Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

FOGASKEREKEK Ha az egymásba kap­csolódó fogaskerekek egyetlen eleme meghibásodik,, az egész gépezet akadozik vagy megáll. Pedig az ezernyi, fogazatból csak egyetlenegy romlott el, de ennek az egynek a hiányát'az megérzi. A fogaskerekek egymásra­utaltságára, el nem választható kapcsolatára gondoltam — pe­dig »csak-< egy szakosított ser­téstelepen jártam. Igen, sorra épülnek, készül­nek el a modem, a minden te­kintetben korszerű »sertésgyá­rak-. Reménység és jogos vá­rakozás kíséri az újat, a jobbat teremtó munkát. Aztán ... Hallani lehet itt is, ott is a csalódás, a kétkedés hangját: akadozik az üzemelés, ezt meg azt nem lehetett előre látni, és a többi. Hol van hát áz igazság? A terv, a remény, a várakozás illúzió lett volna? Válaszként Bernaíh Ferenc­nek, az egyesült nagyberki szövetkezet elnökének sza­vait idézem viskza: — Egyéves üzemelés után az a tapasztalatunk, hogy a szakosított sertéstelepen a mu­tatók lényegesen kedvezőbbek, mist a hagyományos tartás­nál. 5,2»kiló abrak helyett itt 3;7—3,8 kiló takarmányból ál­lítunk élő egy kiló sertéshúst, másfélről 3,2-re emelkedett a kocaforgó — és lehetne sorol- m-tovabh. De — és ez a lé­nyeg — az is vitathatatlan bi­zonyítékká vált, hogy kellő szakképzettség,. a technológiai fegyelem maradéktalan betar­tása nélkül egy ilyen - korsze­rű »gyárban- meg sem lehet moccanni,'csak kudarc és vesz­teség érheti a közösséget ' Akar: egy ■ üzem. Fehér kö­penyes • dolgozók. Kellemes meleg, tágas-csarnok, csőveze­tékek, kapcsolótáblák és tisz­taság. — Aki "nem dolgozott valaha régi sertéstelepen, aki nem is­meri a vödrözés, a hideggel és a régi móddal járó sok-sok kellemetlenséget az igazán ta­lán sohasem tudja értékelni, mit jelent egy ilyen üzemben dolgozni... Tormási János, Kisházi Bé­lévé, Bodor Lajos és még né- hányan itt tudják. Reggel, es­te autóbusz hozza, viszi őket. Az út rövid lett így a munka­hely és az otthon között, a munka pedig könnyebb, de összehasonlíthatatlanul felelős­ségteljesebb. — A varrodában, ahol »sza­lagon- • dolgoznak az emberek, a legszorosabban egymásra vannak utalva. Egy sertés- üzemben ez éppen így van. Nem lehet tévedni, nem lehet véteni, mindenki érzi, hogy eredményt csak. úgy lehet el­érni, ha az előtte levő vagy az utána következő személy épp­oly felelőséggel és szakérte­lemmel végzi a feladatát,, mint az ember saját maga... Fogaskerekek. A cél. a remény, a várakozás -i- távolról sem illúzió. Itt nem. Miért hallani mégis pa­naszt néhol? A titkot kerestem — ami tu­lajdonképpen egyáltalán nem titok. Apró kis mozaikokat gyűjtöttem a múltból, illeszt- géttem Őket egymáshoz, és összeállt a kép. Az építkezés, a beruházás itt sem jár kevesebb gonddal, mint másutt. Itt is adódtak előre nem. látható, a tervezett­nél magasabb költségek — éppúgy, mint másutt Csak­hogy... Elkészült a mérleg A rés; készülődnek Nagy munkában találtam Ábrahám Istvánt, a baiatan- s.zá-rs.-/ii taikarékstövotke7et el­nöklét,' alá az adatokat gyűj­tötte össze .a szövetkezet ja­nuári igazgatósági . ülésére. »Nem kiéli szégyenkeznünk — mondta az elnök —, mert minden területien sikerült el­érnünk azokat a tervékiet, me­lyeket magunk élé tűztünk-. Érdekes adatokat tudtam meg megyénk legnagyobb ta­karékszövetkezetének mtilt évi munkájáról. , A bálajtonszárszói takarék- szövetkezet működési terüle­téhez tizenöt község tartozik. Négy kiranidial/tség és hét be­tétgyűjtő pénztár fáradozik azon, hogy 5111 tagjának pénz­ügyeit rendben intézze. A ne­gyedik ötéves terv kezdetén 17,6 millió forint volt a betét- állományuk. Azt tervezték, hogy az ötéves terv végére el­érik a 33 millió forintos állo­mányt. A telkáismeretes mun­ka, a tagok bizalma következ­tében már 1972. december 31- én kétmillióval meghaladták azötéves terv előirányzatát. Ekkor ugyanis-már 35,3 -mil­lió forint volt a betétállomány, és csak a múlt évben 7 mi1 hős emelkedést.értek el. A-legtöbb betétet Bala tor .telién, Ba'aton- szái^ón. gvűitötfék: á közsé­gek nAcvsárábóz mé-ter: azon­ban mégis Kötcse a leatakaré- komhb közséa körzetükben. Már 'mesékulettek az elkép- zelésék ; .!,973-ra '-is:4 5 fnitlióval szeretnék a betéteket emelni e’-ben az évben. Sokat akar­nak tenni ezért. Munkatér-vük szénrt jf köpíont, a kirendélt- ós 'a tetétgvűitó tnénZ- tá-ak .det«iSí»ni t ott lesznek . a te— -o zárszám­j,dz-;-r"on Zq vz—, fogták a V,/-v'-rxr Vvö^*+JVH^V*V'H0'r' Ko’-—Tr'ék. el fö’ösié ges pénzű ke1- ­a j kú<mVv*i ■)«« one f/n*i -.+ n aé—v—c-r* ezt a termát és az utóbbi há­rom évben az itt élhelyézet* betétek tulaj(jopoegi. 4 körül öten r.j’ertók saemélysépko­cert A déli ., Balaton-panton a nyári ídegeaúórgaJmi szezon­ban. a, legnagyobb valutafor­galma ennék a - szövetkezet­nek vcäit. 13 millió forintért vették külföldi valutái A fennálló rendelkezések szerint betétösszegük negy­ven százalékát adták kölcsön tagjaiknak. A kölcsönkihasz- nálás döntően befolyásolta a szövetkezet nyereséges műkö­dését. A legtöbben -termelósi, építési, áruvásárlási és sze­mélyi kölcsönöket vettek föl. Jelentős az a kölcsön is, ame­lyet kisiparosok vettek igény­be. A legtöbb kölcsönt bala- toniboglári és balatonleUei tag­jaik igényelték. A jó gazdálkodás nagy ha­tással volt az eredmény alaku­lására. Amíg 1971-ben 163 000 forintot, addig a múlt évi munka alapján már 200 000 forintot írhattak a nyereség rovatba. A szövetkezet tagjai százforintos részjegyeik után biztosan megkapják tehát a hét forintos részesedést Most készülnék a bailuton- szárszói tákarékszövetfcezet- nél ’is —" hasonlóan megyénk többi takarékszövetfifezetéhez — az alapszabály módosításá­ra.'-- .• Tizenhét részközgyűBési kör­zetben viszik a tagság élé a módosított alapszabályt A módosítás, lényege, hogy a szövetkezet legfontosabb ügyeiben a részközgyűlés, . te­hát a tagság illetékes dönteni. Mindezeken kívül foglalko­zik a balaitonszárszói takarék­szövetkezet biztosítások köté­sével is, A mült évben 1251 biztosítást és 5 életbiztosítást kötöttek. A novemberi adatok alapján megyei viszonylatban a szövetkezet a bazíosítások területén a második helyen állt. Minden lehetőség adott tóhoz,. hogy a . Balatonszárszó és Vidéke Takaréümzovetkezet 1973-ban ‘és a kovetkezó évek­ben teljesítse azokat a pénz­Amikor - 1069-ben" hozzáfog- lak a telep építéséhez, akkor már ott volt a szövetkezetben a telep vezetője, Kordé Sándor szakmérnök és Fonai József technikus. Épült a telep — és tanultak az emberek. Azok, akik vállalták, ha majd elké­szül a »gyár«, fölveszik a fe­hér köpenyt, és megfelelő szakmai tudással dolgozói lesziiek ennek az ágazatnak. A telepvezető járta az országot, gyűjtötte a tapasztalatokat. Épült a telep, de úgy, hogy be­leépült . mindaz a sok apró, de mégis lényeges tapasztalat, melyet a telepvezető útjai so­rán összegyűjtött. Beméül Ferenc ma erről csak annyit mond: — Megérte. A telep elké­szültekor, a vezető készen hoz­ta az üzemelés egész prog­ramját. Ezzel a módszerrel igen sok hibát megszüntettünk már ménét közben, de még így is maradt'. Ha nem így, te­szünk, fogalma sincs, mi is lett volna' velünk? Talán áz, amit hallani lehet néhol. Panasz . .. A titok tehát voltaképpen mindössze ennyi: gondos fel­készülés. Még emellett-is-adód­hat olyan előre nem-- látható nehézség, mint például itt is, hogy a telep technológiájához nem volt alkalmas a sertésfaj­ta, amelyét kiválasztottak. Változtattak — és á Ka—hyb kitűnőre vizsgázott. Ez csak egy példa. A törődésben, a gondosságban, a fejlődésben nem lehet meghúzni egy felső szintet, a saját tapasztalat mindig hoz újat. Ezen a tele­pen a második , év nyolcórás munkaidőt, a műszakbeosztást hozta. A mezőgazdaság ipari üzem így lett még iparibb jel­legű. Az itt dolgozók egymás­rautaltsága így lett - még szoro­sabb, így nőtt tovább szemé­lyes felelősségük. — A szaktelep igen költsé­ges. Ahhoz, hogy gazdaságo­san üzemeljen, igen szigorú és egy pillanatra nem lankadó fe­gyelemre van szükség. Az a tapasztalatunk egy év utáj-i. hogy a mutatók lényegesen kedvezőbbek, mint a hagyo­mányos tartásnál. A fogaskerekek szervezetten indultak és szorosan, jól kap­csolódnak egymáshoz. Vörös Márta Saját kocsin — nyugdíjba EMBER ÉS Lö ugyanazon a napon ment, nyugdíjba. A portás szalutált, a munkatár­saik integették, s a kocsi ki­gördült a Vas vari Pál utcai telep kapuján. Talán még a Baiba is megérezte, hogy e perctől már szabadak, egy-ikük , sem gyári dolgozó. • A főkönyvelő régen mondo­gatta, hogy ez a ló meg a ko­csi töhbe kerül a. Kaposvári Villamossági Gyárnak, mint egy autó. A régiek azonban mindig pártját fogták, s azt mondták, hadd maradjon ad­dig a Baba, amíg nyugdíjba nem megy a Hegedűs Ferenc bácsi. Így is történt Ott voltam azon a párttag­gyűlésen, melyen az. elvtársaá búcsúztak tőle. Megilletődve ült az, éLnöfeségtoem, mégpedig sötét ruhában. Ez nem éppen kedvére való, hiszen a tag- könyvében. is olyan fénykép van, ami ing nélkül, atlétáiban készült róla. Akkor hatódott meg igazán, .amikor átadták az ajándékokat — hatalmas do­bozban egy boroskészletet, a nyakába kulacsot akasztottak —, majd pedig a kiváló dolgo­zó kitüntetést, Végül megkap­ta a passzusokat arról, hogy a kocsi, meg a Bába'1 ezután az övé, mégpedig 'jutányos árön, hadd keressen egy kicsit' • a nyugdíja mellé. A második búcsú az utolsó munkanapon volt, kezet szorított vele a fő­mérnök, a sok munkatárs. Két nappal ezután kerestem föl az öreget a Madár utca 10-ben. Itt él a feleségével, a legkisebb fiával és a menyé­vel. Tizennégy évvel ezelőtt, amikor ideköltöztek, még át- ellenben kukorica termett, azóta alakult ki családi házak­ból az új városnegyed. Féri bá­csi azonnal elpanaszolta, mi­lyen nehéz megszokni a sem­mittevést. Annyit nyomorogtak a feleségével valamikor, bi­zony sohasem gondolta, hogy egyszer majd kényelmes len­gyel heverőről a televíziót né­zi, s ez lesz a dolga. Még a Ba­ba is csodálkozik, hogy csak eteti, de nem fogja be a ko­csiba. — Tudja, milyen gebe volt a Baba? A simomfai tsz tíz évvel ezelőtt kimustrálta- Az akkori elnök itt lakik a közel­ben, s mindig csodálkozik, amikor találkozunk, hogy még mindig él, hiszen huszonöt éves. Én nagyon felkaroltam, etettem. Kemény, sűrű ló, szin­te repül. Aztán hűséges, ked­ves. Hozzám legalábbis, mert amúgy mindenkit rúg Egyszer — úgy higgye, ahogy mon­dom — pirosra festették a pa­táit azok a pemahajderek a gyárban. Volt röhögés, amikor előkerültem- Kérdem az egyik festőtől, hát ez mirevaló? Ki­neveztek titkárnőnek a Babát, s így manikűr dukál neki — válaszolta. — Szereti. a tréfát? — De még mennyire... Ma­gam is mindig vicceltem. Feri bácsi ötvenötben mér­gezést kapott az öntödében, s az orvos javaslatára került könnyebb munkára, fogatos- nak. Tizenöt évig ő szállította az ebédet is a munkásoknak. Azelőtt azonban — s erre na­gyon büszke — igazi vasmun­kás volt 1940-iben kezdte a mai gyártelep helyén lévő ön­tödében. Dolgozott a Gaál, a Csendes-műhelyben. Az álla­mosítást ott érte meg ahon­nan nyugdíjasként saját kocsi­ján hajtott ki. A három fia közül kettőnek esztregályos a szakmája, a legkisebb pedig boltos. Lajos, a legidősebb, szintén párttag s ott meós, ahol ő szinte az egész munkás­életét eltöltötte. A felesége kitüntetéseket, fényképeket vesz elő. Az égjék fotón kalapáccsal a vállán áll. A fiatalok már nem ismerik ezt a szerszámot, talán meg se fognák. — Miért?-r- Tíz—tizenkét kilót nyo­mott, s ezzel törtük-zúztuk az olvasztásra váró alkatrésze­ket. Kemény munka volt, higgye él... Amikor még vál­lon, vödörben hordtuk a va­sat, kézzel rostáltuk a homo­kot. Még az államosítás után is térdig érő sárban toltuk a vassal teli talicskát. Száznegy­venegyet tekertünk az emelőn, mire a pánvádlikocsi a drótkö­télen megfelelő magasságba emelkedett, s onnan belapátol­hattuk a vasat az olvasztóba. Mosfemár el sem tudja kép­zelni az ember mindezt, hiszen légkalapács töri a vasat, mo­tor viszi fel, önti az olvasztó­ba... Hát bizony, most sze­retnék fiatal lenín. — Mi volt a legszebb emlé­ke? Feri bácsi gondolkodik egy kicsit, azután mondja: aiz, amikor először megkapta a csillagot. A felesége mutatja a kitüntetéseket, s csendesen megjegyzi: — Akkor ez nagy szó volt... Nagyon meg kellett érte dol­gozni. EGYÜTT INDULTUNK be­felé a városba. Az öreg a gyár melletti istállóba igyeke­zett a Babához. Egész úton az a közmondás járt a fejemben, hogy nincs öreg ló, csak rossz gazda. Feri bácsi pedig jó gondviselője volt eddig is a Babának. — Műt szeretne most, nyug­díjas korában? Az öreg megigazította a kucsmáját, megállt, s úgy vá­laszolt — Ezt az irodán is megkér­dezte egy asszony. Azt vála­szolom, amit neki is mond­tam... Hát a Lollabrigidát! Lajos Géze „Nem minden ügyfélből lesz ügyirat" Tudom, í - és egy Arra célzott ezzel, fao©' az emberek gyakran csak felvi- lágosításiért jönnek a tanács­ra. Olyan kájdéaekkfil fordul­nák móndjuik egy osztályveze­tőhöz, airiélyekre bármelyik előadó megadhatná a feleletet, ügvi feladatokat, melyeket a | Végyís, hátnáltaitják a murikat. küldözgetnek attól függően, hogy ki kát tant illetékeanék a dologban? Hat ez a kettős szándák — a tanácsi szakigazgatási szer- varazslsfctal ! vek tehermentesítése, valamint ' a lakosság ügyednek gyors és | egyszerű mtóáése — , hívta i életre a sióiöki ügyfélszolgá­lati irodáit Méghozzá a lehető legjobb időben. Aíkkor, araikor a városi tanács abba az új épületibe költözött, ahol rajta kívül még másik három intéz­mény kapott helyet Mert könnyén elképzedíhető: meny­nyit bosszankodhatnának a siófokiak, ha az egyébként na­gyon szép és tekintélyes, de számukra' még ismeretien iro­daház folyosóin bolyongva kellene keresniük, -merre 'ta­lálható a műszaki - osztály, vagy hód adják a járlaMeve- I léket ígv viszont belépnék az maridén ügyfiéUbol j ajtón, és a portás egy kéz­mozdulattá! betessékeli őket a szomszédos ajtón-az ügyfiét- szolgsálaiá. irodába, ahol há­rom tanácsi dolgozó áll a la­kosság sendéHkezésére. Az ügyfeleik — a szó szoros értelmében — egymásnak ad­címben szereplő beszélgetés össze­függéséből önkényesen kiraga­dott — .mondáit kissé furcsán hangzik. Ügy is érthető: vtaia- hód, valamiféle papirossá változtatják, aztán iktatják es dossziéba, csukják az ügyfeléket, iga:.»., »nem mindegyüket“! Talán csak amtat teKTflte áx- ta Ima [fi a ríná.. tiy módon, akik egy aprócska ügyben millí'ó- saor zaklatják az ügyintéző­ket Valósrinűtienul hangzik? Nem nagyon. Sajnos még min­dig nem .. ritka az olyan hiva­tal, ahol az~ embereket »akite- 'kénte kezelik. Vörös Lajos siófoki vb-titkár azonban' még­sem erre gonidédít, amikor megjegyezte: ■ —Nem : lesz ügyirat Ugyanez hozta ide azt a sza­kállas fiatalembert is, aki szin­ten gyakori vendég lehetett, biztonság okáért azonban új- fenit közölte: — Nem az a fontos, hogy a j szakmámban dolgozhassak, i hanem hogy sdk pénzt lehes­sem keresni. Egy szemüveges férfi adó­befizetési csekkért »ugrott be«, egy srác pedig az eLső mun­kakönyvét váltatta ki nagy boldogan, majd némi szünet következett — Reggel nyolc és kilenc óra között van a legnagyobb for­galom, azután, 11 és 12 körül — mondták az ügyfélSzalgálati irodában dolgozók. Munka­idejük 8—12-ig és fél. 1-tól fa 5-íg tart Ezt azonban nem tudhatja as,.aiká ■— szerencsét­lenségére — pont 12 és Ml egy között jön. Talán nem ártana az ügyintézők neve mellé az ebédszünet idejét is kifüggesz­tem!. Bnna sokkal fontosabb: be­váltotta-e az iroda a hozzá fű­zött reményeket Mint a no­vemberi felmérés adatai mu­tatják — igen. Az ügyfelek tagság a vár J Ugyanakkor mit atóljan a sze­lt £, : gény áilampűigáE, akit ide-oda iák a kLüneset Egy kasOány az kűenmíer «tóráiéira* kielégíti iránt érdeklődött, van-e már I a megfigyelt számára manggálébeteaég.; agy hónap alaffc - több tarai ezeröteaázam fordultak meg az irodán, közülük csak 160 ügy­félét küldtek fa a szakosztá­lyokhoz, a többi 1400 ügyet a- imbézrtiék. 318 áüampoilgár csu­pán felvilágosítást kért, tehát belőlük — legalábbis akkor — »nem lett ügyirat«. — Ha Somogybán másutt is létrejönne egy ilyen iroda, mi­lyen nehézségekre hívnák fa a figyelmet az eddigi tapasz­talait alapján? — Nagyon fanfes, hogy az ügyintézők a tanáfcsi munka minden területén tájékozottak legyenek — mondta Vörös La­jos vb-tittkár. — Mi az igazga­tási, a pénzügyi és a műszaki — tehát a legnagyobb ügyfä- flargalmart; lebonyolító — osz­tályokra helyeztünk le egy- egy előadót. Az iroda bevált, de vannak még tenndvaianik. Bővíteni ikeUene valahogy a helyiséget, és felkészíteni erre a munkára az ügyintézőket ■ Akadnak persze még »ban- femtesék«, akik tudják, kire tartozik a dolguk, és kikerül­ve az ügyfélszolgálatot, fél- gyaiogoOmak az emeletre. A la­kosság többsége azonban örül, hogy pillanatokon belül meg­kapja a csekket a járlatleve- let, megmondják, nem építhet fiaházat, és káderül, becsületes volt-e a megtaláló, ha valaki elvesztett valamit. ' Rétes 'Zssjara

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents