Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-04 / 29. szám
Jegyzetek a reklámról Mindig nagy érdeklődéssel figyeltem Budapesten, a Blaha Lujza téren hivalkodó' nagyméretű neonreklámot, amely két karcsú daru társaságában arra szólítja fel a dohányt kedvelő embert: szívjon időnként Daru cigarettát! Hasonlóképpen megcsodáltam a kaposvári vasútállomáson kifüggesztett terebélyes táblát is, amely a ruhát varratni szándékozókat csábítja arra, hogy öltönyeiket készíttessék a Tanácsi Textilipari Vállalatnál. Az egésznek mindössze any- nyi szépséghibája van, hogy Daru cigarettát ma már a leggondosabb utánjárásra is csak mutatóba kaphat az ember (még a fővárosban is), az idézett textilipari vállalat pedig már jó néhány éve megszűnt. A neon és a nagyméretű tábla viszont reklám, tehát hatást akar elérni, fogyasztásra, vásárlásra mozgósítani. De így? így nem egyéb holmi porfogónál, szemétrevaló ka- catnál, haszna legföljebb csak annyi van, hogy egy-egy sanyarú kedvű ember esetleg elmosolyodik láttukon. Persze, a sornak még nincs vége. Ide tartozik a Sztár Tonic nevű rejtélyes ital is, amelynek plakátjai tavaly nyáron városszerte a nemes folyadék fogyasztására buzdították a járókelőt. Az más kérdés, hogy Sztár Tonicot Somogy megyében még csak nem is láttunk... Vagy hogy mindjárt a legközelebbi példát említsem: a boltokban a múlt év utolsó negyedében megjelent a Rama margarin, jelentős tvés rádióreklám kíséretében. Az emberek megkedvelték, sőt megszokták. Vitték. S most? Vinnék... Mert Rama nincs. Időről időre eltűnik az üzletekből. Az ellátás tehát nem folyamatos. Csak a reklám. E legújabb reklámkampányoknak egy közös vonásuk, jellemzőjük van. Reklám van. de áru nem mindig. Vagyis, adott termék esetében nem mérték fel kellően a kapacitást, a kereskedelem hajlandóságát, a fogyasztók ízlését és annak alakíthatóságát. Csupa olyan tényezőt, amelyeknek megállapítása nem könnyű, s kívül esik a gyárban mindennaposán használt technikai, technológiai ügyviteli és üzemszervezési fogalmakon. Más jellegű munkára, fogalmakra, módszerekre van szükség. Külön munkaterületre, amit úgy hívnak, hogy marketing, A vállalatok jelenlegi módszereinek nagy részét az jellemzi, hogy az év elején meg- határoznak egy adott keretet, Autógumit újrafutózó-gépet vásároltak A Kaposvári Vasipari Szövetkezet gwmljavfló-részlegében csaknem kétszázezer forint értékben új gépeket vásároltak és helyeztek üzembe. Egyelőre 520x13-as autógumit tudnak új- rafutózni. Ez csak a Trabant-tulajdonosoknak jó, de ez év második felében már a Zsiguli és a hozzá hasonló kerékmé- retú gépkocsik gumijának kör futózását is vállalják. Az új eljárással pontos, szabályos, ütésmentes futófelületet készítenek. A körfutózásos eljárással naponta négy-öt kereket varázsolnak újjá. amelyet reklámköltségre szánnak. Ezt a pénzt elköltik plakátra, írómappára (ez utóbbiaknak egyébként semmi gyakorlati hasznuk sincs), újság- és televíziós hirdetésre, de anélkül, hogy bárki is alaposan lemérné 'a kampány tényleges hasznát. A pénzt felhasználják fehát, de egyáltalán nem hatékonyan. Sokáig őrizgettem például egy igen" reprezentatív, gyönyörű, mélyszínnyomással készült röplapot, amellyel teleszórták az egyik, Budapestről induló Somogy expresszi. A röplap egy soha nem' hallott nevű textilipari vállalat termékeit népszerűsítette, felsorolva, hogy hány országba jutnak el azok. A színes képen alkalmi bemutató látható ezekből a valóban nagyon ízléses termékekből, csak mindössze az nem derül ki, hogy mi az egyes termékfajták neve, mennyi az áruk, és egyáltalán, hol lehet kapni belőlük. Itt az ideje, hogy pontosan tisztázzuk, mi is hát a reklám? A Magyar Értelmező Szótár szerint »Reklám a tőkés gazdasági életben a verseny egyik eszközeként a közönség, a fogyasztók figyelmének feltűnő módon való felhívása valamely árucikk, termék kelendőségére., A szocialista gazdaságban a közönség, a fogyasztók tájékoztatása, nevelése, figyelmüknek új árucikkre való felhívása, bizonyos árucikkek, eljárások, szolgáltatások népszerűsítése.« Véleményem szerint azonban a meghatározáshoz illik még egy igen fontos elem is: reklámnak csak ott van helye, ahol áru is van. Jellemző példa ebből a szempontból az Oázis üdítő ital esete. Köztudomású, hogy a magyar fogyasztó ízlése általában nem találkozik ft gyümölcslékészítőkével. Egyebek között azért buktak meg több ízben is a különböző gyümölcslékészítmények (meg azért is, mert gyengén sikerültek). Nos, Nyíregyházán az elmúlt években — mint a Nép- szabadságban a minap olvashattuk — igen kiváló zamatú, nemes anyagokkal teli üdítőt kísérleteztek ki, az Oázist.1 Az ital mégis csaknem megbukott, mert készítői nem csináltak megfelelő reklámot. Nem vették észre, hogy az országban az üdítő italok választéka rendkívül megnőtt. Viszonylagos bőség van, tehát alapos és hatékony reklám nélkül betömi ide lehetetlenség. S ugyancsak ez az oka — fordított előjellel — annak, hogy bár a Somogy megyei Ásvány- és Szikvízipari Vállalat termékei a nyári szezonban a Balaton partján minden reklám nélkül nagy mennyiségben fogynak. (Itt ugyanis időnként hiány van | üdítőkből.) A reklámra tehát szükség van, de tervezni kell. Éppen olyan gondosan és precízen, mint a gyártás folyamatát, különben gyakorlati haszna alig több az ablakon kidobott pénznél. , Csupor Tibor Helyszínel a tanács Ablakok, szoiwédok, indulatok — Kérem az igazolványukat. Már annyian molesztáltak bennünket a hivataloktól, hogy nem bízhatunk a bemutatkozásban — szólít föl bennünket katonásan1 az asszony. Miután papírjainkat rendben találja, bemutatja az épületet. Jobbra nagyobb konyha nyílik, ezt fűtik, itt laknak ők. A hátsó helyiség az öregeké. Szemben kis szoba üveges verandával. — Tessék. Nézzék meg jól — vágja ki az ajtót. A szomszéd felé néző hátsó falon nagyméretű szabványablak. Elhelyezése furcsa: csaknem a mennyezethez ragad felül, három ablakszeme meg mintha napszemüveget hordana, alig ad fényt. Nem csoda, előtte ugyanis majd kétméteres fal magaslik. A »nyílászáró« felső pereme csupán tenyérnyi résen engedi látni a napot. — Ha nem tudnák, följebb is rakattuk az ablakot, de ezeknek a ... úgy sem volt jó. Hát ezt érdemeljük mi a társadalomtól? — tör ki az asz- szony. — Két kisgyermekünk van, a nagyobbik iskolás, a kicsi ölbéli. A férjem a vasútnál szolgál, szüksége van a pihenésre. Hogy férhettünk volna el egy helyiségben? A kötegnyi iratokból ismerjük indulatai okozóját A régi falusi ház jellegzetes, szomszéd felé néző ablakocskáját nagyobbra cserélték. Egy idő múlva a szomszédnak nem tetszett, hogy belátnak az udvarába, és panaszt tett az építési hatóságnál. Határozat, kötelezés, és amíg a papírok vándorotok fieliápüilit a »kínai fal« az ablak elé, a két — addig békességben élő — család közé. Az asszony kitör, ömlik a panasza: — íredig ők segítették beemelni az ablak fölé a gerendát. Most meg tisztára tönkreteszik az idegeinket. Hát rnikor lesz végre nyugalom?! A szomszédban a férfit találjuk otthon. Nyugodt, magabiztos. A régi állapotról érdeklődünk. — A kis ablakon nem láttak át a szomszédok? — Dehogynem. — Erre a falra kért építési engedélyt? — Nem. Kellett volna? Különben csak addig marad ott, amíg határoznak az ügyben. — Igaz, hogy maga segítette fölemelni a betongerendát az ablak fölé? — Hát... Igaz. Akkor még jóban voltunk. A gyerekek, meg a baromfi miatt lett a harag. Az ablakból figyelték, mit csinálunk, meg magnózással idegesítettek bennünket. — Mondja, milyen 'megoldásba nyugodnának bele? — Hát. .. Talán a régi ablakot rakják vissza. »Rossz szomszédság török átok« — írta egykor Arany János. A főközlekedési út derékszögben megtörik. A képzeletbeli áiiu szu.ja-K.ony hás pa- rasztházát metsz. Előtte két takaros épület. Mindegyik ház hátsó falán a szomszéd felé ablak kukucskál. Egyik nagyobb, a másik régimódi, aránytalan. A nagyablakosból az utcára látni, a kicsin a szomszédhoz. / Nem kérdezünk senkit, a környezet beszél. A kis ablak követeli a nagyablakos jogát, ö is szeretne megnőni, több fényt engedni gazdáinak. De az jogszabályellenes lenne. Hogy előre engedélyt kértek, az becsülendő és követendő. Ám a szabály, az szabály! Mert míg kis ablakkal jó szomszédok... ^ — Már nincs eladó tojásom, kedveskéim, mind elvitték az ünnepekre — sajnálkozik a néni. — Nem tojást keresünk, a tanácstól jöttünk, a panaszukat vizsgáljuk. — Tessék? — formál tölcsért ráncos tenyeréből, és a füléhez tartja. — Egy kicsit erősebben mondják! Rosszul hallok. Azt hittem, hogy a kézbesítő Lajcsi küldte magukat. Magam vagyok csak, a család dolgozik. Lépjenek beljebb, nézzenek körül, kedveskéim. A pompás ház udvarán farakások glédája. Oldalt garázs, pajta, sokfiókos disznóól, kerti traktor egy fészer alatt. Jobbra a nyári konyha kéménye pöfékel, disznóeledel párája tölti be az udvart. Mögötte roggyant kis lakóház áll, a fail középtáján apró, rácsos ablak. Mellette egy szekér oldaldeszkái, és jókora gs^enda támaszkodnak a göröngyös falhoz: — Tudják, gyerekeim, mire délután hazajön az öreg Róza a szeretetházból, akkorra feltámasztjuk az ablak elé a kocsioldalt, hogy ne lásson át a vén pletykafaaék. — Hány éves aiz a Róza néni-? — Énnálam idősebb, hát közel jár a nyolcvanhoz. De amit akar, azt meglátja az ókulájával. Aztán mondja, amerre megy, hogy több legyen az irrógyünik, kedvestoéám. No, tényleg, nem akarnak egypár tojást? Nem kell fizetni. Aztán majd igazságosan intézzék el az ügyünket.. Visszaúton a megyei építési osztály egyik jogásznőjével szemlézzük a falu házait ablakait. Az eredmény lehangoló. Tízből ha kettő felel meg a mai szab alvóiknak. Az öreg házak igényesebb lakói több napfényt akarnak, ám ’a jó szomszédok vagy tűrik, vagy nem a kívánesiskodást, és a tanácsokon keresik igazságukat. Egyre többen. Mert a »rossz szomszédság török átok«. Novak Ferenc Gyógy profra m gyógyvizeink hasznosítására Első gyógyidegenforgalmi vállalatunk tavaly alakult A Danubius Gyógyüdülő Vállalat egy év alatt 120 millió forint forgalmat bonyolított le. Az idén és a következő években a gyógyprogram megvalósításával várhatóan továibb növekszik a forgalom, külföldön is mindinkább megismerik a fiatal vállalatot A kibontakozóban lévő gyógyprogram az arra alkalmas források, fürdőhelyek mellett felépülő gyógyszállókat fogja össze, a gyógyvizeink kihasználását előmozdító közös cél érdekében. Hazánk ugyanis, mint ismeretes, ásványi, gyógy- és hévizekben szinte egyedülállóan gazdag ország, csaknem 450 ilyan víz- lelőhelyünk van. (Európában Olaszország áll utánunk a rangsorban, fele ennyi forrással.) A mélyből föltörő források, kutak közül 66-nak 50 Celsius fok feletti a hőfoka. Idegenforgalmunk viszont — tengerünk, magas hegyeink nem lévén — még alig nőtte ki a gyermekcipőt, a száz napos főszezon után az év többi részében szállodáink többsége gyakran kihasználatlan. A Danubius gyógyprogramjának megvalósulása után egész évben jöhetnek majd a mozgás- szervi panaszaikra gyógyirt kereső külföldiek, vagy hazai betegek. Ezzel az állam is jelentős devizabevételhez jut. A Danubius jelenleg két szállodában fogadja a vendégeket, a keszthelyi Helikoniban és a margitszigeti Nagyszállóban, Hévízen és a Margitszigeten új speciális gyógyüdülő szállodák felépítését tervezik a következő években, ezek elkészülte után Harkány és Hajdúszoboszló kap új szállodát. De lehetőség kínálkozik Bükkfürdőn, Egerben, Fonyódon és Gyulán is hasonló gyógyhote- lek építésére. Gyógyszállóink közül a legkorszerűbb a Margitszigeten, az Idén száz esztendős Nagyszálló közelében felépülő termál szálló lesz. Úszómedence, szauna, súlyfürdő várják majd a vendégeket, akik még ' fog- inyzuhany-kezelést is kaphatnak. Mivel a kúra ideje három hét, játéktermet, klubhelyiséget és könyvtárszobát is terveznek a vendégek szórakozásának biztosítására, A hatemeletes. 400 ágyas margitszigeti termál szálló építésének megkezdéséről végleges döntés még nem született, de leLLKLTE GYULA r~,—=> i A fiú meg a katonák 29. Kásás: — Az a helyzet, kérem, hogy nem tartózkodhat.. Kajla: — Hagyjaok maor, az isten aoldja meg! Mondom, én elviszem, költse csak fel. Aztán feladom a kalauznak, az lesz a legtisztább .. . Vasutas volt a kajla beszédű, és éppen az állomásra ment, szolgálatba. De nem jutottak el az állomásig. Már vagy két utcával odébb, egy szembe jövő vasutastól megtudták, hogy hajnalban csakugyan elvágták a vonalat az oroszok. És arrafelé egyelőre nem megy ki több vonat. — No, barátocskám, most aztán benne vagy a slamasz- tikába — mondta a maga fúrSomogyi Néplap csa módján a vasutas. Most már én is úgy látom, nincs más hátra, mint a rendőrség. Rögtön meg is kérdezte a sarki újságárust, nem látott-e rendőrt errefelé. Náluk a falun csendőrök vannak, kakastollasok, de azokat is jobb elkerülni, összeverik a civil embert, meg a laktanya pincéjébe zárják. Amíg a vasutas lapot vásárolt, megtanalkodott az újságárussal, hol keresse a rendőrt, ő el-' húzódott tőle a sarokig. Aztán usgyi. Nem nézett vissza, kergetik-e vagy sem, de akkor sem futhatott volna gyorsabban, ha az egész város őt kergeti. Futott, futott, amíg a tüdeje bírta. Hamar beleszokott a csavargásba. Megtanulta, hogy ő menekültnek számít »az ideiglenesen megszállt országrészből«. Tetszett neki ez a szokatlan rang; szinte felnőttnek érezhette magát. Hiszen nem gyerek volt többé, hanem »menekült«, akire felfigyeltek mindenütt. És megnézték maguknak, hogy ilyen az a fiú, aki háborús »menekült«. Tudta már, hogy minden házban van légópince, s nyitva előtte mind, csak jelentkeznie kell a légó-parancsnok- nál. Aki persze kikérdezi hogy s mint, de mindig szorít helyet éjszakára. És mindig kerül olyan asszonyság-féle is a pincében, aki pártfogásba veszi, (Néha jobban, mint szeretné, mert levetkőzteti, mosdatja megnézi az alsóneműjét, nincs-e benne tetű.) Ha napközben megéhezett, leginkább egy főutcai vendéglő konyhájára járogatott el. Mind ismerték már az asszonyok a konyhán a »menekült kisfiút«; tettek félre neki a jobb falatokból is. Csellengett az utcákon, a piacon, az Avas pincesorján; bámészkodott, töltötte az időt. Emlegette még a nénjét, ha kikérdezték, de már eszébe sem jutott, hogy az utcán, a járókelők közt keresse. Tulajdonképpen nagyon jól érezte magát ebben a nagy szabadságban. Mint senkihez sem tartozó, független »menekült«. A rendőröket még vigyáza- tosabban kerülte attól fogva, hogy az apácákra akarták bízni, és megszökött tőlük. De mástól senkitől sem félt, a nyilasoktól sem. Sőt, a nyilasokkal <|ppen hogy még jóba is keveredett, amikor az egyik óvóhelyen egy nyilas vette pártfogásba. Valami főember, ezt ugyan rögtön nem vette észre rajta, pedig érme is volt, és persze karszalagja, egyenruhája,(Pisztolya, minden. Reggel azt mondta neki a nyilas: — Gyere csak, te kis menekült, faszolunk valamit neked. Nagyon el vagy anyát- lanodva, megfng'sz ebben a semmi kis rongyban, november az november. Elvitte a nyilasok házába, amelynek a falán nagy vörös betűkkel ki volt írva, hogy »Halál Szálasira!« Fegyveres őrség állt a kapuban, és magasra lódították az örök a karjukat a pártfogója előtt. Gondolta már akkor, hogy föember. Várakoznia kellett a folyosón. Jöttek-mentek közben az egyenruhás nyilasok; nem gondolta volna, hogy ezek ilyen sokan vannak. Végre egy nő lépett ki az ajtón, s összehajtogatott papírt nyomott a markába. — Itt a lépcsőn lemész, aztán jobbra fordulsz, aztán keresztül az udvaron — ilyesmit, hadarászott a nő, s mi^e végigmondta, ő már rég elfelejtette az elejét. Magasra festett' szemöldökű nő volt, szépnek szép meg fiatal, de mégis az a nemszeretem-fajta. Az ilye neknek, jut eszébe először az' óvóhelyen is, hogy »ez a kö lyök eltetvezhét, hogy már ez évben ünnepélyesen elhelyezik alapkövét. Hatmillió liter tej egyetlen állami gazdaságból A szarvasmarha-tenyésztés az egyik legjövedelmezőbb üzemág az ország legrégibb állami gazdaságában, a 23 ezer holdas Mezőhegyesi Állami Gazdaságban. Csaknem 1700 tehenet tartanak, és a meg »ki tudja, J tejhazaim, a húsgyarapodás, a kiemelkedő. Ü j hol csavargóit, betegséget ísr szaporulat hozhat« — amióta a város-f . , ,, , , , ban rekedt, a legtöbb rosszin-* ^arm“>'ozasl modszellt do1' dulatot az ilyen pipiske-nőkígozbak ki, amely szerint egész részéről'tapasztalta. \ évien át folyamatosan adagol Mint ahogy a legtöbb jóin-Jják a zölötekarmányt friss dulattal is nők voltak iránta,\ ................. _ .______,. _. d e azok az óvóhelyi asszony-* za^> sz^ aÄS ságok, vendéglői kojiyhalá- vfarmájábain. nyok, utcai járókelők — egy-J a magyar tarka állomány szer kalapos úrhölgyek, más-? rész-t pirostairka kanadai szór kendős nénik — valami* okból egész másfajta nők. Magára maradva a folyosón] többször is átböngészte a' géppel írott szöveget: (Folytatjuk^ lapály fajtával ikereszteztek. Az utódok tej-hozama 1200 literrel magasabb a magyar- tarkáénál, ugyanakkor örökölték a kiváló húsminőséget.
