Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-20 / 222. szám
A koppányi aga testamentuma ÉLET A MOCSÁRRÓL „Dobozolt“ gyógyszertőrténet Múltja és hagyományai I vannak a községnek. Története a török hódoltsági időkre vagy még messzebbre nyúlik vissza. Akkor is valahol ezen a vidéken éltek az emberek, mint ma. Csak akkor életük örökös veszélyben forgott. Ismertél: a lapos mocsaras ingoványos tájat, s úgy jártak- keltek benne, mint utódaik az új házak bővülő, szépülő, az újdonságokat mohón magába | szívó faluban. — Sokat jártunk kint, a berekben. Ismerni kellett a járást, mert könnyen ottmaradt az ember örökre, ha | nem vigyázott. Szerettünk I csatangolni a Tarhány-tó környékén. Mély vize fenyegetően sötétlett, az alján lévő iszapról meg azt beszélték, hogy feneketlen ... Zardavár. az ingoványos nádasban megbúvó kis sziget a török hódoltság idején nagy szolgálatot tett a falunak. Az emberek mind oda menekültek a »■lófarkasok-« elől. Csónakkal is nehéz volt megközelíteni, hát még gyalog! Ennek nyomai még ma is megtalálhatók ... Sokat lehetne még ilyet a régi időkről és emberekről mesélni — mondja Czór Gáspár nyugalmazott esperes. Ordacsehi község két részből áíL A leghosszabb utcáját — mint másutt is — Fő utcának nevezték el. Ma széles, szürke beton takarja a hepehupás földutat. »Csehiben járunk-» — a falusiak csak így mondják. — Csak azért lett Ordacsehi a neve, mert az ordaiak nagyon ragaszkodtak ahhoz, hogy az ő településük neve kerüljön előbbre a község nevében — jegyzi meg egy | bácsika, aztán magáról be- | szél. — Kádár vagyok, de | megöregedtem; nem megy a munka úgy, mint fiatal koromban. Nehéz már a hordókat, kádakat emelgetni A gyerekeim Budapestem élnek, télen én is velük vagyok, csak amikor beköszönt a jó idő, akkor utazom vissza Csehibe, Gazsi bácsi — az egész falu így hivja a világot járt embert — mindenről tud mesélni. Nemcsak a múltról, hanem a jelenről is. — Gomba módra szaporodnak a házak, jól érzik maguA FERIHEGYEN, Budapest légikikötőjében szolgálatot teljesítő határőrök időben felkészültek a nagy utasforgalomra; a „prognózis»» szerint ugyanis 1972-re 15—20 sizázalókos forgalomemelkedéssel számolhattak. Nem volna egyébként nagy gond ez a hatalmas utas- létszám, ha a becsületes turisták és a hivatalos küldetésben járó emberek közé — szintén emelkedő számban és egyre rafináltabb módszerekkel, próbálkozó — határsértők és csempészek nem furakodmának be. Néhány eset máris bizonyítja, hogy a fokozott éberségre nagy szükség van. Például két fiatalkorút — P. Andrást és P. Józsefet — kellett megakadályozni abban, hogy életük kockáztatásával jóvátehetetlen meggondolatlanságot el ne kövessenek. A két fiúnak nem ez volt az első kísérlete. Korábban a »zöld« határon. Szombathely környékén próbálkoztak. Az ott szolgálatot teljesítő határőrök azonban megakadályozták a határsértést. Ök viszont nem tanultak az esetből, és úgy határoztak: másodszorra repülőgéppel szöknek ki az országból. Különös és naiv, de ugyanakkor nagyon veszélyes tervét dolgoztak ki. Vettek egy fényképezőgépet és belopakodtak a repülőtér területére. Ott figyelték a gépek mozgását, az utasak be- és kiszállását, s fényképfelvételeket készítettek . Az volt az elképzelésük, hagy megfelelő adatok és ismeretek birtokaiban egy óvatlan pillanatban valamelyik külföldre induló repülőgép utas- vagy csomagterébe lopakodnak. Tervüket azonban áthúzta a repülőtér biztonsági szolgálata, név szerint Baráár István Ámde nemcsak ilyen »egyszerű« esetekkel akad dolguk a határőröknek. Ez év januárjában Kulhanek Jaro- szláv csehszlovákiai államkat az emberek a íaluDan. Tisztelik, becsülik egymást. Sokat dolgoznak, de meg is van az eredménye. A termelőszövetkezet adja a legfőbb munkalehetőséget. A munkaegység értéke ötven ■ forint , felett van. Gazdag a termelőszövetkezet, mégsem segít a falu köz- művelődésében. A fonyódi járási könyvtár vezetőjétől tudtuk meg, hogy négy-öt éve kiváló könyvtár működött a faluban. Olyan tárgyi feltételek voltak akkoriban, hogy most még a felét sem tudja felmutatni a község. Két éve fiókkönyvtár. A régi könyvtárszobából tanácsi rendelkezés alapján kitelepítették a könyveket — egy sokkal kisebb, vizes, sötét, öt négyzetméternél alig nagyobb helyiségbe. S a helyét elfoglalta a KISZ. A felelősség egyedül a községi tanácsot terne- li. Kétezer-hétszáz kötet van j bezsúfolva az iskolaszékre- j nyekbe, s aki igazán szeret olvasni, már nem a fiókkönyvtárat látogatja, hanem Fonyódra indul. A lakosság hÚ6z százaléka beiratkozott j olvasó. A község két éve köz- | igazgatásilag Fonyódhoz tartozik. Régen kilenc kilomé- j ternyi balatoni partszaliasz tartozott a községhez, most [ talárig két kőhajításnyi. KISZ- J üdülőtábort létesítettek a j partszakasz mentén, s oktala- I nuL ez a falusiak legnagyobb ] sérelme. »Elvették tőlük a { Balatont« — mondják. Pedig egykor Balaton-csehinek nevezték a községet... A gyors ütemű fejlesztéshez nem volt elegendő pénz. Néhány éve nagy volt az öröm: vizet kapott a falu, vastag ólomcsöveket fektettek le a járda alá. Eddig minden év elején a kiküldött csekkekre befizették a megállapított díjat Az idén elmaradtak. Miért? Egy nádi edel es ház található csak. Búsan áll a falu végén. Mert általában jómódban élnek az emberek, majdnem mindegyik lakásban ott a televízió, a hűtőszekrény. — Egy kicsit »el kényeim e- sedtek« talán — mondja nevetve Győré Pál nyugdíjas tanár. — Azelőtt már négy órakor talpon volt a falu, csempészek polgár és felesége — négyéves gyermekükkel — furfangos módszerrel akartak hazánkon keresztül Nyugatra szökni. Az volt a tervük, hogy Prágában, a Swissair légitársaság irodájában jegyet váltanak’ a Budapest—Bócs—Helsinki járatra. Itt aztán felszálinak a gép- j re és máris Nyugaton vannak. ' Amint megérkeztek, indultak tervük végrehajtására, a Ferihegyi repülőtérre. Itt Kulhanek elővette a zsebéből a nyugati valutáért vásárolt jegyet és jelentkeztek a felszállásra. A professzor úr úgy gondolta, miszerint azt az »apróságot«, hogy nincs Nyugatra érvényes útlevelük, a magyar határőrök nem fogják , észrevenni... Az utasok között azonban gyakran találni olyanokat is. | akiknek minden szempontból ! kifogástalan az útlevelük, a jegyeikben sem lehet semmilyen hibát felfedezni, mégis meg kell akadályozni a to- | vábbutazásukat. Ezek között , jelentős helyet foglalnak el a különféle csempészek. Sokan ékszert, nemesprémeket és más értékes tárgyakat rejtenek el csomagjaikban s »hallgatnak el« a vámhatóság képviselői előtt. A csempészek elleni harc a határőrség és a vámőrség közös feladata. A tervszerű, ösz- szehangolt tevékenység következtében ezen a téren igen szép eredmények születtek már. Több csempészt, köztük sok káibítószerügynököt sikerült az utóbbi időben lefülelni. A CSEMPÉSZEK ravaszsá- j ga nem isimer határokat. A közelmúltban például az egyik, Amerikába kivándorló »honfitársunk elfelejtette« jelezni a vámhatóságnak, hogy 50 ezer forintot érő brilliánsgyűrűje van. Az ékszert elrejtette a csizmája sarkában. Észrevették, s rajtavesztett. Halász Kalma» 1 most nyu*u'a járnák dolgozni. A férfiak a termelőszövetkezetbe, a nők a csirkenevelőbe. Nyáron pedig meg.ézdődik a vándorlás a Balaton felé. Az öregek szívesen vállalnak az üdülőkben könnyebb, nem megerőltető munkát: kertészkednek, vagy gondnokok. Zardavár és a Tarhány vidéke nevezetes hely volt ré gén. Sok érdekességet kínál még ma is. Jó lenne foglalkozni v-ele, s feltárni, hiszen néhol a földből előbújnak a régi vár falai, még a gázlók is megvannak. Itt játszódik A koppányi aga testamentuma című regény cselekménye is. Valahol a környéken me’iig vizű forrás tör fel. Az emberek úgy gondolják, talán . a táskái forrás egyik mellékága lehet... Az autók előtt libák szaladnak át gágogva az úton. Az udvarokban csapatokban pihennek a szárnyasok. A, kocsmában naponta az egész falu megfordul. Ha máséri nem hát egy fagylaltért, vagy egy kicsit beszélgetni. Így a kocsmáros a falu mindentudója. — Fél füllel is hallom, -miről beszélgetnek. Könnyű megállapítani, milyen munkát végeznek; ismerem a gondjaikat, bánatukat. — Ml az emberek véleménye egymásról? — Nehezet kérdezett. Vagy j nem lehet válaszolni rá, vagy j estig hallgathatja. Talán egy példával minden világosabb lesz. Ha valaki egy szép hűtőgépet vásárol, a másik is vesz egyet Ha valaki egy szép kerítést csináltat, a másik is olyant készíttet. Vagy szebbet. Nem akarnak lemaradni egymástól, ez az igaz ság... Egyszerre lehetetlen bejárni a falut; eljutni ugyanabban az időben mindenhová, s egyetlen pillanat alatt megtudni, megismerni az emberek életét, életformáját, céljait. Talán öt év is kevés, talán tíz is ahhoz, hogy beleilleszkedjen valaki az érzés- és gondolatvilágukba, s hogy megismerje őket. A távol élő szemével nézve Ordacsehi is éppen olyan »mai« falu, mint a többi. ■Somogyi üa/uszpedrő — Fatégelyek az Arany Oroszlánból Az arany oroszlán egy szekrény tetején nyújtózkodik — jobb híján. Állítólag a »róla elnevezett« kaposvári gyógyszertárból való. Hogy milyen öreg, egyelőre nem tudjuk; lehet, hogy a kétszázadik születésnapját ünnepli, s az is lehet, hogy fiatalabb. De hogy az arany oroszlán nem aranyból készült, az biztos. Mindenesetre jó társaságban van. Körülötte, mellette, alatta: tégelyek, lombikok, üvegek, dobozok ... Csupa régi emlék. Ezeknek a tartalmával somogyi emberek »nyavalyáit« gyógyították annak idején. Megfér mellettük az »eredeti somogyi bajuszpedrő« apró lapos doboza, és a majd fél literes űrtartalmú parfümös- üveg... A száz-kétszáz évvel ezelőtti gyógyszertár nemcsak orvosságot, hanem illatszert, sőt cukorkát, fűszert és egyéb háztartási »alapanyagot« is árusított. A »kincsek« most a gyógyszertári központ gallenusi laboratóriumában fekszenek gondosan becsomagolva, jobb napokra várva, amikor nemcsak a laboratórium látogatói láthatják őket, hanem minden érdeklődő. A laboratórium dolgozói »dobozolják« az új szerzeményeket — a laboratórium vezetőjének, ár. Matol- csy Istvánnak az irányít» val. Matolcsy dr. régi gyűjtőnek. A laboratóriumon kívül jelentős a magángyűjteménye is. ö és néhány somogyi gyógyszerészcsalád birtokában vannak azok az értékek, amelyek a majdani somogyi gyógyszerészeti múzeum anyagát adják. Régebben nem volt szervezett megyei gyűjtés, igy a somogy-babócsai fajansz tégelysor és a nagyon értékes cseppentett üvegedények meg a régi gyógyszerészeti könyvek Budapestre, az Orvostörténeti Múzeumba ^erűitek. Az utolsó száz év tárgyi és írásos emlékeit kerestük, de reméltük, hogy régebbieket is találunk — mondta Matolcsy dr. A gyűjtemény eddigi legszebb darabjai a karádi nagy üvegtégelysor. A kobaltkék cseppentett tégelyek némelyikén még jól láthatók az eredeti (1828-ból való) feliratok. Kaposváron egy régi szekrény fiókjaiból kerültek elő az em- pire-jellegű fatégelyek. Ezek feltehetően a kaposvári Arany Oroszlán gyógyszertár fölszereléséhez tartoztak. A karcsú, magas, fekete tégelyeken erősen kopott már az írás. Az 1870-ben alapított nemesvidi gyógyszertárból is több mint százéves cserépedények kerültek elő, rajtuk, a bécsi címer. A Kossuth téri gyógyszertári központban egy üveges vitrin őrzi a hófehér, kobaltkékkel festett habán patikaedényeket. Egyelőre ennyi hely van a számukra. Rózsás tégely — rózsa- olajnak. Valószínű, hogy a laboratóriumban és magángyű.j tőknél ievő régi tégelyeken, könyveken kívül van még sok gyógyszertörténeti érdekesség a megyében. Akad olyan hely, ahonnét, csak egy-egy darab kerül elő; a hajdani marcali gyógyszertár egyetlen meglevő régi kenőcstégelye például magángyűjtőnél van. Ez a gyűjtemény azonban egyre gazdagodik. Csak most már hiába örülnek a lelkes gyűjtők minden új darabnak, mert nem tudják hol helyezzék el az új »szerzeményeket«. Dr. Matolcsy István már minden hazai gyógyszerészeti múzeumot látott, s jónéhány külföldit is fölkeresett:. Elragadtatással beszél a győriről s a kőszegiről, ahol eredeti környezetben — egy régi patikában — állították ki a gyógyszerészeti emlékeket. Dubrov- nikban pedig képes levelezőlapot adtak ki a patikamúzeumról. Nincsenek illúzióink. Kaposváron nem ilyennek, de még hasonlónak sincsenek meg a feltételei. Arról viszont érdemes lenne gondolkodni, hogy a már meglevő összegyűjtött gyógyszerészeti értékek megfelelő helyre kerüljenek a dobozokból. Rőhrig Gábor a fajansz tégelysor két darabja. Simon Márta Kéjlakom Barátom, a nyugdíjas fő vigyázó tanácsolva, hogy építsek bungolót fából, a Bala- ton-parton. Először is olcsó, sógora, az ács pedig fillérekért fölhúzza. Másodszor kicsi az adója, mivel a kivető hatóság szerszámkamrának nézi. Harmadszor praktikusan szűk, rokonság oda nem kívánkozik. Kettőnek ki kell menni, hogy a harmadik beférjen. — Mese kis palotád lesz! — csillogtatta meg a lehetőséget. — Éppen csak nem lesz kolbászból a kerítése, és nem dicsekszel mézeskalácsablakokkal. Valódi cokordoboz gazdája leszel, leteszem rá a főesküt. Messze földről sereglenek ide, hogy megbámulják. — Nem túl meleg az nyáron? — hárítottam erőtlenül. — Egy nyavalyát! Fölszerelsz két ventillátort. Ügy érzed magad benne, mint egy jégkunyhóban. Nemcsak a szerzés ősi ösztöne dolgozott bennem, de a hiúság is. Senkinek sincs ilyen eredeti favillája Tocso- gó-felsön. Nevet is adtam már kisded hajlékomnak: »TÖRPESZUPER~. A sógor egyik ebédszünetében összeütötte a bungalót. A címfestő, aki koporsóké- szilö is volt egyben, egy hétig clpiszmogott a fölirat betűi- mai. Amikor mindez elkészült, kiálltam a teleksarokra, hogy megfigyeljem a hatást. Az arra járók diszkréten heherésztek, vihogtak vagy legyintettek. Volt, aki szánakozva mustrált végig: miféle cserebogár lehetek, hogy pont ide építek faházat, a luxus- nyaralók közé ... Egy kisfiú magyarázta a lánykának, miközben kiköpte a rágógumit: — Destkabódé. Az első emberpár lakott ilyenben. A sortnadrágos akadémikus külsejű úr, kis kecske- szakállal, azonmód tüzet fogott: — Odanézz! Balaton-fej- lesztés a huszadik században! Ilyen otromba csúfságot nem pipáltál... — Eletfogytiglanra ítélném, aki építette — sziszegett a másik, aki egyik felső ítélö- szék szavazóbirája lehetett. Egyelőre elég volt nekem ennyi. Visszabotorkáltam a házba. Egészen fölkavart ekkora emberi korlátoltság. Fogalmuk sincs a roman'lkáról! Ezután kezdődött faház- tulajdonosi kálváriám. Hétvégi kirándulók szalonnát sütöttek a verandán. A Iccajtót leszaggatták, s a szélvédő korlát úgy fityegett, kifelé a gyomvilágba, mint valami odvas zápfog. A műanyagtetőn mosogatórongy száritkozott. ■ Két kör könnycsepp gördült lefelé az éUamig. Gyorsan kijavítottam a hibákat. Restaurálással töltöttem a szabadságot. Eredmény: makacsul gyógyuló tokszalagszakadás. (Kétszer estem le a létráról.) — Kerítened kellett volna — hangoztatta barátom, a fővigyázó — kétszeres szögesdróttal. — Mit jelent ez anyagilag? \ — Tizenkétezer, betonoszlopokkal. Fából még drágább. Reménytelenül intettem gipszkötéses karommal: — Akkor várnom kell. Éjszakáim sem voltak eseménytelenek. Népes szúcsa- lád költözött a tartógerendák közé, szívósan percegett, és szöszmötölt, ki vékonyan, ki vastagon. Akkora zenebonát csaptak, hogy azt hittem, itt a végítélet. Még nem hallottam ennyire lármás rovarokat. Cickányok és mezei pockok lakmároztak napközben a deszkákon. Rágcsáltak rajta egy keveset, aztán bűntudat nélkül odébbálltak. — Kend be a házat csónaklakkal! így lesz tartós a kalyiba. A cickány se kedveli a szagát — tanácsolta a tapasztalt fővigyázó. Kilószám kentem a csónaklakkot a bordákra. Egy ragacs volt a lábszáram cs a kepem, mintha akkor bújtam volna ki a festékdobozból. A legpimaszabbak mégis a verebek voltak. Befészkeltek a tetőhasadékba, éppen a veranda fölé. Napszámban dolgozhattam rájuk, egy takarító vállalat is megirigyelhette volna. — A ménkű csapna ebbe a vityilóba! Te aztán praktikus tanácsot adtál! — támadtam barátomra, a fövigyázóra. — Add el, így, ahogy van! vigasztalt. — Jó pénzt kapsz érte. Majd én kezembe veszem a dolgot. Hűlt helyét találtam a bungalómnak, mire ismét lerán- dullam. — Egy maszek vette kölcsön a házikót. Guruló fagylalt-szalonnak használja, furikázik vele a parton — ragyogott barátom, a fővigyázó. — Csak láttad volna azt a gyors intézkedést. Négy marcona fogdmeglegény kapta marokra mind a négy sarkát. Alvázat csúsztattak alá. kerekekkel. — Legalább hosszú lejáratú ez a kölcsönzés? — aggályoskodtam. — Nyáron viszik a fagylaltidénnyel. A szezon végén hoznák vissza. Megnyugodtam. Ezentúl messze elkerülöm a Törpeszupert. Hunyadi István Somogyi Néplapig
