Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-19 / 298. szám
MAranyvasárnap Petőfi-versek, ifjúsági regények 700 000 forintos forgalom a Sió Áruházban — Bútor, kötöttárú, divatcikk Válasz 21 kérdésre Fórum a fiatalokról Serkentés a jobb KISZ-munkára Vásárlók a József Attila Könyvesboltban. Aranyvasárnap nagyon sokan jöttek be a vidékiek kökül a megyeszékhelyre. A kaposvári József Attila Könyvesboltból is jókora csomagokkal megrakodva távoztak. — A téli könyvvásár már eddig is eredményesnek bizonyult, 30 százalékkal több könyvet adtunk el, mint tavaly. Különösen Petőfi versei, az életéről szóló regények iránt volt nagy az érdeklődés, de sokan vásároltak ifjúsági regényeket és más szépirodalmi műveket Vasárnap alig néhány óra alatt 20 000 forint értékű könyv kelt el. A versek iránt rajongók Radnóti és Jevtusenko műveit keresték Petőfi mellett elsősorban, aztán Passu th László, Dosztojevszkij, Balzac,. Dumas, Victor Hugo és más írók műveit. Művészeti és politikai könyveket is vásároltak — tájékoztatott Kiss László, a könyvesbolt vezetője. Elmondta, hogy az üzlet 2—2,5 millió forint értékű könyvvel készült fel a téli vásárra, illetve az ünnepekre. Dömötör József, az iparcikkkiskereskedelmi vállalat áruforgalmi osztályának vezetője azt ismertette, hogy az arany- vasárnap nyitva tartó üzleteik a tavalyinak dupláját, 1,2 millió forint forgalmat értek el. Ebből a kaposvári üzleteké csaknem 1 millió forint volt. Különösen a bútorok, a konfekció, a kötött- és divatcikkek iránt volt igen nagy az érdeklődés. A vállalat a boltok közötti áruátcsoportosítással segítette a zavartad an forgalmat. Érdeklődtünk a megye legnagyobb szövetkezeti kereskedelmi egységének aranyvasárnapi forgalmáról is. Nyíri Ferenc, a siófoki áfész áruforgalmi főosztályvezetője elmondta, hogy náluk elsősorban az élelmiszercikkekből fogyott nagyon sok, de cipőből, kötött- és divatáruból is rengeteget eladtak. A Sió Áruház 700 000 forinttal, a tavalyinál 67 százalékkal magasabb forgalommal zárta az aranyvasárnapot. Érdemes közkinccsé tenni, hogyan próbálta meg a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság KISZ-szervezete az élethez igazítani tevékenységét. Elképzelhető, hogy ott, ahol naponta száz meg száz ügyfél fordul meg, a fiatalok más-más osztályon, sőt emeleten dolgoznak — elég kevés idő jut arra, hogy munkaidőben beszélgessenek az igényeikről. Még nehezebb, na letelt a munkaidő, mert a fiatalok között nagyon sok a bejáró, s a menetrend bizony szigorú. Talán éppen ez a helyzet adta az ötletet egy kérdőív megszerkesztéséhez, összesen huszonegy kérdést tettek föl a KISZ-tagoknak a szervezeti élettel, a munkahe • lyi beilleszkedéssel kapcsolatban. összesítés után a tapasztalatokat megbeszélték taggyűlésen. Utána az igazgatóság összes dolgozója előtt ismertették a jelentést, az szb-. a párttitkár, az igazgatóhelyettes pedis röviden elmondta véleményét a KISZ-szervezet munkájáról. Azután bárki kérdezhetett, kifejthette a véleményét, vitába szállhatott megáll apításoltkal. Persze nemcsak a KlSZ-szervezetről meg a fiatalokról esett szó az igazgatóság először megrendezett és kitűnően sikerült fórumán. mégis visszakanyarodott a kérdezz—felelek az ő gondjaikhoz, sőt a befejezés előtti nerceket is teljesen ez töltő*!» be. amikor a fiata'ok és az idő sehhek viszonyáról esett szó. Elsősorban az általános érvényű megáilanításokra figyeltem oda. amelveknek a közre adása indítást adhat má' KIS7-szervezeteknek is ilyen »mintavételekre«. Ugyanis az if insági munkában sem leh»t előbbre lépni a vélemények igények, nondok pontos ismerete nélkül. A társadalombiztosítási igazgatóság KTSZ-szer- vezete levonta a következtetéseket a válaszokból, s felhasználja, amikor elkészíti az ak- »iónrogramot. ezekre összpontosít a nevelő munkájában. S most lássunk egvet s mást az összeg-nzéskől. Ki miért lépett be a KTSZ-be? Tizennyolcán azt írták, hogy meggyőződésből, egy azért, mert illik KISZ-tagnak lenni, két fiata nem válaszolt. XlSZ-megbíza- tást tizenhata ’ meggyőződésből, hárman rábeszélésre vállalnak, egy fiatal nem válaszolt a kérdésre. A tagok elismerték, hogy javaslataikat elfogadja a vezetőség. Többen azonban csak a rájuk bízott feladatokat igyekeztek becsületesen ellátni. Volt olyan fiatal, aki őszintén bevallotta, semmit sem tesz annak érdekében, hogy az alanszervezet munkája jobb legven. S egv ellentmondás a válaszok és a valóság között: a kérdőíve1'- szerint szinte mindenki elmondja a véVménvét a taggyűlésen. ezre' sz°mhen sokszor hallgatnak a fiatalok, vagy azért, mert nincs véleményük, vagv ezért, mert szerintük nem érdemes véleményt mondani. Elgondolkoztató, hogy az if júsági törvényt csak tízen ismerik, nyolcán nem, három fiatal pedig nem válaszolt. Ezért már a legutóbbi taggyűlésen megkezdték az ifjúsági törvény ismertetését, maguk a fiatalok vá’lalták a feldolgozását A KISZ utánpótlást nevel a pártnak, ezért a vezetőség arra is kíváncsi volt, mi a fiatalok elképzelése a párttagságot illetően. Ketten a közeljövőben, tízen egv későbbi időpontban szeretnének belépni a oártba. A tagfelvétel mód iát tizennégyen ismerik, hata» nem. esv fiatal nem vá1 aszol* A KISZ-esek arra kérték a pártszervezetet, hogv segítse őket az arra érdemes f>st!>’r.k párttaggá nevelésében. A r-ív titkár megígérte ezt. hozzátéve, hogy erről a KTSZ-szerve- zetben tevékenykedő párttagok is beszélhetnék a többieknek. A KISZ-titká.r csak any- nyit tett hozzá, hogv éppen ezek a KISZ-tagok még annyira sem aktívak, mint a még nem párttag fiatalok, éppen ezért föltétlenül javítaniuk kellene munkájukon. Egyébként énekes vita bontakozni* ki a fórumon akörül, hogy jó következtetést vont-e le a vezetőség, amikor elhatározta, hogv nem veszi föl a KISZ-be az ideiglenes dolgo^kat. A párttitkár azt javasolta, egyé■ .lenként döntsék el, ki alkalmas az ideiglenes dolgozóiközül a KISZ-be, hiszen sokar állandó mu'katársak lesznek s lehet, hogy i-pnen ők hoznál* új erőt, lendületet az ifjúság: munkába. A munkahelyi beilleszkedésről sok szó esett. Az- egyik fiatal elmondta, hogy általában nyáron, az iskola elvégzése után kerülnek ide az igazgatóságra. Ha az osztályon nem fordítanak arra gondot, hogy elmagyarázzák az intézmény tevékenységét, az egyes osztályok feladatát és együttműködését, akkor bizony hosszú idő múlva, s egy kicsit a sa- iát kárán tanulja meg mindezt. Ez azt hiszem bármelyik gyárra, üzemre is vonatkozhat zz ottani körülményeket figyelembe véve. Az ■ alapszervezet ezért határozta el, hogy mindent megtesz a munkába álló fiatalok gyors beilleszkedéséért, a KISZ-szervezet munkáiéban való tevékeny részvételéért. A KISZ-tagok abban is segítenek az újaknak, hogv mielőbb elsajátítsák a munkához szükséges ismereteket. Az idősek és a fiatalok viszonyáról e fórumon, s a legutóbbi KISZ-taggyűlésen is sok szó esett. Különösen megragadott, amikor a főorvosnő arra hivatkozva, hogy a fiatalokat általában a nyíltság, őszinteség jellemzi, nem értette, miért bírált’ teljesen általánosan, az egyik lány. S hogy nem csalt az érzése, ott, a fórumon kiderült. Az a KISZ- tó?, aki a taggyűlésen elmondta, hogy segítség helyett gyakran odavágják a fiataloknak: »nézd meg a jogszabályban«, bevallotta, ez négy évvel ezelőtti eset. A KISZ-titkár is.- csak hümmögött, igen ez tényleg nagyon általánosan hangzott el. Azt hiszem, hogy a közvélemény-kutatás, a nyilvános viták után most már csak egy következhet: a tagok igényeinek megfelelő szervezeti élet, amelyben mindenki egyforma tenni akarással vesz részt. Lajos Géza ÖTVENÉVES A SZOVJETUNIÓ A fogyasztásra koncentrálnak ; A hómarók munkára várnak... Valamikor a 20-as évek elején nagy visszhangot váitf* t ki a világsajtóban, hogy a fiatal szovjet állam — a GOEL- RO-terv alapján — rövid idő alatt villamos energiával akarja ellátni az ezernyi városon kívül a hatalmas ország valamennyi községét, faluját. A kétkedés hangját szép lassan mégis elcsendesítették a szovjet villamosenergia-program eredményei. Napjainkban már csaknem egybillió kilowattóra energiát termelnek évente a szovjet hő-, vízi és atomerőművek. A legújabb terv káprázatos lehetőségeket ''ígér: egyesítik az európai, a szibériai, a kazahsztáni és a közép-ázsiai energiarendszereket. A 30-as évek nagy vállalkozása az volt, hogy a Szovjetunió óriási léptekkel látott hozzá vaskohászatának megteremtéséhez- Azután az Ural és a dél-oroszországi területek hatalmas kohói elkezdték ontani a nyersvasat, az acélt. És ismét egy mai adat: a Szovjetunió 121 millió tonnás acél- termelésivel megelőzte a korábbi idők vtótatíiatatlan első helyezettjét, az Egyesült Államokat. 1971-ben a Szovjetunió nyolc százalékkal több acélt gyártott, mint az USA. Folytathatnánk a sort, az egyes évtizedekre jellemző kiemelkedő eredmények vissza- idézését. Emlékeztethetnénk azokra a hatalmas erőfeszítésekre, amc'vekkel újjá kellett építeni a r mokban heverő országot a második világháború után. Felidézhetnénk az 50-es évek másod-k felének elejét, amikor a világ első szput- nyikja elhagyta földünket. Emlékeztethetnénk 1961 tavaszára, Somogyi Néplap amikor már emberrel a fedélzetén repült föld körüli pályára az űrhajó. Visszaidézhetnénk a monumentális beruházásokat tükröző számsorokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy a népgazdaság jövedelméből talán sehol a világon nem áldoztak ennyit új gyárak, üzemek építésére, a mezőgazdaság fejlesztésére, a hadsereg ütőképességének fokozására. A szovjet lakosság a nemzeti jövedelem egyharma- dáról mondott le, hogy biztosabban nézhessen a jövő elé, és egyszer majd minden korábbinál jobban előtérbe kerülhessen ez a szó: életszínvonal. A 60-as évek végére megértek a feltételek arra, hogy a gazdaságpolitikai célkitűzésekben a fogyasztás, az életszínvonal felé tolják a hangsúlyt. Személyes tapasztalataim alapján mondhatom, hogy az azóta eltelt három év lényeges változásai már az utcákon is észre- vehetőek. Az emberek másképpen öltöznek. Az üzletekben lényegesen több az áru, nagyobb a választékA Szovjetunió valamennyi ötéves tervében fontos helyet kapott a lakosság anyagi, szociális és kulturális ellátásának javítása. Az 1971. január 1-én elkezdődött kilencedik ötéves terv azonban valamennyi ko- j rabbi időszaknál erőteljesebben, minőségileg másképpen törekszik a cél megvalósítására. Ügy is mondhatnánk, hogy a mostani ötéves tervnek — és valószínűleg a következőnek is — ez a legjellemíobb vonása. Mit követel meg általában az életszínvonal emelése? Természetesen szükség van a fizetések, a jövedelmek növelésére. A kilencedik ötéves tervben 22 milliárd rubelt fordítanak a fizetések, a nyugdíjak, az ösztöndíjak stb. emelésére. 1971-ben például 70 rubelre emelték a minimális bért. Ugyancsak tavaly óta magasabb fizetést kapnak a vasutasok és a mezőgazdaságban a traktorosok, a kombájnosok. Fölemelték a nyugdíjakat is. Növekedett az egyetemi hallgatók ösztöndíja. 1972. szeptember 1-től magsabb fizetést kapnak az orvosok, a tanárok és az óvónőkA fizetéseknél is nagyobb £ mértékben nőnek a reáljöve-Ű delem egyéb tételei: ebben az? ötéves tervben 56 milliárd rubellel. A legbeszédesebb szá-^ mot mégis a lakásépítési program szolgáltatja: évente 11 millió ember költözik új otthonba. Az életszínvonal emelésének? azonban csupán szükséges — de nem mindenképpen elégséges — feltétele a fizetések, a jövedelmek emelkedése. Meg1 kell teremteni a lehetőséget arra, hogy ezeket a jövedelmeket el is lehessen költeni, hogy értük szebb ruhákat, modernebb bútorokat, háztartási berendezéseket lehessen vásárolni. Ez a felismerés vezette a szovjet kormányt arra, hogy minden erejével megpróbálja felszámolni a korábbi áruhiányt és lehetőséget teremtsen a jövedelmek elköltésére Számos nehézipari üzem — a magas színvonalú technikát, a modern gépeket és a munkások szakképzettségét felhasználva — másodlagos termék ként fogyasztási cikkeket gyárt. Hogy a szükség szülte ezt a furcsa intézkedést? Való ban így van. Most ugyanis a fogyasztásra koncentrálnak. És mint az elmúlt fél évszázad bebizonyította: a Szovjetunióban jól megtanulták az összpontosítás művészetét. ötven hómarót külföldre szállítanak. CL L, A Kaposvári MEZŐGÉP Vállalat siófoki gyáregységében, a volt balatonkiliti gépjavító állomáson készített víztornyok már az ország minden részében megtalálhatók, sok állattenyésztési telep vízszolgáltatását ezekkel a tornyokkal oldják meg. Mint arról Prekáczka László, a gyáregység főmérnöke tájékoztatót* az idén tizenötöt gyártottak a 39 és 72 köbméteres tornyokból, amelyekből kettő került a somogyi gazdaságokba — egy a zicsi, egy pedig a visnyei tsz->be —, a többit más dunántúli és alföldi megyékbe szállították. A gyáregység 36,5 millió forintos évi összes termelési előirányzatából 8 milliót a víztornyok tesznek ki Az utóbbi tó “Hon több új gyártmánnyal is jelentkeztek, hazai és külföldi megrendeléseket elégítettek ki. Ezekben a 1 napokban a műhelyekben, a I szerelőcsarnokokban az év végi hajrá folyik, hogy minden !dei feladatot teljesíthessenek. Újdonságnak számít az előbb .'mlített fő profil, a víztorony- gyártás mellett a hómarók kerítése. A magyarországi két bemutatón és a moszkvai ki- llításon való sikeres szereplés után most hazai és külföldi igényeket elégítenek ki ezekből a termékekből. Hazai megrendelés erre az évre tíz hó- maróra szólt, ennek még az idén eleget tesznek, jövőre további tizet készítenek főként a mezőgazdasági üzemek úttisztításánál és az erdészetekben alkalmazható gépekből, ötven hómarót külföldre szállítanak, ezek is útra késze-i várják, hogy rendeltetési helyükre jussanak. A Phylaxia Oltóanyag- és Tápszfertermelő Vállalat megrendelésére — ugyancsak újdonságként az eddig gyártott gépi berendezésekhez képest — most kobzótartályt készítenek, pótkocsialvázzal együtt, a különféle tápanyagok szállításához. Az idén húszat adnak a vállalatnak, jövőre pedig már hatvanra kaptak megrendelést. Miután csak augusztus végére készült el az első prototípus, fokozott ütemben folynak a munkák ezekben a napokban, hogy az erre az évre szóló megbízást határidőre teljesíthessék.
