Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
Gruby Dávid históriája PETŐFI ORVOSA VOLT Gruby Dávid, akiit Párizsban jobban ismernek, mint Budapesten, a magyar föld egyik lángeszű szülötte volt. Több mint 150 éve született. Az Értőd indult el: Kiskörről, a Bácskából, s befutott »a szent, a nagy Óceánba«: Párizsba. 88 éven át hajtotta »ég s föld között bús-hazátlanul a Sons szele«. Alig serdült fel, amikor apja a sokgyermekes, szegény, zsidó boltos, Gruber — valószínűleg a mostohaanya rábeszélésére — 50 krajcárt nyomott a kezébe és elküldte, ki a nagyvilágba. Pár nap múlva Pesten találjuk. Mindenáron tap ülni akart, szomjúhozta a tudást. A piaristáknál takarítómunkát vállalt, hogy az egyetlen pesti gimnáziumban tartózkodhasson. Az előadásokat hol a kulcslyukon át, hol az utolsó padiban lebújva hallgatta. Az egyik tanár észrevette, beszédbe elegyedett vele, s látva értelmét és érdeklődését, támogatta középfokú tanulmányai elvégzésében. •' Irubyból kiváló diák lett; később óraadásból tartotta fenn magát. Orvosi tanulmányait Becsben végezte el. Különös szeretettel foglalikoul anatómiai, főleg mikrosz- ópos tanulmányokkal; Roki- mnsky, Berres, Hyrtl tanítványa volt. Ebben az időben elsőnek készített mikroíotogrammokat. 1884) tavaszán nyerte el a doktori címet. Utána Watt- maiim mellett dolgozott mint sebész, s ekkor talán Hebrával, a neves bőrgyógyásszal is megismerkedett Már szigorló orvos kora-óta állandóan anatómiai és élettani kurzusokat adott külföldi orvosoknak és szigorlóknak. Közben elkészítette- első nagyobb munkáját, mely 1840-ben jelent meg. Címe: Obeervationes micro- scopicae ad morphologiam pa- thologicam; morphologia flui- dorum pathologicorum. Saját maga készítette rajzokon mutatta be a különböző Váladékokban található sajtféleségeket E munka hatására.a-béesí. egyetem, f ela jánlotta a . rendül- vüli tanárságot, de a megike-,; resztelkedéshez kötötté, és ez,, ért Gruby nem fogaclta'el. Egy; francia sebész (Róúxp'indítványára 1841-ben Párizsba ment -bőr- és gyermekgyógyászatot tanulni. Baron mellett működött egy gyermekkórházban, s a kórbonctani teendőket is ellátta. Ezt tudományos. sikerek j özöne követi. ] 1848-ban lezárult Gruby tudományos működése. Többé agy sort sem ír, még az irodalmi támadásokra sem válaszol. Egyik életrajzírója, Rille »pszichológiai rejitély«-nek nevezi Gruby elnémulását és a gyakorlati orvosláshoz való átpártolását. Azzal próbálja magyarázni, hogy Grubyban a kutatói héven kívül a gyógyításhoz elengedhetetlenül szükséges orvosi tudás, emberismeret, emberségesség, továbbá együttérzés is nagymértékben megvolt. Az ún. rejtélyt azonban megmagyarázza Gruby 1848/49-es tevékenysége, melyről Pólya így nyilatkozik: »1848-ban hazajött, végigküz- dötte a szabadságharcot, s ezután visszament Párizsba.« Müller a Csodatevők c. könyvében így írja le Gruby és Liszt beszélgetését, mely az 1850-es években zajlott le Párizsban: — A szabadságharcban Bem alatt szolgáltam, mint közhonvéd . — Mint közhanvéd? Nem mint orvos? — Orvos Párizsban is lehettem volna. Én fegyverrel akartam szolgálni a hazámat. Bem maga mellett tartott, és a fehér-templomi ütközet előtt rán bízta Petőfit — Petőfi Sándort? — kiállt fel Liszt. —■ öt Bizonyára tudja, hogy Petőfi közvetlenül az ütközet előtt érkezett a táborba, és Bem mindenképpen el akart őt távolítani. Nem sikerült Petőfi, majdnem azt mondhatnám: ragaszkodott, hogy ott essen el á' harc mezején. Bem akkor magához hívatott és így szólít: »Rád bízom Petőfit. Ö nem ismer téged, nem tudja, !ü vagy, nem tudja, hogy orvos vagy. Légy állandóan a közelében, s ha megsebesül, azonail nyújts neki segítséget. Legyen gondod rá, hogy amint lehet, elvigyék a tűzvonalból. Neki nem szabad elpusztulnia ...« — S ön látta őt elesni? .. "•‘-r .Nem; láttam. Én sebesültem' -meg "éÚW?, ‘’tnégpeiSi’g.' súlyosan! ‘ Csak napok múlva nyertem';, vifeá; eszméletemet. Ezént'óém todtáft!:teljesíteni a | Pfráflc$ot,.«síért, nem'- tud.- tá-írt mejíMéhtepi ázt 'áz életet, amely mindnyájunknak a legdrágább volt... "Végrendeletében pedig ezt írj'a Gruby: »A szívem fölött egy kis sebhely van. ' Petőfi i Sándorért kaptam« A szabadságharcból Párizs- I ba, tért viasza teháit Grúby testileg, lelkileg betegen. A testi csapást, a sebesülést gyorsan kiheverte, a szellemi, a lelki örökre nyomot hagyott benne. Megváltozott! Nem foglalkozott többé tudományos vizsgálatokkal és kutatásokkal, hanem kizárólag gyógyítással. Szakított a korábban szokásos módszerekkel: a hosszú receptekkel és a rengeteg orvossággal. Igyekezett az életmód megváltoztatásával, diétával és — szükség esetén — a szug- gesztió és hipnózis felhasználásával gyógyítani. Rendelésére tódultak a betegek; különös, de ésszerű gyógymódjai már életében szájról szájra szálltak. Sokan, főleg kollégái, kuruzslónak tartották, és »der- viche guérisseur»-nak, gyógyító dervisnek nevezték. Csaknem fél évszázadon át folytatta orvosi tevékenységét. Betegeinek hosszú sorából a legismertebbek : Chopin, Liszt, Heine, a lsét Dumas, Victor Hugo, Daudet, George Sand, Balzac, Gamibetta, Thomas, Mac Maihon, Lamartine, III. Napoleon. Remetemódra élt. Jövedelme túlnyomó többségét jótékony célokra fordította. Hetenként egyszer a szegényeknek ingyen rendelt. A Francia Vöröskereszt egyik megalapítója volt Az 1871-es háború idején saját költségén kis kórházat és járó'eteg-rendelőt rendezett be. A komimün alatt a 18. kerület kommünárdjaít nagy összegekkel támogatta. Sebesültszállító kocsit és tábori rendelő céljaira szolgáló, köny- nyen mozgatható ambulató- ”iumi sátrat szerkesztett. írók ás művészek számára alapítványt létesített, ebből rendezték a híres Gruby-ebédeket. 1850-ben tanulmányúton volt Párizsban Hereeghy Móricz magyar orvos, az ő úti- naplójámak soraival zárjuk megemlékezésünket: »Gruby Ausztriából Párizsba ment, ahol a tehetséges orvostól senki sem kérdezte, hogy milyen prófétákban hisz. Gruby rövid idő alatt elnyerte a megérdemelt elismerést, és _a ! Francia Tudományos Akadémia is tárt karokkal fogadta. így él most ebben a nagy városban szeretve, megbecsülve, kiváló jellemének, láng- aszének és nagy tudományának megfelelően. Gruby büszkesége minden . magyarnak, aki Párizsba megy tanulni és Gruby büszke magyarságára« Dr. Franki József Dánffy Sándor hősei »... * tragédia nem embereket utánoz, hanem cselekményt, életet, szerencsét, szerencsétlenséget. .. Az emberek minőségét jellemük határozza meg; tetteik által lesznek pedig szerencsések vagy szerencsétlenek. S bizonyára nem azért cselekszenek, hogy jellemüket tüntessék föl, hanem tetteik által domborodik ki egyszersmind jellemük... (Arisztotelész; Poétika VI. fejezet.) Arisztotelész fenti gondolatai roppant logikusak, nem csoda,* ha nemcsak egyes drámaírók, hanem egész irányzatok, iskolák, sőt irodalomtörténeti korszakok tekintették egyedül irányító és üdvözítő mércéül és mértékül a drámaírásban- Mégis legalább ennyiszer hadat is üzent e tézisnek a drámaírás; például Shakespeare. Azt hiszem nagyon nehéz lenne, mi fontosabb : cselekmény avagy jellem alapon, az egyszerűre redukált kérdésre, a ma szín házából kiindulva igenlő, vagy nemleges választ adni. A realista színház (nemcsak drámaírás tehát, hanem az egész színházi felfogás: a színész szerepkidolgozásától a díszletig vagy a díszlet nélküliségig) igen gyakran a kettő arányos szintézisére törekszik. Nem véletlen, hogy Oidipusz királyról lerántották a legörbedt szájú maszkot, s nemcsak cselekszik, hanem a tekintetéből sugárzik a fájdalom is. Mégis. A romantika fekete! fehér, pozitív-negatív hőstípusaitól (nem kevés hatással volt ennek kialakulására ez a jellemegyszerűsítő arosztoteliá- nus felfogás) nehezen szabadul a színházi néző tudata. De a ma színpadán, miként a valóságban is, az embót^k nem ekete-fehér alapop rosszak /agy jók. És nem is eredendően rosszak. Drámaírói ' vagy rendezői koncepciók . helyett hivatkozzunk igazolásul egy karakterszínész munkásságára. Dánffy Sándoréra. Szinte minien alakítása élő bizonyosság, hogy a »negatív hős«- Tigris Brown, Csörghő Csuli, Bonifacio mester és a Mandragora gyóntató pátere, mitől olyan sokarcúan agyafúrt, tolvajló, zsaroló, csirkefogó, álnok, szemtelen, sőt pimasz, mogorva, vagy harsogó. És mégis igen sokszor szerencsétlen is. szánjuk is. Gyakran tragikus is- Kies, az Éjjeli menedékhely murrkátlan kovácsa talán iskolapéldája, hogy az asszonya halálát szinte tétlenül néző ember, még kőkemény izmaival, aszálódó erejével, ma- gábagyűrt szávaival, indulatos, artikulátl.an kiáltásaival egy elnyomoródott ember. Ember, aki nem rossznak, hanem rosszaságba születik. Sokáig beszélgettem nemrégiben ezekről a dolgokról Dánffy Sándorral, és azt hiszem, a legtöbbet akkor mondta, aráikor annyit mondott csupán: a színész dolga az, hogy zmhertr. játsszon. •” Hogy «»»síit jelenW-ércLe- ?útó‘9iViiÉzaer^k^íú< a Sirálybeli pár mondatára. A .Gyertyaöntőben az egész este az övé volt. Levegője, .tekintetvonzása van. amikor betoppan a színpadra. Nem könnyű szerepek ezek, főleg Kies vagy Tigris Brown, Brecht Koldusoperájából. Talán éppen ezért, az alakításból iginyes szereptar ul- nányt sejtünk. Szinte kipen- deríti a feladat a színpadra, és előttünk küzd meg az alakításért. Nagyon ügyesen persze, a küzdelemé 51 semmit sem látunk, mert nehéz kilóival együtt, a F tors ynő term des királyaként azonnal maga a mozgó gonosz dém in-zsarnok, vagy Boni rációként kap "odó, robbanó, ágáló ibolond, olasz kereskedő. Igen, szinte ugrál a visszaemlékező tekintet szereiről szerepre, s mindé ünnen v sz- szanéz Dánffy kerek a; :a, amelyre hol gyerm. i-.ket ily ül,' hol zsíros vigyorgás, hol markáns férfiasság, hol ügye- fogyott tétovaság, hol a századelő dőzsölő vidéki urának iszákos tunyasága, hol a kispolgár ravaszsága. Dánffy Sándor sokféle szereparcot megmutatott már nekünk- Megmutatta, hogy ugrál a színpadon, hogy komédiásmutatványra is képes, hogy beleillik Cséhov világába is, a vásári komédiába is. Miller és Brecht világába is. Medvejárású is, gyíkfürgéségű is. Azt hiszem, most az ’ ötödik kaposvári évadában s férfi korának közepén, nézői szeretetünk nagy várakozást is tölt bejénlc. Szeretjük Dánffy Sándor tudását, tehetségét, igényességét, ötvös képességeit, és szeretnénk, ha még többet mutathatna ebből. Ha még jobban bizonyíthatná, hogy embernek születik az ember. Hogy a színpadón hús-vér alakok szeretnek, ölnek, csalnak és jótékonykodnak, hogy a szerelmes férfi nem feltétlenül szépfiú, hogy a kerek termét nem azonos lomha hájtömeggel; hogy az emberben robbanó energiák feszülnek, és jó beleharsogni, beleharapni az életbe, hogy a színpad néhány négyzetméterén, itt a kaposvári szíházban, alkotni lehet. »Kihúztam« belőle: egyszer szeretne Falstaff lenni. Igen, úgy kelleti magát előtte ez a szerep, mint egy kacér szép- asszony. Dánffynak mindene együtt van ehhez a »hödítás- ftozífó-É'l boqsássák’rneg nekem égf., ,a türelmetlen, -kíváncsiságot, szeretnék a. nézőtéren ülni a nyilvános találka alkalmából. Tröszt Tibor Tél, Balaton D élután öt órakor megelevenedik a város. Életre kel, előhuzakodik elszen- derült titkaival, furcsaságaival, jellegzetességeivel, ékességeivel és semmitmondó áldrágaköveivel. Sokszor indul el az ember öt óra után kirakatokat nézni, szemlélődni, sétálni, belesüppedve az utca mindennapi forgatagába. Érdemes megfigyelni ilyfenkor az embereket A legtöbb érdekesség és furcsaság a Május 1. utcában tapasztalható, ott derül ki a legtöbb titok, naponta annak az utcának a kövezetét tapossák a legtöbben, ott látni a legtöbb kószáló, haverokat,,barátokat kereső, unatkozó, egyedül lézengő, önmagát kereső és fölfedni vágyó fiatalt — Munkácsy Mihályról kár a szót szaporítani! — mondja egy váltig érő hajú, fekete ma-, xikabátos, szemüveges tizenéves. — Én nem szeretem. Van lent valami, ami a számomra érthetetlen. Tudod a világa az, ami tőlem annyira távol áll — szól közbe az egyik lány. — Igaz, hogy az a kor amelyikben élt, nem volt olyan, mint a huszadik,század,, de sok szempontból az alap megegyezik. Nem ismerem annyira, hogy »kiselőadást« tarthassak a művészetéről, de annyi bizonyos, hogy írói munkássága és pályálya nagyon cikis volt.. — így a fiú, és senki nem nyilvánít több véleményt a kérdésről még egy karlendítéssel Csomópontok — metszéspontok — arányok Ugyanez, jobban mondva hasónió eset történt a Drink hártyán, ami már csaknem kizárólag a tizenévesek birodalma lett. Pinitszámra fogy ott a grog, a konyák, és egy féldeci rum mellett igazán csodálatos elüldögéflni záróráig. Ketten beszélgetnek, előttük a pulton a tankönyv, füstölög a cigaretta ... — ... előadóestek vannak a könyvtárban. Ne legyen »pi- tyu« a nevem., ha a következőre nem váltok helyjegyet, mint ß Somogy, expresszre. Néha gitároznak is, jó a szóló, a szöveg meg nem érdekes. Abból úgyis elég. Beszállsz a budiba? Oké. akkor irány a Pal- miro Togliatti! Erre a másik: . — Ö fog szólózni legközelebb ...? Hát igen, ezek egészen kirívó példák. A szóban forgó tizenéveseit ' nagyobb része már dolgozik. Gyárakban, üzemekben, vállalja tóiknál és a legkülönfélébb munkakörökben. Munkaidő utón ki özönlenek az utcára, és megkezdődik az ingajárat a Drink bár és a Kapos étterem között. Legtöbbször. üres a pénztárca, de ez sem akadály, mert mindig, akadnak »jó barátok«, akdk- oek aznap csússzam le valami — valahonnan. De mindig beköszönt egyszer a fizetésnap, a maga mozgalmasságával, rob- banó-bénító erejével, néhány óra múlva elúszó százasaival, azitán a másnaposság a maga semmire nem emlékező álmosságával, néha siralmával \ Újra a Drinkben vagyunk, az egyik csomópontban, ahová naponta be kell nézni.. • — Hé! Dézi! Gyere, fizetést kaptam, van egy kis many. Tégy fel egy deliket (értsd: cigarettát), pajti! Betápláljuk az adatokat, ledőlünk egy fehér négylábú tepsi mellé, megfigyeljük magunkat a monitoron. Hä sokáig kell várni a pincérre, * tovább állunk. A Fácánba, vagy az Egérkébe hajtatunk, ott is van sör meg bor, hordószámra. Persze jó lenne szólni egy nőnek is, mert mit ér anélkül az élet?! No itt van egy kiló, hozz érte két Napóleont ... Másnap se »many«, se »dekk«. * I A séták alkalmával az utat változatossá is teszik. • Trappolás az egyik oldalon egészen a Kapósig, és vissza az utca másik felén- A Drinkig. Aztán I vannak a menők, akiknek anyagi lehetőségeik szinte ki-; meríthetetlenek. Száguld a kocsi, a kanyar csodálatosan időzített bűvészmutatvány, a sebességváltáskor sportosan hörög a motor. De mint mindenben és mindenhol, azért itt is akadnak olykor kivételek. Az elfásult, sokszor eldurvult, kóborló tizenévesek között találtam egy szobrászkodót is. Kisplasztikákat készít, portré-, kát mintáz, szakkörbe jár. Legutóbb Pécsen volt kiállítása: Mégis részese az Öt óra utáni »teadélutánoknak« .,. Megfigyeltem, ezek a fiatalok nem keresnek más társaságot Mereven elutasítanak mi* ’-nt, ami nem egyezik felfogásukkal, szemléletükkel. Keresnek, kutatnak valamit és valami után, amit elveszettnek hisznek, jóindulatúan, mégsem jó úton- Ügy gondolom, elsősorban a munkahelyüknek kell segítenie abban, hogy a számukra valóságosat, foghatót, megbízhatót, ígéretest fölfedezhessék, hogy ne csak igénytelen magyarázataik legyenek, melyek így, csupán az egyetlen egyenes nem létező metszés- és csomópontjai. Bohrig Gábor Mintha restellni, hogy szebbik arcát nem mutathatja, homályba burkolja magát. Alig egy két száz métert enged látni, azt is csak titokzatosan, sejtetőn. Pedig oly szép most is! Még szellő sincs, így legkisebb fodor se bondoro- dík hátán. Csendes, hangtalan, mintha szánná-bánná nyári dühödt rohamait. Nem ostromolja a móló köveit, nem kavarja zavarosra sekély partja iszapját. Ha nem ismerném, ■hinnék halk hívogatásának, belevetném magam bundáe- tól-kucsmástól: legyen úgy, mint nyáron, öleljen körül a vize. A partja leörül csendes. A csónakok holtan hevernek. Egy nagy ladik hason fekszik, vastagon szurkozott alja otrombán bámul a fölötte ka- 'vargó kányacsápat.ra. Az üdülő kapuja nincs most sarkig tárva, egy árva kémény füstölög csak, a gondnoké, A le- tördelt, megszabdalt bokrok tövében idegen szavakkal övezett apró dobozok árulkodnak az elmúlt nyárról, más tájról, országból jöttékről. Sétáló nincs, egy nö az állomásra siet. A csárda nyitva, autók pihennek előtte. A bentröl áradó ételszagok keverednek a ködös hideggel, mit sem változtatva azon válnak semmivé. A gyorsvonat robaja darabokra szabdalja a tél eleji csendet. Ablakából pár unott arc tekint a vízre. Megállók egészen lent. Cipőm orrát nyalja a víz. Szántód felé hajókat látok, talán halásznak. Idébb récék raja szántja a vizet zavartalanul. Nyáron úgyse tehetik: Keresem a túlsó partot. Felvillan nyári rajza, masí mit sem látóvá az odaátból — elképzelem. Ott emelkedik Badacsony, oldalán egy présház — Szegedy Rózáé volt hajdan —, amelyről Kisfaludy édesbús-szerel- mes Himfy sorai jutnak eszembe. Számban érzem a badacsonyi »szürkebarátV édeskés — egyszer már megviccelt — zamatát. És fent az a huncut Rózsakő! Amott Szigliget a vUlám vagdalt ősi várral, Szentgyörgyhegy a bazaltoszlopaival. a csinos csendes Balatonrenles, még távolabb a sok légit, szépet, titkot rejtegető Tihany. Füred, majd Fűzfő, a füstölgő kéményeivel. S mindezt a Balaton teszi teljesen egésszé, igazán széppé. Sűrűsödik a korai sötét, beletesz minden. Eltűnnek a homályok, foltok is, csak a csend niarad. Nem látni csillagot, egy-két lámpa ég. Fényük nem merül a vízbe, mert távoli világuk nyevge, nem tud utat törni a ködben. A télre bezárt közért ablakán pára lapul, mutogatja sértetlenségét. A mezítelen ágak árnya nem rajzol mintákat lábaim alá, gyengék ahhoz. Meg dísztélenségük nem parádénak, csendes megnyugvásnak való. Nem szidlak, Balaton! Nem kérem számon nyári »bűneid«. Burkold magad jeges bundába, alatta jól pihenj. Gyújts erőt, ha majd a föld melegszik, kibonthasd szépséged sziromlevelének minden kis ízét, fejtekét. ' Góczán Gyűl» \
