Somogyi Néplap, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-15 / 295. szám
I Fórum az újítók érdekében Segíteni akarás és osseg Hasznos kezdeményezés megvitatására gyűltek össsze kedden délután az ÉDOSZ Művelődési Otthonban az újítási albizottság tagjai. A megye élelmiszeriparában dolgozó újítók munkájának fellendítésére és érdekvédelmének kiszélesítésére kívánják létrehozni az ÉDOSZ Somogy megyei újítók fórumát. A tervek szerint negyedévenként összejönnek, és a nyilvános újítási fórumon megvitatják a beérkezett panaszokat. A fórum tanácsokat ad az újítók vitás kérdéseinek megoldásához, végleges rendezéséhez és választ is kapnak az érdeklődők a felmerülő újítási gondok, panaszok orvoslásának lehetőségére. Az újítómozgalom fellendítése érdekében segítséget nyújt a fórum az élelmiszer- ipari vállalatok szakszervezeti újítási bizottságainak. Gilítsch Antal, a Kaposvári Cukorgyár szakszervezeti bizottságának termelési felelőse elmondta, az elsődleges célúknak tekintik, hogy a fórum többszöri összejövetele után általános képet nyerjenek a megye élelmiszeriparában áz újítási mozgatóik helyzetéről, felmérjék a leggyakrabban ismétlődő problémákat, hiányosságokat. Ezen keresztül lehetőség nyílik mindezek kiküszöbölésére, az újítómozgalom fellendítésére. Az újítási albizottság tagjai úgy tervezik, hogy a két fórum közötti időszakban beérkező és sürgős intézkedést igénylő témákban az intéző bizottság dönt és soron kívül intézkedik — Hogyan tud a fórum áz újítókon segíteni ? — Ha valakinek az újításához kapcsolódó vitás ügye tg- mad, panaszával a fórumhoz fordulhat, ahonnan az dm ékes vállalat szakszervezeti bizottságának jelzés megy. Ha kell, akkor magasabb fórum felé is továbbítjuk az újító panaszát. A hozott határozatokat természetesen csak segítő szándékú tanácsként és nem utasításként közöljük az illetékes gazdasági vezetőkkel. Jogellenes intézkedés esetén pedig felhívjuk az érintett vállalat szakszervezete újítási bizottságának figyelmét a közbelépésre. A tervek szerint alkalmanként előadással is kiegészítenék a fórum összejöveteleit. Gondot fordítanak az újítási szabályzatok ismertetésére, találmányi szakembert vonnak be a gondok, problémák pontos felderítésébe és megoldásába. A cikkben többször szerepel a «-tervek szerint- kifejezés. A kedd délutáni összejövetelre ugyanis — a személyesen elvitt értesítések és meghívók ellenére — jóformán csak az újítási albizottság tagjai, vagyis a kezeményezők jöttek el. Pedig meghívást kapott az ösz- szes kaposvári élelmiszeripari vállalat képviselője, aki valamilyen formában kapcsolatban van az újítómozgalommal. Ki agyar fi József, az ÉDOSZ megyebizottság műszaki-újítási bizottságának tagja egy kissé elkeseredve tárta szét a karját: — Nem értem, hol vannak. Nemcsak a szakszervezeti titkárokat hívtuk meg, hanem egy-két érdekelt újítót is. Remélem, hogy legközelebb már nagyobb lesz az érdeklődés. Érthetetlennek találjuk a vállalatok közönyét. Számtalan esetben illetékes felelősök éppen a tájékozat-^ lanságuk miatt hagynak elsorvadni gazdaságilag jelentős újításokat. Ez semmi esetre sem használ a mozgalomnak. Az illetékesek elmaradása a megbeszélésről tájékozottságukat sem növelte. Ha egy észszerű kezdeményezés megyei szinten próbál jelentős problémát megoldani, ez a közömbösségen nem torpanhat meg. M. A. Sok vagy kevés a készlet? A közelmúlt hetek különös gazdasági históriája, az a bizonyos gyufaügy, stílusosan szólva: gyufaszálnyí fényt vetett egy szakmai fogalom, a készletállomány jelentőségére, közérdekűségére. Valóban, a népgazdaság készlethelyzetének ez az a pontja — bolti pult, ahol a •»kapható-, illetve a «sajnos elfogyott« varázsszavak elhangzanak —, mely segíthet jól értelmezni a készlet gazdasági-társadalmi hatásait. Ám azt sem árt mindjárt hozzátennünk. hogy a bolt valójában a gazdálkodási folyamat egvik végállomása, a készletprobléma pedig nem itt. hanem sokkal előbb, a termelés fázisában jelentős igazán. A gazdálkodás, a termelés szükségképp feltételezi bizonyos mennyiségű alap- és segédanyag, félkész termék felhalmozását, készletezését, enélkül nem lehet szó folyamatos, zökkenőmentes munká-. ról. Fontos azonban elidőznünk a «bizonyos mennyiség- fogalmánál; hogy ez mennyi, pontosabban: hol a sok, illetve a kevés elválasztó határvonala, azt persze nem lehel egyetemes érvénnyel megmondani, ez vállalaltok, ágazatok szerint különböző, úgynevezett kész- letoptimum-számítás kérdése. Országos, népgazdasági méretekben azonban már határozottabban megválaszolható ez a bizonyos «sok vagy kevéskérdés; itt az arányok, körvonalak világosabban kirajzolódnak. A pontos értelmezéshez elkeíemcsak a beruházás, hanem a készlethelyzet is nagymértékben motiválja. A készletprobléma tehát - amely, alighanem méltatlanul, jobbára kiesik a közvélemény reflektorfényéből — az annyit vitatott beruházási helyzettel azonos jelentőségű. Az indoko- ’atlanul felduzzadt, túlzott népgazdasági készletállomány ugyanis egész sor ponton keresztezheti céljaink megvalósítását. Egyrészt: roppant anyagi eszközöket köt le és von el a felhalmozás más, beruházási-fejlesztési szféráitól, másrészt: a készletállomány magas szintje azt is jelezheti, hogy a termelés és a fogyasztás, a kereslet és a kínálat nem találkozik megfelelő pontossággal. Külön figyelmet érdemel — a népgazdasági összképen belül — a kereskedelem készlethelyzete, ez ugyanis közvetlenül befolyásolhatja a fogyasztást, az áruellátást. Nos, a bolti kiskereskedelem és a fogyasztási cikkeket árusító nagykereskedelem összegezett készletállománya az utóbbi években folyamatosan emelkedett: 1969-ben 26 milliárd, 1970-ben 32 milliárd, tavaly pedig 34,5 millárd volt annak értéke. A felületes megítélés alapján úgy tűnhet, hogy ez a növekedés végeredményben egyértelműen előnyös a vásárlónak, hiszen ha bőségesebb a készlet, akkor jobb az áruellátás is. A valóság azonban korántsem ennyire egyszerű; ha ugyanis bizonyos mennyiség '.lőtt halmozódik a készletál- imány a kereskedelmi raktárakban. akkor a vállalat jobbára tartózkodik az új megrendelésektől, hiszen abban érdekelt, hogy a meglévő, s nem éppen új, nem mindig korszerű áruit adja el. Megeshet tehát, hogy éppen a »sok« ;?'ent végül is »keveset«, tehát szűkebb választékot a bolti pultok mellett. Egész sór intézkedés próbál határozottan gátat vetni a népgazdaság és a fogyasztó számára egyaránt hátrányos készletemelkedésnek. A pénzügyi szervek ellenőrzik a készlet-/ állományt, és bizonyos szint fölött az ezt finanszírozó forgóeszközigényt saját vállalati pénzből kell fedezni. Fontos tényező az is, hogy a termelő vállalatok alapvető érdeke: valóban a szükségletek kielégítésére, tehát rendelésre termeljenek, s csak saját kockázatukra állíthatnak elő raktárra, konkrét igény nélkül termékeket. R endkívül jelentős társadalmi érdek tehát, hogy ezek a törekvések széleskörűen megvalósuljanak, hogy a termelés és a fogyasztás, a kereslet és a kínálat valóban egyenletesebben, har- monikusabban — fölösleges készletek halmozódása nélkül — kapcsolódjék! T. A. Növényvédelmi tájékoztató FEHÉR HAJÚ emberrel beszélgetek a Somogyvári Építőipari Szövetkezet irodájában. Ö szervezte, alakította meg — tizenöt társával — Somogyvá- ron a vegyesipari szövetkezetét. Ennek már húsz éve. Feig Pál ffolt a lakatosrészleg vezetője. Nemrég ment nyugdíjba, hatvanhat éves. — Hogyan kezdődött? ' — Sokat tépe löd tünk az ötvenes években, hogy lehet-e, ajánlatos-e föladni a régit.1952 őszén kiállítás nyílt Kaposvá- [ ron. A szövetkezetek is bemutatták termékeiket. A somogyvári kisiparosok engem bíztak meg, nézzem meg a kiállítást, hívjam ki Somogyvárra Lantos Lajost, a KISZÖV szervezőjét, kérjem,, hogy segítsen nekünk megalakítani a vegyesipari szövetkezetét. Megkaptuk a fölvilágosítást, s Répást Istvánnal, Csete Józseffel, Balogh Ferenccel és Löndör Lajossal jártuk a házakat. Húsz kisiparos volt akkor Somogy- váron. Megalakítottuk a szö-- vetkezetet. Hogy miért? Mert j dolgozni, élni és megélni akartunk. Lakatos, kovács, bognár, kötélgyártó, kőműves, ács, cipész, szabó és fodrász szakmában kezdtük meg a munkát. Lakatos csak egyedül voltam, az asztalosok ketten . . Csete Józsefet választottuk meg elnöknek. Emlékszem, eladta a disznóit, és az áfát betette a közösbe. Rendes ember volt. A Kossuth Lajos utcában alakítottuk ki az asztalosműhelyt. Vettünk egy gyalut, egy szalagfűrészt, egy esztergapadot .. . ezt is hitelbe! Később kifizettük az árát. A tanács kiutalt egy kis, mindössze 20 négyzetméternyi helyiséget. Itt rendeztük be az irodát. — Hog ai. mivel szállították az .anyagot? — Az elnöknek volt egy szamara, ez volt a mi »járművünk«. Elment még Keresztárig is! Hogy milyen munkát végeztünk? Először csak a lakosságnak dolgoztunk, később az öreglaki Állami Gazdaságnak csináltunk ablakkereteket. Az elnök fizette a bért, ha volt miből, de az is előfordult, hogy ő kért. Sokszor jött a műhelybe: »Te Pali, nincs nálad egy kis pénz? — mondta —, a cipészeknek ki kell válSomogyi Néplap évtized alán tani az anyagot«. Adtam, ha volt, de vissza is kaptam. Hogy milyen volt az adminisztráció? Ezt nemigen ismertük. Az anyagkivételezésre kértem egy füzetet, ebbe írtam be, hogy miből mennyit vettem át, és ha fölhasználtam, azt. iá hogy legyen valami nyoma. Egyre több munkát kaptunk. Sokszor este tizenegyig is dolgoztunk. Szépen kerestünk. Persze nem egyformán. Volt olyan is, aki »ebrúdon« ment el. Szerencsére fehér holló volt az ilyen. A többség becsületesen dolgozott. Az első év nyereségét benthagytuk a közösben. Nem vettünk föl egy fillért sem, azért, hogy legyen egy kis tőkénk. ötvennégyben leváltottuk az elnököt, »szabálytalanságot« csinált. Az volt a baj, hogy zsebből fizetett. Ma is tűzbe tenném a kezem érte, hogy nem vett fel egy , fillért sem, csak mindent egyedül akart csinálni. Kaszab József cipész lett az elnök. Nem maradt sokáig. Répási Istvánt választottuk meg, ő vezette a szövetkezetei 1965-ig. Ma mór senki sem hiszi el, hogy menynyire fogunkhoz vertük a garast, amíg nagynehezen össze- kuporgattunk egy kis pénzt, és megvettük az első gépkocsit, a Rábát. VÉGRE ZÖLDÁGRA vergődtünk. 1962-ben építőipari szövetkezetté alakultunk át. Az elnökünk, Róka Ferenc és a vezetőség jól sáfárkodik a szövetkezet vagyonával. Szépen gyarapodik a kátéesz. Hat teherautónk forgolódik itt az udvarban. Hordja, viszi az anyagot. Látom, hogy nem hiába birkóztunk a nehézségekkel, akadályokkal. Sz. E. A növényvédő gépek léli karbantartásáról A növényvédő gépek kar- alján lerakódik. Ezeknek a rülhetetlenül be kell mutatnunk közelebbről néhány közkeletű gazdasági fogalmat. A nemzeti jövedelem — amely az évente előállított új értéket méri —, a felhasználás során két alapvető csoportba osztódik: az úgynevezett fogyasztási és a felhalmozási alapba. Ez utóbbi kapcsolódik közelebbről a témánkhoz: a felhalmozási alap tartalmazza ugyanis a beruházások és a készletek összegét, s ebből nyomban két rendkívül lényeges következtetés adódik. Az egyik így hangzik: nyilvánvaló, hogy a felhalmozásra fordított arány — közvetve — befolyásolja a fogyasztási alap mennyiségét is (ami viszont, tág körvonalazással, az életszínvonal-növekedését is megbantartasanál legelső feladata teljes letisztítás, lemosás,- a permetlétartály kimosása. Leghelyesebb trisós, majd tiszta vízzel üzemszerűen átjáratni a szivattyút, a szórófejeket, a csöveket stb. A szűrőket kiszerelve kell megmosni, majd teljes tisztítás után olajcsere, kenés, zsirzás következik. Néhány speciális munka feltétlenül indokolt, így a légüst tisztítása, ellenőrzése kor- r zió szempontjából. Ha a légüst korrodált, cserélni kell. A gumi, lánc alkatrészeket leghelyesebb a gépről levéve, megtisztítva, száraz, fagymentes helyen tárolni. Célszerű, ha a téli leállást mindjárt összekapcsolják a téli javítással. tisztításakor aramtalamtjuk a gépet, ezután a csiga végén lpvő, a meghajtó motorhoz vezető kábelt szétkötjük, hogy a garat hátradöntését ne akadályozza. A garat hátradöntésűhez szétkapcsoljuk a csiga alján levő bilincseket, és a garat alsó szöigvaskeretéből a két mellső csavart kivesszük. Így a garat hátra dönthető, a csiga a mellső keréken előre kihúzható, s a nehezen hozzáférhető részeket és a csigát is átmoshatjuk. A szivattyúkat mossuk ki az FCA, FCB, MOBITOX, PC csávázógépeken, és olajjal töltsük fel. Ez a legbiztosabb módja annak, hogy a pórusokban maradó higanyos szer r._- tegye tönkre a következő csávázás határozza), másrészt: iménti fogalomábrázolásunkból az is kitűnik, hogy a felhalmozásra szánt népgazdasági összegeket Az FCA, FCB csávázógépek tisztítását olykor nem tudják teljesen elvégezni. A vetőmag a garatban és a keverőcsiga idejéig a szivattyúházat, a tengelyt stb. Az újabb üzembe helyezéskor természetesen az olajat le kell engedni. ÖTVENÉVES A SZOVJETUNIÓ Új lakóközösségek A szovjet városok fő része ma a mikrokörzet: a lakóépületek és a szolgáltató létesítmények komplexuma. Ez a város szociális-társadalmi felépítésének első lépcsőfokát jelenti, a lakosság kulturális-jóléti. gazdasági és technikai ellátottságának első lépcsőfokát, s a család, a háztartás minden szükségletét ki tudja elégíteni. A nagy városokban külön ngvséget alkot az ipari zóna. 1 '»szkvában például az új álalános fejlesztési terv szerint 68 ipari zónát alakítanak ki. ahol a város lakásai az esetek többségében a lakóhelyük közelében dolgozhatnak. A munkahelyek egyenletesebb tagoltsága csökkenti a szállítási eszközök zsúfoltságát, megrövidíti az utazási távolságot, következésképpen a dolgozóknak sokkal több szabad idejük marad. A mikrokörzetek tervezése azon az elven alapszik, hogv a területen a lakóházak, az áruházakkal és a vendéglátóipa- ri létesítményekkel beépített kereskedelmi központok, az iskolák és gyermekintézmények. valamint a sport és a nihenés zónáira osztják. A mikrokörzetekben az épületek tágasan helyezkednek el, azért itt a gyalogos- és jármű- forgalom sokkal veszélytelenebb és kényelmesebb. A meglévő városok beépítésének egyik legfőbb problémája, hogy a városok építészeti arculatát megőrizve, az új lakóterületeknek egyéni, kifejező külsőt kölcsönözzenek. A szovjet építészek terveikben felhasználják a helyi hagyományokat és a nemzeti sajátosságokat, az épületek meg komponálásában feltétlenül figyelembe veszik a környező tájat. Ennek az alkotó szellemnek kitűnő példája Vilniusnak a Neris folyó partján elterülő új városnegyede. Az alapvető építészeti elgondolást: a városnak a folyó felé történő térbeli kinyitását különböző formájú és különböző szintű épületek beénítésével érték el! Az épületek hol lehúzódnak a oart von«láig, hol pedig eltávolodunk a partvonaltól, afféle zöld »zseK°ket« alkotva, •ampivekben a földszintes, sze- í éktől védett fmermekintézmé- nveket helyezték el. A városrészen nem halad át szállítási főútvonal, azok a körzpf szemelvén haladnak, f^v a lakóházakat meffyédik a lármás sugárutak zajától. Az iskolák, óvodák, bölcsődék a mikrokörzeten belül kapnak helyet, s ezeket is zölddel övezett sportterek és játszóterek veszik körül. A kulturális, kereskedelmi centrumok a főbb gyalogos útvonalak mellett helyezkednek el. Ezeknek a követelményeknek teljes mértékben megfelel például a tallini Mustan- jaa városrész. Központjában összpontosulnak az iparcikkeket és az élelmiszereket áru sító üzletek, a könyvtárak, az éttermek, a sportkomplexum. Ezek a létesítmények egy csaknem teljesen zárt tér körül csoportosulnak, s ez nagy kényelmet jelent a lakosságnak. Mivel az iskolák és a gyermekin tézménvek minden mikrokörzet feltétlen tartozékai, a szülőknek nem kell sok időt vesztegetniük arra, hogy gyermekeiket a bölcsődébe vagy az Óvodába vigyék. Vegyük például a taskenti Kara-Kamis mikrokörzetet. Alapterülete ne.m nagy. mindössze 50 non négyzetméter. Az itt felnövő nemzedéknek azonban 280 helyes óvodát és 1000 tanulóra méretezett iskolát építettek. A lakóépületek közvetlen szom- szódsá&áíbao fákkal körülültetett játszótereket létesítettek a gyermekek részére. Eredeti építészeti megoldásával tűnik ki a moszkvai Csertanovo-Szevernoje új mikrokörzet terve. Hat lakótömb lóhere alakzatban kapcsolódik össze. A házak által alkotott félkörben, az épületóriások előtt helyezkednek el az alacsony iskolák, bölcsődék, óvodák, a sportstadionok, vízmedencék. A fő kereskedelmi központ a lakóházakhoz kapcsolódik. A kompozíciót két víztároló zárja le. — A szovjet tervezők kutatásai arra irányulnak, hogy sikeresen megoldják a legfontosabb problémát: maximális kényelmet biztosítani a m'kro- körzet minden lakosának, s általában az egész városna’- nagy és kis dolgokban egy aránt — mondja Lev Gyubek, a »Glavmossztroj« tervezési és építészeti egyesület elnöke. — A lóhere alakzatú/lakóházak tervezésével nem az a célunk, hogy a szokatlan formával az embereket meghökkentsük. Ez a megoldás biztosítja a lakó- helviségek és a szolgáltatások szférájának szoros kapcsol a tát. Még a főbeíárattól a les távolabbi lakájokban élőkre’- is a szó szoros értelmében »keze üevében van« a kereskede1 mi köznont fióküzlete, melv - lakótömb táeas előcsarnoké ban kap helvet. Ez a m’krokönzet ötvenhek- tárnyi területre terjed ki. A lakóházak alapterülete 250 000 négyzetméter. A lakóházakat sűrűn építik be. Ennek ellenére — a maketten is látható — sok itt a tágas térség, a zöld terület. A föld alá kerülnek a szállítási, közlekedési útvonalak egy része, a személygépkocsi-tulajdonosok garázsai. A házból közvetlenül, gyorsliften lehet lejutni a garázsba. A tetőről gyönyörű kilátás nyílik az építészeti együttesre, a lakók a tágas tetőn élvezhetik a jó levegőt. A mikrokörzetekben filmszínházak, kultűrházak épülnek, és — az emberek érdeklődési körének megfelelően — különböző klubokat szerveznek. Sportszakosztályok működnek, rendszeresen tarta- ■ak kpo»orteket és találkozókat érdekes emberekkel, különböző témájú filmvetítéseket. Időnként a lakók találkoznak tanácsküldötteikkel. Ilyenkor számos kérdés merül fel. Ez. természetes, hiszen a mikrokörzet minden lakosa jogosan érzi magát a körzet gazdájának, aki nemcsak kérdezhet, hanem sugailmazhat is; a kerületi tanácsok és házkeze- lőségek minden kezdeményezésében akHvan részt vehet. A Szovjetunióban az új társadalom emberének tŐtókSfe #S érdekei nem Veriátezédnak. »Az én házam«, »Az én lakásom« fogalmára, hant*«! az egész közösség érdekeit tartják szem előtt. *. M.
