Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-03 / 208. szám

Tanácsi munka a társközségekben L ehiggadtak az átszerve­zés körüli indulatok. A kisközségek létéért is formái a társközségekkel a szervezeti és működési sza­bályzatnak megfelelően ala­aggódó lakosság az új igazga- kultak. A tisztségviselők és .tási körülményeknek megfe­lelően, közös tanácsokban igyekszik érvényesíteni tele­pülése érdekeit, biztosítani a az apparátus rendszeresen tar­tanak fogadónapokat a közsé­gekben. Igazgatási feladatokat is ellátnak, kapcsolatokat ke­Legfontosabb anyagi, szerveze- résnek a tömegszervezetekkel, ti, ügyintézési feltételeket. Si került-e ez? Megtört vagy folytatódott a társult közsé­gek fejlődése? Hogyan alakult viszonyuk a székhelyközségek­kel? Nem tapasztalható-e tö­rés a helyi tanács nélkül ma­radt települések társadalmi, politikai életében? Ezekre a kérdésekre ma már megalapo­zott válaszokat lehet adni. Er­re vállalkozott a megyei ta­nács vb, amely segítségül hív­ta a Pécsi Tudományegyetem allam- és jogtudományi karát ] is. helyszíni ellenőrzést végez­nek, szervezik a tanácsi mun­kát. Sajnos ezeket az alkal­makat nem használják ki min­denütt a kapcsolatok erősíté­sére; többnyire kevés ember­rel találkoznak, nem mélyül­nek el a társközségek gondjai­nak tanulmányozásába. Jog­gal sérelmezi a lakosság azt is, hogy a tanács képviselői ritkán jelennek meg a társ­községek társadalmi rendezvé­nyein. Közös vizsgálatuk egyik j legfontosabb megállapítása, j hogy mindinkább kialakul a | tak közös tanácsi szemlélet. És ez jelentős eredmény még akkor is, ha nem befejezett tényről, hanem mint egyre erősödő fo­lyamatról beszélhetünk. Az át­szervezés utáni időszakban ugyanis az egyes községek ta­nácstagjai meglehetősen me­reven elkülönültek egymástól Csak saját községük gondjai­val foglalkoztak, a szomszé­dokéba nem avatkoztak be­le, Ma már csak elvétve ala­kulnak ki ellentétek a testü­leteken beliül; a tanácstagság képes az egész körzet érdekeit összhangba hozni anékül, hogy csökkenne a saját köz­sége iránti felelőssége. A közös tanácsok megfelelő kapcsolatok kialakítására tö­rekedtek a társközségekben működő nepfron ^bizottságok - kai, a KISZ-szel, az MHSZ­A z egyszerűbb igazgatá; ügyek intézésére a társközségek 17 száza­lékában kirendeltségeket hoz- j bizonyítja, hogy az elmúlt né­tézmények hálózata. Több köz­ségnek azonban nincs olyan elképzelése a székhelyközsé­gek fejlesztsére, amelynek megvalósításával megkülön­böztetnék a központokat a társközségektől. Néhány társ­község tanácstagjai saját te­lepülésük fejlesztését helye­zik előtérbe. Még mindig elő­fordul olyan kívánság, hogy a fejlesztési alapot külön kezel­jék, és a felhasználás is en­nek arányában történjék. Ez a törekvés bizonyos mértékben érthető, hiszen sok helyen igen hiányos a társközségek alap­ellátottsága (út, járda, közmű, kereskedelmi hálózat stb.). Mégsem ez a járható út. A társközségekre arányosan ju­tó összeg ugyanis olyan cse­kély, hogy abból belátható időn belül nem lehet említés­re méltó feladatokat megolda­ni. Ugyanakkor példák sora 1 Egy elfogó vadáss vallomása: A repülés a hivatásom, az életem Ezek létre. azonban csali átmenetileg szükséges. Az alapvető állam- igazgatási szükségletek kielé­gítésén túl ugyanis szervező munkát nem végeznek. He­lyette azt a jól bevált formát érdemes továbbfejleszteni, hogy a társközségekben la­kó tanácsi dolgozók, vb-ta- gotk, tanácstagi csoportvezeze- tők biztosítsák az alapellátást (ki- és bejelentkezések, járlat- levél-kezelés, egyszerűbb iga­zolások kiadása). Több közös tanács munkáját nehezíti, hogy az intézmények, egyéb szervek tevékenységi te­rülete nem egyezik meg a ta­nács működési területével. El­sősorban az orvosi, fogorvosi, állatorvosi, általános iskolai körzetek térnek el a tanácsi­tól. A megoldásnak kétség! vül sok akadálya van, mégis szel és más, nem tanácsi szer- j nagyobb erőfeszítéseket kell vekkel. Az eredmények mel- ! i^nmi erre. A területileg ille- iett azonban az is tapasztal- ! f®kes tanács ugyanis nem tud ható, hogy a társközségek tö- ] felelősseget vállalni a terüle- megszervezebei nem kapnak | fen folyó tevékenységért és a elegendő és rendszeres tájé- , megalapozott tervezésért kozfetást a tanácstól a község fejlesztési gondjairól, céljai­ról. Sok helyen még mindig nein ismerték fél, hogy a nép- frontbiaottságok és általában a tömegszervezetek aktivizá­lása az egyik eszköz arra, hogy ne keletkezzék »politikai űr* a társközségekben. As itt mű­ködő szervezetek továbbra is jelentős tanácsi támogatásra sacruinak, amely egyrészt po­litikai segítséget, másreszt a technikai feltételek biztosítá­sát jelenti. A közös tanácsok tiszteég- ■wselőmék munkakapcsolati gazdasági körzetek és az igazgatási hálózat összhangba hozása még bo­nyolultabb feladat. A távlati tervek kidolgozásánál azon­ban ennek feltételeit is meg kell teremteni. A közös tanácsok számára gondot okoz a helyes fejlesz­tési aranyok kialakítása, A helyi vezetés ugyanis — összhangban a megye terület­fejlesztési tervével — arra tö­rekszik, hogy á székhelyközaé- gekben összpontosuljon a kul­turális, egészségügyi és szol­gáltatási létesítmények, in­fenntartása | hány év alatt jelentős ered­mények születtek a társközsé­gek fejlesztésében. Több he­lyen olyan feladatok valósul­tak meg, amelyeket önálló ta­nács esetében nem tudtak vol­na megoldani. A társközségek reális fejlesztési igénye to­vábbra is szerepel a központi tervekben, a baj azonban az, hogy nem mindenki számára érthetően. Ahol erről tájékoz­tatták a lakosságot, ott egyet­értésre és támogatásra talál­tak a társközségekben is. Sajnálattal állapította meg a vizsgálat, hogy a legnagyobb visszaesés a művelődésügyi munka ellátásában követke­zett be. E feladattal nem tud­tak • megbirkózni sem a taná­csi testületek, sem a tisztség­viselők. Túlnyomórészt ugyanis a tartalmi kérdések he­lyett anyagi és személyi ügyekkel foglalkoznak. Nem I kielégítő az egészségügyi és szociális munka helyi iráíiyí- ! tása sem. — Riadó! Felszállni! Alig hangzik el « parancs­szó, az ügyeletes elfogó va­dász már sietve ölti magára a magassági repüléshez szük­séges sisakot — a ruha és minden egyéb öltözék rajta volt —, percek sem telnek el, a gép a levegőben van, s piló­tája ott várja a további uta­sítást. — Ellenséges repülőgép sér­tette meg hazánk légiterét. Derítse föl, s kényszerítse le­szállásra! A laikus számára bonyolult számok, adatok hangzanak fel ezt követően, s a gép, en­gedelmeskedve a pilóta ke­zeinek; egyre növekvő se- gességgel tűnik el. a messze­ségben. — Hamarosan 'észrevettem az ellenséges gépet. Jelzést ad­tam neki, hogy kövesse, de nem válaszolt. Rádión jelen­tettem ezt, s újból csak azt a parancsot kaptam; kénysze- rítsem leszállásra. Gépemmel eléje vágtam, többször is meg kellett ezt ismételnem, amíg vonakodva bár, de tel­jesítette a leszállási paran­csot Évekkel ezelőtt történt ez az eset, de Mezei János alezre­des, légierőnk egyik elfogó­vadász alegységének parancs- móka, újból átéli az izgalma­kat Nem egy ilyen alkalom volt, hogy Mezei Jánosnak és más elfogó vadászoknak ellensé­ges gépet kellett leszállásra kényszeríteniük. Ilyen feladat elvégzésére mindenkor ké­szen kell állniuk. A közt» tanácsok rövid múltra tekintenek visz- sza. Tevékenységükön még érződik az útkeresés bi­zonytalansága, Többségük jó munkája azonban azt igazolja, hogy ez a forma felel meg legjobban az aprófalvas me­gyékben, igy Somogybán is, ez biztosíthatja az anyagi eszközök koncentrált felhasz­nálását, a lakosság igazgatási igényeinek gyorsabb kielégíté­sét, a közigazgatási szolgálta­tás kulturált, szakszerű végzé­sét P. L. unka öröme Gyerekkorában lett a repü­lés szerelmese, mint vitorlázó éveket töltött a Magyar Pa­mutipar újpesti klubjában. A?tán 1950-ben sok hasonló korú társával jelentkezett néphadseregünkbe. Három évig tanult a szolnoki repülő- tiszti iskolán, megismert min­den repülőgéptípust, amellyel a hadsereg akkor rendelke­zett. Jövő májusban lesz ép­pen húsz esztendeje, hogy fel­avatták, azóta védi hazánk légiterét Mennyi vasárnap, ünnep, éj­szaka telt el ezzel a felelős­ségteljes munkával, nem szá­molta. Azt azonban, hogy hány órát töltött a levegő­ben, percnyi pontossággal ve­zetik. — Csaknem kétezer órát re­pültem, s ezernél többet éj­szaka ... — Mindegy, csak repülhes­sen az ember. Hivatásom, éle­tem a repü­lés. Régebben, amíg lassúbb gépeink voltak, a magasból cso­dálatos Látvány tárult elénk. Ma ezeknél a nagysebes­ségű gépeknél nincs időnk a látványban gyönyörködni. Az elmúlt évek hűen bi­zonyítják, hogy Mezei János és alegységének minden beosz­tottja felelős­ségteljes mun­káját becsüle­tesen, lelki­ismeretesen hajtja végre. Alegységük először 1969-ben érdemelte ki a kiváló címet. S aztán 1970-ben, 1971-ben is megkapták. A napokban ren­dezett ünnepségen negyedszer vették át a kiváló alegység kitüntetést. Hozzájuk hasonló, ilyen nagyszerűen dolgozó al­egység nincs még egy a légi­erőknél. Mezei János alezre­dest kitüntették a Vörös Csil­lag Érdemrenddel, a Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel, s több alkalommal is a Haza Szolgálatáért Érdeméremmel, valamint a Szolgálati Érdem­éremmel, melyet a fegyveres szolgálatért, illetve a repülés után kapott Napjai zsúfoltak, min. den perce be van osztva. Azok közé az emberek közé tarto­zik, akik pontosan annyit al­szanak, hogy frissen ébredje­nek. Ezért a munkájukat is jól ellátják. A kívülállóknak úgy tűnik, hogy erejükön fe­lül vállalnak feladatokat — Végül is három dolgot kell összeegyeztetni: a munkát a gyárban, a mozgalmi felada­tokat és a magánéletet. — Nem sok ez egy kicsit? — Csak felsorolva. Ügy gon­dolom, hogy megvan az az alap, amely ezek ellátását biztosítja A munkatársakkal való kap­csolat befolyásolja az emberek teljesítményét. Én 1969 óta dol­gozom együtt a brigáddal, kez­detben még csak hatan, most mar tizenhatan vagyunk. Nagy­szerűen kijövünk egymással. Ennek köszönhetem, hogy za­vartalanul el tudom látni a rám bízottakat. — Pontos beosztása van a napjainak? — Ha nem is percről perc­re, de azért tudom, hogy ^ mit •fogok csinálni az adott napon. Ezt még kiegészítik a váratla­nul jelentkező problémák. —■ Elmondaná egy átlagos napjának, történetét? — Ha a délelőttös műszak­ban dolgozom, nagyon korán kell kelnem. Hetesen lakom, onnan járok be dolgozni. Reg­gel hatkor kezdődik a munka, ilyenkor már hajnali négykor kelek, hogy beérjek, A nap si­mán eltelik kettőig, a műszak­váltásig. Délután háromra érek haza. Rendszerint főzök — szü­leim dolgosnak —, takarítok, olvasok. — Mire fordítja a fizetését? — Nem sokat járok szóra­kozni, csak néha-néha megyek el az ifjúsági parkba. Erre te­hát keveset köttök. Most vásá­roltam szobabútort, ennek fi­zetem a részleteit. Könyveket veszek, rendszerint sorozatokat, erre is elmegy jó pár száz fo­rint — A második »munkaterüle­te* a mozgalmi tevékenység. Ebből milyöl feladatai szár­maznak? — Ez a legbonyolultabb A tizenhat tagú brigádban mint brigádvezetőnek magamra kell vállalnom a tagok problémáit is. Ez természetesen nem teher. Az bosszant, amikor valami­ben nem sikerül segítenem. Tagja vagyok a gyár szakszer­vezeti tanácsának. Így ez is el­foglaltságot, feladatot jelent. Közvetlenül hozzám fordul­nak munkatársaim azokkal a problémáikkal, amelyeket a szakszervezeten keresztül el le­het intézni. Bizony nem min­dig sikerül! — Hogyan képzeH el a jö­vőjét? — Látja, ez nagyon nehéz kérdés. Egészen pontosan, ap­rólékosan még végig sem gon­doltam. Mindenesetre szeret­nék továbbtanulni. Szeptem­berben kezdem a marxista-le­ninista középiskolát... — Ez megint egy újabb fel­adat! — Igen, az lesz, de meg le­het vele birkózni Majd úgy osztom be m Ldskaei, ho®> maradjon elég a tasiulásra is. Sót, ha sikerrel elvégzem, ak­kor még szeretnék tovább­tanulni. — Nem lesz ideje férjhez menni sem! — Nemis erőltetem! Sok mostanában a csapodár srác. És a házasság nagy felelősség mindkét félnek. Németh Ágnes az elektron- csőgyárban dolgozik. Tizenhat tagú szocialista brigádját meg­alakulása óta vezeti. Tizenhat ember gondjának, sikereinek, eredményeinek közvetlenül ré­szese. A gyár KiSZ-szervezeté- nek propagandistája. Külön fe­ladat a gyár szakszervezeti ta­nácsában betöltött funkciója. — Szeretem ezt a munkát, szívesen és örömmel segítek az embereken, ha ezt a lehe­tőségek megengedik — mondja. A gyárban végzett munkája — szerelőnő — és egyéb elfog­laltságai mellett otthon is van bőven tennivalója. — Azt mondta az öcsém! hogy' jól főzök, de édesapám­nak is ízlik. Tudja miért? — néz rám komolyan —, mert szeretek a konyhában »bűvész­kedni*. Emellett vállalta most a tanulást. Látszik, hogy bízik a sikeres elvégzésében. Olvas, te­levíziót néz. Nem lehet tudni, mikor alszik. — Nekem a hat-hét óra az ideális, ha ennyit alszom, egész nap friss vagyok! Ha többet vagy jóval kevesebbet, fáradt. Németh Ágnes mindössze ti­zenkilenc éves — Mikor jobb repülni, nap­pal, vagy éjszaka? Így válaszol: — Ez az eredmény annak az összefogásnak köszönhető, mely az alegységem beosztot­tai, a repülést segítő, biztosí­tó műszakiak, s a földi irá­nyítók közt tapasztalható, s amely nélkül képtelenek len­nénk feladatunkat végrehaj­tani — mondja. Társait dicsé­ri, akikkel 1950-ben együtt kezdték a tanulást, s azóta is együtt dolgoznak. Gömöri Sándor, Kothencz János és Makk László ugyan­csak tulajdonosai a Vörös Csillag Érdemrendnek és más kitüntetéseknek De lehetne még sorolni a többit is. Me­zei János alezredes a fiata­lokról is nagy elismeréssel szól. Weiger Endre és Lipták Elek még fiatalok az elfogó vadászoknál, de már bebizo­nyították, hogy ők is hivatá­suknak választották a repü­lést. Búcsúzni kell, mert az elfo­gó alegység éjszakai feladat végrehajtására készül. Mezei János alezredesnek újból át kell tanulmányozni a gyakor­latot, meg pihennie is kell, hogy felkészülten és frissen ülhessen gépébe. Pedig meg sok mindenről szeretne be­szélni: Mereszjev repülővel, Leonov űrhajóssal való talál­kozásáról és más élményeiről. De szólítja a kötelesség. — Ez a gép sok millióba került. Mi, repülők tapasztal­juk, hogy népünk mennyit ál­doz azért, hogy a legkorsze­rűbb technikával fölszerelve láthassuk el feladatunkat. Ezt viszonozni csak egyféleképpen lehet: úgy, hogy kifogástala­nul dolgozunk. Elfogó vadász­nak lenni egyet jelent: állan­dóan harckészültségben lenni, békében is harci feladatot el­látni! Késó éjszaka repülőzúgásra ébredek. Nagy magasságban apró, sebesen szálló piros pont tűnik fel, majd néhány pillanat múlva belevész a sö­tét éjszakába, eltűnik a csilla­gok között. Ki ülhet vajon a gépben? Mezei János alezre­des vagy másik társa? Nem tudhatom. Azt azonban tu­dom, hogy ő és társai ránk valamennyiünkre, a hazánkra vigyáznak, a mi álmaink fö­lött, békénk, biztonságunk fölött őrködnek ... Szalai László 22. BÁNYÁSZNAP Ünnepeltek a Barátság II. építői EZEK SZEMÉLY részére terítettek tegnap este a Siófok étteremben a Kőolajvezeték Vállalat bányásznapi ün­nepségén, amelyen részt vett Biró Gyula, a megyei pártbi­zottság titkára, Riebl László, a Nehézipari Minisztérium fő­osztályvezetője, Kriston Jó­zsef, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének munkatár­sa. Fecser Péter, a vállalat igazgatóhelyettese ünnepi be­szédében a bányászok nagy családjának helytállásáról be­szélt. A vállalati ünnepségen — mondta — leggyakrabban csak az olajról esik szó, s ez természetes is, hiszen mun­kájuk a kőolajjal ás a föld­gázzal kapcsolatos. Pedig az ország energiaszükségletének jelentős Részét az elmúlt 22 év alatt a szén adta. Ez alatt az idő alatt kereken hátszáz­millió tonna nyersan^ agot, szenet és olajat adtak a bá­nyászok a népgazdaságnak. — A 22. bányásznapon — mondta — az ország azokat köszönti, akik a föld mélyén, a fúrókútaknál és a csőveze­tékek mentén dolgoznak azért, hogy az ország eisergia- Msssáí* -elia.te canto ínba iegysa, Nagyot fejlődött az elmúlt években a Siófoki Kőolajve­zeték Vállalat. Megalakulása óta többszörösére nőtt a mun­kások létszáma, s egyre na­gyobb feladatokkal birkóz­nak a mind tapasztaltabb ve- zetéképítők és üzemeltetők. Ma már szinte hiheteltennek tűnik, hogy egykor mindösz- sze 200 kilométer hosszú — a mostani mértékkel mérve meglehetősen közepes kapa­citású — vezetéket üzemel­tettek. Jelenleg már három­ezer kilométer az országban kőolajat és a földgázt szállí­tó vezetékek hossza, és egyre nagyobb kapacitásúakat épí­tenek. — A bányászhűséget — mondta ünnepi beszédében Fecser Péter — a társada­lom nagyra értékeli. Huszon­két évvel ezelőtt, az első bá­nyásznapon kapott hűségju­talmakat még nem tudták mi­re költeni: az ország akkor csak szűkösen biztosíthatta a mindennapi élethez szükséges cikkeket. Gazdasági életünk ma dinamikusan fejlődik, a •abbén mozi, tállal ti#; az ataj» bányászok, a vezetéképítők is. Az ország energiastruktű- rájánák változása, a szénhid­rogének arányának növekedé­se helytállást követel ezután is. A Barátság II. kőolajvezeték építői ennék a helytállásnak szép példáját adták: jó mun­kájuk eredménye, hogy a bányásznapra tárolásra alkal­mas ennek a távvezetéknek az első — Zsámbokig terjedő — szakasza, s az eredeti ha­táridőnél korábban átadják az egész vezetéket. AZ ÜNNEPSÉGEN Jobb­ágy Ferencnének a Bányásza­ti Szolgálati Érdemérem ezüst fokozatát nyújtották át. Har­mincötén — tizenötéves mun­kájuk elismeréseként — a bronz fokozatot kapták meg. Négyen a Bányászat kiváló dolgozója, kilencvenen pedig vállalati kiváló dolgozó kitün­tetést kaptak. A Siófoki Kő- olajvezétek Vállalat által ala­pított bronzplakettet tízen kapták meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents