Somogyi Néplap, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-18 / 41. szám

A «ker titka Lelkiismeretes munka A légték működését magyarázza Kormos Ferenc — M, vigyázz’... Harminc fiatal pattan fel a tapfolyamfoizalmi — Országh Zoltán — parancsszavára és tisztelettudóan köszönti a be­lépő oktatót. Kormos Ferencet. Katonás fegyelem, tisztelet- tudó hang. Ez az első benyomásom a Magyar Honvédelmi Szövetség megyei gépjárművezető-képző iskolájának balatonboglári ki­rendeltségén. S ezt nem csupán a vendégek kedvéért teszik, hanem így szokták meg, ami­óta jelentkeztek a sorkötele­sek hivatásos gépjárművezető tanfolyamára. — Itt a legeredményesebb a gépjárművezető-képzés a me­gyében, hat esztendeje mindig ők a legjobbak. Szükség van erre a fegyelemre, mert a fia­talok hamarosan katonai szol­gálatra vonulnak be. Jó hiva­tásos gépkocsivezető csak az lehet, aki már itt a tanfolya­mon is bizonyítja, hogy képes fegyelmezetten tanulni. Akik itt megszokják a fegyelmet, azokkal a katonaságnál sem lesz baj, s hivatásuk végzése kőiben bizonyára a közutakon sem feledkeznek meg a fegye­lemről — mondja Szeles Já­nos, a szövetség megyei gép­járművezető-képző iskolájá­nak vezetője. Kormos Ferenc, aki szerke­zettant és hibaelhárítást ok­tat, megkezdi a foglalkozást: — Ma a Diesel-adagoló mű- < ködösével ismerkedünk meg... < Figyelmesen hallgatják a < szakszerű, mégis könnyen ért­hető magyarázatot. Varga László, Takács József, és a többiek is azt bizonyítják a visszakérdezéskor, hogy meg­értették, megjegyezték oktató­juk szavait. A fiatalok igyekezetét, ok­tatójuk iránti tiszteletét, sze- retetét látva megértettem azt, amit a foglalkozás előtt Kor­mos Ferenc mondott: — Szép ez a munka, érde­mes tanítani, nevelni, nagyon szívesen csinálom, hozzá tar­tozik az életemhez... Nem tudná megmondani, hány száz fiatallal ismertette, szeretette mek a gépjármű­vezetést. Azóta oktató, amióta az MHSZ ilyen taníolyamot tart Balatonbogláron, előtte a KPM-mél végzett hasonló munkát. Gyakran áll meg mel­lette útközben egy-egy teher­vagy személygépkocsi. A veze­tő kiszód: — Feri bácsi, emlékszik rám? S talán, ha a nevét nem is tudja, arra emlékszik, hogy a szorgalmasabb hallgatók közé tartozott-e, vagy ösztönözni kellett. — Hogyan sikerül minden évben megőrizni a megyei el­sőséget? — Közös munkával, oktató- társaim segítségével, a fiata­lok igyekezetével — válaszolja. Duba Béla a közlekedési szabályokat ismerteti a fiata­lokkal. Duba Bélát és Kormos Ferencet úgy ismerik a szö­vetségben. mint elválasztha­tatlan barátokat, s a leglelki­ismeretesebb oktatókat. Nincs a szövetségnek olyan téli vagy nyári gépjárművezető-képző tábora, ahonnan ők távol ma­radnának, ne jelentkeznének munkára. A gyakorlati okta­tók közül pedig méltó társuk Domokos Ferenc, aki tavaly a szövetség legjobb megyei gya­korlati oktatójának bizonyult Boldizsár László gyakorlati ok­tató ugyancsak hozzájárul munkájával ehhez az ered­ményhez. Az új kirendeltség a napok­ban nyílt meg. Modem szem­léltető eszközök segítik a ta­nulást, s a gyakorlati munka után melegvizes fürdő áH a fiatalok rendelkezésére. A lelkiismeretes oktatógárda itt bizonyára még jobb ered­ményeket ér el a fiatal gép- járművezetők nevelésében. Szalad László HÚSZ ÉVE Kezdettől ott volt Domokos Ferenc gyakorlati vezetésre inda! az egyik fiatallal ALIGHA VAN irodájának olyan szeglete, zuga, amelyik ne lenne számára a legapróbb részletekig ismerős. S ami en­nél lényegesen fontosabb: bi­zonyos, hogy a megyében nincs olyan üzlet, bolt, amely­nek történetét, munkáját ne ismerné húsz évre visszame­nőleg, s ne tájékozódnék most is a mindennapos gondokról. Rajta Mihály húsz éve igaz­gató a Somogy megyei Ipar­cikk-kiskereskedelmi Vállalat élén. Már csak ketten vannak azok közül, akik a kezdettől ott voltak az államosításkor megalakult szocialista ipar és kereskedelem élén, s ma már szinte élő történelemkönyv­ként, nevük összefonódott a vállalatok gyermek-, kamasz- és felnőttkorával. E két igazgató közül az egyik Rajta Mihály. — 1950-ben lett a tájegységi vállalatból megyei vállalat Ekkor kerültem én az akkori Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalathoz mint ellenőr. Egy évvel később személyzeti elő­adó lettem, s 1952 novemberé­ben megbízott igazgató. A kő­vetkező év január 15-től pedig megkaptam a kinevezésemet is. A vállalat ^akkoriban 86 mil­liós forgalmat bonyolított le 178 dolgozóval, 36 boltegység­ben. Húsz év alatt ez a forga­lom megtízszereződött mégpe­dig úgy, bogy a létszám csak­nem négyszeresére, a boltok száma pedig csaknem kétsze­resére nőtt. — Egészen más most a hely­zet, mint akkor — mondja az igazgató. — 1952—53 táján, a jegyrendszer idején tulajdon­képpen nem is kereskedni kel­lett, hanem az árut elosztani. Emlékszem, minden év augusz­tus 20-án nagy ünnepi vásárt rendeztünk, de már hónapok­kal előtte össze kellett gyűj­teni az árut. S az akkor meg­induló hálózatfejlesztést jel­lemzi, hogy megalakítottuk a házi iparos részlegünket, ahol az üzletek berendezését készí­tették, meglehetősen kezdetle­gesen, egyszerű eszközökkel. Később 1956-(ban a városban jelentéktelen volt az ellenfor­radalmi kár. .Az események után rögtön íöileHároztattam minden egységünket — a mi­nisztériumi rendelkezések el­lenére is. Összesen 7900 forint hiányunk volt és — kapasz­kodjon meg — 86 000 forintos | többlet! Amikor megkérdezték, miért tettem, csak annyit vá­laszoltam: *Nem akarok öt év múlva is dllenforradaimi kár­ra hivatkozni.« I960 januárjában, a három megyei vállalatiból kettő lett. Ekkor alakultak ki a megyei kereskedelem mai arányai. S jöttek a mindennapok, egy­szerűen, sokszor szürkén, hét­köznapin szűnni nem akarón követelve az energiát Hálózat­fejlesztés, modernizálás, mat- ka és közben a szüntelen tanu­lási Technikumban érettségi­zett, s elvégezte az esti egye­tem mindhárom szakosítóját Közben hat éven keresztül ta­nított az ipariskolában is. Most 52 éves, messze még attól az időtől, hogy a nyug­díjra gondoljon. Bár szinte előre tudom s vá­laszt, mégis megkérdezem: — Mi az. amit legjobban és leghamarabb szeretne, bogy megvalósuljon? Gondolkodás nélkül mond­ja: — Az áruház. Nagyon rae- retném már, ha benne sétál­hatnék, szemlélve a pultok és az állványok 'hosszú sorát az áruk sokaságát Eljutottunk odáig, hogy fejlődésünknek, továbblépésünknek a legalap­vetőbb feltétele egy korszerű nagyáruház. A jelenlegi bolt­hálózatunk már kicsi, szűkös. S ha a bevásárlóközpont el­készül, mód nyílik a többi, (ve­gyes profilú üzlet bővítésére, korszerűsítésére is. Akkor meg több munka lesz, s még na­gyobb energáira lesz szükség. NEM VÁRTÁM, bogy ■»-' mélyes kívánságot hallok, de mégis meglepett a vállalat problémáival, gondjaival való törődésnek ez a magas foka. S ekkor értettem meg életének lényegét értelmét: teljes azo­nosulás a köz- és a vállalati érdekkel, Qj. T. Kihasználatlan tartalékok Átgondoltabb üzem- és munkaszervezést — Tartalmasabb munkaversenyt Kaposvár fejlődésében egyre nagyobb szerepet játszik az ipar. Ennek szellemében tárgyalt róla a városi pártbi­zottság a közelmúltban. Szám­ba vette az eredményeket az 1972. évi gazdálkodás alapján, ugyanakkor rámutatott a hi­bákra, az elmaradásokra is. Az ülésen elfogadott határozat nagy feladatot ró a város pártszervezeteire és kommu­nistáira. Milyen volt a gazdálkodás tavaly a megyeszékhelyen: A pártbizottság megállapította, hogy elsősorban a gazdálkodás minőségi mutatói javulták. A város iparának termelése mintegy hét százalékkal volt nagyobb a tavalyelőttinél. Kü­LLKLTL GYULA Y------------------------------------T » A fiú meg a katonák Eladó: 1 db mechanikus Warszawa önindító 1 db automatikus Warszawa önindító 1 db Warszawa töitödinamó 4 db'karos lengéscsillapító 2 db Moszkvics lámqabetét Érdeklődni ,tz SZMT székházban, Horváth gondnoknál, Kaposvár, Kossuth Lajos u. 7—9. (234110) 4L A' vaskampóra volt fel­akasztva a szentkép. Csak é most akaszthatta fel, mert ő J látta este a vaskampót, ki is i próbálta rögtön, elbírna-e egy emfcíert, mert eszébe jutott, hogy a nyilasok pincében is szoktak akasztani. Azt beszé­lik. Nem, egész biztos, hogy nem volt még este a vaskam- pón a szentkép. Idáig azt hitte, csak a temp­lomban imádkoznak így a ka­tolikusok. De úgy látszik, ott­hon is így szoktak imádkozni, letérdepeive. Parázsó nagymama is szo­kott imádkozni otthon, de ő könyvből olvassa az imádsá­got, és pápaszemmel, amelyet csak imádkozáshoz használ Meg ha zsákot toldoz Acsay tekinteteseknek. És a világért le nem térdepelne nagymama^ (• mondván: nein kívánja azt a t1 jóisten. Mert ha kívánná, ak- i1 kor meg volna írva a Biblia- i* ban. ö még a püspöknek, de f magának a római pápának sem térdepelne le; amit a jó­isten nem kíván, azt ember sem kívánhatja el. Azt is nagyon nem szerette Parázsó nagymama, hogy tele a katolikus templom minden­féle cifraságokkal. Hát nem megmondja a Szentírás, hogy > ne csinálj magadnak faragott * képet, ne imádd és ne tiszteld azokat? A Tízparancsolat nem világosan megmondja? Ebből is látszik, milyen gyarló az emberiség. Jobban esik neki, ha ellenére tehet az írásnak. Nemhiába a háború meg a bombázások, a nagy pusztulás. Meg a komonizmus. Bünteti az emberiséget a jó­isten. Persze hogy nem nézte jó szemmel Parázsó nagymama, hogy Magda katolikushoz ment férjhez. Mert katoliku­sok Rezső bácsiék. így aztán, ha fiuk lesz, katolikusnak ke­resztelik, és elkeveredik a csa­lád. (Nem lesz azoknak gyerek, ha már eddig nem sikerült. Ugye kilenc hónapra szokott a gyerek születni — Margitnál is kiszámolhatták a naptár­ban, mikor volt itthon $z ud­varló —, van rá eset, hogy még hamarább. Bőven eltelt az a kilenc hónap az esküvő óta, és sehol semmi És nem is igen lesz egyelőre. Kövérnek épp elég kövér Magda, de min­denütt egyformán; nem venni észre, hogy nőne a hasa. ö sem szerette a katoliku­sokat, mert verekedések. Tavaly a két iskolából, a re­formátusból is, a katolikusból is mindig egyszerre engedték haza a gyerekeket, páros sor­ba álltak a kapunál, külön az alvégesáek, külön a felvége- siek. S ók, a felvégesiek, rend­szerint találkoztak a főutcán az alvégesi katolikusokkal. És kezdődött a »-Térj ki paraszt az úr elől!« — csihá-puhi egy­mást a táskával. Persze a kis- osztályosok húzták a rövideb- bet mind a két oldalon; őket lökdösték leghamarabb az .dr/vkíhia. Meg a lányokat, amelyik nem tért ki. Mert a lányok kiabálták: »-Az okosabb enged, a szamár meg srenved !« Még a két pap is összeve­szett aztán. A tanítók tettek igazságot a végén: a reformá­tusoknak a Hangya oldaláp, a katolikusoknak a községháza oldalán kellett hazafelé menni. Így már csak átkiabálhattak egymásnak a főutca egyik ol­daláról a másikra, de a min­dennapos lökdösődés abba­maradt. Erősen figyelt, szerette vol­na hallani, milyet imádkoznak helyzet azonban teljesen elté­lönösen fontos, hogy egészen csekély létszámemelkedéssel érte el ezt, s így az egy foglal­koztatottra jutó termelés mint­egy öt—hat százalékkal nőtt. Az állami iparvállalatok nye­resége mintegy tíz százalékkal meghaladja a tavalyelőttit A szövetkezeti ipar nyeresége az átlagosnál jobban — körülbe­lül tizennégy százalékkal — növekedett. A tanácsi vállala­tok rugalmasabban, igazodtak a piac igényeihez, s a gazdasá­gi körülményekhez viszonyít­va ugyancsak szépen javult az eredményük. Vajon milyen hatással volt a fejlődésre a Központi Bizott­ság 1971. december 1-i határo­zata, mely arra ösztönözte a vállalatok vezetőit hogy tár­ják föl a belső tartalékokat javítsák az üzem- és munka­szervezést, lendítsék föl a szo­cialista munkaversenyt és brigádmozgalmat? A városi pártbizottság szerint nagy sze­repe volt a kedvező jelenségek megerősödésében. Amikor azonban külön, csak az üzem- és munkaszervezés javítására tett intézkedéseket vizsgálta, fölhívta a figyelmet arra, hogy bőven van még mit tenni. Az üzemek alapszervezetei, csúcsvezetőségei, pártbizottsá­gai — kevés kivételtől elte­kintve — megtárgyalták teen­dőjüket. s azt, hogy mi a gaz­dasági vezetők feladata. A a katolikusok. De nem hal- rő, ha a különféle ágazatokat, vállalatokat veszi alapul a pártbizottság. Néhány vállalat, ktsz, mint például a villamos­sági gyár, a Lakberendező Ktsz, a Tanácsi Magas- és lotta jól a suttogást, a kinti dübörgéstől, csak összefüggés­telen szavakat hallott, »oltal- mazó szent Szűzanya-«, »a Megváltó hétsebére« — ilyes­pwppm mb Csodálkozott, hogy ilyen!1 előkészítés után jól elemezte hosszú imádságot könyv nél-l* a helyzetet, s mozgósító erejű kül tudnak a katolikusok. í szervezési programot állított ö is megtanul majd egyszer? fgy-két helyen ennek egy hosszú imádságot, persze,* szellemében tervszerűen at- református imádságot. Csak* csoportosítottak az improduk- jobban eshet az a Jóistennek? ka tegónaba tartózó dolgo- ha valaki könyv nélkül tudja? ^kat, vagy csökkentettek lét- az imát. És nem olvassa, mint? számukat Az elektroncsőgyar, a reformátusok. ? ? Kefe- és Műanyagipara Val­. .. Mat, a Lakberendező Ktsz he­Elunta a figyelést; kifeléi ]yes gyakorlata azonban még hallgató zott megint. J nem általános. Éppen ezért az Idáig osakcsak elértek azi ütemek vezetőinek gondolkoz- oroszok, de innen aztán nincs | nj^k kell azon, hogyan lehet tovább. Saját szemeyel latta a # bérűén foglalkoztatni a dol- rengeteg nemet tankot. Meg J gOZókat a vállalaton belül bel- akkora agyukat is látott, ma-átcsoportosítással, szakmai gasabban állt a csövük a ház- > átképzéssel. to tonet. L f A városi pártbizottság fel­Ha ezek egyszer elindulnak — igaza lesz Henriknek —, meg sem állnak Moszkváig. Eszébe jutott a géppisztoly, amelyet tegnap eldugott a disznóól padlásán. Ha volna töltény hozzá, persze sok töl­tény, vagy két-három ládával, kiállna a kapuba, és lelőne minden oroszt, aki az utcába bemerészkedik. (Folytatjuk.) hívta a figyelmet arra, hogy a 'vállalatok többsége nem olyan színvonalon. foglalkozott az üzem- és munkaszervezéssel mint azt a Központi Bizottság határozata megkívánta. Első­sorban a vezetőknek sokkal komolyabban kell venniük a határozat. végrehajtását, s 'nem lehet elfogadni azt a las­súságot, halogatást, melyet a pártbizottság egyes helyeken tapasztalt. A pártszervezetek ellenőrizzék az üzem- és mun­kaszervezési tervek kidolgozá­sát, az abban foglaltak végre­hajtását. Nagyon, fontos, hogy az üzem- és munkaszervezési intézkedések középpontjában a munka termelékenységének növelése álljon minden, válla­latnál. Az üzemek eredményeiben megtestesül a pártszervezetek gazdaságpolitikai tevékenysé­ge. A városi pártbizottság jó­nak tartotta, hogy a gazdálko­dás időszerű kérdéseit, a mun­kaverseny ^mozgalmat, a beru­házások színvonalának javí­tását állították munkájuk kö­zéppontjába. Több pártszerve­zet elemezte például, mennyi valósult meg a vállalat ötéves, illetve éves tervéből. Az alapos vita és mérlegelés alapján né­hány helyen vállalták a terv- feladatok módosítását is. Az üzemek helyzete, fejlődésük távlata, meglévő gondjaik el­térőek. Ez más-más leckét ad fel a pártszervezeteknek. Ott például, ahol tavaly nem tud­ták a termelési kapacitást ki­használni különféle okokból (ilyen helyzet állt elő a villa­mossági gyárban), segíteniük kell az alapos elemzésben és a piackutatásban. Á vállalatok, a város érdeke, hogy új ter­mékekkel hosszabb távra meg­alapozzák a gazdaságos terme­lést. Nem könnyű feladat abban közreműködni, hogy megvalósuljanak mindazok az ipari beruházások és rekonst­rukciók, amelyeket elhatároz­tak. Az idei teendők közül még kiemelném, hogy az üze­mek nyereséget az önköltség — különösen a rezsiköltségek — csökkentése révén, növel­jék. A megyeszékhely min­dig élen járt a szocialista munkaversenyben, valamint a hrigádmozgalomban. S ez így természetes, hiszen itt vannak a legtöbb munkást foglalkoz­tató üzemek. Elismerésre mél­tó, hogy az üzemi pártbizott­ságok, csúcsvezetőségek, va­lamint alapszervezetek sokká, nagyabb szerepet vállaltak a mozgalom föllenditésében ta­valy. Jobban együttműködtek a gazdasági vezetőkkel, a szakszervezettel a szervezés­ben és az irányításban, s ennek eredményeképpen több üzemben javult a versenyben élenjárók erkölcsi és anyagi megbecslése. Ezt az idén mindenképpen érdemes álta­lánossá tenni. A városi pártbi­zottság azt a feladatot adta még a pártszervezeteknek, hogy állandóan kísérjék figye­lemmel a munkaversenyt, s mindent tegyenek meg a moz­galom tartalmának javításáért L. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents