Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-19 / 298. szám

Jegyzet — ünnep előtt Útközben, Petőfihez 1 Születésnapi megemlékezés Feledhetetlen hangverseny Farkas Ferenc ünnepi beszéde A jubileumi ünneplés fé­nyére mindig rávetődik egy nem is jogtalan, ta- máskodó kérdés árnyéka: nincs-e túlsúlyban a forma­ság, a látszat, a » tesszük, mert illik« hamissága. Ügy gondo­lom, jó, hogy leskelődik, néha ágaskodik ez a kérdés, mert megválaszolása a formaságok, a látszatdolgok, a »tesszük, mert illik« hamisságának le­leplezésével jár együtt. Aki figyelemmel kíséri a te­levízió szépen sorjázó Petőfi- műsorait, azt tapasztalja, hogy nem valami jubileumi pátosz, hanem j nagyon szenvedélyes, mégis mértéktartó, sablonok­kal szakító, de néha eredeties- kedp arculat jellemzi ezeket. A cél az, hogy visszhangot te­remtsenek az emberekben. És ez a legtöbb, amit akarunk; akkor jubilálunk igazán, ha mindenki ünnepel a könyves­polc mellett is. A rádió, a te­levízió, a vállalkozó kedvű irodalmi színpadok — az utób­biak sajnos általában kevés­ke közönség előtt bemutatott — műsora csak hézagpótló, csak irányjelző. Az kell, hogy kézbe vegyük Petőfit, ízleljük, űjraízleljük leírt sorait. A fent említett »csak«-tól nagyon sok függ. Mert kézen foghatnak, oda vezethetnek a költő ösz- szes verséhez ezek a mű­sorok. Nagyon kellenek ezek a hangjátékba ágya­zott életraj zmészletek, iro­dalomtörténész-előadások, elő­adóművész-vallomások. Kell a kézen fogás. Azt bocsás­suk előre — bárki megbizo­nyosodhat róla —, hogy a ma­gyar nép mindmáig legismer­tebb költője Petőfi Sándor. Igaz, arról is megbizonyosod­hat bárki, hogy nagyon sokan csak a nevét, legföljebb egy versének címét ismerik, és ez édeskevés. Kell tehát a kézen 'énás. De hadd sorakoztassak 'el egy másik aggályt, amelyik egészen újkeletű, s melyet nem is »avatatlantól«, hanem egy somogyi pedagógustól hallot­tam. Ismerősöm azon füstöl- »é't, hogy Somogybán is Pe- * "'1-emlékműsorok készülnek '■ 'ey a megyei tanács pályá­dnak egyik fő tétele Petőfi NEM VOLT KÖNNYŰ a feladata a tudományos meg­ismerés eszközeivel dolgozó szakírónak, amikor a Kapos­vári Textilművek alapításáról, munkájáról írt. Hiszen a gyár létesítésének körülrriényei, munkája ma már valóságos szimbólummá váltak. A somo­gyi ipar megteremtésének szimbólumává. Amikor a gyár telepítését elhatározták, So­mogy kifejezetten agrármegye volt, s ezek között is a legirv- kíbb mezőgazdasági jellegű. ' z 1949-es statisztikai adatok érint a lakosságnak mind- —je tizenhárom százaléka . ~í"-c-;x>tt az iparban, építő- taröan. S amikor az első öt- ■ves terv egyik legnagyobb nnyűipari beruházásaként elfogadták egy Kaposváron felépítendő textilgyár , tervét, ”agyon sokan fogadták kétke­déssel a bejelentést. Az események azonban azo­kat igazolták, akik hittek ab­ban: Kaposváron igenis lehet gyárat alapítani, és a váróiba ipart telepíteni. Éppen ezért vált a textilművek a somogyi iparfejlesztés szimbólumává. A tervek azonban — az öt­venes évek gazdarágpol itikai koncepciójának megfelelően — nőm minden Szempontból vol­tak megalapozottak. Az építő­munka ma már szinte elkép­zelhetetlen körülmények kö­zött folyt. A legfontosabb té­nyező az az erkölcsi erő volt, amely lehetővé tette, hogy a város határálban, a Papsá- ra dűlőben épülő gyár hóna­pokkal a határidő előtt meg- kezdhes.se a termelést. S a gyár akkor 303 tonna olcsó pamutfonalat adott az ország­nál! ... »A kezdeti mostoha körűi­mé vrk után — írja a s.zorző. dr. a textilmű­veik h -s ‘ jrténetét fel­dolgozó tanulmányában — 1954. IV. negyedévében a mai | költészete. »Minek erőltetni, j hiszen az sem biztos, hogy ( egyáltalán járt Somogybán.« j Nem szabad ágyúval verébre lőni, az ilyen torz, provinciá­lis szemlélettel tulajdonkép­pen vitázni sem érdemes. Csu­pán azt jegyezzük meg, hogy járt Petőfi Somogybán, de ha nem járt volna, akkor sem csak az Alföld költője. Még akkor sem csak az Alföld köl­tője, ha legszebb tájverseit az Alföld ihlette, s azokat az Al- földhöz írta. Ha jól odafigye­lünk, akkor alföldi verseiből azt is »megtanulhatjuk«, ho­gyan szeressük igazán, okosan a Dunántúlt, szülőföldünket. Ezekben a versekben a szülő­föld szeretete a lényeges és j nem az elsősorban, hogv me­lyik tája az az országnak. Kell a kézen fogás. Ügy ér­zem, ez a kézeníogás-igény vezette a televízió nagy vál­lalkozását: a Keressük Petőfit sorozatot. Ennek van a legna­gyobb visszhangja is. Főleg a kritikában. És az emberek kö­rében? Ott már kevéssé. Pe­dig Berek Kati az emberek közé ment, izgalmas céllal és izgatott lélekkel Petőfit kutat­ná. Szembesített, kérdezett, szinte visszaperelte a költőt, és amikor ellenvéleménye volt, Petőfivel válaszolt. Meg­vallom őszintén, amikor a cikk elején a sablonokkal sza­kítással szemben az eredeties- kedést említettem, Berek Kati műsorára gondoltam. És meg­vallom őszintén azt is, sokáig rágtam magam, hogy lehet-e értékelni ezt a műsort is-is alapon. Voltak erényei és hi­bái, szakított a sablonokkal ugyan, de eredetieskedett is. Nagyon nehéz még most is magammal szembeszegezni a kérdést: igen vagy nem. S ha dönteni kell, mert kell, akkor: Vas megyei úttörőtábort hoznak létre — társadalmi összefogással — Balatonbe­emeletes épületben működő nagyvállalat termelésével első ízben elnyerte az élüzem cí­met, majd 1955. elején két­szer egymás után ismét, 1956 első felében ugyancsak egy­más után kétszer nyerték el az élüzem címet, s a második negyedévben a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzász­laját.« •Aztán a hatvanas években egyre jobban kiteljesedő so­mogyi iparosítás során sok minden megváltozott A ter­melési mutatók, a szociális el­látás és a kultúrmunka nem első számú megyei ügy többé, hanem szigorúan belső, a nor­mális ütemű fejlődés fokmé­rői. Pedig az ekkor kiteljese­dő változások cseppet sem voltak jelentéktelenebbek, mint a gyáralapítás. Ekkor ke­rült előtérbe a termelékeny­ség a gyár életében, ekkor kezd épülni a környéken a fő­ként munkáslakásokból álló városnegyed, mely az elmúlt években már külön üzleteket, könyvtárat és orvosi rendelőt igényelt és kapott. S az ötve­nes években megkezdett mun­ka csak ekkor fejeződött be iénylsgesen: amikor a So­mogyba telepedett textilipar szervesen beilleszkedett a környezetbe, s a kölcsönös ha­tások sorával alaposan át is formálta azt. A GYÁR JELENÉT ma a nagykorúsodás kérdése fog­lalkoztatja. A textilipari re­konstrukció, amelynek kereté­ben 1975-ig 82 millió forintos beruházást akarnak végrehaj­tani. Gépeket vásárolnak, kor­szerű gépeket, melyeket a gyárban dolgozók munkakö­rülményeinek javítása mellett a termelékenyebb, jobb és íöbb munka végzésére állíta­nak fel. A gyár megindult az igazán korszerű nagyüzemmé válás útján. nem. Nem tartom sikeres vál­lalkozásnak, mert nem kézen fogott, hanem idegesen kézen ragadott. És nem tetszett, ahogy Berek Kati Petőfi ver­seit mondta. Nagyon szeretem hallgatni Berek Kati előadá­sában József Attilát, Nagy Lászlót. Petőfit nem. Petőfi nála túlságosan színtelen, ez a végtelenül színes, robbanó egyéniség egy prédikáló, ösz- szeasszott filozófussá véko­nyul. Nekem Petőfi több. Több mosolyt, meleget érzek belőle, több színt, villanást, kedvet, pajkosságot — s ezekkel együtt a forradalmárt! Ez az eset in­tő is, mert Tímár Béla előadá­sát — múlt kedden este a Té­li könyvvásár című műsorban — már egészen elszíntelene- dett, elhalványodott versmon dás jellemezte. S zerencsésebb és tartal­masabb a televízió má­sik sorozata, aífiely ál­talában vasárnap jelentkezik: A Petöfi-év küszöbén. Leg­utóbb Dómján Editet hallhat­tuk. Aszopyos melegséggel, egy kissé modorosán, itt-ott idegesítő macskadorombolás­sal mondta el Petőfi két, ta­lán legszebb szerelmes versét. Az előbbiekből levonható az a tanulság, hogy Petőfi nem általában van, hanem költé­szete közkincs, mindenki meg­szerezheti magának és min­denkihez ugyanúgy szól, de igen sokszor másként vissz­hangzik, mindenki a sajátja­ként, sokban különbözőképpen tükrözi. A műsorok hibáikkal és erényeikkel együtt, tehát nem azért vannak, hogy pótol­ják Petőfit, hogv beteljesítsék az ünneplést, hanem azért, hogy hozzá vezessenek, hogy az ünnep Petőfi-kötettel a ke­zünkben teljesedjék be. rényben. Az akció eddigi ered­ményeiről és a feladatokról tegnap tanácskozott Szombat­helyen a megyei pártbizottság mellett működő ifjúsági mun­kabizottság. A költségvetésből 5 millió forint áll rendelkezésre erre a célra, s ehhez eddig mintegy 2 millió forintot ajánlottak fel a dolgozók a túlmunkájuk béré­ből. Diákok is csatlakoztak a mozgalomhoz Vas megyében: az őszi kukorica- és almasze­désért kapott alkalmi bér egy részét több középiskolai osz­tály befizette a tábor létesíté­sére nyújtott folyószámlára. A tábor építését a tervek szerint 1973-ban kezdik meg. Mindig áhítattal, vegyes borzongással, mint valami titkos szekta titkon kihallga­tott varázsigéjének szövegét, úgy hallgattam, ha véletle­nül hozzájuthattam egy kis diplomatanyelvhez. A »ma­gas felek«, »a nézetek tisztá­zása ...«, »egymás álláspont­jainak jobb megértése ...«, »a kölcsönös megértés légköré­ben . ..« és társaik főhajtás­ra késztettek, s késztetnek ma is. A fogalmazás magasröptű- sége, sajátos stílusa, remekbe sikerült fölényessége, meg­győző ereje — ez az ami hi­ányzik mindennapi életünk­ből. Ettől szürke és sivár a mindennapi élet, e nyelv hí­ján válnak brutálissá az em­berek és alantassá egymás­hoz intézett szavaik. Éppen ezen tűnődtem az utcán baktatva és még a pardont sem tudva kimonda­ni. honi/ tűnődés közben vé­letlenül behatolást követtem el egy embertársam oldalába, amikor egy pofon kíséreté­ben a következő meaiegyzést nyúitották át ultimátum for­májában: — Marha! Miután a pofon és az ink­riminált megjegyzés szinte azzal egy időben hangzott el, A Hámán Kató iskola énckka Áz ünnep* születésnapi meg­emlékezést tizenegy kaposvári kórus színvonalas éneklése tette felejthetetlenné. Va­lóban Kodály Zoltán szel­lemét éreztük közöttünk, amikor kórusműveit hallgat­tuk óvodások előadásában és fiatal, idősebb kórustagok aj­káról. Kodály tudta, hogy nem elégítheti ki magyar zeneszer­ző az igényeket jelentős kórus­művek komponálása nélkül. És ebben is arra törekedett, hogy egészen kicsiny gyere­kektől a felnőttekig zeneiro­dalmat kapjon mindenki. Amikor a Kossuth Lajos ut­cai óvoda csoportja — elsőként — a Munkácsy Mihály Gimná­zium aulájában szombaton a közönség elé lépett, tudtuk, a műsor is ezt a gondolatot fo­galmazza meg. A Kis emberek dalai és a Molnár Anna egy­aránt értékes darabja zeneiro­dalmunknak, Kodály művei­nek. A kaposvári általános és középiskolai, valamint felnőtt- kórusoknak szép feladat volt felkészülni erre a kórushang­versenyre. Megdolgoztak a si­kerért. A Kodály Zoltán em­lékére rendezett kórushang­verseny meggyőzően bizonyí­totta, hogy Kaposváron egyre magasabb színvonalat ér el az énekkari kultúra. Az általános színvonal mellett — meg kell jegyeznünk — szinte mind­egyik kórus egyénit is tud nyújtani. A Tóth Lajos Álta­lános Iskola kisdoboskórusa Pytel Anna vezényletével a já­hogy véletlenül az említett behatolást elkövettem, kétsé­geim sem lehettek két dolgot illetően: a) a »marha« megjegyzés annak szólt, aki a pofont kapta; b) a pofont én kaptam, te­hát illető embertársam en­gem nevezett marhának. . E kétségkívül bonyolult, de általam mégis zseniálisan megoldott logikai feladat vé­gére jutván és nem felejtvén el iménti töprengésem, ily sza­vakkal fordultam az engem meggondolatlan cselekedeté­vel testi mivoltomban átme­netileg megsértett Magas Félhez (volt vagy 160 centi­méter): — Uram, az ön tette kime­ríti a meggondolatlan és dur­va visszavágás kritériumát. Miután én viszont a békés egymás mellett élés, a köl­csönös megértés, az egymás érdekeit legmesszebb menő tiszteletbentartásnalc elve alapján állok, s nem utolsó­sorban mélységesen elítélem a kölcsönös beavatkozás min­den fajtáját, engedje meg, hogy figyelmeztessem tetté­nek súlyára. Természetesen véletlen ütközésem feletti sajnálkozásomat kifejezni el tékos éneklésre helyezi a hang­súlyt, a Krénusz János iskola gyermekkara — dr. Király Lajosné dirigálta — a telt hangzásra ügyel különösen. Kardos Kálmánná II. Rákóczi Ferenc általános iskolai kóru­sa Kodály Nagyszalontai kö­szöntőjével az est egyik leg­emlékezetesebb produkcióját mutatta be- Régóta jó színvo­nalú a Hámán Kató Általános Iskola kórusa is, ez elsősorban Schuszter Gyuláné érdeme. A szövegsejtés pontosságát fi­gyelhettük meg náluk különös­képpen. Az általános iskolai ének­zene tanítást, melyet Kodály alapozott meg, nem lehet elég­gé dicsérni, amikor a Tóth La­jos iskola gyermekkara szól, Zákányt Zsolt vezényletével. A gyermekhang művészei, ál­líthatjuk túlzás nélkül. Ko­dály: Pünkösdödő, Lengyel László szerepelt műsorukban. A nézőtérről felhangzó taps nagy sikert köszönt meg. Kiemelném még a Kapos­vári Munkáskórus szép hang­ját; Kodálytól A szabadság himnuszát mutatták be Klausz Róbert vezényletével. A tanítóképző intézet Ko­dály Ave Maria, Karácsonyi pásztortánc és Cigánysirató cí­mű kórusművével készült a születésnapi kórushangver­senyre. Kodály Szépkönyörgés, Mól- | nár Anna — az est legszebben nem mulaszthatom, ám ez a véletlen és igazán jelenték­telennek látszó incidens az én sajnálkozásom kifejezésével megoldást nyerhetett volna, ha ön nem ragadtatja magát nyílt és durva agresszióra. Uram, még minden lehetőség adott, hogy kifejtse ön is ál­láspontját, hogy a köztünk lévő átmeneti és nem súlyos konfliktust a tárgyalások síkjára helyezzük . . . Hajlan­dó vagyok tárgyalni, fejtse ki ön is álláspontját, s tisztáz­zuk nézeteinket, hogy a köl­csönös megértés légkörében, egymás testi határainak tisz­teletben tartásával folytassuk tovább útjainkat, testrészeink épségben tartása érdekében. — Menjen a fenébe, hülye fickó! Megállj, az anyád! Mi- Magas Fél. minden diplomá­ciai nyelvet félre téve, aztán könnyed gyorsasággal még bclémrúgott kétszer, éf fölé­nyes léptekkel távozott. A vnomorult. Az ostoba fickó! Megállj, az anyád! Mi­lyen hülye is vagyok, tény­leg! Legalább jól szájonkap- tam volna én is, hogy kü­lönbséget tudott volna tenni a nyílt tárgyalások szelleme és még ma is hatásos job’’ tenyeresem között! Gyorká Géu ragyogó csillagai voltak. A Vi- kár Béla Kórus Zákányi Zsolt vezényletével komoly művészi élményt nyújtott, de az egész kórusest feledhetetlen élményt jelentett. Farkas Ferenc Kossuth-dí- jas zeneszerző szép születésna­pi köszöntőt mondott Kodály Zoltán emlékére. — A magyar művész nem­csak önmagának tartozik fele­lőséggel, hanem hazája és nemzete is számon kéri tőle a kapott talentumot. Ha senki sem kérdi, mégis ott cseng a fülében: mit adtál művésze­Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző. teddel a magyar népnek? — mondotta, rámutatva Kodály sikerének kulcsára, magyarsá­gára és európai értékeire­— Miben látja ma Kodály aktualitását és elmondhatjuk- e, hogy a Mester szellemiségét tovább ápolják a jövő zene­szerzői? — Kodály elhintett magvai világszerte szépen kikeltek — nyilatkozott kérdésünkre Far­kas Ferenc a kórushangver­seny után. — Sőt, én egy ki­csit attól is tartok — folytatta —, hogy Kodály művészetének fénye áttevődik pedagógiai munkásságára, és árnyékba vonja a zeneszerző munkássá­gát. A i.A. század legjelentő­sebb kórusműveit — világvi­szonylatban is — ő írta. A mi tanulóéveinkben Bar­tók és Kodály »pad alatti ol­vasmány« volt, ma egy kicsit »tananyag«, s mint ilyen, né­ha veszít valódi értékéből. De említhetem azt is, hogy olyan jelentős, fiatal zeneszerzőnél, mint Durkó' Zsolt, a Kodály- tanítás folytatódik. Távol áll tőlem az elektronikus zene, de példának hadd említsem: Pongrácz Zoltán fiatal zene­szerzőnk, aki e területen meg­érdemelt sikereket ért el, egy nyilatkozatában ezt mondta: »Gépzeném azért nyert értel­met, mert Kodálytól tanul­tam ...« Azt hiszem, optimista választ adtam a kérdés máso­dik részére is. Korányi Barna Somogyi Néplapi 5 Gyár született A Kaposvári Textilműveh 20 éve Tröszt Tibor Balaton herémbe készülnek a Vas megyei úttörők A diplomatanyelv

Next

/
Thumbnails
Contents