Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-08 / 32. szám
Nagy Lajos meg a képernyős ZÁN D É K ÉS VALÓSÁG NEM TUDOM, megfigyelték-e : 1973 az évfordulókéve. Petőfi, Madách, Moliére, Csokonai, Gábor Andor és most emlékezünk Nagy Lajosra. De hogyan? A televízió meg az újságok évfordulónaptárénak, megemlékező cikkeinek jóvoltából megállunk egy. pillanatra. A televíziózáskor több pillanatra is. Kedden egy egész estére. Hála Illés Endrének, aki igényes krétarajzot készített a kilencven éve született Nagy Lajosról. De mi van akkor, ha nincs krétarajz, ha nincs tévéműsor, és nincs évfordulónaptár? Akkor nincs emlékezés sem? Lehet, hogy nincs. De az életmű nem is erre tart számot, hanem az állandó jelenlétre az utókorban. S ez milyen? Megvallom őszintén, nagyon nehéz erre pontos 'feleletet adni. Mert a középiskolákban felolvassák a fehérterror vér- eafatos allegóriáját, a Farkas és bárányt. A magyar szakos egyetemistákat beszámoltatják a Kiskunhalom ismeretéről, kollokviumon utánakérdeznek a Nagy Lajos-i allegóriák sajátosságának is. Egy rendkívül sokszínű, kitűnőségeikben gazdag korban teljesedett ki az ő szocialista eszmeiségű novellisztikája és publicisztikája. Lehet, h<jgy sokak számára árnyékban marad művészete, lehet, hogy másoknak felragyog. De ez nem lehet a véletlen műve! Arra gondolok, hogy — Miért váltak el? — Részeges volt. A fizetését mar régóta nem adta haza. Abból, amit ő keresett, a gyerekeik egy fillért sem láttak. Most, hogy élviáltunlk, legalább nyugalmunk lesz; nekik iá, nekem is. — Mire emlékszik a házasságából ? — Alva, hogy mennyit szenvedtem mellette. — Ha megváltoznia! újrakezdené vele? — Nem. — A nevét viseli továbbra is? — Igen. Miért kérdezi? — Arra gondoltam, hogy kellemetlen magának egy ilyen ember nevét használni ... Értem én, hogy mire gondol. Ha az ember gyűlöl valakit, a nevét sem hallja szívesen. Nem is viseli, higgye el. Talán, ha csak rólam lenne szó, nem is ragaszkodtam volna hozzá. De hát a gyerekek ... Egyébként is, mit gondol, mennyi hátrányom származna abból,» ha a lánynevem visel- i ném? A beszélgetés itt abbamaradt. A kérdésre nem tudtam ••szí adná, de talán nem is i *tt. Az asszony gondjai kö- ez a kisebbek közé tanto1 ahogy az is csak keve- akoz fejtörést, hogy -jugKötés után viseljék-e rjük nevét, vagy nem. Talán i. -ért, mert így természetes, megszokott. »Né«-nak lenni egyébként is még mindig bizonyos rangot jelent, különösen akkor, ha a férj isimert ember. A feleségnek a társadalomiban elfoglalt helyét ái- t lábain befolyásolja, hogy ki 'a férje. Azt persze rásütnd valakire, hogy azért ragaszkodik a férj nevéhez, elhamarkodott ítélet lenne. Mit mond az anyakönyrvezető? — A névviselést a családjogi törvény szabályozza. A feleség házasságkötés után vagy viseli a férje nevét mint ■•“-né“, vagy r.ism — tehát marad a házasságkötés előtti neve. Az anyakönyvbe ez a kétfajta mód jegyezhető be — mondja ár. Tar Imre, a Kaposvárt Városi Tanács anyakönyvi híva tallérnak vezetője. — Milyen gyakran fordul elő, hogy valaki nem viseli a férjé nevét? ez a tévéműsor hozzásegí- tett-e például ahhoz, hogy többen keressék, szeressék Nagy Lajost. Ügy érzem, nem. Jóllehet egytől egyig kitűnő írásokat választottak adaptációra. Feltehető persze úgy is a kérdés: minden írásmű alkalmas-e arra, hogy a képernyőre kerüljön? A tévé eddig azt bizonyította, hogy a feldolgozási módszerek kelléktára olyan gazdag, hogy még a legnehezebb feladatokat is — egy homéroszi eposzt is — képesek filmre vinni. A dolog nyitja az, hogy jól, hogy értő módon kell adaptálni. Az értésnek itt különös szerepe van. Érzékeltetni kell a játék kettősségét, a két történetet: a lejátszódót és azt is, ami az első cselekménysor mögött húzódik. Az egyiptomi történetet is meg azt is, amit saját magáról, saját koráról, saját konfliktusairól elmond a szerző. Ez az egész túlságosan stúdióba szorult. Hiába volt az egyiptomi íródeák kezében cigaretta, nem sikerült érzékeltetni jól a kettősséget, mert a játékban, a szerep teljes megformálásában nem volt benne a kettősség. A cigaretta csak ékezet volt egy olyan betűn, amelyet elfelejtettek odaírni. Mi lehet a felejtés oka? Sztankay István alkata, szerepfeldolgozó képessége lenne? Nem, mert már ennél nagyobb feladatokkal is kitűnően megbirkózott. Az talán, hogy az első játék szinte érez— Nem nevezhető tömeges jelenségnek. 1969 és 1972 között minden évben egy-egy esetben fordult elő, több mint hatszáz házasságkötés közül. Azelőtt három éven keresztül egyetlenegy sem. — Kik azok, akik megtartják a saját nevüket? — Általában olyan nők, akiknek a foglalkozása meghatározó; orvosok, művészek, de valit már pedagógus is, — önnek mi a véleménye a névviselésről? — Örömmel veszem, ha valaki .azt mondja, hogy megtartja a saját nevét. Szerintem semmiféle hátránya nem származik belőle. Olyan persze előfordul, hogy a házasságkötést megelőző adatfelvételnél úgy nyilatkozik: nem viseli a férje nevét. Azután mire a házasságkötésre kerül a sor, a rokonok, ismerősök meggyőzik, hogy azért jobb, ha a hagyományos formánál marad. Volt már arra is példa, hogy -az esküvőn kellett megváltoztatni az előzőleg beírt adatokat. Akkor még időben vöLt.. ... és a válóperes bíró? — A házasság felbontása után a nőknek körülbelül tíz százaléka nem viseli a férj nevét. A többség tehát igen — mondja dr. Torma Ákos bíró. — Az esetek többségében már úgy is kerül élénk az ügy, hogy a feleség kéri, viselhesse a férj nevét. Ha nem kéri, és például kosikorú gyermekei vannak, mi figyelmeztetjük arra, hogy emiatt esetleg ké söbb keliemieitleniség vagy hátrány érheti. A döntés joga azonban természetesen az övé ,— Mi történik akkor, ha a férj nem egyezik bele, hogy az elvált feleség viselje a nevét? — Miniden esetiben megvizsgáljuk a körülményeket. Volt már arra példa, hogy a férj »-ha én nem kellettem, a nevem se kelljen-« felkiáltással tiltakozott A névviseléstől való eltiltás azonban a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik, és meghatározott, hogy mikor alkalmazható. Érdemtelen a feleség a névviselésre ha társadalomeHerues magata: tást tanúsít, ha figyelmet rm gára hívó, ha enködcstéLen, 1 félelötflm, vagy ha súlyos meg tette a félkész jelleget. Inkább, egy nyilvános stúdiópróbáinak hatott, amelyre megérkezik egy filmgyárból vagy egy színházból egy színész, és külsőségeiben felrajzolja egy figura vázlatát. A díszletek készek: szépek, látványosak, de ezután kellene következzen még a rendező és a színész közös munkája. A Tornázó diákok már jobban sikerült, a Favágó Jánosban ugyancsak ez a bajunk az író sikerületlen kulcsfigurájával. Igazi felépített stúdióudvar volt, levegő nélkül. Középiskolás ' koromban kaptam ajándékba — a most is becsesen őrzött számozott példányt — Nagy Lajos Falu című művét. A művészi szociográfia gyönyörű példája, mint a Ki.skunhalom. Itt az írói magatartás az érdekes, aki olyan nyitott szemmel járja a falut, hogy képes a vidéki élet mély rétegeiből is a lényeget felmutatni. Ez a magatartás, ez az igény lehet most is példa. S ezt nem tudta visszaadni — a már említett okok miatt — Sztankay. Az XJj vendég érkezett kerek egyfelvonásos, s igazából ez adta a legtöbb élményt kedden este. SOK TANULSÁGOT kínál ez a műsor. S ezek közül az egyik: akkor igazi a tisztelgés egy évfordulón, ha az a nem évfordulóé napokra is útra- valót ad. ítélés alá eső bűncselekményt követ el. — önnek mi a véleménye a névviselésről ? — Ügy tudom, Magyarország egyedülálló a világon azzal, hogy nálunk a nők a házasságkötés után >»né“-k lesznek. Ez nagyon hosszú társadalmi folyamatot is kifejez; a családiban a férfi a családfő, a nevét is adja. Ez egyre kevésbé van így, valószínű, hogy egy idő után meg is szűnik. Mi természetesen a jogigyakorlathoz ragaszkodunk, amikor a feleséget a házasság felbontása előtt a , férj neve viselésének lehetőségére figyelmeztetjük. Én — nem a bíró, hanem a magánember — minden nőnek azt javasolnám, hogy ne viselje a férje nevét. A házasság két független ember szabad elhatározása után jön létre. A mai néwisieűjés nem ezt fejezi ki. A témáról még sokat lehetne beszélni. Találkoztam olyan fiatal nővel, akinék eszébe sem jutott, hogy házasságkötése után viselje a férje nevét. De hallattam olyan férfi véleményét is, aki erre azt mondta, hogy ilyen nőt feleségül sem venne. A vélemények tehát megoszlanak. Egy bizonyos: ahhoz, hogy az új névviselési forrna általánosan elterjedjen, évszázados hagyományokat, szemléletet kellene megváltoztatni. Kezembe került a ma? már ’ technikussá »fölcseperedett« kislányomról tíz évvel ezelőtt vezetett naplóm, amely szépen mutatja az akkor még 12 éves gyermek fejlődését. Ilyen kijelentéseivel lepett- meg bennünket: —. Apu, amikor még kicsi voltál, fiú voltál vagy kislány? — Szeretem a fokhagymát, mert kolbászszaga van! — Anyu, miért tesznek minden cseresznyébe rangot? : Ügyis ki kell köpni! — A fiúkat is a mamák szülik? Akkor minek van a i papa? Hej, tudom mull Mernyén több mint tíz éve alakult meg a KlSZ-szer- vezet. Tagjai lelkesen végezték munkájukat —« egy ideig. A vezetőség pillanatnyi megtorpanásnak vélte az esetet, és semmiféle intézkedést nem tett. A fiatalok nem érezték jól magukat a KlSZ-szervezet- ben, mondván, a programok ellaposodtak. A KISZ-klubban tartott foglalkozásodra egyre kevesebben jártak. Vajon mi lehetett az oka? Néhány fiatal véleménye: — A KISZ-titkár Göndöcs József volt. Jó szervezőnek, ideális vezetőnek bizonyult, olyannak, akire hallgattunk. Úgy érzem, mégsem tudott jó közösségi szellemet kialakíta- hi. — Valljuk be őszintén, mi sem nagyon törődtünk a programok összeállításával. Göndöcs járt az élen, megbíztunk benne, pedig nap nap után tapasztaltuk kicsapongásait, agresszivitását és sokszor leírhatatlan viselkedését. Horváth Dezső tanácselnök: — Novemberben új KISZ- titkárt választottak a fiatalok. Személyi ellentétekben rejlett volna a hiba? Lehet. Azóta úgy látom, van némi előrelépés. Természetesen gondok még akadnak, de hogy jó úton halad az új vezetőség, az bizonyos. Tavaly nem volt a fiataloknak klubjuk. Ä MEZŐGÉP telepe felajánlott egy termet, de nem fogadták el. Az ok? Ügy hiszem Göndöcs József magatartása volt. A terem különben sem volt alkalmas arra, hogy ott klubot alakítsanak ki a KISZ-,esek. Mernyén nincs művelődési ház, a könyvtárat és az úgynevezett kultúrtermet az isko— Anyu, vedd le a cipőmet, a jobb lábamon viszket a tenyerem! — Juj, apu, megjöttek a tűzoltók, némsokára tűz lesz! — légy szíves, zárd rám az ajtót, nehogy véletlenül kiszökjek! — A kakas el tudja felejteni, hogy ö kakas, és tud tojást tojni? — Biztosan te szültél engem, anyu, mert ha apu szült volna, akkor lenne bajuszom is. A tizenhárom éves korában történt eset aranybetükkel került be a naplómba: Édesanyja elutazott isájo+lába zsúfolták. Az új KISZ- titkár megválasztása óta tánccsoportot és egy vegyes énekkart szerveztünk, szeretnénk a legközelebbi szemlén bemutatkozni. — Hány KISZ-korú fiatal él a községben? — Alig vannak többen hatvannál. Nagy részük a »“gépgyárban« dolgozik, elvétve a termelőszövetkezetben is találunk néhányat. Egy alapszervezet van, a községi. — Mi az oka, a ^nagyfokú nemtörődömségnek? — Nem látok ebben tragédiát. De reménykedem ... Hajdú János, a MEZŐGÉP mernyei telepének igazgatója:' — Az elégtelen KISZ-munka egyik okának Göndöcs János hibáit tartom. Ha ezek nincsenek, most nem állna itt a KISZ-szervezet. Ezen nem változtatott a személycsere sem. A fiatalok közömbössé váltak, maguk sem tudják, mit akarnak. A községi tanács és a telep pártszervezetének javaslatára Cservenák Mihályt választották meg KISZ-titkárnak, a vezetőséggel azonban még mindig gondok vannak. Én sem tartom magam öregnek, sokáig voltam KISZ-vezető, tudom, mit jelent a szervezés, a vezetés. Az akcióprogramban szép dolgok szerepelnek, de a megvalósításukról jobb nem beszélni. Javasoltam, vegyék fel a kapcsolatot az MHSZ lövész- és motoros- klubbal. A telep pártszervezete sokszor megkeresi a fiatalokat, javaslatokat tesz nekik. Érdeklődés is van, de múlandó. A telep több alkalommal a fiatalok segítségére sietett. A szakszervezet televíziót, sort csináltatni. A délutáni vonattal meg is érkezett, szájában az új fogsorral. Elé- bünk lép, s hogy kipróbálja a hatást, csillogó szemekkel kérdi: ■— Nos, mit láttok rajtam valami újat? Valami különöset? A kislányom csak les. Én tudom, hogy nejem a műfogsorára céloz. — Ejnye, nincs rajtam semmi furcsa? — Miért, mit kellene látni, mama? — kérdi a gyerek. — Szóval semmit nem veszel észre rajtam? Kislányom erre nagyot néz, elpirul, odaszalad, s zokogva borul az anyja nyakába: — Nem baj, anyu, rá se ránts! Majd fölneveljük azt S. Dcoes Géza. magnetofont vásárolt, a párt- szervezet ideiglenes klubjában helyet adtak nekik. A tizenhatezer forintos berendezést, bútort a KISZ pénzén vásárolták. Néhány hét múlva megdöbbentő kép fogadta a útogatnt. A székek összetörve, csikkek, hamu a földön, kiégetett borszékek — a foglalkozások maradványaiként. KISZ-klub is szóba került, a régi akkumulátorüzem átalakításával akarták megoldani. A terv azonban nem volt kivitelezhető. Szárnyast Sándor, a párt- szervezet titkára: — Tavaly megalakítottuk a fotószakkört. Hogy most kik dolgoznak a laboratóriumban? Fiatalok, de nem KISZ-ko- rúak. Tánczenekart alakítottunk, ebben az évben ötezer forinttal támogatjuk. Rendezvényeinken léptek föl, de hogy milyen károkat okoztak,1 azt föl se mérhetik. Szerettük volna fölkelteni az érdeklődésüket. Nem sikerült. Passzívak, és elvesztettük velük a kapcsolatot A személ/csere nem oldott meg semmit. Cservenák Mihály, az új KISZ-titkár: — Lehetetlenség kicsikarni belőlük valamit. Nem érdekli őket semmi, ha netán igen, az is csak pillanatnyi fellángolás. A politikai oktatásokra nem 'járnak, előfordult, hogy ketten-hárman jöttek el. Amiben eredményt lehet elérni, az a sport. A labdarúgó-szakosztály működik, többen kiváló asztaliteniszezők. A hatvan tag közül érzésem szerint tíz-tizenöt az, akire bátran támasz- kodhatunk. — Hallom, ön is le akar mondani. — Igen, semmi értelme, hogy folytassam a munkát, úgysem lesz eredménye... Tömör vélemény. De lehet-e néhány hónap alatt — amióta ő látja el a titkári teendőket — teljesen fölmérni a fiatalok igényeit, feltárni érdeklődési körüket, és szabad-e hátat fordítani? Herencsár György tizenkilenc éves, három éve dolgozik a gyárban. — Mit vár a KlSZ-szerve- zettől? — Szeretek barkácsolni és úgy tudom, az a terem, melyet a telep vezetősége felajánlott, alkalmas lett volna erre. Sajnos, elvették tőlünk (!) Rajtunk nem múlik a dolog. Fazekas Istváh tizennyolc éves szakmunkás, egy hónapja dolgozik a telepen. — Meggyőződésem, hogy a KISZ-vezetők nem törődtek velünk. Szeretem a klubdélutánokat és szívesen barkácsolok. Érdekel a politika, és az oktatásokon kül- és belpolitikáról hallgatnék előadásokat Cservenák mindenkit személyesen megkérdezett a tankönyvek érvényesítéseké, hogy mit szeretnének. Úgy érzem, van igény. Füstös Gyula, a somogy- geszti KISZ-szervezet titkára, gyári dolgozó: — Ha én elmondanám a véleményemet a mernyei KISZ- szervezetről, nagyon megharagudnának. — Annyira rossz? — Hát... azt nem mondhatom, de hogy másként is lehetne csinálni, az biztos. Hét ember véleménye fogalmazódott meg a mernyei KISZ-szervezetről/ Hogy kinek van igaza, nehéz lenne eldönteni. Annyi bizonyos, hogy a személycserékkel náluk semmit sem lehetett megoldani. A KISZ-tagok összefogására lenne szükség, hogy az akcióprogram megvalósuljon. A szándék megvan... Röhrig Gábor Somogyi Nép/opl 5 T. T. „A nevem se kelljen...” A „hé“ értékesebb? — A gyerek miatt Simon Márta Számítóközpont Debrecenben A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem számítógépközpontjának a debreceni egyetemek számítástechnikai képzése az elsődleges feladata, de emellett különböző intézmények tudományos munkáját is segíti, valamint gyárak,, üzemek terveinek készítésében is részt vesz. G yerekszáj
