Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
Egység a cselekvésben AZ UTÓBBI hónapokban élénk és erőteljes viták folytak pártszervezeteinkben, a pártélet különböző fórumain. A gazdasági és társadalmi helyzet megítéléséről vitázók a további cselekvés útját keresték. Különböző nézetek csaptak össze a taggyűléseken, a párt- oktatás foglalkozásain, a politikai vitakörökben és a magánbeszélgetésekben. S hogy ez így volt, abban semmi rendellenes vagy rossz nincs. A gazdaságirányítás reformjának bevezetése óta eltelt évek alatt igen sok tapasztalat halmozódott fel, s e tapasztalatok elemzése során természetszerűen vetődtek fel eltérő, különböző nézeteik. Hiszen a nézeteket nem kis részben a mindennapos benyomások alakítják, s az eltérő környezet, társadalmi helyzet szükségszerűen befolyásolja a nézőpontot, a kérdések megközelítését — még akkor is, ha az elvi alap azonos. Így érthető, hogy némelyik kérdésben más véleményre jutott az állami nagyüzem szakmunkása, mint a szövetkezeti gazda, másra a közgazdász, mint a pedagógus. A kongresszusi határozatok végrehajtásának értékelésekor a Központi Bizottság a többi között a viták tanulságait is figyelembe vette és hasznosította. E viták hozzájárultak a helyes döntések megérlelődésé- hez, a további cselekvés irányának meghatározásához. A legutóbbi párthatározat megjelölte ezt az irányt; a pártnak most egyértelmű és világos álláspontja van a vitás és vitatott kérdésekben. Ezért a hangsúly most már azon van, hogy minden pártszervezet és párttag egységesen képviselje ezt az álláspontot. Azt jelenti ez, hogy most már mindenféle vitának be kell fejeződnie? Természetszerűen nem erről van szó. A pártoktatás tanfolyamain, a politikai vitakörökben tovább folynak az eszmecserék a párt- politika értelmezéséről, összefüggéseiről. Bizonyára szóba kerülnek ilyen kérdések a Központi Bizottság határozatáról tanácskozó decemberi pártfórumokon — a párttaggyűléseken is. A párt- szervek ülésein, a taggyűléseken, a pártcsoportokban — folyó vitáknak azonban most máf más kell, hogy legyen a tartalma, az iránya. Nem azt kell vitatni, amiben a KözponJó munkát, könyvelők! Somogy termelőszövetkezeteinek főkönyvelői az idép is részt vettek az immár egy évtizede minden esztendőben ilyen idő tájt megrendezett tanfolyamon. A téma minden esetben ugyanaz, mégis tele van új elemekkel: a zárszámadással kapcsolatos számviteli tennivalók, a mérlegkészítés tudnivalói fő vonásokban ugyan nem változnak, de időről időre új rendelkezések, a korábbitól eltérő szabályok lépnek életbe, amelyeket bizony nem szabad figyelmen kívül hagyni az év végi zárásnál. Erre gondoltam, amikor a napokban kezembe került a Magyar Mezőgazdaság Információk című melléklete. Ebben egyebek között a Pénzügyminisztérium Számviteli és Szervezési önálló Osztályának részletes közleménye olvasható hat oldalon keresztül, a termelőszövetkezetekben alkalmazandó, az év végi zárást megelőző rendező tételekről. A rengeteg tartozik-követel számla kapcsolódása helyett csupán a kezdő mondatot érdemes szó szerint idézni most itt, ugyanis a munka lényegét és szükségességét egyaránt kifejezi: »Az éves gazdasági műveletek könyvelése mellett a jövedelem pontos megállapításának alapfeltétele az év végi rendező tételek hiánytalan, szigorúan meghatározott sorrendben történő lekönyvelése is." A zárszámadás tulajdonképpen már január 1-én megkezdődött, akkor, amikor az első »•gazdasági műveletek" könyvelési adatokban öltöttek formát a számlákon, kimutatásokon; a most készülő mérleg tételei már akkor kezdtek öszszeállni — onnan indult a mér. legikimutatás »aktívák" és »passzívák« oldala. Amikor János bácsi bement az irodába, és fölvette hó végén munkadíjának a 80 százalékát; amikor Péter bácsi megkapta a kocsirakomány kukoricát évközi előlegként, vagy amikor Pista bácsit a háztáji fuvar díjával megterhelték, már akkor elkezdődött a mérlegkészítés, hiszen az egyik serpenyő könnyebb lett, a másik nehezebb. Ebben az időszakban kezdődnek a tsz-irodán a túlórázások, helyenként és esetenként kisegítő munkaerőt is alkalmaznak. Az év vége az íróasztalok mellett mindig munkacsúcsot jelent a közös gazdaságokban, jóllehet nem egy irodában látni- ma már nagyon korszerű számítógépeket, és az apparátus is gyarapodott szakismeretekkel az évek során. Mégis — nagy ez a munka. Amiért ezek a sorok íródnak, éppen e miatt van: a felelősségteljes tevékenység súlyának megfelelő megbecsülés joggal nie gjár valamennyi számviteli szakembernek szerte a megye termelőszövetkezeteiben. A tavaszi vetések, növényápolások, a nyári gabonaaratás, az őszi betakarítás, vetés idején kevés szó esik ezekről az emberekről, jóllehet akkor is ott vannak ők, az ő révükön nyer számjegyformát a terméshozam, az emberi és gépi teljesítmény; ők »varázsolnak" a kilókból, literekből forintot. Persze csak abból, ami megtermett, aminek valós fedezete van... Mindezt megértve és elismerve kívánunk ezúttal nekik is jó munkát, eredményes mérleget — sikeres zárszámadást! I ti Bizottság már állást foglalt, í hanem azt, miként lehet az adott helyi viszonyok között ezt az állásfoglalást a lehető legjobban végrehajtani. NEM ÜJ ELVEK ezek pártunk gyakorlatában. Csaknem öt esztendővel ezelőtt, 1968 februárjában Kádár elvtárs így szólt erről az Ikarus gyár művelődési otthonában mondott beszédében: »A megfontolt, helyes elhatározások vitából kovácsolódnak ki. A viták tekintetében is van azonban egy alapvető szabályunk. A megfelelő fórumokon különböző dolgokról vitatkozunk, de amikor befejeztük a vitát és azt mondjuk: elvtársak, tehát megegyeztünk, akkor utána már ne vitatkozzunk tovább, hanem dolgozzunk, váltsuk valóra azt, amiben megállapod- tunk.K Nos, e gondolat teljes mértékben érvényes és iránytadó jelenlegi helyzetünkben is. A további cselekvés során a pártszervezeteknek érdemes és' szükséges megszívlelniük az utóbbi idők vitáinak egy fontos tanulságát. A pártmunka gyakorlatát értékelve a Központi Bizottság kénytelen volt megállapítani, hogy egyes pártszer- I vezeték és párttagok nem tar- . tották be a lenini normákat. |A pártéletnék ismeretes — és az MSZMP szervezeti szabály- I zatában is rögzített — lenini elve, hogy minden párttag kifejtheti különvéleményét az illetékes pártfórumokon, de a nyilvánosság előtt, a pártonkí- vüliek előtti fellépéseiben köteles a párt érvényben lévő álláspontját képviselni, SOKAT VITATKOZTUNK az utóbbi hónapokban, s fogunk vitatkozni bizonyára ezután is. Ez nem baj, ez az egészséges, demokratikus pártélet jellegzetessége. De sohasem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a vita nem öncél, hanem az egységes cselekvésnek, a jó politikai munkának, a párt vezető szerepe érvényesítésének eszköze. Gy. L. Naponta tíz mázsa vasat Álma mély volt, nehéz. Az ébresztőóra valósággal betört hozzá tompa érzékeinek csatornáján. Már-már ugrott, keze félmozdulattal lesöpörte a takarót, de aztán ... — Még egy-két percet — duruzsolta benne az a makacs kis megalkuvó hang. — Csak még egy-két percet — A hajnali ébresztő a legrosszabb. De csak az a néhány perc, amíg az ember kibotorkál mosakodni. S amikor megérzem kánt a friss, éles reggeli levegőt látom a hajnali nyüzsgést, jól megnyújtom a lépteimet, mert mór bekanyarodik a busz. S amikor már, az első lépcsőn állok, tudom, végképp visszatértem ebbe a világba. — Mindig hajnalban kel? — A műszakot kéthetenként váltjuk. Ha délutános vagyok, kettőkor kezdjük a munkát De én mégis jobban szeretek dolgozni délelőtt. Akkor a délután teljesen az enyém. Laki László tíz, éve dolgozik vassal Hosszan sorolja, rrfl mindent végeznek ezzel az ősi, keményen ellenálló fémmel. — Kirezgőzzük, szabjuk, hajtjuk, bordázzuk, sajtoljuk, fúrjuk ... Naponta legalább 9—10 má- zsányi fémlemezt emel, vág, fúr. Dolgozik rajta. Az idén már az ötödik éve, hogy ugyanott, a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnál Az ember hajlamos rá, hogy a vassal dolgozókat kivétel nélkül robusztus óriásoknak, lapátmarkú fenegyerekeknek tartsa, akik a műhelyben köny- nyedén bejigáiják a mázsás vasrudakat. S mellé könnyelműség, vagányság: a vas felszabadítja a gátlásokat. Nos, Lalii László ennek pontosan az ellenkezője: hátraíésült szőke haj, vastag szemüveg. Környezetéhez óvatosan közelii szereti megemészteni a dolgc kát, megrágni, hányni-vetni <. látottakat. Nem a széles gesz tusoikkal magyarázkodó, mindenáron fecsegni akaró emberek közé tartozik. Csak nehezen szakad ki belőle a szó. Fölöslegesen sosem beszél, tehát fölöslegeset se mond soha. — Szeretem a vasal Már a csengése is sókat mond nekem. Zavartan fölnéz: — Ti? éve dolgozom a szakmáiban. S valami mintha változna, valami, ami nem tetszik _Amik or végle a műszaknak, s az öltözőben szöszmötölök vagy a buszra várók, akkor is hallom, hogy cseng-bomg. Talán az a baj, hogy nem egy kedves hang ma már a műhely zsivaja, hanem egyszerűen csak zaj... Otthon leülök, könyvet, újságot veszek a kezembe, s azt az időt nem lehet megfizetni. Vagy rejtvényt fejtek. Legkedvesebb szórakozásom. Egyedül vagyok, csend van, letisztul a zaj. Aztán jön a feleségem, a gyerek, s megint mozgalmas tesz a ház. Tudja — élénkül meg a szeme — mi mindent tudnák már ezek a kis lurkók? Négyzet, téglalap, rövid, bosszú.... nekünk még az iskolában sem volt könnyű megtanulni. Talán mert későn kezdtük ... — Televízió? — Igen, majdnem mindent megnézek. — Kivéve, ha délután dolgozik. — Nem ezért szeretem jobban a délelőtti munkát Ha kettőre megyek dolgozni, valahogy elúszik az időm. Egész nap nem tudok egy szót sem váltani a gyerekkel, este tiA PUSZTA POSTÁSA Sokat tesznek jogos a kérésük — összejöveteleinken megbeszéltük, nőit tehetnénk mi, nők azért, hogy javuljon a zöldség- és gyümölcsellátás a megyében. Javaslatainkat továbbítottuk az áfészek-nek, hogy az adott körülmények között vegyék fontolóra és valósítsák meg elképzeléseinket. A marcali áfész például dicséretesen reagált: számos asz- szony jelezte, hogy 1973-ban bekapcsolódik a zöldségtermesztésbe. Ez mindenképpen eredménynek számít... Amit viszont ugyancsak el kell mondani, a választott testületekben még mindig meglehetősen kevés a nő. A nőbizottsági tagok közül némelyek az ülések, különféle rendezvények munkájába nem kapcsolódnak be. Előfordul, hogy az asszonytársak javaslatait nem fogadják meg, pedig sok okos kezdeményezéssel, ötlettel állnak elő. Az áfész-eknek jobban kellene segíteniük a nők képzését. Nem mindenütt wnyják be a nőbizottságokat a fontos kérdések megvitatásába. Jó lenne, ha a szolgáltatásoknál, az áruféleségek összeállításánál az eddiginél több figyelmet szentelnének a uök második műszakjára, arra, hogy a munka után hazatérő nő könnyebben és rövddebb idő alatt végezhessen otthon a rá váró tennivalókkal Ezeket a gondolatokat a MÉSZÖV pénteki küldöttgyűlésén jegyeztem föl Tóth Ferencire nőbizottsági elnök felszólalásából. Szavait a küldöttek megtapsolták, többen helyeslőén bólintgattak. (Itt is férfiak voltak »elsöprő" többségben ...) Ügy vélem, különösebb kommentárra nincs is szükség a felszólalás nagyon sokat mond, érdemes odafigyelni, s a gondolati egyetértést tettekre váltani. Ezek a mondatok megérdemlik, hogy foganatjuk legyen — mindennapi gyakorlatban! j SL f. i — Kati, nem maradt egy Somogyid? — Postás néni, egy Magyar- országot tudna adni? — Lelkecském, megérkezett már a nyugdíj? Szinte nem is tud felülni ike- rékpárja nyergébe Juhász György né, Szőcsény-puszta postása, annyian megállítják, ha másért nem, hegy néhány szót váltsanak vele. Hiszen a postás minden házhoz eljut, újságot, nyugdíjat, levelet, táviratot visz, ismer minden friss hírt, ami a pusztán történik, s esetleg másokat is érdekel. Munkásruhájú ember egy Magyarországot vásárol. Gyulai István a közeid Csákányra való, erdészeti dolgozó. A hozzá hasonló munkakörben tevékenykedők között kevés ember akad, aki a Magyarországot olvassa. — Nagyon szeretem, igen sokoldalú tájékoztatást nyújt. Édesapám ma már hetven esztendős is elmúlt, nyugdíjas kanasz. Amikor először • hazavittem, nagyon megszerette ezt 1 a lapot, 5 is mindig ezt kéri. De fiaim is szeretnek újságot olvasni, nálunk ez családi hagyomány. Azután a postás veszi át a szót. — A szőcsény-pusztaiak, ha távol vannak is a nagyobb lakott területektől, vonzódnak a kultúra után. Ért bizonyítja, hogy nincs olyan ház, ahová valamilyen újságot ne vinnék. Csak Somogyi Néplapból 43 jár. Népszabadságból 31, azután Szabad Föld, különböző képes lapok, a sportújságoktól kezdve a Fáklyáig, az előfizetések mellett nagyon sok árus- ,példány is elfogy. Pedig televízióból hetvenkettő van, s nagyon sok a rádió is. Mégis olvasnak és így tájékozódnak az emberek. A legrégebbi előfizető, rendszeres olvasó Sidó Antal, vejének, Kopesándi Sándornak nyolc újságot viszek, Kadocsa Dezsővé tanítónő minden lapra előfizet a Somogyitól kezdve az Ifjúsági j Magazinig. s hat úiságot já- j rat Bálint Dávid erdész is Apró. kis kerekű bscakhvei ‘ járja a pusztát Juhászáé. Most, amíg jó az idő, könnyen gurul, kivéve, amikor az érdeklődő emberek megállítják. — Mi lesz, ha leesik a hó? — Akkor előveszem a rics- kót — házilag barkácsolt szánkó —, felpakolom az újságot, ’. s így vágók néki a kézbesítésnek. Most 5—6 órát is eltart, amíg eljutok a majdnem Nagyszakácsi alatt lakó Tóth Jánosokhoz. Ha majd a havat is tiporni kell, egy kicsit elhúzódik a napi munkaidőm. Csak időben megjöjjön mindig az újság! Tavasszal ugyanis sok gondot okozott néki — s bizonyára más postásoknak is — az újság késése, de mint mondja, az utóbbi hónapokban nincs baj, időben megkapják, s viszik ők is ki az előfizetőkhöz, akik nagyon várják a friss újságot. Például Nagy Józsi bácsi a Felszabadulás utcából mindennap elébe megy, hogy minél előbb olvashassa a legfrissebb megyei eseményeket zenegy felé érek haza... ** ember csak beesik az ágyba, s mire reggel kinyitja a szemeit, egyedül van a lakásban. Nehezen találom a helyem ilyenkor. Laki László együtt lakik édesanyjával egy kis kétszobás lakásban. Az egyik szobában él feleségével, kislányával — és hamarosan a család legfiatalabb tagjával —, a másik szobában édesanyja él a nagymamával — Én már itt születtem 1946- ban. Két éve laktunk akkor ebben a lakásban, 1944 decemberében menekültünk Jákobéi, az ottani harcok előL Itt nőttem fél, itt nősültem, s élek. És mégis ... Szerintem egy fiatal házaspárnak legelemibb igénye, hogy akaratának megfelelően rendezze be az életét. Hogy úgy történjen minden, ahogy azt évek óta tervezzük, s ha kudarcot vallunk, csak magunkat okolhassuk. Es csak mi ... Egy időben építeni szerettem volna, de most jön a második gyerek... Szóval költségvetést csináltunk, s megértettük, hogy nem megy. Beadtam a lakáigény- lést négy éve, talán 73-ban vagy 74-ben költözhetünk. Szövetkezetit kértem, az idővel mégis a miénk lesz. Beszélgetésünk hoszszan tartó, a kezdeti kapkodást levetkőzve megcsendesedik a szó. A tőmondatokat felváltja a részletekre kitérő, a dolgok mély rétegeibe szántó eszmecsere. A lakatos véleméjiyt mond a világról, a gyárról, önmagáról. — Valamikor, gyerekkoromban egészen más volt az élei itt az udvarban. A házak, az udvart koszorúba fogó házak ugyanígy meglapultak csendesen, szürkén, mint most. De mégis valahogy több volt a hely. Hátul kis kert volt, zöld fű, kanyargás ösvénnyel. És most? Nézze meg. Egész nap autók, kocsik járnak az udvarban, itt van a terményraktár meg egy faikereskedő. A kertes részt magas kerítés szelte ketté, s ami megmaradt, azon ölnyi magas farakások emelkednék. Ha azelőtt végignézett valaki az ad- varon, csak a sok ugritotigri gyereket látta. S ma? A kocsiktól nem látni még a felnőttet sem. Ezért is szeretnék elmenni innen: valahogy tál nagy lett errefelé a nyüzsgés. Pedig én szeretem a (»endet, a nyugalmat Megfontolt szavaiból kitűnik, hogyan alapozta meg s építi életét. Magabiztosan, határozott oéltudattal A gyárban két és fél ezer körül kap havonta, ehhez jön még a felesége fizetése, valamivel több másfél ezer forintnál. Ez a pénz, ha nem is lehet belőle eljutni a Riviéra, arra elég, hogy kiegyensúlyozottan éljenek. Szeme akkor izzik fel és tágul gyerekesen kerékre, amikor a legutóbbi bér- és árintézkedésekről esik szó. Szinte megdöbbent alapos, széles körű tájékozottsága. — öt formt körül — mondom, amikor a tej felvásárlási árára terelődik a beszélgetésünk. — öt negyven — mondja ő, s kapásból idézi a pénzügyminiszter országgyűlési expozéjának idevágó részeit. Nevet: — így vagyunk ezzel mind — mondja. — Megértjük, mert az okos ember mindig elfogadja a meggyőző érveket Csak az érzelmek nem fogadják be egyik napról a másikra. A társaságban meggyőzzük egymást, de tudom, szívom a fogam, ha először kell többet fizetni. — Legyint: — Elmúlik majd. Lakd László egyike azoknak, akik millió más társukkal együtt naponta formálják, alakítják a jelent Együtt változva, fejlődve a mával — a korral. Csupor Tibor Somogyi Néplap
