Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
YHáink margójára Az ízlésnevelő képernyő Vízpart «Stotz MaitíBy grafikája) Bmt* Lésdó Vaskonty a fején Waákonty s fején, korona, témeol, szüzemen körbedobog, Jobb kezében a■ hiányaim, bel laeze ben harangkötél. Szemek tábortüze körül elhagy, babonáz, újra ölel. Paradicsomot játszik velem, kilók, a sötétbe mutat Építek hazát nélküle, fekete fák közt megjelenik. Jobb keze tüzes karikát, balja aranygyűrűt guru. Támadok atgg bilincsben, tanevet, holtig láncra kötöz. De életem példázatával országon által nyargalaszik. Befogóm magam eke elé, tér kémmel ő szaporáz. Jobbjában az ígéret földje, baljában kötél: a kezem. Zás2icmaá a Hóidra kitűzöm, felkacag a Töld kráterem. Korttyá körűi a Mindenseggel táncol, szivemen körbedobog. Három és fél milliárd magám eVhágy, babonáz, újra ölel. Jobb keze a kontya körül, bal kezével harangozik. Sejtkoromban beleszerettem, jobb keze nyoma homlokomon. Addig &, amíg én, halála az enyém, ha bal kezét eleresztem. Egy fotókiállítás emlékkönyvébe Tetten érré a folyamatot, mikor színén a lényeg átsajog, látni, láttatni, hogy elei halál egy píDanst szarvhegyen dől vagy áll, hogy a vüég teljesebb, mint amit szennánk jeles, képzeletűnk .vetít, kívűtra, mégis benne! emberi korlátáinkat szétfeszíteni — ragyogja, ami Id sens mondható, árnyéke és fény keresztjén a való. Tudós proíesszorak m* össze néhány hónappal ezelőtt a — "vitavezető az Akadémia főtitkára volt —, hogy arról beszélgessenek: milyen volt és milyen lehetné a televízió művészetet propagáló, esztétikát népszerűsítő munkája. Egy Önérzetes irodalom- tudós ugyanis azt a véleményét fejtette ki, hogy a televízió soha nem tudja az irodalmat népszerűsíteni- Még a legjobb irodalmi feldolgozások sem... Mert a tv teljesen más típusú élményt ad, mint az olvasás. Lélektanilag annyira más a művek megközelítésének mikéntje, az olvasás nyomán kialakuló fantáziakép és a képernyőn konkrétan megjelenő látvány hatása, hogy az egyikkel nem lehet rászoktatni a nézőt a másik élvezetére, igénylésére. Vitathatatlan, hogy má3 dolog Mikszáth Kálmán Fekete városát, vagy az Odüsz- szeiát képernyőn nézni, és más ugyanazat elolvasni. S a két dolog valóban nem he-, lyettesiti egymást. Aki Játta, annak neun olyan élménye van, mintha csaík olvasta volna és ez áll megfordítva is. Mégis figyelmeztették — s helyesen — a felszólalót két dologra. Először is arra, hogy számokkal, valóságos tényekkel bizonyítható: egy-egy jobb tv-adaptáció után milyen magasra szökött az irodalmi »alapmű-« iránti érdeklődés a könyvtárakban és a könyvesboltokban. Lényegesebb viszont a másik ellenérv: irreális dolog a kultúrát erőiitetetten szétválasztani, a műfajokat merev kategóriákban vizsgáim. A befogadók, a nézők tudatában ugyanis nem egy rekeszekre osztott világ van, amelynek az »irodalom« felr iratú fiókja csak akkor gyarapszik, ha valaki könyvet olvas; színházi fiókjában csak akkor lesz több az ismeret, ha eleven színházat lát, s persze a televízióhoz is csak akkor ért jobban, ha még többet nézi a képernyőt. A valóságban, az emberi tudatban az ismeretek a legszorosabb kölcsönhatásban vannak. Egy ember egyéniségét, kultúrájának jellegét, éppen az összefüggő ismeretek egésze adja Ha valaki látta például képernyőn a Fekete várost, az- már utána gazdagabb ismeretek lerakodott rétegein szűri meg következő olvasmányát: a Fekete várost vagy bármely más könyvet S ha olvasta már az Odüsszeiát, másképp nézi meg a tv-feldolgozást De' az Odüsszeia elolvasásával megszerzett ismeretei és élményei alapján másképpen fog reagálni mindenfajta tv- játékra. S ez még esek kétféle műfaj kapcsolata. A valóságban pedig minden néző tudatában az ilyenfajta kapcsolatoknak halilatlan'Ul gazdag rendszere él, s ebbe a kapcsolatrendszerbe természetesen nemcsak a művészetek egymáshoz való viszonya tartozik, hanem minden egyéb társa-» dalmi és tudományos ismeret — vagy éppen tévhit Vannak, akik tiltakoznak bizonyos műsorok ellen, mert — mint mondják — azok nem hatnak nevelően a gyermekekre, nem mutatnak jó példát Ezek az emberek viszont elfeledkeznek arról, hógy a gyerekeket számtalan hatás éri — legerőteljesebben a szűkebb otthoni és iskolai környezetben —, s a nagyon sokféle hatás közül csak egy a televízióé. S hogy az ott látott elrettentő eset, •rossz példa«, negatív jelenség valóban el retten ti-e a gyereket vagy éppen vonzóvá válik előtte, az jórészt nem a televízión múlik, amely természetesen az ilyen esetekkel elrettenteni akar. A hatás sokkal inkább azoktól a korábban kialakított belső kapcsolatrendszerektől — magyarul: a gyerek addig kialakított tudatától — függ, hogy mire véli, hogy hová raktározza el a képernyőn látottakat. Szinte minden művészeti ágnak vannak lelkes hívei, akik úgy szeretnék, ha az ő műfajukból többet adna a televízió s többet foglalkozna az adott műfaj esztétikájával. Vitathatatlan, hogy vannak a tv művészi műsoraiban aránytalanságok is, (Á filmművészet például igen reprezentatív arányokban szerepel a képernyőn kész művekkel, ám hírei, újdonságai — s még inkább esztétikai problémái — na- I gyón kevésszer.) Mégis rosz- I szül képzeli el a művészeti ismeretterjesztést az, aki nem veszi észre, hogy egy jó képzőművészeti műsor, ’ amely a képet, a festmények kompozícióját s a képszerkesztés szabályszerűségeit jól. elemzi, nem ad nagy segítséget a nézőnek. Ahhoz, hogy a következő filmet moziban vagy képernyőn értőbb szemmel nézze. Mindez pedig nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem érheti gáncs a televízió művészeti műsorait, mert mindent egészében, »kapcsolat- rendszerében« kell nézni. Nem! Bőven érheti kritika a televíziót a művek színvonalát illetően, a válogatásban érvényesülő jó vágy- rossz tendenciák miatt. Nem fogadható el azonban olyan kritika, amelyik ilyen-olyan meggondolások miatt tematikailag szűkíteni akarja a programot. (Pl. háborús filmek — nem háborús filmek). Nem fogadható el olyan kritika, amely gyerekek s a nevelés kedvéért kíván száműzni művészileg értékes, jelentős alkotásokat, csupán azért, mert egyes részletei nem kiskorúaknak valók. Nem fogadható el olyan kritika, amely a televíziót akarja felelőssé tenni egy-egy művészi műfaj sorsáért az országban. A képernyő nagyon fon- I tos, nagyon hatásos eszköz a művészetek és a legszélesebb közvélemény egyre szélesedő kapcsolatainak megteremtésében. De nem az egyedüli! Bcrnáth László Bencze József Dal Csak Erzsébet messzire ment, imák neki, de nem Vehet, elküldenek, de nincsen kit, magam mennék, tfe nem ÜUk,, EUeüUfeném én a Holdat, hogy mondja el bánatomat, A Hold kevély, bizony nagyon, nem érti meg a bánatom. Küldeném a csillagokat, értessék meg a gyászomat, a csillagok még kicsinyek, nem értik meg, hogy szenvedek. A Kossi/th Kiadó újdonsága! Három könyvről A Kossuth Könyvkiadó szovjet szerzők tanulmány- kötetét bocsátotta közre A Szovjetunió a kommunizmus építésének útján címmel. 1959-től, az SZKP XXL !«3n®resszusától 1970-ig terjedő időszakot felölelve a könyv olyan kérdéscsoportokat ismertet, mint az ipar és a mezőgazdaság fejlődése, a dolgozók életkörülményeinek változása, a tudomány szerepének növekedése, a nemzetiségek helyzete, a Szovjetunió külpolitikája. A gazdag tény- és adatapparátust felvonultató munka jól megvilágítja a magyar olvasó előtt kevésbé ismert ösz- szefüggéseket is. Sándor Pál tanulmányát — néhány szóban — A két frankfurti iskola — szinten a Kossuth jelentette meg. A filozófia és a szociológia tudományának kritikai elemzése lényegében az első hazai összefoglalás a múltbeli és a mostani frankfurti iskoláról. A fölfedezés erejével hatott a rádióban az a művelődéstörténeti sorozat, amely A, Bibűia világa címet kapta s amely most — az MBT— Minerva gondozásában — könyv alakban is megjelent. Rapcsányi László, aki a rádiósorozat szerkesztő riportere volt, ja csoportosította a könyv anyagát, s élt azzal a lehetőséggel, hogy a műsoridőtől nem befolyásolt szöveget adja közre. Gsépányl Krisztina MEMENTO Látod, hiába küldtelek el naponta újra megjelensz s már nincs erőm tagadni téged, k* gondolkozik, nem felejt. Magamban hordtak t udatlanvl, s felrémiik egy-egy mozdulat, ha sietős léptek kopognak, hq. csengése egy szónak, i ha egy árny, egy mosoly ismerős. "■» '»■ ...................................... ■ ■ Ötszáz éve született Kopernikusz A lengyelországi Torun város lakóinak bizonyosan emlékezetes marad február 19-e; ekkor Ünnepli a város nagy szülöttének, Kopernikusznak 500 éves születésnapját Megün- nepli, ezt az évfordulót az egesz lengyel nép is, emlékezett nagy fiára, aki a lengyel tudománynak halhatatlan érdemekét szerzett. De ez az évforduló nemcsak a lengyelek . ünnepe: Nicolgus Copernicus emlékének adózik a tudományos világ,' az UNESCO az 1973-as évet •Kopernikusz emlékévnek nyilvánította. * Mi volt az, amit Kopernikusz tett, mi volt az, amivel olyan érdemeket szerzett hogy közel félévezred távolából is adózunk emlékének? Kopernikusz a csillagászat forradalmát indította el, a mödern csillagászat első úttörője volt, olyan világkép megalapozója mely végtelen távlatokat nyitott a kutatók előtt. Hatását éhezte a gyakorlati élet éppúgy, mint például a fizika fejlődése is. ‘ A’z a kor, amelyben Kopernikusz élt, a reneszánsz kora, az a kor, amelyről Engels ezt mondja: »Olyan kor volt ez, melynek óriásokra volt szüksége, s óriásokat is nemzett, a gondolkodás, ' szfettvédély és jellem, » sokoldalúság és tudás óriásait.« Európa a középkor nyo- ■wsrin világából ébredezett, az egyház tekintélye, mely gúzsba kötötte a gondolkodást, a tudományt, megingott A fejedelmek a gazdag polgárságra támaszkodtak, gyakran maguk is' közülük kerültek ki, fényűző udvartartásukban maguk 'koré gyűjtötték, a tudósokat, művészeket és tehetsége? mestereket, akiket nagy becsben tartottak. A pompázó1 udvarokban a görög és arab gondolkodókat tanulmányozták, s az egyházi skolasztikus filozófia helyett a szabad gondolkodás hívei voltak. A nagy felfedező utazások, a világkereskedelem felvirágzása és irányának változása a tengerhajózás biztonságát, a navigáció nagyobb pontosságát igényelte. Ehhez elsősorban csillagászati számítások kellettek; a pozíció megíiatározásahoz ugyanis a bolygók helyzetének minél nagyobb pontosságú megállapítása szükséges. A hajózás ■ csillagászati táblázatai Ptole- maiosz nézetei alapján készültek. Ptolemaiosz tanítása megfelelt az egyháznak: a bibliával összhangba volt hozható, mert a földét helyezte a világegyetem központjába. Ptolemaiosz szénát az , áBó Föld fcös® különböző körpályákon keringenek a Nap és a bolygók. Az egyházatyák szentül hittek benne, mert kézenfekvővé tette a Föld kivételes helyzetét a világegyetemben; összegyeztethető a teremtés gondolatával és a földöntúli égi világ létezésével, a túlvilág gondolatával. Mert másnialk lséül az égnek tennie mint a földnek és a csillagok ennek a túlvilágnak a ragyogását jelentik! A biblikus világkép melynek középpontjában az ember élt, kristálybúra-égboltozat alá zárva (geocentrikus világkép) á nagy gondolkodók kétkedését váltotta tó. E kétkedés hirdetése, az egyházi hivatalos nézetektől való legcsekélyebb eltérés azonban az inkvizíció haragját — a máglyahalállal való fenyegette- tést — vonta maga után, K opernikusz 1473. február 19-én Torunban született. Bolognában csillagászatot, Páduában orvostudományt, Ferrarában jogot tanult; kanonokként töltötte élete legnagyobb részét , Frauenburgban, melyet a német lovagrend ellen meg kellett védelmeznie, s ezért foglalkozott hadügyi és köz- igazgatási kérdésekkel m. Szóval éppoly sokoldalú volt, mint kortárs nagyjai. Mégis legtöbbet a csillagászati kérdéseket tanulmányozta, mintegy harminc éven át. Új nézeteiről barátait 1507-foen értesítette, de 'könyvben megjelentetni csak élete végén merte; 1543-bán halálos ágyán pillantotta meg művét »Az égitestek forgásáról«. Ebben szakított mindazzal, amit eddig tanítottak s az egyház magáénak vallott, tűzzel, máglyával védelmezett. A K openmkri isz-feüállította világképben a Nap áll a világegyetem középpontjában s körülötte köralakú, pályákon keringenek a Földdel együtt a bolygók (heliocentrikus világkép), s mindazt amit álli tott, számításokkal követte. De még ő sem tudott elszakadni teljesén a régiektől, s ezért beszél körpályákról, mert a régiek szerint a kör és a gömb a legtökéletesebb. A világegyetemet is zártnak tekinti, igaz, hogy végtelen nagynak. Ezt mondja »A világegyetem nagysága olyannyira óriás, - hogy a Föld távolsága a Naptól éppenséggel észrevehetetlen nagyságú az állócsüagok szférájához képes®«. Kopernikusz alapján végzett navigációs számítások lényegesen pontosabbak voltak mint az eddigiek. De nem is ez a közvetlen gyakorlati haszon adta elméletnek je- tewtósógót Űj utakon indí- totta el a tudományt, mely a valósághoz közelebb vezetett. Letaszította a Földeit trónusáról s olyan közönséges bolygóvá tette, mint a többiek. Megszüntette az égi és földi anyag különbözőségébe vetett hitet, a világ anyagi egységére mutatott rá, s kitárta a végtelen min- dehség kapuját. És ezen a kapun lépett át Giordano Bruno a világok sokaságában való hittel, s azzal a bizonyossággal, hogy ebben lakott világok is léteznek s a csillagvilág valóban végtelen. Szilárdan állt Kopernikusz tanítása mellett, ezért is kellett máglyára lépnie. Galieli, miután1 meggyőződött távcsövével, hogy a Holdon is hegyek s völgyek vannak, mint a Földön, s felfedezte a Jupiter bolygóit, Kopernikusszal együtt hirdette, hogy nem valami csodálatos égi anyagból vannak az égitestek; meggyőződött Kopernikusz ' tanításának igazáról s ezért keriät az inkvizíció hfirtnaébft. De Kopernikusz nyomán indult el Kepler is, aki korrigálva állításait, kimutatta, hogy a körpályák helyett ellipszis pályákkal kell számolnunk. így Kopernikusz heliocentrikus világképének bizonyossága még mélyebbé vált. De sem Kopernikusz, sem Kepler nem tudott választ adni még a csillagmozgások miértjére. Hogy a csillagok riüért éppen olyan pályán mozognak mint ahogyan Kopernikusz és Kepler leírták, arra Newton adott választ erőtanával, gravitációs elméletének felállításával. Századunk elején azonban Einstein ismét csak visszatért Kopernikusz és Kepler leíró- jellegű rendszeréhez, amikor kimondta, hogy nem is szükséges semmiféle erőhatást feltételezni a bolygópályák magyarázatához; ezek következményei a Nap körüli tér görbültségénék. I ^gy mutatkozott meg Ko- . pemikusz termékenyítő hatása még évszázadok távlatából is, s ezért méltó arra, hogy születésének kerek félévezredes évfordulóján a késői, utódok megemlékezzenek rélai Napjainikíbain az égíbe röppenő űrhajók, a kísérleti . csillagászat; egyértelműen bizonyítják Kopernikusz nézeteinek igazát. Dala László Somogyi Néplap
