Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-12 / 9. szám
PÉLDAMUTATÓ MAGATARTÁSSAL E zt a magatartást nem vártam egy régi kommunistától — mondotta nemrég egy fiatal KISZ- tag, amikor egy idős párttag meglehetősen súlyos botlására derült fény. Ez a kijelentés lényeges dolgot tükröz. Mégpedig azt, hogy az emberekben már egész fiatalon kialakulnak bizonyos elvárások a társadalmi együttéléssel, magatartással kapcsolatban, általában is, a kommunistákkal szemben is. Az emberek tudatában, érzéseiben különböző emlékek, élmények, olvasmányok alapján a kommunistákról kialakul egy kép, amely sokféle, de általában magába foglalja a példamutató emberi magatartás követelményeit. A szervezeti szabályzat rögzíti, hogy a párt mit vár tagjaitól. Ez megszabja a kommunisták kötelességeit, a követelményeknek azt a többletét, ami a párthoz való tartozással jár. Senki nem köte- Lezihető arra, hogy párttag legyen, tehát olyan többletvállalására sem, amelynek teljesítésére képtelen lenne. Minden kommunista önként vállalkozik tehát erre a többletre. önként vállalja, hogy lesz ereje megfelelni azoknak a politikai, eszmei követelményeknek, erkölcsi normáknak, amelyek a párttagsággal járnak. E követelmények teljesítését — nevezzük lényegében — kommunista magatartásnak. A fogalom meglehetősen ösz- szetett, több irányú eszmei- pblitikai összetevőkkel, erkölcsi tényezőkkel, jellembeli tulajdonságokkal, a viselkedés különféle megnyilvánulásaival. A kommunistáknak mindezeken a területeken példát kell mutatnia — ezt várja el tőle a párt, de ezt várják a pártonkivüliek is. Példamutatás — talán egy kissé elkoptatott már a szó. Ámde ez semmiképpen sem jelentheti, hogy tartalmát tekintve is elkoptatott avagy időszerűtlen lenne. Mint a Központi Bizottság legutóbbi ülésének határozata is hangsúlyozza: »Mind a feladatok megoldása, mind a tómagkap- csolatok további megszilárdítása szempontjából elengedhetetlen feltétel, hogy a párt- szervezetek, párti'unkcioná- riusok, a párttagok legyenek eszmeileg szilárdak, erkölcsileg feddhetetlenek.. .*• A párt csak úgy képes tömegbefolyását megőrizni és tovább mélyíteni, ha a párt tagjai képesek jó példával elöljárni, s maguk is aszerint cselekednek, ahogyan szavaikban, hirdetik. A szavak és tették egységéről is szó van tehát itt. Hatástalan, sőt ellenérzést vált ki agitáció vagy propaganda, ha olyan személyektől származik, aki nem tartja be, amit hirdet. A jelenlegi helyzetben különösen fontos, hogy a gyakorlatban megmutatkozzon a kommunisták emberi tartása, szilárdsága. Nem árt, ha beszámoló taggyűléseken, illetve azok előkészítése során kellő figyelmet fordítanak annak hangsúlyozására is, hogy a kommunista kerüli a hivalkodást, a feltűnést, nem akar mindig a középpontban lenni; tiszteli dolgozótársait, nem dölyfös; figyel arra is, amit más mond, és semmiképpen sem gondolja, hogy mindent ő tud a legjobban. Hadd jegyezzük meg: aki túl sokat tart önmagáról, az rendszerint keveset ér a többiek — a közösség — szemében. Az említettek talán kis dolgoknak látszanak. Valójában mégsem azok. Szomorú példák vannak arra, hogy a hivalkodás, az üres külsőségek keresése — ez a kicsinynek látszó rossz tulajdonság — hová juttathat egyes embereket. Előfordult, hogy valaki azért sikkasztott, mert a szomszédok és ismerősök közül egyre többen tették szert autóra, hétvégi házra, és ő sem akart lemaradni... Az ilyesmi természetesen ritka. Az viszont gyakoribb, hogy nem lényeges dolgokban, jogszabályba nem ütköző, de mégsem tisztességes és becsületes módon egyesek elfogadnak apróbb-na- gyobb szívességeket, »kitalpalnak« egyet s mást, lekötelezetté válnak, s így egyre inkább »kéz kezet mos« alapon intézik az ügyeket. S miközben ily módon hajszolják az anyagi javakat, a külsőségeket, lemaradnak a tényleges emberi értékek gyarapodásában, a művelődésben, a közösség megbecsülésében, a családi élet értékeiben. Az autó, a ház, a nyaraló az mohert szolgálja, és nem fordítva. Eszköz, és nem cél! A cél a teljesebb, boldogabb, igazibb emberi élet. Nem mondjuk, hogy a kommunista nem tehet vagy ne tegyen szert az említett javak bármelyikére, csakhogy ez semmiképpen nem lehet élete legfőbb vagy egyetlen célja. E zzel függ össze a kommunista magatartás sok összetevőjének egyike, amely napjainkban igen lényeges. A kommunistának példát keß mutatnia abban, hogy alá tudja rendelni saját egyéni érdekeit a közösség érdekeinek; önnön vágyait, törekvéseit a közösség céljainak, saját elképzeléseit a közösség akaratának. Ez nem egyszerű és nem könnyű dolog, hiszen a mi társadalmunkban is eltérhet az egyén és a közösség közvetlen érdeke. Előfordulhat, hogy a közösség ügyének képviselőjét pillanatnyi hátrány éri. Hogy mást ne mondjunk: megtörténhet, hogy valaki bátran kiáll egy gazdasági vezető valamely intézkedésével szemben, s ennek következményeként egy ideig kevesebb prémiumot, jutalmat kap. A kommunistának mégis veSililia,írnia kall ezt a hátrányos körülmény ellenére, is ki kell állnia a közösség érdekében. Más kérdés, hogy ilyen esetekben a felsőíbb szervek kötelesek fellépni a bírálat megtorlása ellen, de ez még a legjobb esetben is időt igényel, s bizonyos átmeneti hátrányoktól nem óv meg. Ezzel összefüggésben azonban nem árt megemlíteni, hogy amíg a bátorság szép emberi tulajdonságát joggal várhatjuk el a kommunistáktól, az »igazság bajnoka« szerepkörben való tetszelgés nem éppen kommunista jellemvonás. Mert ilyen is van: előfordul, hogy egyes párttagok szüntelenül haroban állnak a vezetőkkel, minden csipcsup kérdésből »országos ügyet» csinálnak. Noha úgy gondolják, hogy ezzel a közösség hasznára vannak, valójában ártanak neki, mert magatartásukkal lehetetlenné teszik a nyugodt munkát. A kommunista nem lehet gyáva. Ki kell állnia, amikor szükséges, de csak olyan dolgokért, amelyek lényegesek, s amelyekért érdemes. A közösségi és egyéni érdek viszonyát napjainkban bonyolítja, hogy olykor ellentmondás lép fel a kisebb közösségek és a társadalom érdekei között. Ilyenkor a kommunistának föl kell ismernie, hogy a csoportérdek nem kerekedhet a társadalom érdeke fölé. Nem helyeselheti például — és nem is nézheti el szó nélkül —, hogy vállalta kevesebb vagy rosszabb minőségű anyagot hasmái főj az előírtnál, s így tesz szert tisztességtelen haszonra. Nem érthet egyet, ha egyes szövetkezetek vezetői nyerészkedésből kijátsszák a törvényt... Egyes vezetők ilyenkor ama hivatkoznak, hogy »nekem nem volt személyes hasznom belőle, a szövetkezetért tettem« ... A tagság egy része pedig azt mondja: »mit törődöm vele, hogyan jutottunk hozzá, az a lényeg, hogy több a pénz« ... Kommunista nem gondolkozhat ügy, nem helyeselheti, hogy a kisebb közösség a társadalom javára jusson meg nem érdemelt előnyhöz. Általában is elítélendő, de ha kommunistáról van szó. Még fokozottabban, ha ilyen esetben hallgat, lapít, s ezzel cinkossá válik, a társadalom megkárosításában. A kommunista mutasson példát, legyen tiszta és feddhetetlen! — Erre figyelmeztet ismételten a Központi Bizottság novemberi határozata. Kifejezésre juttatva azt az igazságot, hogy további előrehaladásunk egyik nagyon lényeges feltétele szocialista eszméink, erkölcsi normáimk következetes érvényesítése. Takács Györgyné dr. az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának alosztályvezetője. A bővülő fonoda A böhonyei Szabadság Tsz fo nodájában eddig hat lánccsev éző gép működött. Most két gépet állítottak be, hamarosan pedig még egyet kapnak. így az idén 50 százalékkal termelnek többet, mint tavaly, s 4326 tonna orsózott fonalat fognak szállítani a kaposvári textilműveknek. Számvetés a munkáról a feladatokról Interjú Székely Elemérrel, az észak-somogyi tsz-szövetség titkárává! A megyei pártbizottság legutóbbi ülésén határozatot hozott arról, hogy mezőgazdaságiunk továbbfejlődése érdekében döntően fontos feladat a termelőszövetkezeteik és állami gazdaságok vezetési színvonalának emelése, az üzem- és munkaszrervezés korsizerű- sítése. Az észak-somogyi tsz- szövetség — ahogy a tanácskozáson szólt is erről Székely Elemér szövetségi titkár — nem most kezd az ezzel kapcsolatban. rájuk váró feladat végrehajtásához. Ez a határozat — épp úgy, mint a TOT legutóbbi állásfoglalása — újább, további lendületet ad egy, már folyamatban levő fontos tevékenységnek. Miit tett eddig és mit tehet a termelőszövetkezetekre váró 1 fő feladjatok végrehajtásáért az érdekképviseleti szerv? — erről beszélgetett lapunk munkatársa Székely Elemérrel. — Ahogy a termelőszövetkezetek, a szövetség is elkészíti év végi számvetését. Nem ilyen jellegű összegezésre kérem, hanem arra, hogy a szövetség munkájában hogyan jelentkezik Pihenőidőben Ä ködöt vastag felhőréteg nyomja a mezőikre, falvakra. Nem jut messzire a hang sem; belefullad a dunmányi szürke közegbe. Gólya nélkül árválkodik a széltépázta fészek. Hallgatnak a házak, csak hátulról — a kerítéssel elválasztott udvar pirosasbama téglás épületéből — érkezik szelíd dobbantás zaja, vagy elnyújtott, inkább bágyadt, mint panaszos muuú. A pihenés, az erőgyűjtés ideje jött el. Nyújtóznak a cukorrépa szedésben görbült hátak, nyugalom párhuzamosában pihennek a lábak. Az újság hosszabb időre maradó vendég a kézben, mint nyáron vagy ősszel. Több idő jut egymásra, a beszélgetésre, a meghitt hallgatásra a konyha félhomályában. Legföljebb a kéz motoz, sárga kukoricaszemeket pergetve a vékába. Nem kel.1 már púpozni ezt sem: a hízó a kamrában — sonka, kolbász alakjában. A nagyobb jószág meg nem ad egész napra munkát. Pereg a szem, peregnek a percek. Csak a fáradtságérzet csomója oldozó- ddk nehezen. Nem volt barátságos év a tavalyi a föld művelőihez. S nehéz volt erősebbnek maradni az elemeknél. A küzdelemben néhol az ember maradt alul. Eső, jég, napfénytelen sivár natx>k — volt benne részük elég. Most hát pihennek a legtöbb helyen, ahol nincs téli foglalkoztatás. Végiggon- i ra írt. dőljék: mit hogyan végezték I Pihenőidő. Havat várnak a eL Azt is: mit hogyan kellett * 1 földek; a házak egykedvűen volna, S talán tettekké is vál- I eregetik a füstöt kéményeikből. nak ezek a gondolatok. Vagy okos javaslatokká a közgyűléseken, munka közbeni beszélgetésekkor. Kell ez a csend a házakban, így télvíz idején. Keli, hogy néha végiggondoljuk ... »Hiszen, ha a fiúk ott a műhely előtt nem folyatnának él annyi üzemanyagot! No és ha a tsz erdejének fáját helyben dolgoznánk fel? A kis agro- nómusnak is szóílmá kellene már, talán azt, hogy legyen több bizalma hozzánk! Talán, ha a csibenevetőben jobban szerveznék a munkáit... Nem ördöngösség az istálló ésszerűbb almazása sem.« Aztán — amikor már »kész a leltár« — egyszer csak ott vagyunk önmagunknál. »Vajon én megtettem-e mindent? S a legjobb tudásom szerint? Na, igen. A felkeléssel néha megkéstem. A munka nehezét volt úgy, hogy másnapra hagytam, pedig ha akkor be- végzem, másnap már jöhet az eső .. . Kár volt azért a napért is, amikor a féldecit megérezte az elnök, és leparancsolt a gépről. Ha megmondom a műhely főnöknek, hogy ott hátul, az ócskavasak között rozsdán egy jó alkatrész is, nem kellett volna a Dutrának napokig állni. Amikor kint járt az a kopasz arcú firkász, talán nem kellett volna cinkosan bólogatnom, amikor az agronómus mindent az időjárás számlájáJólesák a cákótűzhelyből dőlő meleg: szárnyakat kapnak a gondolatok. Hiszen a mi dolgunkról — a tsz-éről, a megyééről, az országérői — van szó. Mintha fiatalosabban, mozogna a kukoricát morzsoló kéz, mintha szaporább lenne az érverós. »Mert nem magunkért akarom ón ezeket, kisonokám. Nem lesz ebből nekem már semmi hasznom. Értetek, akik most még ott ül- j tök az iskolapadokban. Meg j azokért, akik a pólyáiban izeg- : nek-mozognak. Hogy nektek ! még könnyebb legyen!« A jövő épül gondolatokból ebben a néhány hétben. Ott bent az irodán, ahol mező- gazdasági mérnökök görnyednek táblázatok, számoszlopok fölé, s ott bent a házakban. Csönd van. De beszédes csönd ez. S gyümölcse akkor lesz, hia az irodán elképzélteknek hajtóanergiái lesznek a középületen kívül — a kétkezi dolgozók lakásaiban — kikris- tályosodntt gondolatok is. Aztán — olyan gyorsan! — eljön a tavasz is, amikor a valóraváltásnaik kell megkezdődnie. Kemény munkával, konok következtességgel, kedvezőtlen időjárással is dacolva. De addig Györki Laci bácsi Kisbabodon, Dobos Miklósné — Katica néni — Ba-laton- endréden, Fülöp Miska bátyám Taranyban, és akiket nem ismerek: gondolatokkal teli pihenést ezekben a na- j pokbam! Leskő László j a mezőgazdasággal kapcsolatos, legfontosabb gazdaságpolitikai célok valóra váltásának támogatása. Az üzem- és munka- szervezés- korszerűsítéséről 1371 decemberében hozott határozatot a Központi Bizottság. Tavaly mit tett ennek szellemében a szövetség? — Intézkedési tervet készítettünk még a múlt év tavaszán az ezzel kapcsolatos időszerű feladatokról — mondta Székely Elemér. — Ezt meg- vitatltiik elnökségi ülésen is, küldöttközgyűlésen is. Abból indultunk Iá, hogy termelőszövetkezeteinkben napjainkban kedvező feltételei vannak az üzem. és munkaszervezés javításának. Lényegesen változott a gazdálkodás szerkezete, kialakulóban vannak a szükségleteknek megfelelő géprendszerek, épülnek a szakosított állattenyésztési telepek, elkezdődött az ágazati koncentráció, s egyre nagyobb méreteket ölt a szakosodás. Ügy lehetne tömören jellemezni a helyzetet, hogy lezárult a gazdálkodás extenzív szakasza, és elkezdődött a sokkal bonyolultabb intenzív szakasz, mely nagyobb követelményeiket támaszt a vezetés iránt is. Hogy máit tettünk, arról nagyon röviden annyit: a múlt év májusában Tapsomy- ban tapasztalatcsere-tanácskozást tartottunk, hogy a különböző adottságú nagyüzemekben hogyan lehet tovább fejleszteni az üzemi szervezetet. E tanácskozás teljes anyagát, az üzemi modelleket, a javaslatokat azóta könyvalakban is megjelenítettük. Szövetségünk mindezt első lépésnek teüdmti, de olyannak, amelynek kezdeti eredményei már megmutatkoznak. Folyamatos és fontos munkánk ez továbbra is. Ezért határoztuk el decemberi küldöttgyűlésünkön, hogy 1973-ban, az üzem- és munkaszervezéssel, a vezetéssel kapcsolatos aktuális kérdésekről szakmai továbbképzést szervezünk. Tíz előadáson és konzultáción tanácskozunk a gazdálkodással szorosan összefüggő, a vezetés, szervezés színvonalait javító témákról. Célunk az, hogy a szervezési, a mozgalmi feladatok után most behatóbban foglalkozzunk az üzem- és munkaszervezés fejlesztésével. — Az üzemi szervezet nélkülözhetetlen »tartozéka« a számvitel. Annak idején lapunkban is hírt adtunk róla. bogy a szövetség e téren is kezdeményezett, s jelentős változás következett be; a tsz-ek több mint hatvan százaléka gépesítette ügyvitelét a múlt év második felében. A szövetség biztosítja a számviteli dolgozók továbbképzését, és lehetne még sorol- ] ni a támogatást. A korszerű üzemi szervezet kialkításának — beleértve a számvitelt is — j viszont objektív feltételei vannak. Hogyan alakult és alakul i Eszak-Somogyban koncentrálódása? az üzemek — Nem váltás, az optimálás jövedelemszmtest csak úgy lehet éLénni, ha adott a hatékony termelés összes feltéttele. Nagy tömegű termelés, hozamnövelés, önköltségosök- kenités nem képzelhető el a termelés koncentráltsága nélkül. Harminchat itsz gazdálkodik jelenleg szövetségünk területén, s az átlagos üzemnagyság csaknem 4600 hold. Csakhogy ez a mutató nagy szélsőségeket takar, mert van tízezer holdas szövetkezetünk is, meg olyan is, ahol az ösz- szes közös terület nem éri el az ötszáz holdat. Fontos feladatunk tehát a gazdaságilag megalapozott és indokolt területi koncentráció befejezései Ésszerű üzemnagyság nélkül ugyanis nem lehet gazdaságosan termeim, megfelelő szinten ellátni a növekvő feladatokat. A mi területünkön, véleményem szerint, ennék a követelménynek nem felel meg tsz-eink 30 százaléka. S ez a tény önmagában jelzi az ezzel kapcsolatos tennivalóink nagyságát. — A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése, a kormányprogram végrehajtása egész mezőgazda“ Ságunknak központi feladata« Milyen támogatást nyújt a sző«- vétség a tsz-eknek a nagy je= lentőségű munka ütemes, jó elvégzéséhez? — A közelmúltban megvizsgáltuk, hogy mit jelent területünkön a szarvasmarha-ágazat fejlesztésével kapcsolatos jövedetemszabályozás. Az üzemek többletbevételeit összevetettük a többletkiadásokkal, és azt az eredményt kaptuk, hogy az intézkedések együttes hatásaként szövetségünk területén 1973-ban 29 millió forint többletbevételhez jutnak a gazdaságok. Természetes, hogy ez nem arányosan és nem egyformán jelentkezik mindenütt. Az elemzések során kimutattuk, hogy hat szövetkezetünkben nem hoz jövedelemnövekedést a szarvas- marhaprogram, 17 szövetkezetben viszont mintegy félmillió a többletjövedelem, 13 szövetkezetben pedig várhatóan félmilliónál is több jövedelmet eredményez. Ügy vélem, önmagáért szól ez a vizsgálat, s egyértelműen megköveteli mind az üzemi vezetőktől, mind pedig tőlünk, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítsunk az ágazat fejlesztésére. Mint említettem: a mezőgazdaság intenzív fejlesztési szakasza az üzemekben bonyolult és újszerű feladatokat hoz magával. Szövetségünk 'pedig csak úgy tud megfelelni a követelményeknek, lia messzemenő segítséget nyújt, minden tekintetben, a nagyüzemeknek — fejezte be Székely Elemér. V. M.
