Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-08 / 289. szám
ÖTVENÉVES A SZOVJETUNIÓ 55-r-/ „Nem szabad belefáradni’' Túl a Kaukázuson Amikor először kerestem föl Szabó Andrásné gyermekvédelmi felügyelőt a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben, éppen egy idősebb asszonnyal beszélgetett. — És a Marikával hogyan vannak? — Sehogy sem, aranyoskám. Egész héten egy szemet sem tanul. Mondom én neki, hogy tanuljon, aztán csak azt válaszolja, hogy fogjam be a szám. — Pedig őt is maga mentette meg az intézettől... — Nem hallgat rám. Nem ér. dekli, ha kidobják is az iskolából. Otthagyta a nővérét, otthagyta az apját, azután hozzám került. — Tehát nem tartja otthon Horváth néni? — Nem tudom, mit csináljak. Húsz gyereket neveltem föl, és ide jutottam. Ez nekem annyit nem segít, mint egy mákszem. Nézzen rám, hogy nézek ki, milyen szégyenben vagyok! — Nyugodjon meg, Horváth néni! — Nap mint nap gondok és panaszok. Az én feladatom, hogy segítsek. Eredm 'nyesen Bálázzák a papírt, darabolják a fémet A könnyebb szállítás végett bálázzák a papírt a Nyugat-dunántúli »MÉH« Nyersanyaghasznosító Vállalat kaposvári telepén. Naponta ötven-hatvan mázsányi papírhulladékot préselnek össze a dolgozók. A kohászatnak tisata fémekre van szüksége. A MÉH-telep azonban átvesz olyan fémeket, melyek más anyagokat is tartalmaznak. Ezeket egy műanyag korongos vágógépen darabolják fel, különválasztják a vasat vagy az alumíniumot, így a megtisztított fém egyenesen az olvasztóba mehet. Ezért a nyersanyagért többet kap a vállalat, mint a vegyesért. Fotó: Gyertyás László Segítsen a műsorkészítőknek! A Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpontja rendszeresen végez vizsgálatokat a rádió és a televízió műsorainak fogadtatásáról. Szeretnénk felkérni, hogy vegyen részt ön is ebben a munkában. A műsorokat készítő munkatársait számára ez a véleménynyilvánítás komoly segítséget jelent. A rendszeres értékelők között az év vígén jutalomiárgyakat, köztük televíziót, rádiót sorsolunk ki. Azoknak a 20 éven felüli rádióhallgatóknak, tv-nézőknek a jelentkezését várjuk, akik vállalják, hogy 1973 folyamán rendszeres véleményt nyilvánítanak a rádió- és tele- vizióműsorokról. Ha felkérésünknek szívesen tesz eleget, kérjük, hogy a jelentkezési lapot töltse ki, és 1 forintos bélyeggel ellátott borítékban vagy levelezőlapra ragasztva címünkre küldje el. Cím: Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 5. Postafiók 1. JELENTKEZÉS! LAP Név: ......................................................................................................._ Lakcím: ........................................................................................-......... F oglalkozás: .......................................................................................... É letkor: ....................................................................-.......................... L egmagasabb iskolai végzettsége: ....................:.............*......... V an-e otthonában rádiókészülék? ................................................ Van-e otthonában tv-készülék ? .....................-............................. s egíteni nagyon nehéz. Ötvenöt állami gondozott gyerekem van. ötvenöt gyerek — ötvenöt válságba jutott család. Valamennyien tizennégy évnél idősebbek, legtöbbjük ipari tanuló. Egy részük nevelőszülőnél van, a többiek albérletben. Szinte nem múlik el nap, hogy ne értesítenének: valamelyik elcsavargott, vagy éppen bukásra áll három tárgyból. Ilyenkor szaladgálok az osztályfőnökhöz, a nevelőszülőhöz, hogy közösen megelőzhessük a még súlyosabb kisiklást. Volt eset, hogy késő este kellett kimennem a cseri vendéglőbe az »ismerős rendbontók leszerelésére«. Vannak, akik azt mondják, ez vagy az a gyerek nevelhe- tetlen. Szerintem nincsenek »rossz« gyerekek, csak züllött, lelketlen szülők vannak. Tudom, hogy a gondjaimra bízott fiatalemberek csavargása, fegyelmezetlenkedése csak volt környezetük negatív utóhatása. Minden lehetőséget megragadok, hogy közel kerüljek gyermekeimhez, hogy megismerjem gondolataikat, elképzeléseidet, vágyaikat. Látnom kell, milyen módon válhatnak rendes és becsületes emberekké. Nézem Szabóné följegyzéseit: »Laci szülői értekezlete!« »Szombaton Pisti fegyelmi tárgyalása!« »Katinak cipő!« »Kedden családlátogatás Na- gyéknál.« »Holnap új tanszerek kiosztása!« »Látogatás a munkásszálláson!« így megy évek óta. — Nem lehet ebbe belefáradni? — Ebbe nem szabad belefáradni. Van, amikor elfáradok. Azután új nap és újra kezdem. Emberekkel foglalkozni, ehhez kell a legtöbb emberség és lelkiismeretesség. — És a saját családja? Képes-e összeegyeztetni az intézeti és az otthoni teendőket? — Sokszor nagyon nehéz, de megoldható, őszintén szólva tragikomikus is volna, hogy miközben félszáz állami gondozott gyerek problémáival foglalkozom, a saját gimnazista lányom lépne »rossz útra«. Bár megvallom, volt már eset, amikor nem tudtam elmenni a lányom szülői értekezletére ... de hát sokszor nagyobb szükségük van rám »védenceimnek«. — Látja-e munkája eredményét? Nyefcsigurbán vidám fickó derűs az arca. Vidám a szíve — olajmunkás hős — valahogy így hangzanak hevenyészett fordításban a dal Nyefcsigur- bánról, az olaj hősről. Ki írta, ki zenésítette meg — nem tartják számon. De azt, amiről szól, annál inkább. K. A. Abaszov — a dal hőse — ma is derűs, nyílt tekintetű. Pedig most négy és fél ezer ember munkája, gondja a vállán. Abaszov, az ötvenes évek olajhőse öt éve a Kaspi- tengeri Olajkutató Tröszt igazgatója. Nakicseván Narasz községből indult el Bakuba, hogy olajmunkás legyen. 1944-et írtak akkor, amikor a jó fizikumú, erős legényt fúrómunkásnak szerződtették. Négy év múltva már fúrómester, aztán a munkaterület vezetője lett. Időközben technikumot, egyetemet végzett, s 1959-ben az olajfúró vállalat igazgatójává nevezték ki. Tovább ívelt a pálya — 1967-ben a törszt igazgatója lett. Közben díjak, kitüntetések. Állami díj, Lenin- rend, becsületrend, képviselő a Legfelső Tanácsban, küldött pártkongresszusokon. — Miért lett olajmunkás? — kérdezem, s ő csodálkozva visszakérdez. — Hát van ennél szebb, romantikusabb, férfiasabb foglalkozás? Harcolná a tűzzel, vízzel, az elemekkel, legyőzni, szolgává tenni a természetet!? — Akkor, amikor én Bakuba jöttem a háború utolsó napjaiban, Azerbajdzsában újra kezdődött az élet. Nem voltak új olaj fúrások. S éppen, hogy elkezdődött a tengeri olajbányászat. Erős flotta nélkül, kézi munkával fúrtunk. Daruhajó nélkül csak a nyugodt öblökben, közel a parthoz, 3—6 méteres tengervíz alatti mélységekben dolgoztunk. Az ötvenes évek elején kezdődött a mélytengeri kutatás. — Miért kezdtek a tengerben kutatni? — Itt volt még szabad terület. S a tengeri olaj önköltsége csak egyharmada a szárazföldi olajnak. Ma Azerbajdzsán egész olajtermelésének 60 A dal hőse Bakul olajmező — a tengeren. munkahely is, ahol már hatezer méternél tartanak. A tröszt nemcsak kutatással, hanem fúrással, tengeri építkezéssel, fiémkonstrukciók gyártásával, berendezések fölszerelésével is foglalkozik. A tengerben fúróhelyeket, .olajszigeteket építenek. A parttól 20—40 kilométerre lévő szigetekre naponta járnak ki a múnikások. Egyfolytában 12 órát dolgoznak, utána 2 napig pihennek. A távoli, 100— 200 kilométer távolságban levő szigeteken öt napig tartózkodnak az olajmunkások. Ekkor mindennap 12 órát dolgoznak, a következő öt napon pihennek. Ezeken az olajszigeteken minden kényelemmel fölszerelt munkásszállás, üzlet, étterem, kultúrház, mozi, könyvtár, szolgáltatóházak várják az ott dolgozókat — Mi keE ahhoz, hogy valaki jó tengeri olajmunkás legyen? — Fizikumban semmi különleges. Alapos felkészültség és közösségi szellem. Ott nem lehet az egyéni teljesítményre figyelni. Mindig, mindenkinek a másik munkájával kell összhangban lennie. Nehéz feladat, de jól is keresnek. Azerbajdzsán azelőtt a szovjet olajtermelés nyolcvan százalékát adta. S noha azóta is állandóan növekszik a termelés — ma már a köztársaságban nem az olaj a vezető iparág. Előtérbe került a gépipar, az elektromosság, a vegyipar, egész várost építettek a szintetikus kaucsukgyártás céljaira: Szumgaitban több mint százezer ember él, dolgozik. — Nekünk persze most is legfontosabb az olaj. Nemcsak azért, mert hivatásunk, munkánk, de életünk, sorsunk is összeforrt az olajjal — véglegesen, elválaszthatatlanul. Kádár Márta (Folytatjuk.) — Igen. Ha nem volna eredmény, talán nem is tudnám naponta újrakezdeni. A múlt évben tizenegy ipari tanulóm végzett sikeresen. Munkahelyén is mind megállja a helyét, a már régebben kikerültek közül is sokan írnak. Legtöbbször csupa örömteli dolgot. Esküvőre hívnak, vagy éppen a jó munkájukért kapott jutalmat újságolják. Míg beszélgettünk, jó páran keresték Szabónét kisebb vagy nagyobb problémákkal, és ő »átszólt« és »felszólt« és intézkedett, és mondott néhány megnyugtató szót. Bíró Ferenc százalékát adja a tengeri olaj. — Most hogy kutatnak? — vallatom igazgatói minőségében Abaszovot, aki a munkáról láthatóan szívesen beszél. — A tröszt 14 kutatási területen dolgozik — az Apsero- ni-félszi.gettől a Kaspi-tenger keleti részéig lényegében az egész Kaspi-tengeren. Minden- *féle vízmélységben kutatnak 30-től 65 méterig. A parttól 40—100—150 kilóméternyire, kétszáz hajóból álló erős flottával. A tengerszint alatt átlag négyezer méterig fúrnak le az olajért. De van olyan Növényvédelmi tájékoztató A vegyszerek selejtezéséről A növényvédő szerek jelentős része szakszerű tárolás mellett két évig megőrzi hatásosságát. Az eredményes védekezés végett jó, ha a régebbi szerek hatásáról a gazdaság meggyőződik, s vizsgálat céljából kb. 1 kg-os mintát küld az OMMI növényvédőszer osztályának (Budapest, II., Keleti K. u. 24.). A vizsgálat eredményéből kitűnik, hogy a régebbi szerek mennyire hatásosak, esetleg a kiselejtezésük indokolt. Miben áll a lehetőség? Hetven leendő szakember az „életkezdés” küszöbén Már csak fél év, és a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola harmadéves hallgatói szemtől szembe találják magukat azokkal a gondokkal, amelyeket eddig hallomásból ismertek, vizsgáikon csak példaként említettek. Egyre gyakrabban foglalkoztatja őket a kérdés: merre, hogyan induljanak? Az intézet segít a döntésben. Lehetővé teszi, hogy hallgatói szerződést kössenek állami gazdaságokkal, termelőszövetkezetekkel. A hetvenfős évfo- Lyám felének már van ilyen szerződése. Nekik nem gond az elhelyezkedés, és, a havi hat- hétszáz forint ösztöndíj is nagyon sokat nyom a latba egy családjától távol élő diáknál. Egjt részük a szülőfaluba tér vissza, ott gyümölcsözteti tudását. A többiek pedig még várnak. Válogatnak a kínálkozó alkalmak között, keresik a legjobbat. Majdnem mindenki vidékre szeretne kerülni. A »miért«-re többnyire így válaszolnak: falun nagyobbak a lehetőségek, s viszonylag rövid idő alatt összejön a keresetből egy kocsi ára. Lakást a gazdaság ad. s termelőszövetkezetekbe kerül majd a hallgatók nagyobb része. Az oklevélen még úgyszólván nem is szárad meg a tinta, bőséges gyakorlati tapasztalatokkal még nem rendelkeznek a fiatalok, máris súlyos gondok gyűrűjébe kerülnek, s a megoldás nem mindig sikerül. ha szórakozni támad kedve az i Ilyenkor jönnek a csalódások. embernek, beül az autójába és oda megy, ahova akar . . . Vajon mindig ez az igazi lehetőség? És csak ebben kell látni a lehetőséget ? Szükség van a fiatal szakemberekre, de akadnak, akik nem gondolják meg, hogy a vállalt feladatot tudják-e teljesíteni. Az állattenyésztésben a munkaidő napi tíz óra, a feladat ellátása nagy felelősséggel jár. A főiskolán a gyakorlatok modern, korszerű üzemekben zajlanak, pedig nem mindig a mai követelményeknek megfelelőén gazdálkodó melyeknek következménye a munkahelyváltoztatás, esetleg nem a végzettségnek megfelelő munka vállalása. Talán ez az egyik oka annak, hogy jelenleg a mezőgazdaságban nincs elegendő szakember. A főiskola, amely szakmailag kitűnően képzett fiatalokat ad a népgazdaságnak, segíthet e probléma megoldásában, és köny- nyebbé tehetik a kezdő szakemberek munkáját a gazdaság meglevő, sok gyakorlattal és helyi ismerettel rendelkező idősebb szakvezetői is. D. T. A kiselejtezett növényvédőszereket a méregraktárban megjelölve, elkülönített helyen kell tárolni. A selejtes szerek megsemmisítését a Nitrokémiai Ipartelepek fűzfői gyártelepe végzi. Az ilyen igényüket a gazdaságok a fenti címre jelentsék be, és a gyár ütemezése szerint elszállíthatják a vegyszereket. (A Növényvédő Állomás selejtes növényvédőszerek gyűjtésével és tárolásával nem foglalkozik.) Az 1973. évi kukoricavetéseknek szánt területek vegyszeres gyomirtását decemberben is folytatni lehet, egészen a fagyok beálltáig. (A fagyos talajra nem szabad kiszórni' vegyszert, mert a beszívódás korlátozott, és a nagyobb mennyiségű csapadék lemossa a szert a kezelt területről.) A késő ősszel elvégzett vegyszerezéssel jelentősen csökken a tavaszi növényvédelmi munkacsúcs. Elsősorban a Hungazin DT és Nikezin DT használata javasolt; ezek vízoldékonysága gyenge, következésképpen a talajban nagyon stabilak. A sok téli csapadék kedvez a vegyszer oldódásának, tehát tavasszal biztosabb a hatas. Ismeretes, hogy a vegyszerezések hatását a kezelés utáni csapadék döntően befolyásolja, így a kijuttatott vegyszer a tél folyamán feloldódik. Javasolt dózis: Hungazin DT-ből, Nikezin DT-ből hektáronként 5—7,5 kg; Aktikonból 2,5—4 kg, 1 százalékos koncentrációban. A Hungazin típusú növényvédőszerekre vonatkozó legújabb korlátozásokat figyelembe kell venni, ha a szer hatását egy vegetációra kivágják leszűkíteni.
