Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-17 / 271. szám
Kaposvári reflexiók \A múzeumi hónap ütem A város színvilága M aiden építészeti korszaknak megvan a saját színvilága. A XIX. század első felében a magyar városok építésének egyik meghatározója az a stílus volt, melyet az épittészettörténet »palatínus- stílusnak-* nevez. Ezzel sikerült az európai klasszicizmus hazai változatát megteremteni, ami magyar zamatú, különbözik az európai klasszicizmustól — és mégis európai. Klasszicista építőművészeink a házak puritán, reliefszerű vakolati architektúráját a világos színekkel hagyták érvényesülni, a fehér számtalan árnyalatát használva fel. Ez a színvilág lassan megváltozott. A fehér tört színeit az egész halvány pasztellszínek váltották fel. A magyar építészeti ízlés eltávolodott a klasszicizmustól. Ezalatt Bécsben az építészet átvette és tovább alkalmazta a Mária Terézia-stilus jellegzetes, teltsárga színeit. Ez átterjedt először Pestre, majd Magyarország többi városában is általánossá vált. Megszűnt a hangulatgazdag utcakép, és csak elvétve jelentkezett néhány kiegészítő szín,. A »sárga-korszak-“ kezdetével egy időben alakult ki Kaposvár »történelmi városmagja-*, a Fő utca, a Kossuth tér, a Korona utca és közvetlen környéke. Az lenne természetes, hogy a ma építészete színvilágát átvinné a tatarozások során a régi épületekre, ezzel mintegy igazolva azt a tételt, hogy az ízlés általában ellentétes a közvetlen elődökével. Kaposváron azonban ez nem így van. Annyira megszoktuk a sárgát, hogy városunk épületeinek zöme — különösen a felújítások során — ma isi üyen szint kap. Annak hangsúlyozása, hogy | Kaposváron túlteng a sárgára vakolt épület (csak a Május 1. utca 1-től a 33-ig tizenkét sárgára festett ház van!), nem jelenti e szín feltétlen kárhozta- tását. Csupán azt, hogy még történelmileg sem szerencsés váltig a sárgához ragaszkodni, s ezzel elvetni legjobb nemzeti | építészeti hagyományainkat Amíg a régiek, a ma építé- I szenek korai elődei megérez- ! lék, hogy a színnek milyen ] óriási szerepe van, és a házakat e megérzés szerint szépítették, addig a ma építészének a színdinamika tudományát kell átgondoltan alkalmaznia. Ismert, hogy az emberre a színek hatása különböző. Vannak, amelyek a meleg érzetét keltik (pl. a vörös), más színek a hideg érzetét váltják ki (pl. a kék). Mennél közelebb áll egy szín a vöröshöz, annál melegebb, és mennél közelebb a kékhez, annál hidegebb. A Kaposváron alkalmazott vakolatok zöme a narancssárgát közelíti. (Pl.: Dorottya-ház, Élelmiszer- ipari Szakközépiskola kollégiuma, Ifjúságvédelmi Intézet stb.) Azon túl, hogy egy dél- pannóniai városban nem feltétlenül indokolt melegsárgára színezni a házakat, azt a negatív hatást is »elérjük", hogy a szaporodó fényreklámokat, esti kivilágítást tompítjuk, olyan helyzetet teremtünk, amelyben elvesznek a kontrasztok helyes arányai. A színdinamikai kutatások bebizonyították, hogy a szín az épületnek nem mellékes, járulékos tényezője. A színeknek fiziológiai és pszichológiai hatásuk van, befolyásolják az emA fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulásának megsegítése Fontos feladatokat vállalt a népfrontmozgalom A ffrrtfaa.i dolgozók gyermekeinek tanulását és továbbtanulását a Hazafias Népfront V. kongresszusa politikai feladatnak, a felnövekvő nemzedék segítésének, a nemzeti föl- emelkedés tényezőjének tartja. Ezért a népfrontmozgalom célul tűzte ki, hogy társadalmi benépesítése is meggyőző munkát igényel az iskoláktól távol lakó szülőik körében. A népfrontbizottságok kezdeményezni fogják azt is, hogy ősz- j töndíjat alapítsanak a fizikai j dolgozók gyermekei részére a termelőszövetkezetek, üzemek és intézmények. bér közérzetét, a külvilághoz és a munkához való viszonyát, hangulatát. Ezek mellett — s számunkra ez döntő fontosságú — a szín aktív térformáló erő, elengedhetetlen eszköz az épület funeiójához és rendeltetésszerű használatához. (Másmás színű kell legyen az üzletház, a lakóház, a középület stb.) A város építése, a városmag felújítása igényli a tudatos szintervezést. Ennek pedig arra kell törekednie, hogy a város színvilága egységes, de ne uniformizált legyen. A harmónia — ami a színek világában ugyanúgy megvalósítható, mint a zenében — követelmény a városmagban és az új lakótelepeken is. Nem sikerült talán még egyetlen helyen sem kialakítani a családi házas települések egységes színvilágát, holott, a családi házak száma nagy, és reméljük tovább fog növekedni. A számos jól színezett házzal szemben nagyon sok olyan épül, melynek a vakolata a szivárvány és a festékipar összes színéből kerül ki, és ezt még megtoldják csíkokkal, rovátkákkal, fekete csempével, holott az alkalmazható színekre vonatkozó építésügyi előírás legföljebb két színt enged meg. Ügy gondolom azonban, hogy a családi házak esetében is el lehet várni a színtervezést és a terv szerinti kivitelezést K aposvár színvilága a város lakói mindennapjainak meghatározója, befolyásolja közérzetünket, hatást gyakorol a környék építési ízlésére és gyakorlatára. Ezek indokolják, hogy az eddiginél is nagyobb figyelmet szenteljünk az épületek színeinek. Ragaszkodnunk kell a szakemberek által megadott és megadandó színharmóniákhoz a városmagban, az új lakótelepeken és a családi házas településeken egyaránt. Az a szín, amelyet Kaposváron valamennyi épület sérelme nélkül alkalmazni lehetne, egyedül a klasszicizmusnak a fehér árnyalatait ötletesen variáló színvilága. Ez alkalmas olyan egységes összefoglalásra, melyből akár modern, akár műemléki alkotások helyes arányban emelhetők ki. Ne mond ellent a korszerű városépítészeti igényeknek, az esti-éjszakai megvilágításra jól reagál, és a fejlődő forgalomhoz helyesen idomuk Dr. Györky Zoltán VEGYES ÖSSZKÉP Miközben a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága a marcali új létesítmény avatására készült — s ez nem kevés időt és munkát jelentett a munkatársaknak —, a kiemelt program ellenére sikerült élményszerűen beszámolni, népszerű formában tudományos ismereteket nyújtani az intézményben folyó igényes munkáról is. Noha fontos segédanyagnak tekintettük a múzeumi hónap somogyi programját tartalmazó füzetet, tudtuk, hogy száz százalékig nem bízhatunk meg benne. S ezt nemcsak mi éreztük, hanem mások is. Statisztikával csak untatnám az olvasót, ezért helyette csak annyi, hogy a húsz előadásból alig több mint felét tartották meg a program szerint, néhányat novemberben tartanak meg, másokra nem a terv szerint került sor, hat előadás pedig elmaradt. A Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága ismeri ezeket a hibákat, az okokat, s bízunk benne, hogy jövőre pontosabb terv készül. Horváth Lajos, a megyei művelődésügyi osztály vezetője a múzeumi és műemléki hónap ünnepi megnyitóján hangsúlyozta, hogy ebben az évben a fő figyelem az üzemi ismeretterjesztésen lesz. Mi történt ezzel szemben? Elmaradt az előadás a VBKM-ben. Az EIVRT-tel kötött megállapodással ellentétben nem a gyárban, hanem a Latinca Művelődési Központban tartották meg az előadásokat, harmincnyolc, illetve harminckét érdeklődő előtt. Az előadások látogatottságát pontosan tudjuk, s van min elgondolkodni. Százharmincán jelentek meg a múzeumi és műemléki hónap ünnepélyes megnyitóján, a múzeumban megtartott Somogy népi építkezése című vetítettképes előadáson pedig csupán tizenöten. A zselicszentjakabi monostorromokhoz tett kirándulásra, előadásra százhúszan gyűltek össze, az 1972. évi régészeti feltárásokat bemutató előadásra, melyet a megyei múzeumigazgató tartott, harmincán voltak kíváncsiak. Nagyon vegyes tehát a kép. Szembetűnő, hogy Somogybán, ahol a népművészet reme| kei születtek, ilyen enyhe az érdeklődés népünk, szűkebb pátriánk kincsei iránt! A somogyi népköltés gyöngyszemei című, egyik legrangosabb kaposvári előadáson, a megyei könyvtárban, harmincötén voltak. Sajnos, a társintézmények | sem jártak élen a példamuta- i tásban, az tapasztalható in- ' kább, hogy elszigetelődnek a j másik intézménytől, az ott folyó munkától. Az iskolák sem • élnek a tudományos ismeret- | terjesztés lehetőségeivel. Különösen a történelem- és ma- gyartanitásban nyújtható segítséget nem hasznosítják. Az iskolacentrikus tanulás ma már korszerűtlen. Jó volna, ha a diákok megismernék a város művelődési intézményeit, az ottani munkát is. Erre ragyogó alkalom az évente ismétlődő múzeumi és műemléki hónap is, tehát év elején a pedagógus munkatervébe is veheti. A megtartott előadások alapján reális képet kaphattunk a Somogy megyei Múzeumok Igazgatóságának munká.- járól. Az 1972. évi múzeumi és műemléki hónap fő sikerének tartjuk, hogy előadásaikban időszerű somogyi eredményeket ismertettek a szakemberek. Ez példa lehet a jövőre is, az érdektelenség viszont — nem. Horányi Barna Hordozható tűzhely a bronzkorból A debreceni Déri Múzeum értékes lelettel gazdagodott Sz. Máthé Márta, a múzeum munkatársa Gáborján környékén az ásatások során egy bronzkori erődített telepen hordozható tűzhely maradványait találta meg. A Tiszántúlon még nem találtak hasonló tárgyi emléket az említett korszakból. Képünkön: Hadas Gyula, a Déri Múzeum restaurátora a hordozható tűzhelyen dolgozik. segítő akciók szülessenek és hassanak a fizikai dolgozók gyermekeire. Ezek afontos megállapítások szerepeltek többek között a SANYO ERŐSEBB VOLT Titokfigyelőben Hazafias Népfront megyei elnöksége legutóbbi ülésének napirendjén. Kocsis László, a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának elnöke előterjesztésében részletes elemzést adott a megyei képről, a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi eredményéről, a családok közti különbségekről, a továbbtanulást meghatározó tényezőkről A feladatoknál figyelembe vették az MSZMP KB júniusi határozatát is. A népfrontmozgalom fontosnak tartja, hogy a fizikai dolgozók gyermekei támogatásának érdekében megfelelően orrnálják a közvéleményt. En- lek része a társadalmi munka- alajánlások szervezése, mély- iák célja a szakkörök fölsze- tlése. Az iskolai előkészítő ■glalkozások megszervezéséin vállaljanak részt a nyug- íjas pedagógusok, óvónők, j ilönösen fontos, hogy isko- . slőké&zitő foglalkozások in- j . ijanak Nagyibajomban, Igáiban, Sömógyszilban, Kapoly- j ban, Somogyszentpálon, Ando- cson. A napközi otthonok, kisegítő iskolai osztályok létesítésének szorgalmazása, az anyagiak megteremtése társadalmi munkával — szintén programba került Az általános iskola hétközi diákotthonok — Hol voltál? — Melóztam. — Pénteken, szabad szombat előtt, túlóráztál? — Ahogy mondod. — Tudod mit? A bölcsődében még beveszik ezt a dumát. De velem nem eteted meg. — De Mari, halálkomolyan mondom! — Én is, hogy ma nem megyek veled sehova! Másfél órát vártam rád. Legalább öten akartak ideülni az asztalomhoz. Elhatároztam, ha még valaki jelentkezik, lelépek vele. — Szóval, ennyit jelenték a számodra. — Te késtél, nem én. — Hidd el, nem jöhettem! Be kellett fejeznem a munkát. — Miért? Talán átadás lesz hétfőn? — Nem, de egy pasas holnap költözik. Muszáj neki, mert azt ígérték, hogy kész lesz az épület, és úgy intézte a dolgait. — Na és? Talán egyedül akartál segíteni rajta? Egyem azt az irgalmas szívedet! — Mari, nagyon kérlek, érts meg engem! Az a kra- psk ott tivródott reggel óta. Nem sürgetett, csak nézett, meg elment, aztán újra visz- sza-jött. Tíz óráig még egyenesben voltunk De akkor lerobbant a villanyfúrónk. Próbáltam bütykölni. A tulaj nyújtotta a százast. Nem akartam elfogadni, de legyintett, hogy hagyjam, aztán elment. Sanyo is otthagyott. Azt mondta, reménytelen az eset, meg különben is dolga van. Jó, csak menj, gondoltam, én maradok. Nekem ez most kötelességem. De nem tudtam megjavítani a fúrót. Gyorsan átszaladtam a másik épülethez, hátha találok ott még valakit. Szerencsém volt. De néhány perc múlva az is tönkrement. Leégett. Most mit csináljak? A raktárba hiába nyargalok el, legalább húsz percnyire van a központi. A pasas megint visz- szajött. Mondtam neki, visz- szaadom a százast, mert nem tudok vizet csinálni még reggelig sem. Valamit hümnetett, aztán elsétált. Nem volt szívem cserbenhagyni. Eszembe jutott, hogy a harmadik utcában lakik egy srác, néha együtt maszekolunk, annak van villanyfúrója. Még nem jött meg a melóból, de azt mondta as anyja, várjak. Aztán megérkezett. Nem akarta ideadni, azt mondta, neki is kell. De annyit dumáltam, hogy másfél órára megkaptam. Visszamentem, megcsináltam. Folyik a víz. Hát így volt. — Jaj, de szép mese! Most találtad ki. vagy a régi kész- lééből szedted shő? — Mari! Komolyan így történt! Nem hiszed el? (Minek is hinné? Pedig igazán így szerette volna! Hogy folyjon a víz annak a szótlan vasasnak a lakásában. De a Sanyo erősebb volt. Mikor elromlott a villanyfúró, azt mondta: — Na, komám, ezt a hetet befejeztük. — És a százas? — Megisszuk! Mit lehet vele mást csinálni? Ilyen pénznek a kricsmiben a helye! — Nem becsületes dolog ez, Sanyo! — Mit lelkizel? Kapd össze magad, aztán nyomás! Addig, amíg a pasas vissza nem sündörög. — Legalább próbáljuk meg! Ha a másik épületből szerzünk egy fúrót, másfél óra alatt összedobjuk, és még mindig nem lesz késő. — Na, elég a nyavalygásból! Gyere! A kocsmában inkább Sanyo ivott. Először konyakot, aztán sört. ö vigyázott, csak két üveg sörrel üldögélt Sauljával, és mindig az órájára pislogott. Fölváltva látta maga előtt a pasast meg Marit. Öt órakor odadobta a százast Sanyónak és elrohant átöltözni.) — Nem hiszem ei. De e? nem lényeges. Hagyjuk. — Jó. Akkor menjünk. Hova? — Mindegy. Nem tudok egy helyben ülni. Olyan fülledt. ez az ócska presszó, tftíg kapok levegőt. !*as2 László | Csák eltelik a nap itt. Számolom a teherautókat, hányszor fordulnak. Egy-egy vonalat jegyzek a füzetembe. Aztán az ötödik forduló után a merőleges vonalakat áthúzom egy vízszintessel. Ez a munkám. A nyugdíj mellé jól jön ez a kis kereset. Amíg sárgafölddel megtelik egy- egy kocsi, addig a téglásokat figyelem. Rajtuk kell tartanom a szemem. Érdeklődésből, hát hogyne! Sok ezer tégla elkészültét láttam én a nyáron. Mert az igencsak érdekes egy munka itt a völgyben, Zamárditól jó félórányira. Szóval — hogy szavamat a szavamba ne öltsem — volt itt a nyáron egy gép. Igazán kedvemre való gép volt. Présgép. Régen? Kézzel formázták a téglát. Láttam én elégszer. Mint a pempő, olyan volt a sá-rgaföld a gödörben. Aztán csak tipródtak rajta. Az asztalon — persze nem konyhai asztal volt az! — vályogot vetették. Nem volt könnyű munka. Ez a gép kinyomta, vágta is a nyers téglát. Csak az adagoláshoz kellett legénynek lenni. Nagyszerű gép ez. Most már elvitték. Nincs szükség rá. A téglakészítés is szünetel. Ezzel a téglaépítménnyel már ketten is megbirkóznak. Mármint a lebontásával. Látott már idegen könyveket? Azokban varr?1- ilven rajzok. Piramis. Így hívják a hasonló építményeket, Hát ehhez is tudomány kell, míg felépül. Az alapban, vagyis ajz alsó sorban két méter hosszan téglányi üres helyet hagynak tíz-tizenkét helyen. Amikor kész a piramis, az oldalait betapasztják sárral. Legalább hetvenezer tégla ez itt! A résekbe benyújtanak iszapfeketével, vagy valamilyen más olcsó szénnel. Aztán ezzel az alagutakat is befalazzák. Két hétig izzik a szén. Csak az építmény tetején jut levegőhöz. A téglákban is — mert abba is kevernek,. amikor készítik — izzik a szén. A tégla kiszárad, ösz- szeáll. Összeütök kettőt. Hallja? Ügy szól, mint a csengő. Ezekben nincs salak. No most ezt a kettőt. Ezekbe szenet kevertek, amikor csinálták. Szép a hangjuk, de más, minit az első osztályú tégláké. Hát nem érdekes időtöltés az enyém? Nyolc óra. Mondták nekem: »No, Horváth Lajos bácsi, maga lesz itt a tsz-megbízott". Mert a szövetkezeté ez a terület itt. Hát vigyázok a ceruzára, ne fogjon kevsebbet vagy többet, mint ahány autó elmegy rakománnyal. Meg nézelődöm. Mindig van mit. Így telnek a napok, egyre telnek, Titok- figyelőben. Téglaégető nyugalomban. Leskó László