Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

FIATALOKNAK wr. , , n . « 1 Boszorkányos vidék vót... B%lHPk aj ä* W fi? §4 ■ » M »*-\y Mm.V^ • Merthogy igencsak errül Azoik meg sok boiandságot nyűnk. Az asszony hoz: S . ­__ i______ __ kitarné.ltaik KcvsTSP-r — mrwn szik 3Z urához.«, Ügy A ki figyelemmel kísérj a mai iskola mindennapjait — nem­csak tanítási időben és az in­tézmények falain belül —, bi­zonyára nem tartja túlzásnak, hogy közügy napjainkban a közoktatás fejlesztése. Ez a ta­nulsága a Kaposvári Városi Pártbizottság kibővített ülésé­nek is. Sokat beszélnek a közokta­tásról a diákok is. Őszintén, kritikusan vetik fel a gondo­kat, javasolnák megoldást. Ta­pasztalható azonban minden­nek az ellenkezője is. Tapasz­talható az is, hogy néhány fia­tal »-ízlése« szerint követeli a kihúzásokat a tankönyvből. A demokratikus tanár-diák vi­szonyt sokan pajtáskodássá, egyenrangúskodássá szeretnék változtatni. Mások csakis ar­ról kívánnak szólni, hogy mi legyen az osztályzással, ponto­sabban arról, hogy mielőbb tö­röljék el a jegyeket. A párt- bizottsági ülésen többször is hivatkoztak az osztályfőnöki felelősségre. Ezen túl most az osztályfőnöki óra szerepét ve­tem föl. Vajon sfcó esik-e a közoktatás izgalmas kérdései mellett arról is, hogy több fe­lelősségérzetet várunk tőlük. A név mellett az osztálynaplóban gyakran ott ál az »F« betű, mely azt jelenti, hogy fizikai dolgozó gyermeke. »■Nem megkülönböztetés ez, de ha már szóba került, hadd mondjam ki: legyenek büszkék szüleikre, a munkásosztályra, anja, hogy szüleik azok közé tartoznak, aduik ma a legtöbbet vállalják a szocializmusért« — mondta Aczéí György az orszá­gos diákparlamenten. És egy adat: Kaposvár költ­ségvetésének fele kulturális célt szolgál, s ennek tetemes része a közoktatás tárgyi fej­lesztése. Az alábbiakban tehát elsősorban o fiatalokat »-hívom meg« arra, hogy áttekintsük a városi pártbizottság feladatter­vét és ülésének tapasztalatait. Nyilvánvaló, hogy a ma fel­nőtt-társadalmának erőfeszíté­se az ő érdeküket szolgálja, és az utánuk jövőkét. Gyorsabb ütemben A fejlesztés ideje több mint tízéves periódust igényelne: a kaposvári kommunisták a sür­gető feladatokat látva azonban gyorsítani akarják az előre- < lépést, ezt tükrözi a feladat- I terv is.< Célul tűzték ki példá- j ul, hogy a negyedik ötéves j terv végére az óvodás korúak kilencvenöt százaléka járhas­son óvodába. Az ötödik öt­éves tervben pedig teljesen meg akarják szüntetni a hely­hiányt. Segíti a gondok megoldását a megyeszékhelyen elindult óuó- nőképzés a Táncsics Gimná­ziumban. Nagy örömmel adjuk közre a gimnázium igazgatójá­nak, Merő Bélának azt a fél év alatt szerzett tapasztalatát, hogy az idejáró lányok egy »-nem tantervi« tárgyból már­is jelesre vizsgáztak: a hivatás- szeretetből. A jobb tanulási le­hetőséget biztosítja majd, ha elkészül az az óvoda, ahol a pedagógusjelöltek a gyakorlati ismereteket is elsajátíthatják. Ésszerű körzetesítés is várható az óvodahálózatban. A középiskolások jól emlé­keznek rá, az általános iskolá­sok pedig saját bőrükön érzik, hogy milyen zsúfoltak a ka­posvári iskolák. Két új iskola épült a közelmúltban, bővítet­ték a Bartók Béla utcai és a Gárdonyi iskolát. Ebben a tervidőszakban elkészül a Klapka utcai 16 tantermes is­kola, az ötödik ötéves tervben a Béke utcai új iskola épül meg, ugyancsak tizenhat tan­teremmel. Bővítik, illetve tata­rozzák a Tóth Lajos és a Pe­tőfi általános iskolát. Politech­nikai műhellyel bővül a Vörös Hadsereg úti iskola. Sok a lecke? Csapó Sándor, a városi párt- bizottság titkára hangsúlyozta, hogy nemcsak a tárgyi feltéte­leken, hanem az iskolai mun­ka tartalmán is javítani kell. Elsősorban azáltal, hogy job­ban előtérbe kerül a nevelés. Fölvetették a felszólalók, de szerepel a feladattervben is, hogy nagyobb figyelmet köve­telnek az iskolaérettségi: fi­ziológiai és pszichológiai vizs­gálatok, hogy időben kisegítő iskolába kerülhessenek az is­kolakezdésre éretlen gyerekek. A tervek szerint a Vörös Had­sereg úti iskola egész napos lesz, úgy véljük, a siófoki jó tapasztalatok itt is kamatoznak majd. l Mérlegen a könyvév Elkészült az UNESCO nem­zetközi könyvévé hazai ese­ményeinek értékelése. A nemzetközi könyvév ma­gyar bizottságának felhívása az UNESCO jelszavával — »-Könyvet mindenki kezébe!« — hirdette meg ezt a jelentős, nemzetközi kulturális mozgal­mat, s nemcsak ünneplést, hanem gyakorlati munkát, konkrét eredményeket kívánt. Nagyjelentőségű új vállalko­zások indultak el: megjelent az új művelődéstörténeti sorozat: a Minerva nagy képes encik­lopédiájának első kötete, a Gyógyító értelem, a magyar irodalomtörténet bibliográfiá­jának első kötete, s a román­kori építészet vezette be a Magyarország építészeti emlé­keit bemutató sorozatot. A fejlődő országok életének jobb megismertetésére jelent meg Keszthelyi Tibor: Az afrikai irodalom kialakulása és fejlődése napjainkig című mű­ve, valamint a Néger kiáltás című irodalmi és politikai an­tológiája. - Ezen kívül fontos szakbibliográfiák, könyvtári évkönyvek készültek. A köryvvév jegyében rendez­ték meg a hagyományos könyvakcióit: a költészet nap­ja, az ünnepi könyvhét, a téli könyvvásár rendezvényei a könyvév céljainak szellemében az olvasóközönség és a könyv kapcsolatát fűzték szorosabb­ra. Sikeres volt az az olvasó­pályázat is, amelyet az MSZBT A -KeB a)6 címmel meghirdetett mozga­lomban, amely egy évig tartott, több mint százezer olvasó vett részt, s 75 000-en küldtek be pályázatot. A fejlesztés fő területe az ál­talános iskola. Ez azonban ko­rántsem jelenti azt — talál­kozni lehet ugyanis ilyen tév­hittel —, hogy a középiskolák dolgában minden rendben van. Gondokkal teli a szakközépis­kolai rendszerünk jelen?, nem könnyű a tagozat nélküli gim­náziumi osztályok szervezése, s az áttérés az új érettségi rendszerre sem. Az alap azon­ban az általános iskola, s ha­iti minőségi javulás mutatko­zik, természetszerűen csökken a középiskolák gondjainak egy része is. A fő téma a tananyag sze­lekciója. A dolog korántsem azzal oldható csak meg, hogy rövidül a lecke vagy a tanu­lási idő. Hiszen — ennek a diákok a megmondhatói — nem éppen teljes »energiabe­dobással« tanul valamennyi. A szaktárgyi munkaközösségek keresik az ésszerű tananyag- csökkentés módját, de az is szükséges — s ebben nagy az iskolai KISZ-szervezetek fele­lőssége is —, hogy a szelekció ne legyen a lusták jelszava az iskolában. A cukorgyári példa Némely iskolában néha már kényelmetlennek érzik a tanu­lók, majdnem hogy ok a meg­különböztetésre a hátrányos helyzet. Elhangzott a pártbi­zottsági ülésen: többet kell tenni és kevesebbet beszélni a hátrányos helyzetről. Hol szorít a cipő, még pon­tosabban, a tornacipő? Ott, ahol kevés a tornaterem. Kaposvá­ron nagyon kevés. Ezt ismer­ték föl a cukorgyár dolgozói, és az egyik szocialista brigád elhatározta, hogy segít a Vörös Hadsereg úti iskolának a tor­naterem építésében. Felhívás­sal fordultak a többi brigád­hoz és együttesen a többi ka­posvári vállalat szocialista bri­gádjaihoz. Remélhetőleg a város hatá­rain is túlnő ez a mozgalom, mert nagyszerű, munkásötlet­ből született kezdeményezés. Érdemes fölidézni Somogyi Józsefnek, a városi pártbizott­ság első titkárának szavait, aki a munkásöntudat szép meg­nyilvánulásának tartja. Az is. Nerp általában csatlakoznak a kétkezi dolgozók a párt Köz­ponti Bizottságának irányel­veihez, hanem ott akarnak se­gíteni, ahol szükség van rá. És jó lenne, ha ezt végig­gondolnák az iskolapadban ülők is. Mert az ilyen szülőkre érdeipes büszkének lenni, az ilyen szülők tette teljes fény­nyel megvilágítja azt az állítá­sunkat, hogy közügy nálunk a közoktatás. Tröszt Tibor Merthogy igencsak errül vót híres ez a hegyes-dombos nyirni vidék. Mindig vótaik tu­dálékos asszonyok. Behatoltak az épületbe — macska avagy forgács képibe —, hozták a rontást. Na, az uram idejibe is, amikor még a gyerekségét élte. 1890-ben született, isten éltesse. Én meg tíz évvel ké­sőbb. Hált akkoriban a szom­szédasszony vót boszorkány híribe. A Márkusné. Na, egy­szer éccaka nyomásit érez a mejjin egy asszony. Az éccaka zsáksötétjibe. Költi az urát. Az meg magyhirtelen lekötötte ga- tyamadzaiggal az ajitókilincset. Keresi: milyen idegen holmit talál a szobaiban. Megtalálta a forgácsot. Nahát; ez nem ide­való! Bedobta a tűzbe. Hej, csak úgy sírt az a forgács! Erissizetdk ki, erisszetek ki! Hm. Ki vagy ? A Márkusné. A gazda akkor kidobta a forgá­csot az udvarra. Hát másnap égett ruhadarabokat találtak ott. A Márkusné meg igen be­teg vót. No, amikor aztán ha­lálán érezte magát; hívatja az uiram anyját. Átadnék neked a tudományomból. Nyújtsd csak a kezed! Hogy mit vett át, mit sem az ón anyósam, nem tudom. Csak azt, hogy a tehénnek ezután olyan bő teje lett, hogy beszélték róla Nyim. ben. A saomszédéké meg el­apadt. A mi tehenünk átvette azakétói a tejet; használt a Márkusné tudománya. Régen vöt, megesett. Akkor, amikor az uramék még licést jádzottak a Kaszába dűlőben, vagy a Fájézási dűlőben. Azért hívták fájézási maik, merthogy onnan fájéztak. Ha építkeztek, onnan vágták hozzá a fát, azt jelenti ez. De vót itten Pón- zesgödri dűlő is. Ott meg egy­szer oLlvan kis ezüstpénzeket találtak, mint a halpikkely. Na, aztán ha megfájdult az akkoriaknak valamijük, hát nem annyira Ádándra jártak az arvosdóktorhoz. Nem. Az messze vót nagyon! Ságváron élt egy füvesasszony, Bekéné. Az ezerjófüvet szedetett, az­zal átfőzte a szénapolyvát. A szapulóba kellett ülni, gőzöl- tetni a fájós lábat. Sokszor összejöttünk mink, fiatal lányok. Fonyni, meg a ken-dernyomóha. A kenderből kitilultuk a pazdergyát, rme- zétláb tipródtunk rajta. Zsák, lepedő lett a kenderből. Én is fonytam negyven zsákot. Hát j ott mi társalkodtunik is a le­gényekkel, ahogy Illik. Azok meg sok boiondságot kitanáltak. Egyszer — éppen akkor rendezték a temetőt — az egyikkel fogadtak: mer-e csontot hozni onnan. Mire oda­ért éjnek évadján, a barátja már megelőzte egy lepedőiben. De a legény rá se hederített. Kihúzott alóla egy csontot. Ne bándd te, legény, mert ez az enyim! No, ha a tied, ákkor ez is legyen az! Avval a le­gény jól fejbevágta egy láb- szárcsonittail. Mikor visszaért a fonyóba és elmesélte, mi tör­tént. Mondták neki, hogy a barátodat vágtad fejbe, te bo­lond! Hlyen dolgok estek. Még az urammal is. Istrázsálni kellett éjjelenként két embernek, mert az vót a rend. Hát az én uram — Gasparics István — talál a társával egy csibegurí- tót a hegy alatt. A csdbegurító alatt meg egy fekete kotlóstik. Hogy kerül ez ide? Bizony odavágtak a furkóssal. A tik nem mozdult. Amikor levették a borítót, még odasuhintottak. Akkor aztán elszaladt föl a begynek. Beszélik, hogy ott la­kott egy öregasszony, az lett véna... Régen estek ilyenek. Akkor még más világ vót. Az uram hóit évet szógálrt Tirolban, a vártüzéreknél. Amikor haza­jött, megkérte a kezemét. Kér­tek engem már fiatalabbak is, ketten - hárman. Nem megyek, ráérek még. De, hogy az uram megkért, azt mondták a szü­leim: »Nem haj, ha tíz esz­tendővel idősebb is nálad, lá­nyunk. Az asszony hozzáöreg- szik az urához.«. Ügy is lett Szépen telit ez a sok év. Fiúnk is született. Angliába vetette a sors a háború után. Hét év óta nem is hallottunk róla. Láttya, mindig van szórada»- r ásunk. Pucultuk a babot. Az­tán — karácsony után — a diót. öt kilogramm belet ad­tunk le. Mosit meg zsurmul,gá­tunk tem csöndben. Megfőz- z uramnak a tejes le­vest, egyszerű étek az. Mikor a tej forr, bele a tésztát meg a cukrot; már kész is. Éldegélünk a kis járadékból iitt a Petőfi utca 15-ben. Meg­újított porta ez. Régen zsúdos ház vöt ennek a helyin. Füs­tös konyhával. így hívták, merthogy a füst csak az ajtón, ablakon tudott kimenni. Ak­kor még a kenyeret magam sütöttem. Kemence még min­dig van, de kenyeret már nem sütök. Hozom a bótbói. Jobb bőt ez, mint a régi, de jobb ám! Hála isten, nincs már ben­ne lúgkő sem. Mert az ember- halált okozott itt is. A Matula annyira búsult a meghalt fe­lesége után, hogy a szappan­nak a lúgját megitta. Jó »8- rösüvegnyit. Meg is halt, isten nyugosztalja. Hát csak élünk itt öme­gecskén, Nyimben. Én, Gespa­rtes Istvánmé, született Gaspa­rics Anna — merthogy har­mad u nokatestvérek vétünk — én meg az uram. A lábunk — jaj! — már régóta jelzi az idő­változást Leakó László Zeneiskola Marcaliban A somogyi nagyközségben közügy lett a zeneoktatás. Az iskolaév kezdetén létrejött a megye legújabb zeneiskolai tagozata. így foglalta össze Szűcs István, az általános is­kola igazgatója. Hozzátéve még, hogy Merényi György, a ka­posvári zeneiskola igazgatója segítőkészen fogadta a marcali kezdeményezést. Négy szakon: zongorán, hegedűn, fúvóson és szolfézsen kezdték el a zeneoktatást. Nyolcvankét általános iskolás gyerek ismerkedik a zenével, jelentős részük fizikai dolgozók gyermeke. Nagy Lajos* A magyar földbirtokos Kis képtelen természetrajzi tanulmány A földbirtokos egy olyan pirospozsgás gróf, aki regge­li imádságul (mert vallásos ember!) még az ágyban halat, hideg sültet, dzsemet, tejszí­nes kávét, csipkés szalvétát, hófehér kenyeret és ezüst vil­lát eszik, reggeli után audien­cián fogadja az uradalmi in­tézőt és a kasznárokat, akik haptákban állnak előtte, resz­kető énekléssel beszélnek ve­le, és amikor távoznak, úgy köszönnek, hogy kezeit csó­kolom; aki a kasznárok elő­terjesztéseiből nem ért egy betűt sem, de azért auf alle Fälle leszidja őket; aki az audiencia után vagy vadászik, vagy hanyatt fekve ül a dívá­nyon, és ebédig elnézi a mennyezetet anélkül, hogy eközben csak egy felet is gon­dolna; akit ebédkor livrés ina­sok szolgálnak ki lábujjhe­gyen; aki erőlevest, sültet kö­rettel, fagylaltot, sajtot, gyü­mölcsöt és badacsonyit ebé­del különféle ékes francia ne­veken; aki ebéd után szemes­kávét iszik cukor nélkül ko­nyakkal; aki ebéd után a pi­pázóban egyiptomit szí, és igen művelten eltársalog ötig-hatig arról, hogy milyen disznók azok a zsidók; aki es­tefelé kikocsizik vagy újra vadászik, vagy meglepi vala­melyik kasznárját, és újra le­szidja; aki este megint elölről kezdi az evést az előételnél. A földbirtokos tulajdona az úgynevezett földbirtok. Ez áll sok-sok földből, melyet büdös árkok és szép fák vesznek kö­rül, melyen búza és egyéb kukoricák teremnek, amely­nek közepén díszlik a kastély és tanya. A kastély húsz-harminc gyönyörű ter­mével egy jóképű dombon ékeskedik, előtte az udvar te­rül el, azután a lóistálló kö­vetkezik, a lóistálló után az ököristállók és fészerek áll­nak, végül mindezeken túl a cselédházak szemtelenkednek. A cselédek és béresek gaz­ember parasztok, akik fize­tett ellenségei a földbirtokos­nak, akik rondák és büdösek, mert egész i.ap orrukkal túr­ják a földet, valamennyit agyon kellene ütni, és oda te­metni azok mellé a huncut zsidók mellé. A lóistállók téglából ké­szülnek, tágasak, magasak, fehérre vannak meszelve, és a padozatuk aszfalt; az ökör­istállók szerényebbek, de azért csinosak; a cselédházak azonban vályogból és sárból készülnek, cigányok csinálják A földbirtokon a büdös pa­rasztok szemtelen földtúrása által nagy jövedelem keletke­zik, amely legtöbbször több mint egymillió korona, s rop­pant gondot ad a földbirto­kosnak, hogy hogyan is költse j el, ami miatt újfent szidja a büdös paraszt béreseket. A kastélyban a földesúr I nem is tudja elkölteni jőve- j delmét, amiért is felutazik a fővárosba, és szép nők segít­ségét veszi igénybe, akiket nyilván ezért színművésznők­nek nevez a nép szája. A városban ezenfelül is sok gondja és dolga van a földes­úrnak, egész éjjel kell neki kártyázni a mágnáskaszinó­ban, délután futtatnia muszáj, úgyhogy itt alig is marad ide- je szidni azokat a skribler újságírókat, mint például en­gem, aki mindezt íme meg­írok róla, szegényről, • Mikor a pénz elment, felül a földesúr a vonatra, és haza­hajtat vele. Kis-Bagoson, vagyis Kutyamajsán kiszáll, négy kövér ló, hintó és az a büdös paraszt kocsis várja, el­indul gondterhesen a kastélya felé, amint közeledik, már látják is az árokszélen a tájb- lát: »Koldusoknak, kintornások­nak és a közigazgatásnak szi­gorúan tilos a bejárás1« 131$. Zongoralecke ü Benke Gizella vezetésevek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents