Somogyi Néplap, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-11 / 8. szám
A Béke-rilágtanács elnökségének üzenete Szótj et—francia csúcstalálkozó (folytatás az 1. oldalról.) a békéért küzdő népeknek. Elégedettségre azoo/ban nincs ok. A 20. szélességi foktól délre és Dél-Vietnam területén a bombázások fokozódnak, új fegyverek és amerikai katonai szakértők ezrei áramlanak Saigonba. A Béke-világtanács azokhoz fordul, akiknek tiltakozása arra kényszerítette az Egyesült Államok kormányát, hogy beszüntesse a 20. szélességi foktól északra . fekvő területek bombázását: cselekedjenek most is hasonló módon, s minden erejük latbavetésé- vel küzdjenek az október 20-i megállapodás aláírásáért. A Sóke-világtanáes követeli a bombázások és az észak-vietnami kikötők blokádjának teljes megszüntetését, a dél- vietnami börtönökben fogva tartott minden politikai fogoly szabadonbocsátását, ame- rika vietnamdzálási politikájának befejezését. Az USA politikája nemcsak a vietnami népnek okoz mérhetetlen szenvedést, veszélyezteti az utóbbi években a nemzetközi kapcsolatok terén elért eredményeket, a népek biztonságát és függetlenségét.« A Béke-világtanács üzenettel fordult a világ minden kormányához, kérve az államférfiakat, hogy használják fel minden befolyásukat a háború folytatásának megakadályozására, tegyék meg a lagZűrzavar, egyik késés a másik után — ez volt a helyzet tegnap délelőtt az angliai repülőtereken a vámtisztek, bevándorlási tisztviselők, a légiforgalom ellenőrzési tisztviselők és telexesek egynapos munfcalassító sztrájkja miatt. A negyedmillió közalkalmazottat tömörítő szakszervezetek és a vámosok szövetsége néhány órás, jelképes .sztrájkokra. munkahelyi gyűlésekre, tüntetésekre szólította fel tagjait tiltakozásul amiatt, hogy a január elsejei kollektív béremeléseket a kormány bérbe- fagyasztási politikája megakadályozza, s közben emelkednek az árak. Somogyi Néplap megfelelőbbnek tartott lépést, amellyel sürgetik az Egyesült Államokat a vietnami háború befejezésére, a bé/fce helyreállítására. — A rendkívüli elnökségi ülésen számos beszámoló hangzott eL azokról a szolidaritási akciókról, amelyekkel a világ békeszerető népei tiltakoznak az embertelen bombázások ellen. A Vietnamból érkezett delegációk megdöbbentő képet festették a bombázások okozta károkról, s azt is elmondották, hogy a sadgomi rezsim tömegesen bortönzi be az embereket. Egyes források szerint Dél-Vietnamban 300 ezer ember szenved börtönökben, s életüket most komoly veszély fenyegeti. Ezért úgy döntöttünk, hogy nyilatkozatban bélyegezzük meg a Dél- Vietnamiban folyó letartóztatásokat, s követeljük a jogtalanul fogva tartottak szaba- dc»n bocsátását. — Az ülés részvevői akció- programot fogadtak el az október 20-d megállapodás aláírásának gyorsítására. Az Egyesült Államokban küzdő — s kormányuk hivatalos politikájával bátram szembeforduló — békeharcosok javaslatára a BVT 1973. januárját vietnami akció-hónappá nyilvánította. A Béke-világtanács a Vietnami Demokratikus Köztársaságba delegációt küld, amely Romes Csandra főtitkár London Heathrow repülőterén a gyűléseket 11 óra után kezdték el. Az MTI tudósítójának a légügyi hatóságok azt mondották, hogy számítanak a külföldi járatok több órás késésére. A British Múzeum egy gyűlés miatt késve nyitott, sőt a, Downing Street 10., a miniszterelnöki hivatal keménykalapos alkalmazottai is elhagyták munkahelyüket, hogy aztán kollektív levelet adjanak át Heath miniszterelnök személyititkárának. Más minisztériumokban is hasonló megmozdulások szerveződtek. A kormány 90 napos bérbefagyasztása február végéig tart. A szakszervezeti főtanács, a TUC gazdasági bizottságát tegnap összehívták. Ülést tartott szerdán a bányász szakszervezet vezetősége is. A bányászok új kollektív j szerződést követelnek. vezetésével megismerkedik a bombázások okozta károkkal. A küldöttség tapasztalatairól azon a rendkívüli vietnami konferencián számol majd be, amelyet január 26—28 között tartanak Rómában a világ békeszerető népei. Gyűlések, felvonulások, tiltakozó megmozdulások lesznek világszerte, s ilyenekről kaptunk hírt az USA-ból is. Információink szerint az amerikai békeharcosok január 20- án, Nixon hivatalba iktatásának napján készülnek nagyobb akciókra. A szolidaritási megmozdulásokból mi magyarok, ahogyan eddig is, a jövőben is kivesszük részünket. Tegnap megnyílt Lusakában a zambiai parlament új ülésszaka. Kenneth Kaunda elnök éles szavakkal támadta a szomszédos Rhodesia hatóságait, amelyek egy nappal előbb lezárták a zambiai—rhodesiai határ minden közúti átkelőhelyét. Kaunda szerint »Zambia nem lehet a helyzet tétlen szemlélője«. Az ország amúgy is eleget szenved amiatt, hogy olyan szomszédja van, mint Rhodesia, amely az egyenlőtlenség, a tömeges kizsákmányolás hazája — jelentette ki Kaunda. Rhodesia amiatt vezette be ezeket a szankciókat, hogy a közelmúltban afrikai szabadságharcosok aknát robbantottak egy autó alatt, s a kocsiban ülők közül két dél-afrikai rendőr és egy rhodesiai katona meghalt. A szankciók hatását azonban erősen csökkenti a Példás ítéletet hozott az ukrajnai Voliny terület bírósága három hazaáruló háborús bű- rtös perében. A területi bíróság ötnapos nyílt tárgyaláson vizsgálta meg P. Sz. Koval- csuk, I. Z. Csajka és A. M. Ku- haruk ügyét. A vádlottak a Nagy Honvédő Háború idején önként a megszállók rendőrségének szolgálatába léptek, majd az ukrán burzsoá nacionalisták bandáihoz csatlakoztak, s közben szovjet állampolgárok elleni tömeges letartóztatásokban és tömegmészárlásokban vettek részt. A csoport tagjai háromszáz szovjet funkcionárius és háromezer zsidó nemzetiségű szovjet állampolgár kegyetlen legyilkolásában vettek részt, kiszolgáltatták a fasisztáknak a fogságukba esett szovjet katonákat, üldözték a szovjet hatalommal rokonszenvező, a partizánokat támogató személyeket. A vádlottak bűncselekményeik nagy részét egy Torcsin nevű ukrán faluban követték el. A háború utáni évtizedekig sikerült elkerülniük a megtorlást, de az ukrán államvédelmi hatóságok nemrégiben nyomukra jutottak és letartóztatták őket. A bírósági tárgyaláA libanoni haladó közvélemény felháborodással fogadta a Kínai Népköztársaság bejrúti nagykövetének, Sió Ming- nek azt a kijelentését, hogy »a Szovjetunió az Egyesült Államokkal kötött alku alapján támogatja Izraelt és támadásokra buzdítja az arab népek ellen«. Farid Dzsebran parlamenti képviselő, a libanoni haladó szocialista párt elnökhelyettese kijelentette, hogy a kínai nagykövet állítása nem felel meg a valóságnak. Az arab népek jól tudják, hogy a Szovjetunió barátjuk, és erről bőségesen meggyőződhettek az SNSZ-ben és a világszervezeten kívül egyaránt. Az An Nida című libanoni lap vezércikke megállapítja, A NATO vállalta a föbbletköltségct A TASZSZ hírügynökség szerdán jólértesült forrásokra hivatkozva közölte, hogy a NATO-tagállamok hajlandók eleget tenni a máltai kormány követeléseinek, és kifizetik annak a bérleti díjnak a 10 százalékát, amelyet Angliától kap a szigetország a katonai létesítmények használatáért. Az észak-atlanti tömb tagországait Máltának a Földközitenger térségében elfoglalt fontos stratégiai helyzete kényszerítette rá erre a döntésre. Anglia mindvégig elzárkózott a máltai kormány követeléseinek teljesítésétől, a többi NATO-tag azonban a jelek szerint kifizeti ezt a külön- bözetet London helyett. visszavonásig hozott intézkedés után néhány órával közölt módosítás, amely szerint a határon nem fordítják vissza Zambia Beirába tartó rézszállítmányait, az afrikai ország exportjának oroszlánrészét. Ez az engedmény arra vall, hogy a rhodesiai gazdaság problémákkal küzd: a zambiai rezet sokkal magasabb vasúti tarifáért szállítják át Rhodesián, mint a rhodesiai ásványi termékeket, s ezzel Zambia gyakorlatilag ártámogatásban részesíti a rhodesiai ásványok exportját. Ennek elvesztése azt jelentené, hogy a rhodesiai vasút deficitessé válna. A rhodesiai határvidékeken az utóbbi három héten fokozódott a gerillatevékenység. Rhodesia azt követelte Zambiától, hogy akadályozza meg a szabadságharcosok ottani szervezkedését. son, amelyet ugyanabban a Torcsin, faluban tartottak, bűnösségük teljes mértékben bebizonyosodott. A bíróság Ko- valcsukot és Csajkát golyó általi halálra ítélte, Kuharuk büntetése 15 évi szabadság- vesztés. Nixon elnök az amerikai külkereskedelemmel foglalkozó üzenetet intézett a, kongresszushoz. Az elnök üzenete áttekinti a tavalyi nemzetközi kereskedelmet és adatokat közöl az Egyesült Államoknak a tőkés országokkal, illetve a szocialista államokkal folytatott kereskedelméről. Az üzenet beismeri, hogy tavaly a tőkés világban tovább mélyült a valutaválság, s emiatt egyes országoknak számos intézkedést kellett hozni a valutaválság következményeinek korlátozására. »Ilyen körülmények között, illetve amiatt, hogy számottevő mértékben romlott az hogy a kínai diplomata »logi kája« bajosan győzhet me,; egyetlen józan gondolkodású arabot is. Amerikai kormánytisztviselők kedden közölték, hogy Husszein jordán király februárban hivatalos látogatás! tesz az Egyesült Államokban, nem sokkal Golda Meir március 1-én kezdődő látogatása előtt. A két látogatással összefüggésben Washingtonban feltételezik, hogy Nixon elnök és Minszkben a Belorusz Köztársaság fővárosában ma kerül sor a szovjet—francia csúcstalálkozóra. Amióta De Gaulle tábornok utóda, Pompidou elnök áll a francia állam élén, ez a harmadik ilyen megbeszélés a két ország vezetői között. Először Pompidou járt a Szovjetunióban 1970 októberében, majd csaknem pontosan egy esztendővel később Brezsnyev, az SZKP főtitkára látogatott Párizsba. Ekkor írták alá a két ország kapcsolatainak elveit meghatározó okmányt, amely új szakasz a két ország viszonyában. Azóta bebizonyosodott, hogy a két ország — társadalmi és politikai rendszerük eltérő volta ellenére is — bizonyos közös érdekeket felismerve, hatásos együttműködésre képes a nemzetközi kapcsolatok területén. Nem véletlen, hogy Brezsnyev a Szovjetunió ötvenedik évfordulóján elmondott beszámolójában Franciaországot említette elsőként a realista politikát folytató tőkés államok sorában. A realizmus elemei mindenekelőtt Franciaországra jellemzőek — mondotta —, »amelynek vezetői, De Gaulle tábornok, majd Pompidou elnök már néhány évvel ezelőtt határozottan hozzákezdtek a kölcsönösen előnyös együttműködéshez a Szovjetunióval és más szocialista államokkal«. De Gaulle határozott lépései óta sok minden történt Európában és a világon. S mint a valóságos politikában | mindig, ezeket az eseményeket a maguk sokszínű és el- ' lentmondásos mivoltában kell tudomásul venni. Az eseménysorozat e^pűk szála kétségkívül pozitív jellegű: azokról az európai eseményekről van szó, amelyek megerősítették az enyhülés irányzatát Európában, s amelyek elérhető közelségbe hozI Egyesült Államok helyzete a külső fizetések és valutakész- [ letek tekintetében, az Egyesült Államok rendkívüli gazdasági intézkedéseket jelentett be« — állapítja meg az elnöki üzenet. Ezeknek az intézkedéseknek a keretében, mint ismeretes, az Egyesült Államok 10 százalékos import-pótadót vetett ki az országba behozott külföldi árukra. Nixon elnök kongresszusi üzenetében ugyancsak beisme rí, hogy az Egyesült Állami >• lépései »sokkot okoztak Amerika kereskedelmi partnerei körében«, és ráadásul nem hozták meg a kívánt eredményt. A felsorolt alatok azt tanúsítják, hogy 1971-ben tovább romlott az Egyesült Államok helyzete a nezetközi piacokon. Az üzenet szerint tavaly »ja- •ultak a kerskede’m; kapcsola tok« az Egyesült Államok és a szocialista országok között. vezető diplomatái erőfeszítéseket kívánnak tenni a közel- keleti helyzet holtpontról való ^mozdítására. Mint mondották, Nixon elnök és Rogers külügyminiszter a közelmúltban több ízben kifejezte szándékát, hogy elsőbbséget biztosítson a közel-keleti problémakörnek. ták az európai biztonsági konferencia, majd egy kollektív biztonsági rendszer megteremtését. Ebben a folyamatban Franciaország egészében pozitív szerepet játszott és a biztonsági értekezlet ügyében álláspontja rendkívül közel áll ma is Moszkvához. A két ország nemzetközi együttműködését eredményesebbé teszi, hogy olyan kérdésekben, mint az amerikaiak vietnami agressziója és a közel-keleti válság megoldásának módozatai — Franciaország a Szovjetunióhoz hasonló nézeteket vall. Természetesen hamis illúziókat keltene, ha mindebből azt a következtetést vonnánk le, hogy a szovjet—francia viszonyban nincsenek komoly és mély elemzést igénylő problémák. Ez elvileg is lehetetlen a társalalmi rendszerből, valamint a politikai és katonai kötöttségekből fakadó különbségek miatt. Sőt, ezeken túlmenően vannak bizonyos »speciális« nézetkülönbségek is, amely még részben a gaulleista külpolitika negatív vonásaiban gyökereznek. Ilyen például Franciaország tartózkodása az atomcsend- és az atomsorompó-szerződéstől. Az egyetértés és különbözőség már említett területeinek realista értékelését francia földön az is nehezíti, hogy Franciaország belpolitikai- lag fontos és kényes időszakban él. Márciusban választások lesznek. Mégpedig olyan körülmények között, amelyeket egyfelől a gaulle- ista kormánypárt (UDR) erőinek viszonylagos gyengülése, másfelől a szocialista és kommunista párt között létrejött egységprogram és ezzel egy reális baloldali alternatíva megszületése jellemez. A bel- és külpolitika közötti kapcsolat természetesen nem tagadható. Még akkor sem, ha Franciaország az elnöki alkotmány keretei között él és a végrehajtó hatalom legfőbb letéteményesének, Pompidou elnöknek a pozícióján az eredmény (legalábbis jogilag) nem változtat. Jelenleg a legvalószínűbb az, hogy a baloldal várható előretörése miatt a kormánykoalícióba be kell vonni az úgynevezett »reformereket«, akik kifejezetten az atlanti irányzat (durvábban fogalmazva: az amerikai orientáció) hívei. A kétfordulós választási rendszer és a pillanatnyi oeztály erőviszonyok ma még legalább is kétségessé teszik, hogy a szocialistakommunista baloldali szövetség kormányképes többséghez jusson. A baloldal erőnövekedése azonban a kormányt így is dilemma elé állítja. Ha el akarja kerülni az »atlanti vonal« híveinek bevonását a hatalomba, akkor egyértelmű győzelmet kellene aratnia. Ez pedig feltételezi a baloldal ellen vívott egyoldalú, heves, sőt sokszor brutális és demagóg választási harcot. Igaz: Pompidou, mint a köztársaság elnöke, igyekszik kivonni magát e közvetlen politikai csatákból. A tények azonban így is je’zik, hogy o francia kültakoztatása bony ok . es lufi nomult harc kérdése. A leglényegesebb tényező azonban e kényes helyzetben is az, hogy a De Gaulle-idő- szakban kialakított külpolitikai vonal — bármilyen nagy is volt a tábornok személyi hatalma — végső soron kifejezte a francia uralkodóosztályok érdekeit is! Azok a tényezők (a dollár pénzügyi egyeduralma el’eni harc. a nagv amerikai ma: illa latok hatalomét v' ‘ el ének megakadályozása, a elet! kereskedelem« stb.) amelyek e politikát létrehozták: továbbra is érvényesek. A realitás tehát jól felfogott és józanul felismert érdekekben gyökerezik! Ezért remélhető és várható, hogy az új szovjet—francia csúcstalálkozó e realitás talaján megszilárdítja azt az együttműködést, amely az elmúlt néhány évben oly értékesen hozzájárult a nagy európai sorskérdések alkotó megoldásához, amely fontos záloga kontinensünk békéjének. Szadat és Kadhafi folytatta tárgyalásait A katonai Líbiába A hétfő óta hivatalos látogatáson Tripolitoan tartózkodó Szadat egyiptomi elnök a Kadhafi líbiai elnökkel kedden tartott több mint négy- “• órás megbeszélésen vendéglátójával áttekintette a közel- keleti helyzet legújabb fejleményeit, különös tekintettel a Szíria éllen hétfőn elkövetett agressziós támadásra. A két elnök a tanácskozásokba bevonta a líbiai forradalmi tanács tagjait, valamint egyiptomi katonai szakértőik csoportját, akik Szadat elnök hívására kedden érkeztek Tri- poliba Mubaraknak, a légierők főparancsnokának vezetésével. A keddi megbeszéléseken a két elnök megtárgyalt egy »stratégiai tervet az izraeli szakértőket rendelték agresszióval szembeni ellenállásra és a megszállt területek felszabadítására«. Szadat elnök kedden háromórás különmegbeszélést tartott Dzsallud líbiai miniszter- elnökkel is. Kadhafi és Szadat szerdán folytatta tárgyalásait Tripoli- ban. A tárgyalások napirendjén szerepel a két ország tervbe vett egyesítése és a Közel-Kelet legújabb fejleményei, különös tekintettel a Szíriái—izraeli fronton hétfőn lezajlott egésznapos tűzharcra. E téma jelentőségére utal a megbeszéléseken, hogy kedden. a líbiai fővárosba érkezett és részt vett a megbeszéléseken Hoszni Mubarak, az egyiptomi légierő főparancsnoka is. * * * A Szíria ellen végrehajtott izraeli támadássorozat minden eddiginél nagyobb nyomatékkai vetette fel az Arab Államszövetséghez tartozó Egyiptom, Szíria és Libanon katonai együttműködésének kérdését. Ez a téma méltán került első helyre Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök tripoli találkozójának napirendjén. Nem kétséges — mutatnak rá Kairóban —, hogy az Arab Államszövetségnek és az arab államok összességének válaszolnia kell -arra a szíriai felhívásra, amely az izraeli agresszió ellen vívott harc pánarabizálására szólította fel »az összes arab testvéreket-«. Szadat és Kadhafi azt a közösen kidolgozott stratégiai tervet szánja válaszul, amelyet rövidesen az Arab Államszövetség elnöki tanácsa, illetve az Arab Liga védelZűrzavar az angol repülőtereken mi tanácsa elé terjesztenek jóváhagyás végett. Ahmed Iszmail hadügyminiszter, a szövetségi fegyveres erők főparancsnoka, legutóbbi szíriai látogatása során a katonai együttműködés fejlesztéséről, mindenekelőtt a szíriai és az egyiptomi front ösz- szehangolásáról folytatott tárgyalásokat a damaszkuszi vezetőkkel. Mindazonáltal nem látszik valószínűnek, hogy belátható időn belül összehangolt katonai kezdeményezésre kerülne sor. Erre utal az is, hogy a Szadat és Kadhafi által kidolgozott átfogó arab stratégia szorosan összefügg bizonyos nemzetközi diplomáciai lépésekkel, elsősorban a nagyhatalmak közel- keleti magatartásának tanulmányozásával. Folytatódik a gerillatevékenység Lezárták Rhodesia határait Háborús bűnösöket ítéltek el Ukrajnában Libanon A kínai nagykövet „logikája66 Nixon üzenete a kongresszushoz Sekket eknzlak az Egyesi« T kereskedelmi partnereinek Hereien Husszein az Egyesült Államokba utazik
