Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-08 / 32. szám

így népi ellenőr portréja Jó érzés «ífjéérl a közössé«1 fáradozni Döntött a Legfelsőbb Bíróság — Hogyan fogadják, ami­kor felmutat­ja egy vizsgá­lat elvégzésé­re szóló megbí­zólevelét? Gondolkodás nélkül, hatá­rozottan vá­laszol: — Mindé, nütt azt ta­pasztaltam, hogy tisztelik, becsülik a né­pi ellenőröket, készségesen bocsátják ren­delkezésükre a kórt okmá­nyokat. Egy- egy vizsgálat­ra alaposan föl kell ké- | szülni, tudnia • keli az emiber- j nek, milyen ; adatokra, ira- > tokra lesz majd szüksége, kell a vizsgá lattal és a vizs­gált vállalat munkájával kap­csolatos rendelkezéseket. Erre azért is szükség van, mert a készületlen embert könnyen félrevezethetik. Tudatos félre­vezetést, de még csak a szán­dékát sem tapasztaltam, ami­óta népi ellenőr vagyok. Sokévi tapasztalat mondatja az idézett szavakat Cséfalvay Zoltán népi ellenőrrel, az Ál­talános Fogyasztási Szövetke­zetek Somogy megyei Szövet­sége — MÉSZÖV — pénzügyi osztályvezetőjével. Egyike azoknak, akik alakulástól vég­zik ezt a fontos társadalmi te­vékenységet . — Igen, részt vettem az első vizsgálatban, s azóta nagyon sok megbízatásom volt. Az ál­talános iskolák pénzgazdálko­dásait, a sütőipar fejlesztésé­vel kapcsolatos kormányren­ísmernie deletek végrehajtását, a gaz­daságirányítási rendszer beve­zetése után pedig a fejlesztési alapok képzését, felhasználá­sát ellenőriztük, s még na­gyon sok mást is — mondja. így többek között a külföl­di utakkal kapcsolatos rendel­kezések betartásait, s legutóbb pedig a reprezentáció felhasz­nálását. — Milyen tapasztalatokat szereztek? — Néhány váUlálaitnál. nem fordítanak kellő gondot az ok­mányok, a fontos iratok keze­lésére, megőrzésiére, aiz elszá­molás rendjére, illetve nem ismerik a miniszteri rendel­kezéséket. A külföldi utakkal és a reprezentációval kapcso­latban is ezt tapasztaltam. Pénzügyminisztériumi körle­vél szabályozza, hogy hazai és külföldi vendégeknek — az illetők beosztásától függően — Növényvédelmi tájékoztató A növényvédelmi munkások orvosi vizsgálatáról A megyei KÖJÁL március 5-én megkezdi a növényvé­delemben dolgozók kötelező orvosi vizsgálatát: a kolinész- teráz emzim aktivitást ellen­őrzik. Ennek a vizsgálatnak — aihit minden év tavaszán rendszeresen elvégeznek — az a célja, hogy a növényvédel­mi munkában csak olyan dol­gozók vehessenek részt, akik munkaegészségügyileg alkal­masak. Az a dolgozó, aki az évi növényvédő szeres mun­kák során 6 napon át folya­matosan szerves foszforsav- észter tartalmú növényvédő szerekkel dolgozik, a munkát csak akkor folytathatja, ha a fenti vizsgálatot 6 nap eltel­tével a KÖJÁL elvégzi rajta, és engedélyt ad a munka to­vábbi folytatására. Felhívjuk a figyelmet ezek­re a vizsgálatokra, mivel a most esedékes tavaszi, majd a nyári és őszi ellenőrző vizs­gálatok nem elégségesek ott, ahol a dolgozók egy-egy. alka­lommal, de folyamatosai 6 napot meghaladóan szerves foszíorsavészterrel dolgoznak. Időszerű a munkavédelmi fölszerelések átvizsgálása, kar­bantartása, a hiányok pótlása. A légzésvédő elhasznált betét­jeit ki kell cserélni. A gyako­ri mosás hatására a növényvé­delmi védőruhák áteresztőké­pessége megnövekszik, ezért azokat impregnálni kell. Ezt a munkát házilag is meg le­het oldani. A tisztára mosott ruhát 0,5 liter pergetol és 5 dkg nátriumacetát 10 literes, 40 tokos vizes oldatában kell 15 percig áztatni. Impregná- lásra alkalmas még a ballon- kabát-impregnáló szer is. A mezőgazdasági könyvhó­zikertekben alkalmazható nö­vényvédő szereket. Időrendi sorrendben, ' naptárszerűen tárgyalja az év folyamán idő­szakonként és kultúránként esedékes növényvédelmi mun­kákat. A gyakorlati tapaszta­latokon alapuló mechanikai és agrotechnikai védekezési mó­dokkal, a környezet és a hasz­nos élőszervezetek védelmével is foglalkoznak könyvükben a szerzők. milyen ajándék adható, ven­déglátásukra mennyi pénz for­dítható. Ezt nem ismerik. Elő­fordult, hogy nem tudták meg­mondani, okmányokkal bizo­nyítani kik kaptáik az ajándé­kokat. Ilyenkor könnyen fel­merülhet a visszaélik gyanúja. Földiáikat, eseteket sorol sok­éves tapasztalataiból. Érezni szavaiból, nagvon szereti ezt a felelősségteljes társadalmi megbízatását. — Valóban ígv van. Hiszen egy-egy vizsgálat nemcsak arra alkalmas,’ hogy megálla­pítsam azt, amivel á Népi El­lenőrző Bizottság megbízott, hanem arra is, hogy megis­merkedjek egy intézmény, vállalat tevékenységével. Mint szülőnek érdekes volt látni az iskoláik' munkáját, s mint vá­sárlónak tapasztalni azt, hogy milyen gondokkal küzd pél­dául a sütőipari vállalat. Arra is jók ezek a vizsgálatok, hogy az észlelt hi'bák megelőzésére mi is fölhívjuk a szövetkezeti mozgalomban dolgozók figyel­mét. Tizenöt éve népi ellenőr Cséfalvay Zoltán. A társada­lom, valamennyiünk érdeké­ben tevékenykedik, s egy-egy vizsgálattal bizony nagyon sok szabad ideje elmegy. — Érdemes ezt a munkát végezni, elismerik, megbecsü­lik mint népi ellenőrt? Határozattan válaszol: — Ezt munkahelyemen is tapasztalom. Ha jutalmazásra kerül sor, hnindemkor figye­lembe veszik ezt a társadalmi munkámat is. Több alkalom­mal kaptam jutalmat a me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ságtól, s köszönő, elismerő le­velet, okleveleket a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság el­nökétől is. A legnagyobb elis­merés azonban az a tudat, hogy társadalmunk tiszteli, megbecsüli a népi ellenőröket. Magánügyekben, a közösséget érintő kérdésekben is bizalom­mal fordulnak hozzánk. Észre­vételeinket, a hibák kijavítá­sára tett javaslatainkat kész­ségesen fogadják, megvalósít­ják. Ezt tapasztaltam nemré­gen, mikor a reprezentáció fel- használását vizsgáltuk. Még folyt a vizsgálat, s az igazga­tó máris intézkedett az álta­lunk feltárt hibák kijavításá­ra. Szalai László Egy állami gazdaság dolgo­zójának házasságát felbontot­ták a férj tűrhetetlen, italozó életmódja miatt kiskorú gyer­meküket az asszonynál helyez­ték él, a férjet gyermektartás­díj fizetésére kötelezték, ezen­kívül — 7500 forint kárpótlás fizetése ellenében — a lakás kizárólagos használatára a fe­leséget jogosították fel. Felleb­bezésre a megyei bíróság előtt a férj arra hivatkozott, hogy a lakást a gazdasággal fenn­álló munkaviszonyára való tekintettel kapta, tehát annak elhagyására őt nem lehet kö­telezni. A tárgyaláson az álla­mi gazdaság igazgatója közöl­te, hogy a lakás korábban úgynévezett készenléti lakás volt, most azonban vállalati bérlakásnak minősül. A me­gyei bíróság az első fokú íté­letet azzal az indoklással, hogy § házastársak lakása nem szolgálati jellegű, tehát nincs törvényes akadálya an­nak, hogy a férjet az elha­gyásra kötelezzék, jogerőre emelte. A legfőbb ügyész törvényes­ségi óvására az ügy a Legfel­sőbb Bíróság elé- került, ámely a következőket mondta ki: — A házastársak lakásbérleti jogviszonyának rendezésénél a szolgálati lakás bérlőit a lakás elhagyására nem lehet kötelezni. Ebben az esetben — a vonatkozó rendelet és a gaz­daság igazgatójának közlése i szerint — a lakás szolgálati jellegűnek tekintendő, tehát a férjet nem lehetett volna an­nak elhagyására kötelezni, il­letve az asszonyt nem jogo­síthatták volna fel a kizáró­lagos használatra. A törvé­nyességi óvásra tett észrevéte­lében azonban az asszony azt állította, hogy időközben a gazdasággal ő is munkavi­szonyt létesített, ezért a közös lakás nem volt férjét, hanem őt illeti meg. tízek után a Legfelső Bíróság mindkét al­só fokú ítéletet hatályon kí­vül helyezte, é$ a járásbírósá­got új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasítot­ta. Ennek során tisztázni kell, hogy a lakáshasználatra vo­natkozóan az állami gazdaság és a volt házastársak között milyen megállapodás történt. Meg kell állapítani azt is. van-e mód és lehetőség a lakás megosztott használatára. Két évvel ezelőtt háromna­pos esőzés egy vidéki halgaz­daság tavainak vízállományát rendkívül megnövelte.- A gaz­daság előbb nyúlgátak építé­sével próbálkozott, majd ami­kor ez sikertelen maradt, meg­nyitották a zsilipeket, hogy a fölösleges viz egy patakba folyjon. Balszerencséjükre már a patak is telítve volt, és így a zsilipekből kiáramló víztö­meg egy mezőgazdasági terme­lőszövetkezet 26 holdas cukor­répatáblájára folyt. A helyze­tet súlyosbította, hogy a ter­mésre más irányból is sok víz került. Mindezek következté­ben a cukorrépa elpusztult. Emiatt a tsz a halgazdaság el­len 110 ezer forint megfize­téséért kártérítési pert indí­tott. A megyei bíróság a kerese­tet elutasította. A Legfelső Bí­róság ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte, és a megyei biróságot új eljárás lefolytatá­sára és új ítélet hozatalára utasította. A döntés indoklása szerint a másnak életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fe­nyegető és el nem hárítható veszély esetén a tulajdonos köteles tűrni, hogy tulajdonát a helyzet megszüntetése vé­gett, a szükséges mértékben igénybe vegyék, felhasználják, vagy abban kárt okozzanak. Fenyegető szükséghelyzet ese­tén ez a kötelezettség a tulaj­donost csak akkor terheli, ha a fenyegető kár mértéke elő- ; reláthatóan jelentősen megha­ladja azt a kárt, amely őt a védekezés következtében érhe­ti. A tulajdonos azonban a szükséghelyzetbe került sze­mélytől kártalanítást, attól pedig, aki a helyzet megszün­tetése során indokolatlanul nagy kárt okozott, kártérítést követelhet. A perben adátok vannak ar­ra, hogy a cukorrépatábla a zsilipek megnyitása miatt ke­rült víz alá'. A halgazdaság védekezése és a szakértő vé­leménye szerint az elárasztott terület olyan mély fekvésű, hogy a környékről összegyűlő víz akkor is feltétlenül elön­tötte volna, ha a halastavak vizét visszatartják. Ilyen kö­rülmények között csak a cu­korrépatábla és a környező te­rület fekvésének magassága és terepviszonyai pontos felderí­tésével lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a ha­lastavakból kibocsátott víz okozta-e a kárt. Vizsgálni kell azt Is. hogy a zsiliprendszer megnyitásával * lecsapolt víz mennyisége nem lépte-e túl azt a határt, ami a szükség- helyzet megszüntetése érdeké­ben feltétlenül indokolt volt. Mindezeket az új eljárásban kell tisztázni. H. E. Gumijavítók Kisebb-nagyobb gumikere­kek támaszkodnak a fehérre meszelt falnak, sorakoznak egymás mellett fényes-feketén. — Ez egy Trabant kereke volt, ez Zsigulit röpített, ez traktor alatt futott — magya­rázza Kari József, a Kapos­vári Vasipari Szövetkezet gu- mijavító részlegének vezetője. — Üjak? — Csak újnak látszanak, a vászonig kopottan hozták ide őket. Mi csak javítunk. — Hányán dolgoznak a mű­helyben? — Tizenketten. Nyolc szak­munkás, négy betanított. A javítások értéke 1,5 millió fo­rint volt 1972-ben. Egy férfi kifehéredett gumi­köpenyen dolgozik. Arra ké­rem, beszéljen munkájáról. — Itt mindenki mindent csinál. A kombájnok nem áll­hatnak, a traktorok sem, ha sürgős a munka. Olyan meg­rendelőknek dolgozunk, akik évről évre hozzák a kocsikat, egyre többet. Nekünk jobban kell igyekezni, vigyázni a mi­nőségre. r FEKETE GYULA A fiú meg a katonák mire kifelé igyekezett volna, már elállták a lejárót a nyila­sok. — Le van foglalva, rámolás A pincészerű helyiség végé.,. uj«<í£ 32. Lesodródott ő is a lökdöső- dökkel. lajtónyi résen áttörve a fal, s ► odaát, valami raktárból, gyu- Ifa meg öngyújtó világánál rá- I mol a jónép. Két asszony valamilyen ru- Ihaszövetet húzkodott. Ki volt ► már gombolyítva teljes hosz­► szában a vég ruhaszövet, át- I kozódva cibálták, rángatták, »de egyikük sem engedte el. Néhány papírzsák szétsza­kadhatott, amikor a falat át­törték, s a sáros csizmák bo- (káig taposták a kristály cukor- I ban. ö egy hosszúkás faládát ért ) legközelebb. Le volt szövelve, »de nem feszegette föl; még az­nap alkalmából új növényvé- f tán a nagyok elcsikarják, delrni könyv jelent meg: Ba- f Jó nehéz láda volt, kivált lázs — Bodor — Lelkes: Kis- fölfelé a lépcsőn. Nem vitte kertek és házikertek növény- |l messzire, csak a szomszéd ut- vényvédelmi naptára. A könyv (Icába, s ott, egy lebombázott ismerteti a legfontosabb ká- Jház kapualjában a leszakadt rosítókat, azok biológiáját és ((lépcső alá dugta, az ellenük felhasználható, há- Akármi van benne, érték. i|Nem kővel rakták azt teli. Ügy számított, fordul □ meg Somogyi Néplap pen az ismerős nyilas, a tus­kófejű. Húzódott volna félre a meg-, riadt tömegben a kosárral. De cssak észrevette őt is, s rá­förmedt: — Teszed le rögtön ! Neked semmi se elég? Ha még egy­szer ilyen helyen talállak, a pöcsödet levágom, meg va­gyok értve?! így aztán maradt a láda. Tele zseblámpaelemmel. Tudott az Avason egy fel­tört pincét — zsidópince lehe­tett az is —, de nem mert ki­menne az utcára a ládával. Az oldalzsákban hordta fel az ele­met. Azt sem tömte meg na­gyon, inkább többször fordult. A hóna alá kapta a végén a felfeszitett, üres ládát is. Akárki láthatta, hogy üres. Nagy érték ez, ennyi renge­teg zseblámpaelem. Bármit cserélhetne érte a mai világ­ban. Lehetséges, biciklit is. Még sohasem volt ennyi ér­sem tud róla senki, azt nálhat vele, amit akar. Zöld kerítése van a pince előterének, ezt jól megjegyez­te. És hogy a kéttornyú temp­lomtól merrefelé kell indulni az avasi pincesorhoz, ahol a fordulóban már látni a zöld kerítést. Először arra gondolt: itt éj­szakázik most már; nincs az ilyen, pincénél biztosabb óvó­hely. De ahogy az alkonyat sűrűsödni kezdett, eszébe ju­tott a közeli temető. És enni sem adnak a pincében. És pok­róc sincs, amivel betakaróz­hat. Trappalva futott lefelé a lej­tős úton. Egy ismerős óvóhely­re kéredzkedett be éjszakára, ahol már máskor is szívesen látták. Légiriadó volt aznap éjjel. Bombák robbantak, nem na­gyon messzire. Hajnalban már a koránkelők után kiszökött. De várnia kel­lett még. Csúnya idő volt; fújt a szél, csapkodott az eső. Alig kezdett világosodni, föl­ment a hegyre. Nem bombázták le éjjel a pincét. A láda is a helyén volt, a korhadó ászokfa mögött, az elemek is. »Ez az, hogy engem is akár­mi érhet — gondolta eltűnőd­ve a láda fölött. — Mindig közelebb a front, le is bom­bázhatnak itt. Édesanyámék esi- Ekkoriban .— Mióta dolgozik a szövet­kezetben ? — Január 2-án múlt hu­szonegy éve. — Mennyit keres? — Termelési prémiummal együtt kétezernyolcszázat. — Nézzük meg a kerékki­egyensúlyozó gépet — mond­ja a részlegvezető. Átmegyünk a bal oldali mű­helycsarnokba. Kerülgetjük a sarat. Négyzet alakú műhely, egy ember birodalma. Borbély György tizenkét éve jött a szövetkezetibe. Betanított mun­kás. — Hogyan tanulta meg a gép kezelését? — Könyvből. Tavaly “vettük, százharmincezer forintért. Amikor meghozták, megijed­tem a szép géptől. Aztán meg­tanultam a kezelését. Igaz, lejöttek a gépgyárból, de ak­kor már ment minden. — Mindig gépen dolgozott? — Dehogy,, segédmunkás­ként kezdtem a csiszolóban. Nem .sokkal később udvari munkás lettem, mert sok volt az ember. Aztán behívtak a gyerekkocsiműhelybe, itt meg­tanultam szerelni. Ez a ter- mék lefutott, ráültem egy ,> excenderprésre, majd a bádo­már eszébe se) gosokhoz' kerültem. Hat éve igen jutott Magda nénje. De hai vagyok itt, idegen óvóhelyen keresett szál-J — Miért nem tesz szakvizs­kát? lást’és vallatták, csak mondta! azt is, mint a jól betanult lec-J két, hogy a nénje itt lakik va-í lahol. Egyik este — közvetlenül! azután, amikor túlságosan* messze elcsavargott a perifé-í rián, s a szovjet páncélosok^ hirtelen benyomulása miatt at krumpliverembe szorult — be­kéredzkedett egy kaszárnya-* szerű bérház óvóhelyére, már* biztonságos távolságban a. lö-* völdözéstől. Ahogy mondta a szokásos] leckét, egy ráncos képű, hu-] nyori öregember fölkelt aj priccsről, s közelebb jött. — Parázsó? Nofene. Kiderült, hogy falubelije azj öregember. Azaz csak volt fa-j lubeli, mert réges-rég a város-! ban lakik. Ismerte Magda * nénjét, vagyis inkább Rezsői bátyját ismerte, már innen, a! yárosból, a vasgyárból. ÉS( tudta róla, hogy falubelijét! vette feleségül, az egyik Pará-I zsó lányt. — Valahol a Győri-kapuban1 laknak azok — mondta. — No, várjál csak. Nem látom i mostanában Rezső bátyádat, j be is vonulhatott ő, az látod, — Teszek, ha lehet. De — sajnos — már negyvenéves vagyok. A vulkanizálóban két asz- szony dolgozik. Cserhalmi Ist- vánné szakmunkás. — Miért éppen ezt a szak­mát választotta?> Abbahagytam a női fod­rászatot, a férjem, nem enged­te. Nem bírtam sokáig a fő­zőkanál mellett. 1953-ban már szakvizsgát tettem. Először gumicsizmát javítottunk, ké­seibb rátértünk a tömlőre. Most is javítanak gumi­csizmát? Keveset. Ki jár ma már gumicsizmában? — Mennyi a keresete? — Tizenegy forint óránként és a prémium, persze ha ki­fogástalanul teljesítem a ter­vet. Telegár Mária tizennyolc éve dolgozik ugyanebben a műhelyben. Előkészíti a mun­kát. Tisztára mossa a sáros kerekeket. 1700—1800 forintot keres. — Terveik? — kérdem a részleg vezetőjétől. — Másfél milliós javítás. Még egy köríutózót vásárolni, ezzel ájabb négy kocsi típust javítani, bővíteni a csarnokot, egy műszaki felülvizsgálót VJ SJ 1VIUU1 oouuocui V u cmy Í Vei (néhányszor. Legközelebb egy tékes holmija. S ez egészen, de ’ szögletes kosarat fogott íeL de egészen . az övé. a családban meglehet. De megtudom hol­meg semmit se tudnak a rej- nap a címét. Megkerítjük őket, I építeni... Ezt szeretnénk tekhelyről; pocsékba menne várjál csak... é megvalósítani ebben az év­az egész. Ha legalább Magdáé- kat megtaláltam volna.« (FolytatjukJ I ben. Sz. E.

Next

/
Thumbnails
Contents