Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-17 / 271. szám

A Központi Bizottság állásfoglalása a X. kongresszus határozatainak végrehajtásáról és a tennivalókról III. A gazdasági építőmunka A kongresszus határozatai­nak jelentős része a szocialis­ta társadalom alapjait érintő gazdasági építőmunka kérdé­seivel foglalkozik, amelyeknek pártunk tevékenységében is döntő szerepük van. A Köz­ponti Bizottság megállapítja, hogy a kongresszus által jóvá­hagyott gazdaságpolitikai irányelvek érvényesülnek, az elhatározott gazdasági felada­tok megoldása folyamatban van. 1 A népgazdaság az el­-*-• múlt két évben a kong­resszus irányvonalának meg­felelően és a IV. ötéves terv előírásaival összhangban fej­lődött A nemzeti jövedelem — az 1961—67. közötti időszak évi 5,3 százalékos átlagával szem­ben — 1968—71-ben évi átlag­ban 6,1 százalékkal növeke­dett A IV. ötéves terv első két évében a termelés össznöve- kedése — lényegében azonos dolgozói létszámmal — teljes egészében a munka termelé­kenységének emelkedéséből adódik. Ugyanezen években s társadalmi összfogyasztás a nemzeti jövedelemmel közel azonos mértékben emelkedett. Problémát okozott, hogy a nemzeti jövedelem felhaszná­lásában 1971—72-ben a ter­vezettnél nagyobb részarányú a felhalmozás. Biztosítani kell, hogy a következő három év­ben a nemzeti jövedelemből a felhalmozás aránya az ötéves terv előírásainak megfelelően 23—25 százalék legyen. „ Az ipar általános nőve- kedési üteme a korábbi­hoz képest valamelyest — évi 6,8 százalékról 5,7 százalékra — csökkent. Kedvező, hogy az ipari termelésen belül a ki­emelt iparágak — vegyipar, energia-ipar, építőipar — az átlagosnál nagyobb mérték­ben növekedtek. Viszont a tervszerűen visszafogott szén­bányászat mellett, a ruházati ipar termelése a tervezettnél lassabban, csak évi 4,3 száza­lékkal nőtt Nem a tervezett­nek és nem a szükségletnek megfelelően . növekedett az építőanyag-ipar termelése. — Az iparban a termelés strukturális változásának irá­nya megfelelő, bár annak mértéke még nem kielégítő. A központi fejlesztési progra­mok teljesítését — a közúti járműgyártást, a könnyűipari rekonstrukciót, az alumínium­ipari fejlesztést, a könnyűszer­kezetes építési módot, a föld­gázfelhasználást, a kőolajter­mékek vegyipari feldolgozását, a számítástechnika alkalmazá­sát — továbbra is kiemelt fel­adatként kell kezelni. A feladat most az ipar prog­resszív ágazataiban a terme­lés növekedési üteméinek eme­léséhez szükséges rendszabá­lyok kidolgozása, a gazdasá­gos cikkek termelésének nö­velése, és a nem gazdaságos cikkek termelésének további, gyorsabb ütemű csökkentése. — A gazdasági irányító szer­vek külön vizsgálják meg és kísérjék figyelemmel az or­szág ipari termelésének jelen­tős részét előállító legnagyobb 40—50 állami vállalat tevé­kenységét, és amelyiknél ez szükséges, külön intézkedéssel biztosítsák a megfelelő mun­kához szükséges feltételeket. Az általánostól eltérő megol­dást kell kidolgozni és alkal- . mazni annak a több ezer dol­gozót foglalkoztató 8—10 nagy- vállalatnak a korszerűsítésére, amelyeknél a termelési struk­túra szükséges átalakításához saját erőből nem biztosítha­tók az anyagi eszközök. — A kongresszus határoza­tának megfelelően az ipari szövetkezetek az állami nagy­ipart hasznosan kiegészítve főleg a lakosság közvetlen szükségleteire termeljenek, a növekvő igényeknek megfele­lően szolgáltatásokat végezze­nek. Az ipari termelés struktúrá­jának korszerűsítésére irányu­ló munka érdekében a fejlő­dés szempontjából jelentős ál­lami nagyüzemek számára biztosítani keU a szükséges munkaerőt, mert még gyako­ri, hogy munkaerő hiányában nagy értékű termelőberende­zések kihasználatlanok. A mi­nisztériumok a termelési fel­tételek korszerűsítésével együtt dolgozzák ki a belső munka­erő-tartalékok felszabadításá­ra, átképzésére és átcsoporto­sítására vonatkozó terveket, Ideértve a megfelelő kereseti viszonyok és munkafeltételek megteremtését is a fejleszten­dő területeken. 3 A mezőgazdaság összes • termelése az elmúlt két évben a tervezett évi 3,6 szá­zalékkal szemben évi 4,6 szá­zalékkal növekedett. Mező- gazdaságunk most már évek óta rendszeresen kielégíti az ország kenyérgabona-szük­ségletét, s nagy eredmény, hogy megoldottnak tekinthető a korszerű kukoricatermesztés a baromfi- és újabban a ser tés tenyésztés. Most mezőgazdaságunkban — az eddigi eredmények meg­őrzése és továbbfejlesztése mellett — a növénytermesz­tésben a cukorrépa-, a do­hány- és a zöldségtermesztés, az állattenyésztésben a szar­vasmarha-tenyésztés, a hús- és tejtermelés erőteljes fej­lesztése és gazdaságosabbá té­tele a fő feladat. . Az ismert és még meg- 4'. i€Vő hiányosságok elle­nére a kereskedelem sokat fejlődött. Ezt meggyőzően bi­zonyltja a viszonylag egyenle­tes és kielégítő közellátás olyan körülmények között, amikor az országban, több éves átlagot összehasonlítva, az egy főre jutó fogyasztás a régebbi évi 3,6 százalékkal szemben az utóbbi időben évi 5,5 százalékkal növekedett. A feladat most az, hogy az ipar és a kereskedelem között jobb együttműködés alakuljon ki; a kereskedelem átgondol­tabban adja meg rendeléseit az iparnak; az ipar gyorsan, jó minőségben és a kívánt mértékben elégítse ki a keres­kedelem megrendeléseit, s fö­löslegesen ne halmozzanak fel készleteket. 5 A közlekedés és áruszál­• lítás kielégítően meg­oldja a népgazdaság évről év­re növekvő szállítási feladatait. A vásúff szállítás korszerűsíté­se, a jelentős méretű útépítés, a gépkocsi-teherszállítás, az autóbuszhálózat, a személygép­kocsi-állomány növekedése lendületesen folytatódik. A továbbiakban nagyobb erőt és figyelmet kell fordíta­ni a még nem kielégítő tömeg­közlekedés fejlesztésére, első­sorban az egyesítés századik évfordulóját ünneplő főváro­sunkban, Budapesten. s- Az 1968. január 1-én O > életbe léptetett gazda­ságirányítási rendszer alkal­mas és hatékony eszközként szolgálja a szocialista tervgaz­dálkodást, a szocialista építés céljait. A gazdasági irányítás fejlesztése azonban továbbra is feladat, hasznosítani kell az elmúlt évek tapasztalatait, és szem előtt kell tartani, hogy a fejlődés folyamatában változ­nak a feltételek, új technika lép be és új szervezés bontako­zik ki, növekednek a követel­mények az irányítással szem­ben. A legfőbb tennivalók a következők: — A Központi Bizottság kez­deményezésére, a pártszervek irányításával elkészült a gaz­daságirányítás mai helyzeté­nek és problémáinak átfogó elemzése. A kormány szervei­nek, erre építve, ki kell dol­gozniuk a népgazdaság terv­szerű fejlődését biztosító köz- gazdasági szabályozók módo­sítását úgy, hogy azok 1975- ben, az új ötéves terv indításá­nak időpontjára bevezethetők legyenek. — 1973-tól kezdve meg kell szüntetni a vállalati nyereség és a bérek alakulásának szo­ros kapcsolatát a szénbányá­szatban és a villamosenergia­iparban, központilag szabá­lyozva a bérfejlesztést. Kísér­letképpen néhány ipari és épí­tőipari vállalatnál be kell ve­zetni az átlagbér-szabályozás helyett a létszámmegtakarítás­ra jobban ösztönző bértömeg­szabályozás rendszerét. _ Az új irányítási rend - • • szer bevezetése óta eltelt négy év alatt a népgazdaság­ban a termelés és a fejlődés tervszerűsége a korábbinál na­gyobb mértékben érvényesült. A tervezőmunka is fejlődött, növekedett a középtávú ötévé» megalapozottsága és szerepe. Ebben a ciklusban van előszór az üzemeknek és a tanácsoknak is önállóan ki­dolgozott ötéves tervük. Meg­kezdődött a tudományosan megalapozott, országos 15 éves távlati terv és annál hosszabb időre szóló fejlesztési progra­mok kidolgozása. Feladataink: — A gazdaság tervszerű fej­lődésének erősítése érdekében javítani kell a népgazdasági tervek megalapozottságát, fej­leszteni kell a tervező szervek közötti együttműködést és munkamegosztást, foltozni keú a tervek végrehajtásának el­lenőrzését. A tervek megala­pozottságénak javítása a köz­ponti fejlesztési programok és a beruházások jobb műszakl- gazdaságá előkészítését, a na­turális célok és a pénzügyi fe­dezet pontosabb összehangolá­sát, valamint az ár- és érték­tervezés fejlesztését teszi szük­ségessé. — A népgazdasági tervezés­ről törvényt kell alkotni, amelyben biztosítani kell az Országos Tervhivatal nagyobb hatáskörét is. Növelni kell az ágazati minisztériumok fele­lősségét tervjavaslataik reali­tásáért, a műszaki fejlesztés irányáért és a tervezési struk­túra korszerűsítéséért. Megfe­lelő előkészítés után létre kell hozni a Minisztertanács szer­veként az állami tervbizottsá­got, amely jobban összehangol­ja a minisztériumok és főha­tóságok tervező munkáját, ja­vaslatokat tesz a kormánynak a népgazdasági tervre és a gazdasági szabályozásra, s el­lenőrzi a végrehajtást. 8 A beruházások több • éven át meghaladták a népgazdaság lehetőségeit, túl­méretezetté váltak, szétszórt­ságuk növekedett, és a befeje­zetlen beruházások állománya magas szintre emelkedett. 1970 —71-ben a beruházások és a fogyasztás együttes összege érezhető mértékben meghalad­ta a megtermelt nemzeti jöve­delmet; növekedett a költség- vetési hiány és az ország kül­földi adóssága. A Központi Bizottság é* a kormány 1971 végén az 1972. évi beruházások fő összegét lé­nyegében ..az 1971. év szintjén állapította meg. Ez megfelel a IV. ötéves terv tényleges be­ruházási előírásainak. Az in­tézkedések hatására 1972-ben a megfelelő szintre korlátozód­tak mind a központi, mind a vállalati beruházások. A kér­dés nagy népgazdasági hord- erejét számba véve a beruhá­zásokat a továbbiakban is szo­rosan kézben kell tartani, hogy azok külön-külön bármennyi­re Is indokoltak volnának — összességükben ne haladhassák meg a népgazdaság tényleges lehetőségeit. 9 Jelenlegi gazdaságirá- • nyitási rendszerünkben az árrendszer fontos szabályo­zó szerepet tölt be a népgaz­dasági tervek megvalósításá­ban, a gazdasági munka haté­konyságában, a termelés és a fogyasztás alakulásában. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a fix, a limitált és a szabad árak rendszere alapvetően be­tölti rendeltetését. Ugyanakkor az áraknál még számos megoldatlan kérdés van, ami a gazdasági fejlődést is zavarja. Az építőipariján az 1968-ban központilag elhatá­rozott 13 százalékos áremelé­sen túl a termelői árak túlzott, évi 4 százalékos emelkedése, a kivitelezés költségeinek növe­kedése esetenként lehetetlenné teszi a tervek végrehajtását, és súlyosan terheli a költségve­tést. Fix áru végterméket ki­bocsátó számos nagyüzemnél a szabad árakkal dolgozó kooperáló vállalatok által föl­emelt termelői árak hatása nehéz problémákat okoz a gazdái kod á sban. A rögzített fogyasztói árak egy részénél a rendkívül ma­gas állami ártámogatás a költ­ségvetésben fokozódó feszült­séget okoz. Ugyanakkor a sza­badáras fogyasztási cikkek ár­emelkedéseinek egy része in­dokolatlanul terheli a fogyasz­tót. A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy gazdaság­politikai céljaink elérése érde­kében folytatni kell a Jelenlegi árpolitikát. Továbbra Is az ér­tékarányos árakra kell töre­kedni, de közben maximálisan biztosítani kell az árak stabi­litását. A felismert hibákat ki kell küszöbölni. Ennek érdé­— Mind a termelői, mind a fogyasztói áraknál javítani, szélesíteni és szigorítani keU az árellenőrzést. Ki kell ter­jeszteni az árváltoztatás beje­lentési kötelezettségét, s a megalapozatlan áremeléseket nem lehet engedélyezni. — A termelői áraknál a rög­zített, a limitált és a szabad árak mellett széleskörűen be kell vezetni a megrendelőt és a szállítót egyaránt kötelező szerződéses árak rendszerét. — A kötött építőipari árak arányát a jelenlegi 60 száza­lékról 90 százalékra kell nö­velni. Az építőipari költsége­ket kötelező normatívák alap­ján kell felszámolni, és maxi­málni kell a haszonkulcsot. — A Központi Bizottság mérlegelve-a helyzetet és meg­vizsgálva az illetékes állami e^zdasági szervek idevonatko­zó javaslatait, elfogadta, hogy néhány fogyasztási cikknél — különböző okoknál fogva — most áremelést kell végrehaj­tani. Ezek a következők: A ráfordítási költségek meg­közelítése és az állami ártá­mogatás csökkentése céljából a tej- ás tejtermékek fogyasz­tói árát átlagosan 30 száza­lékkal kell fölemelni. Az utal­ványra adott csecsemőtej ára nem emelhető. Az élelmezési normák fölemelésével, a költ­ségvetés terhére, a gyermek- gondozó intézmények, a kór­házak és hasonló intézmények tejellátásának eddigi szintjét fönn kell tartani. A tej- és tejtermékek fo­gyasztói ára emelkedésének részbeni ellensúlyozásául, az áremeléssel egyidejűleg a nyugdíjakat, a járadékokat, a családi pótlékot, a gyermek- gondozási segélyt és az ösztön­díjakat egységesen havi 50 Ft-tal föl kell emelni. A költségvetési bevételek növelése céljából föl kell emelni az égetett szeszes ita­lok és a cigaretta árát. A költségvetési bevételek növelése céljából, valamint a gépjármű-közlekedés nagy­arányú növekedése miatt szük­séges járulékos beruházások (útépítés stb.) költségeinek részbeni fedezésére föl kell emelni a személyi tulajdon­ban lévő gépkocsik adóját — a gépkocsik nagyságától füg­gően differenciálva — átlag havi 100 Ft-tal, a motorkerék­párokét havi 20 Ft-tal. A Központi Bizottság meg­vizsgálta a nagy állami hoz­zájárulást igénylő fogyasztói húsárakat is. Úgy foglalt ál­lást, hogy a hús fogyasztói árának indokolt és szükséges fölemelésére 1976-ban, a kö­vetkező ötéves terv elején ke­rüljön sor. Akkor is úgy, hogy a hús érának fölemelését ez­zel egyidejűleg és annál na­gyobb mértékben bér- és szo­ciálpolitikai intézkedésekkel, valamint a textil-, ruházati es egyéb iparcikkek árának csök­kentésével kell ellensúlyozni. A Központi Bizot'ság úgy döntött, hogy a most elhatáro­zott áremelések után az alap­vető élelmiszerek árait az öt­éves terv hátralévő részében maximálisan stabilizálni kell A IV. ötéves terv végéig az alapvető fogyasztási cikkek hatóságilag rögzített árai nem változhatnak. A szabadáras cikkek körét nem lehet bőví­teni. 1 „ Országunk adottsága: 1U. _ különösen nyers­anyag-szegénységünk — kö­vetkeztében népgazdaságunk és annak fejlődése nagymér­tékben függ a nemzetközi gazdasági tevékenységtől. Nemzeti jövedelmünk mint­egy 40 százaléka a külkeres kedelmi forgalomban realizá lódik, és ma már a nemzet5 jövedelem 1 százalékos növe­lése a külkereskedelmi forga­lom 2 százalékos növelését igényli. Mindennek következtében Magyarország széles körű gazdasági kapcsolatokat épí­tett ki, s azokat növelni kí­vánja a jövőben is, elsősorban a Szovjetunióval, a többi szo­cialista országgal. Gazdasági kapcsolatainkat bővítjük a fej­lődő országokkal és a fejlett kapitalista országokkal is. Külkereskedelmünk az el­múlt négy év alatt Is lendü­letesen fejlődött, 1968—6fi-ben a tervezett arányban, 1970— 71-ben azonban nem a terve­zettnek megfelelően, összes- :«á0ébea mx Import négy év átlagában évi 15 százalékkal, az export csak évi 12 száza­lékkal növekedett. Mivel ez at. arány tartósan egészségtelen, az illetékes párt- és állami szervek határozott intézkedő seket hoztak, és ennek ered­ményeként 1972 első 9 hónap­ja alatt az import 4 százalék­kal csökkent, az export vi­szont 23 százalékkal növeke­dett. Ez azonban csak átme­neti és részeredmény. A nép­gazdaság megfelelő fejlődését az ország nemzetközi fizetési melegének kívánatos alakulá­sát az export és az import egészséges arányának tartó'’ megteremtésével lehet csak biztosítani. _ 1 Nemzetközi gazdaság-' 11. kapcsolataink különle­ges fontosságú eleme a KGST- országok közötti szakosítás és kooperáció gazdag lehetősége, amellyel ez ideig még csak kis mértékben tudtunk éln', \z együttműködés új, maga­sabb formáját nyitja meg az önálló nemzetgazdaságokon alapuló szocialista gazdasági integráció közösen kidolgozott komplex programja, amelvnek megvalósítását a Magvar Nép- köztársaság minden tőle tel­hető módon előmozdítja. cy A X. kongresszus gaz- daságpolitlkal határo­zatainak végrehajtása folya­matban van, de ez még sok­irányú és lendületes munkát kíván az Illetékes párt-, álla­mi, gazdasági szervektől, a társadalmi szervezetektől, a dolgozó tömegektől egyaránt. E határozatok végrehajtásától függ népgazdaságunk erősödé­se, az életszínvonal további emelkedése, szocialista társa­dalmunk fejlődése. A tenniva­lók gazdaságirányítási rend­szerünk továbbfejlesztése ér­dekében 1975-ig; — A népgazdaság irányítói­nak meg kell vizsgálniuk a gazdasági fejlődést eddig ha­tékonyan segítő, de a nagy ál­lami vállalatok műszaki, gaz­dasági fejlődését ma már in­kább fékező eszközlekötési já­rulék csökkentésének, esetleg megszüntetésének lehetőségét. — 1975-ig a közszolgáltató vállalatok gazdálkodási rend­jét újból átfogóan felül kell vizsgálni, és tovább kell fej­leszteni az V. ötéves terv fel­adatainak megfelelően. . ,, A feladatok megoldása lo. érdekében a gazdasági vezetőknek intenzíven kell dolgozniuk a Központi Bizott­ság és a kormány üzem- és munkaszervezésről szóló hatá­rozatának végrehajtásán. El kell érni, hogy valamennyi gazdasági egységben lényege­sen korszerűsödjön a szerve­zettség. Ennek során gátat kell vetni az adminisztratív lét­szám egészségtelen felduzza­dásának is. E folyamatot a párt- és szakszervezeti szer­vek fokozott mértékben ösz­tönözzék, segítsék és ellenőriz­zék. — Jó, hogy az utóbbi idő­ben a szocialista munkaver- seny-mozgalomban egyre in­kább a hatékonyság növelése, a minőség javítása, a hibátla­nul végzett munka követélmé­nyé kerül előtérbe. Fontos po­litikai feladat, hogy ezek a oélok és követelmények a munkaversenyben, a szocialis­ta brigádok vállalásaiban még nagyobb súlyt kapjanak, és a mozgalom egészére kiterjedje­nek. — A munka hatékonyságá­nak rendszeres emelése útjárf biztosítani kell, hogy a terme­lés szélesebb területein csök­kenjen a termékek önköltsége, főként a korszerűség és a nagy sorozatokban való gyár­tás fokozásával. Intézkedni kell az irányítás és a végre­hajtás minden szintjén a mun­ka termelékenységének továb­bi javítására, a korszerű ter­melői kapacitások fokozottabb kihasználására, az előállított termékek minőségének javítá­sára, valamint a termelés ön­költségének, a rezsi- és az ál­talános költségeknek a csök­kentésére. — Az ötéves terv végrehaj­tása megkívánja a fegyelme­zett és intenzív munkát, a nor­máknak a bevezetett új tech­nikával és technológiával lé­pést tartó folyamatos karban­tartását ugyanúgy, mint a jobb munka megkülönböztetett dí­jazását, a szocialista bérezés elvének jobb' érvényesítését. IV. Életszínvonal, szociális kérdések A X, kongresszus újólag megerősítette pártunk politi­kájának azt az alaptételét, hogy a szocialista társadalom építésének menetében a dol­gozók életszínvonalának rend­szeresen emelkednie kell, és több döntést hozott az élet- színvonal kérdésében. A X. kongresszusnak az élet- színvonalra vonatkozó alapté­tele és határozatai a gyakorlat­ban megvalósulnak. A lakosság teljes foglalkoztatottsága lé­nyegében megoldódott. Minden dolgozó osztály és számottevő réteg kereseti és lakásviszo­nyai, fogyasztása, egészségügyi, szociális, kulturális ellátottsá­ga javul, életszínvonala rend­szeresen emelkedik. A kongresszus óta központi intézkedésekkel emeltük az építőipari, a közlekedési dol­gozóknak, a fegyveres erők tagjainak, a pedagógusoknak, az egészségügyi, az igazság­ügyi és egyes kulturális intéz- nények dolgozóinak bérét. Emelkedett a családi pótlék, a nyugdíj, több központi és he­lyi intézkedés nyomán javult a nők, a fiatal dolgozók hely­zete. Ez a kedvező összkép azon­ban nem homályosíthatja el, hogy az elmúlt 2 évben a ke­reseti viszonyok és az életszín­vonal általános javulása mel­lett egyes dolgozó családok — különösképpen amelyekben kevés a kereső, sok az eltar­tott, a gyermek — életszínvo­nala alig, vagy nem emelke­dett. Következetesen kell dol­gozni ama kongresszusi cél ér­dekében, hogy a családi jöve­delmek közelítsenek egymás­hoz. Külön probléma, hogy az alapvető dolgozó osztályok és rétegek közül általában a munkások, különösképpen az állami nagyüzemi munkások keresete viszonylag kisebb mértékben emelkedett. A nye reségrészesedés egyenlőtlen, néha igazságtalan megoszlása is rendezést kíván. A fogyasz­tási cikkek egy részének ár­emelkedése is érezhető teher a dolgozók számottevő részé­nél. A kongresszus életszínvonal­ra vonatkozó határozatainak megfelelő végrehajtása érde­kében az alábbi intézkedések szükségesek. 1 A népgazdasági tervnek megfelelően — az előző évek bérfejlesztéséhez hason­lóan — a bérből és fizetésből élő dolgozók keresete 1973-ban átlagosan 4—5 százalékkal emelkedjék. n Ezen túlmenően 1973. "• március 1-től külön köz­ponti bérintézkedéssel az álla­mi ipar munkásainak és mű­vezetőinek bérét átlagosan 8 százalékkal, az állami kivitele­ző építőipar munkásainak és művezetőinek bérét pedig át­lag 6 százalékkal föl kell emelni. A béremelést vállalatok és foglalkozások szerint, a közel­múltban végrehajtott bérfej­lesztéseket is szem előtt tart­va, differenciáltan kell végre­hajtani. Figyelembe kell venni a magasabb képzettséget, a teljesítményt, a nehéz fizikai munkát, és előnyben kell ré­szesíteni a nagyobb részt nőket foglalkoztató, több műszakban lolgozó üzemeket. E központi bérintézkedés az állami lak­bérhozzájárulás mértékét nem csökkenti. 3 A tanácsi dolgozók juta- • lomkeretét a béralap 6 százalékára kell fölemelni. • A Központi Bizottság fontosnak tartja, hogy a munka szerinti elosztás, az anyagi érdekeltség szocialista elve következetesen megvaló­suljon. A megfelelő kereseti arányok biztosítása érdekében a bértarifarendszer részeként ki kell dolgozni a szakmai bé­rek országos táblázatát. Ezúton okozottabban érvényt kell •.zerezni annak, hogy az egyes szakmák azonos gyakorlattal rendelkező, azonos teljesít­• JL sUMoml

Next

/
Thumbnails
Contents