Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-13 / 36. szám

Egy város ellátásáért A nagyatádi Búzakalász Termelőszövetkezet nagymér­tékben kiveszi részét a város ellátásából. Nemcsak zöldsé­get és gyümölcsöt szállít, han em éttermet is fenntart, ahol naponta több mint kétszáz személyt étkeztetnek. A nyers­anyagot a termelőszövetkezet adja. Tavaly kétmillió-hat­százezer forintos forgalmat bonyolítottak le. Az állandóan kapható friss hurkát, kolbászt, pecsenyét az étterem udva rában működő húsüzem szolgá Itatja. Hetenként hat sertést dolgoz» ak fel. Innen látják el a má­sik elárusítóhelyüket is, mely a buszmegállónál van. Ennek havi forgalma 65—80 000 tor int. "■Nagyüzem«* a kis konyhában. Naponta finom, meleg étel­lel kell várni a dolgozókat. A törzsközönség nagy része az építőipari dolgozókból adódik. LLKLTL GYULA £ A fiú meg a katonák 36. Megéhezett, s ropogtatni kezdte a nápolyit. A kekszet inkább a kutyának tartogat­ta, mert azt még ímmel-ám- mal bekapott egyet-egyet, de a nápolyi után szagolni se sza­golt. Csak az a kár, a kulacsát elhagyta. Ott felejtődött a nagy sietségben, ahol a néme­tek a faluszéli házakat kiürí­tették. Pedig jó kis kulacs volt, posztóval bevonva. És le lehetett róla gombolni a ru­háját. Most kellene legjobban a kulacs. Folytan ihatnék, már a nyála is kiszikkad a szájá­ból. És nincs mindenütt pa­tak; kutat sem igen látni. Egyáltalán — hol itatják itt a marhát? Sehol egy ágaskodó csordakút; nem emlékezett rá, hogy akár csak egyet is látott volna. Ez sem igazi falu volt, a most következő. Inkább város, elég sok emeletes házzal. Es mindenütt nagy kőházak. A szélén vezetett el a kö- vesút, nem a központon ke­resztül. Még jó is, hogy nem vezetett be a központba, mert úgy elfogytak róla a menekü­lök, hozzájuk már nem iga­SomogyI Néplap zodhat. Kérdezősködnie kelle­ne, merre tovább. S éppen azt nem tudja né­metül megkérdezni: merre van Magyarország? Hogy még ez a község sem Magyarország, azt már előbb látta egy útjelző tábláról. De még utána is idegen város jön, mert az volt kiírva: GRENZE 7 km Ma egész úton senki sem szólt hozzá. Igaz, a levente­sapkát mindig eldugta, ha jöttek. Most sem szólította meg senki, a kútnál. Artézi kút volt, jól teleitta magát. Ahogy a szélső házsornál elhaladt, kanyarodott az út. Kitárult előtte megint a ha­tár, s akkor vette észre, hogy a városnak ezen a szélén ren­geteg civil dolgozik, többnyire asszonyok. Lövészárkokat ás­tak, amerre csak ellátott a kertek végén. Az út mentén meg gödröket, ahol meg lehet bújni, s a Fauazt-gránátot a civil is kilőheti a tankra. Látta ő már, ahogy civil em­bereiket tanítottak, hogyan kell a kályhacsovet szorítani a hónuk alá, és hogyan kell be­lőle kilőni a Fauszt-gránátot. Pakk — és a tanknak vége. ö is ott sündörgött, de neki nem adtak Ilyen kályhacsövet, pedig alig pár évvel idősebb gyerekeknek már adtak. De Nehéz a piacon tekintélyt szerezni Gondban a „Dráva” Mi legyen a harminc asszonnyal 1951-ben alakult meg Bar­son a Dráva Vegyesipari Szö­vetkezet. Több mint húszéves tevékenységét az állandó, fo­lyamatos fejlődés jellemzi. Az irodák falán elismerő és dicsé­rő oklevelek is bizonyítják ezt. Az alapítók ' alig harmincán voltaic, a belépő helybeli kis­iparosok először a női- és fér­fifodrász-, a cipőjavító-részle- geket és a méretes szabóságot hozták létre. A fejlődés eredményeként 1972-ben 11 részlegben dol­goztaik a szövetkezet tagjai, összesen 395-en. A bel- és a külföldi piacra egyaránt termelnek. A Szov­jetunióba leány kaka bálokat szállítanak, az NDK részére bérmunkában cipőfelsőrészt gyártanak. A csurgói Napsu­gár Ktsz-szel kooperálva mű- bőrkabátot szállítanak Fran­ciaországba. A konfekciórész- iegbe babócsai asszonyok dol­goznak be. dot, az utóbbiak sem újították meg a szerződést 1973-ra. A Dráva ktsz-ben most a kö­vetkezőikkel próbálkoznak: a száz asszony köziül negyvenen ebben a részlegben maradnak, azok, akik a leggyakorlottab- bak, vagy családi körülmé­nyeik mindenképpen indokolt­tá teszik további alkalmazásu­kat. A többiek közül mintegy harminc asszonyt a konfek­ció- vagy a cipőfelsőrész-ké­szítő részlegbe osztanak be. Mi lesz azonban a többi harminc asszonnyal? Nekik egyelőre nem tudnak munkát j adni. Ezen kívánnak segíteni a ktsz vezetői az 1973-ra ter­vezett fejlesztéssel: 1. A termelés — piaci igé­nyekhez jobban innzodó — volumenének növelése. 2. A fölösleges munkaerő el­helyezése, a foglalkoztatási gondok enyhítése. | 4. Az exportképes termék­gyártás fokozása (cipőfelső­rész és konfekció felsőruhá­zati termékek). 5. A lakossági szolgáltatás fejlesztése. Ezek a Dráva ktsz fejleszté­si célkitűzései erre az évre. A megoldás azonban, a jelek sze­rint — nem lesz zökkenőmen­tes. A célkitűzéseit meghatá­rozásánál az egyik elsőrendű szempont volt, hogy a kesztyű- részlegben dolgozó száz asz- szony foglalkoztatását végle­gesen megoldják. — Mennyi pénzre van szük­ség a tervezett fejlesztéshez? — A bőr-ruházati konfekció i és a cipőfelsőrész-készítő rész­leg fejlesztéséhez csaknem 3 millióra. Ebből 400 ezret saját erőből kívánunk beruházni, | 600 ezret kértünk a KISZÖ V- j tői. A fejlesztés szükségszerű­ségét, gazdaságosságát az ille­tékesek nagy része elismeri. 400 ezer forint bankhitelt kap­nánk forgóeszköz-feltöltés cí- I mén. A problémát a szükséges összeg másik fele okozza. Ez* a megyei tanácstól kértük. — Mit terveznék, ha nem sikerül a szükséges összeget elő'teremteni? — „iá a megyei tanács nem tud segíteni, más megoldást kell választan urak — természe­tesen fejlesztési célkitűzésein­ket továbbra is szem előtt ártva. Szükségünk van egy új raktárépületre, erre a cél­ra jelenleg a főépület pincé­jét használjuk. Az itt felsza­baduló helyiségekkel bővíteni tudnánk a cipőfelsőrész-készi- tő részlegünket. — A tervezett fejlesztések egyedül azt a célt szolgálják, hogy a száz asszonyt véglege­sen munkához juttassák? — Ezt is. u? van akkor a ter­melékenység növekedést is. Ma már nagyon nehéz tekintélyt szerezni a piacon, akár kül­földről, akár belföldről van szó. Ezt csak jó minőségű áru­val. a piaci igények figyelem­bevételével. nem utolsósorban nontos szállításokkal lehet el­ér»»!. Ehhez az alapot a ter­vezett fejlesztés biztosítaná, a rejtett kapacitás kihasználása, ilzt is figyelembe vettük, ami­kor a tervidőszak végére tiO millió forintos termelési érté­ket irányoztunk elő — mondta dr. Papp Ferenc. Mészáros Attila 1972-ben a tizenegy részleg 3. A termelékenység foko­zása korszerűbb körülmények termelési értéke 31,5 millió fo- ®s feltételek biztosításával. rint volt. Az ez évi terv 33 ■ millió. A cipőfelsőrész-készítő részlegben az év végéig 300 ezer pár készül el, ami két­szerese az 1970. évinek. A tei> vek szerint ez a részleg — a nyersanyagot figyelmen kívül hagyva — december 31-ig 7,5 | millió forint értéket termel. A konfekciórészleg — az alap­anyaggal együtt — 16 millió forinttal zárja az évet. Társadalmi ellenőrök tanácskozása Legfőbb feladat a fogyasztók érdekeinek védelme A tizenegy- részleg egyike a kesztyűvarró. Száz asszony dolgozik itt, 1972-ben 70 ezer j pár kézzel varrott kesztyűt ké­szítettek. A megrendelő a Di­vatáru Nagykereskedelmi Vál­lalat volt. A Dráva ktsz elnöke és fő­könyvelője — dr. Papp Ferenc, illetve Karsai József — sze­rint ebben az évben a piacon nincsen igény e termékre, j (Közbeszólt az időjárás is. A j hidegebb teleken általában a | tulajdonosok ötven százaléka cseréli ki újra kesztyűiét, de a mostani enyhe tél jelentősen csökkentette a vásárlók szá­mát.) Mar a műit évi megren­delést is mérsékelte a Divat­áru Nagykereskedelmi Válla­lat, de végül még ennél is ke­vesebbet, csak 40 ezer pár kesztyűt vett át. Erre az évre egyáltalán nem rendeltek a barcsiaknál. Szükségmegol­dást ke1 lett a ktsz Vezetőinek találniuk. A pécsi kesztyű­gyárral kötöttek szerződést a fennmaradt kapacitás kihasz­nálására. Ez is azonban csak időlegesen oldotta meg a gon­neki még nem, ő még nem számít leventének. Hiába a sapka. Szólt néki valamit egy civil. De nem magyaruL Aztán egy katona — német egyenruhás — intett, hogy áll­jon meg. A hamghordozásából kihallotta, hogy kérdez vala­mit. — Megyek hazafele — s mu­tatott arra, amerre Magyar- országot gondolta. — Pasli haza. — Ahá, mátyár — mondták a civilek. — Pu! Pu! Ruszki szóidét, pu, pu! — A katona magya­rázta, hogy az oroszok lelö­vik. — Engem nem. Tudok én beszélni velük. Persze, nem értette a kato­na és csak mutogatott: — Pu! Pu! Kaput! De megunták azután a né­metek a győzködést — vagy sietniök kellett az ásással —, mert elengedték. Itt már csakugyan közéiről hallatszott az ágyúzás. Lehetséges, most már a front jön. Azt magyarázhatta a katona. Pedig jó lett volna elérni Magyarországot még a front előtt. Ha itt találják az oro­szok, még azt hihetik róla, hogy ő is német. Ki tudja, abban a magános épületben már lehetnek oro­szok is megbújva. És • lelövik, ha meglátják. Honnan tudhat­nák azok, hogy ő nem német. Kibányászta a kebléből a leventesapkát. Az oroszoknak is tudni kell azt, hogy ez magyar sapka. Negyedik alkalommal ren­dezte meg a Szakszervezetek Megyei Tanácsának közgazda- sági bizottsága a kereskedelmi társadalmi ellenőrök megyei aktívaértekezletét tegnap dél­előtt. Dr. Szerényt Jánosnak, az SZMT titkárának üdvözlő szavai után Müller Lajos, a közgazdasági bizottság vezető­je tartott vitaindítót. Szervezettebb, tervszerűbb munka — Társadalmi ellenőreink íjjáválasztásakor kétszáznál több olyan került sorainkba tavaly, aki korábban hasonló területen még nem dolgozott. Qk is, a régiek is fontosnak : tartották az oktatásban való részvételt, az ellenőri munka megismerését. Ezt bizonyítja, hogy a nekik rendezett foglal­kozásokon csaknem teljes számban részt vettek. Javult, szervezettebbé, tervszerűbbé vált a munka, sikeresebben működtünk együtt az állami kereskedelmi felügyelőséggel, Sehol nem látott ilyen sapkát. Németországban. < Most érne sokat a prémsap­ka, az érne a legtöbbet Arra1 nem lőnének akármilyen1 messziről se az oroszok. , Megint elmaradt a kutya, i A városban nem maradt el,1 a gödröt ásó civilek között1 sem. Akkor ott sunyított, szó-1 rosan a nyomába szegődve.1 Fél ez, nyilván, az emberektől.1 Most nem füttyögött neki(| csak leült az árokparton. Na-i gyón el volt már fáradva. 1 Ropogtatta a nápolyit * né­zelődött. ( A dombokon túl lehet a front. Ha találkozik az oro-# szókkal, az lesz az első, hogy# érdeklődik Grisa után. Pál-# kóvnyik Szinyicin alatt szolgálj — elég, ha ennyit mond, így# könnyű lesz megtalálni. A/ múltkor is rögtön megtalálta# így. Csak most vette észre: a körül a magános épület körüli tényleg emberi alakok mozog-# nak. Nyolc-tíz sürgölődő ala-j[ kot látott mintha a földből bújtak volna elő. Már az biztos, hogy kato­nák. Felugrott, füttyentett a ku-f tyának. Sietősre fogta a lép-# teil. f Közelebb érve azután látta, | hogy nem orosz sapkájuk van, a katonáknak. A ruha színe is látszott már onnan: német színű egyenruhájuk volt. Az' egyik mintha errefelé távcsö­vezett volna. a minőségvizsgáló intézettel — mondta többek között. A kereskedelmi társadalmi ellenőrök 1650 vizsgálatban vettek részt tavaly, rendsze­ressé vált az utóvizsgálat, a korábban feltárt hibák kijaví­tásának ellenőrzése. Müller Lajos a feladatokról szólva az MSZMP Központi Bizottsága novemberi határo­zatának gyakorlati végrehaj­tását, az árak ellenőrzését, a fogyasztók érdekeinek foko­zottabb védelmét jelölte meg legfontosabbnak, valamint azt, hogy a jövőben is tervszerűen, szervezetten kell ezt a mun­kát végezni, együttműködve a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségével. Végül ismertette a SZOT által elfogadott működési sza­bályzatot, amely rögzíti a ke­reskedelmi társadalmi ellen­őrök jogait, kötelességeit. Örvendetes szemléletváltozás A vitaindítóban és a társa­dalmi ellenőrök felszólalásai­ban is hangot kapott, hogy örvendetesen javult a kereske­delmi dolgozók szemlélete. Hasznosnak, segítő szándékú­nak tartják az ellenőrök mun­káját. Erről szólt Csokorul Jenő, az egyik legrégebbi társadalmi ellenőr, Szabó Lajos, Horváth Imréné, Simon László, s erről beszéltek mások is. Elmond­ták, hogy ez sajnos nem min­denütt tapasztalható a ven­déglátóiparban. Különösen a fogyasztási szövetkezetek ven­déglői, sőt az áfész-ek veze­tői is fenntartással fogadják az ellenőrök jogos észrevéte­leit, mert úgy vélik, ez a szö­vetkezet tekintélyét rontja. — Sokat segítettek mun­kánkban az ellenőrök, ered­ményesen dolgoztunk együtt, s a kereskedelem, a vendéglátó- ipar vezetői is úgy ítélik meg. hogy alaposan felkészült tár­sadalmi ellenőrök végzik ezt a fontos munkát — szólalt fel Keczeli Lajos, a megyei tanács munkatársa. — Az áruval azonnal küld­jék a számlát és az esetleges árváltozást is, mert ennek el­mulasztása visszaélésre ad le­hetőséget, s nehezíti munkán­kat — mondták a felszólalók. Arra is felhívták a figyelmet, hogy sok üzletvezető — első­sorban a vendéglátóiparban — nem dolgozói figyelmezte­tését, nevelését tekinti fontos­nak, hanem inkább a hibák k »magyarázását. A kenyér és a tej minősége, az olcsó, jó minőségű ruhák "eltűnése«, a fiatal városok, köztük Nagy­atád ellátási gondjai, az udva­riatlan, kultúrálatlan magatar­tás, Kaposvár peremkerületei­nek áruellátása is szóba került a vita során. Ellenőrizni — segíteni Hasznos segítséget adott a kereskedelmi, társadalmi el­lenőröknek Juhász Árpád, az Élelmiszer-ellenőrző és Vegy­vizsgáló Intézet vezetője, aki elsorolta, hogy mire terjedjen ki a figyelmük. — A kereskedelem, a ven­déglátóipar dolgozói hasznos­nak, fontosnak tartják a társa­dalmi ellenőrök segítő szándé­kú munkáját — szólalt fel Papp Sándorné, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára. Kérte, hogy ezt a munkát vé­gezzék a jövőben is ilyen szellemben. Segítsenek a mun­kafeltételek javításában is. Elmondta, hogy a szakszerve­zet egyik fontos feladatának tekinti a kereskedelem, a ven­déglátóipar dolgozói szemlé­letváltozásának formálását, az érdekvédelem fokozását. Neichl Lajos a megyei ta­nács vezetőinek köszönetét tol­mácsolta, elismeréssel beszélt a társadalmi ellenőrök mun­kájának jelentőségéről. Bejczy László, a megyei NEB főrevi­zora az ellenőrzés kiszélesíté­séről, társadalmasításáról szólt. Dr. Szerényi János SZMT- títkár válaszolt a felszólalá­sokra, amelyekből kicsendült: szívesen dolgoznak a jövőben is társadalmi ellenőreink, mert látják munkájuk hasznosságát, eredményeit A tanácskozás végén okleveleket jutalmakat nyújtott át a legjobb társadal­mi ellenőröknek, csoportok­nak. Se. L. Bc váltak az „alkonyat ’-kapcsolók A Dél-magyarországi Áram­szolgáltató Vállalat a múlt év végén kísérletképpen tíz köz­ségben szerelt fel a közvilágí­tás be- és kikapcsolására új- típusú hazai gyártmányú, úgy­nevezett »alkony at--kapcsoló­ké- Ezak olyan jól beváltak. hogy ebben az évben hárem százat szerelnek fel A félve« tőkkel működő készüléke nem az előre beállított ide pontban, hanem a tényleg« sötétedéskor, Illetve alkonya! kor kapcsolják az utcai Iám Pákát (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents