Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
Beszélgetés a „kísértetjárásról Petőfi-előzmények a világirodalomban ff Nem is egészen pontos a cím: nemcsak a világirodalomban, hanem a filozófiában, esztétikában, történet- tudományban, s általában a tudományos gondolkodásban. Pándi Pál azt a feladatot tűzte ki célul, hogy megmutassa: miként hatottak a XVIII. század végi, XIX század eleji haladó és forradalmi gondolkodók eredményei a reformkor íróinak, elsősorban Petőfinek az életművére. — Miként formálták ezek & költő világnézetet, tágították látóhatárai, & érlelték költészetét: — Munkám egyike azoknak a próbálkozásoknak, amelyek a Petőfi-év alkalmából jelennek meg. A magyar irodalomtudomány ebből az alkalomból valóságos seregszemlét rendezett: igyekezett összegezni a Petőfi - kulatás eddigi eredményeit Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Felvilágosodás- és Reformkori Magyar Irodalmi Tanszéke — együttműködve más tudományos intézetekkel, budapesti és vidéki egyetemek munkatársaival, irodalomtörténészekkel— külön kötetben jelenteti meg a napjainkban folyó Petőfi-kutatás legfontosabb eredményeit. Egyéb kiadványok is megjelentek — vagy megjelennek a közeljövőben — az évforduló ünnepi alkalmából. Ezek sorába tartozik a »Kísérteíjárás« Magyarországon. Ebben a kétkötetes munkában azt kívántam bemutatni, miként jelentkeztek az utópista szocialista eszmék és a kommunista tanok Magyarországon a reformkorban, már az 1830-as évek legelején, tehát szinte egyidőben a »pár- ducos Árpád« költészetével. Szellemi erejük milyen ösztönzést adott a kor felelős gondolkodóinak: i. «v.ak, költőknek, politikusoknak. Elsősorban, természetesen, »hősömnek«, Petőfinek, akinek munkássága, költészete s annak a magyar közgondolkodásra gyakorolt. hatása- hosszú' évek óta foglalkoztat. — Tehál a korábbi Petöfi-mo- nográfiájának folytatása — bár az előzmények feltárása, Időrendben tehát mintegy »formabontva- — ez a könyv? — Igen is, nem is. Ügy gondolom, s ezt fejtem ki a könyvben, hogy a XIX. századi utópista-szocialista eszmék hazai etteriedtsége és a korban rájuk irányuló figyelem sokkal szélesebb és mélyebb. mint ahogy eddig hittük s gondoltuk. Éppen ezért a korszak szellemi arculatát figyelve nem lehetett pusztán az irodalom, a publicisztika, a közgazdaság, a filozófiai törekvések vizsgálatára szorítkozni. Az új, szociális eszmék jelentkezése a szellemi tevékenység különböző íerületein zajlott le, s magától értetődően nem valamiféle mechanikus egyenletességgel. hanem differenciáltán, az új eszmeáramlatok létrejöttének törvényszerűségei szerint. Nem vállalhattam többet e roppant bonyo 1 ült és szerteágazó folyamat megragadásából, mint annak magyarországi bemutatását, azzal a céllal, hogy az olvasó mélyebben értse, alaposabban lássa: milyen szellemi előzményekből sarjadtak kj a magyar reformgondolatok és jött létre a Petőfi- életmű. Persze ez a munka a forrásvidéknek csak egyetlen területét igyekszik feltárni. — Ivim .i. ,|i:t- • i- kö/tkll.-nül IV «■:» « • <Mwn AV Utó , pisin n ü.s.ni urami(i toi\ köp viselőinek lialása? — A költő nem tételeket énekel meg. Nem tanokat hangol át rímre. Mint tudjuk: Pető ' ' -»v-nne stúdiuma a világ: -oil, abból ifi — fejlődés« "uouyos korszakában — a francia forradalom története. Ennek eszméi - vél és az. ezt követő kor eszméivel, tehát már a korai szocialista nézetekkel is igen sűrűn foglalkoztak a reformkori újságok, könyvek. Petőfi szervesen »feldolgozta« költészetének gondolati anyagában ezeket az új gondolatokat; pontosabban: Petőfi végiggondolva a kor nagy kérdéseit, számos ponton a korai szocialistákhoz hasonló eszmékhez jutott el. — Az értékes utópiák történetét tanulmányozva egyébként azt látjuk — folytatja Pándi Pál —, hogy számos jelentős utópikus rendszer, sőt a XVIII. század végéig e rendszerek többsége szépirodalmi formában érvényesíti az elméleti lényeget. Teória és irodalmi szándék egyszerre vannak jelen ezekben az utópikus művekben. Az utópista szocialista és a kommunista eszmék reformkori »kísértet- járásának« bemutatásakor figyelemmel kellett lenni a korábbi jelentkezésekre is. — S Petőfi működése jelented te ezen eszmék befogadásának és költői kifejezésének betetőzését? — Fel tét lettől. Az áj, segciális gondolatok legmagasabb rendű jelentkezése a magyar irodalomban Petőfi költői műve. Verseiben egy- gyé olvadnak a plebejus de- mókratizmus, a forradalmi radikalizmus és a korai szo- cialisztikus-kommunisztikus eszmék a francia forradalom gondolati sugallataival, mint sok ágból nőtt folyóban a különböző források vize. Sok magyar kortársától eltérően Petőfi nemcsak rezonált az új, szociális gondolatokra, hanem a saját világképéhez, a korabeli magyar va’ósághoz igazította azokat. Tehát »gondolatfordítói«, adaptáló munkát végzett Hazai tapasztalatai, plebejus következetessége dolgozták sajátjává ezeket a hatásokat, s az új eszmék. hozzájárultak világképe kialakulásához. Petőfi a maximális nemzeti öntudattá!, dinamikus világismeretet egyesített. E gondolati eredménynek lírai kifejeződése az 1846—47-es évek számos nagy verse, s ennek a távlat- tudatnak a birtokában formálta meg a maga forradalmi álláspontját 1848—43-ben. Életművének vonulatát figyelve megbizonyosodhatunk róla, s a könyv jelentős részében éppen ezt szándékozom kifejezni, hogy a magyar forradalom és szabadságharc politikusi és költői feladatai Petőfi számára a világtudat- tal gazdagodott plebejus nemzeti öntudat próbái voltak. A Kísértetjárás olvasói nyomon követhetik a tudós eljárását. Pándi végigkíséri Petőfi gondolati fejlődését a legkorábbi megnyilatkozásoktól kezdve forradalmi költészetének teljes kibontakozásáig. A monográfia ezen fejezeteinek akár a Petőfi szellemi életrajza összefoglaló címet is adhatnánk. Nyomon követi Petőfi élményvilágának alakulását, olvasmányait, olvasmányainak költői művekben való jelentkezését. S ehhez természetesen föl kellett elevenítenie életének külső eseményeit is: utazásait, nyilvános szerepléseit, gondolatvilágának alakulása szempontjából fontos kortársakkal való találkozásait. Pályaszakaszok szerint elemzi az élményköröket, azoknak gyűrűzését- mozgását; kimutatva egy-egy versről, milyen gondolati előzményei voltak, milyen szellemi hatások érvényesülnek benne, hogyan vált az európai gondolat a költeményben Petőfi-művé, s e mű révén hazai kortársak, olvasók felfogásának formálójává. — K ftlelégial kal&ndMásbsn — amely a Petöfi-pálya kiteljesedése és formálódása iránt érdeklődd olvasók számára roppant izgalmas utazás — nem követhetjük a szerzőt. Ehelyett inkább vázlatos ösz- szcfoglalását kérve müve létrejöttének indítékaira, ismét átadjuk neki a szót. — Az utópikus szocialista és kommunista eszmék (hogy csak a fontosabbakat említsük meg, futólagosán: Saint Simon, Owen, Fourier, Cabet) megértése, befogadása, a korabeli hazai viszonyokra való átformálása révén távolodott el Petőfi a hagyományos nemesi haza- és nemzetfogalomtól, s vált költészete a hazát felölelő világméretű szabadságprogram kifejezésévé. Ha Petőfi klasszikus összhangot tudott teremteni életművében a nemzeti törekvés és a szocialisztikus-kommunisz tikus emberi igény között, akkor ez a költői összhang meg- semmisíthetetlen érv amel - lett, hogy a plebejus modor értelmezett nemzeti perspek • tíva s a szocialisztikus-kom- munisztikus tervezés és felfogás nem zárja lei egymást. A művészetnek megvan a maga sajátos, hi telesei tő ereje, s jó tudni, hogy az új szociális igényt már reformkori irodalmunk, elsősorban Petőfi költészete hitelesítette. — Munkámmal tehát — mondja befejezésül Pándi Pál —, amely egyike a ko- runkbeli Petőfi-értelmezések- nek és kommentároknak, s a költő születésének közelgő 150. évfordulója alkalmából megjelenő könyveknek, azt a folyamatosságot kívántam szemléltem, amely a költőt a világ jobbítására »szövetkezett« haladó gondolkodókkal összefűzte, s amely még közelebb hozza alakját mai társadalmunkhoz. T. I. Kiss Dénes: ANYANYELVŰNK Szavak törzsét kifordítom ezredévek mélységéből «akadnak fényre gyökerek Anyanyelvűnk gyümölcs1 az ágon ragyog gazdag lombkonjpakon szókincsünk mint az ékszerek De törvény hogy a gyümölcsmagban múlt és jelen is halhatatlan csírában hordjon életet Egy pontba sűrítve az ágat a törzset s a lombkoronákat eget földet és gyökeret Bencze József: Búsan dalol a vadgalamb Búsan dalol a vadgalamb t vadlúd ír a szürke égre, rozsdabarna színű a lomb mázol az ősz ecsetnyéllel. Sárga tökök bóbiskolnak káposztafej vizslán figyel, kertben csak a csontváz ágak zörögnek, s a tél irigyel Meggörnyedt a napraforgó bánatában szemkönnyet ejt, esutaszáron megéreznek mindent, mit a nyár elfelejt Fonnyadt gazzal vetkőzött nyár vizslán tikkad a tűz nyelve, hegedűhúr az ökörnyál felhők közé kitüzdelve. In memóriám Bartók Debrecenben rendezték meg a nyáron az ország©« »•In memóriám Bartók« képzőművészeti kiállítást, amelyen a somogyi alkotók közül Weeber Klára szobrász is részt vett, Kiállított kisplasztikájának címe: A kékszakállú herceg vára. fék halkan megcsikor- /(0/ju Nikolov:* dúlt, az abroncsok szisszentek az aszlal- kocsi megállt az út ton, s a szélén. A fiú alig száz méternyire ücsörgött, egy ökör mellett \mint a kocsi vezetője kiszállt, ő is közelebb lépdelt. — Jó napot... — köszönt már távolról, s mikor odaért, megállt a kocsi mellett. — Kipukkadt a gumija? — Az egyik... — mondta s férfi. Nadrágja zsebéből pipát húzott elő, és fogai közé dugta. — És most kicseréli? — Muszáj' — szóit a férfi. — Segíthetek? A férfi azt felélte, hogy egyedül is meg tudja csinálni. Nem szerette, ha lábatlan- kodtak körülötte. Fölnyitotta a csomagteret, emelőt és szerszámosládát vett elő. — Honnan való vagy? — kérdezte a fiút, miközben az emelőt szerelte — Krumovoból — mondta a fiú. — Ott látszanak a házai ... Azt is boldogan közölte volna, hogy Petyónak hívják, s most megy a negyedik osztályba. De látta, hogy a férfi már a belsőt szereli. — Adja ide! A férfi szippantott egyet a pipáján.: DEFEKT — Na jó, ha nagyon akarod. A fiú a pumpával1 és a belsővel leszaladt a patalehoz, amely az út mellett folyt. Fölfújtatta a gumit, majd a vízbe mártotta. A parányi lyuknál buborékok keletkeztek. Futott vissza a kocsihoz. — Itt van — mutatta. — Addig rágyújtok, amíg megszárad. Rettenetes dohányos vagyok. — Mi a foglalkozása? — Karmester ... Láttál már élő karmestert? — Láttam... Az iskolával egyszer voltunk az operában. De csak a hátát láttam mindig . .. — Akkor most láthatsz élőről is. A fiú lecsiszolta a gumit, és ráhelyezte a foltot. — Azt hiszem, már jé — mondta egy idő múlva a férfi. A fiú ismét fölfújtatta a gumit, és ismét leszaladt vele a vízhez. — Jó! — kiáltotta. — Nem ereszt. A kereket fölszerelték — Hogy hívják? Dózsa arcánál vonásait *ettei. háborújának eseményei rajzolják meg. S nemcsak azért, mert nem ismerjük valós portréját, mert nem maradt fenn róla semmilyen kép, vagy megközelítő leírás, hanem azért is, mert Dózsa személye egyet jelentett forradalmával ... Születésének pontos idejét sem tudjuk csupán a tragikus, 1514 júliusi dátumtól, kivégzésétől következtethetünk visszafelé. S mivel akkor Dózsa már férfikorának teljében volt, a történészek úgy vélik: 1472 körül születhetett Erdélyben. A születésének 500. évfordulóján rá emlékeztető — a Magyar Nemzeti Galéria termében látható — kiállítás nem törekszik valamilyen Dózsa-arckép rekonstruálására, de ez nem is volt feladata. Sokkal inkább volt viszont az, hogy harcának, hitének erejével —■ nagyságán át — visszaidézzék mindazt, amit tett Derkovito Gyula 1514 sorozata a magyar képzőmű'vé- .--Vx-t legjobb és legteljesehb Néhány soros tárlatjegyzet A Dózsa-emlékkiállításról Dózsa-ábrázolása. Derkovits megmutatta a szemben álló osztályok arcát és küzdelmét, az igazságtalan és embertelenné torzult hatalmat s az emberi életért áldozatot vállalókat. Egy olyan nagy történelmi pillanatnak azonban, mint Dózsa háborúja, minden kor számára^ vannak érvényes tanulságai és e tanulságokat az adott kor tanúságaként kell kimondani. A kiállítás néhány művészének sikerült fontos vonásokkal gazdagítani a Dózsáról és parasztjairól kialakult képet Példaként az évtizedek óta Magyarország halárain túl élő, most éppen itthon tartózkodó világhírű művészt, Szalay Lajost említenénk. aki munkaival el - n verte a tárlat egyik nagydíját. Szalay gondolat, és érzelsmrendszerében Dózsa nemcsupán egy megégetett ember iszonyatot ébresztő képét idézi, hanem azt a történelmi személyiséget, akiben százezrek vágyai, céljai, eszméi öltöttek alakot. Aki számunkra maga az eszményt öltött alak. Ám Szalay nem-, történelmi eseményt, és ként, vagy túlságosan sejtelmes, alakot ölteni képtelen lírai élményként fogta föl és ábrázolta Dózsát. Ügy érezzük, joguk ■ van a művészeknek, hogy egyéni élményeik izzásán átszűrve hozzák, elénk a könyvekből ismert nagy így csak Dózsát látja, hanem a páncélba öltözött, vaskesz- tyűs hatalmat is, amelyet a megszaggatott, meggyötört parasztnak szinte puszta kézzel kell legyűrnie. S látja azt a parasztot is, áld vesztesként, megalázottan evett a forradalom húsából, önön testéből. Ám ez a parasztja sein szánalmas, sokkal inkább félelmet és döbbenetét keltő, iszonyatos erővel teli, aki képes lesz egykor a számonkérésre ... A kiállítók többsége *i- «®nt több-kevesebb sikerrel vagy történelmi illusztráció-- J kapjon az művészi formát. De talán helyesebb lett volna, ha ezt a valósághoz tudják kötni. Ha figyelembe vesszük azokat az alkotókat, akik izgalmas, művészileg színvonalas és tartalmában elgondolkodtató munkákkal jelentkeztek, akikor — úgy véljük — mégis csak érdemes volt meghirdetni a pályázatot s megrendezni a 'kiállítást, amely ismét a magyar grafika sokarcúságáról, színvena - iáról tanúskodik, aasaneaaé — Dzsekin — mondta a karmester. — Már hallottam ... — Ha egyszer az operába akarsz jönni, jelentkezz nálam. Csak mondd azt, hogy Dzsakint keresed, és beengednek. Kirakta az emelőt, a kulcsokat és a ragasztót. — Már elmegy? — Elmegyünk — felelte. — Elmegyünk ? — szólt be a kocsiba, ahol fiatal nő ült a hátsó ülésen és egész idő alatt egyetlen szót sem szólt. Most is csak bólintott. — ö operaénekes — magyarázta a karmester. — Kíméli a hangját.. . Megtörölte a kezét, majd eldobta a kócot az útmenti árokba. — Ha Amerikában lennénk, négyszáz dollár büntetést kellene fizetnem! N evetett, és beült a kocsiba. A viszontlátásra! Egyszer találkoznunk kellene, hogy megigyunk egy pohár ka snapszot. Az énekesnő összecsukta, a könyvet, amelyet olvasott, a férfi beült a kocsiba, és amikor már messze jártak, a fiú visszament a jószághoz, amit őrzött. — Látod, megismerkedtem egy karmesterrel — mondta alig hallhatóan. — És most má te is tudod, hogy Amerikában négyszáz dollár büntetést fizetnek, ha az árokba dobják a szemetet... és az operaénekesnő vigyáz a hangjára ... Az ökör bólintott, és tovább legelt, a fiú pedig lehevere- dett. Az égen fehér felhők húztak barázdákat. Minden mozgásban volt: az ég és a föld s az országút, amelynek aszfaltján a teherautók., személykocsik, motorkerék pá- párok vad iramban rohantak tova. Mozgásban volt minden, mint az idő, amely mindig siet, és oly gyorsan elfut felettünk. Még az a jó, hogy a zsebében ott lapulnak a szögek, amelyek közül időnként egyet-egyet az útra dob,.. — gondolta. Fordította i Anfcalív Estoräa * Bolgár író. : ]
