Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-20 / 299. szám
Tanulni érdemes, megéri az áldozató t ' — ezt vallja mintegy f élszáz hetesi felnőtt November közepén több mint ötven hallgató részé_re állattenyésztési szakmunkásképző tanfolyam kezdődött a hetesi Egyesült Erő Termelőszövetkezetben, a tsz és a Len- gyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola együttes szervezésében. A részvevők túlnyomó többsége helybeli, a többiek a közeli gazdaságok- j ból érkeztek erre a mintegy j félezer órás szakmai képzésre. Állattenyésztést tanulnak elméletben és gyakorlatban, a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés korszerű ismeretanya- j gát sajátítják el úgy, hogy a tanfolyam befejeztével sikeres j vizsgát tehessenek, és meg- ; szerezhessék a szakmunkásba- I zonyítványt. Kisbóli Tibor, a szövetkezet íőagronómusa elmondta, hogy a hallgatók zöme gyakorló állattenyésztő. Az iskolai szünet a tanfolyamon is elkezdődött, a munkahelyeken azonban nincs téli szünet: itt kerestük fel néhány ukat. Sándor Lajos sertésgondozó: 800 választott malac mellett | dolgozom, ehhez fél ember- I nyi segítséget kapok, ugyanis reggelente ketten vagyunk itt a sertéseknél. A feleségem a társam. Reggel útkor kezdünk, délután ötig van munkám- A nap azzal kezdődik, hogy kitakarítjuk a férőhelyeket. Az etetést — száraz abrakkal — önetetőkben végezzük, aztán körülbelül 600 liter tejet kapnak* naponta a malacok. Az előnevelőbői 15—25 kilós súlyban kapom az állatokat, 40 kilóval kerülnek el innen. Ehhez a gyarapodáshoz egy hónapnál több kell, de nagyon ritka, hogy két• hónapra van szükség. " Az etetés után jön a tisztogatás. Most, télen, könnyebb a dolgom, mert csak a 24 ólat kell rendbe tenni, nyáron viszont a kifutókat is tisztán kell tartani. Mint’ mondtam, a feleségem itt fél munkaerőnek számít, egyébként a szociális létesítmények takarítása a feladata a telepen. Ö ezer forint fölött, én meg két ezer fölött keresek havonta, persze ezt úgy kell érteni, hogy év közben csak a 80 százalékot kapjuk meg, év végén jön hozzá a kiegészítés. Mindketten járunk a szakmunkásképző tanfolymra. Hogy miért? Szeretnénk jobban érteni azt, amit csinálunk, és a szakmunkásképesítés némi többletkeresettel jár. Az ember előbb fölismeri a betegségeket a jószágnál, és ez jól jön nemcsak itt a telepen, hanem a háztáji állománynál is. Tavaly tizenhét hízódisznót adtam el, most is hízik otthon tizennyolc. Ha ehhez hozzáveszem, hogy én régebben soha nem foglalkoztam állattenyésztéssel, mert iparban dolgoztam, még inkább érthető, hogy nagy szükség van a tanulásra. Érdekes előadásokat hallgatunk. T-aranyi Margit és Szabó Jó- zsefné sertésgondozó: — Mindketten az elletőben dolgozunk. pen is látjuk azt az állatot, ha többet tudunk róla. Eddig, ha disznóvágáskor kezünkbe került a vese, a velő meg a többi húsféleség, csak arra gondoltunk, hogy miből lehet Jinom pörkölt, leves, sült... A naposságot nem lehet helyettesítéssel megoldani, olyankor nem mehetünk iskolába, mert az állat mellett kell maradni. Az állat csak akkor érzi jói magát, - ha az a gondozó van mellette, akit megszokott. Nekünk, nőknek talán még nehezebb, mint a férfiaknak, mert gondolataink néha előadásközben is otthon járnak, mivel ránk ott is sok munka vár... Katona Bertalan sertéstenyésztő: — Én kocákkal bánok, sertés- tenyésztő szakmunkás-bizonyítványom van. Erre a tanfolymra azért iratkoztam be. mert egyrészt sok minden új dolog történt azóta ebben az ágazatban, amit jó, talános állattenyésztésről ad szakmunkás-bizonyítványt, és a szar vasmarha-tenyésztéshez is jó. Ha esetleg oda helyeznek át, az ismereteim arról a területről is meglesznek. Nem könnyű a munka mellett tanulni. Nekünk ott is egész emberként helyt kell állnunk, tehát korábban kelünk és később fekszünk, kevesebbet pihenünk, hogy a tanulással is megbirkózzunk, úgy, ahogyan azt elvárják tőlünk. A mostani képzéssel a két szakosított telep állatgondozód gárdája megfelel majd a minőségi és mennyiségi követelményeknek is. Munkáját alaposan ismerő, a »-mit miért«-re válaszolni tudó gondozó nélkül ma már nem »él« meg ez az ágazat, különösen ott nem, ahol a termelés olyan korszerű technológiákkal történik, mint a hetesi Egyesült Erő Tsz-ben. Hemesz Ferenc Azért választottuk a tanulást. | ha tud az ember, másrészt pe- mert az ismeretek mindig jól j jg ez a mostani tanfolyam áljönnek. És valahogy máskép- | Jól dolgoztak népfrontbizottságok a körzeti — Az óvodai ellátásiban már jól állunk, a bölcsődei helyek azonban eggyel sem szaporodtak. A 600 forint úgy látszik nem oldja meg a három éven aluli gyerekek elhelyezésének gondját. — A Kossuth Lajos utcában állandósultak a forgalmi dugóik. Csinálni kellene valamit. — Miért nincs közvetlen autóbuszjárat Kaposvár és Szekszárd között. Vonattal fél napig tart az út a háromszori átszállás miatt. i íme néhány hozzászólás azok közül, amelyek hétfőn este a Hazafias Népfront városi bizottságának ülésén hangzottak el, és azt bizonyítják, a nep- frontabtívák nyitott szemmel járnak. Sőt, a hosszúra nyúlt tanácskozás sem akadályozta ókét abban, hogy elmondják észrevételeiket. Öt témát tűzött napirendre a népfront kaposvári városi bizottsága. A jövő évi centenáriumi programról Embersits Imre, a városi tanács elnökhelyettese tájékoztatta a bizottság tagjait, majd Hotter István, a népfront városi bizottságának titkára számolt be arról, milyen munkát végeztek a választások óta. íme néhány kiragadott példa. A körzeti népfrontbizottságok összegyűjtötték a lakosságot érintő közérdekű problémákat, amelyeket az országgyűlési képviselők felhasználhattak választóikkal való találkozása alkalmával. A nemzeti—társadalmi ünnepségek szervezése mellett nagy sikerrel rendezte meg a népfrontbizottság a szülők parlamentjét. A Pedagógiai Szabadegyetem pedig a gyerekek iskolán kívüli nevelésében segített h szülőknek. A téli politikai oktatás viszont nem hozta meg a várt eredményt. Sok rászoruló jutott folyamatos vagy alkalmi szociális segélyhez a népfront nőbizottságának javaslatai alapján, a pedagógiai bizottság pedig a nehéz körülmények között élő gyerekek segélyezését szorgalmazta. Nem feledkezett meg a városi bizottság a rétegpolitikai munkáról sem. Tíz munkás— paraszt találkozó mélyítette a kapcsolatot. Kivette részét a mozgalom Kaposvár szépítéséből is. Huszonötezer virágtő, ezerötszáz facsemete, kétszázötven díszcserje és több kilogramm fűmag került a földbe a népfrontaktívák jóvoltából. A városszépítő tevékenység tóTanácskozás vábfo fokozódik jövőre, Kaposvár rendezett tanácsú várossá alakulásának 100. évfordulóaz ifjúság- és gyermekvédelemről Balaton-parti gondok — Egy vállalat, egy nevelőotthon EZ ÉVI UTOLSÓ ülését tartotta a napokban a Somogy megyei Tanács kistermében a Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Munkaértekezlet, melyet dr. Németi László, a megyei tanács igazgatási osztályának vezetője nyitott meg. A Csurgói nagyközségi Közös Tanács igazgatási csoportjának vezetője, Bencze József számolt be az általános és középiskolai gyermekvédelmi felelősök és a gyámhatóság kapcsolatáról: Kiváló az összhang a rendőrség és a községi tanács igazgatási _ osztálya között. Együtt szervezik meg az ellenőrzéseket, és ennek javára írható, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva csökkent a fiatalkorú bűnözések száma Csurgón. Mint ahogy a beszámolóból kiderült, még gondot okoz a közép- és általános iskolákban tanuló, hátrányos helyzetben levő fiatalok segélyezése. Ezek a tanulók a középiskolában évente nyolcszáz forint tanulmányi segélyt kapnak, és a gyermekvédelmi felelősök figyelemmel kísérik munkájukat. Az általános iskolákban a hátrányos helyzetben levő diákokról a személyi lapokra vezetik rá az adatokat. Ugyanezzel a témával kapcsolatosan a Nagyatádi városi Tanács igazgatási osztályának beszámolója hangzott el. Sajnos az intézkedések ellenére sem csökken a fiatalkorú bűnözések száma a városban. Kétezer diák tanul, ennek több mint fele az általános Iskolában. Sokan járnak be a környező községekből, szállításuk többe -kevésbé megoldottnak tekinthető. Az ifjúságvédelemben sokkal dinamikusabb, hathatósabb intézkedésekre és arra lenne szükség, hogy az iskolák is tartsák a kapcsolatot a rend- fenntartó szervekkel. Felszólalt Mészáros Lajos, a Művelődésügyi Minisztérium gyermekvédelmi osztályának főelőadója. Hangsúlyozta, hogy ne csak közoktatási intézményeinkben és ipari üzemeinkben valósuljon meg az évék óta kialakított és haszosnak bizonyuló, a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos gyakorlat, hanem az igények szerint és a felmerések alapján elő kell segíteni, hogy mezőgazdasági üzemeinkben is táptalajt találjanak az intézkedések. Nagy gondot kell fordítani a Balaton-parti községekben, valamint Siófokon a gyermekes ifjúságvédelmi feladatok ellátására. »Tapasztalataink szerint a nyári idényben többszörösére emelkedne a ton parton a bűncselekményeket elkövető fiatalkorúak száma-« — mondta dr. G arabon Károly gyámügyi főelőadó. Az üdülési szezon kezdetén a munkaértekezlet elkészítette ellenőrzési programját. Az ellenőrzéseken részt vett az igazgatási és művelődésügyi osztály egy-egy képviselője, a KISZ-szerveaet megbtaottja és a rendőrkapitányság ifjúságvédelmi előadója. »Az ellenőrzésben való részvételre a jövőben föl kell kérni az általános és középiskolák gyermekvédelmi felelősét vagy a tantestület más tagját, egy tanácstagot és a körzeti megbízott rendőrt« — javasolta dr. Garabon Károly hozzátéve: arra kell törekedni tanácsainknak, hogy saját területükön rendszeresen végezzenek ellenőrzéseket, és sokkal bátrabban intézkedjenek, ha az szükséges. A gyermek- és ifjúságvédelem fejlesztéséről szóló kormányhatározat kötelezi a vállalatok és a szövetkezetek felügyeleti szerveinek vezetőit, hogy az üzemi patronáLási mozgalom útján, valamint ifjúmunkás otthonok és a túlkoros állami gondozott gyermekek szakmai képzéséhez szükséges műhelyek megszervezésével is segítsék a gyermekes ifjúságvédelmet Mészáros Lajos hangoztatta, >gy a legfontosabb feladata patronálásnak a gyermekek sadalomba való beilleszke- fsének segítése, a munkára nevelés. Rossz és avult már az egy brigád, egy gyermek felfogás, ezt odáig kell fejleszteni, hogy egy család törődjön egy gyermekkel. FONTOS, hogy a patroné— lás folyamatos legyen. El kell érni, hogy egy vállalat egy nevelőotthont patronáljon, ez a legfőbb cél — mondta befejezésül. ján. Az eddig végzett munka elismeréseként a városi tanács végrehajtó bizottsága »Társadalmi munkáért« kitüntetésben részesítette a népfront városi bizottságának hét tagját. Ez a hivatalos elismerés .is jele a tanács és a népfront- mozgalom közötti kapcsolat minőségi változásának, amelynek alapját most már az együttműködési megállapodás alkotja. A beszámoló tanúsítja, hogy az igazi, kézzelfogható eredmények a körzetekben, születnék. A körzeti népfrantihizotfcsé- gok munkáját dicséri az a felmérés is, mely a tavasszal esedékes tanácsi választások előkészületeinek részeként azt kutatta: milyen gondjaik vannak a tanácstagoknak. Szerepelt a kérdések között egy olyan is, hogy a tanácstagonként, szívesen vállalja-e a jövőben ezt a megbízatást. így derült ki, hogy hatan szeretnének lemondani. Vizsgálták a tanácstagi fogadóórák dolgát, amelynek során megállapították, hogy azok formálissá váltak. A lakosság ugyanis nem várja meg, amíg fogadóórára kerül a sor, hanem a legrövidebb és leggyorsabb utat keresi panaszai elintézésére. Viszont örvendetesen csökkent a magánjellegű problémák száma. £. & I dőnként azon töprengek, hogy a felfedezők miért nem találtak ki egy olyan nyilat, mély az íjtól a Céltábláig kígyózva tenné meg az utat, esetleg csigavonalat írna Xe, s a cél előtt még megjárna néhány kört, hogy megtekintse, hova is kell találnia. Tudniillik, ha őseink produkáltak volna valami ilyesmit, könnyebben felfognám, hogy honnan vettük a példát. Állandóan mocorog bennem a kisördög és az iránt érdeklődik, hogy megállapításainkhoz miért választottuk rendszeresen a bonyolultabb, az óvatosabb, a jobbára félénk kifejezéseket. Bizonytalanok voltmik? Vagy csak egyszerűen féltünk a felelősségtől, és ezért közelítettük meg nagy-nagy kerülőkkel azt, amit mondani akartunk vagy amit mondani, észrevenni, megváltoztatni kötelességünk? Miért jártunk kerülővel? Vegyünk egy egyszerű példát. Mondjuk élénken foglalkoztat 'bennünket egy társadalmi jelenség, és ezernyi tapasztalat alapján megállapítjuk önmagunkban, hogy bármilyen sajnálatos: »Társadalmi méretekben nő az anyagiasság.«. Ez tény. És ilyen egyszerűen leírható, mert igaz. Ha beírtuk egy jelentésbe, akkor a mondat egy kissé hosszabb lett és bonyolultabb. Körülbelül így hangzott: »Bizonyos helyeken, elvétve ugyan, de mintha volna olyan tapasztalat, ami az anyagiasság növekedésére mutat, ámbár ez nem általánosítható.« Most akkor tessék eldönteni, hogy mi a helyzet? Félénkségből, óvatosságból agyonütöttük mindazt, amit mondani akartunk, azaz elvettük az élét. De miért vettük el? Ha csak így volt igaz, akkor nem lett volna szabad leírni, hiszen kis ügyről van szó, melyet észrevenni sem érdemes. Azaz miért beszélünk róla? Ha nem úgy igaz, ahogy megállapítottuk önmagunkban, akkor miért nem mondtuk ki határozottan? Melyik a célravezetőbb? Melyik módszer serkent tettekre? A szökimondás, az egyenes beszéd vagy a már-már kispolgárinak mondható lavírozás? ( Lám, máris jelentkeznék az »ellenlábasok«. Jó, vitatkozzunk, vállalom a vitát. Azt mondják önok — és ebben tökéletesen egyetértünk —, hagy egy-egy negatív jelenség nem tapad az egész társadalomhoz, Magyarország vagy a megye minden lakójához. Igaz. De hát csak akkor kell védekezni a fertőző betegség ellen, ha mindenkit elért már? Csak akkor ad védőoltást az yrvos, ha az egész város ágyban fekszik? Persze jobb volna megelőzni a betegséget, orvosaink is arra törekszenek, politikusaink nem kevésbé. Csakhogy nem mindig sikerül, ezt be kell látnunk. Bizonyos vagyok abban, hogy nem szűrtük volna le a. tapasztalatot, miszerint »társadalmi méretekben nő az anyagiasság«, ha csak két- három emberre volna jellemző. Meg aztán az az igazság, hogy akit még nem környékezett meg vagy nem is környékezhetett meg ez a nyavalya, az úgysem veszi magára. Inkább lelkesedik és örül, hogy nem hagyjuk annyiban a dolgot. Miért jártunk kerülővel? M enjünk tovább. Mondanivalóm lényege felfedezhető a gazdasági élet bármely területén, megtalálható az elemzésekben, az előadói beszédek egy részében és a hozzászólásokban, újságunk és újságaink hasábjain. A beszúrt — egyébként fölösleges — kifejezések a bizonytalanság — és engedékenység — jelei, mindig önvédelmi célokat szolgálnak s ködösítik a felelősséget. Ha szókimondásról beszélünk, figyeljek csak meg, sohasem a jót, mindig a rosz- szat feltételezzük egymásról. Ezért kényszerülünk védekezésre. Már-már önálló kisszótárt lehetne összeállítani a — divatos kifejezéssel élve — sztereotip szavakból, mondatokból. Csak mutatóban hadd mondjak el néhányat önöknek. »Némelyek, id ónk int, előfordul, néhol, esetenként, nem jellemző, mintha, egyesek, akad olyan is, távolról sem kell azt gondolni, nem egészen, aligha, többségében nem, jobbára azonban, elvétve ugyan, de föllelhető, bizonyos helyeken« — és így tovább. De mire jó ez? Miért jártunk kerülővel? Óvatoskodó kifejezéseink akkor a legbántóbbak, amikor a lehető legkonkrétabb esetek húzódnák meg mögöttük, s mi csak tapogatózunk vagy »vagdalkozunk« a nagyvilágba. Ez akkor jut eszembe a legtöbbször, ha a kispolgári életszemléletről, szokásokról esik szó, s úgy állapítjuk meg a tényeket, hogy lehetőleg képtelenek legyünk rendet tenni ott, ahol kell. De beszélhetnék a határidőcsúszásokról, a huzavonákról, az időnkénti lemaradásról és felelőseiről is. Nem voltak elég jók a harci eszközeink? Vagy önmagunkban is felfedeztük a károkozók csíráit, és erkölcsi alap híján ezért volt kevésbé hatásos a harcunk? Nem, ne higgyék, hogy valamiféle agresszivitásra buzdítok, azzal nem mennénk semmire. De következetességre igen, meg arra is, hogy tegyünk rendet először önmagunkban, s azután bátrabbak lehetünk, talán szókimondóbbak és határozottabbak is. Miért jártunk kerülővel? Ez a társadalmi méretű szokás nemcsak a negatív jelenségekhez kapcsolódik. Figyeljék meg a következő témát. Megállapítjuk önmagunkban — és joggal, hogy: »A szocialista brigádmozgalom hallatlanul nagy eredményeket hozott a termelésben, a közösségek kialakításában, a művelődési életben.«. S azután leírjuk a jelentésbe: »Még nem mindenütt, de helyenként már igen szép eredményeket mondhatnak magukénak a szocialista brigádok. Termelőmunkájuk javulóban van, egyre inkább kialakul a közösségi szellem is, s a dolgozók művelődéséhez való viszonya már valamivel jobb, mint az elmúlt években volt.«. Kissé kacifántosabb, óvatosabb megfogalmazás, ugye? S akkor igazodjon el az ember. Azt hiszem, az általánosítással állunk hadilábon: félünk is tőle, el is túlozzuk néha. Veszélyes és felelősségteljes dolog, bizonyos vagyok benne. De ha csak egy-két helyen tapasztalunk valamit, akkor ne mondjuk, hogy »helyenként«, mert ez sem igaz. S akkor ne beszéljünk róla, hiszen helyben, könnyűszerrel megoldható. Ha meg általánosabb a tapasztalat, ha »méltó« arra, hogy elemzés után döntés szülessék, akkor megalapozott információk alapján, de egyértelműbben kell fogalmaznunk, hogy ne lehessen kétség afelől, amit mondunk. „ * Ö römmel beszélek most erről, mert a módszerbeli változás konkrét jeleivel találkozhatunk az utóbbi hetekben. Bizonyára olvasták az országgyűlésről szóló beszámolókait. Pullai elvtárs megközelítően így fogalmazott: • Most a tetteken a sor, s a végrehajtásban nem lehet engedményeket tenni. A politika hatékonysága függ ettől. S azután részt vettem a megyei párt-vb ülésén, ahol. ugyancsak nagyon határozottan hangzott el a követelmény: Nem lehetünk tétovák a helyzet megítélésében, a felelősök megállapításában. Továbbra is a meggyőzés eszközével dolgozunk, de határozottabban, mint eddig. Az elnézés, az ener- váltság nem a mi módszerünk, a magyarázkodást senki sem fogadja el tőlünk ... Meggyőződésem tehát: nem járhatohk kerülővel. lávari Béla
