Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-07 / 288. szám

A bírálat és az önbírálat szerepe a párt éleiében I * taník,ni ke|1 A mióta a kommunista párt fennáll, egyik leg­élesebb fegyvere a bí­rálat és az önbírálat. Lenin ar­ra tanított, "hogy a hibák fel­tárása, okaik tanulmányozása és kijavításuk útjainak megje­lölése az egyik legbiztosabb eszköz a kommunista párt so­rainak erősítésére, a munkás- osztály és a dolgozó nép helyes nevelésére." A bírálat és az önbírálat csait a marxista—leninista párt jellemző tulajdonsága. A bírálat különösen fontos a ha­talmon levő munkásosztály vezető pártjainál. A hatalom fokozza a felelősséget és ez nö­veli a bírálat szerepét is. Milyen legyen a bírálat? Röviden így lehetne rá felel­ni: legyen pártszerű! Erre azonban már részletesebb ma­gyarázatot kell adnunk, hogy mit is értsünk pártszerű bírá­laton. Amikor a bíráló kriti­zál, mindig a nép, az ország, a párt érdekeit tartsa szem előtt. Bírálata a szocializmus építését, a nép javát szolgál­ja. A pártszerű bírálat figye­lembe veszi az elért eredmé­nyeket, vagy a jó tulajdonsá­gokat, nem kelthet a szocializ­mus ügyével, a párt politiká­jával szemben kételyt, ingado­zást, bizalmatlanságot Másod­szor bátor, szókimondó legyen, ne kenje el a hibákat, ne ki­csinyítse le őket, ne csak nagy általánosságokban beszéljen róluk. Lehetőleg tárja fel okait. Legyen a bírálat minél konkrétabb. Ehhez természete­sen az kell, hogy ne mende­mondákra, kósza hírekre épít­sen, hanem személyes tapasz­talatokra épüljön. Legyen a bírálat tárgyilagos, ne vezesse a bírálót ellenszenv, személyes gyűlölet, sértődöttség vagy ér­vényesülési vágy. Igen fontos, hogy a bíráló megfelelő hangot használjon, természetesen nem a szenve­délyes beszéd ellen van kifo­gás, hanem a goromba, sértő hang ellen. Az sem jó, ha va­lakit megbírálunk, akkor mindjárt mentegejtük is ma­gunkat: "Én jót akarok, és nem ártani, hanem segíteni szeretnék. Remélem, nem fog megharagudni az elvtárs ..." és így tovább. A bírálatnak mindig segítő jellegűnek kell lennie, ezért a gorombaság vagy az üres udvariaskodás nem segít Harmadszor nemcsak joga, de kötelessége minden párt­tagnak személyre szólóan fel­tárni, ha a párt eszméjével, politikájával, munkastílusával ellentétes jelenségekkel talál­kozik. A pártszerű kritika óvja meg a pártot és az egyes kom­munistákat a súlyos, esetleg jóvátehetetlen hibák elköveté­sétől. A hiba egymagában azonban még nem ösztönöz bí­rálatra, hanem az, ha a dolgo­zók azt tapasztalhatják, hogy igényt tartanak véleményükre, komolyan veszik észrevételei­ket. Azt is tudjuk — és a ta­pasztalat is igazolja —, hogy nem könnyű dolog helyesen bírálni, bizonyos politikai ér­zék és képzettség is kell hozzá. Mégis hibás és ezért el kell vetni azt a szemléletet, amely a bírálat jogát valamilyen képzettséghez vagy egyéb föl­tételekhez köti. Nagyon sokat árt, ha a megbírált saját sze­mélyének megsértését, tekin­télyének lejáratását látja ab­ban, ha fogyatékosságait szó­vá teszik. Ilyen esettel talál­koztunk az egyik pártalapszer- vezetünkben. Amikor a párt­tagok szóvá tették a taggyűlé­sen a titkári beszámoló gyen­geségét, pontatlanságát, a tit­kár válasza: "Ti bíráltok en­gem, hiszen még a világon sem voltatok, amikor én már az életemet tettem erre az esz­mére." Ügy hiszem, könnyen megérthető, hogy a tagság nem a párthoz való hűségében, ál­dozatkészségében kételkedett hiszen nem is erről szólt, ha­nem a színvonalasabb, a tag­ságot kielégítő beszámolót hiá­nyolta. E lőfordul természetesen olyan eset is, amikor a parttagok helyesen bí­rálják társaikat, vezetőiket, de kevésbé aktívak, ha a saját hi­báik elismeréséről van szó, és erről kellene beszélni. Vannak, akik önelégültté, önmagukkal szemben igénytelenné váltak kihalt belőlük a mindig új és mindig jobb teljesítményre ösztönző nyugtalanság. Vannak olyan párttagjaink is, akik passzivitásukat azzal magya­rázzák, hogy náluk a bírálat falra hányt borsó, a valóság pedig az, hogy a kényelmesebb megoldást választják, a régről ismert "ne szólj szám, nem fáj Búcsúzó gyártmányok Kigördült az utolsó Ikarus— 55 típusú autóbusz az Ikarus Karosszéria és Járműgyár sze­relőcsarnokából: a gyár. befe­jezte ennek a népszerű, far­motoros távolsági autóbusztí­pusnak a gyártását. Az Ika­rus—55 típusú autóbuszt 1970- ben kezdte gyártani a székes- fehérvári járműipari nagy­üzem, és két év alatt 2697 da­rab került ki a szerelőcsar­nokból. A kocsik népszerűsé­gére jellemző, hogy 2183 Ika­rus—55-öt küldtek exportra. Az Ikarus székesfehérvári gyára különben a gyártmány­korszerűsítés érdekeben több régebbi autóbusz típus gyár­tását megszünteti. Még ebben az évben befejezik az Ikarus— 311-es távolsági autóbuszok gyártását. Jövőre, az év első felében, befejezik az Ika­rus—66 buszok gyártását is. A szerelőcsarnokban, a korszerű gépekkel, berendezésekkel fel­szerelt modem üzemben, 1973 második felétől már csak a panoráma-ablakos, Rába MAN motoros, dobozalakú, IK—255 típusú autóbuszok készülnek. fejem" közmondásból merítik életelvüket. Olykor találkozunk látszatra nagyon "bátor" bírálattal, ami esetleg sértődöttségből vagy a párt vonalától való elhajlásból fakad. A párt nem engedheti meg, hogy a hibák elleni harc ürügyén némelyek jobbról vagy balról támadják a pártot. Ezért a bírálatot sem szabad kritikátlanul elfogadni. Lehet, sőt kell vitatkozni, de nyütan. becsületesen, őszinte szándék­kal. Ezért érveljünk, bizonyít­sunk akkor, ha valamivel nem értünk egyet, ha nem lehet valamit helyes bírálatként el­fogadni, győzzük meg a bírá­lót helytelen álláspontjáról. Nem mindegy az sem, hogy a kritika hol hangzik el. Nem volna szabad olyan kényes kérdésnek lennie, melyet a pártszervezet előtt taggyűlésen ne lehetne őszintén feltárni. De ugyanezt elmondani privát tár. saságban vagy nyilvános he­lyen, a jól értesült szerepében tetszelegve, már pártszerűtlen és megengedhetetlen. E kérdésen belül az önbirá- latról is kell szólni. A bírálat, önbírálat voltaképpen ugyan­annak a jelenségnek a két ol­dala. A kettő egymástól elvá­laszthatatlan, szerves kapcso­latban van. Lenin tanítja: »A bírálat, önbírálat a párt önne­velésének eszköze, nem öncél, a párt érdekeinek van aláren­delve — a párt egységét, tisz­taságát, vezető szerepének ér­vényesülését van hivatva szol­gálni.« Éppen ezért az a kommunis­ta, aki a pártszervezetet vagy a pártot bírálja, ezzel — még ha kimondatlanul is — egy kicsit a saját maga munkáját is bírálja. Hiszen ha a párt- szervezet hibát követ el, akkor ebben ő is részes, hacsak nem egy személyhez fűződik a hi­ba. Bár lehet, hogy csak any- nyiban, hogy nem vette észre, vagy nem tette szóvá az ész­lelt hibát. A z önkritika nem állhat annyiból, hogy elismé­teljük a rólunk mondott bírálatot, elismerjük annak jo­gosságát. Az önkritika is le­gyen alapos, mélyreható, mondjuk meg azt is, hogyan javítjuk ki az elkövetett hibá­kat. Napjainkban sokszor ta­lálkozunk olyan ' jelenséggel, hogy az önbírálat helyett kezd elharapózni »a kimagyarázko- dás", amikor a hibákat az úgy­nevezett objektív okokra, ne­hézségekre hivatkozva igyek­szenek eltussolni. A helyzet reális megítélését nehezíti, hogy valóban vannak objektív nehézségek is, ezek azonban nem menthetik az emberi hi­bákat. Sokszor tapasztaljuk, hogy a megbírált elérzékenyül- ve megköszöni a figyelmezte­tést, hogy az elkövetett hibák­ra felhívják a figyelmét, s hogy ez milyen jólesett neki. Ügy hiszem, az önbírálat őszintesé­gében is lehet kételkedni, mert senki sem lelkesedik, ha a hi­báit a kollektíva előtt a fejére olvassák. Ilyenkor szokott elő­fordulni, hogy a hálálkodás után minden marad a régiben, vagy elkezdődik a "kutatás", miért akarnak engem "kinyír­ni", mikor és hol tud majd visszavágni, és ha megvan hozzá a lehetőség, nem is so­káig kell várnia a bírálónak, hogy visszavágjanak a yélt sé­relemért. A bírálat elfojtása súlyos pártszerütlenség. A X. párt- kongresszus is felhívta a párt­ós állami szervek figyelmét, hogy olyan légkört kell kiala- j kítani, amelyben mindenki nyíltan, becsületesen elmond­hatja véleményét anélkül, hogy tartani kellene a legki­sebb megtorlástól is. Párt- szervezeteinknek nem szabad eltűrniük a bírálat "csendes el­fojtását" sem. Akkor és ott fordul elő ilyen, ahol a bírá­latot elfogadják, de semmit sem változtatnak az addig ki­alakult módszeren. Még ma is előfordul a kriti­ka nyüt megtorlása. Az ilyen eseteket fölfedve felsőbb párt­szerveink személyre való te­kintet nélkül felelősségre von­ják az illetőt. Sokkal nehezebb felismerni a burkolt megtor­lást, és ezért veszélyesebb is. De azért is, mert nem mindig azonnal, közvetlenül és bizo­nyíthatóan jelentkezik. Csak. kimarad a fizetésemelésből, a jutalmazásból, az előléptetés­ből az, aki ekkor vagy akkor bírálni merészelt. Nehéz elle­ne a harc azért is, mert a bí­rálóra is össze lehet szedni annyi elmarasztaló dolgot — főleg, ha akarnak is —, ami kizáró ok lehet a jutalmazá­soknál és más esetekben. Sze­rencsére a párttagok a legtöbb helyen élénken reagálnak, ha valaki hátrányos helyzetbe kerül azért, mert bírálni me­részelt. Az is igaz, hogy egyes helyeken szó nélkül tudomásul veszik a megtorlást, a bíráló üldözését, kálváriáját, s olyan következtetést vonnak le a dől. gokból, hogy "jobb a békes­ség", pedig ez az álláspont a kommunisták elveivel ellenté­tes és összeegyeztethetetlen. A pártszervezeteknek még sokat kell tenniük a hatékony bírá­lat és önbírálat széles körű fejlesztéséért, hogy idejében megelőzzék, csírájában elfojt­sák a hibákat, és ne engedjék meg, hogy a hibák egészségte­len jelenségekké mérgesedje­nek, amelyek gyengítik a párt­ós az állami szervezetek tevé­kenységének hatékonyságát. P ártunk vallotta és vall­ja, hogy az építő bírá­lat, az önkritika a párt­élet lenini alapelveinek, a de­mokratikus centralizmusnak ?gyik legfontosabb része. A bírálat és önbírálat föltétele egész fejlődésünknek, a párt további erősödésének. Bódis István — Körülbelül hány embert ismer a járásból? Meglepődik, aztán gyorsan "fejszámol". — A párt- és KlSZ-vezető- ket, a tanácsi dolgozókat, a pedagógusokat és nagyon sok fiatalt. Legtöbbjüket még út­törő korából, abból az időből, amikor úttörőtitkár voltam a járásban. Ha mindent össze­vetek, ez a szám biztosan meg­haladja a kétezret. Bár azt, hogy egy KISZ-ve- zetőnek mennyire van jó kap­csolata a fiatalokkal, nem az bizonyítja, hogy személy sze­rint hányat ismer — mégis abból, amit elmondott, sok mindenre lehet következtetni. A járás legkisebb falujában is személyes ismerősként üdvöz- lik. Ha Kaposváron járnak (márpedig gyakran járnak a megyeszékhelyen, hiszen több­ségük itt dolgozik), fölkeresik és nemcsak KISZ "ügyben". Elmondják azt, hogy mi van a munkahelyen, miben kémek segítséget Akad olyan is, aki családi ügyben kéri a taná­csát. Arra is volt példa, hogy valamelyik fiú édesanyja ke­reste föl: beszéljenek a "gye­rekről". Gelencsér Istvánhoz, a KISZ kaposvári járási bizottságának titkárához szívesen jönnek, bíznak benne. Érzi ezt — biz­tosan. Csak nem szívesen be­szél róla. — A barcsi járásban, Víz­váron születtem.. Édesanyám egyedül nevelt, taníttatott, és bár később tanáraimtól, az is­kolától sokat kaptam, ő. az, akitől a legtöbbet. Mindig is szívesen jártam az úttörőbe, még Vízváron. Aztán jött ' a csurgói gimnázium, "régi diák- hagyományaival és KlSZ-éle- téveL Szerettem Csurgót, a diákéletet. Engem Pécsre, a pedagógiai főiskolára is KISZ- ajánlással vettek föl. Ott négv Ívig voltam- alapszervezet’ KISZ-titkár. Még a házassá­gomhoz is köze van az ifjúsá­gi munkának. A feleségemet is a KISZ-ben ismertem meg ... A főiskola elvégzése után Toponárra kerültem. Voll: ugyan más lehetőség is, az egyik középiskolai, de azt item fogadtam el, mert mindig tíz és tizennégy év közti gyere­keket szerettem volna taníta­ni. Nagyon szívesen emlék­szem vissza a toponárd, tan­testületre. Amit az ember meg­tanult elméletben, azt ők egé­szítették lei sok hasznos ta­náccsal. Az ottani munka most is mérce, és sok mindent eh­hez viszonyítok. Két évig taní­tottam magyart, történelmet, aztán járási úttörőtitkár let­tem Az az igazság, hogy so­kat gondolkodtam azon, elfo- gadjam-e. Nagyon szerettem tanítani, nyolcadikos osztá­lyom volt. A diákoknak — éreztem — szükségük van rám, nehéz volt megválni tő­lük. Két évig dolgoztam úttö­rőtitkárként, 1970 óta vagyok járási KISZ-titkár. (November 7-én kapott KISZ Érdemérmet — ezt "kifelejti".) Harminc éves. Ennyi élete története — tőmondatokban. Amikor nem magáról, ha­nem azokról a fiatalokról be­szél, akikkel együtt dolgozik, sokkal bőbeszédűbb lesz. Pon­tosan tudja, hogy melyik köz­ségben mire készülnek a fia­talok, hol építenek pinceklu­bot, miért nehéz összefogni azokat, akik a város közelé­ben élnek. Szívesen beszél a falusi pe­dagógusok munkájáról. — Nagyon sokat segítenek nekünk — mondja. — Az út­törőcsapatok vezetése mellett nagyon sokan dolgoznak a KISZ-szervezetekben is. Leg­többször nem közvetlenül irá­nyítanak, csak ott vannak a gyerekek mögött És ilyen he­lyen van is eredmény. Nagyon Örülök annak, hogy egyre töb­ben kapcsolódnak be az ifjú­sági mozgalomba. És nemcsak azért, mert én is pedagógus vagyok... Pedagógus. Ez látszik a munkáján, azon, ahogy köze­ledik a fiatalokhoz, ahogy kez­dettől megtalálta velük a han­got. — Ha egyszer megválik; az ifjúsági mpzgalomtol, és átad­ja helyét másnak, mit tart legfon tos bbnak, amit örökül utódjára hagy? — Maradjon az, aki volt, mielőtt ide került, de igyekez­zen minnél többét látni. A má­sik, amit nagyon fontosnak tartok, hogy minden munka­társában azt ^ az embert lássa, akinek önálló gondolatai van­nak. A falusi KISZ-vezetőket oedig úgy segítse, hogy azok minél többet valósíthassanak meg a saját ötleteikből. Simon Márta Két tsz tervei Fejlesztik a szarvasmarha-ágazatot Percenként 16000 köbméter friss levegő Az Óbudai Gépipari Szövetkezet marcali telepén új típusú ventillátorok gyártását kezdtek meg. Ez percenként 16 000 köbméter levegőt cserél. Ötszáz darab szovjet exportra készül. ÖRVENDETESEN megsza- I porodott azoknak a termelő- j szövetkezeteknek a száma, ] melyek komolyan vették a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztését célzó kormányprog­ramot, és ebből részt is vállal­nak. Saját érdekeik diktálják ezt. A hajmásá Üj Mechanizmus Termelőszövetkezet a dombos zselici tájon gazdálkodik. A szarvasmarha-ágazat egyik sa­rokköve gazdálkodásának. Var­ga József né főkönyvelő el­mondta, hogy a tsz távlati fej­lesztési tervet készített a Ka­posvári Mezőgazdasági Főis­kola alkotócsoportjával. A terv 1980-ig ütemezi a tennivaló­kat Ez a szövetkezet már a pro gram közzététele előtt nagy gondot fordított erre az ága­zatra. Saját pénzügyi forrás- s bál güm ükórmen tes állományt vásároltak. Százkilenc elöhasi üsző került akkor ide. Szabad és kötött tartású ál­latokat nevelnek. A jövőben í elsősorban a kötetlen tartás feltételeit szeretnék bővíteni. Ezen a téren beruházás is lesz: könnyűszerkezetes ele­mekből összeállítható épüle­tek. S gépesíteni is kell majd. A vetésszerkezet ugyanis vál­tozik, a termesztett növények­kel az állattenyésztés igényeit elégítik ki elsősorban Már a jövő év végére ■'.’ár­iák a jobb eredményéket A rákxi Üj Élet Termelőszö­vetkezetben az idén új szako­sított szarvasmarhatelep épí­tését fejezték be. Horváth La­jos főállattenyésztővel beszél­gettünk, aki elmondta, hogy a sertéstenyésztést az év végén felszámolják, hogy annál ered­ményesebb lehessen munkájuk az új telepen. A 338 férőhelyes tehénis­tálló, melynek építése nemré­giben fejeződött be, kiegészí­tője a két — egyenként száz­harminc állatot befogadó — j épületnek, valamint a száz­húsz borjú elhelyezésére alkal­mas istállónak és a tej háznak. A telepen dolgozókra is gon­doltak. Szociális helyiségeket építettek. Munka után itt zu­hanyozhatnak, fürödhetnek a gondozók. Horváth Lajos azt is el­mondta, hogy a szakosított telepen harminc embert fog­lalkoztatnak; közülük hét a szakmunkás. A jövő tanévre három dolgozót szeretnének ; szakmunkásképzőre beíratni. AZ ÉPÜLETEK férőhely­számának nyolcvan százalékát kellett az idei év végére bete­lepíteni. Ezt a feltételt telje­sítették. Jövőre már nera lesz üres férőhely, 1973-ra ütemez­ték ugyanis a száz százalék elérését. A telep maga tizen- í kétmillió forintba került. Het­venszázalékos állami támoga­tást kaptak a megépítéséhez í Négy év alatt valósult meg. Az építő a hatéi TÖVAL volt. A terveket a kaposvári MEZÖ- BER készítette. Milyen gondokat ad egy ilyen új létesítmény? Meg kell oldani még azt, hogy gé­pi úton kerüljön be az istál­lókba a takarmány. Olyan traktort, pótkocsit kell szer­kesztenie, alakítania a tsz mű­szaki gárdájának, mely — a helyi körülmények figyelem­bevételével — erre a feladat­ra alkalmas. A lengőlapátos trágyakihúzó is gondot oko­zott. Szakadt a lánca, törtek a lapátjai. Itt is új megoldá­son kell töprengeniük. NAGY ANYAGI áldozat volt ez a telep a tsz részéről. Azt remélik, hogy az új ösz­tönzők majd korábban teszik nyereségessé ezt az ágazatot, így korábban hoz hasznot az itteni szarvasanarha-tenyész- tés és -tartás. Már új tervek is születtek Rákéiban. 'Kétszáz férőhelyes, kötetlen tartást szolgáló hizómarha-istáUót építenek. Ennek elemeit már megvásárolták, a jövő ta­vasszal állítják össze. A növénytermesztés itt is a állattenyésztés céljait szolgál­ja majd. Somogyi Néplapl 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents