Somogyi Néplap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-31 / 257. szám

M vitacikktől a tudományos értekezésig

Kapoly a rangadón lelépte a vezető Marcalit

Wem mindennapi eredményt hozott a megyei labdarúgóbajnokság kapolyi rangadója. Az eddigi éllovas Marcali V. Meteor csapatát 7:0-ra győzte le a magára talált kapolyi együttes. A bajnokságra törő barcsiak csak döntetlenig vitték Fonyódon. Viszont biztosan nyert az M. Latinca, s ami még ennél is meglepőbb, a K. Vasutas a Csurgó ellenében.

K. Vasutas—Csurgó 3:0 (2:0)

Kaposvár, 100 néző. V.: Bakonyi. Jó iramú, sportszerű mérkőzésen a jobban játszó vasutasok ilyen arányban is megérdemelten nyertek. G.: Zsigrai (3), Hajdó (11-esből). Jók: Torma, Zsigrai, Kétyd, ILL Szmolek, Polgár, Mód.

Végvári Dénes

lász II., Muszti. Jóik: Szilágyi, Szilárdi, Kalász II., ill. Sülé, Hajdú, Berki, Kerényi.

Kollár József

Kapoly—Marcali VM

7:0 (3:0)

Kapoly, 100 néző. V.: Végh. A rangadó eredménye - csak annak meglepetés, aki nem látta a mérkőzést. A határtalan becsvággyal és jól játszó hazaiak szétzilálták a marcali sorokat. Nem túlzás, hogy akár két számjegyű győzelmet is arathatott volna a hazai csapat a fegyelmezetlen Vörös Meteor ellenében. G.: Puha (3), Fazekas, Szemerics,'Kovács, Sós. Jó az egész hazai együttes, közülük Savanyó az mezőny legjobbja, ill. Molnár, Bita, Kun.

Kálmán Ferenc

Somogytarnóca—Somogyi

SE 2:1 (1:1)

Nagyatád, 50 néző. V.: Mó- ritz. A vendégcsapat lelkesedése elégnek bizonyult az indiszponált Somogyi SE elleni győzelemhez. G.: Mohácsi, Szokol, iLL Gsilig. Jók: Pintér, Bencsik III., ilL Csiliig, Koncz.

Varga Tibor

Balaton boglár—Babócsa

6:0 (4:0)

Balatonboglár, 100 néző. V.: Fenyvesi. Réten látott lelkesedéssel játszott, és ilyen arányban is megérdemelten győzött a balatonboglári csapat A vendégeket csak jó védő kapusuk mentette meg a súlyosabb vereségtől. G.: Horváth (2), Brezovszki (2), KaFonyód—Barcs 2:2 (1:2)

Fonyód, 100 né?ő. V.: Bognár. Már az első percben vezetést szerzett a vendégcsapat. Erre a gólra gyorsan válaszoltak a hazaiak. Sokáig úgy tűnt, hogy -az újból előnyt szerzett vendégek győznek, végül is kialakult az igazságos döntetlen a mindvégig sportszerű találkozón. G.: Nagy, Gergye, ilL Börcsök, Gyer- gyák (11-esből). Jók: Kerka- poly, Kolip, Gyuricza, ill. Kiss, Vinkler.

Zákányt Kálmán

M. Latinra—Lengyeltóti

3:0 (1:0)

Marcali, 300 néző. V.: Tóth. Már az első félidőben tengernyi helyzete volt a hazai csapatnak, amely könnyed játékkal aratta biztos, győzelmét. G.: Simon (2), Farkas. Jók: Farkas, Kiss, Bajkai, ill. Schmida, Csordás.

Kisborsó Imre

Karád—Balatonfenyves

1:1 (1:0)

Karád, 150 néző. V.: Réti. Most a megyei I. osztályban találkozott a két régi ellenfél, amely ' korábban a második vonalban már sok nehét csatát vívott. ' Mindkét oldalon sok helyzetet szalasztottak el a csatárok, a karádiak valamivel többet. G.: Csordás, ill. Lipők. Jók: Sárdi, Keresztes, Kreka, ill Kékesi, Homoki, Szanyi.

Mészer Jánós

Taszár—K. Rákóczi II.

2:1 (1:1) '

Taszár, 100 néző. V.: Krei- ner.

K. Táncsics II.—Somogytarnóca 8:2 (3:0)

Kaposvár. V.: Perger II.

A megyei bajnokság állása:

1.

Marcali VM

11

7

3

1

28:16

17

2.

M. Latinca

11

7

2

2 32: 9

16

3.

Kapoly

11

7

1

3

33:13

15

4.

Barcs

11

6

3

2

23:11

15

5.

K. Vasutas

11

6

3

2

23:14

15

6.

Taszár

10

4

4

2

20:12

12

7.

B.-boglár

11

6

—

5

23:13

12

8.

Csurgó

11

5'

" 1

5 23:26

11

9.

B.-fenyves

10

3

4

3

14:16

10

10.

Karád

10

3

4

3

9 :13

10

11. Fonyód

11

3

2

6

15:19

8

12.

Somogyi SE

10

3

2

5

21:41

8

13. Lengyeltóti

11

3

1

7

18:25

7

14.

S.-tarnóca

10

3

1

6

16 :26

7

15.

Babócsa

11

—

5

6

11:28

5

16.

Cs.-visonta

10

v 2

7

15:32

2

K. Táncsics II

12 12

1

—

47: 9

23

K. Rákóczi II

11

7

—

4

67:24

14

Kettős vereséget szenvedett Somogy atléta válogatott ja

második embere nyolc méter- [ 15,83, 2. Tompa (Szabolcs)

rel javította meg saját csúcs- , 14,44, 3. Pásztor (Pest) 13,77. eredményét. j 800 m: 1. Csernok (P.) 2:00,3,

Az atlétikai Béke Kupa ver- j 2. Palicz (Szabolcs) 2:01.8, 3.

Bákány (Szabolcs) 2:01.8.

PEST—SOMOGY 112:98 SZABOLCS—SOMOGY 110:99

PEST—S2ABOLCS 111:100

Ezzel az eredménnyel zá- - rult a megyék közti atlétikai Béke Kupa kétnapos viadala Kaposváron. A szombati versenyt kővetően látni lehetett, hogy vasárnap nehéz dolga lesz a somogyi válogatottnak. Pest megye ellen kilátástalannak tűnt a siker. Azt azonban reméltük, hogy a Szabolcs ellen vezető somogyi csapat megőrzi pontelőnyét. Nem így történt.

Mindjárt a vasárnapi első számnál, a 10 km-es gyaloglásnál kitűnt, hogy milyen gondjaik vannak a somogyi atlétavezetőknek. Hazai pályán nem tudtak még egy versenyzőt állítani a győztes Bodó mellé.

Egy másik jellemző a somogyi atlétikára, hogy a magasugrásnál kisebb sérülést szenvedő Ivanov kénytelen volt beállni a 4x400 m-es váltóba, mert Hirt e versennyel egy időben Siófokon a Györök- Pollich ifjúsági atéltikai viadalon képviselte a somogyi színeket. Mi úgy véljük, hogy a Béke Kupa most fontosabb lett volna.

‘Á diszkoszvetésben Tóth Ferenc mentette a menthetőt Záborszki csak a pontért dobott. Az 5000 m-es síkfutásban úgy alakult minden, ahogy vártuk. Ács meglepően jól tartotta magát az- esélyes, szabol-, esi Kissel szemben, Temesváritól többet nem remélhettünk, így is majdnem a 4. helyen érkezett a célba. Bebizonyosodott, hogy Ivanov Drágán a Jsg’obb somogyi magasugró. Egy hajszálon múlt, hogy nem jutott át a 184 cm- en is, pedig ekkor már a «■lábéban volt« a 15,83 méteres hármasugró gvőzelem. Ez utóbbi az idény végén egészen kiemelkedő. A 400-as gáton a mieink- »lóhé’ták a vörös lámpát«. ?oo-e>r, Korona i'mét veres^«* a Pest mérvéi cir-odii*. 1. a hármasugrásról már szóltunk; a második somogv; versenvző »nem rúgott labdába«.- A 800-on még Svéger ú<r>'-ahogy bírta az iramot. A m-kor a 4x400-as so-, mogvi >’íke Vikapo-t Szabolcs megyétől, akkor már láttuk, hogy minden elveszett. A gerelyhaj ítók eleve esélytelenek voltak, ráadásul a szabolcsiak

senyéi ezzel lezárultak. Somogy, amely ebben az évben a legjobbak között küzdött a bajnoki pontokért, a megméretéskor könnyűnek találtatott.

A második nap eredményei:

10 km gyaloglás: 1. Bodó (Somogy) 46:28.8, 2. Pokrovenszki (Szabolcs) 49:27.2, 3.

Bálint (Sz.) 53:12.8.

400 m gát: 1. Kozma (Szabolcs) 55.0, 2. Kristóf (Pest) 56.4, 3. Tölgyesi (Pest) 57.2.

200 m síkfutás: 1. Gresa (P.) 22.2, 2. Korona (Somogy) 22.5, 3. Papp (Szabolcs) 22.8.

Hármasugrás: 1. Ivanov (S.)

Ivasom, hogy valahol Afrikában évszázadok óta tartja magát egy különös népszokás: az eladó lányokat házasságkötés előtt egy — a törzs által közköltségen fenntartóit — sajátos kis telepen helyezik el, ahol semmi más dolguk , nincs, csak az, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legkövérebbre hízzanak, hévén az »efi« és »ibibió« törzseknél a testsúly a legcsábí- . több asszonyi sikk, a dús háj a feleségek legfontosabb értékmérője. .

Ha néprajzkutató lennék, minden bizonnyal feltárnám a kelet-nigériai szokás ősi eredőit. Ha közgazdász lennék, elsősorban az érdekelne, milyen táplálékfajtákkal érik el a legjobb hatásfokú »nkug- ho«-t (így nevezik efi és ibibió nyelven az említett/ leány hizlalást); megvizsgálnám, végeztek-e összehasonlító kísérleteket ava nézve, mi jobb: ha a hizlalt ara állandóan egyhelyben fekszik vagy napjában egyszer-két- szer járkál is, és így tovább. Ha szexológus lennék, azt kutatnám, vajon milyen okok terelték éppen ezirányban a kelet-nigériai férfiízlést: valahol tévútra került a »-legyen «út fogni* «yjwágM

Diszkoszvetés: 1. Erdélyi

(Pest) 48,62, 2. Horváth (Szabolcs) 43,66, 3. Tóth (Somogy) 43,5)2.

5000 m: 1. Kiss (Szabolcs) 15:03.8, 2. Ács (Somogy)

15:23.2, 3. Papp (Pest) 15:43.0.

Magasugrás: 1. Szentesi (P.) 180, 2. Ivanov (S.) 180, 3.

Pauer (P.) 175.

Gerelyhajítás: T. Szoboszlai (Sz.) 63,70, 2. Veres (Pest)

60,54, 3. Gyenes (Szabolcs)

58,46.

4x400 m váltó: 1. Szabolcs 3:28.8, 2. Somogy 3:31.4, 3.

Pest 3:36.1.

N

erotikája? Vagy valamilyen elfojtott szerzési, birtoklási ösztön, a lehető legnagyobb terület feletti uralomvágy indulata mozgatja őket?

Se gazdasági ember, sem tudós nem lévén, a »nkug- ho«-t csakis hazafias, állampolgári mivoltomban tudom megközelíteni, s mindezt végiggondolva arra a következtetésre jutottam, hogy a különös néphagyomány eredete nálunk, magyaroknál keresendő, innen származhatott el a messzi Afrikába.

A közvetítés hogyanja számomra elhanyagolható, mellékes mozzanat. Épp elég utazónk járt Bihé-országtól Madagaszkárig annakidején, hogy poggyászukból elhul- lajtsák az evés kultuszának magvait v.

Mert azt a mi szülőföldünk termette. Mert aligha van_még egy olyan ország a földön, ahol az evés ennyire az élet tengelye, gyújtópontja, alfája és ómegája lenne.

Gondoljuk csak el, van-e a mi életünknek akár egyetlen oly jelentőt tteménye^

Kanyar József ./

a történelemtudományok kandidátusa

Tegnap tartották a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanácstermében dr. Kanyar József kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját. A somogyi kutató sikerrel védte meg disszertációját, s ezzel Ka- nyár József, a Somogy me- * gyei Levéltár igazgatója a történelemtudományok kandidátusa cím birtokosa.

Az egyik somogyi »-történelmi műhely«, a megyei levéltár vezetője több éves munkásságát most a Somogy megye agrártársadálma az első földreformtól a szocialista mező- gazdaságig című átfogó tanulmányával sommázza, s ezzel egyben a történelemtudományban való jártasságáról olyan bizonyságot ad, hogy jogosult akadémiai tudományos fokozatra — a kandidátusi címre. De ne a címnél időzzünk, hiszen a munka a fontos, mely az elismeréshez vezetett; az összefoglalás, az agrár-ipari megye jellemző gazdasági folyamatainak összképe és igényes elemzése a két világháború között.

Reformtól a földosztásig

Cikkünkben rövid, áttekinthető vázlatot adhatunk a kandidátusi értekezés anyagáról a tézisek alapján. Az Agrarreform Somogybán című fejezetben a szerző részletes képét adja a megyei nagybirtokszerkezetnek, elemezve a haszon- bérleti viszonyokat, a művelési ágazatok szerinti megoszlásokat — szemrevételezve ily módon az agrárreform előzményeit is. Olyan alapvetően fontos társadalmi folyamatokat világít meg többek között, mint például azt, hogy az 1848-as szabadságharcot megelőzően a haladó szerepű köznemesség a századforduló agrárválságának idejére háttérbe szorult á hitbizományi (sok tekintetben a fejlődésben megrekedő) nagybirtokkaL szemben. Éppen ezért Somogy — hangsúlyozzák a tézisek — a századelő politikáját, gazdasági intézkedéseit nágymérték- ben meghatározó agrárius nézetek és irányzatok fő bázisa lett. Nem véletlen tehát, hogy a Tanácsköztársaság utáni ellenforradalmi retorziók nagyon sok esetben a megyei nagybirtokosok lelkes igenlésével vagy egyetértő szemhunyásával találkoztak.

»A Tanácsköztársaság leverése után az elodázott földkérdés zsarátnoka továbbra is

ott parázslóit a politikai élet hamuja alatt« — írja szemléletesen a szerző. A továbbiakban pedig részletesen elemzi az elsikkasztott földreform kompromisszumait, látszateredményeit. »A nagybirtokos és a nagytőkés társadalom hasznával végződött-« — hirdetik az értekezés tézisei.

A dolgozat második része Az agrárforradalom és a mezőgazdaság újjáépítése 1945—49. Eseménytörténet, majd a megyei közigazgatási tevékenység elemzése következik. Áttekinti a demokratikus pártok — köztük is elsősorban a Kommunista Párt — munkáját, előrevivő szerepét a földosztásban, a földigénylő bizottság tevékenységében. »A földosztás, a legradikálisabb a második világháború után, a magyar falu századok óta tartó birtoklási viszonyai közepette, a legjelentősebb történeti esemény volt hazánkban a felszabadulás után, amely alapvetően megváltoztatta a mezőgazdaság szerkezetét.«

Évtizedek, kutatások

A fentiek után okvetlenül kívánkozik a kérdés: milyen út, milyen kutatások vezették idáig a tudóst, és miért pontosan idáig, miért pontosan e témához. Nem könnyű a válasz, erről beszélgettünk a szerzővel. Mert válasz az is, ha a történész a somogyi közelmúlt alapkérdéseiről ír. Akkor mindenképpen át kell gondolni azt az utat, melyen végigjárt az elmaradott megyei agrártársadalom a két világháború között. És Kanyar József a helyi történelemi rás feladatát ebben is látta, látja. De válaszként tartoznak ide még el- téphetetlen érzelmi szálak is, a szülőmegyéhez való kötődés, a somogyi parasztszülők emlékezete, akik útra bocsátották. Jellemző az első publikáció története. Egy fiatal egyetemista vitába szeretett volna szállni agrárius gondolkodású, tipikusan angolbarát nagybirtokos Gróf Somsich nézeteivel a második világháború előtt. A Magyar Nemzet elzárkózott a válaszcikk közlése elől. A vitakészség azonban megmaradt; tudományos pályára, kutatásra, búvárkodásra indította Kanyar Józsefet. A felszabadulás után a Dél-Dunántúl haladó szellemiségű egyénisége, lapot szerkeszt, majd Tömpe^ István akkori alispán meghívta a megyei levéltár élére. Azóta is ott dolgozik, a megyei történetírás egyik első számú művelője és szorgalmazója.

Ügy vélem, minden jelzőnél beszédesebb a rangos levéltári évkönyv, melyet ő szerkeszt, s melyről a hazai történelemtudomány jeles alakja, Mályusz Elemér ezt írja:‘^Örömmel lapozgattam ... mert fél évszázad előtti álmaim megvalósulást jelentik ... olyan publikálási lehetőségek után vágyódtam s azok valóra váltásától reméltem történetírásunk felvirágzását, amelyeket a Te köteteid jelképeznek.«

Igen, ezek a kötetek rangosak és kettős célzatúak. Hozzájárulni az országos köztörténetíráshoz, a magyar történelem egészének horizontján, másfelől — s ebben a gazdaságtörténet több fogódzót adhat — segít eligazodni napjaink és holnapjaink gazdálkodásának kérdésében.

Hosszú lista tartalmazza az eddigi szakpublikációkat, a tudományos' kutatás beszédes példáit — múzeumi évkönyvek, irodalmi folyóiratok, tör«, ténettudományi szakfolyóiratok és levéltári közlemények, forrásgyűjtemény« — s ott olvasható a sorban több helyütt a Somogyi Néplap jó néhány száma is.

A kandidátusi értekezés ösz- szegezés, de korántsem lezárás. Mint megtudtuk, a következőkben megyénk művelődés- története kerül kutatómunkájának középpontjába, s most már erre gondolunk nagy várakozással, miközben elismeréssel adózunk a tudományos munkásság sikerének.

T. T.

HUGH

amelyet ne egy gargantuai falatozás kisérne! Világrajöt- tünk, keresztelőnk — vagy névadó ünnepségünk —, születés- és névnapjaink, vasár- és ünnepnapjaink, évnyitóink és évzáróink, vizsgáink, érettségijeink, , győzelmeink és vereségeink, jubileumaink, összejöveteleink, vendégeskedéseink, házasságaink, nyugdíjazásaink, arany- és ezüstlalkodalmaink... De még halálunk is lakomát, bankettet, díszebédet, tort terem.

Legfordulatosabb mesénk a mindent felfaló kisgömböcről szól. Legdrámaibb novelláink egyikében halálra eszi magát a nincstelen paraszt. Népi bölcsességeink élén ez a mondás áll: »Az a miénk, amit megeszünk«.

Táplálkozásunk messzemenően egyoldalúbb annál a skálánál, amelyet termesztési lehetőségeink biztosítanak számunkra. A levestől a tésztáig zsírban úszik valameny- nyi eledelünk. Reggelire — étvágygerjesztőül — féldeci pálinkával indítjuk a napot,

* vacsora után itallal nyomo

tatjuk le azt az adagot, amelytől egy aratóbanda is eltelne. Eszünk, eszünk... Eszünk az érelmeszesedésig, az infarktusig; beleesszük magunkat a koporsóba.

Kelet-Nigériában csak a mennyasszonyok — s azok is csak jegyességük időszakában — híznak. Nálunk állandó és társadalmi méretű a »nkug- ho«.

Távol álljon tőlem, hogy megpróbáljam visszafele forgatni az idő kerekét! Eszem ágában sincs visszasírni a ciberelevest és a hajdinakását; a Tanácsköztársaság korára való visszaemlékezés egyetlen árnypontját: a gerslit; a korombeliek gyerekkorából felrémlő, cukorpótló melaszt, vagy a kukoricapró- szát. Barátaim tanúsíthatják, hogy nem prédikálok sovány marhahúst, tejterméket és gyümölcsöt, miközben titokban dagadót, disznótorost, hájastészát tömök magamba. Nerr\ is az evés ellen beszélek, hanem az ellen, hogy szokásból, udvariasságból vagy virtusból lakjunk jól pukkadásig. Hogy nemzeti méretekben hájasodjunk el....

S hadd tegyek hozzá még valamit a kelet-nigériai hírhez, mert annak folytatása is van. A kövér efi és ibibió menyasszonyokból ugyanis feleségek lesznek: hajlékony testű, izmos, munkában és vadászatban nyurgult fárfiak feleségei, akik vággyal telve közelednek kerek asszonyaikhoz, azok pedig gyönyörű gyermekeket szülnek nekik.

A mi lányaink s asszonyaink nem kövérek, legföljebb teltkarcsúak. De mi, magyar férfiak nem vagyunk elég nyurgák. Meglehetősen elütünk az eszményi formáktól.

Saját jól felfogott érdekünkben ne elégedjünk meg tehát azpal, hogy minden nők közül csak a háziasszonyoknak tetszünk, s őnékik is csak akkor, amikor elfogadjuk a kínálást!

Együnk tehát mértékkel, s ne feledkezzünk meg arról sem, hogy olyan korban élünk, amikor a tekintélyt már nem a has tájékán mérik, hanem — följebb.

Fülöp János

Somogyi Néplapi 5