Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
Újra kopogtam az aj lókon >*A Romogyndvarhelyi szövetkezetét az asszonyok •Bentették meg: aUg van olyan férfi« aki otthon dolgozna... — Volt idő, amikor néhányan azt mondták: mi a estsdának töröd magad. Megesett, apró sérelmek miatt én is úgy beszéltem, hogy nem megyek többet. — Kiss Vcndelnc könyvében kétszáznegyven egység van bejegyezve... — Tadja, mi a nagyon jó dolog? — kérdezett vissza Bencsik józsefné. — Az, hogy megbecsülik a szorgalmasokat ... Káosz Bélán ér öl sokat elmond a kockás Iskolafüzet. öreges, szálkás betűkkel mindig pontosan főljegyzi* milyen munkát végzett aznap ... Csizmadia Gizi az egyetlen tsz-tag lány a faluban. Hhuszonhárom éves, háromszáznegyven munkaegysége van • • .** (Ménetek a Somogyi Néplap láfiL december 24-t számában megjelent képes riporfcböL) Koósz Béláné: — Még mindig a nők viszik a rekordot. Ti* év szaladt el. TÍSssser virágoztak a felír, tínamr adott a határ termést, tíz karácsonyt ünnepeltek a földön. Örömök, gondok, hétköznapok, vasárnapok, esküvő, szü- , ietés, temetés ... Sokait jelent tíz év az ember életében. A fák most is kopárak. Köd terpeszkedik az elárvult kerteken. Emlékek között kutatok, milyen is volt tíz évvel ezelőtt? Mintha ez a ház nem így nézett volna kL Nem! Egész biztosain átalakították. Ez, meg ez teljesen új. És ez a kerítés' Biztosan ez sem állt itt Az iroda sines a régi helyén. Milyen szép, modem, korszerű épület! Kívül, beiül. Mi van azokkal, aüdkről az a tíz év előtti riport szólt? — A Csizmadia Gitt nincs már a faluban. Férjhez ment, elkerült valahová az északi Bal aton -partra. A közlésre olyasmit mondok Varsányi Lajos pánttitikámak, Kovács László főagnanómus- nak, meg az időközben az irodába lépett Kosma Vendelnek, hogy igen, igen, valahogy erre számítottam is. Mert hát négyük közül 6 volt az egyedüli lány, ez 6 életéiben volt várható a legnagyobb változás. — Állítólag most is a mezőgazdaságiban dolgozik. És nem rosszabbul, mint nálunk... — Ügy tadjuk szépen fi, boldog. Gitt sorsáról ennyit tudtam meg. No és a többiek? Koósz Bélámé kukoricát morzsol a tűzhely mellett. Eleven, barna szemében meglepetés. Beszéd közben néha elakad, megbicsaklik a hangja, sietve kap levegő utóm — Nagy műtéten este» át a tavasszal. Hét évig dolgoztam az állattenyésztésben. Megbetegedtem. Most deceanudvaron friss téglarakás. Éppen ma szállították ide. — Épülnék? — Igen. Ügy gondoltuk, az utcáira épülünk még egy szobáit. Aztán a hátsó nyárikony- harészt egy szintibe hozzuk az elsővel A disznóólait meg elvisszük hátra, mert hát ennek a helyéibe akarjuk a garázst. Mikor eső van, mindig úgy kéll kitolni az autót az udvarból, akkora sár van. Fürdőszobát is szeretnénk. Behozni a vizet... Hamarjában nem is tudtam mit szólni. Üj szoba, autó, garázs, vízvezeték... — Sokat dolgoztam, higgye fi? Biztosan tudom, hogy tíz évvel ezelőtt éppen Luca-nap- kor járt itt, és este, mikor találkoztunk, trágyarakásból jöttem haza. Sohasem néztem én milyen a munka, csináltam. Mindent! Most nyolc éve takarmány«* vagyok. — Aüaláhsn « te fér&rtwm- ka... — Ha egyszer bírom? Régen többet dolgoztam, mint most. vagyunk, szépen élünk — élég az hozzá. — Aki dolgozik megva mindene. így van ez nemcsak falun, hanem a városban is Nem igaz? Bencsik Józsefné leveti a sáros csizmát, a »kinti« munkáskötényt. Másikat húz. — Látja, milyen az élet? Máma is éppen trágyát hordunk. Na, csak ide a kertbe. Ma szabad az uram. Ja, tényleg! Négy évé múlt májusban, hogy hazajött Addig 5 is eljárt kubikolni. Mondtam néki, változtatni kell ezen, gyere haza Jóska, itt van a zártkert, a szőlő, a jószág, megvan itt is a munkalehetőség. Várjon csak! A rádió alól, a polcról egy füzetet vesz élő. — Szeretek én minden* pontosan tudni. Éppen az egyik este számoltam össze, hogy ketten eddig harmincnyolc ... na hová is írtam... igen, itt van: harmdncnyolcezer-négy- százötven forintot kerestünk. Na, de hát nemcsak a pénzt kell számolni, hanem a termést is. Hármunknak — mert papának, mint nyugdíjasnak is jár — négyezer-száz négyszögöl háztájink van. Aztán a szőlő kerül szóba, a nemrég épített kis pince, ahol olyan jól el tudnak beszélgetni a férfiak. A termés, amelyeket alig győztek hazahordani. Aztán Horváth néni váratlanul egy pillanatra megás előttem: — Így vagyunk mi! Annak örülünk, ha van termés, hogy a jószág szépen eszik. Nézegetjük, hogyan fejlődik... Nekünk ez az öröm. — Hiába van pénze, hiába van mindene az embernek, ha nincs egészség. — Kis* Ven deine, talán az egyetlen szomorúságára, a lányára gondolt, míg ezeket mondta. A lányára, aki időközben asz- szony lett és sokat betegeskedik. Az — Másképp meigy az élet, misst tíz évvel ezelőtt — toldja meg Bencsikné —, annyit gyarapodott ez a tiéesz, hogy azt el sem lehet mondani. Ott az a rengeteg állat. Éppen a múlt héten adtak el húsz bikát, egy kivételévéi mind A minőségű volt! Jönnek isvisz- sza az emberek. Ha jól emlékszem — vezetőségi tag is vagyok —, a múlt évben hatvan- kilenc személyt vettünk föL A gépekről beszél, a keverőüzemről, és olyan szeretettel, éppúgy a sajátjának érezve, mint azt a két üszőt bean az istállóban. — Sokszor elgondolom. Valamikor, mikor kinn dolgoztunk, aztán az egyik is dudo- gott, a másik is, hogy bizony ennyi pénzért holnap nem jövünk, azt mondta az elnök vigyázzanak rá, asszonyok, el jön majd az idő, hogy könyörögnek a munkáért! Kinevettük akkor. Pedig hát maholnap ott tartunk. Aztán invitál Nézzem mer a kamrát meg a szobát. A szekrényben gyönyörű szőtte sek — Midd magunk csináltuk, ilyen téli estéken. Most már nem foglalkozik vele senki. Nem olyan régen tüzeltük él a szövőszéket. A fiáról meséL A Veszprémi Napló egy októberi számát mutatja, róla írtak. Elismerésiéi, meleg hangon. A- vőjét di- 'séri és a három kis lányuno 'iáról áradozik — Ezt is az elmúlt tíz év hozta. így élünk mi. Én csak azt mondom, érdemes volt megdolgozni ezért. Érdemes volt átvickélni az első idők Bencsik Józsefné: — Érdemes volt megdolgozni ezért. sok baján. Máma már fele erő kell a téeszben, annyira megkönnyebbült a munka. Az élet meg jobb lett,... TÍZ évvel ezelőtt 1 246 000 I forint volt a somogyudvarbej lyd tagok összes részesedése, az idén 6 300 000 forint a munlka- béralap. Akkor egy tag évi átlagos részesedése 4558, tavaly mintegy 18 000 forint volt. Tíz év szaladt el. Sokat jelent tíz év az ember életében. Űjra kopogtam az ajtókon. És az ajtók mögött meleg otthont, derűt, békességet — és boldog embereket találtaim. Vörös Mária Nekem miért nem „zümmögtetnek"? — A JÖSKÄNAK kiesett a tömés a fogából — jelentette ragyogó képpel és teljes hangerővel egy kisfiú, majd rögtön utána megjelent az ajtóban a boldog »tömés- tulajdonos.« Mit csináltam volna én hasonló koromban, hasonló felfedezés esetén? Mélyen hallgattam volna a dologról, nehogy ismét a fogorvos kezei közé kerüljék. Ezeket az osz- topáni gyerekeket azonban más fából faragták. Vagy csak jobb emlékeik vannak a fogorvosról? Mert nemcsak Jóska az egyetlen bátor jelentkező. Az orvos még a kezét mossa, de Angéla már készségesen kitárta a szájacs- káját. Hogy ne legyen hiábavaló az igyekezete, dr. Gáspár Ferenc futólag belepillant és megállapítja, Angélának nines rossz foga. A kislány azonban élénken tiltakozik: — Dehogynincs... itt van egy. — Hogyan vetted észre? — Ügy, hogy mindig odament a nyelvem. Miközben — egyik ámulatból a másikba esem, az osz- topáni iskola ideiglenes rendelővé alakított tanári szobájában teljes gőzzel működik a vándor iskolafogászat. Osztályonként jönnek a gyerekek, s miközben, sorukra várnak a másodikosok, versengve dicsekednek a tanító néninek, hogy nekik már az óvodában is »zümmögtettek«. Dr. Gáspár Ferenc ugyanis nem fogat fúr, hanem zümmögtél, és az egészen más. Csöppet se félelmetes. — Honnan származik ez a kifejezés? — Egy egészséges fogú kis óvodás mélységesem megsértődött egyszer, hogy neki májért nem »zümmögtetek«. Hát járattam a fúrót a szájában, persze csak úgy, hogy ne érjen a fogához. Ennék a kis» gyereknek a későbbiekben, ha mégis kezelésre szarul, nem okoz majd gondot a fogorvos. Nagyon lényeges, hogyan zajlik le az első találkozás. A faliújságok egészségügyi plakátjai felhívják a gyerekek figyelmét: »Félévenként keresd föl az iskolafogászatot!« Igen ám, de ha feltételezünk is a kisdiákokról akkora öntudatot, hogy önként elmenjenek, akkor is marad egy kérdés: hova? Ott azért mégnem tartunk, hogy minden községben legyen fogorvos. Tulajdonképpen ezért jött létre Somogyiban hat évvel ezelőtt a j vándor iskolafogászat, melyet | a tanácsülés határozata aiap- i ján hívtak ki Osztopánha. Nagyüzemi munka. Futósza- j lagom megy a kezelés. Először I a »zümmögtetés«, majd sor- 1 ban a tömések. — így gyorsabb és gazdaságosabb az anyagfelhasználás — magyarázza az orvos, aki a mostoha körülményekhez alkalmazkodva kialakított egy sajátos munkamódszert. — Jobb az is, ha egy-egy osztály egyszerre jön be, mert bátrabbak a gyerekek. Persze ahogy figyelem, semmi félnivalójuk nincs, szemük se rezdül. miközben dr Gáspár Ferenc a szájukban dolgozik. Aki felnőttkorában egyszer "sak ráébredt, saját gyávasága vagy hanyagsága miatt helyrehozhatatlanul' elromlottak a fogai, most bizonyára irigykedve sóhajt: hej, ha engem is rászorítottak volna a fogorvosra gyerekkoromban ...! Mert a gyerekeket bizony úgy kell rászorítani az esetek nagy többségében. És ha a szülők figyelme nem téri ed ki rá, a szúvasodás szépen terjed. Különösen falvakban — ahol kilométereket kell utazni a legközelebbi rendelőig — nagy a veszélye az új »népbetegségnek«. A vándor iskolafogászat megszűnése tehát pótolhatatlan veszteséget jelentene. Nem akarok vészharangot kongatni, de... — Szeretnék más munkakörbe kerülni — mondta dr. Gáspár Rerenc, aki hat éven keresztül lelkesen végezte ezt a munkát Csakhogy: az iskolafogászat — orvosa szempontból — taposómalom. Nincs mód művészi fogpótlásra vagy bonyolult szájsebészeti beavatkozásra. Korántsem olyan változatos, mint a rendelőintézeti kezelés. Érthető, hogy egy fiatal orvos nem akar egész életében itt maradni. De ki vállalja helyette az állandó vidékre járásit, e kezdetleges fölszerelést a bajlódást a gyerekekkel, ha ez még anyagiakban sem jeleni többet számára, mintha korszerű körülmények között a rendelőintézetben dolgozna Pedig nagyon szeretném, ha az eddig elért eredményéül nem vesznének kárba. Itt Osz- topánihan első ízben másfél hónapig állomásoztunk, any- nyi volt a kezelnivaló. Mos másfél hét alatt végzünk x egész iskolával — mondja dr Gáspár Ferenc, miközben kitölti egy kisfiúnak a fogszabályozáshoz szükséges papirt ES MOST ITT A KARA CSONY, amikor gyerek legyen a talpán, aki mértéke tud tartani az édességfogyasz tásban. Az osztopáni iskolása! örömét azonban nem rorntjü majd fogfájás. Jó lenne, h minél több gyerek menekülni meg a fölösleges kínlódástól. Rezes Zsuzsa Kiss Vend élné: — Sohasem néztem én, milyen a munka. bedben betöltöttem a hatvanul, megyek nyugdíjba. A kockás iskoJafüzetet említem, az akkori dolgos idők pontos naplóját Már rég nem vezeti. Nem is tudja, hová lett. Az állattenyésztésnél máncfig azonos munka volt, ácson volt már eme szükség. — Meg aztán nagyot változott itt minden. Sokan visszajöttek, akik akkor fimenitek. De azért, az is igaz, hogy még mindig a nők viszik a rekordot! Nyugdíj ide, nyugdíj oda, ha egy kicsit megjavul az egészségem, elmegyek dolgozná. Nem szienetek itthon lenni. A ház üres lett A férje meghajt A fíá, az unokák zna még egy fedél alatt étnek vele, de rövidesen épülnek. Magára marad. Egy évtizede azt.mondtak róla: Koösz néni sehonnan sem hiányzik, ahol dolgos kézre van szükség. Most nyugdíjas. Tleádnteitében saeßd békesség. A $5 egészséget búcsúzáékor na,gyón őszinte szívvel kívántam neki. 0 Somogyi Néplap Mégis jobban megvan a számításom. Szoktam is mondani az elnöknek: ebben a szövetkezetben, ha egy gy utószód van, én azon is osztozni akarok! Van jogom házzá, ment én elejétől végig ott voltam, mag ott vagyok a munkán. Fotónként tévét más. Nem foltozz, nem versogat mmt régen. Minek? — Az az idő chrratt bála isten! Veszünk újat, he elszakad ... Csak a Hányom gyógyuljon meg! Nem hiányzik az én. életemből már semmi ... Pattog a tűz. Jólesik a konyha simogató melege. Miért kap el olyan hangulat, mint miikor az. ember házáéi-? Bencsikne szüleinek láttán máért jutnak eszembe az én nagyszuleim? A jóságos arcú Htxrváitih néni egy pillanatra sem ül le. Terül fordul, tesE-vesc valamit szüntetettük. És beszél, és mosolyog. — így van ez, kedves, öregszünk. Én már hetvenhárom éves vagyok, a papa hetvenhét. De azért etesöszmörgünk. A Hányom, a vöm megy mm- dennap, tse meg itt a ház kőFalugyűlés Kéthelyen A pontosan hatórára erke.- I zőt még jó pár üres szék fo- ] gadja a kéthelyi művelődési házban. De gyorsan telnek a sorok, s önkéntes kalauzunkat, Tüske Sándor népfrontelnököt egyre többen köszöntik. A moziteremben ülőkről gyors »leltár«: kétszáznál több fejkendős asszony, deres fejű öreg, de sok fiatal is. * * * A népfrontelnök megnyitóját dr. Németh István tanácselnök beszámolója követi a két évvel ezelőtti találkozás alatt történtekről. Sok jóról hallunk: — Az Ady, Honvéd és Béke utcában 1 millió 200 ezret költöttünk az utakra, vízelvezetésre ... 2157 négyzetméter járda épült... A Vár utcát is építjük, 55 házhelyet alakítottunk ki. Három buszvárót vet- j tünk. Előkészítettük a törpe I vízmüvet, a két fúrt kút meg 1 a tervek 1 millióba kerültek — peregnek az adatok. A kritika: a kereskedelmi j ellátás rendkívül rossz, egyes i utcák járhatatlanok. * * • Vége a beszédnek, Tüske Sándor őszinteségre, hozzászólásra kéri a hallgatóságot. Fehér hajú, sebes beszédű ember Viant János nyugdíjas kovács áll fel elsőnek: — Vártuk ezt a falugyűlést, mert a tanácstagoktól nem tudtunk meg ennyit. A magam bajáról is hadd szóljak. Sose büntettek meg,, csak mióta »szoknyás fináncok« mérik föl a bortermést — céloz a tanácsi adósokra —, hát tehetek róla, hogy a hordó nem hiteles? Pufajka, halk szavak, Baláss Kálmán: — A vasúti utcán nincs közvilágítás. Harangozó Imre fehér garbős fiú: — Mikor kezdődik a vízműépítés? Szarvas Jenő öltözete hasonló: — A Hegyalja utcából a par- koló-lármázó autók mikor tűnnek el? A facsemetéket kitördelték, büntessék meg a ga- rázdálkodókat a járdán moto- rozókkal együtt. Balázs Imre bácsiék előtt a járda rossz, Végh István cipész műhelye renoválását sürgeü- * * * Fáró László tsz-elnök kér szót. Szerinte nem kell szégyenkezniük községükkel sem maguk, sem az Idegenek előtt. Majd ő is a kereskedelmet ostorozza. — Nyáron előfordult, hogy zsírt, cukrot nem kaptunk, pedig — meggyőződtünk róla — a boltosok megrendelték. Jövőre ABC-áruház épül, ahol a szolgáltatóhelyiségek is megférnek. — Örülök, hogy igényes emberek lakják Kéthelyt, hiszen szégyelltük a sportpályát, a kultúrház környékét — de ösz- szefogással rendet tettünk. Higgyék el. ennek is köszönhető, hogy a varosiasoctó Marcali tövében 1968 óta százöt vénnél szaporodott a lélek szám. Otthont, muhkát talál nak itt. Januárban varródé helyezünk üzembe, negyve asszony talál benne munkát. Megtapsolják. * » * Tíz perc erejéig a vízműép: tés a fő téma, majd dr- Káplá Lajos állatorvos használja f< az alkalmat egy kis előadási a száj- és körömfájás, a v< szettség elleni védekezésről. Aztán folytatódik a vita: Horváth István keze a m< gasban: — Jómagam is vizépítésn dolgozom, és az árak elégi változnak. Van-e tartalék ; építkezésekhez, gondoltak- erre? Sok szép, virágos fali ban fordultam meg, azt goi dolom Kéthelyen is tudur egy-két bokrot elültetni — ji vasolja, és a bólogatáso újabb hozzászólások megen sítik: legyen virágos Kéthel; Azután a tanácselnök a mi válasz nélkül maradt kérd' sekre felel. Kilenc óra, amikor a kelli mes ünnepeket kívánó mond; tok elhangzanak. Odakint hazatartó kis csoportokba meg tart a falugyűlés. Novak Férea
