Somogyi Néplap, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-16 / 270. szám

Tüzérségi támadások a Mekong deltavidékén Dél-Vietnam egymástól tá­vol eső területein a szabadság- harcosok tüzérségi támadáso­kat intéztek a saigoni rend­szer csapatainak állásai ellen. A Mekong folyó deltavidékén öt, a Da Nangtól délre fekvő területeken hat alkalommal léptek működésbe a népi erők ágyúi és gránátvetői. A B—52-es repülő- erődök három bevetésben támadták a Hanoitól mintegy 130 kilomé­terre délre fekvő Thanh Hoa környékét és további nyolc al­kalommal bombázták a demi- litarizált övezettől közvetlenül északra levő területeket. Dél- Vietnamban 18 bevetésben in­téztek támadást a népi erők feltételezett állásai ellen. Mint a VNA hírügynökség hírül adja, tovább romlott a saigoni rendszer katonáinak harci szelleme; október folya­mán összesen 1640 tiszt és ka­tona dezertált a saigoni egysé­gekből, egy részük átállt a fel­szabadító erőkhöz, a többiek hazatértek családjukhoz. Perón csak négy napra tér haza Miközben hívei és ellenségei lázas igyekezettel élesítik fegyvereiket pénteki fagadta- tására, Juan Domingo Perón, Argentína volt diktátora vá­ratlanul tudomására hozta Buenos Airesnek, hogy csupán néhány napot kíván tölteni ha­zájában. Ennek elmúltával visszatér Madridba, ahol az utóbbi 12 évet töltötte. A Perón-históriában nyil­ván nem ez az utolsó «-drá­mai-« fordulat. Kérdés, hogyan taktikázik ezután a hazájá­ban is bálványnak számító po­litikus, aki nem egyszerűen hazatérő magánszemély, ha­nem pártja hivatalos jelöltje az 1973 márciusi elnökválasz­tásra. Mostani római tartózko­dása mindenesetre újabb ada­lékkal szolgált ahhoz, hogy erősen foglalkoztatják azok a problémák, melyek a hatalom újbóli átvétele után válhatnak aktuálissá. Az olasz főváros­ban ugyanis a szentszékhez keres kapcsolatot, azaz, mint hírügynökségek föltételezik, megbékélésre törekszik a Va­tikánnal. Fasisztoid jellegű országlása idején Perón több, Kairóban nem sok reményt fűznek a kuwaiti értekezlethez Hector Campora, Juan Perón megbízottja elindul Buenos Aires repülőteréről Rómába, ahonnan, ugyanezzel a géppel, visszahozza az ex-diktátort Argentínába. A kairói kommentárok két­ségüket fejezik ki aziránt, hogy az arab külügyminiszterek és hadügyminiszterek szerdán megnyílt kuwaiti értekezlete képes lesz a maga elé kitűzött cél elérésére: egységes arab akcióterv kidolgozására az iz­raeli agresszióval szemben, ezen belül a keleti front újjá­szervezésére és az arab államo­kat megosztó nézeteltérések megszüntetésére. A cél eléré­sét a kommentárok szerint ele­ve megnehezíti az a tény, hogy j az értekezleten csupán az Arab Liga védelmi tanácsának tag­jai, tizenkét állam képviselői vesznek részt. A távollevő országok straté­giai helyzetüknél és gazdasági potenciáljuknál fogva jelentős szerepet tölthetnének be a fel­szabadító harc politikai és ka­tonai támogatásában. További nehézségeket okoz hogy a kuwaiti értekezlet csu­pán tervezési hatáskörrel ült össze. Japán elképzelések egy „ázsiai békekonferenciáról té Japán kormánykörökben élénk vita tárgya az az elkép­zelés, hogy a vietnami hábo­rú befejezése után össze kel­lene hívni egy »ázsiai béke- konferenciát«, amelynek az lenne a feladata, hogy kiala­kítsa a »béke és biztonság új rendjét« az ázsiai földrészen. Kormánykörökben úgy vé­lik, a kezdeményezésnek csak abban az esetben van értel­me, ha Kínát is sikerül meg­nyerni. Ez viszont csak a ki­sebb ázsiai országok beleegye­zésével lehetséges. Hírek sze­rint ilyen értelmű puhatoló­zást folytattak az ázsiai fővá­rosban azok a japán megbí­zottak, akiket Tanaka küldött ki a japán—kínai tárgyalások­ról való tájékoztatás céljából. Megfigyelők szerint a ja­pán kezdeményezés mögött két nyilvánvaló célkitűzés húzó­dik meg. Az egyik az, hogy japán »gazdasági nagyhatalmi státusához« méltó politikai Szerepre tegyen szert Ázsiá­ban. A másik pedig az, hogy a vietnami háború befejezé­sét követő »amerikai vissza­vonulás« következtében kelét­kező »politikai és katonai lég­üres teret« olyan elrendezés töltse ki, amelyben Kína mel­lett Japán játszhatja a legfon­tosabb szerepet. a római katolikus egyház el­len irányuló kampányt kezde­ményezett, s ezért XII, Pius annakidején kiközösítette. Ké ső’ob — már bukása után — állítólag feloldották a kiközö­sítő végzést, de az egyház ke­belébe való visszatérés hivata­los formában nem történfmeg. Vatikáni források szerint most sem valószínű, hogy VI. Pál fogadná az exdiktátort, de alacsonyabb szintű« kapcso­lat létrejöhet a szentszék és Perón között. Csütörtökön különben 130 — Argentínából érkezett — peronista száll repülőgépre Rómában, hogy a volt diktá­torral együtt térjen vissza ha­zájába, ahol — mint Perón kedden este az olasz rádiónak kijelentette — »mindenkinek kell valamit tennie az or­szágért«. Az exelnök ugyaneb­ben az interjúban »békekül­detésnek« minősítette önnön hazatérését • • • A Rómában tartózkodó Pe­rón argentin ex-diktátor le­mondott arról, hogy VI. Pál pápával találkozzék — közöl­te szerdán délben Agostino Casaroli érsek, a Vatikán »kül­ügyminisztere«. Perónnal ma­ga Casaroli találkozott. Casa­roli az egyórás megbeszélést ►nagyon szívélyesnek« minősí­tette. Gyalázkodó kampány Brandt ellen Bochkor Jenő, az MTI tudó­sítója jelenti: A nyugatnémet választási küzdelem fokozódásával min­dennapossá váltak a gyalázko­dó kifejezések. A jobboldal például kam­pányt indított ilyen módsze­rekkel Willy Brandt kancellár ellen. A kampányban a bajor CSU elnöke, Franz-Josej Strauss jár élen. Kedden este például Regensburgban védel­mébe vette a »háztulajdono­sokat és vállalkozókat«, aki­Dajan Washingtonban tárgyalt Dajan tábornoü, izraeli had­ügyminiszter kedden Washing­tonban William Rogers ame­rikai külügyminiszterrel tár­gyalt, azt megelőzően pedig ,ienry Kissinger elnöki nem- zetoiztonsági főtanácsadóval lOlytatott négyszemközti meg­beszélést. Washingtonban erősen tart­ják magukat azok a hírek, iiogy az izraeli hadügyminisz­ter terjedelmes íegyverkérel- mi listát hozott magával. Bray amerikai külügyi szó­vivő, a Rogers—Dajan talál­kozóról szóló tájékoztatójában röviden utalt »valamiféle dip­lomáciai kezdeményezés« elin­dítására. TEL AVIV Dajan honi ellenlábasa, Ál­lón miniszterelnök-helyettes egy galileai faluban arab taní­tók előtt kijelentette; Izrael­nek akár saját biztonsága ro­vására is kompromisszumot kell kötnie területi kérdések­ben. Állón szerint a megszállt területekből — ha sikerül bé­két kötni — »csak« olyan kör­zeteket tartana meg Izrael, amelyek »biztonságához ele­gendők és nagyon nehézzé tesznek egy újabb háborút«. Dajan, mint ismeretes, a megszállt területek tartós be­kebelezésének híve. Bomba egy londoni szerkesztőségben két .szerinte a »kommunisták­kal cimboraló« szociáldemok­raták érdemtelenül támadnak. A jobboldali lapokban ano­nim megbízóktól — úgyneve­zett választási közösségektől — egész oldalas fizetett hirdeté­sek jelentek meg, amelyek a kancellárt az anarchista Baa­der—Meinhof csoporttal hoz­zák eszmei közelségbe. Az egyik hirdetés szerint a kan­cellár fiát, Peter Willy Brand- tot 1968-ban a májusi nyugat­német diákzavargásokban va­ló részvételért bíróság elé ál­lították. Az ifjú Brandtot a jelenlegi kancellár »felkérésé­re« Horst Mahler ügyvéd, a »«bankrabló és politikai ban­dafőnök« védelmezte. (Isme­retes, hogy Mahler perét most tárgyalják — a Baader—Mein- hof csoporthoz tartozása miatt.) A napokban tetten érték az egyik kölni választókörzet CDU-szervezetének elnökét, aki saját pártjának plakátjait tépte le a házfalakról, majd később fiatal keresztényde­mokraták a következő feliratú szalagot ragasztották a meg­rongált plakátokra: »Így har­colnak a szociáldemokraták«. Becslések szerint viszont az országban az SPD plakátjai­nak jó hatvan százalékát ron­gálták meg. B Somogyi Népjap Bomba robbant egy londoni kiadói és nyomdai épületben — képünkön a rendőrség tart vizsgálatot —, ahol egy arab és francia nyelven megjelenő újságot szerkesztenek, s ad­nak ki, továbbá itt az amerikai DPI hírügynökség, az amerikai Newsweek című hetilap, s a Los Angeles Times londoni szerkesztősége is. (Telefotó: AP—MTI—KS) fiz alapszerződés és Eiirépa Nyilatkozatok és kommen­tárok özöne üdvözölte és ér­tékelte már, az ellenzék, a bonni uniópártok oldaláról támadások sora kísérte a két német állam alapszerződésé­nek parafálását. A megjegy- zés-özönben,-az értékelő sza­vak százezrei között volt egy rendkívül tárgyilagos, nyílt mondat. A bonni tárgyalókül­döttség vezetője, Egon Bahr, a kancellári hivatal államtit­kára mondta — miután le­szögezte, hogy a két német állam párbeszéde néhány nap híjján két év alatt vezetett el az alapszerződés ratifiká­lásáig: — »A szerződés nem azért jött létre, mert a két állam kormánya ezt így akarta, hanem azért, mert szükségük van rá a két ál­lamban élő embereknek.-«. Másként is ki lehet ezt fe­jezni — úgy, hogy azt mond­juk: a történelmi szükségsze­rűség vitte el az eredményig a tárgyalásokat, az európai realitások, közöttük a két né­met állam fejlődési útjának realitása vezetett az alapszer­ződéshez. Persze igaz az is, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ságban, évtizedeken át fenn lehetett tartani a hideghá­borús légkört. Keresztényde­mokrata kormányok és hoz­zájuk húzó jobboldali sajtó- szervek hosszú esztendőkön keresztül egyszerűen nem vettek tudomást a szocialista német állam létéről és fejlő­déséről, később meg, a lebe­csülés öntett mozdulatával, idézőjelbe tették a Német De­mokratikus Köztársaság ne­vét. Évtizedek teltek, a szo­cialista német állam belső ereje és nemzetközi tekinté­lye szüntelenül nőtt, de a szö­vetségi köztársaság közéleté­ben, «».ha egyre elszigetelteb­ben is — konokul hangoztat­ták egyesek tagadó állás­pontjukat. S ha lassan-las- san csak történelemkönyvek­ben találkozni Walter Halls­tein nevével, még egy éve is volt olyan nyugatnémet poli­tikus, aki a maga jobboldali álláspontját azzal is aláhúzta, hogy újra felemlegette az egyedüli képviselet jogát hangoztató, képtelen Hallste- in-doktrinát... Most pedig, az alapszerző­dés aláírásának másnapján, a bonni kancellár sajtóérte­kezletén azt mondta: az alap- szerződés megszületése után arra számít, hogy a világ ál­lamainak többsége hamaro­san rendezi kapcsolatait a Német Demokratikus Köztár­sasággal. Amikor pedig a négy nagyhatalomnak a két német állam ENSZ-felvéteiét támogató nyilatkozata nyil­vánosságra került, a New York-i ENSZ-palotában már felkészültek a nagy terem új ülésrendjére, hiszen a két német állam küldöttségének érkezése idején új ülésrend Géprablás Ausztráliában Ausztráliában szerdán reg­gel egy fegyveres férfi eltérí­tett útirányától egy belföldön közlekedő repülőgépet. A fegyveres férfi, akiről ké­sőbb kiderült, hogy nemrégi­ben vándorolt be az országoa, az Adelaide és Alice Springs között közlekedő gép pilóta­fülkéjébe behatolva kénysze­rítette a pilótát, közölje a légi- forgalmi társaság központjá­val, hogy biztosítsanak számá­ra egy másik repülőgépet és egy ejtőernyőt. Pénzt nem kö­vetelt. Állítólag az volt a cél­ja, hogy a kapott repülőgép­pel tovább repüljön Ausztrália elhagyatottabb déli része felé, ennek az útnak céljára azon­ban nem derült fény. A repülőgép fedélzetén ösz- szesen huszonkét személlyel leszállt Alice Sprinsben, ahol a géprabló a nőket és gyerme­keket elengedte, a férfiakat azonban nem. Hosszas alku­dozás után kitolták a repülő­tér egyik kifutójára a köve­telt gépet és a géprabló fegy­verét az egvik légikisasszony­ra fogva elindult, hogy be­szálljon. Ekkor támadták meg a rendőrség polgári ruhás em­berei. Rövid tűzharc keletke­zett, majd a géprabló — már sebesülten — a repülőtér kör­nyékén lévő bozótosba mene­kült. Itt később elfogták. Meg­sebesült egy rendőr is. szerint ülnek majd a tagál­lamok küldöttei... Megkez­dődött a találgatás arról is, vajon mikor kerül sor a pa- rafálás után az aláírásra ... Erre a kérdésre még hozzá­vetőlegesen pontos választ is csak november 19-én lehet adni — altkor, amikor a Bun- destag-választás eredményét ismeri már az ENSZ és a vi­lág. Mert ha a jelenlegi szo­ciáldemokrata—szabadde­mokrata koalíció akárcsak egyfőnyi többséggel is ren­delkezik a bonni parlament­ben, még ebben az évben sor kerülhet az aláírásra, esetleg úgy, hogy az ünneni aktus­nak az NDK miniszterelnöke és az NSZK kancellárja lesz a főszereplője. Ám ha novem­ber 19-én az uniópártok, a CDU—CSU szerzi meg a többséget, új helyzet áll elő. Az ellenzéki vezetők nyilat­kozatai nem világosak ugyan (egyelőre csak a bajor CSU utasította el egészében az alapszerződést. Barzel, az el­lenzék kancellárjelöltje csak a választás után mond vég­leges véleményt), de a jobb­oldali sajtó és a Springer- konszern hangja sejtetni en­gedi a CDU—CSU-taktika fő vonásait. Az ellenzéki álláspont élső tétele: az alapszerződés és a hamarosan bekövetkező ENSZ-felvótel »a német meg­osztottság jogszerinti megerő­sítése«. Mintha az elmúlt hu­szonhárom év, a két német állam párhuzamos, ellentétes irányú fejlődése, .azaz a va­lóság bármiféle megerősítés­re szorulna. A taktikai elkép­zelés másik tétele: esetlegest győzelem esetén az ellenzék »megkísérel javítani a jelen­legi szerződésszövegen«. Mintha elképzelhető lenne, hogy a két esztendeig tartó kemény tárgyalásokon a kompromisszumok lehetsé­ges határáig elment Német Demokratikus Köztársaság­ra ilyen fenyegetéssel hatást lehetne - gyakorolni! Egyéb­ként, ami a kompromisszu­mokat illeti, az NSZK által tett megfelelő engedmények­nél többet más kormánytól sem kívánt volna az NDK; az alapszerződésnek éppen az az egyik jellemzője, hogy nem kíván egyik féltől sem elvi, ideológiai, meggyőződés­beli álláspontról való lemon­dást. A két német állam alap­szerződése — együtt a szov­jet—NSZK és a lengyel— NSZK szerződéssel — a békés egymás mellett élés szocia­lista politikájának érvényre- jutását és a Szövetségi Köz­társaság kormányának való­ságérzékét fejezi ki. Két füg­getlen, szuverén és különbö­ző társadalmi rendben élő ál­lam kötött megállapást; az NDK és az NSZK huszonhá­rom hidegháborús év után jószomszédként élhet együtt. Ugyanabban a hónapban, amikor az alapszerződésre odakerült a két tárgyalókül­döttség vezetőjének kézjegye, Helsinkiben megkezdődik az európai biztonsági értekezle­tet előkészítő tanácskozás. A földrész negyedszázadnál hosszabb idő óta megoldatlan problémája volt az egykori, az éppen száz éve, Bismarck által megteremtett német bi­rodalom helyén létrejött két német állam egymáshoz való viszonya. Az alapszerződés­sel végleg a megvalósít'-atat- lan ábrándok közé kell so­rolni azt az elképzelést, hogy a bismarckj konstrukció — amelyet a történelem, a má­sodik világháború eredmé­nyeként széttört — valaha is újra összeilleszthető. A föld­rész békéje a realitások elis­mertén, tisztel?t '- tartásán is alapszik, A '-ca'i' ást, a tör­téne tű foglalta megái a ; :graíusok- ba a két német állam alap- szerződése, tehát Európa bé­kéjének szolgálatában szüle­tett G. Bt.

Next

/
Thumbnails
Contents