Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-21 / 43. szám
Gázolajból egyenletesebb lesz az ellátás Növelik a tárolókapacitást A gázolajellátásban a tavasszal nem lesz fennakadás — ígéri az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt. — A múlt év utolsó negyedében kerekein 1 millió tonna fogyott el az országban. A fölmérések szerint 1973 első negyedében 840— 850 ezer tonnára lesz szükség. Ebben az időszakban a hazai finomítók termelése 700 ezer tonna, importból pedig mintegy 170 ezer tonnára számítanak. Mindebből következik, hogy körülbelül 20—30 ezer tonnával nagyobbak lesznek a készletek, mint a várható igény. Erre a »túlbiztosításra« azonban az egyenletes, jó ellátás érdekében szükség van. A gázolaj- és tüzelőolaj-fogyasztás évről évre rohamosan emelkedik. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszttől kapott információ szerint a mezőgazdasági üzemekénél gyorsabb a háztartásokban az igénynövekedés. Az egyenletes éllátás érdekében szükség van a tároló kapacitás bővítésére: az ilyen jellegű beruházás azonban jelentős költségekkel is jár, s egyik évről a másikra aligha valósítható meg. Az ÁFOR telepei jelenleg 24—25 ezer tonna gázolajat tudnak egy időben tárolni. Az év második és harmadik negyedévében — amikor jelentősebb mennyiséget csak az üzemek igényelnek — elég is: ebben az időszakban ugyanis 4—5000 tonna a napi felhasználás. A negyedik negyedévben azonban — amikor az olajkályhák- bain is tüzelnek — szinte ugrásszerűen nőnek az igények: naponta 12—14 ezer tonna is elfogy. A zökkenőmentes ellátás biztosítására az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt igyekszik növelni tároló kapacitását. A tervek szerint ebben az évben már — a finomítókban és az ÁFOR-telepeken — a tavalyi 130 ezer tonnával szemben 280—300 ezer tonnára kívánja növelni azt a gázolajmennyiséget, melyet a csúcsfogyasztás időszakában a fogyasztók rendelkezésére bo- [ csáthat. Emellett azonban — okulva a múlt őszi nehézségekből — érdemes a gazdaságoknak is gondolkodniuk azon, hogy miként tudnának a korábbinál nagyobb biztonsági tartalékot létesíteni, hogy hirtelen emelkedő igényeik esetén se okozzon gondot a gépek folyamatos üzemeltetése. 3ó együttműködés eredmények A Kaposvári Húskombinát és a mezőgazdasági üzemek kapcsolata A megyei tanács végrehajtó bizottsága. tegnap értékelte a Kaposvári Húskombinát tevékenységét, elemezte a mezőgazdasági üzemekkel való kapcsolatát, megvitatta azokat a legfontosabb feladatokat, amelyeket a még eredményesebb együttműködés, a vállalat továbbfejlesztése érdekében szükséges elvégezni. A testület elismerését és köszönetét fejezte ki a vállalat kiemelkedően eredményes munkájáért. A Kaposvári Húskombinát nem csupán egy vállalat Somogybán a sok közül, kiemelt, megkülönböztetett jelentősége rán. Tevékenysége igen szorosan összefügg, a megye egész gazdaságát jórészt meghatározó termelési ágazattal: az állattenyésztéssel, hizlalással. Érthető tehát, hogy amikor a megyei tanács végrehajtó bizottsága a Húsipari Tröszt vezérigazgatójának és a MÉM képviselőinek jelenlétében a vállalat munkáját értékelte, akkor nem csupán a húskombinát hároméves tevékenységét tette mérlegre. A tanácskozáson elsősorban a vállalatról volt szó, de szóba kerültek a termelőüzemek gondjai: is (akadozik a sertésátvétel, jelentősen csökkent a kocalétszám, számottevő tak&r- mányozási nehézségek jelentkeznek stb.). A műszaki fejlesztés pedig nemcsak a vállaAs első szó a köszöneté (Tudósítónktól.) Ünneplőbe öltözött férfiak és nők töltötték meg a közelmúltban a belegi művelődési otthon nagytermét, hogy részt vegyenek a kutasd egyesült Béke Termelőszövetkezet 1972. évi zárszámadó közgyűlésén. Váradi Imre főkönyvelő megnyitója után Nagy József elnök mondta el a vezetőség beszámoló járt. — Most a fiaennegyedik alkalommal, az egyesülés után pedig harmadszor állok a tagság előtt zárszámadáskor. Első szavam köszönet a tsz szorgalmas tagságának, nélkülük a vezetőség most nem tudna az elért szép eredményekről számot adni olyan rendkívül nehéz nyár után, mint a tavalyi volt. Szorgalmas tagság, a pártszervezet irányítása és a szakvezetés jó összhangja révén jutottunk él odáig, hogy a tsz kiállta a próbát, megszűntek az egyesülés utáni kezdeti ellentétek, s ha valami rendkívüli közbe nem szól, ezután csak felfelé ívelő lehet tsz-ünk útja. Ezután nagyon kritikusan elemezte az elért eredményeket, a még fellelhető hiányosságokat, s egyben megjelölte azt az utat is, melyen a továbbiak során haladni kell. Bemutatta a növénytermesztés és az állattenyésztés, valamint a segédüzemág eredményeit, majd felhívta a figyelmet a gazdaságos anyag- és költségfelhasználásra. Az 1971. évhez viszonyítva több mint 10 százalékkal nőtt a tagság jövedelme. Ez leél lő előrelátással, takarékossággal, szorgalommal még fokozható. Végezetül a gépesítéssel foglalkozott, hangsúlyozva: — Sokkal több gondot kell fordítani a gépek megóvására. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy sokkal olcsóbb a gépek rendszeres karbantartása, mint javítása. A hozzászólók bíráló és dicsérő szavakkal egészítették ki a tartalmas beszámolót. latnál záloga az előrelépésnek, hanem biztosítékot, újabb lehetőséget teremt a gazdaságoknak is. A trösztön belül a Kaposvári Húskombinátnak a legelsők között sikerült megfelelő színvonalon kapcsolatokat kialakítania az üzemekkel. Vállalati tevékenységüket nemcsak az eredményes gazdálkodás, a korrekt üzleti kapcsolat jellemzi, hanem hatékonyan és igen céltudatosan részt vesznek az értékesítést megelőző munkákban; a tenyész- és alapanyag biztosításától kezdve a tenyésztéspolitikai célok megvalósításáig minden téren együttműködnek az erre hivatott intézményekkel, műszaki szakvezetőkkel. Szakmailag és sok vonatkozásiban anyagilag is támogatják, segítik a megye állat- tenyésztési céljainak megvalósítását. Sok olyan intézkedést, kialakult gyakorlatot lehetne sorolni, amely elsősorban a háztáji árutermelés fellendítését szolgálta. Ahogy tegnap állást foglalt a testület, erre az együttműködésre, támogatási formára a továbbiakban is szükség van, sőt — ahogy Bogó László, a megyei pártbizottság titkára hangsúlyozta — mindenképpen jó lenne, éppen a jelenlegi helyzet gondjai miatt, továbbfejleszteni, újabbakkal bővíteni a már kialakult támogatási formákat. A testület értékelte a húskombinát belső életét is. Böhm József, a megyei tanács tanácselnöke összefoglalójában külön is kiemelte mindazt a szociális és kommunális tevékenységet, amelyet ez a kétezer főt foglalkoztató nagyüzem végez részben saját dolgozói, részben az egész város érdekében. Ebben a munkában különösen fontos szerepet töltött és tölt be a vállalat pártbizottsága, KlSZ-szerve- zete, valamint az itt dolgozó 47 szocialista brigád. A feltételek adottak, a fejlesztésre vonatkozó célkitűzések a megyei és az országos vezetéssel egyetértésben alakultak ki. A legfontosabb most az, hogy a terveknek megfelelő ütemben válóra is váljanak ezek a beruházások. V. M. Őszödi jó hírek »Frizurát« kap a gyümölcsfa. Lóg aiz eső lába. Kezet pirosít a hideg. A hegy felől nehéz szelek görögnek alá. Megállítják őket az embernél alig magasabb barackfák. Kertészollók csattogása. Az ágas-bogas fák »frizurát« kapnak. — A felfelé törő hajtásokat lecsípjük, hogy »szellős« legyen a korona — két olló- csattintás között érkezik a szakszerű magyarázat Nagy Géza brigádvezetőtől. — A termő csapok a föld felé mutatnak. A fa felső része így csakugyan koronára emlékeztet majd. Hogy a napfény jobban utat találjon a rügyekhez, a gyümölcsökhöz. Valósággal megújul itt minden. A balatonőszödi Vörös Csillag Termelőszövetkezet dűlőútjait járjuk. Amott birkanyáj legel, itt utat egyenget a gép. — Valóiban sok minden megújul az idén — mondja i Bognár József elnök. — Itt van ez az út. A tervek már készen — a MEZÖBER készítette —, s a munka is megkezdődött. Négy kilométer hosszú lesz. Akkor majd nem ragadnak sárba a gépek. A majori utak készítésekor állami támogatást is kapunk, ötmillió forintos beruházás lesz ez. Egymillió forintért a hizlaldát is korszerűsítjük. Szükség van erre. A fiazta- tónk megfelel a követelményeknek, legyen ez is modern ! • Angol és észt lapálysertéseink vannak. Arra számítunk, hogy az angol lapályok nyolcvan százaléka minőségi lesz; ez szép pénzt hoz májd. A terményszárító és a beépítése is egymillió forintot igényel. Ügy tervezzük, hogy jövőre belépünk a Bábolnai Állami Gazdaság kukorica- prógramjába. Nálunk ugyanis a tengeri es a búza a fő növény. Ezeket gépesítettük, A belső szervezési formánk: két önálló rész képez egészet. Az állattenyésztésnek és a növénytermesztésnek felelőse van. A növénytermesztésen belül önálló a kertészet. Tavaly nyolcvan holdon termett dinnye, az idén csak negyvenen szedjük. De olyan eredményt tervezünk, mintha a régi nagy területen termesztenénk. A tavalyi rossz év volt, csaknem ezer milliméter csapadék hullott, kétszerese a sokévi átlagnak. Ennél csak jobb jöhet. S talán jég sem sújtja a növényeket Nyáron sem lesz munkaerő-problémánk, lesz, alki leszedje a barackot Sok fiatal jön ide nyaralni. S hogy megkeressék a nyaralási pénzüket beállnak a gyümölcsösbe dolgozni. Nem panaszkodhatunk. Az átlagéletkor 40— 42 év. Tavaly tizenhatan léptek be, jobbára fiatalok. Tízórás munkanapokra 102 forint 14 fillért fizettünk. Ügy gondoljuk: az idén sem adhatjuk alább. Mondhatná valaki: »Hát olyan nagy dolgok ezek?« Igen. Olyan nagyok. S nemcsak Őszödön, hanem a szövetkezethez tartozó Balatonszárszón és Balatonszemesen is. Közvetve nekünk is jó az, hogy biztos lábon állnak. Talán a nyáron éppen abban a gyümölcsösben termett barackba, dinnyébe kóstolunk. Talán a kenyér az ottani búzából készült. Így hát bátran elmondhatjuk: »Jó híreket kaptunk BalatonőszödrőL« Lu L, Most meg sáros m út. A gép mar *i újat aiapozsat, Hatóságosdi N em szeretem, ha fenyegetnek. Bánt akkor is, ha valami rosszat követtem el, mert úgy érzem: a fenyegetésnek akkor sincs helye. Felhívhatják a figyelmemet a baklövésre, bírálhatnak, büntethetnek is cselekedetem súlya szerint. Csak ne fenyegessenek. Azok meg kiváltképp ne fenyegessenek, akikkel üzleti kapcsolatot alakítottam ki, 's akiknek én fizetek. Nem pusztán önérzeteskedás ez,' higgyék el: egyszerűen állampolgári jog. És nemcsak az enyém; mind- annyiunké. Azt hiszem, »végzetes« félreértés közepette élünk. Ha az állam létrehoz egy intézményt, vállalatot és államinak minősíti (de ide sorol fiatom a szövetkezeteket is), akkor az ott dolgozók szinte meg vannak győződve arról, hogy hatósági feladatot látnak el. Legalábbis úgy próbálnak viselkedni. Pedig szolgáltatnak csupán, azaz hivatásuk szerint kötelesek kielégíteni az emberek különböző igényeit. Nos, ezt a félreértést hosszú évek alatt sem sikerült tisztázni. Miért? Furcsa nálunk a helyzet. A vállalatok, a szolgáltató szerveik képviselői sehogy sem tálainak meg minket Az emberek óriási többsége ugyanis olyan »megátalkodott«, hogy napközben nem tartózkodik odahaza. Minden reggel egyszerűen fogják magukat, és elmennek dolgozni. Ezért azután — egy életen át — mindenki csak felszólít, fölhív, tudomásunkra hoz, utasít, figyelmeztet, hazarendel és fenyeget minket. Nem mondhatnám, hogy otrombán, de ellentmondást nem tűrő, szigorú és megfellebbezhetetlen határozottsággal, idegeket és önérzetet sértően. Kíváncsi lennék: honnét veszik a bátorságot? •Tudom, hogy mindaninyiunik. panaszáról van szó, ezért személyes tapasztalataim kiegészítéseként összeszedtem néhány felszólító nyomtatványt, olyat is, amilyennel sohase volt dolgom. Találtam közöttük egy olyat is, amelyik megtetszett és példáinak áliUtitetnám. A papír hátoldalán így .kezdődik a hót pontba szedett tudnivaló; »Kedves megrendelőnk! Köszönjük, hogy megbízta vállalatunkat hibás készülékének javításával.«. Ez igen,, így is lehet. A céget GeLkáuak hívják. Ott már megtanulták, hogy ők vannak a lakosságért, ha még oly sok panasz elhangzik is munkájukra. Az áraimszolgálta- tótói azonban csak »Fizetési felhívás«-t kapunk évek óta. Állandó szégyenérzetünk legyein emiatt? Azt írják, hogy »■Miután a számla bemutatása eredménytelen maradt(!)...« ennyi és ennyi forintot »kifizetni szíveskedjék (ez utóbbi szó testesíti meg minden felszólításban az udvariasságot), mert ennek elmulasztása esetén az áramszolgáltatásból kénytelenek leszünk kikapcsolni«. És akkor ücsöröghetünk gyertyafényben, mint őseink. Érdekes, hogy az újságok előfizetését mindig rendezhetjük a lakásunkon, a villanyszámlát soha. Néhány napja találkoztam egy dühödt férfival az utcán. Lobogtatta az áramszolgáltató felhívását. Aznap dobták be hozzá, délelőtt; otthon volt, de nem csöngettek. A papírra a »... napon belül« pecsét elé odaírtak egy nullát áthúzva, föléje pedig azt, hogy sürgős. »Pénztári órák: pénteken 16-tól 19-ig.« Péntek volt éppen, s neki el kellett kéretőzn-ie a munkahelyéről, mert a második műszáléban dolgozott. Nem furcsa Önöknek, hogy vililanydíjat mindig csak pénteken és csak 16—19-ig lehet fizetni? Arról ma már úgy látszik csak álmodozhatunk, hogy a pénzbeszedők munkaideje valamikor az esti órákig húzódott. Attól tartanak, hogy esetleg kirabolják őket! D e ne kössünk ki a vülanyszámláknáíL Itt van például a telefon. »Ha az előfizető a számla összegét a hó végéig nem fizeti be, állomását végképp leszerelik.« Utánanéztem, nem igaz. A kaposvári posta is szólt már az igazgatóságnak, hogy ez a szöveg nem jó, de nem reagáltak rá. Fenyegetnek tovább. Persze vannak »engedetlen« és hanyag előfizetők is. Márpedig az állampolgári fegyelemre ugyanúgy szükség van, minit az ember nigra, az udvariasságra. Volt is büntetés januárban — j Kaposváron 86 előfizetőre húsz forintjával összesen 172. .érint késedelmi kamatot róttak ki. Dehát 4000 előfizető van. Miért fenyegetünk oktalanul 3914-et? Az a gyanúm: ha 1400-zal több vonal volna, mint amennyi az igény (és nem annyival kevesebb), akikor szíves szóval kérlelne a Magyar Posta: »Szíveskedjenek megismerkedni a telefon áldásaival, részletfizetésre is működtethetik.«. De így? Fenyeget, hatóságosdit játszik velünk. Nem nehéz kitalálni e »játék« okát. Monopol — vagy szűkös helyzet idézheti elő, na meg az a félreértés, hogy tudniillik nem hatóságként, hanem mint egyenrangú üzletietek állnak kapcsolatban velünk. Eibből is következik, hogy a szolgáltatás nem kegy, nem szívesség, nem jótétemény, hanem egy olyan fontos vívmány, amely megillet tízmillió embert. Nem szívesség már csak azért sem, mart fizetünk érte, nem is keveset. Az a bosszantó, hogy már-már kiszolgáltatottak vagyunk a szolgáltatókkal szemben. Kérjen például kölcsönt valaki áz OTP-tőL A személyi igazolvány mindent » elárulna« róla, de nem elég. Különböző igazolások sora, kezes, személyes megjelenés kötelező. Egy sor hatósági ízű követelménnyel találjuk szembe magunkat. Pedig erre nincs rendelet, az OTP találta ki, s egyszerűen túlbiztosításnak nevezhető. Igaz, 1972 végén 800 000 forint volt a hitelhátralók, tehát itt sincs minden rendben az állampolgári fegyelemmel. De ez az összeg a hltelforgalomnak csupán egy százaléka. Miért fenyegetőzünk »jogkövetkezményekkel« a felszólításon? Mik azok? Börtön? Halálos ítélet? Vagy odaírhatnánk azt is: »Nincs okunk kellemetlen helyzetbe hozni önt. Kérjük, fizesse be a részletet, hogy ne kelljen letiltani a fizetéséből.«. Emberibb hangon. Hiszen úgyis letiltják, ha rendszeres mulasztóval állnak szemben. Arról már kár is beszélni, hogy a ktsz, ha cipőt talpal- tatumk, a Patyolat és más szerv figyelmeztet: eladja ám a holminkat, ha hat hónapig nem megyünk érte. De miért ne metnmériik. Gyakran többször is, mire elkészül. Amúgy is ismerjük a rendetetet. Mégsem fordulhatna elő, hogy á huzamosabban beteg tulajdonos értesítés helyett »ELADÓ« cédulát talál a holmiján, hogy a MÁV csak az utazás napján váltja vissza a vasúti jegyet, (tízszázalékos levonással, holott össze is eshetek, elüthet egy kerékpár az állomásra vezető úton. Miért van az, hogy a Kalinyin városrész gyógyszertára akikor van nyitva, amikor mindenki dolgozik, miért, hogy a tv második csatornáján is hétfő a szünnap? Miért kell fa- gyoskodni és megsülni a lakásban, ha egyszer annyi fűtési díjat fizet a lakó az IKV-nak, amennyi szén elfogy, s még a fűtőnek sem szólhat, hogy mérje a hőmérsékletet, pedig őt is a lakók fizetik. Miért van, hogy az új lakásba költöző, a vásárló, a közlekedő és egyáltalán, a különböző szolgáltatást igénylő ember kiszolgáltatottnak érzi magát? Azért, mert a vállalat, az intézmény, a szolgálató szerv emberei gyakran udvariatlan, ellentmondást nem tűrő hangot használnak, felszólitanak szóban és írásban, parancsolgatnak, pedig ehhez nincs joguk. Módszerük ellentmond az üzleti kapcsolat szabályainak, hiszen az állami vállalat, a szövetkezet, a szolgáltató intézmény nem hatóság. R >ssz és idegesítő játék a hatteágosdi Éppen ideje volna kivetni gyakorlatunkból. Nemcsak a fentié . miatt, hanem azért is. mert illő észrevenni, hogy a hatósági jo„nJrrel felruházott szervek is egyre szívélyese, o, emoe- ribb, közvetlenebb kapcsolatot alakítanak ki az állampoigáAsteeri Bate
