Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

PETŐFIRE EMLÉKEZÜNK

TAKÁTS GYULA

EJsró^ndőről esztendőre gye- r^kkoiom ata valami belső - kényszer húz Petőfi Sándor versei felé. Észre sem vessaem. hogyan kerülnek a kezembe, de sokszor hetekig foglalkozom velük. Számom- ra‘ a legszebb olvasmány. Egyszerű, tiszta és életerős. Mindig időszerű és .példa. De. azt hiszem, nemcsak ón, hatnom százezrek vannak így tontti. a halhatatlan költővel. Ml sem bizonyítja est fényesebben, mint az, hogy száz év óba hazánkban az ő műve a legnépszerűbb -ponyva«. A fUléres-remekmű kiadásaiból nem tódnak annyit nyomni, amennyit fal ne venne a Kárpát-medence olvasóközönsége. De nemcsak nálunk van ez így. Eddig — ha jól tudom — húsz nyelven jelentek meg Ctesaes versei. És van sók-sok Petőfi-vers, vagy mondj úk busákén magyar vers és válogatott kötete, amelyért a világon szinte minden művelt nyelven lel- kesednek.

Újra es űjtra megcsodálom és elgondolkodom azon, ma is az, ami ezt a lírát ilyen halhatatlan sikerre viszi. — Lángelme volt? — Igen, az, de ez nagyon tol: esetben nem jelenti ■ épp azt, hogy műkők igenyeljek. „

I

Azt huäaem, ennek a titoknak egyik nyitja az, hogy életéhez es muvehez nem keli eemioífeie magyarázat, mert Petőfi elate es költészeté egy. Olvasás közben azt érezzük, hogy az ilyen életízű költészet szervesen illik bele a világ rendjébe. Az ilyen természetű vem tud igazan ' tökéletes., eaép es. egyszerű ierüii, mert' azonos’ tesremtójével es raj iá áfa vtiággaL Az ilyen líra tud csak a mindénség, az emberseg és a tettek érfcel- naéról és igazságáról őszintén h^róin i Ezért van az, hogy Petőfi verseit sokszor jelenségeknek érezzük. Olyanok,, mint az alkonyat, a harmatos reggel vagy a tomboló égiháhorü. Lenyűgöz anélkül, hogy arra _ gondolnék, verset olvasok. Eá a tartalmi lényeg felismerése máris meggyőz arról, hgy remekművel állok szemben. Az ő költészetének nincsenek tárgyai és külön képei. Maga az élet és a lüktető világ: -pán- poézis«. Vagyis élete maga a költészet ÁM kételkedik ebben, az vegye elő a János vitézt, ezt a körülbelül 380 versszakios tündéri elbeszélő költeményt. Az egész mű maga az áradd élet és lirsuság. Azóta is minden magyar gyerek leghűségesebb barátja Kukorica Jancsi és Uuskája, Arany János Toldi 'Miklósára is hatott Ügy mesélték Szekszárdion, hogy még Garai élő Háry Jánosa is olvasta Petőfit, és azután kalandjait János vitézi tettéjjkel színezve füllentette tovább annak idején. E műből áradó tündéri varázs Petőfi sikerének í gazi titka. Nem csoda, hogy az, aki huszonegy éves fejjel népének űyen örök mesét tudott költeni, az 1845 óta irodalmunknak is legnagyobb alakja...

A nép fia volt.

Nem csoda, tia rajongásig szerette a természetet és a népet Mint gyermek a puszták embertelen mélyébe menekült Ha esalatiípzott, később is oda tért vissza, mert a természet sohasem hazudott neki. A ma is oly szenvedéllyel művelt társa- dalomrajznak és tájkutaiás- nak 'talán ö volt az első es egyben a legnagyobb művelője is. A Nagy-Alföldet, hazánk egyharmadát az irodalom szamára ő fedezte feL De nem úgy,, miirt elődjei, Kisfaludy Sándor, Csokonai, Berzsenyi, vagy Vörösmarty, akik a tájat és társadalmi osztály kai a romaritika vagy az ősmagyar, és görög istenek ’ színeivel festették és azok berkévé varázsolták. Nem! Ö ügy rajzolja az Alföldet, hogy áz istenigazaban Alföld. A latinos mediteáxán-jellegű Kárpát-medencebe csöppent egyetlen európai füves pusztának. A nyers valót ábrázoló költeményeivel aztán még jobban megalapozta * világirodalmi'.sikerét Képzeljünk él Európában egy tájat, amely ismeretlen, és ezt — mondjuk — ma egy Petőfi- szérű lángelme versbe önti! Hát melyik irodalom .iránt fogékony nép nem kapna ikíváncsian e költő műve után? így lett Petőfi lírájában a legeredetibb magyar táj, az Alföld, világsiker.

Tájunk Ősi életének pusztulása pedig csak egyre jobban emeli e költemények értékét. Az igazi nomád életformákat teremtő sík lassan már csak ' az Ö összes költeményeiben éL Aztán a kiskunsági pusztának, cserénynek, a csikósnak, gulyásnak és betyárnak, a csárdát tükröző délibábnak, a cigánykerekéíső szélmalomnak olyan sikere lett, hogy Európa minden turistája ezt kéri ■ számon, és filmjeink, képeink mindmáig alig győzik halmozni — vagy kerülgetni — kötelező ' szükségszerűségüket Pedig mindez Petőfi.költészetével a legmaradandóbb és a tiszta művészit jelentette, és ma is azt jelenti.

i 3

Kosztolányi, akárcsak Ady- nál, éppúgy- tévéd Petőfi' köt tői sikerének megí telesepéi is. Azt mondja, azért a legnagyobb magyár. költő, mert a nemzeti nagyság legnagyobb dicsőítője volt. Ez aligha áll meg! Igen, a.'magyar dicsőségét megcsillogtatni, de mél- . tán, mert Európa színpadin hajdan “mienk nem volt a legkisebb szerep*. Lázas hazaszeretete és képzelete, »melynek mennydörgés volt apja, villámlás volt anyja* ragyogó versekké! hódolt nemzeti dicsőségünknek. De amennyi a dicséret, legalább annyi a szókimondó, kegyetlen bírálat is nála. Senki az ő föllépéséig költőink közül oly éles szemmel és hegyes tollal nem öoncodta a magyar társadalmi és áhami élet szerkezetét es szevezetét, mint ő ... Tehát nem a nemzeti nagyság dicsérete, de a legnagyobb sokerű magyar költővé hazaszeretete, mégpedig a munkás, . nem a merengő hazaszeretete avatta. »Használni és nem ragyogni* — volt a jelszava. ELete az állandóan rohanó magyar élet és a tették 1 legviharosabb sodrában állt. Legnagyobb költőink — Kölcsey, Vörösmarty — a nemzethalal gondolatának megszállottjai. Ő viszont az egyetlen, aki hihetetlen bizalommal nézett a magyar jövő szemébe. Feltétlenül hitt népe elhivatottságában. Ez a derűs és bátorító és tettre hivó jövőbe-teífcmtés és nem a múlt dicsőségének csillogtatása avatta a legnépszerűbb magyar költővé.

Ennék’ a polgári erényekben tündöklő, egyszerű és becsületes, talpig férfinak életében talán csak szerelmének története volt romantikával átszőtt Nagykárolyban egy fényes megyebálon ismerte meg Szendrey Júliát, aki

Erdődön, a Károlytetft : ősi,jvamban lakott Ez a hatalmas főúri parik, a csónakokat ringató tó, a pusztuló várkastély angol mágnásköltők saerelr méhez is pompás kertit lett volna, nem. pedig a vándorszínészből .segédszerkesztővé lett, .üldözött népűéhez. Ide, Erdődre jár sebeskocsin.

E főúri keretben játszódik le a vártorony árnyékában az ősi park fái között mátkasá- ga, mely maga is végig — az esküvőig — társadalmi harc volt. Csaknem’ ablakon dobták ki leánykéréskor. A szatmári gavallérok szinte liajtóvadászaitat tartottak Júlia kezéért, 'hogy elnyerjék, és Petőfi ellen, hogy őt lehetetlenné tegyék.. De a vár- kisasszonyt — majdhogynem atyai átok kíséretében — a költő kapta meg. Mézeshetedt az aranyban gazdag, festői nagyibányai hegyek között, Költőn, a Teleki-kastélyban töltötte. Szerelmi lírája is ilyen viharos indítású, majd pedig a teljes boldogságban elcsendesülő. Kezdetén a rajongás és a fölfokozott »Pc- tőfi-lángolás* képzeletét romantikus végletekbe, tündé- rá-égi hasonlatokra ragadja. A házasság után aztán az »elértem, amit ember érhet el* derűjében megelegedett- ség és humor szövi át családi líráját. Hogy -nyárspolgá- rinák« ne mondhassuk ezt a földön-üldvözülés állapotát,

arról az imádott szabadság és szerelem éLé állított bomsze- relem angyala gondoskodott. Költőnk a szerelem karjaiból lépett a halál karjaiba...

PetSfl Sándor

A KÖLTÉSZET

Oh szent költészet, mént le vágj“ alázva, Miiként tiporják méltóságodat Az ostobák, s ép akkor, amidőn Törekszenek, hegy fölemeljenek.

Azt hirdetik föl nem kent papjaid.

Azt hirdetik fennszbvai, hogy terem vágj’, Nagyúri, díszes, tündöklő terem.

Hová csupán csak fénymázas cipőkben Lehet bejárna illedelmesen.

.Hallgassátok, ti ál hamis próféták, Hallgassatok, egy szótok sem igaz,

A költészet nem társalgó-terem.

Hová fecsegni jár a cifra nép A. társaság szemenszedett parádéja;

Több a-költészet! olyan épület,

Mely . nyitva van boldog-boldogtalannak lifmdenklnek,' ki imádkozni vágy.

Szóval : szentegyház, ahová betenni Bocskortoan sőt mezítláb is szabad.

Tadeusz Rózewlcz

Fehér toll

Fehér toll fekete éj piros a vér az ég a puszta ömlik a bor ömlik a dal

Csárdaablak ablakon árnyék csillog a toll a nap kél ez nem bor már ömlik a vér

Akasszátok föl a királyokat

Vidám dalokat rótt

könnyű

tolla ha

vörösbor

volt a tinta

De ami

hóhér bárójaként sújtott azt zsarnokok vérével írta

Irt borral vérrel

halkan sercent a

madár tolla kezében Akasszátok föl a királyokai

S mikor a kedveshez irt a madárként szárnyalt az égen

toll

S ő fájdalmat dühöt lerázva felöltözött a szerelembe futott hozzá szívén

sokáig hallgatózott

Tolla percent

a fekete éjben Akasszátok föl a királyokat

Tolla parázslót* át a vörös éjen Akasszátok föl a királyokat

Segesvár mellett 1 halt még senki se tudja sírhelye hol van

Magyar földben van az a sír magyar kenyérben napban dalokban

fordítása Fodor Andrfa

Nemrég egy kommunákációelmélettel foglalkozó ismerősöm megállapítása ütött szöget a fejembe. — Petőfi — mondta — a múlt században közel sem ismerte annyira a világot, nem voltak olyan széles körű fogalmai róla, mini ma egy elsőéves egyetemis- ! iának. Ezt a megállapítást | továbbgondolva úgy vélem,

! mindenképpen pontosabban kell megfogalmazni: Petőfi 1 ugyanis tényleg nem ismerte, nem élte — egyszerűen nem élhette .— át a mai világunk lényeges tartamát úgy, mint egy egyetemista, de még olyannyira sem, mint egy általános iskolás ma. Megismerte

Petőfi és a XIX. század eszméi

Ez a költő így vallott magáról, ilyen hétköznapi egyszerűséggel: “A korláttalan természet vadvirága vagyok én.* Ma az őserő ilyetén idézése gyanús team®* Nála azonban egy lírai ősforrás feltörő omlásét, három idegen nyelv magvas segítségét és született egész embert i élen tettek ezek gy egyszerű sorok Az egészséges ten gi elmék közül való volt Mint ember és magyar is példa- Becsületes, tiszta lelkű és érző a terméajat gyermekének mmden áspék&á&éí vitte, egészen a

haüáiáie.

viszont saját korát, a XIX. századi Magyarországnak \ szánté minden lényeges jel- ! lemzőjét, kora társadalmi és eszmei—gondolati összetevőit. Költészetében, pohtikai- közéleti szerepében s egyéni életében is pontosan tükröződnek a XIX. század eszméi, még pontosabban azok az eszméi, amelyek személyiségét alakították, s hallatlan dinamikus szenvedélyét formálták.

Petőfi korának s eszméinek

elemzésékor minden kutató általában ecetért azzal, hogy a XIX. században két döntő ponton formálódnak az emberiség sorsát befolyásoló gondolatok Európában, s termé- 1 szelesen Magyarországon is.

I Egyrészről a nemzeti öntudat, a nemzetté válás eszméje az, ami végigsöpör egész Európán, ragyogó emléket vonz bűvkörébe, megtermékenyíti a művészetek minden ágát- A XIX. század a népek nemzetté válásának, nemzetté formálódásának a százada A nemzeti eszme azonban a polga.rosult Nyugathoz képest egeszen másként jelentkezett nálunk és Kelet-Buró- pa többi;kis népe körében. Az Elbától keletre hiányzott a számottevő polgári réteg, amely következetesén kifelié- sítette volna a folyamatot, így a meginduló nemzeti fejlődés élén a feudális középnemesség állt, s éppen ezért ez a fejlődés — a nemesség gazdasági és politikai Jarms-ar- oúsága miatt — torz volt. Torz ágért is, mert hiányzott a politikai függetlenség, s mint az a környező népeknél általános, a kisebbségi sorsot, a tettek idegenekhez való igazításának kényszerét a fényes múlt “szellemidézé- séveű.«, hősi eredettörténetekkel igyekezték kompenzálni, bizonyítandó .egyúttal a kormányzásra ' való képességet is. Fülledt, az egészséges nemzeti eszménytől, öntudattól messze eső tudattartalmak alakultak ki, amelyekből az út egyértelműen vezet a pe- nészszagú önsajnálatba, a szűkkeblű hístorizálásba és a könnyű megalkuvásba

4 francia grande

nation eszméin nevelkedett, de ezeken jóval túllépő Petőfi — bájj pályakezdésének szakaszán még rá is hat a reformkor múltidéző szelleme- “Mert ti egykoron a porba . omlott Európa homlokán tomboltatok* — alkata, indíttatása mégis egészen más. mjnt a vármegyeházán, árkaim as dikciókon pallérozódó, s a kisszerű helyi qsatárazá- Siolsjkfll birkózó nemességé, g későbbi verseiben, sőt tetteiben, is él jut az igaz», a XIX . század, derekán a legkossaferűbbnék számító nemes patriotizmusig Sőt, verseiben a nemzeti kereteken túllépve megszólal a világméretű szabadságigény, s az egyetemes emberi jogok eszméje, szorosan kapcsolódva radikális— plebejus 'meggyőződéséhez. (Egy gondolat bánt engemet.)

S ezzel eljutottunk a költő érzés- és gondolatvilágát alakító másik körhöz is, a század korszerű embereszményének és pólgárosult mintaálla- manak formálódó képzetéhez.

4 terminológiával

óvatosan bánni nagyon is helyénvaló, mert a korszak társadalmi mozgásainak, érlelődő változásainak objektív és határozott iránya mellett többféle eszme és gondolat születése készíti elő e változásokat és a forradalmat. Elsőül és alapvetőn talán a francia felvilágosodást kell megemlítenünk, amely nélkül nincs a XVTII. század végén a francia forradalom s amely tulajdonképpen kikristályosította a népszuverenitás, az egyenlőség, a szabadság alapvető és egyéb szinoním fogalmait.

A XIX. század közepére az események túlnőttek a felvilágosodás eszméin, s noha Pe. töfi mindvégig tudatosan és lelkesen vállalja a francia forradalom eszmei örökségét, a század közepére a felvilágosodás eszmeköre már tovább bővült az utópista szocialisták nézeteivel, és — mint Pándi Pál kutatásai is kimutatják — az tóm újszociális gondolatkörrel A magyar- országi polgári fejlődés azonban legalább olyan tragnrusan Janus-aroulatű és konzervatív. mint a nemzeti eszme. Ifjú Bartal György például, a megyei köznemesség ragyogó intéllektusú, de mégis tipikus képviselője 1860-ban, az újjáalakult Tolna, megyei Bizottmányban a legtisztább rous- scaui gondolatokat, a Társadalmi szerződés alapelveit fejtegetve érvelt, az önrendelkezés mellett s az önkényuralom ellen. A magyar köznemesség mint a politikai mozgalmak vezető,ereje és a közvélemény legerősebb formálója és szószólója tulajdonképpen kiforgatva az eredeti rousseaui gondolatok értelmét, politikai tőkét kovácsolt belőle magának. A Társadalmi szerződés alapvetően demokratikus vonásait, a “megye közönségére« — tehát a nemességre — mint egységes vezető erőre korlátozta Jelezve egyúttal a magyar polgá- rosuló társadalom korlátáit és leendő tragédiáját is. S a magyar szellemi és közéletet átitató, sőt mgehatározó nemesi nemzet- és társad alomesz- ményektől Petőfi mégis hatalmas ívben eltért, elutasítva, megtagadva azokat.

Azok az információk, közéleti viták, újságcikkek, ismertetések, tanulmányok vita- ; iratok, sőt regények, versek, űtijegyzetek, amelyek Petőfi tudatvilágát közvetve vagy közvetlenül alakították, ebben a cikkben nehezen lennének reprodukálhatók. Elég talán, ha röviden áttekintjük Petőfi könyvárának tartalmát. Legelőször is szembeszökő tény: a könyvek főként a francia forradalommal foglalkoztak,

de a költő érdeklődése a forradalom • iránt túlterjedt a nagy élőd példáján A könyvtárban jelentős hely jutott Saint Just-nek, és Böme Párisi leveleinek. De megtalálhatjuk itt a materializmusra hajtó, a katolikus egyházat támadó Kolbtól Az emberi mívelődés történetét, továbbá Mignet-tőL A francia forradalom története című könyvel S mint Pándi, Pál kimutatta: e könyvek révén — közvetve—közvetlenül a költő szoros kapcsolatba került az úgynevezett új-szociális eszmékkel is.

Ebben látom az okát

hegy Petőfi olyan nagy mértékben képes volt szakítani a korabeli magyar közélet alapvető áramával, a belső öntörvényei miatt erősen korlátozott nemesi liberalizmussal, S egészen más úton, a francia forradalomból merített ihlete, szenvedélye révén, a század derekán éppen, csak kibontakozó, de mégis legkorszerűbbnek, leghaladóbbnak számító új-szociális nézetekkel is megismerkedett Sőt, egyesítve alkatának dinamizmusával, egyedülálló tehetségével 1848 mindent megmozdító, napjaiban ő volt a nemzeti és társadalmi átalakulás legradikálisabb és legkövetkezetesebb harcosa.

Csupor Tibor

I