Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-21 / 43. szám

clkvek öltöztetést f Kezdő kertészkedőknek Akert megtervezése,betelepítése örvendetes, hogy egyre több ikerpár születéséről adnak hírt a szülészetek és egyre több “-itoerbabakocs i « láthaitó az ut­cám. Természetes, a két kicsit ellátni és gondozni nem kis feladat. Mikor meg már növe­kednek, inkább az öltöztetés okoz gondot a mamának. Mert a konfekciókban kaphatók testvérruhák, de ikerruháknak az egytípusú, egyforma mére­tű ruhák nevezhetők ki. Ez azonban nem a legmegfele­lőbb. Az ikrek ugyanis bár­mennyire hasonlítanak egy­másra, tulajdonságaikban, lel­ki alkatban mégis különbö­zőek. Ilyen Ili és Mili, két pesti ikerkislámy. Egyikük szereti a kék ruhát, a másiknak a pi­ros tetszik. Egyikük kedvenc csemegéje a tejszínhab, a má­siké a fagylalt. így bár külsőre a megtévesztésig hasonlítanak egymásra, mégis más-más az igényük. Öltözködésben is. Az egyik nemrég rendezett gyermekruha-bemutatóra meghívtak Ilit és Milit — ma- nékermek. A kilencéves kislá­nyoknak külön ruhasorozatot készítettek. Ezek a ruhák tí­pusban azonosak, de színben és díszítésben eltértek egy­mástól. Ki-ki azt öltötte ma­gára, amelyik neki jobban tet­szett S ez követendő példa is lehet az ikres mamáknak. Ili nadrágban érzi jól magát, étert sötétkék fehér csíkos, könnyű szövetből nadrágot terveztek, — egyszínű kis könnyű, piros átmeneti kabát­tal. A nadrág anyagából ké­szült az ellenzés csíkos sapka. I A légutak hurutja, az influenza és szövődményeik A LEGTÖBB EMBER nem tud különbséget tenni a lég­úti hurut és az influenza kö­zött Nem is lehet csodálkoz­ni ezen, mert annyira hason­lítanak egymáshoz. Mindkét betegség esetén könnyen rá lehet fogni a betegre, hogy megfázott, pedig nem ilyen egyszerű ez a dolog. A nátha legjellemzőbb tü­nete az orr váladékolása. A , garathurut torokkiszáradást, kellemetlen kaparó érzést és száraz, darabos köhögést okoz. (Esetleg bereked a be­teg.) A légcsőhurut komo­lyabb fájdalommal, erősebb köhögéssel s váladékürítéssel jár. Ezek azok a felső 'légúti hurutok, amelyeknél lehetsé­ges a láz, de nem jellemző rá­juk a lázas állapot. A felső légútihurutok oko­zója bacillus, kokkusz vagy vírus, amivel gyakran talál­kozunk, de ami csak akkor okoz betegséget, ha megfázik valaki és a kórokozó a káro­sodott nyálkahártyán át be tud furakodni a szervezetébe. Az ilyen betegségek kialaku­lásának feltételei: a szervezet megfázása, ennek következté­ben ellenállóképességének csökkenése és a fajlagos kór­okozó jelenléte. Az influenzát minden eset­ben az influenzavírus okozza. Többféle törzse van, amelyek rokonok, de nem azonosak. Még az általuk okozott beteg­ség tünetei sem egyformák. Közülük a legjellemzőbbek a hirtelen jelentkező magas láz, a nagyfokú levertség, gyengeség, elcsigázottság, rossz közérzet, Izomfájdalmak a végtagokban és súlyos be­tegségérzet. Az influenzavírus egyes formái emésztési zava­rokat, bélpanaszokat és has­menést is okozhatnak. (Ilyen volt az úgynevezett ázsiai influenza.) A különbség tehát a megje­lenési formák és tünetek kö­zött is elég nagy, de a leg­főbb eltérés a hurutok és az influenza között a betegség keletkezési módjában .van: a □ Somogyi Néplap hurutot megfázással maga szerzi az ember, az influenzát megkapja, mert az ragályos fertőző betegség. (Persze ez nem jelenti azt, hogy a huru- tos beteggel nyugodtan csó- kolózhat valaki.) A légúti hurutok és az influenza megelőzésének a módjai általában hasonlato­sak. Az egészséges, józan, ki­egyensúlyozott élet a szerve­zet eHenállóképességének biz­tosítéka. Nem megszokott szó­lam ez, hanem tapasztalati igazság. A C-vitamin gyulla­dásgátló hatású. A megelőzés­ben tehát az ellenállóképesség támogatója. A célszerű öltöz­ködéssel a megfázásnak vehe­ti elejét az ember. A védeke- zés fő tennivalói még ma is: zsebkendőhasználat, a zsúfolt helyek kerülése, a friss leve­gő, a gyakori szellőztetés és a fokozott tisztálkodás. A szövődmény: következ­ményes betegség. Akkor ala­kul ki, ha a betek nem gyó­gyul meg tökéletesen, és a kórokozó a mélyebb légutakat vagy a légutakhoz közeli egyéb szerveket is megtámad­ja. A leggyakoribb szövődmé­nyek a tüdőhurut, a tüdőgyul­ladás és a homloküreg-, az aroüreg- meg a középfül­gyulladás. A LÉGÚTI HURUTOK és főleg az influenza gyógykeze­lésében a szövődmények meg­előzése, elkerülése a legfonto­sabb, mert bármilyen kelle­metlenek is a betegség tüne­tei, a veszélyt a szövődmé­nyek jelentik. Helytelenül cse­lekszik az a lázas influenzás, aki rossz közérzete ellenére sem fekszik ágyba, hanem »hencegve« és betegségével nem törődve, csak azért is be­megy a munkahelyére, és ott munkatársait fertőzi. A pár napos ágyban fekvés és az orvos által előirt gyógyszerek szedése rövidesen talpra ál­lítja a beteget, megelőzve a szövődményeket is. A “kalapkúra« — a komo­lyabb alkoholfogyasztás — joggal kifogásolható. Az alko­hol nem gyógyszere sem a hurutnak, sem az influenzá­nak. Sőt! Hatása károsítja a szervezetet, igénybe veszi el- lenállóképességét, és kedvez a kórwkoaóknak. Mili szereti a »nőies« holmi­kat, a »repülős« rakottszok­nyát és a kalapot. Ezért az ő ruhája ugyanabból az anyag­ból készült, de a kabátka volt csíkos, és a szoknya piros. Mindkét kislány könnyű kis fehér pulóvert viselt a ruhák alatt. Népművészeti motívumok­kal díszített aplikált virágok­kal van ékesítve a két kislány szövetruhája. Csakhogy Milié világos, Ilié pedig sötétkék színű. Mindkét ruhán egy szé­les, az ellentétes anyagból be­állított rész van. (Ez jó alakí­tási ötlet a kinőtt ruhákhoz!) A ruhák alján fut végig a mintasor (Mili a szívet válasz­totta, Ili jobban szereti a tuli­pánt.) Természetesen azért egyfor­ma holmijuk is lehet az iker­testvéreknek. Ilyen a világos­kék fehér prémmel szegélye­zett kabát és a fehér, horgolt főkötő. Ez mindegyiküknek tetszik, és örülnek, ha ebben összetévesztik őket. Ez azon­ban csak amolyan huncutság, ők tiltakoznak a legjobban, ha valaki csodálkozik: »-kettő van belőletek?« — Nem — mondják, és bemutatkoznak. A képeken is látható mo­dellek bizonyára sok jó ötletet nyújtanak hasonló korú iker­testvérek öltöztetéséhez. K. M. A szabad idő növekedé­sével sok olyan dolgozó em­ber vásárol kertet, aki azelőtt egyáltalán nem kertészke­dett, és virágot is csak aján­dékba vásárolt vagy kapott. Szeretnének kertészkedni, de nem nagyon tudják mit is -kezdjenek a telkükkel, s egy­általán hogyan és mivel ültes­sék be. A szakkönyveik leg­több esetben már bizonyos, alapismeretekat tételeznek fel s így azután sokszor kimarad annak tisztázása, hogyan fog­jon munkához az újdonsült kertész. Ebben szeretnénk most segíteni. A tervezéshez ugyanis a téli időszak igen al­kalmas. Először is mérjük föl terü­letünket, készítsünk egy váz­latos térképet! Döntsük el: ho­vá és mekkora víkendházat szeretnénk építem, majd ez­után határozzuk el, mennyi időt tudunk a kertünkre szán­ni. Célszerű, ha a nagyon el­foglalt ember, minél egysze­rűbb megoldást választ. Erre leginkább a pihenőkert létesí­tése látszik alkalmasnak. Eb­ben az esetben a terület nagy részét — az utak kivételével — füvesítsük be. Egy-egy dara­bot hagyjunk ki díszcserjék számára (fagyai, tamarix, ma- hónda, orgona, jázmin stb.), a napos helyen pedig a ró­zsáknak. A kert igen szép dí­sze lehet a pünkösdi rózsa. Aid szereti a gyöngyvirágot, a kert hűvösebb, csapadékosabb ré­szébe Wessen ennek gvök«»- törzseiből. A pünkösdi rózsák közé majd egynyári virágok (szarkaláb, fártyolvirág, por­csinrózsa, sarkantyúvirág, vio­la, petunia, büdöske stb.) mag­ja kerülhet, mert így ha pün­kösdi rózsák elvirágzöttak, ak­kor is lesz vázába való dísznö­vényünk. Akinek több ideje van, az gyümölcsfát vagy szőlőt is ül­tethet. A gyümölcsfákat lehe­tőleg úgy válasszuk meg, hogy a piacon ritkábban és drágáb­ban kaphatóakból telepítsünk. Például lehet a ribizkét, mál­nát, cseresznyét és meggyet is. A gyümölcsféléket lehetőleg úgy válasszuk kd, hogy ne le­gyen nagyon sok fajta, de azért minden időszakban tud­junk valamit szedni! Ha al­mát mindenképp akarunk ül­tetni, inkább a régi — már ritkább — fajtákat részesítsük előnyben (eox narancs ranett, téli arany parmen .asztracháni piros stb.). A körték közül az arabitka, a Clapp-kedvelt je Nyári Kálmán, Vilmos körte. Hardy, Diel és Hardenpont vajkörték, avranchesd jó Luj­za, Bőse kobaltja, Esperen bér I gamott jöhet számításba. Ha szőlőt szeretnénk s nem | akarunk borkészítéssel baj- [ lódni — kis kertben nem is ér­demes, hiszen olcsóbban meg­kaphatjuk az üzletben — csemegszőlők (Csabagyöngye, Irsai Olivér, Favorit, Glork, Hungáriáé, saszlák, Mathiász Jánosaié, Cardinal, szőlőssel-- tok királynője, Pannónia kin­cse. Rekord, Attila, hambur - muskotály, Itália stb.) közül telepítsünk. Lehetőleg egymá; után érő fajtákat vásároljunk, de legföljebb 4—5 félét. Az egyes fajtákat ugyanis külön­bözőképpen kell metszeni, más és más a peronoszpóra- érzékenységük, s ha sokfélét telepítünk, csak gondjainkat szaporítjuk. Hasznos, ha a kert egyik sarkában helyet szorítunk zöldségféléknek is. Így ha sz,. oadságon vagyunk, nyaralun. nem kell egy-egy szál sárg. répáért, petreáselyemgyöke, ért vagy hagymáért az esell.e_ távolabb fekvő üzletbe szalad ni. Meg őszintén szólva a sa­ját terménynek valahogy az íze is jobb. ' Még kisebb leértben se ül­tessünk és zsúfoljunk össze különböző növényeket! Na­gyon helytelen, ha a gyümölcs­fák vagy szőlő közé zöldsége t teszünk. Végül egyiket se tud­juk rendesen ápolni, s a zöld­ségfélékre hullott permet pe­dig egészségünket veszélyez­teti. (Nem is beszélve arról, hogy a szőlőnek, gyümölcsfá­nak megfelelő szar le is per­zselheti a salátát, retket stb.) Ezért úgy célszerű a kert fel­osztása, hogy a dísznövények leginkább a ház körül helyez­kedjenek el, s így tetszetősebb is. A fák és szőlők pedig úgy, hogy mindegyiket könnyen tudjuk majd kezelni, s ha rá kerül a sor: a gyümölcsöt le- sízüreteilni. Miután tudjuk, hogy ker­tünk melyik részébe mit ül­tetünk, ezt föl is jegyeztük a térképünkre. Sőt, ha a telepí­téshez szükséges szerszámo­kat, eszközöket is beszereztük, következhet a talaj alapos elő­készítése. Először J8 a köveket, sze­metet távolístuk el! A kertben található esetleg fertőzött nö­vényi részeket (ágdarabokat, zöldségfélék levágott szárát stb.). A területen levő öreg fá­kat nézzük át alaposan, s ha megmenthetők, vágjuk le a korhadt, letört ágakat, ritkít­suk ki. Ha nem érdemes tar­tani őket, mielőbb szabadul­junk meg tőlük.-tíK-vités elu,£ a földet — óbb egy ásónyomnyira 13 cm-re) — ássuk föl! yümölcsfa és szőiő telepi té­tel; :.r az'nban jó mélyen szán- ‘ * «tejműveléssel egy időben lehetőleg trágyáz­zunk is: 1U0 négyzetméteren­ként lob. 5—0 mázsa istállótrá- gvát, 10 kg szuperfoszfátot és ' 0—15 kg kálisót dolgozzunk be a földbe. (A pétisót tavasá­val juttassuk be, ez' akkor asznosul a legjobban.) Jól előkészített talajban sok­kal biztonságosabb lesz a sző­lők és a gyümölcsfák eredése. \ zöldségfélék, a gyümölcsfák és a szőlők pedig kiváló minő­ségű terméssel hálálják meg 3 gondoskodást. Szent-Miklóssy Ferenc o OTTHON CSALÁD Életmentés közúti baleseteknél Tanfolyam — autósoknak A megyei kórház egészség- ügyi fel világosi tó ja, a Vörös- kereszt Somogy megyei Szer­vezete és az Autóklub rende­zésében elsősegélynyújtási tan­folyam indul 1973. március 7-én, szerdán délután 5 órai kezdettel a megyed kórház kul­túrtermében. Ezt követően minden szerdán — összesen hat alkalommal — rendezik meg a találkozót. A tanfolyam díjtalan. Az előadások filmvetítéssel és gyakorlati bemutatásokkal vannak egybekötve. A tanfo­lyamot elvégzők igazolást kap­nak. Jelentkezés: dr. lliev Ilia főorvosnál a megyei kórház röntgenosztályán — vagy sze­mélyesen vagy írásban. ÉÉKÉTE GYULA 3 ^ A fiú meg a katonák 43. Mutatta a kővé dermedt há­zinéninek, hogy itt fognak aludni. Hat szóidét, vojna, voj- na. Aztán szemügyre vette őt is, Stefi nésnit is, s őrá mu­tatva kérdezett valamit. Nem értették. A néni csak reszketett. Az­tán mutatta is, mondta is: — Az enyém. Unoka! Grisa hitetlenül megrázta a fejét. — Nyiharós, mama. Nemjo. Mama nemjo. De honnan találhatta ki,' hogy ő nem Stefi nénihez tar­tozik? Azóta sem kérdezte meg Grisától. Nehéz is volna ezt oroszul megkérdezni, mert azért nem mindent tud még oroszul. Csak az egyik szobát foglal­ták le a katonák, de Stefi né­ni azt mondta, hogy ő inkább a pincében alszik. Neki odafent ágyazott, a szomszéd szobában. — Látod, kis szamár, ugye, hogy nem kell félni tőlük. A gyereket nem bántják ezek, mondtam én. Itt leszel kéznél, aztán, ha kell nekik valami, lavór vagy valami, vagy ha be akarnak gyújtani, megmuta­tod nekik a fáskamrát. Csakugyan bekopogott nem­— Vóda, vóda — és mutatta, hogy inni akar. — Vissz ... Átvitte nekik a vizeskannát a konyhából. S azt mondta, ahogy letette: — Vóda. Nevettek. — Tü ruszki? — kérdezte az egyik. Lehet, hogy Grisa. De akkor nem tudhatta még, me­lyikük Grisa. —Nem ruszki. Magyar. Csak innentől kezdve em­lékszik Grisára Kérdezett tő­le — persze oroszul — vala­mit, s hogy ő nem értette, ma­gamagára mutatott: — Grisa... Aztán sorra a többiekre, és mondta, melyiket hogy hívják. A végén megint őrá mutatott. Akkor már értette. — Péter. — Peter, Peter? Pétya? — Az az! Petya! Érdekes, hogy oroszul is Pe­tya. Nem hitte volna, hogy ha a nevét magyarul mondja, az oroszok éppúgy megértik. Később lavórt vitt be a ka­tonáknak. bár azt nem kértél;. Azután gyújtást vitt be, meg egy kanna szenet, mert nem volt még begyújtva a cserép- kályhába. A parancsnok — Grisa — megveregette a vállát. — Haraso, Pétya. Jólvan. Haraso. »Ezektől akár meg is tanul­hatnék oroszul — gondolta. — Ha itt csakugyan orosz világ Ú»VL máj: Ka, fogyói az ember a nyelvükön. Ugye, csal; annyit mondtam: vóda, és rögtön másképpen néznek rám.« Szeretett volna még marad­ni velük, és tanulni oroszul. De hát nem való az ilyen, mégiscsak idegen katonák. Nem komázni jöttek ezek ide. És a másnapi haditervet is ilyenkor szokták megbeszélni a katonák. A parancsnok ki­osztja, kinek mi lesz a dolga .— még aztán azt hiszik, kém­kedni akar. De a szobában egyedül me­gint csak azon töprengett, mit vihetne még át nekik. Nem ju­tott eszébe semmi, amit bevi­hetne. Elővette a kontrás szájhar­monikát, amelyet Henriktől kapott, és próbálgatta rajta a Boci, boci tarkát, elég hango­san. Nem sokkal később Grisa benyitott. Hallgatta egy ideig, de nem volt megelégedve. — Nyiharaso. Davaj szuda. ö nagyon szépen tudott szájharmonikázni. A többiek is odagyűltek az ajtóra, hall­gatták és dudorásztak. Már sajnálta, hogy elővette a szájharmonikát. Ha ez az orosz ilyen jól tud, sosem adja vissza. A katonáit mindent el­vehetnek a civilektől a fron­ton, amit csak akarnak. Azt mondják, hadizsákmánj;, és kész. De visszaadta azután Grisa a szájharmonikát, és hozott be neki egy jó darab marma- ládot meg kenyeret. Nem az a ragacsos kenyér volt, mint a városi, de nem is az a jó ha­zai házi kenyér. Alakra is másforma: nem látott még ilyen kenyeret. így kezdődött a barátságuk. Másnap alig várta, hogy megjöjjenek a harcból. Este­felé már arra is gondolt: eset­leg a németek legyőzték őket, és lehet, soha többet nem ta­lálkozik Grisával. Szépen száj­harmonikázott pedig. De megjöttek estére mind a hatan. Ök győzhettek a harc­ban, mert egy sem hiányzott. Megint bekészítette nekik a vizet, a tűzrevalót. Kérdez­gette tőlük az orosz szavakat, és átvitte a szájharmonikát Grisának, kérés nélkül, hogy játsszon valamit. De most neki is énekelnie kellett. Az a nóta jutott eszé­be, amelyet a néjei tanítottak meg vele, még egészen kicsi korában. Áll) be Berci katonának, jobb dolgod lesz, mint apádnak, nem kell kaszálni, kapálni, csak a lányok után járni. Az volt a csudálatos, hogy Grisa az első hallásra elját­szotta a szájharmonikán. Pe­dig magyar kólája van, mégis egy hallásra el tudta játszani. A negyedik vagy az ötödik napon Grisáék elköltöztek Stefi nénitől a város másik végébe, közvetlenül a Duna mellé. Ott nem magánházban szállásoltak el, hanem egy iro­daépületben, mely romok mű­helyek tőszomszédságában volt. Megengedték, hogy elkísérje őket. Segített a takarításnál, gon­dozta a tüzet, míg ők a kitört ablakokat foldozgatták. S hor­dott vizet is, mert nem mű­ködött a vízcsap. i (fioigtotjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents