Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-06 / 287. szám

jövőre még több brigád küzd a címért

A napló nagy, keménytáblás füzet. Mire megtelik, igazi kis közösség lesz ez a tizennégy ember. A jelen krónikája ez a napló. A jelené, mert nemrégiben kezdték el ínji. A jelené, Szép este mert egy jellegzetesen mai jelenség, a brígádmozgalom egészéhez tartozik. Miről árulkodik?

Elsősorban egy elhatározásról. A brigádalakítás tényé- ről. A »szürke« szavak nem sokat mondanak. Ök pedig nem akarják kiszínezni azt, ami akkor történt. Hiszen nem

volt abban semmi látványos. S ahogy megelevenednek előttem a sorok; látom, amint este — kicsípve magukat — a Déryné Színház előadására indulnak.

volt, mintha közelebb kerültek volna egymáshoz. Látom őket, ahogy fásítják, rendezik a telep eddig egyhangú képet mutató udvarát. Látom, ahogy az óvodában szorgoskodnak, javítgatva a kicsinyek játékait, bútorait.

ök tizennégyen. Németh János, Szobonya Andrásné, Bla- hó Mária, Bukovics Jolán, Gulyás János, Mile Sándomé,

Mayer Jánosné, Kiss Jánosné,

Takács Istvánná, Kovács Istvánná, Kucska Ottó, Szabó Kálmánná, Lacza Jánosné és idősebb Németh János, a bala- |úgy gondoltuk itt a többiekkel:

Németh János.

Takács Istvánná.

tonszabadi November 7. Termelőszövetkezet tagjai.

— Nem gördített senki akadályt a brigádalakítás elé — emlékszik vissza özvegy Takács Istvánná. — Mert aki egyszer erre a telepre kerül, az innen el nem kívánkozik. En magam 1959 óta vagyok baromfitenyésztő. Az iskolái 1964-ben végeztem el. Aztán

Alkotni

esak dobszó nélkül lehet

Mennyi készülődés, barátom. Sorolod azok nevét, akik már elmentek ebből a városból. Követni készülsz őket. Nem beszéllek le. De azért hallgass meg.

Azt mondod: alkotó ember vagy. S ez a város nem alkalmas légkörű hely erre. Azt is mondod: a sodrásban kell élni. Nem tudom, mit értesz sodráson. Azt hiszem, nem ugyanazt, amit én, Te az alkotásaik révén híressé vált embereket érted ez alatt, úgy vettem ki szavaidból. Csakugyan nem túl sok ilyen »nyüzsög« ebben a városban. De hadd kérdezzem meg: miféle előrejutást hoz neked az, ha majd velük együtt leszel egy »kávéházi

li. Mert beszélni, értetlenségből füstölögni lehet. De — biztos, hogy olyan visszhang nélküli itt minden? Ki kellene próbálni. Néhány elvtársnak pozitív élményei vannak erről. Alkotni csakugyan. Aztán lemérni: milyen hatást váltott ki a mű az emberekből ebben a városban. Miért vagy benne bizonyos, hogy elutasítás lesz az? Sajnos, felcserélted a sorrendet. Imi, festeni, mintázni, zenét szerezni kell először — ez az elsődleges. A mű megszületése a döntő. A fogadtatásról ráérsz később elmélkedni. Ha már túl vagy azon a nagy munkán. Amikor már leesett a szívedről az a na- szöglaten« ? De erről majd ké- gyQn nehéz valami. Hidd el,

sőbb. És ne hidd azt, hogy ez zel azt akarom mondani, nem lenne jó, ha itt is többen lennének ezekből.

akkor már egyáltalán nem látod olyan kilátástalannak a helyzeted. Ha nem azon töpa munkánkat szeretjük, miért ne próbálnánk meg a hármas jelszó szellemében szervezni az életünket, az egymáshoz való viszonyunkat. Pedig adódhatna itt ok koccanásra, civa- kodásra. A takarmány elosztásán, a tisztaságon, üvegtörésen. De jobbnak látjuk ezeket csendben rendezni. Mióta a szocialista címért küzdünk, valahogy mintha mindenki jobban igyekezne.

Németh János brigádvezetővel a telep egyik épületének parányi irodájában beszélgetünk. Az asztalon könyv, Dalos Sándor műve.

— Kocsmázó ember nem volt közöttünk. Marakodó sem. Tanulásra könnyen adják a fejüket. így nem is volt nehéz a vállalkozás. Jómagam Tabon végeztem mezőgazdasági gépszerelőnek kiképző iskolát. Huszonnégy éves vagyok. Karbantartók hárman dolgozunk itt, mindannyian brigádtagok Falubeliek vagyunk mind a tizennégyen, ismerjük egymást. Már szervezzük az utánpótlást is. Vari néhány tanulólány, aki a gondozói szakmában szerez képesítést.

Szipli Endre, a telep vezetője így vélekedik a brigádról:

— Nagyon sokat lendítenek itt a dolgokon. Vállalásaik között olyanok szerepelnek, mint

az anyagtakarékosság, a fölösleges kiadások elkerülése, a munka legjobb minőségű elvégzése, a takarmánygazdálkodás javítása, a technológia lelkiismeretes betartása. De előttem csaknem ilyen nagy jelentősége van annak, hogy a maguk munkáját is megkönnyítik, emberibbé teszik itt a baromfitelepen. A szociális helyiséget rendbe hozták, a fürdő is üzemel. Az én feladatom, hogy összekötő láncszem legyek köztük és a vezetőség között. Április 28-a óta — akkor alakult meg a brigád — olajozottabban mennek itt a dolgok. De mondok egy példát, hogyan alakulhatnak az emberi viszonylatok is. Jakab Kati elelinte nehezen tudott beilleszkedni a közösségbe. Mi. óta brigádtag-jelölt, már neki sincs gondja ezzel.

Vajon csak ez az egy brigád él, dolgozik, tanul ebben a szellemben Balatonszabadi- ban? Francz Gyula, a verseny- bizottság elnöke ezt mondja:

— Szerencsére nem. Négy brigádunk van. Hét kom.báj- nos, azután a Dutra brigád hat tagja, tizenhat szárítóüzemi dolgozó is a címért küzd. Mit mondjak róluk? Azt legelőször, hogy a kombájnosok és a traktorosok nem néztek sem vasárnapot, sem búcsút. Dolgoztak S most a szárítóüzem tagSzipli Endre.

jainak is kétszeres erővel kell dolgozniuk. Már bánjuk, hogy tavaly egy kicsit elhanyagoltuk a brigádmozgalmat. Óriási energiatartalékok rejlenek benne. Jövőre minden szakágban szervezünk Nyolc-kilenc brigád fog a címért küzdeni. Van ehhez megfelelő számú emberünk, akire támaszkodni lehet

L. L.

............. . . ii... )

T

ermelők

termeltetők

Sodrás. Látod, én egészen mást értek ez alatt a szó alatt. Megvallom neked, volt idő, amikor én is úgy értelmeztem, ahogy te. Amikor ilyen reményekkel telt tarisznyával érkeztem ebbe a városba. Mondom: akkor még azt hittem, hogy az a sodrás. Az időtlen — bocsáss meg — »locsogás«. Ma már úgy gondolom: a sodrás a munka. A te munkád, az én munkám, a lakatos munkája, a traktorosé, a rakodómunkásé. Igen, aki a másik munkáját meg akarja ismerni, s ezért tesz is: az már sodrásban él. Mert ez kamatozik az -alkotó ember« munkájában is. De mondd csak, egy esztergályos szerinted nem »alkotó ember«?

De vegyük csak abban az értelemben az »alkotó embert«, ahogy te gondolod. A festőket, írókat, valamennyi tudományágban elmélyedő- ket. Ismerek közülük olyanokat, akik itt is jelentősét tudtak alkotni. És ismerek olyanokat is, akik »ott« sem. Nem a lakóhelyen múlik az.

És nem is azon, hogy hárman, tizen vagy harmincán 'tudtok összefutni egy kis »szellemi izgalomra«. Mert a kontroll jó dolog, ezt elismerem. Csa'k legyen mit megtárgyalni, legyen mit elemezni. Beszélni pedig csak alkotásokról érdemes.

Ez most egy kicsit kemény volt Ugye? De nem oven alurengsz először, hogy a munka, melynek nekivágsz, melyik folyóiratnál kelne el, mglyik zsűri előtt állná meg a helyét.

Mert minden igazi nagy mű csöndben született. Nem harsonák fülsiketítő zenéje, nem dobszóló, nem szájtépés közben. Az alkotáshoz csönd kell. És — egyedüllét. Ebben a kedves délszaki városban minden adott a komoly munkához, hidd el. És azt is, ha látják azok a komoly munkát, akikre most panaszkodsz, igazi fórumot is teremtenek. De ehhez az kell, hogy égj, ne csak füstölögj.

Nemrégiben beszélgettem valakivel, aki néhány évvel ezelőtt ugyanilyen gondolatokkal hagyta el ezt a várost, mint most te készülsz. Tíz- percnyi beszélgetés után elárulta, hogy ott még inkább egyedül érzi magát. Nem mindig ott van egyedül az ember, ahol kevesen vannak körülötte ...

Az igazgyöngyöt a

kagyló izzadva termi meg. Azt hiszed, hogy igazi mű született mar kemény munka nélkül? A beszélgetések pedig i csak akkor használnak az alkotónak, ha őszinték, ha segítő szándékúak, ha elvtársiak. Egyébként: céltalan fecsegések, melyek nem pótolják az alkotásokat. Legföljebb hamis illúziókba ringatnak a tehetségesA NAGYATÁDI Városi-Járási Népi Ellenőrzési Bizottság a (közelmúltban azt vizsgálta a járás több tenmelőszövetke- zetében és a Nagyatádi Konzervgyárban, hogy a mezőgazdasági üzemek és a termeltető vállalatok szerződéses kapcsolataikban ^betartják-e vállalt kötelezettségeiket, és azok mennyiben függnek össze a népgazdasági érdeliekkel.

A népi ellenőrök megállapították, hogy a tsz-ek és a vállalatok kapcsolataiban érvényesülnék gazdasági érdekeik, és azok összhangban vannak a népgazdasági érdekekkel is. A megvizsgált tsz-eknél a szerződéses termelésnek igen nagy jelentősége van az árbevételi tervek teljesítésénél. A csurgói Zrínyi Tsz-nól 1972-ben az árbevétel 62, a segesdá Üj Élet Tsz-nél 73, a somogyudvanhe- lyi Március 15-e Tsz-nél pedig 95 százalékát teszi ki a szerződéses termékek árbevétele. A munkaigényes zöldségek, kora- zeripari növényük, termelését tölbfb tényező is jelentősen befolyásolja. A csurgói tsz-nél például a tagság magas átlagos életkora és az erősen elhasználódott géppark, a segesdi tsz-nél ugyancsak a. munkaerő helyzete nem teszi lehetővé, hogy a jelenleginél nagyobb mennyiségű zöldség termelésére kössenek szerződést. A Somogy udvarhelyi tsz kedvező munkaerőhelyzete és jó gépi fölszereltsége következtében tovább fejlesztheti ezt az ágazatát

Megállapították a vizsgálati tényanyag alapján azt is, hogy a termeltető vállalatok a mezőgazdasági partnereik részére

szerződésekben. A konzervgyár a gazdaságos termelés érdekében (közreműködött a jó minőségű vetőmagvak és a gépek, fóMiasátrák beszerzésében, felállításában és üzemeltetésében. A Kertészeti Kutató Intézeten keresztül helyszíni útmutatást, szaktanácsadást is adtak. A növényvédelem hatékonyságának növelésére műszaki dokumentációt bocsátott Id a gyár a termelők meglévő permetezőgépeinek átalakítására. Tapasztalatcseréket, bemutatókat szerveztek a fóliás palántanevelés, a paradicsom és a zöldbab gépi ‘betakarítása és a konténeres szállítás megismertetésének érdekében. A gyár termeltetési osztálya szoros kapcsolatot tart fenn a szerződés megkötésétől egészen a ‘betakarítás befejezésének az időszakáig a termelő mezőgazdasági üzemekkel.

A KONZERVGYÁR 1972ben magasabb felvásárlási árat fizetett a termelőknek, mint az előző éviben. Árváltozásai összhangban vannak a kormány által meghirdetett zöldségprogrammal, jól tükrözik a zöldségtermelésre tett erőfeszítéseket, a termelés gazdaságosságának elősegítését. A gyár 11 konzervipari termékre —- zölxiborsó, paprika, paradicsom, uborka, sárgarépa, zöldbab és gyümölcsök — kötött termelési szerződést. A szükséges nyersanyag mintegy hatvan százalékát Somogy megyéből biztosítja, de vannak partnerei Zala és Baranya megyében is.

A NEB elnöksége úgy összegezte a vizsgálat tapasztalatait, hogy a jelenlegi szerződéses rendszer ösztönző, és iriegfelel a szerződő felek érdekednek.

a a

séget illetően. meghatározott segítséget és

fceská iiedvezpasnysket bifecsikják a

Töprengés

N

éhány évvel ezelőtt — december elején — Budapestre hívtak. Egy nagyobb társasággal, fővárosi és vidéki kólitegálkkal találkoztam. Ünneplő ruha volt rnindany- nyiuntoom. Ritkáin látjuk egymást, de alig töltöttünk éL néhány percet a kis kerek asztátok körül, méris félparázslott a vita. Nem is goridolják, mennyire hozzátartozik ez az életünkhöz. Ti ezt hogyan csináljátok odalent? És mit gondolsz. jó az úgy? Nincs igazatok, az emberek szeretik, ha különböző véleményeik csapnak össze. Azokból azután kiválasztják a maguk igazságát. És milyen a hatása? Le tudjátok mérni ? Hozzászólnak az emberek? A szenvedélyes csatározás késő éjszakáig tartott. Ünnepeltünk.

Erire az epizódra gondolok most és nem véletlenül. Holnap lesz ugyanis a magyar sajtó napja. Ünnep a mi számunkra? Inkább a számvetés ideje, hisz újra elmúlt egy év. Ünnepeljük önmagunkat? Csák elődeinkre emlékezünk. Miniket ünnepelnek ezen a napon? Nem. A kommunista sajtót. De különben sem az volna a legfontosabb. Tettük-e, amit kell? Ügy tettük-e, ahogy kell? És egy hosszú gondolatsor indul az emberben, amely voltaképpen végigkísért egész évben; amely sohasem hagyott nyugodni minket; amely valamelyest is szabad perceinkben jóleső gyötrelmeket hordozott Hadd beszélgessünk most erről az ünnep előtt.

Talán szokatlan a (kérdés: hogyan állunk egymással? Azaz, hogy állnak Önök velünk? Még közelebbről: milyen az olvasó és a lap kapcsolata? Világnézeti és politikai meggyőződésünk, elkötelezettségűnk nyilvánvaló. De ezzel együtt azt tesszük-e, amit kell? Elődeink Néplap-ot írtak az újság első oldalára, tehát az Önök lapjáról van szó. És valóban az? És olyan, amilyennek Önök szeretnék látni? És arról írunk, ami foglalkoztatja az olvasót? És mindig úgy, ahogy kell?

Ha rám bízná valaki a választ, egyszerűen felélnék. Gyanítom azonban, hogy nem tudnék igazságos lenni. A -NEM-- ban ugyanis benne volna a mi örök elégedetlenségünk önmagokkal, töprengósamk, útkeresésünk gyötrelmei, de benne volnának hibáink, tévedéseink is. Tehát egyoldalúan eltúloznám a választ, amire egyébként sem vagyok hivatott, önöknek kellene válaszolniuk. És azt hiszem, ezzel máris eljutottam mondanivalóm lényegéhez.

A dicsekvés nem a mi (kenyerünk. Nem is ilyen okból, inkább felelősségünk növekedését bizonyítva kell elmondanom, hogy meddig jutottunk az elmúlt tíz évben. Nem vidéki már a vidéki lap a szó régi értelmiében. Az ország sajtójának számottevő és igen fontos része. Talán hihetetlennek tűnik, pedig igaz: tíz év alatt háromszorosára nőtt a megyei lapok példányszámú, és elérte a 850 000-et. Tehát együttvéve a legnagyobb napilap ma Magyarországion. Nem ón állapítom meg; súlya van és országos méretű hatása. Lehet, hogy önok nem tudnák róla, de ma már minden valamirevaló országos szerv naponta figyeli, szemlézi a megyei lapokat. Nem egy döntés született már az olvasók észrevételei alapján itt a megyében, a minisztériumban vagy más főhatóságnál. Persze nincs ebben semmi csodálatos. El kellett jutni idáig. Egy nagyon fontos politikai dokumentumban olvastam a következő megállapítást: »A mi korunk embere nem szenvedő alanya, hanem alkotó részese a politikának.«. Magyarán: a párt egyre jobban ól politikai eszközével, az újsággal. Amolyan »oda—visz- sza játék« ez — nagyon komolyan. Ment a pártvezetés elmondja a lakosságnak az álláspontját, s az emberiek azt akarják, élvárják, hagy az ő véleményüket is hallgassa meg és építsen rá a pártvezetés. Nagyszerű és előrevivő párbeszéd folyik tehát az újságban. S ezzel a lehetőséggel élni kell, élni lehet, jobban is, mint eddig.

G

ondolám, önök is rég fölfigyeltek már arra, hogy a nagy és tartalmas, országos eszmeesere módszereként kitalálták a fórumot. Van ilyen a tv-ben, a népfrontnál, a tanácsoknál — ahol falugyűlésnek nevezik — és másutt. Lelkesedünk ezekért, de aggódom: mintha néha-elfeledkeznénk a régiről, amit ma is úgy hívnak: újság. Kérem, ne értsék félre: nem zúgolódás, nem méltatlankodás ez, csak a töprengés része. Mert ahogy nő az olvasótábor, ahogy fokozódik a felelősségünk, úgy szeretnénk egyre jobban és Önökre támaszkodva szerkeszteni az újságot. Élnék-e a fórum lehetőségével?

Azt hiszem, igen, csak nem eléggé. Sok külső tíkkíróval, tudósítóval dicsekedhetünk már. Mégis úgy érzem: kevés a visszajelzés, mint a hatáselemzés egyik fé tényezője.

Izgalmas és elgondolkoztató adatokra bukkantam. Nem szégyellem felsorakoztatni, pedig nem vet valami jó fényt a mi lapunkra. Figyeljék csak. A Békés megyei Népújság évente átlagosan 6700, a Veszprémi Napló 4660, a Somogyi Néplap 1089 levelet liap. Az olvasottsági arány fordított. A három közül a Somogyi Néplapot olvassák a legtöbben és a békésit a legkevesebben. Mi az oka? Miért van az, hogy minél több az olvasónk, annál kevesebb a beérkező levél? Kétféleképpen is magyarázhatnám. Ügy is, hogy ez jó jel, úgy is, hogy rossz. Sokszor a szememre vetették már, hogy mindig a rosszabb tapasztalatot helyezem előtérbe. Igaz, mert azon kéül változtatni. Ha arra a következtetésre jutnák, hogy azért csekély a visszajelzés, mert mindennel elégedettek, aligha járnék helyes úton. Ha azt mondanám: nem látják értelmét, hogy közügyekben gyakrabban, felelősséggel ragadjanak tollat, akkor sem lennék igazságos.. Az előbb megkérdeztem Önöktől: valóban Néplap vagyunk? Arról írunk, ami foiglalkoztatja Önöket? És úgy, ahogy kell? Jó volna választ kapni rá. Mert a töprengés lényege ez.

Kapcsolatunknak természetesen nem egyetlen eszköze az újság. Találkozunk olvasóankétokom, a legkülönbözőbb tanácskozásokon,, intézzük az ügyes-bajos dolgokat, egyéni sérelmek esetén sokszor a lapon kívül is, időnkimk közvélemény-kutatást tartunk, és igen határozottan építünk az Önök véleményére. Mégis azt mondom, nem elóg!

Tudom, hogy nem értenének félre anélkül sem, mégis elmondom: természetszerű, hogy vannak alapkövetelmények, amelyeken nem tudunk és nem is akarunk változtatni. Ilyen például az arányok kialakítása, mielyék a megye struktúrájának íügjgvényei. De milyen közvetlenül részt vehetnének például olvasóink a döntések előkészítésében saját, helyi tapasztalataik birtokában, okos javaslataikkal. Hozzászólhatnának a legizgalmasabb politikai, gazdasági, társadalmi kérdésekhez. Vagy ha azt mondom: a lap fórum, ahol kérdezni lehet, s a kérdéseikre felelni kell, miért nem élnék jobban vele? A lap vitapartner, vitatkoznak-e vele? Az újság nemcsak az események, a társadalmi fejlődés krónikása, hanem véleményt alakító, okos gondolatokat közkinecsé tevő, új elkép- zéléseket, módszereket továbbító és összekötő kapocs is a vezetők és a vezetettek között. Miért van az, hogy csak kevesen, csak félszegen nyilatkoznak meg közügyekben, hogy sokszor csak egymás között, s nem a nyilvánosság előtt politizálnak? Lehet, hogy csupán kényelmesség van a hallgatás mögött?

M eggyőződésem, hogy tudják: miért »Játszottam ki« töprengéseiiiket. Mert Önökre támaszkodva szeretnénk mindig arról írni, ami legjobban foglalkoztatja érdeklődésüket. Elégedettségük ugyanis a legszebb ünnep.

Jávori