Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-21 / 300. szám
a szarvasmarha-tenyésztés helyzete, fejlesztésének tervei a nagyatádi járásban ' Árok helyett szakadék 15 méterből 3 kilométer A Nagyatádi Járási Pártbizottság gazdaságpolitikai munkabizottsága a közelmúltban a járás 22 termelőszövetkezetében és két állami gazdaságában megvizsgál- - ta a szarvasmarha-tenyésztés helyzetét és fejlesztésének feladatait. A vizsgálat kiterjedt a háztáji gazdaságok állományára is. Nemes István, a pártbizottság osztályvezetője és Bonez József, a vizsgálat vezetője a felmérés céljáról szólva elmondta, hogy ezzel az ösz- szegezéssel bemutatják 1966- tól a szarvasmarha-tartás és -tenyésztés helyzetét, problémáit, és meghatározzák a fejlesztés rövid- és középtávú terveit. A JÁRÁSBAN a nagyüzemi szarvasmarha-tartás alapja a tsz-ek létrejöttével a közösbe vitt — meglehetősen heterogén — állomány volt. A szükségférőhelyeken, a kisüzemi is tail ókban a takarmányozás sem volt a legmegfelelőbb. 1966-bain a járásban összesen 23 310 szarvasmarha volt, ebből 9633 volt a tehén. 1970-re ez a szám 11,7 százalékkal csökkent. Amíg a tsz-ek közös szarvasmarha-állománya 12 százalékkal növekedett, az állami gazdaságoké csaknem a szinten maradt, addig a háztáji gazdaságokban az állomány 31 százalékkal csökkent. 1972-re a két éwel korábbi állapothoz képest 1,5 százalékos növekedés tapasztalható. Csupán a csurgói Zrínyi Tsznbetn haladja meg a tehénállomány a 300-at. A huszonkét tsz közül a vizsgált időszakiban tíz növelte, öt szinten tartotta, négy csökkentette, három (örtílos, Porrog- szentkirály és Zákány) pedig felszámolta szarvasmarha-állományát. Jelentős a csökkenés a gyékényes! és a lábodi tsz-ben, számottevő fejlesztés történt viszont az inkei (81), a segesdi (79), a somogyszotod (54), a berzenoei (39) és az ötvöskónyi (38 százalékos) tsz- ben. A Lábodi Állami Gazdaság 17, a Kutasi Állami Gazdaság pedig 8 százalékkal csökkentette tehénlétszámát. A szarvasmaríia-tesnyésztés és -tartás termelési színvonalát legjobban a tejtermelés és a vó.góáUat-értékesités tükrözi. A tsz-ekiben egy tehén éves tejhozama 1966-ban 1725,1971- ben pedig 2100 liter volt. Az egyes tsz-ek között nagy az eltérés. Különösen alacsony a hozam — 1500 liter alatti — a gyékényesi, az iiharosberényi és az ötvöskónyi tsz-ben, jó eredményt ért el ugyanakkor a szabást (3259), a csurgói (2735) és a somogyudvarhelyi (2791 liter) tsz. A tejtermelésben mutatkozó ingadozást tükrözi az önköltség alakulása is: a gyékényesieknél 1 liter tej előállítása 7, az ötvöskó- nyiaknál 7,86 forintba került. A vágómarha-értékesítésiben üzemenként és évenként nagy az eltérés. A szarvasmarhatenyésztés csupán a segesdi tsz-ben és a Kutasi Állami Gazdaságban veszteség nélküli, de a gazdaságok ennek ellenére sem törekedtek az ágazat visszafejlesztésére. A férőhely-ellátottság ugyancsak változatos képet mutat. Több gazdaság már 1968 előtt igyekezett — állami támogatással — megfelelő tartási, elhelyezési körülményeket teremteni. Az istállók jelentős része azonban nem korszerű, gépesítésük kezdetleges. Szakosított szarvasmarha-teleppel a tsz-ek közül csak a segesdi rendelkezik. A Lábodi Állami Gazdaság 500, a kutasi 700 férőhelyes szakosított telepet alakított ki. Teljesen tbc- mentes az állomány a három- fai, a szabási és a somogyszobi tsz-ben. Ezenkívül több üzemben vannak negatív telepek, de különböző elkülönítéssel a pozitív állomány is megtalálható. E téren sok a tennivaló a tsz-ekben és az állami gazdaságokban. Az állatok takarmánya mennyiségileg elegendő, az alacsony hozamok inkább a nem megfelelő minőség következményei. A takarmánybázist a rét és legelő nyújtja mintegy 14 ezer holdon. E terület jelentős része azonban sásos, savanyú termést ad. A legelők javítását jelentős összegű állami támogatásai megkezdték, jelenleg is több tsz-ben — Berzencén, Kutason, So- mogyszobon — folyik ez a munka. A tsz-ek mintegy 8500, az által.' gazdasagok 5000 holdon termelnek szálas takarmányt, az eleség gépi betakarítása azonban csupán az ál| tani gazdaságokban megol- I dott. Az összegezés készítői megvizsgálták az állattenyésztés szakirányítását is. A tsz-ék- ben a szarvasmarha-ágazat irányítása egyibefonpdik az egész állattenyésztés szakirányításával, ugyanis a legtöbb helyen egy — egyetemet vagy főiskolát végzett — szakember a «-gazdája« az állattenyésztésnek. Magasabb szintű ágazati szakirányítás a két állami gazdaságban van. Általános prohléma, hogy kevés az ágazatban a szakmunkás, ezeknek képzésére a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. Az új rendelkezések hatására élénkült az érdeklődés a szarvasmarha-ágazat fejlesztése iránt. Valamennyi gazdaság, ahol eddig is foglalkoztak szarv asm arha-tartással, a jövőben több jelentős fejlesztést tervez. A legtöbb tsz arra törekszik, hogy a meglevő férőhelyeket feltöltse, az állomány minőségét javítsa, és a tbc-mentesít-ést befejezze. A járás hat szövetkezetében a férőhelyfeltöltés következtében 530-cal nő a tehénállomány. A berzencei tsz egy 100 férőhelyes tehénistálló és 60 férőhelyes borjúnevelő építését tervezi, a csurgói tsz 600 férőhelyes szakosított telepet alakít ki.: A görgetegiek 100 férőhelyes tehénistállót és 60 férőhelyes növendékistállót építenek, a lábodi tsz 200 férőhelyes tehénistállót, elletőt és borjúnevelőt, a somogyszobi 300 férőhelyes szakosított szarvasmarha-telepet alakít ki. Nagyatádon 200-as tehén- és 100-as borjúistálló építését vették programiba, a Lábodi Állami Gazdaság 800 férőhelyes új, kötetlen tartású szakosított telep . építését kezdi meg 1973-ban. A TERVEKBŐL következik, hogy a járásban a szarvasmarha-tenyésztés néhány éven belül jelentős fejlődésen megy keresztül, amely minden bizonnyal hozzájárul a lakosság még jobb ellátásához, a gazdaságon beliül ennek az ágazatnak a növekvő eredményeihez. Dorcsl Sándor Másik oldalon van a földünk — mutatják a falubeliek. PanJSZOS levél érkezett a lapokban szerkesztőségünkbe. Drávatamásiban adta postára Kovács István nyugdíjas, huszonkét társa aláírásával erősítve meg az általa leírtakat. »Belkertünket átszelte egy körülbelül 150 centiméter széles árok, amelyben talán ha tízévenként csordogált víz. Az árkot magunk tartottuk rendben. Most a sellyei vízgazdálkodási társulat ásott egy 10 méter széles és 3 méter mély kanálist. Ezzel elvágott bennünket kertünk nagyobbik részétől, anélkül, hogy benünket megkérdezett volna. így kertünk másik felét háromkilométeres úttal tudjuk csak megközelíteni- Mi hidat nem tudunk építeni, mert ilyen nagyságú híd megépítése szakértelmet és magas költséget kíván.« A helyszínen tájékozódtunk olvasónk panaszáról. Kovács István elmondta, hogy az »ősidőkben«, amikor ő még kisgyerek volt, a kertek végét lezárói dombok aljában futott az árok, de már akkor is csak ritkán folydogált benne víz. A A nemzetközi szaksajtó szerint a televízió- és a rádióstúdiók berendezéseiből 40—50 darabon alul nem kifizetődő a gyártás. S legalább 100 darabos széria kell ahhoz, hogy saját kutatást szervezhessen egy-egy vállalat. Vájom a magyar piacon évente hány rádió- és televízióstúdióra van szükség?!... És ha az egyik évben esetleg 10—12 berendezést el is lehetne adni, akkor legalább öt évig — majdnem bizonyos — egy darab sem kellene. senkinek. Mindebből pedig az következik, hogy az elektronikai ágazaton, belül a stúdiótechnikai iparág kialakítására — az Elektroakusztikai Gyár megszervezésére — itthon gondolni sem lehetett volna a KGST nélkül, s elsősorban a nemzetközileg e szakmában hihetetlen mennyiségre és hosszú távra szóló szovjet megrendelések nélkül; évente 150—200 darab komplett televízió- ég rádióstúdió szállítására van igény. Az utóbbi másfél évtizedben az Elektroakusztikai Gyár a KGST főszállítójává lett. Az első nagy munka a moszkvai Luzsnyiki-stadion hangberendezésének és stúdiójának összeállítása volt 1956-ban. Azóta egymást érték a megrendelések. Közülük a nevesebbek: a lipcsei stadion, a kassai jégpalota és nem utolsósorban a Moszkva folyó partján, a KGST-központ teljes hangtechnikai berendezése. Emellett a Szovjetunió több ezer rádió- és tv-stúdió- iának szállítottak berendezé- ’"Visz szöviet színházban oldo+vk meg a hangtechnika’ teer J "két, de a Moldvai Nép; Együttes is EAG berendezéssel járja a világot. Ma a gyár termei áíének már 70 százaléka KGST-tagországba kerül, és csak -a SsDKjetömónak 7 AZ INTEGRÁCIÓ HÉTKÖZNAPJAI: A KGST hangja I millió rubel értékben szállí- ! stanak. Ez a megrendelő kör tette lehetővé, hogy a gyár termelését hétszeresére növelje egy évtized alatt, s ez a szérianagyság már »eltartja« a kutatásokat is. HEC-12 — hangmérnököknek Az EAG utóbbi évtizede különben jól példázza, miképp is kell egy-egy gyárnak megteremtenie a jó hírét a nemzetközi munkamegosztásban. Minőséggel, pontossággal, korszerűséggel megszervezni a bizalmat a partnereknél, azután ez a bizalom — és a megrendelések — biztos alapot ad. nak ahhoz, hogy a korszerűség, a minőség soha ne csökkenjen. A jó hírrel elért megrendelések lehetővé tették a folyamatos fejlesztést. Tíz évvel ezelőtt a berendezések tranzisztorizálásában a nemzetközi élvonalhoz képest kis késéssel indultak, az integrált áramkörös technika alkalmazásához — öt éwel ezelőtt — már a nemzetközi élvonnallal egy időben kezdtek; most, a rádióstúdiók automatizálásának feji esetéséhez \a világban I a legelsők között. 1971-ben — és ez a komplex program elfogadásának hatása — az elektronikának ebben az ágában is létrejött a szakosítási megállapodás. Nyolc kutatási itóma van, ez oszlott meg a szovjet, a csehszlovák, a lengyel, az NDK és a magyar partnerek között. A szovjet kutatók pl. a sztereó- és monótechnika továbbfejlesztó- 4aét vállalták, ma három témának lettünk a gazdái. Az egyik témában, mely a hangvisszaadás technikájához kapcsolódik, már léptek is az EAG kutatói. Egy szuper lehallgató hangsugárzót állítottak össze. Ezt nemrégiben be- muitaitták a szocialista rádiók szervezetének — OIRT — csehszlovákiai konferenciáján. Osztatlan sikerrel. A lehallgató hangsugárzó — mint arra a neve is utal — a különböző rádió- vagy hanglemezfölvételek visszahallgatá- sára szolgál. Annak elbírálására tehát, hogy a fölvétel hibátlan, tökéletes-e? Ez a hangmérnökök, technikusok, keve- rősök meósa. Így a HEC—12 világosan kimutatja, hogy a 'magnószalag vagy a lemez anyagában van-e a hiba — ha serceg, kattog a felvétel, vagy dumpf, azaz nincsenek magas hangok —, vagy a felvétel készítőjében. Népiden stúdiók A legnagyobb munka most az EAG számára: a szakosítási program és a szovjet part- nerekkel kialakított kétoldalú kutatási kapcsolat részeként a rádióműsora clás automatizáj lásának technikáját kidolgoz- ni. Megszerkesztem egy szá- j mítógép által vezérelt rádióstúdió automatikus működését, ahol személyzet nélkül folyhat a munka. A bemondók, ri- oorterék, színészek, zenészek, technikusok egy korábbi fázisban — a felvevő stúdiókban — szalagra rögzítik a progra- : mot. A magnókazetták — mint ' könyvtárban a kötetek — : . polcokra kerülnek, és onnan a < mégfelélő program alapján a kiváló memóriájú automatikus műsorszerkesztő diszpécser számítógép adásba hívja őket. Berendezések szedik le a polcokról a kazettákat, teszik a lemezjátszó magnókba — ezek kidolgozását különben a Mechanikai Labor vette föl kutatási-fejlesztési programjába —, lejátszás után visszatekercselik a felvételeket, s az automatikus szerkezetek — kód alapján — különböző osztályú archívumokba helyezik azokat. A különböző osztályok a törlési idő szerint szerveződnek: a fölvétel értékétől, minőségétől függően két hét, két hónap, pár év vagy örök 'tartalékolás lehet az ítélet. Ezt aztán a számítódén ismét memorizálja. Ugyanaz a gép természetesen és a meghatározott időben, miközben a napi program futását vezérli, a törlést is elvégrí: rendben (tartja • az archívumot. Ebben a rendszerben elképzelhető, hogy országrészeket behálózó vidéki stúdiórendszert irányítsanak egyetlen központi számítógéppel. Óriási program ez! Átvezeti a stúdiótechnikát a jövő századba. Ezen dolgozhatnak most a magyar rádió- és televíríótechni- ka kutatói a KGST-tSl kapott megbízatás alapján. S ilyen programon, rajtunk kívül, csak a Szovjetunióban munkálkodnak még. Sehol a világon másutt nem kísérleteznek ilyen technikával! A menetrend szerint a berendezéseknek 1976-ra el kell készülniük, és 1978-ra az első automatikus stúdió megkezdi kísérleti adását. tL R porták kerítésénél levő árkot viszont — amelyet a kotrókkal kiszélesítettek és mélyítettek — maguk a gazdák ásták hogy házhelyükről a csapadékvizet lefolyassák. Az a terület, melyet a lényegesen megnagyobbított árok átszel, a huszonkét levélíró tulajdonában van. Korábban, azaz amikor még művelni tudták, belkertjük részét képezte, többjükben a megélhetési alapot nyújtó mezőgazdasági terményeket biztosította. — Kártalanítást nem ajánlottak fel? — Semmit. Még csak nem is tárgyaltak velünk. Onnan vettük észre, hogy megkezdték a munkát, amikor a mérnökök mérni kezdték a leendő árkot. Aztán egy napon megjelentek a gépek az emberek is — mondta Androsics László, ugyancsak nyugdíjas. Az érintettek véleménye ez: ha előzetesen velük is tárgyaltak volna, ők jobb, és olyan megoldást ajánlanak, amelynek figyelembevétele esetén nem kerül sor birtokháborításra. Mert a huszonkét tulajdonos csak így beszél az árok szélesítéséről. Ha ugyanis a dombok aljában ássák meg a csatornát —, bár ez a terület is az ő tulajdonuk —,, nem szólnak egy szót sem— Legalább hívtak volna össze bennünket, hogy ilyen vagy olyan érdekek alapján fogják ezt az árkot kiásni — panaszkodott Bognár József helyi népfrontelnök, aki ugyancsak az érintettek között van. Az árok a Dráva felé lejt. A helybeliek nem tudták megmagyarázni, hogy honnan kell elvezetni a vizet. Egyszerűen azért nem, mert tudomásuk szerint nincs Drávatamási környékén olyan, vízbő terület, amelyet ilyen nagy csatornával kellene lecsapolni. Jellemző, hogy mielőtt megjelentek az árokásó gépek, felszólították Bognár Józsefet, hogy a földmunkák útjába eső, és tulajdonában levő fákat három napon belül vágja ki, ellenkező esetben nem tarthat igényt azok anyagára. A felszólított — lévén hadirokkant — embereket fogadott, akik fizetés ellenében a megadott időpontra ki is vágták a fákat Azután egy évnek kellett eltelnie, mire megjöttek a vízművek munkásai. A képen látható hatalmas homokhegy a kiásott árokból származik. A tervek szerint elterítik vékonyan a földeken ... — Ez viszont azt eredményezi, hogy legalább öt évig csak trágyázni kell a földet, műveink gondozni, hogy ismét termőre forduljon a kiásott és szétterített meddő homokon — mondta Bognár József. Erre egyébként volt már példa- Az elmúlt években a tsz földjén is árkot ástak, és a szétterített földön csak őfcvea— ! h-afana-n korica. Ha a képen látható homokhalmot szétterítik, mintegy 25—30 méteres sáv esik ki a művelhető és termést adó földből — Önök tudnának megoldást javasolni?' — Többet is. Ha már ekkora munkát végeztek, építsenek olyan hidakat az árok fölé, melyeken a begyűjtött termést fogatokkal át tudjuk szállítani. Kezdetben csak két méter széles árkot mondtak, így is kezdték. De aztán egyre szélesebb lett. Amikor szóltunk a gépkezelőnek, azt mondta: én annyi pénzt kapok, amennyi köbmétert kitermelek. Minél szélesebb az árok, annál több a pénz... A munkát térkép alapján kezdték. Egyszer azonban nem hozták ki időben — csak kéthetes késéssel — a munkák menetét meghatározó utasítást- Mire megjött, már 10 méter széles és 3 méter mély árok tátongott a kerteken keresztül. Másik megoldásként azt javasolják a falubeliek, hogy a homokot ne a földekre, hanem a csatornába nyomják vissza, így csak egy három méter széles árok lenne, amelyre saját költségből és munkával hidat tudnának építeni a belkertjük- től elzárt drávatamásiak. December 8-án a falugyűlés egyik nagy problémája volt az új csatorna okozta sérelmek orvoslása. A járási hivatal részéről Soós Dezső művelődés- ügyi osztályvezető volt kinn, aki megígérte a panaszosoknak, hogy megkeresik a sely- lyei vízműveket. Az egyesített községi tanács elnöke levélben fordult az illetékesekhez, hogy adjanak magyarázatot a munkákra, arra, hogy szükséges-e a nagyméretű csatorna kiásása. A Dráva menti Vízügyi ■ Társulat erre eddig — tudomásunk szerint — nem reagált. Márpedig a késés további károkat okoz. Megkezdték a kiásott homok szétterítését, a tulajdonosoknak pedig naponta meg kell tenniük a több kilométeres utat, ha a légvonalban 15 méterre levő földjüket meg akarják közelíteni. Bár nem hivatalos vélemény a gépkezelőé, mégis valahol itt kell keresnünk a hibát. Az elhamarkodottság, a huszonkét család véleményének teljes figyelmen kívül hagyása egy olyan procedúrát eredményezett — és valószínűleg ez tovább húzódik (!) —, amelyet könnyen meg lehetett volna előzni. Mert a falubeliek megélhetése nem attól függ, hogy milyen széles és milyen mély az árok, hanem éppen az ellenkezőjétől. A szükségnek megfelelő két méter széles csatorna kiásása esetén nem kértek volna kártalanítást sem, és a hidakat is meg tudták volna építeni saját erőbőL Mészáros Attila Somogyi Néplap
