult, tsz-ek egyikébe, a Vörös Csillagba. Most, hogy a zárszámadó közgyűlésen az iskolások azt a műsort adták, felidéződött bennem az az idő. Az alakulást követő évben a Osszehangoltabban, együttesen A mezőgazdasági kultúra emelkedésééi — A tanácskozás befejezése nem jelenti a téma lezárását — ezekkel a szavakkal ért vé­get tegnap a megyei könyv­tárban a könyvhónapi rendez­vénysorozat egyik kiemelke­dően fontos tanácskozása. Ha ez a zárógondolat valósággá válik, akkor elérte a célját ez az összejövetel, akkor sikerül valóban egy lépést tenni elő­re Sornogyban a mezőgazda- sági kultúra emelkedésében. Ezen a tanácskozáson nem mezőgazdasági vezetőkkel, nem agrárszakemberekkel, ha­nem könyvtárosokkal és nép­művelőkkel (sajnos ez utóbbi­ból viszonylag kevéssel) vál­tottak szót az előadók a megye élelmiszer-gazdaságának hely­zetéről, jövőjéről. A tájékoz­tatás — amelyet Tóth hajós, a megyei tanács mezőgazda­sági és élelmezésügyi osztály­mezőgazdasági kultúra terjesz. tésenek ez csupán egy részte­rülete. Ä korreferátumban is, a vi­tában is többféle javaslat, el­gondolás hangzott éL Például: célszerű lerme a felnőttokta­tást összekötni a szakképzés­sel Kertszövetkezeteik, nyúl- tenyésztő szakcsoportok stb. példája bizonyítja, hogy lehet­ne — és kellene is — a falusi művelődési központokon belül egy-egy adott agrártémában szakköröket szervezni. Más megyék példája bizonyítja, hogy milyen tömegeket moz­gat meg, szinte agitáció nélkül az önképzésre serkent egy-egy agrár-vetélkedősorozat. Csak­hogy — szó szerint idézzük a tanácskozásról — »ember nél­kül semmi sincs«. Ezért került szóba ezen az összejövetelen különös hang­súllyal a népművelők és a me­zőgazdasági üzemek vezetői közötti kapcsolat jobbá tételé­nek nélkülözhetetlensége. A mezőgazdasági ismeretek, a mezőgazdasági kultúra térj esz. téséért az eddiginél többet tenni csak összehangolt, együttes munkával lehet V. M. — A központi majorban te­heneket gondozok. Négyen va­gyunk a majdnem száz állat­hoz. Huszonkét évig állami gazdaságiban dolgoztam, ott is jószág mellett voltam, most négy éve vagyok a Szabadság Tsz-ben. A fiam takarmámyos ugyanott, ahol én tehenész va­gyok. Tavaly az összes kere­setünk 67 ezer forint volt. Családi házat szeretnénk ven­ni a községben, ehhez gyűjt­jük a pénzt Hogy a fiam is belépett a tsz-be és segít, könnyebben összejön annyi, amennyi kell. Az állattenyész­tés is megérezte a múlt évi rossz időjárást: a takarmányt nem lehetett idejében betaka­rítani, romlott a minőség, így aztán a tejtermelés sem volt olyan, amilyen egyébként le­hetett volna. Ez a kereseten is meglátszott. Talán az idén kedvezőbb évünk lesz... Sokan bíznak ebben Böhö­nyén és szerte a megyében. A próbatétel jól sikerült a Sza­badság Tsz-ben, a bizonyítás forintban gyümölcsözött. Hemesz Fereee Korszerű szervezést a tsz-ekben I Előtérben a szakosítás ez a több mint húsz évvel ez­előtti részesedéstől De hát így indultunk. zettek. Bacsói Ferencné növényter­mesztő munkacsapat-vezető: Kovács hajosné magtári dolgozó: vezetője tartott — voltakép­pen közvetett célt szolgált. Azt, hogy a kultúra terjesztői átfogó képet alkothassanak maguknak a megye élelmi­szer-gazdaságáról, összege­zést kapjanak az eredmények­ről és megismerjék a gyor­sabb ütemű fejlődést gátló té­nyezőket is. Ezek ismerete előfeltétel ahhoz, hogy saját munkájuk szemszögéből mér- legetjenek, és meghatározzák azokat a feladatokat, melyek a népművelőkre várnak a me­zőgazdaság fejlesztésében. Kellner Bernát, a könyvtár igazgatója az előadást követő korreferátumában érdekesen és kézzelfoghatóan elemezte, milyen összefüggések vannak a szakkönyvölvasás és az álta­lános olvasottság között, mi­lyen sok, ma még kihasználat­lan lehetőség van, amellyel élni lehetne és élni kellene a mezőgazdasági szakismeretek terjesztése végett. Országosan ugyan elismerésre méltó tény, hogy Somogybán a könyvtá­rakból egymillió 380 ezer kö­tet könyvet kölcsönöztek ta­valy a falusi olvasók, s ebből 58 ezer kötet mezőgazdasági szakkönyv volt. Ám hozzá kell ehhez tenni, hogy távolról m-*r- lehetünk elégedettek, 4 Hogyan tovább? Melyék a szervezés alapfeltételei ? Ezek tehát a legégetőbb kérdések. A mezőgazdaság szocialista átalakulásának első időszaká­ban a nagyüzemi keret létre­hozása volt az alapvető kér­dés. A gazdálkodásban a ter­mel «központú, az úgyneve­zett »hozamszemlélet-« volt az uralkodó. Ebben a fázisban az üzemen belüli szervezés alatt a legegyszerűbb, tömegmére­tekben a legkönnyebben al­kalmazható formákat, mód­szereket értették. A munka­szervezeti egységek a brigá­dok, munkacsapatok voltak. A szocialista nagyüzem szerve­zeti megszilárdulása, a tech­nikai fejlődés hozta magával az üzemi tervezés összetet­tebb módszereinek, valamint a specializációnak és a más üze­mekkel való együttműködés­nek az igényét A termelés- centrikus elvet a jövedelem­központúság váltotta fel. A termelőszövetkezetek fej­lettségének mai szakaszában — erre mutatott rá Gergő Sándor, a Dél-somogyi Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetségének titkárhelyettese a minapi tanácskozáson — a természeti, közgazdasági és üzemi viszonyokhoz alkalmaz­kodva, a népgazdasági igé­nyekkel összhangban a szako­1 sodást kell előtérbe helyezni. \ Csökkenteni kell az üzemágak számát', ugyanakkor azokat az úaamágakaí, asel^ekbea 4 ter­melést érintő összes tényező várhatóan az optimumot adja, erősíteni kell. A specializáció ugyanis meg­nyitja az utat a korszerű üzem- és munkaszervezés előtt Ennek célja pedig a te­rületegységre jutó hozamok növelése, mégpedig úgy, hogy a munkaráfordítás csökkenjen, A specializáció tehát biztosít­ja a földterület, a beruházá­sok, a gépek és eszközök, to­vábbá a munkaerő okszerű ki­használását a legkisebb ráfor­dítás mellett A szakosítás • alapkövetelmé­nye — mint azt a nagyatádi központú tsz-szövetség a ta­nulmány igényű állásfoglalásá­ban leszögezi — a termelő­erők, a műszaki szánvonal, a vezetés magas fokú fejlettsé­ge, a korszerű termesztéstech­nológiák alkalmazásának kész­sége, új módszerek ismerete. A termelés gazdaságos sza­kosításához ezeken kívül a megfelelő üzemi méretek, a koncentráció is szükségesek. Éneikül nem lehet a verseny- képes árutermelést megvaló­sítani. A beruházási eszközök összpontosítására is szükség van tehát Az ágazati koncent­rációt bátrabban kell alkal­mazni. Jó példák már vannak megyén kívül s bedül is. Elég csak a bábolnai, a szekszárdi és a bajai kukoricatermesz­tési, vagy a Bábod! Állami Gazdaság kialakuló burgonya- í teazsesstési iead&aeráoe «iái-. ni, ahol a termelési ágazat nö­velésével egyidejűleg nagy­mértékű beruházásokra is sor keruL Segít-e a más üzemekkel való együttműködés? A terme­lés, feldolgozás és értékesítés láncolatán át ezek természete­sen lehetőséget nyújtanak a jövedelem növelésére. A fejszéjüket a szakosítás nagy fájába vágó termelőszö­vetkezetei nem nélkülözhetik a gépeket és a komplex gép­sorokat. Bizonyára mindez egyszerű is lenne, ha csak a gazdasá­gosság követelményeit tarta­nák a szövetkezetek vezet® szem előtt. A változások azon­ban az emberi kapcsolatok­ban, az ember és a technika, az ember és a munkaszervezet, az ember és az üzem között is hatnak majd. S ezekre föl kell készülni. A korszerű munkaszer­vezésnek ugyanis több funk­ciója van. A munkaerő ésszerű elosztása a termelési ágak kö­zött, a leghatékonyabb mun­kaszervezeti keretek kialakí­tása, a munkafolyamatok leg­kedvezőbb előfeltételeinek megteremtése és biztosítása gazdasági, élettani és szocio­lógiai ismérvek alapján. Milyen lehetőségeik vannak a közepes és kis méretű szó- | vetkezeteknek? Gyógyszer K étféle gyógyszer fogyasztása foglalkoztat az utóbbi idő­ben. Az egyikről azt hallottam, hogy néhány éve úgy . habzsolják, mintha élvezeti cikk lenre; a másikról meg azit, hogy nem is létszik. Kiszámitoitam, hogy az ország egyévi élvezeti cikk fog, ásatásának értéké' 1 46 budapesti Intercontinental szállót lehetne fölépíteni. De hát élvezet az? És a gyógyszerfogyasztás? Ügy tűnik, mintha 'kedvünket: ’ él­nénk benne. Kár volna azonban humorizálni á gondolattal, hiszen mindenki tudja és komolyan vesd, hogy a gyógyszer általában a betegségek gyógyítására, illetve megelőzésére szolgál. Igaz ugyan, hogy csak kellő mennyiségben és orvosi rendeletre. De ezt nem mindig veszik ügyelembe. A másik »gyógyszerfajtánál* viszont nincs recept, és az »orvosok-* szinte tehetetlenül állnak a kórokozókkal szemben. Nem trtkoJczhatom tovább, mert félreértenének. Az egyik gyógyszer patikában kapható és testi betegségeinket orvo­solja; a másik, ami nincs is, és sehol sem kapható, az lelki sérüléseket gyógyítana. De talán jobb lesz, ha sorrendet tartunk. Beszéltem or­vosokkal, gyógyszerészekkel, egészséges emberekkel. Vélemé­nyük, szerirat a. túlzott gyógyszerfogyasztásnak nemcsak az az oka, hogy minden beteg diploma nélküli orvosnak képzeli maigát, ismeri a betegségiét, a kórokozót, a gyógyszert is, s csak azért kényszerül orvoshoz, mert nem tud latinul recep­tet írni. A fontosabb ok — bármilyen gyerekesen hangzik — az, hogy még víz nélkül is egyszerűbb lenyelni egy tablettát, mint egészségesen élni. De melyik a célravezetőbb? Hadd mondjak egy egyszerű példát. Teszem azt, valaki álmatlan­ságban szenved. Az álmatlanság okozója rendszerint nem betegség, hanem a környezet lelki sérültjei »áldásos* tevé­kenységiéinek következménye. De most tegyük félre az indí­tékokat. Az álmatlanság kínszenvedés. Zaklatott és. kénye- lemszenető világunkban — a kettő ugyanis nem zárja ki egy­mást — az a szokás, hogy inkább könnyedén lenyelünkvégy. altatót, mintsem sétálunk egyet lefekvés előtt. Vannak, akik már szinte vacsorakiegészítésként eszik az altatót. Hozzátar­tozik az étrendjükhöz. Ámbár meggyőződésem: ha a gyógy­szerért teljes arat kellene fizetniük, inkább sétálgatnának. És talán, a gyakori seduxenfogyaszfcást is lehetne pótóim" né­hány lavór jó hideg vízzel. Manapság azonban sikk házipa­tikát fenntartani, töméntelen gyógyszert tárolni odahaza. És válogatni természetesen. A mai igazi és képzelt betegeknek ugyanis már nem jó a sevenaletta meg a legatin; csak a seduxen meg az andaxin nyugtatja felborzolt idegeiket. Kérem, ne gondolják, hogy a levegőbe beszelek, olvas­sanak el inkább néhány meghökkentő számot. Magyarorszá­gon 1960-ban még »csak* I, milliárd 808 millió forintot et­tünk meg gyógyszer formájában, 1969-ben már 3 milliárd 892 millióit Képzeljék el, ha csak az egy tizedét orvosi rendelőre köithefctük volna. De többet mondanak nekünk a hazai szá­mok. Somogybán sem kell »szégyenkeznünk*, pedig csak az elmúlt hat év adatait hasonlítom össze. 1965-ben 75 millió forint volt a gyógyszerfogyasztás, 1970-ben már Í33 millió. Ez pedig azt jelenti, hogy Somogy minden lakója a korábbi 205 forinttal szemben három éve már 365 forint értékű gyógy­szerrel gyógyította avagy gyötörte magát Ebből a pénzből — egyenkint 80 ezer forinttal számolva — pontosan. 1662,5 kór­házi ágyat létesíthettünk volna egy év alatt D e hogy ne növeljem a seduxen megyei fogyasztását in­kább abbahagyom a számok felsorolását. S bár tudom, hogy a sajnálkozás nem sokat segít, mégis sajnálom, hogy könnyebb bevenni egy nyugtató tablettát, mint rendez­ni az idegességet előidéző dolgokat; hogy egyszerűbb az or­vos számára is fölimi a gyógyszert, mint vitatkozni, és meg­győzni a »beteget* kívánságának hélytóLemségéraL. Mindenesetre annyit máris megállapíthatunk: testünkre valahogy jobban ügyelünk, mint a szellemünkre. A meriitál- hygieine, azaz a lelki egészség közel sem áll aranyira érdek­lődésünk középpontjában. És emiatt kellene az a másik, nagy­részt ismeretlen »gyógyszer*, amelyet önmagunkban illene megtalálnunk. Nem árulok el titkot: a testi és szellemi betegség pár­huzamba állítására egy gyötrő gondolat késztetett. Van-e egyáltalán gyógyszer a lelki sérültek bajának orvoslására? Talán megkockáztathatom: itt is öröklött és szerzett »beteg­ségekkel* állunk szemben. Vannak olyan jellembeli fogyaté­kosságok, amelyek gyógyíthatatlanok, amelyek éllen csak elszigeteléssel védekezhetünk. De hiszem, hogy többségük gyógyítható. Ezekről sokat beszélünk, de nagyon kevés ered­ménnyel! Az anyagiasság, a harácsolás nem betegség, csak következmény: az önzés külsőleg is érzékelhető megnyilvá­nulási formája. Milyen gyógyszert találunk rá? Az önzés per­sze ezernyi másban is megnyilvánul. Lehet tablettát szedni ellene? Nem, a nehezebb gyógymódot kell választani! Ügy, ahogy az orvosnak meg kellene magyaráznia, hogy a termé­szetes, egészséges életmód hosszú élestűvé tesz, és hasznos tagjává a társadalominak. Az intrika, az áskálódás sok év­százados lelki betegség. Egyenes jellemű környezetben nem lehetne úgy leküzdeni, mint ahogy az egykori népbetegség­gel, a tüdőbajjal tettük? Hiszem a szellemi életkörülmények is megváltoztak azóta... A hízelkedés és dörgölődzés, a su­nyiság és bizalmatlanság, a szellemi gerincferdülés kóroko­zóit raem tudjuk eltüntetni? És hordozóit mire ösztönözzük? önvizsgálatra csupán? Az általuk mérgezett környezet visz- szahúzó hatására figyelmeztessünk? Hány és hány egészséges embert tesznek beteggé, aki azután nyugtátokkal, idegesilla- pftdWkaiL, altatóval próbál segíteni magán. S azok, akik má­tok .lelikii egészsége ellen vétenek, legtöbbször (legalábbis egy darabig) ledkiásmemoletnül és kiegyensúlyozottam elmek, játsz- szák kisded játékaikat az általuk fertőzött környezetben. Ügy tűnik, raem tudunk mit kezdeni velük. Gyógyszerre áhí­tozunk? Receptre, amelyet kiválthatunk a patikáiban? Oly sokszor elmondjuk, hogy nem az emberek, hanem a hibák éllen küzdünk. De mintha sorozatosam félreértenénk ezt az őszinte szándékot Igaz, hogy a hibák ellen hadakozunk, csak­hogy az adott ember hibái ellen. Mégis, valahányszor jéHem- beüi fogyatékosságokról, a szocialista embertől idegen voná­soktól beszélünk, szavaink falra hányt borsók, mert általá­nosak. Pedig a hibák éRen eredményesen sohasem lehetett általában küzdeni. A humanitás nem azt jélen/ti, hogy külön­válasszuk az embert jefllemlbelS gyengeségeitől, ellenkezőleg. Segítsük megszabadulni őt a fertőző betegségtől, s ha ellen­áll, hát maga választatta: el kell szigetelnünk embertársaitól. N ens tudok számokat felsorakoztatni arra, hogy a testi betegségekre fordított gyógyszer forintban kifejezve több vagy kevesebb, mint az a kár, melyet a jelZem- télen és törtető, az önző és intrikus, a bajkeverő és tüskét okozó emberek ejtenek társaik testén. De azt hiszem: nem kell »jellemkutató intézetet* felállítaná az okok és tünetek kutatására, hisz javarészt ismertek, itt burjánzamák a üte­münk előtt Csak valamivel határozottabban és konkrétabban kell j Irnwrk- a nq,ffiAltjtal , SsK*eá Sás fPoíjjfafSdfc)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents