Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-20 / 222. szám
Dicséret a í Szükségből jött - szívesen marad Kedvező mérleg a balatoni kereskedelemben Az alig 30 éves fiatalasz- szonyt, Széchenyi Ferencnét a ELŐTTEM az áfész-ek kis- forgalom döntő része — a fúrógép mellett kereskedelmi és vendéglátó- í három nyári hónapban — az 1 forgalmáról készített statisz- j idegenforgalom szempontja tikai jelentés, amely a nyár végéig, augusztus 31-ig mutatja az év nyolc hónapjának forgalmát. Eszerint az áfész- ek üzleteiben Balatonboglá- ron Balatonmárián, Balatonszárszón és Siófokon 457 millió forint értékű áru kell el, s a vendégek 77 millió forint értékű ételt, italt fogyasztottak a szövetkezetek vendéglátó üzleteiben. Az áruházak, szaküzletek, boltok és az idényjellegű elárusítóhelyek forgalma — az utóbbiak száma az áf ész-eknél mintegy 00 a Balaton déli partján — a balatonbog- lári és a siófoki áfész-nél alakult a legkedvezőbben. A> előbbinél 15,5 százalékkal, az utóbbinál 12 százalékkal adtak el több árut, mint tavaly. Balatonmárián 9 százalékos, Balatonszárszón 5 százalékos a növekedés. A vendéglátásban viszont az első helyre Balatonszárszó került 18 százalékos emelkedéssel, utána a sorrend: Ba- latonboglár, Siófok és Bala- tonmária. Bár az említett szövetkezeteknek vannak üzleteik Belsö-Somogyban is. a Ismét termel a cukorgyár (Folytatás az 1. oldalról.) Az emeletekre vezető vas- lépcsőikön, zegzugos utakon Geges József segédmüszak- vezetö kísér. Már harminchárom éve dolgozik itt, kisujjában wan a cukorgyártás. Ismen a gyár történetét; tudja, hogy 1894 őszen, amikor megindult a termelés a Kaposvári Cukorgyárban, még csak napi ótv-en vagonok kapacitással dolgoztaik. Ez 1929-re 160 vagonra emelkedett; 1968-ban viszont százhúsz nap alatt már 24 ezer vagon répát dolgoztak föl. i . A cukorrépa útját követve vezet végig engem is a gyárban, az úsztatókfól a raktárig. A termelés két órakor kezdődött. Még csak a sűrített répalét érhetjük utol. A kristályosítás még nem kezdődött el, csak délután négy arakor került raktárba az első zsák cukor ... Kőrútunk során kék köpenyes fiatalemberekkel is találkozunk, akik rövid hullámú adó-vevő készülékkel fölszerelve a műszerek beállítását hangolták össze. A Kaposvári Cukorgyárban ebben az idényben 22 ezer vagen cukorrépát dolgoznak föl. Egy vagonbari száz mázsa répa van ... Az ebből nyert cukor mennyisege 2300—2500 vagonnyi, a feldolgozott nyersanyag cukortartalmától függően. Az eddigi mérések 12,5—13 százalékos cukortartalmat jeleznek, amit egy napsütéses időszak tovább emelhetne. A fenti adat azt is jelzi, hogy az idén egy mázsa répából 9—10 kilogramm cukrot nyernek. Fiára a reggeli órákra már folyamatossá válik a termelés. Es tart szakadatlan — december végéig. Előreláthatólag szilveszterre fejezik be a répa feldolgozását, aztán már csak egy-két napos utóüzeni következik. A gyár 210 vagon répát dolgoz fel naponta, s ezzel az ország cukorellátásában is jelentős feladatot vállal. Az idény első napjának hajnalin ’ • 'm -ágon répa állt az ú> . ellett. A telefonok pedig egyre újabb szállítmányok érkezéséről adtak hírt. . bői fontos Balaton-parti üzletekben bonyolódott le. Nagyban hozzájárult a for- j galomnövekedéshez az új üz- j letek megnyitása is. Hogy ! csak néhány fontosabbat em- j pillantottam meg, amint olajos munkaruhában dolgozott. — Miért választotta ezt a munkát? — önkéntelenül is ez a kérdés jutott eszembe. — Alig több mint egy éve lítsünk: teljes kapacitással j vagyok a MEZŐGÉP Vállalatai idén kezdett dolgozni a ; nái Előtte a textilművekben balatonboglari BogLar-ka áru- , . , , , . .. ház és Balatonszárszón a Tó- ! dolgoztam, de a kisfiam meg- parti étterem. Balatonboglá- ! születése utón egyre nagyobb ron, Balatonmárián, Bala- gond lett a három műszakos tonberényben. Balatonföld- j munka> * keVeseltem a fizetést is ... A férjem asztalos. váron és Balatonszemesen pedig egy-egy kis ABC kezdte el a munkát. A siófoki Sió áruhoz is forgalmi rekordot ért el a nyári szezonban. Az áfész-kereskedelem Balaton-parti szakemberei mégsem elégedettek az elért eredménnyel. A felkészülés, a gazdag készletek és a választék lehetővé tette volna a még nagyobb kereskedelmi és vendéglátóiorgalom elérését. Közbeszólt azonban a több hétig tartó esős, rossz időjárás, amikor szinte kiürült a Balaton-part. Most már én is csak két műszakban dolgozom, mint ő. Mikor a férjem délelőttös, én délutánra kérem magam, így mindig van valaki a gyerekkel ... A házat, amiben lakunk, már három éve életveszélyessé nyilvánították, így számunkra nagyon fontos, hogy mielőbb összegyűljön a pénz az új lakásra. Tulajdonképpen tehát szükségből jöt- j tem, mégis: amióta itt dolgo- j zom, nagyon megszerettem ezt ! a munkahelyet... Valósággal lelkesedik a gépéért. Egyik munkatársa is A BELKERESKEDELMI Minisztérium — e nehézségek ellenére is — elismerte több Balaton-parti áfész jó i odajött, s először azt kérdezte munkáját. Így főleg a halo- j tőlem- zatfejlesztés terén végzett ] erőfeszítéseikért — az érintett j Te is itt fogsz dolgozni. állami vállalatokon kívül Szurdi István belkereskedelmi miniszter dicséretben részesítette Czink Gyula bala- tonmáriai, Cseri Ferenc ba- latonboglári és Elek Sándor balatonszár&zóí áíész-elnö- köket Az elismerés a hivatalos lapban is megjelent. D. Z. Széchenyiné tisztázta a helyzetet: — Most tették mellém a fiút, én mutatom meg neki a gépet, aztán ha belejön, ő 1 lesz a váltótársam. — Nem nehéz ez a munka? — Nem. Ha valamit emelni kell, a férfi munkatársak segítenek, maga a gép kezelése pedig egy csöppet sem megterhelő. Nagyon rendes a művezetőm is, talán még ha akarnám, akkor sem engedné, hogy valami nehezet végezzek. S nagyon jólesik, mikor még a családi gondok megoldásában is segítenek. A múltkor például a kisfiámat kellett oltásra vinni; a munkatársaim percek alatt megtalálták a módját, hogy elmehessek, de a gép se álljon le. — A férje egyetértett a munkahelyváltoztatással ? — Először nem akarta, hogy vasas szakmába jöjjek, azután is jónéhányszor el kellett hallgatnom, milyen munkát végeztem aznap. Most is gyakran megkérdezi, nem túl nehéz-e, amit csinálok, őszintén \ mondom: nem. Annak persze ö is örül, hogy igy egyikünk mindig tud vigyázni Pistikére... És hát a borítékban is majd kétszer annyi van, mint az előző helyen. — Ha éppen pályaválasztás előtt álló lánya lenne, tegyük fel, és ő is fúrás szeretne lenni, engedné? — Ha tudnám, hogy ilyen körülmények közé kerül, mint én, akkor engedném. — Azután egy kicsit elgondolkozva még hozzáteszi: — Azért talán még is jobb lenne, ha tanulna ... A kisfiam most ötéves, az ő pályaválasztása még nagyon távol van. Én szeretném magam szakmailag továbbképezni, de a gép mellől soha nem akarok elmenni. Itt megbecsülnek, szeretnek, és mindenben segítenek ... Ennél többet egyetlen munkás sem kíván. B. F. Termelőszövetkezet és ktsz összefogásából Betonáru üzem Vízváron Két és fél millió a gépekre, az épületre — Járdalap, szegélykő készül Vízváron es a környező községekben nehezen jutott a lakosság betonáruhoz. S azoknak a községeknek, termelő- szövetkezeteknek is gondot okozott a beszerzés, akik utat, hidat vagy mást akartak építeni. Ezért fogott össze a vízvári Kossuth Tsz a Kaposvári Építőipari Ktsz-szel, hogy változtassanak a helyzeten. No meg, hogy igy is hasznosítsák a termelőszövetkezet kavicsbányája által nyújtott lehetőségeket. A vízvári vasútállomással szemben építették föl a beton- áruüzemet. Ez azzal az előnynyel jár, hogy a nagyobb tételt rendelők könnyen vagonokba rakhatjuk az ott vásárolt termékeket. A betonóru- üzem épületére, a szükséges gépekre a tsz és a ktsz 2,5 millió forintot költött. Ennek egyharmadát a ktsz, kétharmadát pedig a termelőszövetkezet vállalta magára. Megtörtént a próbaüzemeltetés, és már a folyamatos j gyártást is elkezdték. Az idén \ előreláthatólag csak 400 000 i forint, jövőre viszont már 5 millió forint értékű betonárut gyártanak. Mayer József üzemvezető elmondotta, hogy jelenleg jár- j is. a korábban vállalt útépítéseket, térkorszerűsítéseket gyorsabban tudja elvégezni. A szükséges betonlapokat az üzem gyártja. Most ilyen be- tonutat, illetve teret készítenek a zsitfai erdészethez, aztán Csurgón és Szigetváron daiapot, 'kiemelt és süllyesztett útszegély követ készítenek. A járdalapot most Nagyatádra szállítják: 10 000 darabot rendeltek belőle a város számára. Tervezik azt is, hogy jövőre legalább tízféle betonárut készítenek, s a munkások létszámát legalább hatvanra emelik. Gyártanak majd kút- gyűrűt, átereszeket, s minden olyan betonárut, amit a megrendelők igényelnek. Húsz vállalatot már fölkerestek árajánlatukkal, s most várják a megrendeléseket. Jól jött ez az üzem azért is, mert igy a termelőszövetkezet A beton üzem, ha nem is nagy, de korszerű; minden munkát gépesítettek. A cementet és a kavicsot gép keveri össze, ezt a gépet az üzem vezetője és Páll Árpád, a tsz műhelyének vezetője alakították át, úgyszintén az emelő- targoncát is, amely a betont és a kész terméket elszállítja. Rendelkeznek elegendő rázóasztallal, s hamarosan' elkészítik a gőzölőkamrákat (a szükséges berendezés már megvan). S akkor a betonüzem a környező községek igényeit is teljesen kielégíti. fiz. L. Hitbizoiiiány M ai témánk nem véletlenül utal a feudalizmusra. Sokast hallottunk az elidegeníthetetlen főúri tulajdonról, őseink szenvedték is »áldásait«. Olvashattunk arról, hogy a feudalizmus egyik — jogban gyökerező — intézményét, a hitbizományt már 1830-tól ostromolta a haladó közvélemény, ha nem is túl nagy sikerrel. Azt azonban történelmi ismereteinken kívül személyes élményeink is bizonyítják, hogy a hitbizományokat hazánkban fölszámolta a fel- szabadulás utáni földreform. De hát akkor joggal kérdezhetik: miért emlegetem még 1972-ben is a hitbizományt? Van ilyen nálunk — jogi alap nélkül? Vagy csak átvitt értelemben létezik, azaz néhány ember tudatában — társadalmi, jogi alap nélkül? S ha beszélhetünk róla, akkor van ennek valami gyakorlati jelentősége napjainkban? Hiszem, hogy máris válaszoltak a kérdésekre. A fogalom eredeti értelmében régóta nincs nálunk hitbizomány. Mégis úgy tűnik: vannak, akik a vezetésükre bízott állami tulajdont vagy intézményt saját hitbizományuknak tekintik. Kényes téma, tudom; s legfőképp azért nehéz beszélni róla, mert hallatlanul körülményes valamiféle határvonalat húzni a helyesen értelmezett egyszemélyi felelős vezetes és annak torzulásai között. Kezdjük egy példával. S hogy ne okozzon nagy megrázkódtatást idehaza, azt mondom él, milyen tapasztalatot szerzett egy lakatos — Pesten. Egyetemi professzor lakásán dolgozott. »Maszek« munka volt, a ktsz-ek hetekig várattak volna magukra. Tisztességgel, rendesen dolgozott, s csak a felét kérte annak, mint amire a tulajdonos számított. Elégedett volt a professzor, hálás akart lenni. »Cserébe fogadja el az ajánlatomat. Ha van fia, rokona vagy bárkit be akar juttatni az egyetemre, elintézzük.« Mintha az egyetem az övé lenne, saját hitbizománya. Ilyen esetekre gondolok. Valószínű, könnyebb helyzetben lennék, ha a bírósági aktákhoz fordulnék segítségért. Ott aztán találnék bőven példát azokra, akik saját hitbizományuknak tekintették munkahelyüket — és rajtavesztettek. De hát ők elnyerik méltó büntetésüket, az ő ügyük az igazságszolgáltatás kezében van. Inkább azokon a területeken kellene bányásznunk, ahol még meg lehet előzni a bajt, ahol a társadalom figyelmeztető szava még időben eljuthat a fülekhez, s elhitetheti: nem »illik«, nem érdemes magántulajdonnak tekinteni, nem »ajánlatos« kisajátítani, egyéni célokra fordítani az állami tulajdont, a közösségit, a miénket. Szövevényes témáról beszélünk most, s a veszélyhelyzet elgondolkoztató. Sokszor emlegetjük például azt a követelményt, hogy az emberekben növelni kell a felelősségérzetet saját munkájuk iránt. Ez a vezetőkre és a vezetettekre is áll. Jogos igény, senki sem vitathatja. A felelősséggel hivalkodás azonban gyakran felülmúlja felelősségünket. Vannak emberek, akik minduntalan rá hivatkozva már-már az önkényeskedés határát súrolják. Miről van szó? Voltaképpen el lehetne fogadni azt az alapállást, hogy: »Én vagyok felelős a portámért, csak az valósulhat meg, amit én jónak tartok.« Csakhogy az ilyen elmélet vallói képesek-e kinyitni a fülüket, és döntés előtt meghallgatni mást iS? Támaszkodnak-e környezetük, a vezetettek javaslatára? Körültekintő és elmélyült munka nyomán, elvtelenségtől, kivételezéstől mentesen alakítják-e ki saját elképzeléseiket? És döntéseikért csakugyan felelősséget vállalnak-e nemcsak közvetlen feletteseik, hanem az egész társadalom előtt? A hitbizományhoz ilyen fogalmak tapadnak: kivételezés, elvtelenség, információs monopólium, helyezkedés, úr- hatnámság, protekció, kiváltságos jog és így tovább. Ezért mondom, hogy rettentően veszélyes magatartásformáról van szó! A hitbizomány képzetéhez semmiféle törvény és jog nem ad alapot. Csak a sokszor torzulásokat is jóságosán elnéző, néha takargató álhumanizmus bátorít föl embereket a kilengésekre. A megbízatással visszaélés nem mindig mérhető pénzzel. Nem lehet mindig bűncselekménynek minősíteni, így hát börtönnel büntetni sem. A torzulásoknak sokszor tömegeket érintő morális hatása van: lehangol és elkedvetlenít, visszavonulásra, szembeállásra késztet. És olyan ítéletekre, amelyekkel nem egyszer az alapokat bélyegzik meg, holott csupán néhány ember eléggé el nem ítélhető módszeréről, hit- bizomány-ábrándjárál van szó. Ha példákat várnak, inkább azt mondanám: ki-ki' föllelheti őket környezetében, és személyes benyomások alapján is minősíthet. Gondolják csak meg: apró és nagyobb szívességeket tenni például nagyszerű dolog — a magunkéból. De ha a közösből teszik, akkor rendszerint pozicionális érdekek fűződnek hozzá, s így is, úgy is kárát vallja a közösség. Határozott, kemény vezetőnek lenni — követelmény. De csak azért ellentmondani valaminek, hogy megmutassam: én vagyok az úr a saját portámon — ez nem éppen szocialista jellemvonás. Szenvedélyesen szembeszállni a rosszal, az elavulttal, mondhatom nyugodtan: forradalmi tett. De ellenlábasként háttérbe húzódva fellépni, megengedhetetlen liberalizmust árasztva és általános »seprésre« késztetve: csaknem bűntény. Telket parcellázni saját hatáskörben felelős, szép feladat. De rezervátumnak tekinteni, suba alatt felajánlani baráti körben, mielőtt még mások is tudhatnának róla: elítélendő cselekedet. Folytassam tovább? A gazdasági és szellemi hitbizomány nem a mi sajátunk. Mégis előfordul, hogy a középiskolai igazgató — nem létező törvényekre hivatkozva — nem vesz föl egy gyereket, csak azért, mert... (Ugye, ismerik ezt a korábban »nőinek« álcázott »logikát«?) A gyárvezető utasítást ad, hogy senki sem közölhet információkat az üzemről, csak ő. Mintha az információ magántulajdon volna, mintha nem a kötelességét teljesítené, ha tájékoztatja a gyári vagy a szélesebb közvéleményt. A tudományos kutató tiltakozik, ha valaki más is tevékenykedni szeretne a munkaterületén, s nemhogy a segítségét megtagadja, még ki is tiltja arról a területről — beosztása és tekintélye alapján. Az »én házam az én váram« szemlélet kezd ugyan kimenni a divatból, s ha jól meggondoljuk: eddig is a féltékenység bástyafalait jelentette. Az adakozó kedvhez és hajlamhoz a gazdasági eredmények adnak — korántsem törvényszerűen — indítást. S a hatalmas- kodas, a mindenek-íölött-valóság, a mosolygós magabiztosság ott is legtöbbször »egyeduralkodást« takar, ahol még csak kezdeti jelek mutatkoznak — nyilvánosan. M ég egyszer mondom: a hitbizomány átvitt értelemben a feudális birtokokra emlékeztető kiváltságos tulajdont jelenti. S ilyen nincs a mi tulajdonviszonyaink között. A hitbizományt nálunk egyfajta képzelet szüli, hogy legyen táptalaja az egyénieskedésnek, az önző érdekek kielégítésének. Azt hiszem, finoman fogalmazok, ha azt mondom: az ilyen laza talajt is ki kell húznunk a »hitbizományosok« talpa alól. Hogy ne tekinthesse senki sem saját rezervátumának azt az intézményt, gyárat, üzemet, gazdaságot, amelynek »csak« egyszemélyi vezetését bízta rá a közösség, és nem kisajátításához adott bizalmat. Mészáros Attila Razoaszta! könnyíti meg a járdalapok gyártásai, Jávori Béla.
