Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-15 / 269. szám

Rogers fogadta Dajant William Rogers külügymi­niszter kedden hivatalában fo­Folytatódott a vita az Eü^iZ bizottságaiban gadta Moshe Dajan izraeli hadügyminisztert, aki hivata­los indoklás szerint izrael ja­vára indítandó pénzgyűjtő kampány támogatására érke­zett az Egyesült Államokba. Rogers és Dajan megbeszé­léseiről a külügyminisztérium nem adott érdemi tájékozta­tást azon a szokásos formulán túlmenően, hogy »áttekintet­ték a közel-keleti helyzetet«. Jól tájékozott diplomáciai megfigyelők feltételezik, hogy a Nixon-kormány egyeztetni kívánja tervezett diplomáciai lépéseit az izraeli kormány ál­láspontjával, mielőtt kísérletet tenne újabb közel-keleti kez­deményezésre. Az ENSZ közgyűlésében folytatódott a vita Gromiko szovjet külügyminiszter szep­tember 26-án előterjesztett ha­tározati javaslata fölött, amely az erőszak alkalmazásának a nemzetközi kapcsolatokból történő kizárását, valamint a nukleáris fegyverek használa­tának örökös tilalmát indítvá­nyozza. Mint a TASZSZ tudó­sításában olvasható, a felszó­lalók legtöbbje fontosnak és időszerűnek nevezte a szovjet javaslatot, amint ez egyébként Irán, Szomália, Kuba, Kuwait, India és Finnország képviselői­nek felszólalásaiból is kide­rült. Az afroázsiai országok megbízottai megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a szovjet Bíróság elé kerül a Pentagon leleplezője (Telefotó: AP—MTI—KS) javaslat a legkisebb mértékben sem sérti a nemzeti felszaba­dító mozgalmaknak azt a jo­gát, hogy fegyveres harcot folytassanak népeik felszaba­dulásáért, hogy védjék magu­kat, s küzdjenek az agresszió következményeinek felszámo­lásáért. Kínos benyomást keltett ugyanakkor a világszervezet köreiben — írja a TASZSZ — Peking képviselőjének felszó­lalása, az egyetlen olyan meg­nyilatkozás, amely kereken el­vetette a napirenden levő in­dítványt. Csiao Kuan-hua kül­ügyminiszter-helyettes felszó­lalása különösen akkor tetszik szánalmasnak, ha azt tekint­jük, hogy más országok milyen erőteljesen támogatták a Szov­jetunió javaslatát. Peking kép­viselője természetesen, bár­mennyire is igyekezett, nem volt képes egyetlen valamire­való érvet sem fölhozni az in­dítvánnyal szemben. Érvelés helyett rágalmazta a Szovjet­uniót, ami ismét meggyőzte a sok ilyen kirohanást hallott diplomatákat arról, hogy Pe­king, amikor a béke megőrzé­séről és a nemzetközi bizton­ság megszilárdításáról van szó, negatív álláspontra helyezke­dik. Éppen ezért Csiao Kuan- hua beszéde, a maga hisztéri­kus és dühödt .hangnemével, fölháborodást keltett az ENSZ- ben. A közgyűlés különleges po­litikai bizottságában eközben éles vita bontakozott ki az ENSZ palesztin segélyszerve­zetének jelentéséről. Tizenhat felszólaló követelte a lehető legélesebb formában, hogy szűnjék meg valahára a tör­vénytelenségeknek az a lán­colata, amely Izrael nevéhez fűződik. A szónokok minde­nekelőtt azt fejtegették, hogy az ENSZ nem maradhat kö­zömbös a palesztin menekültek másfél milliós tömegének elke­serítő életkörülményei iránt. Nem békélhet meg azzal, hogy ezek az emberek, évek hosszú során át a nemzetközi jóté­konyság szűkös javaiból ten­gették és tengetik életüket. Az ENSZ-nek kötelessége — hangzott el több ízben is —, hogy helyreállítsa a palesztin menekültek jógáit, kivívja a közel-keleti válság politikai rendezését a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határoza­ta alapján, azaz érvényt sze­rezzen a megszállt területek kiürítésének. A közgyűlés egy másik bi­zottságában, a jogi bizottság­ban a »terrorizmus« kérdései­ről folyt a vita. Az Egyesült Államok képviselője — össz­hangban Rogers külügyminisz­ter e kérdésben előterjesztett javaslataival — hangoztatta: államok vagy nem állami szer­vek »magányos« akciói semmi­képpen sem alkalmasak arra, hogy elejét vegyék a terrorak­cióknak; a nemzetek közössé­gének együttes fellépésére van szükség. Az amerikai diploma­ta ismételten sürgette, írjanak alá nemzetközi konvenciót a légikalózok és »más erőszakos politikai cselekmények tette­sei« kiszolgáltatásáról, illetve megbüntetéséről. Szervezett föllépést sürgetett a terror-ve­széllyel szemben — az usztasa fasiszták konkrét példájára utalva — Jugoszlávia képvi­selője is. Nixon ismét halogatja a vietnami rendezést Az Egyesült Államokban a I nálása miatt emeltek vádat, legfelsőbb bíróság elutasította | miután a Pentagon-okmányok Ellsberg és Russo fellebbezési : néven ismertté vált dokumen- kérelmét és ezzel a per foly- I tumokat- a sajtó útján nyilvá- tatása mellett foglalt állást. , nosságra hozták. Képünkön: Ellsberg és Russo elilen kém- BILsberg, felesége kíséretében, kedés, összeesküvés és kor- ; sajtóértekezleten jelenti be a mánytulajdonbam levő doku- - legfelsőbb bíróság állásfogla- mentumok illetéktelen felhasz- | lását. Peron hazaindult Rendkívüli intézkedések a fogadására Juan Perón, Argentína szám­űzetésben élő volt diktátora tegnap Madridban megkezdte világszerte nagy érdeklődéssel várt hazatérését. Perón Mad­ridból Rómába repül, s innen teszi meg az Európa és Latin- Amerika közötti hosszú utat. Hazájában, ahol 17 évig tar­tó távolléte ellenére elevenen él a perónizmus szelleme, rendkívüli intézkedéseket tet­tek fogadására. Pénteken az argentin fegyveres erők tíz ki­lométeres kordonja biztosítja majd az exelnök Buenos Ai- resbe történő »bevonulását«. A hatóságok nyilatkozatban hívták fel a lakosság figyel­mét az országban érvényben lévő fegyverhasználati tila­lomra. A perónista szakszer­vezetek 24 órás sztrájkkal szándékoznak »üdvözölni« ve­zérüket. Rodolfo Galimberti, a justicialista párt ifjúsági szer­vezetének egyik vezetője a fo­gadáson való tömeges részvé­telre szólította fel Argentína ifjú polgárait. Nyilatkozatá­ban arra buzdította a fiatalo­rülése és Perón védelme érde­kében hozzanak magukkal »köveket vagy valami más eszközt«. Resistencia városban hétfőn egy kilenc tagú csoport vil­lámakciót hajtott végre a he­lyi rádióállomás ellen. Fegy­verrel sakkban tartották az ott-tartózkodókat, majd egy magnószalagot fűztek az állo­más központi lejátszójába és az argentin katonai diktatúrát elítélő műsort sugároztak. Az önmagukat a »Kontoneros« szervezet tagjainak nevező fegyveresek utcai tömegtünte­tésekre szólították fel a lakos­ságot Perón hazatérésének napján. Az akció Resistencia város­ban. Chaco tartomány székhe­lyén egy százezer lakosú ag­rár-ipari településen zajlott le, fényes nappal. A negyedórás rádióadás végeztével a fegy­veresek teherautón, túszként magukkal vitték a rádióadó hat alkalmazó ttját és egy őrt. A túszokat a várostól néhány kilométerre szabadon enged­kat, hogy a provokációk elke­ték. Egynapos általános sztrájk Libanonban A Libanoni Dolgozók Álta- aoá '■ (CGTI) megv Bezá: a iskolákat, egye­temeket, megbénult az ország gazdasági élete. Az An Nid a, a Libanoni KP lapja kommentárt közöl, amely ‘örténelmi jelentőségűnek ndja a munkások sztrájk­ját. A libanoni munkásmozga­lom történetében eső ízben szerveztek ilyen méretű poli­tikai munkabeszüntetést —ál­lapítja meg. A sztrájk kapcsolódik ahhoz a hétfői bejrúti tüntetéshez, amelyen mintegy félszázezer dolgozó vett részt. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) Ezt a feltételezést látszik megerősíteni az a Hanoi hír is, hogy tegnap Párizsba indult Le Duc Tho, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének kü­lönleges politikai tanácsadója. Kedden visszatért a francia fővárosba Pham Dang Lam, volt külügyminiszter, a saigo- ni kormány küldöttségének vezetője is. • * • Hanoiból, útban Párizs felé, Pekingbe érkezett Le Dúc Tho, a francia fővárosban tárgyaló VDK-küldöttség különleges politikai tanácsadója. Le Due Tho-t a pekingi re­pülőtéren Li Hszien-Nien, kínai miniszterelnök-helyet­tes és más személyiségek fo­gadták. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riumának szóvivője keddi nyi­latkozatában keményen elítél­te az újabb amerikai légitá­madásokat. A nyilatkozat szerint ameri­kai repülőgépek újabb ke­gyetlen bombatámadásokat és szőnyegbombázásokat hajtot­tak végre a demokratikus Vietnam öt tartománya és Winh körzet sűrűn lakott te­rületei ellen. Sok polgári személy életét vesztetté, illetve megsebesült, számos gazdasági és kulturá­lis létesítmény rombadőlt. Az UPI amerikai hírügynök­ség jelentéséből kitűnik, hogy az elmúlt 24 órában amerikai vadászbombázók Észak-Viet- namot 220, Dél-Vietnamot pe­dig 288 bevetésben támadták. A dél-vietnami forradalmi erők kedden rajtaütésszerű támadásokat hajtottak végre a Mekong deltavidékén, a Köz­ponti fennsíkon és Saigon környékén lévő ellenséges ál­lások ellen. PHNOM PENH A kambodzsai felszabadító erők a hathónapos esős év­szakban a Lón Nol rezsim 54 ezer katonáját tették harckép­telenné — közölte összesített jelentésében a khmer hazafiak hírügynöksége. A forradalmi erők ugyan­ezen idő alatt megsemmisítet­ték az ellenség 222 katonai járművét, elsüllyesztettek 20 hadihajót, s lelőttek 50 repü­lőgépet, illetve helikoptert. Szélvihar Nyugat-Európában Nyugat-Európa-szcrte nagy pusztításokat okozott a száguldó szélvihar. Képünk a nyugat-németországi Siegen városkában készült, ahol a felvételen látható romok maguk alá temet­tek és megöltek egy 11 éves kislányt. (Telefotó: AP—MTI—KS) 1 Kínai Népköztársaság Egy év ENSZ tagság E gy esztendővel ezelőtt, i 971. november 15-én | foglalhatta el — a szo­cialista országok és más ha­ladó országok több mint két évtizedes harcának eredmé­nyeképpen — jogos helyét a Kínai Népköztársaság az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében. Ez az esemény jól pél­dázta az erőviszonyok alap­vető megváltozását a világ­ban, s kedvező körülménye­ket teremthetett volna, hogy a szocialista országok és a békés és biztonságos nemzet­közi viszonyok érvényesülé­séért küzdő többi állam sike­resebben vethesse latba be­folyását a világszervezetben is. Sajnos a remények nem teljesültek. Sőt, a Kínai Nép- köztársaság szereplése az ENSZ-ben még azoknak is kiábrándulást jelentett, akik — számításba véve Peking politikai tévelygéseit, cikk- cakkjait és főleg szovjetelle- nességtől fűtött indítékait — fenntartással és óvatossággal tekintettek a kínaiak fellépé­se elé. A Kínai Népköztársaság ENSZ-szereplése azzal kez­dődött, hogy az Egyesült Ál­lamokkal együtt rágalmazta Indiát és a Szovjetuniót, a bangáliai nép nemzeti felsza­badító küzdelmét, s elítélte a független Bengali Népi Köz­társaság megalakulását. Az idén csak annyit válozott a helyzet, hogy a realitásokkal jobban számoló Egyesült Ál­lamok időközben diplomáciai kapcsolatra lépett a Bengáli Népi Köztársasággal, s ennek megfelelően támogatta felvé­telét az ENSZ-be. Peking ez­zel szemben, mint a »népi há­borúk és a nemzeti felszaba­dító harcok bajnoka«, vétó­jogát először alkalmazva a Biztonsági Tanácsban, meg­akadályozta a Bangla Desh ENSZ-tagságát. Ez a lépés, érthetően, viharos tiltako­zást, rosszallást váltott ki még olyan ázsiai, afrikai or­szágokban is, amelyeknek ve­zető körei hajlamosak arra, • hogy. megértést tanúsítsanak Pekingnek a »világot diktá­tumaikkal leigázó szuperha­talmak« elleni kirohanásai iránt. Különösen rossz meg­világítást adott a Bengáli Né­pi Köztársasággal szembeni ellenséges lépésnek az a kö­rülmény, hogy a Kínai Nép- köztársaság maga is két év­tizeden keresztül szenvedő alanya volt az ENSZ-tagság ügyében egy bizonyos mono­polkapitalista nagyhatalom, az Egyesült Államok — nem pedig a »szuperhatalmak«!... — vétójának. (Egyébként ez a nagyhatalom, az Egyesült Államok természetesen nem kis megelégedéssel nyugtázza ezeket a pekingi húzásokat, s joggal érzi azt, hogy a kínai vezetés, például a Bengáli Népi Köztársaság kérdésé­ben, azt a politikát viszi, amely tulajdonképpen Ame­rikának nagyon tetszik, ame­lyet azonban Washington ép­pen taktikai okokból, a lát­szat megóvása szempontjából nem folytathat!) O któber 4-én hangzott el Csiao Kuan-hua kínai külügyminiszter-helyet­tes felszólalása az idei ENSZ- közgyűlés általános vitájá­ban. A diplomáciai szakértők — amint ez már lenni szo­kott — azonnal nagyító alá vették a 66 perces beszédet, s még azt is megszámlálták, hányszor ejtette ki az Egye­sült Államok, s hányszor a Szovjetunió nevét. Ez a szor­gos analízis egyöntetű véle­ményhez juttatta a megfigye­lőket: a két úgynevezett szu­perhatalom közül a kínai kül­dött a Szovjetunió ellen in­tézte a hevesebb támadáso­kat. Az európai biztonsági ér­tekezlet, mondotta, konfroo tációhoz fog vezetni, s íz ér­dekszférák fel osztását céloz­za. Peking megbízottja ezze az értékeléssel szinte szósze- rint ismétli, amit a biztonsági értekezlet ádáz ellenzői, pél­dául olyan ismert keresztes­lovagok hirdetnek, mint a bajor demagóg; Franz-Josef Strauss. Megjegyzendő, hogy a Kí­nai Népköztársaság teljesen elvtelen Európa-politikája megmutatkozik abban is, ahogyan az utóbbi időkben a Közös Piac kérdéseire te­kint. Ha a pekingi propagan­dának hinni lehet, akkor ez a monopolkapitalista gazda­sági egyesülés a záloga a kon­tinens szabad, demokratikus fejlődésének. S ez az állás­pont annál is inkább átlátszó, mert közben az európai szo­cialista országok gazdasági összefogását, a KGST-t — szidalmazzák. A pekingi lo­gika szerint tehát a szocia­lista országok törekvése az összefogásra, az integrált gaz­daságra helytelen; ki-ki csak önerőre támaszkodva építhe­ti a szocializmust, ha azon­ban a kapitalisták fognak össze, ez megyorsítja a fej­lődést. Hasonlóan önléleplező az a kritika, amellyel Kína az ENSZ-közgyűlése elé terjesz­tett szovjet javaslatot illeti. Azt állítja, hogy az erőszak alkalmazásának kizárása, és az atomfegyverek betiltása a nem-nukleáris országok ellen irányul. Hogy miért? Erre adósak maradnák' Pekingben a válasszal, hiszen logikusan nehéz is lenne bizonyítani, hogy ha betiltják -az atom­fegyvereket, miért- kerülnek nukleáris fegyverkezés szem­pontjából rosszabb helyzetbe azok az országok, amelyek­nek nem volt atombombájuk, azokkal szemben^ amelyele nukleáris fegyverkészletüket megsemmisítenék, önkénte­lenül is arra kell gondolnunk, hogy Kína a tilalomtól és az ezzel kapcsolatos nemzetközi hangulattól saját atomfegy­ver-kísérleteit félti. Ugyancsak megmagyaráz­hatatlan, miért támadja Kína a szovjet—amerikai SALT- megállapodást, s miért tekint egy lefegyverkezés felé tett lépést — még ha az kétség­telenül csak részleges is — a fegyverkezési hajsza fokozá­sának. S végül rendkívül' leleplező Pekingre, valódi szándékaira és szovjetellenességére, hogy a Szovjetunió által javasolt leszerelési világértekezletet elveti, mondván az »üres vi­ták klubja lenne és ezért jobb, ha nem tartják meg«. Nagyon valószínű, hogy egy ilyen értekezleten sokfajta nézet, vélemény kapna han­got, talán nagyon éles viták­ra is sor kerülne. De jobb vi­tatkozni, mint fegyverrel egy­másra támadni! S vajon nem vitákban, sőt kompromisszu­mokban jutnak vala­miféle kölcsönösen elfogad­ható álláspontra a különbö­ző társadalmi berendezkedé­sű országok politikusai, ha egymással találkoznak? Ide­értve mondjuk Nixon ameri­kai elnök és Csou En-laj kí­nai miniszterelnök, illetve Mao Ce-tung elnök találko­zását is a pekingi eszmecse­re alkalmával. Ha az egyéb­ként helyeselhető tárgyalás a kapitalista világ képviselői­vel beleillik a békés egymás mellett élés gyakorlatába — miért vonakodnak az eszme­cserétől szélesebb körben, a szocialista országok és a fej­lődő államok képviselőivel? S milyen veszélyeket rejt magában egy, a leszerelés kérdéseivel foglalkozó konfe­rencia azok számára, akiknek szándékaik békések? Peking az elmúlt esztendő­ben élénkítette dinlomáciai kapcsolatait, külpolitikai érintkezését a világ sok or­szágával és a »kulturális for­radalom« elutasító merevsé­gét feladva, rugalmasságot és olykor kifejezetten mosolyt mutatott. Csal? éppen ez a nagyon egyenlőtlenül mért rugalmasság és mosoly árul­kodik. Megértés az ideológiai ellen'a nem régen még j 7 {r„z ..I ? is ' irtSrvi c rr>r?rH+Vw*­Konna tetien ,'asit'N az azonos társadalmi oeren- dezkedésű országok minden ésszerű és — lényegében — a közös ügyet szolgáló kez­deményezésével szemben! Nemes János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents