Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-12 / 9. szám

Emlékidézés télidőben „Megkezdődött a jég­vágás a Bailaitanon ... A becs­lések szerint a Balaton mind­két partján összesen több mint ezer vagon jeget táróinak a nyári időszakra.« Hozzáfogtak a favágáshoz a lábodi tsz mindhárom üzem­egységében. A motorfűrészes brigád az erdőmémök irányí­tásával 3500—4000 köbméter fát termel ki...« Az idézetek a lapunkban megjelent cikkekből valók. Ilyenkor téliidőben brigádok alakulnak ezekhez a munkák­hoz, s reggelente együtt indul­nak jeget vaigy fát vágni. Cso­portos tevékenység ez, itt az ember egymagában nem bol­dogul: kell az erők összefogá­sa a jókora jégdarabok kieme­léséhez, a fa döntéséhez és feldarabolásé ioz. Közben odabenn a faluban másfajta munkák is folynak, s ahogyan az előbbiek, ezek is ennek az évszaknak a jelleg­zetes tennivalói, szerte a me­gye falvaiban. A borfejtés és a disznóvágás esztendőről esz­tendőre ismétlődő, szinte szer­tartásos esemény a családok­ban. Egy kicsit hasonlít az egykori kukoricafosztásokhoz, tolifosztásokhoz, káposztasze- léselchez, mert ezeknek is meg­volt a maguk sajátságos han­gulata, ki tudja mióta. Segí­tettek a rokonok, a szomszé­dok, és miközben meghányták- vet.ették a falu éppen idősze­rű témáit, a munka sem tűnt olyan nehéznek. S hogy végül nótában oldódtak fel egészen, az szinte természetes záróak­kordja volt az eseménynek. Maradjunk most kis időre ennél a két utóbbi téli fogla­latosságnál, a borfejtésnél és a disznó vágásnál. Nemrég egyik régi ismerősömmel, egy kö­zépkorú atyafival futottam össze. Néhány órányi ráérő időnk volt, s alaposan el­beszélgettünk. Szóba került sok minden, egyebek kö­zött a téli fog­lalatoskodás is. Mondta, hogy a favágást náluk is bri­gád végzi már — »-gépesített-« brigád —, s a falu többsége kimarad belő­le. Ök majd pénzért veszik a fát a szövet­kezettől. Ol­csón adják, meg aztán sóit családban szénnel fűtő­nek, és az olaj- kályhák is megszaporod­tak. Néhány percet azért szenteltünk a régi favágások­nak: az emlékezet oly meggyő­zően hozta elénk a parázson sült szalonna és a héjában pirult krumpli illatát, hogy szinte éreztük is a levegő­ben ... — A borfejtést ki-ki maga végzi. Régebben ez úgy volt, hogy a baráti körben számon tartott téli névnapok, születés­napok színhelye a présház, a pince volt, és ez legtöbbször egybeesett a fejtéssel. Napköz­ben a fejtés, este az ünneplés ment a hegyen. Kifutotta a télből, nem igaz? Addigra már egyik-másik cimboránál le­szúrták a disznót, s volt mit enni a présházban. Az inni­való meg ott volt alattunk, a pincében ... Nosztalgia? Igaz ami igaz, barátom em­lékezése ettől sem volt men­tes. Csakhogy most már ne­héz is volna összeszedni azokat, akik egykor egy- egy ilyen ba­ráti csoporto­sulás tagjai voltak. Egy­részt szétszé­ledtek, elköl­töztek a falu­ból, másrészt meg akik ma­radtak, a szö­vetkezet dol­gaiban.! jár­íhKLTE GYULA-------------------“------------------------------------------------------------­í A fiú meg a katonák Hiszen még élt az előbb, eszébe se igen jutott, hogy ez a napja lesz az utolsó, nem éri meg az estét — és vége. Fekszik a vérébe fagyva, és már nem ember, csak halott. Undorítók voltak a halottak. Nem tudni, miért, de ijesztők és undorítók vol;|k ott, az ud­varon kifektetve. Ugyanaz a test, ugyanaz a ruha, mint egy órával azelőtt az élőé, és va­lami okból mégis irtózott vol­na akár csak megérinteni is ugyanazt a testet, ugyanazt a ruhát. Még hetekkel később is irtó­zott; nehezen szokta meg a ha­lottakat, De azután annyira megszokta, hogy sem félelmet, sem irtózatot nem érzett. Mintha csak az elvágott nyakú csirkét látná otthon, a konyha földjén. Mindent meg lehet szokni. Mindent azért nem, a testi fájdalmat sem. Csak a látha­tót, a hallhatót, ha mindenna­pos. A lövöldözést, a sebesül­teket, a vért, a kivégzést, a halált, ha minennapos, egy­□ Somogyi Néplap szóval a frontot, a háborút. Meg lehet szokni. Ráérősen baktatott az árok külső szélén; ott nem kellett annyit kerülgetni a szembejö­vőket. A gyalogosok leginkább az árok belső partján jöttek. Most egy nagyobb csoport is, kettős sorokban, fegyveres kí­sérettel, valamilyen rabok. Nemigen hazaárulók, mex't a hazaárulókat nem kísérgetnék. Egyből agyonlőnék vagy fel­akasztanák, ilyen most a hely­zet. A gyalogosokat a málhás szekerek előzték, a szekereket a kerékpárok, motoros jármű­vek, személyautó, motorbicikli, teherkocsi, pótkocsit vontató dohogó traktor. Ha összetorló­dott a menet, magyarul ká­romkodtak a szekeresek, né­metül a sofőrök. Déltájban három repülő jött, nem túl magasan. Már mesz- sziről felismerte, hogy Ráták. Valahol szirénáztak, szét­spriccelt az útról a menet. Az árokba ugráltak a gyalogosok, nem törődve sárral, pocsolyá­val. Leálltak a járművek, és a sofőrök is az árokba hasal­tak vagy a teherkocsi alá. Egy asszony a felsőszoknyáját a fejére borította, úgy kuporgott az árokparton. nak-kelnék naphosszat, sőt még este is. No, meg a tévé is otthon marasztalja őket. És itt jutott el a beszélgetés fo­nala a disznóöléshez. — A nyársdugást még a na­gyobb legények se restelltek. Írtak is olyan verseket az ág hegyére tűzött cédulára, hogy alttól vált pirossá a cékla a sült kolbász mellett. És a maszlkajárás? Utána hetekig ezekről az estékről mesél­tünk ... De most már ez sincs, vagy csak nagyon ritkán. Az idősebbek még úgy-ahogy ben­ne vannak, ők bohóckodnak inkább. A fiatalabbja ímmel- ámmal bekap egy kis sültet, és még a zsír ki sem síült, már szaladnak a presszóba... No, de hát most is fej­tik a bort, visít a disznó a kés alatt reggelente az ólakban, egyszóval itt vannak még ezek a munkák. Hogy ezek már másmilyenek? És akik csinálják, közben talán arra gondolnak, hogyan ment ez régen? A lényeg mit sem vál­tozott: a gazda örül, ha fej­téskor szép és jó a bora, s ha kövér disznó lóg a rendfán. Ezért nem lehet véletlen, hogy e munkákat végző emberek között napjainkban ón még egyetlen szomorú arcot sem láttam, csak derűset. (A ké­pek Zamáirdiban és Drávata- másiban készültek.) Hernesz Ferenc Ö csak félrehúzódott, egy öreg nyárfa törzséhez. Nincs ezeknek bombájuk — Ráták. Legfeljebb is géppuskázhat­nak. De akkor meg éppen hogy az árkot pásztázzák végig. Füttyentett a kutyának, mert előreszaladt a kutya, nem fog­ta fel a légiveszélyt. Elég jól kitartott különben reggel óta. Bár elcsellengett néha a föl­deken, és kerülte a menetosz­lopot is, kivált a durrogó-pö- fögő traktoroktól szűkölt. De a hívásra mindig visszajött. Elfogyott közben a leszelt karéj; már a kebeléből tör­delt egy-egy darabka kenyeret. Igaz, magának is néha. Nem lőttek a Ráták. Köröz­tek néhányat az út fölött s máris repültek vissza. Kimásztak az emberek az árokból; tisztogatták a ruhá­jukról a sarat. Felberregtek az induló motorok, telepöfögték a környéket füstös benzingőzzel, kanyarogva előzte már a töb­bit egy fürge autó. S egyszerre a magasban óri­ási madárraj tűnt föl. Szétterült a kékségben las­san a madárraj. S egy perc múlva kavarogva, libegve ereszkedtek lefelé, szemláto­mást nőttek a röpcédulák. Az útról is mindenki a röp­cédulákat nézte. Egy német egyenruhás, gép­pisztolyát lövésre készen for­gatva, valamit kiáltozott — káromkodott? — egy teherko­csi sárhányóján. Már a fák magasságában libegtek a röpcédulák, már a földre értek az elsők, de senki •era ugrott utánuk. Legalábbis Az üres üveg is pénz Tervszerűbb göngyöleggazdálkodást! Ennek igazát kevés ember előtt kell bizonygatni. Különö­sen annak szükségtelen, aki már tapasztalta, hogy hónap végén milyen jól jön az üres üvegekért kapott pénz. Nem nehéz elképzelni, hogy hónap végén, illetve a negyedévek, a balatoni szezon, s az év befe­jezése után milyen jól jönne ez a pénz azoknak az állami, szövetkezeti, kiskereskedelmi vállalatoknak, boltoknak és vendéglőknek, melyeknek szá­zával, ezrével van üres üve­gük, drága ládájuk, hordójuk. Ezt a szakemberek egyébként göngyölegnek nevezik. Minden tizedik forint Érdekes a Megyei Népi El­lenőrzési Bizottság tavalyi vizsgálata, amelyben ötvenöt népi ellenőr vett részt. 178 na­pig tartott ez, s megvizsgálták a FŰSZERT, a söripar, a szik- vízüzem, a megyei élelmiszer­kiskereskedelmi vállalat, meg a vendéglők göngyöleggazdál­kodását. Az volt az észrevéte­lük, hogy sajnos, az üvegpa­lackok visszaváltásával kap­csolatos rendelkezéseket a vizsgált egységek ötven száza­lékában nem tartják be. Nincs kifüggesztve például az általuk kötelezően vissza­váltandó palackok jegyzéke, az üvegek betétdíja. S bizony a visszaváltás sem zavartalan: vita van a vásárló és a keres­kedelem között. A vizsgált egységeknél az összes göngyöleg értéke az árukészletnek átlagosan mint­egy tíz százaléka, s így minden tizedik forint a göngyölegben fekszik, anélkül, hogy jövedel­met hozna. Pedig szocialista üzletpolitikánk fontosnak tart­ja a vásárlók igényeinek ki­elégítését Ezt viszont csak kellő mennyiségű és választé­kú áruval rendelkező üzletek képesek ellátni. Vajon milyen hatással van a választék bőví­tésére, jobb minőségű áruk beszerzésére, ha az amúgy sem túlságosan bőven mért forin­tokból áru helyett minden ti­zedik »jövedelmet nem hajtó« göngyölegben fekszik? Ellentétes intézkedések és hatásuk szállít, ha nem a saját címké­jét találja a palackon, nem veszi vissza az üzletektől, no­ha az üvegek szabványmére- tűek. Ez pedig fölösleges mun­kát s költséget jelent. A nyá­ron a Balaton-parti üzletekbe szállított nagy mennyiségű áru után visszamaradó göngyöleget például csak 3—5 héttel a sze­zon befejezése után szállítják el. A siófoki áfész saját kocsi­jával szállított vissza Pécsre szabvány borosüvegeket, a Pé­csi Borforgalmi Vállalat azon­ban megtagadta az átvételt — arra való hivatkozással, hogy a palackok nem tőlük származ­nak. (Csak a Borforgalmi Tröszt közbenjárására vették át az üvegeket.) Csak szeptember 30. után Érdekes tapasztalatokat sze­reztek a népi ellenőrök a So­mogy megyei Ásványvíz- és Szikvízüzemi Vállalatnál. A vizsgált időszakban 20 millió forint értékű áruval 169 mil­lió forint értékű göngyöleg került tőlük a partnerekhez. Ez a nagy különbség abból ke­letkezik, hogy egy szikvizes ballon betétdíja például 850 forint, a benne levő áru értéke pedig csak 32 forint. Megállapították, hogy a ka­posvári telep hosszú ideig nem szállított el a kiskereskedelem­től 1,3 millió forint értékű göngyöleget, arra hivatkoztak, hogy erre a bank pénzügyi po­litikája kényszeríti őket. A népi ellenőrök szerint e példák bizonyítják a legjob­ban, hogyan igyekeznek egyes vállalatok a göngyöleggazdál­kodással járó terheket áthárí­tani »partnereik« vállára. Anyagi ösztönzéssel Ennek az ellenkezőjét is ta­pasztalták. A Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyi- áru-nagykereskedelmi Válla­latnak, valamint a söripar ki­rendeltségeinek nagy értékű a Ijngyölegük, mégis mindkét Halat igyek? k a kkskeres- edelemben fölöslegessé vált göngyöleget minél előbb el­szállítani. Ezt dolgozóik anya­gi ösztönzésével segítik elő; a xállítómunkások az üres gön- ;yöleg után magasabb bért apnak. Az üzletek vezetőinek, i túrajáratok dolgozóinak is nagyobb gonddal kellene a göngyöleg visszaadását meg­szervezni. Igyekeznek ugyanis negszabadulni olyan ládáktól 3 rekeszektől is, amelyekre később még szükségük lenne, s emiatt a nagykereskedeiem kénytelen ismét kiszállítani üres göngyöleget. Eldobható gönpö'eg, iivegvisszaválió bolt A népi ellenőrök tapaszta­latait összegező vita során ér­dekes javaslatok hangzottak el. Többek között az, hogy más országok példája nyomán ná­lunk is alkalmazni kellene az eldobható göngyöleget. Ez vi­szont csak sok évi munkával, s felkészüléssel valósítható meg. Hiszen jó néhány válla­lat több tízmillió üveggel, ezek tisztításához, töltéséhez alkal­mas gépekkel rendelkezik, az átállás tehát nagyon sok pénzt, alapos felkészülést igényel. Megvalósítható viszont Ka­posváron egy üvegvisszaváltó bolt nyitása. Ez sok kellemet­len vitától szabadítaná meg a vásárlókat, s a kereskedelem dolgozóit is. De ez nem men­tesíti az üzleteket attól, hogy a palackok visszaváltásánál ne tartsák be az érvényben levő rendeletet. A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a vizsgálatánál azt állapította meg, hogy hasonló gondok más megyékben, sőt az egész országban tapasztalha­tók. Kellő rend tehát csak or­szágos intézkedéssel teremthe­tő, ezért tapasztalataikat eljut­tatták a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottsághoz. Szalai László A göngyöleggazdálkodást több minisztériumi, árhivata­li rendelkezés szabályozza, ezek azonban nincsenek össze­hangolva, s fokozzák az érdek- ellentétet. A legtöbb vállalat ezért igyekszik a göngyöleg tá­rolással járó eszközlekötési és más költségek alól kibújni, azokat áthárítani a partnerek vállára. Például néhány vállalat, j ^takarítás után ezért amely bort, sört, üdítő italt NÖVÉNYVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ Súlyos következményekkel jár a tuzáriumos kukorica eletése itt senki sem, a sárhányón kiáltozó géppisztolyos körül. De távolabb sem, senki. Jött megint egy ‘ csoport; li­basorban jöttek a belső árok­parton. ezekkel nem voltak gomba — már a szántóföldön megtámadja a növényeket. Elszaporodásukhoz az időjá­rás kedvezőtlen hatásán kí­vül agrotechnikai tényezők is hozzájárulnak. A szántóföldön rend­kívül fontos a növényi eS szármaradványok megsemmi­sítése, illetve felaprítása és alászántása. A kórokozó a ga­bonát is megtámadja (ott ter­mészetesen a tarlóégeíé&nek van nagy jelentősége). A nit­rogénbőség — kedvezőtlen tápanyagarány — következté- _____ ben kialakuló lazább f egyveresek. Csak a szemük? állomány ugyancsak kedvez a sarkából nézték a szállongó? fUZinmmnak. röpcédulákat; egyikük sem ug-f A kukoricán, bármilyen rótt utána. Egy szakállasodó,? kedvező körülmények kozott idősebb embernek éppen aj takarítják is be, egy bizonyos karjára szállt a röpcédula —? fertőzöttségi szint majdnem egész testében összerándult, s? mindig kimutatható. A fertő- olyan hirtelen mozdulattal sö-J zés további alakulását döntő pörte le, mintha égetné. ? mértékben a tárolás szaksze­Alig várta, hogy ezek elha-J hűsége befolyásolja. A fuzá- ladjanak. ? rium fertőzése, illetve a toxin Lehajolt, és mintha csak a? (méreganyag) további terme- cipőjét fűzné, fölvett egy rop-? lődése a termény mesterséges cédulát. Mindkét oldalán bele-? szárításával állítható meg a olvasott, de semmit sem értett,? leghatékonyabban, vagyis ha nem magyarul volt írva. ?a nedvességtartalom 14 szá- »Német lehet ez — gondol-? zalék alá kerül és a tárolás ta. — Mert az biztos, hogyJ száraz helyen történik. A fó­liás silózás is hatásos A fuzárium — kórokozó [ a rendellenes ivarzás, tej­hiány. illetve alacsony súlyú és kis alomszámú malacok születése. Hízósertéseknél pe­dig a súlygyarapodás elmara­dása miatt a hízlalási idő ki­tolódik. A károk megelőzése végett jelenleg legfontosabb tennivaló a méreganyag to­vábbi felhalmozódásának meg­akadályozása, valamint az ál­lategészségügyi panaszok mi­nimálisra csökkentése. A góréban tárolt kukoricát alapos válogatás után (pené­szes csövek eltávolítása) — i Miol mód van rá — célszerű szövet- j forró levegős szárítóberend?- ’ zésen átengedni. A garmadá­ban tátolt kukoricát (rendsze­resen át kell forgatni, hogy a legcsekélyebb mértékű fülle- dést is elkerüljük. A fertőzött tételeket célszerű 7—7,5 mil­liméter lyukmélységű rostán átengedni takarmányozás előtt, így a súlyosan fertőzött és szétporladt szemek kiesnél-. Az egyes kukoricatételek toxinfertőzöttségéről legbiz­tosabban a laboratóriumi vizs­gálatok tájékoztatnak. Célszerű próbaetetést is vé­gezni a fertőzött takarmány­ból. Ennek során kisebb ál­latcsoportokat kijelölünk, s nem orosz, akkor érteném.« \ liás silózás is hatásos, továfo- j különböző csoportokkal á ~fu- »Nem, nemigen érteném,? bá ha a szárított terményt záriumos takarmányt külön! mert akkor meg el se tudnám J propionsawal kezelik. A gó- böző hígításban etetjük A olvasni. Másforma az orosz rés tárolásnál fokozott a fu- fertőzött takarmánvt 5—in — - á záriumvöszély! A nagy víz- 25-50-75 százalékban oél­tartalommal es sok helyütt izerű keverni a hibátlan ta­kelte válogatás nélkül bera- j ármányhoz. Ha valamelyik kott kukoricán a fuzárium- I '»portban megbetegedés íép- gornbák zavartalanul fertőz- j \e ^°1, az alacsonyabb higí- hetnek egész télen át. j 'a<i^ alkalmazni mindad­A toxinnal mérgezett takar- ** állomány tünet­mány etetése a legkülönfélébb I . , ■. . '. .: .A próba-etetést kártételt idézheti elő az álla­tokon. Ezt igazolja az is, hogy az utóbbi időben nagyüze­mekben és háztáji gazdasá­gokban egyaránt elszaporod­tak a fertőzött kukorica ete­betű Lassított egy teherautó. El­dobta a röpcédulát. Meg is állt a teherautó az út szélén. Karszalagos nyila sok ültek rajta, mindnyájan őt nézték. Kiugrott egy a sofőr mellől Megállt az árok túlsó partján, s az eldobott röpcédula félé biccentett. — Te gyerek! Magyar vagy, mi? Átvillant az agyán, hogy# most németnek is vallhatná# tésével kapcsolatos állategész- magát. Ha tudná, hogyan kell# ség ügyi panaszok. Fokozottá: németül mondani. f érzékenyek rá a tenyész-, a Dünnyögött rá valamit. ? vemhes, a növendék- és a szop<«*r»illatók. Gyakori tünet (Folytatjuk.) ' e kocákon az étvágytalanság, egalább két hétig végezzük! A legfertőzöttebb tételek vi- zont csak ipari célra hasz- ilhatók, vagy ha'akkal — setleg hízómarh.'.kl-a’ —etet- ■3tők. Felhívjuk a figyelmet irta, hogy a fiatal lenyeszál- -ttok részére gyártott takar­mányokhoz fertőzött csereter­ményt egyáltalán ne használ­janak fel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents