Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
35000 gyermekkabát exportra A Barcsi Vegyesipari Szövetkezet a Csurgói Napsugár Szövetkezettel kooperálva bébi- és kamaszkabátokat készít szovjet exportra. 15 000 kabátra volt megrendelésük ebben az évben. A jövő évre már 35 000 gyermekkabátot készítenek, szintén szovjet exportra. Egy robbanás oszlatta el a kétségeit fi ____*f » I Az ember hajlamos rá, hogy — gondolkodó és cselekvő képessége tudatában — vakmerő legyen. Olyasmit kockáztat, amiről lelke mélyén érzi, baj lehet belőle, maga- biztossága azonban elhomályosítja ezeket az ösztönös érzéseket, mondván: »velem ilyen nem fordulhat elő«, őszintén megvallva, magam is némi bűntudatot éreztem a Csiszár István tűzoltófőhadnaggyal és Tóth István megyei tűzoltópa- rancsok-helyettessel folytatott beszélgetés közben. — Nagyon sokan elfeledkeznek arról, hogy égő kályhába nem lehet olajat tölteni. — Lehetni lehet, de nem tanácsos — szakította félbe Csiszár István szavait mosolyogva a parancsnakhelyettes, és akkor fogott el engem a bűntudat, mert ez a könnyelműség bizony az én lelkemet is terheli, az őrizetlenül hagyott lángról nem is beszélve. Csiszár István saját jó példájával .folytatta a beszélgetést — A múltkoriban elromlott az olajkályhám A hatos erősségre állítva úgy pislákolt, mint amikor az egyesnél is gyöngébbre halkítja az ember. »Égesd ki belőle az olajat, és nézd meg mi baja« — mondta a feleségem este. Megfogadtam a tanácsát, az olaj viszont annyira lassan folyt, hogy nem győztem kivárni. Lefeküdtünk, aludni azonban nem tudtam. Tudom mi a teendő, ha tűz üt ki, hiszen tűzoltó vagyok, viszont — éppen ezért — a veszélyt is ismerem. Mi lesz, ha az a kis dugulás hirtelen megszűnik. Ha a robbanásra ébredünk, már késő. Szépen fölkeltem, és eloltottam a lángot. A kályhákra tehát úgy kell vigyázni, mint egy kiszámíthatatlan gyerekre. Valami műszaki hiba bármely pillanatban előfordulhat, káros következménye pedig — felügyelettel — megelőzhető. Ha időben fölfedezzük, a rendellenessége könnyű kiküszöbölni. — Gázfűtésnél nem fordul hatnak elő balesetek? — A gázkonvektorokat többszörös biztonsági berendezéssel, szakemberek szerelik föl, és a gyártó cég felelősséget vállal értük. Az olajkályháért azonban — különösen ha házilag, a műszaki követelmények figyelmen kívül hagyá sával fabrikálják — nem felel senki. De nemcsak magával a kályhával lehet baj, hanem a *á-oiással is. Kevesen Somogyi Néplap Fácánosás A tudják, milyen veszélyes a fűtőolaj, hogy halmazállapotánál és magas égési hőjénél fogva sokkal gondosabb bánásmódot igényel, mint a hagyományos tüzelőanyagok. Tárolni és szállítani csak jól zárható, fémből készült edényben ^ szabad, amelynek oldalára föl- ínségeket" a festették a »tűzveszélyes« fel ’ ségeit: gázszivárgás volt Ezt a gyufát viszont bármely para- zsas kályha helyettesítheti. iratot. Lakóhelyiségben 50 liternél több olaj ne legyen, de azt is úgy kell elhelyezni, hogy ne érje hőhatás. — Van, aki — mint régen a szenet és a fát — egész télre való olajat vásárol. — 250 liternél több háztartási tüzelőolajat tárolni nem szabad. Nagyobb mennyiséget pedig csak az alagsori helyiségekben, családi ház esetén különálló, éghetetlen anyagból készült épületben tanácsos elhelyezni. — És ha egy több emeletes házról van szó, ahol minden család az alagsorban tartja az olajat? — Egy lépcsőházhoz tartozó pincékben összesen 2000 liter olaj lehet az előírások szerint. — Bár meglehetősen elterjedt az olajfűtés, egyelőre még nem tartunk ott, hogy teljesen kiszorítaná a hagyományos tüzelőt. Mire ügveljen az, aki fával, szénnel fűt? — Ilyenkor, a hideg beálltával gyakori a kályhák áthe- , lyezése, ami azzal a követkéz- } ménnyel jár, hogy egy ké- ♦ ménylyukat el kell tüntetni. « Sokan — meggondolatlanul — ♦ ronggyal, papírral tömik be a I nyílást, és — hogy híre-ham- ; va se maradjon — még egv | szén festményt is akasztanak t eléje, vagy a szekrényt tolják i oda takarásul. A szomszéd | szobában viszont vígan lobog J a tűz, a füst ugvanazon a ké- ♦ ményen keresztül távozik, némi szikrával együtt. Ezek a szikrák hamar meggyújthat- ják a tömítőanyagot, és Kogv mi történik, ha a zsarátnok A civilizáció csodálatos eredményei közé tartozik, hogy lassanként kiiktatja az ember életéből a kényelmet- hamuzást, a fa, a szén cipelését, a mérgelő- dést, meggyullad-e a nedves fa, és a didergő várakozást, mikor lesz már meleg a szoba. Egy gyufasercintés, és ég az olajkályha, vagy lehet főzni a gázlángon. Micsoda kényelem! Az olaj és a gáz ma már barátja az embernek, nem félünk tőle. így történhetnek meg olyan hajmeresztő dolgok, mint annak az istván-hegyi albérlőnek a — csöppet sem kirívó — esete, aki a vaskályhát olajtüzelésűre »alakította át«. Egy falra szerelt tartályból gumicsövön vezette a kályhába a folyékony tüzelőt. Se uszóház, se adagoló, egyszerűen csak meggyújtotta az olajat. A gumicső persze elolvadt, az olaj felrobbant, és tönkretette a lakást. Rezes Zsuzsa metsző novemberi szél mérgesen terelgeti a felhőnyájakat. Az eget szürke takaró fedi. A felhők fölött szikrázik a napfény, idelent, az összefüggő lepel alatt álmos felhőfoszlányok futnak délnek, melegebb tájakat keresve. Esőterühket elszórták, hogy könnyebben fussanak ki a hidegzónából. A foszlányok közt egy-egy varjú éviekéi, talán társakat, talán védett pihenőt keresve. A major mellett puskás emberek gyülekeznek, fázósan húzva össze öltözetüket. Rossz idő ide, rossz idő oda, az.An- dor-majori fácánozást kihagyni nem lehet. A vadászterület szívében levő major környéke igazi fácánparadicsom. Berkes rezuláit, kukorica- és lóhereföldek tarkázzák. Ennivaló, búvóhely egy helyen, a két- és négylábú ragadozók távol tartva, ennél többet fácán már nem is kívánhat magának, már amelyik a mai napot túléli. A vadászmester utolsó eligazítást tart, miközben a vizslák izgatottan szaladoznak lábunk között, már mennének. A vadászat izgalma lassan mindenkire átragad. A napraforgó szélén felállnak az oldalpuskások, a kutya nélküliek hosszú léptekkel sietnek a tábla végébe elállni, amennyire a sáros szántáson sietni lehet. A hajtők a kutyás I vadászok között helyezkednek el. Csattanak a puskák zárjai, éhesen nyelik el a piros, fekete papírhüvelyes töltényeket. A tekintetek a vadászmestert keresik, aki még egyszer végigtekinti a vadászvonalat, mindent rendben levőnek találva megindul a hajtás. Gazdájuk »keress« vezényszavára a Rexek, a Beliek és egyéb nevű négylábú vadásztársak szimatolva csörtetnek a száradó, zörgő napraforgóba. A kutyákat nem látjuk a hajtás végéig, csak a bólogató napraforgótányérok jelzik, hogy gazdáik előtt zegzugosan csapázva keresik a fácánt. A szél miatt a kakasok nem szívesen kelnek szárnyra, sebes futással lábalnak ki az eddigi nyugodt sűrűből, csak el a zajtól minél messzebbre. A kutyák gazdáinak jut a leghálátlanabb feladat, nekik a sűrűben kell járniuk, az esőverte napraforgó áztatja ruhájukat, levéltörmelék, koldus- tetű potyog csizmájukba, de csak biztatják kutyájukat — keresd, Bell! A hajtők verik botjukkal a száraz, brr. brr hanggal riasztva kívánják felszállásra bírni az elmaradó kakasokat. Végre felszállnak az első fácánok. A vadászvonalon végig szól a kiáltás: tyúk. A madár mintha tudná, hogy itt nem az ő bőrére megy a játék, alacsonyan vitorlázik el a vadászok feje fölött, biztonságosabb sűrű felé. A kiáltásokba méltatlankodó kakatolás vegyül, felszáll az első kakas a hajtás mögött. A napraforgóban elakadó puska hiába szórja nagy pukkanással ólomgöm- böcskéit, a fehér galléros gavallér elszárnyal a tyúk után. A lövésre fokozódik az izgalom, itt is, ott is repül a madár. A kutyák is tűzbe jönnek. M ár a napraforgó végére értek az ellábolö fácánok, visszaút nincs, itt már repülni kell. A leleménye- sebbje a tyúkokkal vegyülve menti csillogó tollruháját. Amott négy kakas kel szárnyra bokrétában. Csak fel, minél magasabbra, ahová a sörét nem ér el. Szól a puska. Egy- egy kakas megbicsaklik a levegőben. A szél tollpihéket sodor a hajtás felé, a toll még száll a kéklő messzeségben, de gazdája már a répában fekszik, ravatalát csak a barna- fekete csíkos farktolla pásztázza. Kiérnek a hajtők, a kutyák a gazba esett kakasokat szedik össze. A vadászok megtört puskákkal mesélik egymásnak élményeiket; hogy /csavarta meg a kakast a szél; hogy nézte kilőtt puskával a lába elől kelő kakast, »aki« nem adott időt az újratöltésre. Vége az első hajtásnak. Rendeződik a vadászvonal, répaföld következik. A harsányan ropogó levelek között a szeptemberi szarvasküzdelmek nyomai, . kirúgott, lerágott répák, fonnyadó levelek. Most jól látni, hogy keresnek a kutyák. A vadászvonal könnyen halad. A lö- zést nem akadályozza a nagyfejű napraforgó, javul az eredmény is. A vadászok aggató- ján szaporodik a kakas. Az utolsó hajtás százholdas kukorica, végén a csúcspont egy keresztbe álló sűrű nádas, füves, bozótos rezula. A kukoricából minden fácán ide fog behúzni, ezt körüléllva mindenki megleheti a még hiányzó kakasát. Lassan megindul a ritkásra bomlott hajtás, ide nagyobb erő kellene, tehát fokozni kall a zörgést. Ez nem nehéz feladat a szétcibált kukoricában. Kelnek is a kakasok. Kiabálva vitorláznak a füzes felé, ott még találkozunk. Vigyázz, őz! Leáll a lárma, mindenki a kis bakot figyeli. Lógó nyelvvel menekül az erdő felé. Agancsának párhuzamos szárai nem jósolnak neki hosszú életet, de ezt az őz nem tudja. Számára az is elég, ha ezt a zörgő, durrogó, kiabáló szörnyet biztonságosan maga mögött tudja, hisz az őzboldogság határait szűkre szabta a sors. A jövő tavaszt biztosan megéri, az őzbaktila- lom megkezdődött, ezután azé a győzelem, aki esélyeit jobban ki tudja használni. Elment az őz, egyelőre vadásszunk tovább! Véget ért a kukoricás, körbeálljuk a füzest, csendben, lábhoz szólított kutyákkal. A füzes végén takarásba húzódnak a puskások, mert a fácán nagyon figyelmes, ha gyanúsat lát, visszafordul a fák közé, nem jön lövésre. Felhangzik a vezényszó: előre! Most már sűrűn szól a puska, kicsi a berek, sok a kakas. A kutyák kipiszkálják a zaom- bék közt lapuló legényeket. Berrennek a tyúkok, száll a toronykakas. Egy-egy azép lövést megelégedett moraj kísér. A füzes végén 4—5 kakas kel egyszerre. A vadászok gyűrűje összezárni. Nagyot huppannak a leeső kakasok. Elcsattan az utolsó lövés. A hajtők sorba fektetik az ag- gatókról lekerülő madarakat. A zöld fűvön vöröslik, csillog a zománcos fényű zsákmány. A vadászok levett kalappal adják meg a végtisztességet a terítéknek. A széltől pirosra csípett arcukon kiül a vadászöröm. Látogatóban egy szakmunkástanulónál (Tudósítónktól.) Tánczos Gyulával, a nagyatádi ipari szakmunkásképző iskola ellenőrző szakoktatójával együtt látogattunk el az iharosberényi November 7. Tsz bognár- és asztalosrriűhelyébe. Munka közben találtuk Lovász Lajos harmadéves asztalosipari tanulót. A műhely vezetője így tájékoztatott: — A tanuló magatartása, munkája kifogástalan, tanulFekete Sándor 1PETŐ IFI is. »MOST VAGY SOHA...« A reformokat és önállóságot hogy a jogaiért tüntető népnek a hatalom golyóval szokott felelni, mint ahogy 1789 júliusában, 1830 júliusában és 1848 februárjában is történt. Azért, mert Petőfi a továbakaró, Kossuth vezette haladó magyar nemesség előbb-utóbb mindenképpen szembekerült biakban nem emlegeti éjszakai gyúlékony holmira notvo* az ♦volna a bécsi önkénnyel. S is- gondolatait, nem szabad azt gyuieitony noimira potyo0, az . merve az udvar konok ellepál- hinnünk, hogy másnap reggel könnyen elképzelhető. fiását, bizonyosra vehetjük, már eszébe sem jutott többé a — Milyen elemi szabály11hogy fegyverhez kellett volna félelem. Ellenkezőleg: bizoszegnek meg az emberek leg- ; nyúlnunk: a szabadsagharc nyosak lehetünk abban, hogy gyakrabban7 t előbb-utóbb, de mindenképpen az egész napot állandó forra{kitört volna. Az a csodálatos dalmi készenlétben, idegfeszí- Például nem tartják bej^gj^ 1343 március 15-e azon- a tűztávolságot. Jban Petőfi Sándor forradalmi — Mit értenek a tűzoltók | szellemének, cselekvő bátorsánzon, hogy »tűztávolság«? igának köszönhető. * »Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot! És ha lelövöldöznek? Isten neki! Ki várhat ennél szebb halált?« — e gondolattal aludt el Petőfi a március 14-ről március 15-re — A tüzelőhely és bár miféle éghető anyag közötti - legalább félméteres — távolságot. A propán-bután gázpatő izgatottságban, szorongásban csinálták végig. A kételkedés és a bizakodás belső lelki harcát fel kell ismernünk azokban a tudatosan száraz, tényközlő mondatokban is, amelyek csak a cselekvésről beszélnek, s hallgatnak a lélek belső küzdelmeiről. Idézzük Petőfit, mi történt, amilacktól viszont legalább más- f virradó éjszakán, miután az éj kor reggel előadta szándékát fél méterre kell elhelyezni az egyéb hőforrást. Ilyenkor télen már nem elég a gázfőzéshez használt gázláng melege, többnyire beállítanak mellé egy kályhát is. Gázszivárgás esetén ez nagyon veszélyes lehet. Erről eszembe jutott az a gázszerelő, aki — szakember létére pítani, Enagy részét »imádott kis fele- »a sajtó rögtöni felszabadítá- tségével« töltötte, a forradalom sáról«: •legelső lépéséről tanácskozva. A forradalmi napló — mert lábból idéztünk — legérdeke- Jsebb része a kérdés, amellyel • Petőfi »elaludt«: »És ha lelö»Társaim beleegyeztek ... Vasvári és én föl s alá jártunk a szobában. Vasvári az én botommal hadonászott, nem tudva, hogv szurony van benne; egyszerre kiröpült a szurony. völdöznek?« _ ___________ B izony, Petőfiék nem láthat- egyenesen Bécs felé, anélkül, ták előre, hogy az illetékes ha- hogy valamelyikünket megsér- t^ságok végül is nem mernek tette voina. .___ ______ . __ '.űzparancsot kiadni. Minden . .... ú gy akarta megálla-!eddigi történelmi tapasztala- — Jo jel. — kiáltának föl yllÄIU> van-e szivárgás vagy ? tűk — kivált az általuk annyi- egyhangúlag, nincs, hogy gyufát gyújtott, f ra tanulmányozott francia for- Amint a proclamatio elké- Egy mtobeaás ossLatts élsltót-ítadalinaké — azt bizonyította, szült, s indulófélben voltunk, $ azt kérdem, micsoda nap van t ma. I — Szerda — felelt egyik. • — Szerencsés nap — mondám. — Szerdán házasodtam meg!« \ Képzeljük el a jelenetet Vasvári és Petőfi föl és alá jár a szobában. Az ifjú forradalmár történész bottal hadonászik ... az izgatottság letagadhatatlan külső jegyei ezek Utána a Bécs felé repülő szuronyra »egyhangúlag« kiáltják »Jó jel!« Mint ahogy a szerdai napot is »szerencsésnek« találja Petőfi, a házassága miatt. Csakugyan olyan babonásak lettek volna a magyar értelmiség legfelvilágosultabb vezetői hogy kedvező előjelekben és szerencsés napokban hittek? Nem. ezek a belső feszültségről beszélő apró mozzanatok azt árulják el, milyen nagy el- szánásra volt szükségük, mi lyen szívesen támasztották, meg bátorságukat e jelentéktelen mozzanatokkal is. A Pilvaxban — mint tudjuk — Jókai beszélt a fiatalokhoz, és Petőfi elszavalta Nemzeti dalát, azt a verset, amely történelmet csinált. Amikor Petőfi lakásáról négyen elindultak, néhány polgári ruhás titkosrendőr feltartóztathatta volna őket. Most, hogy némi — föltehetően idegesítő, sőt idegtépő — várakozás után elindulnak az egyetemi ifjúság csatlakoztatására egyetlen " ;gyveres járőr elegendő volna szétzavarásukra sőt a vezetők letartóztatására (Folytatjuk) mányi eredménye is jobb az átlagnál. Havonta 520 forint ösztöndíjat, ezenkívül ebédtérítést kap. Az utolsó félévben — ha á félévi bizonyítványa is olyan lesz, mint eddig — a besorolás szerinti bérezést kapja. Megkérdeztük a tanulót is, elégedett-e munkahelyével? — Igen, hiszen amit a rendelkezések lehetővé tesznek, azt a tsz megadja. Édesapám mellett pedig a szakmát sajátítom el. — S ha már meglesz a szakmunkás-bizonyítvány? — Továbbra is a tsz-ben szeretnék dolgozni, és ha lehet, továbbtanulni a szakközépiskolában. — Mivel tölti a szabad idejét? — Tanulok, olvasok, rádiózom, tévét nézek. A szövetkezet a következő években hat-nyolc szakmunkástanulót szerződtet, az igényeknek megfelelően. Az utánpótlást a tsz nem nélkülözheti. n Háromfai Új Barázda Mg. Termelőszövetkezet 1972. november 25-én délelőtt 9 órakor lóárverést rendez Elad három vegyes korú igás lovat és hét 2-3 éves csikót. Gyülekező a fenti időpontban a termTőszö- yefckezet központjában. ;10038)
