Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-17 / 271. szám
Emeletes ukrán falu A Szovjet Népgazdasági Kiállítás főbizottsága külön oklevéllel tüntette ki azt a kollektívát, amely Toki falu rendezési tervét készítette. A szovjet falvakat ma mindenütt nagyszabású építkezések jellemzik. A Ternopoli területen például az előző tervidőszakban (1965—70) 25 ezer lakás, 125 művelődési ház és könyvtár, több mint 100 kórház és beteggondozó, csaknem 500 üzlet és szolgáltató központ létesült, s akkor még nem szóltunk a gazdasági építkezésekről. A mostani tervidőszakban a falusi építkezések 40 százalékkal haladják meg az említettet. Toki falu azonban sajátos helyet foglal el, mert a vidéki szokástól eltérően a magasba terjeszkedik. A falu korszerűsítésének terve a várható szociális változásokat és a távlati fejlődés szempontjait is figyelembe veszi. Az épülő új faluközpont középületei és a lakóházak egységes övezetet alkotnak. A megtervezett, csaknem fél kilométeres park választja el majd tőlük a termelő egységeket. A tervezők úgy alakították ki a falu képét, hogy a korábban, 10—15. évvel ezelőtt épült házak zöme is megmarad, s így sokkal kevesebbe kerül a korszerűsítés. Az ukrán falusi ház elképzelhetetlen kert nélkül, s ezt megőrzik a modern épületeknél is. A Tokiban szerzett tapasztalatok kiválóan alkalmazhatók másutt is. Randevú a marslakókkal? Sklovszkij szovjet csillagász hipotézise szerint a Marson uralkodó zord természeti viszonyok inkább alkalmasak az élet kialakulására, mint a jóval melegebb Vénuszon. 1969— 70-ben szovjet automata bolygóközi állomások ereszkedtek le a Vénuszra, és az előbb em% lített feltételezés igazolást nyert: a Vénusz valóban túlságosan »cseppfolyós« ahhoz, hogy ott élet alakuljon ki. A forróság meg egyenesen elképesztő: 90 légköri nyomás mellett plusz 475 Celsius. A tudósok szerint tehát nem a Vénusz, hanem inkább a Mars alkalmas arra, hogy a Föld után az élet második hordozója legyen a naprendszerben. Persze ez sem az a kimondottan kényelmes bolygó, ami a mi általunk elképzelt életet illeti. Először is kétszer akkora távolságra van a Naptól, mint a Vénusz, és másfélszer messzebbre, mint a Föld. így jóval kevesebb meleget kap. A legmagasabb nappali hőmérséklet legfeljebb plusz 15—25 Celsius, a legalacsonyabb éjszakai pedig mínusz 50—65 fok. Ez az egyenlítői középérték. Elképzelhető, hogy a sarkokon még nagyobb az ingadozás. Űgyszólván nincs vize, hacsak nem számítjuk a légkörben kikristályosodott csekély pára- tartalmat, vagy a vékony, alig milliméter vastagságú dérréteget, amely az úgynevezett sarki sapkákat alkotja. Légköre igen ritkás széndioxidgáz. 1956-ban rendkívül kedvező állásban figyelték meg Földünkről a Marsot. Ekkor bizonyosodott be először, hogy a bolygón lehetséges az élet. Színképelemzéssel megállapították, hogy a földi életre jellemző szerves vegyületek ta- álhatók a bolygón. Milyen élőlényekről lehet szó? A Marson levő élet feltevését meggyőzően védelmezte és meggyőzően érvelt mellette G. Fyihov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja. Nevéhez fűződik az asztrobo- tanika, vagyis a csillagászati ootanika megalapítása. Tyihov feltételezte, hogy a Marson minden tavasszal megújul a növényzet. A növényzet színe azonban nem zöld, hanem kékes, esetleg ibolyaszínű, hogy jobban elnyelhesse a távoli Nap életadó sugarait. Milyen 101 Somo*Y'ß Néplap tehát a Mars flórája? Tyihov véleménye szerint a mi földi moha- és zuzmó-féléinkhez, bozótunkhoz, alacsony növésű fáinkhoz, bokrainkhoz hasonló. Vitába szállt Tyihovval Ljubarszkij szovjet asztrobio- lógus, a moszkvai Országos Asztronómiai és Geodéziai Társaság tudományos titkára. Egyben, a fő dologban azonban egyetért a két tudós, nevezetesen abban, hogy a Marsbeli flóra reális valóság. Persze, ha a földihez hasonlítjuk, akkor inkább félsivatagi, esetleg sztyeppel jellegű, és jól alkalmazkodik a nedvességhiányhoz. A Mars szervezetéi nem primitívek és nem egyszerű képződmények — írja Ljubarszkij egyik tudományos munkájában. — A Mars természeti viszonyai egykor elég kedvezőek voltak ahhoz, hogy magasabb rendű szerves lények jelenjenek meg. Az evolúció hatásánál fogva inkább várhatjuk a szervezetek további bonyolódását a rosz- szabbodó viszonyoknak megfelelően, semmint a visszatérést az elsődleges primitív formákhoz. Lozina-Lozinszkij professzor, a tudományos akadémia lenin- grádi citológiai intézete kozmikus biológiai laboratóriumának vezetője azt állítja, hogy a Marson néhány földi lény is élhet. Egyes organizmusok szívóssága közismert. Bizonyos mikrobaféleségek például még a halálos sugárzást is kibírják! Nukleáris reaktorban már találtak ilyeneket! Lozina-Lozinszkij mesterségesen előállított Mars-beli viszonyokat. Hasonló mini-Mar- sot építettek a moszkvai mikrobiológiai intézet munkatársai is. Kiderült, hogy a Napot helyettesítő ibolyántúli sugarakban csak azok a mikrobák éltek meg, amelyeket valamilyen védőszínnel festettek meg. A festékréteg kompenzálta a gyilkos ibolyántúli sugarakat elnyelő sűrű légkör hiányát. Kolmogorov szovjet tudós szemére veti a fantasztikus-regény íróknak, hogy a »Marslakók« leírásában nem jeleskednek túl nagy fantáziával. Mintha a magasabbrendűséget az szabná meg, hogy egy lénynek két szeme vagy orra van. Az űrhajózás századában — írja a szovjet tudós — könnyen lehetséges, hogy más, sokkal magasabb rendű, hozzánk egyáltalán nem hasonlító élőlényekkel fogunk találkozni. Miért ne fordulhatna elő például, hogy a magasabb rendű lény penészrétegben jelentkezik? Tudatos tevékenység a Marson ? A Mars-csatornák 1877-ben történt felfedezése óta nem szűnt meg a vita akörül a technogén hipotézis körül, hogy a csatornák olyan mérnöki létesítmények, amelyet vagy marslakók vagy pedig más bolygóról származó civilizált lények építettek. A rejtélyt csak az űrhajózás korszakában sikerült megfejteni. Mars-csatornák valóban léteznek, bár geometriai pontosságukat és számukat túlbecsülték, felnagyították — feltételezi Lubarszkij professzor. — De hogyan keletkezhettek? Valószínűleg vulkanikus tevékenység vagy meteorbecsapódások folytán. Egyik hipotézis sem megdönthetetlen. Ljubarszkij szerint a csatornák nem az agy termékei. Inkább olyan törések halmaza, amely a kéregben, vagy mélyebben alakult ki geológiai folyamatok hatására. A jövő Mars-kísérletei tisztázzák ezeket a feltételezéseket és más nyitott kérdéseket, így például azt is, hogy ma- radt-e nyoma az ésszerű tevékenységnek a Marson? Ha pedig mégsem lenne élet a bolygón? Akkor az ember feltétlenül elviszi oda. Az ember bizonyára még a mi korunkban leszáll a Marsra, hogy betelepítse ezt a zord bolygót. (APN) Beszélgetés a belgyógyászatról Interjú dr. Magyar Imre professzorral Felkerestük Magyar Imre professzort, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1. sz. Belgyógyászati Klinikájának az igazgatóját. Neve sokak előtt ismert, hiszen mint belgyógyász professzor nagyon sok beteggel találkozik, de talán még többen ismerik a televízióból vagy könyvein keresztül. Vajon az orvosprofesszor, aki a szépirodalom területére is átkalandozik, és aki oly otthonosan beszélt a zenéről a televízióban, hogyan látja szűkebb szakterületének a mai problémáit és a jövő perspektíváit? — A belgyógyászat legnagyobb problémája ma elsősorban magának a belgyógyászatnak a helyzete, sőt sokak által válságosnak nevezett helyzete. Arról van szó, hogy az orvos- tudománynak eme alapterületén a szakosodás már olyan nagymértékű — mellesleg megjegyzem, hogy ez haladó folyamat, melyet megakadályozni nem lehet, de nem is szabad —, hogy a belgyógyászatból leszakadnak különféle szakterületek és belgyógyász, mint olyan, ma már alig akad. Ma már kevés az olyan belgyógyász, akit a belgyógyászat egészében érdekel. Viszont van nefrológus (a vese betegségeivel foglalkozik), hematológus (a vér betegségei érdekli), en- dokrinológus (a belső elválasz- tású mirigyek betegségeit ta- tulmányozza), pulmonológus (a tüdő betegségeit gyógyítja), cardiológus, angiológus (a szív, illetve az erek betegségeivel foglalkozik) és így tovább. Tehát a belgyógyászat szűkebb szakmákra »parcellázódott«. Ez önmagában nem volna baj. mert a kutatás ily módon föllendül: egy kis területnek az ismerője mélyebbre hatolhat, eredményesebben dolgozhat annál, aki az egésszel foglalkozik. A baj az, hogy, közben megfeledkeznek magáról a betegről. Akinek nem vesebaja. nem fülbaja, nem torokbaja van, hanem »egyszerűen« beteg — többféle tünettel, sokféle összefüggésen keresztül. Lassan hiányozni fog az a belgyógyász, aki az összefüggéseket látja, aki az egész emberrel foglalkozik. A szakágak specialistái a betegnek csak egyes szervével vagy szerv- rendszerével törődnek. Leegyszerűsítve: a gégész csak torkot gyógyít, s arra nem figyel föl, hogy egy torokgyulladás esetleg más, súlyosabb betegség tünetcsoportjához tartozik. Ezt persze a beteg sínyli meg. — Meg kell vallanunk, elég ijesztőnek tűnt, amit most elmondott. De mivel a specializálódás végül is haladó irányú folyamat — mit lehet tenni? Milyen megoldást lát ön? — A megoldás az Ieljetne, hogy csak a már kész belgyóTengeri csemege: Tintahal A tengerparti országok egyik látványosságát, a tintahalat, a halpiacot járó turista aligha tudná kiválasztani az eladásra kínált tengeri lények sokaságából. Megjelenésben ugyan is semmi sem utal a nevében szereplő »tintára«: kb. 30 cm hosszú, testének alsó felületén kékesen vagy zöldesen fénylő színű, hátán szürkésbarna márványos mintázatú állat. A közönséges tintahal, a szépia neve nem véletlenül cseng ismerősen a fülünknek. A kalitkamadarak által szívesen csipkedett »szépiacsont« nem más, mint a tintahal testének hátoldali mészlemeze. A festészettel kapcsolatban gyak- ra elhangzó »szépia« név viszont egy jellegzetes barnás színre vonatkozik. E barna festéket egykor — sőt gyakran még napjainkban is — a tintahal-fajok tdnamirigyének váladékából nyerték. Az ösz- szes fejlábúak között — testméretükhöz képest — ezeknek van a legnagyobb tintazacskójuk, ezért is kapták a »tintahal« neveit. Az ízletes húsú közönséges tintahal a Földközi-tengerben igen gyakori, de az Atlantióceán partjai mentén, sőt az Északi-tengerben is előfordul, A tavaszi hónapokban szaporodik, ebben az időszakban nagyobb számban jelenik meg a tengeri növényzettel borított, homokos aljazató part menti vizekben. Leggazdagabb halászatuk erre az időszakra esik, tinta nélkül egyébként pedig az éjszakai órákra, mivel az állat napközben rendszerint beássa magát a tengerfenék laza homokjába. A tintahalak kifejtett húsát más halakéhoz hasonlóan készítik el a tengerparti országok konyhaművészei. A fehérjében gazdag, ízletes bús az ínyencek csemegéje. A konzervdoboz paprikával színezett olivaolajos, fűszerezett mártásban tartalmazza a tintahaldarabkákat. Külkereskedelmünk Spanyol- országból szerzi be a konzerv- különlegességeket, melyek alapanyagát a Földközi-tenger szolgáltatja. Aki előítéletek nélkül lát hozzá a tengeri csemegék megízleléséhez, nem fog csalódni: új ízeket sorakoztathat fel a magyar konyha és konzervipar értékes za- matai mellé. gyász szakorvost nevezzék !d körzeti orvosnak. A körzeti orvosnak kellene ugyanis az egész emberrel foglalkozó belgyógyász szerepét betöltenie. De körzeti orvosaink egy része sajnos nem belgyógyászszakorvos. Ehhez az egyetem elvégzése után még négy és fél évet valamelyik belgyógyászati klinikán vagy osztályon kellene eltöltenie. — Professzor úr, a belgyógyászat területén hol, miben várja a közeljövőben a legnagyobb, reálisan belátható fejlődést? — Anélkül, hogy jósolni kellene, már a mai tények alapján biztos, hogy a jövő fejlődést befolyásolják a következő tényezők: — Az immunológia bevonulása a belgyógyászatba. Röviden arról van szó, hogy a belgyógyászati betegségek okaként fölmerült, hogy a szervezet bizonyos esetekben ellenanyagokat termel a saját anyagaival szemben is. Amint ezt bizonyítani sikerült, azonnal fölmerült a beavatkozás lehetősége is: az ellenanyagképzést akadályozó gyógyszerek előállítása. Ezek fejlődésétől nagyon sokat várok. — A biokémiai, ezen baKl az enzimkutatás fejlődésétől is sokat remélek. Az enzimek hiánya ugyanis számos betegség oka. — A technika fejlődése az orvostudományban is nagy távlatokat nyk. A belgyógyászatban főleg a diagnózisok finomításában játszanak szerepet a különféle műszerek. Például a különböző endoszkópokkal — ezeket be lehet vezetni a szervezet belsejébe — egy sereg olyan betegség gyógyítása is lehetővé vált, amelyeket azelőtt föl sem ismertünk. — Végül a transzplantáció területén várok nagy fejlődést. Igaz, ez elsősorban sebészeti probléma, de belgyógyászati betegségeket lehet vele meggyógyítani (például vesebajt, májbetegséget, szívbajt). A belgyógyászt azonban leginkább talán a csontvelő-átültetés érdekli, mellyel sok hematológiai betegséget meg lehet majd gyógyítani, olyan betegségeket, melyekben a csontvelő nem működik. E. É. A dohányzás és a csecsemőhalandóság Angliában, Skóciában és Walesben 1958-ban három hónapon keresztül komplex vizsgálódásokat folytattak a terhes anyák dohányzásának a vetélésekkel, koraszülésekkel, a csecsemők súlyával és a csecsemőhalandósággal, való összefüggésének felderítésére. Ez volt eddig á legszélesebb körű ilyen jellegű kísérletsorozat. A vizsgálat eredményeit most tették közzé. Megállapították, hogy a dohányzó nők csecsemőinél a születés első hetében a csecsemőhalandóság általában 30 százalékkal nagyobb a nem dohányzó nők rovására. A dohányos anyák gyermekei átlag 170 grammal kisebb súly- lyal jönnek a világra, mint a nem dohányosoké. Ennek azért van nagy jelentősége, mert közvetlen összefüggést mutat ki a csökkent születési súly, a csecsemőhalandóság és a terhes anyák dohányzása között. Azokat az elméleteket, amelyek főként egyéb tényezőkkel magyarázzák e jelenségeket, megdöntötte az a tény, hogy azoknál az anyáknál, akik a dohányzást a terhesség negyedik hónapjától abbahagyták, a vetélések száma és csecsemőik halandósága nem haladja meg az egyáltalán nem dohányzó anyáknál tapasztaltakat. A normálisan fejlődő gyermekekre is rossz hatással van az anya terhesség alatti dohányzása. A beiskolázáskor például a dohányzó anyák gyermekeinél gyakoribb a gyermek szellemi vagy fizikai elmaradottsága, mint az statisztikailag várható lenne. Önjáró öntöző Akár »vízágyúnak« is nevezhetnénk a szovjet i-par DDN—70 típusú önjáró öntözőberendezését, mely másodpercenként 100 liter vizet 70 méter távolságra lövell ki. A lánctalpas traktorral szállított berendezés baloldali szűrőkosaras szívócsövét a víznyerő- helyhez érve lebocsátja a gépkezelő, és máris üzembe helyezheti a nagy teljesítményű szivattyút A sugrácső a víz- 1 sáhos. szintes középálláshoz képest 2x45 fokos mozgást végezhet, ami viszonylag nagy terület vízzel való beszórását teszi lehetővé. Ha a víznyerőhely a földeken át húzódó csatorna, az esőztető berendezés annak mentén haladhat helyről helyre. A konstrukció nagy előnye, hogy csupán egy ember szükséges e nagy teljesítményű gépi rendszer kiszolgáld-
