Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-20 / 222. szám

JCütőlt fiaiéOfr A modell 3 és 3 '/2-es kö­tőtűvel készült. Alapminta: A mintát pá­ratlan szám­mal kezdjük: Leírása: színe * egy szemet simán hátul­ról — mintegy nyolcasként megcsavarva — kötünk le, egy szem sima * ismételjük, végül egy szem a csavart szem, baloldala egy fordított, egy sima, ismétlés, és végül egy fordított. Copfminta: 10 szemmel kötjük; színe: 2 fordított, 6 sima, 2 fordí­tott, balolda­lán simára si­mát, fordított­ra fordítottat kötünk. A ki­lencedik sor­ban tovább minden 16. sorban a hat sima szemet keresztezzük, 3 sze­met segédtűre veszünk, a munka elé tesszük, lekötjük a következő 3 szemet, majd a segédtűn levő szemeket mind, simán. A szegélyek mintája három­mal osztható + 2 szem; szí­ne: 2 szem hátulról simán be- leöltve simán lekötjük, egy fordított, ismétlés, végül 2 szem hátulról simán beleölt- ve, bal’ oldala 2 fordított, egy sima; ismétlés, végül 2 fordí­tott. A háta: Pontosan a szabás­minta alapján kezdjük a sze­gélymintát 3-as tűvel, majd 3 cm magasság után 3 tűvel az alapmintával dolgo­zunk, végig azonos szemmeny- nyiséggel. Kb. félkajröltő ma­gasságtól a munkát két részre vesszük, és külön-külön köt­jük azokat. OTTHON CSALÁD f gyermek egyénisógo ós a fail srí f, örül menyek Meghatározó — a cs alád A társad űom alapvető pillére a család. Amikor a ne­velés szerteágazó és bonyolult kérdéseit vizsgáljuk, a családi •ievelés fontosságát kell az el­ső helyen említenünk. A csa­ládból hozza magával a gyer­mek elsősorban öröklött tulaj­donságait és mindezeken túl sok más olyan hatást, amely a A fotózásról Az eleje: A szegélymintát a hátával azonos módon köt­jük, az alapminta kezdésénél a középső 10 szemet, valamint a vállszélesség közepétől az ujjak felé két oldalt 10—10 szemmel a copfmintát kötjük. A többi szemmel az alapmin­tát kötjük, a hátával azonos módon. A középső 10 szemes mintát mellmagasságnál befe­jezzük. A nyakkivágást pon­tosan a szabásminta szerint kötjük. Az ujjakat szintén a szegélymintával kezdjük és 5 cm után az alapmintával kö­tünk tovább. Kidolgozás: Az egyes része­ket kifeszítjük, átgőzöljük, majd összevarrjuk. A hátnyí­lást mindkét oldalon 2 soron szoros szemmel behorgoljuk, és a villámzárat bevarrjuk. A nyakszemeit tűre szedjük, kb. 100 szem, és a szegélymintá­val 5 cm-t kötünk a 3-as tű­vel. Utitár sunk: a kamera Zoltlbab szerb módra Egy kg borjú- vagy barom­fihúst kockákra vágunk, mint a pörkölthöz, s annyi vizet öntünk rá, hogy ellep­je. Megsózzuk, és föltesszük főzni. Az idő alatt, míg a hús fő, megtisztítunk egy kg zöld­babot, hosszú rudacskákra vágjuk; két fej vöröshagymát is apróra vágunk, zsíron vi­lágosra pirítjuk, majd hozzá­adunk két gerezd zúzott fok­hagymát és egy kávéskanál­nyi piros paprikát. Ezt elke­verjük; hozzáadjuk a húslé felét és a zöldbabot, s fedő alatt pároljuk. Ha félig meg­puhult, hozzáadunk 1—2 da­rab — szeletekre vágott — zöldpaprikát, és egy egész erőspaprikát (később 2—3 da­rab gerezdekre vágott para- aicsomot is teszünk rá). Utá­na 5 deka zsírból és ugyan­annyi lisztből rántást készí­tünk, és ezzel berántjuk. A megfőtt húst a megmaradt lével erre a babra öntjük, és így együtt körülbelül még 5 percig forraljuk. ízét még íz­lés szerint sóval, borssal, cit­romlével vagy ecettel javít­juk, végül vagdalt zöldség­zöldjét dobunk a tetejére. Ez az étel inkább leveses, mint sűrű legyen! ÉVRŐL ÉVRE mind több dolgozó jut szabad időhöz a szabad szombatok révén. Nem mindegy azonban, hogyan használjuk ki ezt a szabad időt. Téves az a régi nézet, miszerint az édes s&mlttevés regenerálja a szervezetet. Az orvosi megfigyelések ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Érthetően előtérbe került tehát az úgynevezett aktív pihenés. Bizonyított tény, hogy a munkában elfáradt szervezet legjobban akkor frissül fel, ha a pihenés ide­jében a napi munkánktól tel- | .lesen eltérő foglalkozást vég­zünk. Ezért mindenkinek keres­nie kell, érdeklődési körének leginkább megfelelő kikap­csolódást. Közülük most a fotózásról, a fényképezésről, annak műhelytitkairól kívá­nunk szólni. Ha mindenkinek regény- szerű részletességgel mesél­nénk el, külföldi vagy hazai élményeinket, az utazás köz­ben látott tájakat, azok ter­mészeti szépségét, hosszadal­mas, időt rabló dolog lenne. Rendszeresen gyűjtött, al­bumba ragasztott vagy sor­rendben tárolt fényképeink­hez azonban elegendő egy-egy mondatnyi magyarázat. A1 képek szöveg nélkül is a vi­lág minden nyelvén beszél­nem. Ez is magyarázata a fény­képezés terjedésének, hobby- va válásának. Az iskolai fotókörök már korán megtanítják gyermeke­inket arra, hogy meglássák a szépet. A szép felismerése és a fényképezés alapnormáinak elsajátítása mellett a gyerme­keiket a kémiai alapfogalmak­ra is oktatják. Ezekre később, felnőtt korukban is szükségük lehet. A barkácsoló diák és felnőttek sokszor egyedül szerkesztik meg jól működő másoló- és nagyítógépeiket. Sok ember csak későn éb­red annak a tudatára, hogy életének sok szép perce ma­radandó emlék neikül múlt el, holott az errüékeuvct égj jó fénykép az idők távlatában is megőrizhette volna. Tehát j pihenjen szórakozva, s örö­kítse meg élményeit. Fényké­pezzen ! Aránylag kis összegért ma már mindenki megszerezheti magának azt az örömet, amit egy-egy jól sikerült felvétel jelent. S így a látott élményfi. rögzítő fényképezőgép is ál­landó útitársunk lesz. A fotószakboltok igen jó minőségű fényképezőgépeket árusítanak. A SZMENA 8—M ára lehetővé teszi, nogv bárki könnyen beszerezze, s emellett kellemes fogású, modern for- matervezésű, szép fényképe­zőgép. (Ára a készenléti tok­kal együtt 330 forint.) Nagy teljesítményű, igényes fotós számára szerkesztett kisfilmes fényképezőgép a ZORKIJ 4. Az objektív 1:2 fényerejű: te­hát szobában is lehet vele fényképezni. Az objektív cse­rélhető: lehet hozzá kapcsolni speciális, nagy látószógű és teleobjektíveket. Az igénye­sebb amatőrök bő váln^zték- ből kereshetik ki azt a gép­típust, amely számunkra leg­megfelelőbb. Természetesen ez r.em je­lenti azt, hogy csak drága géppel lehet fényképezni A kózépárú gépek ugyanazt a célt szolgálják. Talán nem a legjobb hasonlat, de elgon­dolkodtató: az autóvezetést sem versenyautóval kezdjük. A FÉNYKÉPEZÉS mellett megörökíthetjük utazásain­kat gyorsan pergő mozgóké­pen is. Ami az »igazi« filmen hivatásos filmesek műveként la iható, az amatőrök által is megvalósítható. A film igen olcsó, kapható az úgyneve­zett fordítós film is, amely előhívás után máris kész, ve­títhető »műsort« ad. Tehát hasznosan és szóra­kozva tölthetjük szabad időn­ket. ha fényképezünk, filme­zünk. 1 későbbiekben személyisége formálásához hozzájárul. Kétségtelen azonban, hogy ‘ rohamosan fejlődő korunkban számos más külső hatás is éri a gyermeket. Elsősorban az is­kolában, de a játszótereken, baráti társaságokban, ahol egyaránt tapadhatnak rá jó vagy kevésbé jó hatások. Mi­vel a gyermek életének na­gyobb részét a családban töl­ti el, az ott uralkodó nevelési formák döntő módon befolyá­solhatják fejlődését. Mindezek ellenére semm nem menti föl az iskolát alap­vető funkciójától: az oktató­nevelő munka hatékonyságá­val formálni a gyermek sze­mélyiségét és kialakítani ben­ne mindazokat a tulajdonsá­gokat, amelyek a teljes em- berréválás követelményei. Ezt a feladatot a család és az isko­la csak közösen, összhangban tudja elvégezni. Éppen ezért közös az öröm, de közös az esetleges kudarc is. Sz üts Dénes 1 ill II111111111! I I ! ' I Öngyilkosság a Ka szír iá utcában? 70. Amíg az asszony így töpren­gett, gondolkodott, a szobában csodálatos dolog történt. A bárónő kinyitotta régóta le­hunyt szemét, és féloldalra dőlve íelkönyökölt az ágyon. — Drágám! — kiáltotta Éva. — Ez csodálatos! Nagyszerű! — s letérdelt az ágy mellé, és megragadta nagyanyjának vastagon kidudorodó erekkel átszőtt kezét. — Dédi, te meg­gyógyultál! A bárónő torz, féloldalas nosollyal válaszolt Éva szá­mira. — Igen, drágám, azt hiszem, /alamivel jobban vagyok. Szász ezekre a szavakra lé- >ett a szobába. Leült arra a székre, ahol corábban a felesége őrködött Dédi fölött. Aztán benyúlt a zsebébe, és egy letörött fejű üvegampullát vett elő tárcájá­ból. Az ampulla gondosan be volt csomagolva. Szász úgy tartotta kezében, mint egy féltve őrzött ereklyét. — Kérem, Dédi! Jól figyel­jen rám! Az élete függ ettől! Éva, gyere ide! — szólt hátra, meg sem fordulva, a feleségé­nek. — Dédi! Kérem, itt, az unokája előtt nyilatkozzon: kapott-e ön ilyen ampullából orvosságot tegnap éjszaka Alf­red Flessburgertől? Járt-e önnél éjféltájban Alfred Flessburger? Válaszoljon? — Miért kérdezi ezt tőlem? — zuhant vissza Dédi a pár­nájára, s egyik szemével gyor­sabban pislogott. De Szász látta, hogy merően figyeli az ampullát. / — Azért, mert ha adott ön­nek az éjszaka gyógyszert, ak­kor magát Flessburger meg­mérgezte. Csend lett. Fojtogató, rémes csend. Mintha a halál lépett volna be a szobába. Szász ren­dületlenül folytatta: — Ebből az ampullából mo- torcsóinakjának rejtett helyé­ről vett ki egyet Flessburger. Meglestem az éjszaka. És Szász elmondta, hogyan követte a férfi útját a szállo­dától a kikötőig. Arról viszont hallgatott, hopv kihallgatta a beszélgetésüket is. — Az am­pullát elvittem a város egyik gyógyszerészéhez — folytatta —, aki megvizsgálta. Teljes képet nem tudott adni róla, mert alapos vegyi elemzéssel sem lehetett megállapítani a tartalmát, de annyi biztos, hogy a szervezetre káros, me­revgörcsöt, később szívbénu­lást okozó szert is tartalmaz. — Heilige Maria! — suttog­ta eltorzult arccal a bárónő. Szász a déd anyósa orra elé tartotta az ampullát, és arra kérte, szagolja meg. — Ez volt — nyögte a bá­rónő, és száját kitátva kap­kodta a levegőt. — Úristen! Frisch! Segítség! Meghalok... Szász könyörtelen arccal meredt rá: — Dédi! Mondja meg, ki ez az ember? Meg kell monda­nia, hogy segíteni tudjak még magán. Legalább könnyítsen a lel ki ismeretén ... Az idős nőt heves csuklás gyötörte. Egész feje kivörösö­dött, a szája rángatózott, a szeme kidülledt. Látszott, hogy egyre erősebbek a rohamai. — Frisch! Átkozott Frisch! — hörögte. — A Gestapo meg­bízottja volt. Jelentse föl! Fog­ják el! ö a gyilkos... ök vé­geztek vele. Nekem semmi kö­zöm . .. Már megbántam, nem akartam én Jenőnek olyan véget... — Frisch és még három másik ember végzett Baiátai- val. Én a lakást csak megfi­gyelésre adtam nekik ... a Ka­szinó utcai lakásomat. De gázt eresztettek le. Fiolákat... el­szédült. Utána eresztették rá a másik gázt. Westrick, Clodius, Daitz és Hugenberg... A né­metek mindig végrehajtják az utasításokat... Gyermekem... Bocsáss meg, Éva .. . Szászné a fürdőszobába tán­torgott. Gyomra nem engedel­meskedett akaratának, hiába harapta össze úgy a fogait, hogy lejött róluk a zománc. Fuldokolva hányt. Mire á für­dőszobából visszatámolygott a szobába, a nagyanyja kiszen­vedett. Az asszony és a férfi egy­másra néztek. Nem szóltak egymáshoz semmit. Szász csüggedten, fáradtan állt a szoba közepén, s aztán lassú léptekkel, lehajtott fejjel el­indult az ajtó felé. Még két lépést sem tett, amikor kopogtak, és a nyitott előszobaajtón át a folyosóról egy hang csapott a szobába: — Ébren van bárónő? Szász egy ugrással a fürdő­szobaajtónál termett, ahová Évát is berántotta. Szászné- nak ez az utolsó óra olyan volt, mint egy lidérces álom, gonosz erők játéka. Bódultán hallgatta férje suttogó szavait: (Folytatjuk.) Mi pedagógusok, min­dennapi oktató-nevelő mun­kánk során nem egyszer hall­juk a már-már szállóigévé lett mondást: »Kire ütött a gyermek«? A kérdésre — így első hallásra — igen nehéz a válasz. De válasz adható rá az adott család környezetének alapos ismeretében. A rend­szeres és módszereiben körül­tekintő családlátogatások, a szülőkkel fenntartott állandó kapcsolat, a tanítási vagy más foglalkozásokon szerzett meg­figyelések és ezek pedagógiai rendszerezése megközelítő pontossággal adnak feleletet a kérdésre. Ott, ahol harmoni­kus, kiegyensúlyozott a csalá­di élet légköre, ritkán merül föl ez a kérdés. Ott, ahol mindkét - szülő naponta és rendszeresen szakít időt a gyermek nevelésére és kiala­kítják az összhangot, a gyer­mek életét napsugár ragyogja be. A probléma ott élesedik, az olyan családoknál, ahol az otthoni élet zaklatott, elavult nevelési módszerek uralkod­nak, s kialakul az- úgynevezett családon belüli kettős nevelés. Ennek minden salakja az is­kolában csapódik le, sűrítve szinte a nevelő gondjait. Szóljunk tehát a családon belüli kettős nevelés néhány közismertebb formájáról, hogy a kérdés világosabbá váljék! Ezek a túlzott apai szigor vagy engedékenység, a büntetés drasztikusan megnyilvánuló eszközei, az anyáskodó ma- jomszeretet, az egymás háta mögötti alakoskodás; a hibák takargatása, elkenése; a meg­alapozatlan, felelőtlen ígérge­tések, az önző példamutatás, a jutalmazás hiánva vagy sok j esetben a család erejét megha- J ladó teljesítése. És sorolhat­nánk még a példák tömegét. ♦ ♦ Sok családban vagy nincse- « nek, vagy elavultak a nevelési | elvek, és az a felfogás vált ♦ uralkodóvá, hogy az iskola I feladata a nevelés. Párosul ♦ ehhez az a káros felfogás, hagy | a gyermek fejlődésében ta­pasztalt rendellenességeket a pedagógus nyakába akarják varrni a szülők. A családi be­szélgetések során vagy fogadó­órákon szinte mindennapos a siránkozás. Kire üthetett a gyermek? Itthon ezt nem lát- ia, itt csak jót hall és tapasz­tal. Örökké azt mondogatjuk neki: tanulj, és mégis hazug­ságokkal, nyegle viselkedésé­vel, apróbb lopásokkal, felese­léssel, hisztériázással, zsaro­lással teszi pokollá az életün­ket! A pedagógus előtt nem is­meretlen szimptómák ezek. A kialakítandó nevelési módsze­rekben helyes, ha ezekre is fölfigyel, de az igazi ok mé­lyebben keresendő. A panasz­kodó, keserű szóáradat algtt kétségtelenül ott lappang egy sokkal mélyebb ok: a szülők pedagógiai ismereteinek hiá­nya. Erről persze csak kis mértékben tehetnek. Azzal vi­szont mérhetetlen károkat okoznak — elsősorban saját gyermekeiknek —, hogy pél­dául a hibákat palástolják, in­dokolatlan hiányzásokat iga­zolnak, vagy — és az ilyen esetek sem ritkák — az ügy alapos ismerete hiányában a pedagógust okolják és lejárat­ják tekintélyét a gyermek előtt. A legtöbb bajt az okozza, hogy más elveket vall a neve­lésben az apa és mást az anya. Ha büntetni kell (és ennek legdurvább módja a verés), ez az apa joga. S ha védeni kell vagy takargatni a hibákat, ezt a szerepet az esetek többségé­ben az édesanya vállalja. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy veréssel nem lehet és nem szabad nevelni, mert ez a durva, erőszakos, személyisé­get sértő íenyítési mód jóvá­tehetetlen kárt okoz a gyer­mek érzelmi fejlődésében. El- várhatja-e a szülő gyermeké­től, hogy őszinte lesz, ha tudja, hogy a bevalott hibáért verés jár? Lehet-e tekintélye annak a szülőnek a gyermeke előtt, aki fedezi botlásait (akár fél­tésből, akár szeretetből), nem is sejtve, hogy ezzel önkénte­lenül is hazugságra neveli? Az elmondottakból önként adódik a válasz: segí­teni kell a családokat az ott­honi nevelés helyes módsze­reinek kialakításában. A pe­dagógus akkor jár el helyesen, ha a problematikus eseteknél szaporítja a szülőkkel való ta­lálkozásokat. Ha a gyermek is­kolai életének ígéretét kiegé­szíti a családi otthonokban ta­pasztalt megfigyeléseivel, s — mindkét szülővel együttesen — kidolgozzák és következe­tesen végrehajtják az adott eset leginkább kézenfekvő nevelési elveit. Természetesen ez többlet- munkát igénylő feladat. De megéri, hiszen a gyermekeink­ről van szó, akiknek kezébe letesszük a jövőt, s ők formál­ják és alakítják olyanná, hogy még boldogabb nemzedékek élvezhessék gyümölcseit. K. J. Receptek Londoni rakottfiié Hatvan deka bélszínt 4—5 centiméteres darabokra vá­gunk és puhára verünk. A hússzeleteket forró zsírban hirtelen sütjük ki. Közben egy kis lábasban 15 deka apró kockára vágott füstölt szalon­nát üvegesre sütünk. Tűzálló tálban lerakunk egy sor főtt felkarikázott burgonyát, ráte­rítjük a kisütött húsfiiét, majd meghintjük kevés sült szalonnával, és így tovább, ré­tegenként. A tetejére zsírban párolt hagymakarikákat ra­kunk, végül meglocsoljuk 2 deci tejföllel, amelybe kevés lisztet keverünk, majd a sü­tőbe rakva az egészet rózsa­színűre sütjük. Karaj iglói módra 80 deka karajt kicsontozunk, és éles késsel az egybenha- gyott karajt középen átfúrjuk. ♦ Füstölt kolbásszal töltjük meg. I Sütőben lesütjük, gyakran ! meglocsoljuk, a lábasba ra­kott, zsírral és egy kevés víz­zel. Amikor a karaj rózsaszí­nű és puha, 6—7 deka reszelt sajtot összekeverünk egy to­jássárgájával és 2 tojás ke­ményre vert habjával. Ezzel a bevonattal megkenjük a ka­rajt, és a sütőbe vissza tolva néhány percen át felső lángon sütjük. Párolt zöldséget és vajasmorzsával meghintett tejföllel meglocsolt kelvirágot tálalunk mellé. Karfiolfőzclék Két kiló karfiolt meg- tisztítunik, torzsáját kivág­juk, alaposan megmossuk, és rózsáira bontjuk. Eny­hén sós vízben puhára főzzük, utána szitán vagy burgonya- nyomón áttörjük, világos va­jas rántással berántjuk, a sa­ját sós levével egy kissé föl- eresztjyk, és 2 deci tejföllel elkeverve felfőzzük. Bármilyen húshoz vagy to­jásételhez tálalhatjuk. ■J

Next

/
Thumbnails
Contents