Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-20 / 222. szám
Olszowski Washingtonban Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter (balról), aki hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban, hétfőn hivatali helyiségében kereste fel amerikai kollégáját, William P. Rogers amerikai külügyminisztert és tárgyalásokat folytatott vele. Képünk Olszowskinak a State Departmentbe érkezéséről készült. (Telefotó: AP—MTI—KS) Waldheim jelentés a Jarring-misszióról NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés S’7. ülésszakának megnyitása előtt Kurt Waldheim ÉNSZ- íőtitkár közzétette jelentését arról, hogy közel-keleti megbízottja, Gumiár Jarring mit végzett missziója teljesítése érdekében. A Waldheim-féle jelentés szerint Jarring mindent elkövetett a békés rendezés elérése érdekében, de erőfeszítései nem vezettek eredményre. Kurt Waldheim jelentésében végezetül hangsúlyozta, hogy Jarring a megbízatás keretei között — a kedvezőtlen helyzet ellenére — folytatja a közel-keleti konfliktus békés rendezésére irányuló erőfészítéseket. A TASSZ a jelentésről szóló Kommentárjában megállapítja, hogy a Jarring-misszió mindenekelőtt Izrael magatartása miatt jutott zsákutcába,, mert az izraeli kormán} nem vette figyelembe a különmegbízott javaslatait és egyben durva agressziós cselekményeket követett el a szomszédos arab államok ellen. Izrael cinikus magatartá- /sa. leginkább az 1371. február 3-i Jarring-féle j emlékiratra történő reagálásában mutatkozott meg. Jarring ebben az emékiralban arra hívta fel a teleket, hogy vállaljanak ol>an előzetes kötelezettségeket, amelyek előmozdítanák a közti ^íeléti probléma béices megoldását. Mint ismeretes, az egyiptomi kormány pozitívan reagált a felhívásra, de Tel /.vív nem adott feleletet, sőt bizonyos idő múlva bejelentette, hogy nincs szándékában kivonulni a megszáll'; arab területekről. A TASSZ kommentár arra is rámutat, hogy az ENSZfőtitkár egész tevekenysege az 1067. november 22-i BT-ha- tározatra épült, amely előirányozza a megszállt arab területek teljes katonai kiürítését. A határozatot az ENSZ- közgyűlés 26. ülésszaka újból megerősítette. A kommentár figyelmeztet arra, hogy az izraeli kormány a Jarring-misz- szió meghiúsításával tulajdonképpen kihívást intéz minden olyan ENSZ-tagállamhoz, amely a közel-keleli probléma békés roegodását szeretné. (MTI) Uj amerikai támaszpont A Szardíniától északra fekvő kis La Maddalena szigeten megkezdődtek egy amerikai ‘tengerészeti támaszpont építési munkái. A 6. amerikai flotta számára nukleáris rakétákkal felszerelt tengeralattjárókat és a hozzájuk tartozó ellátóhajót befogadó támaszpont készül La Maddalenán és a szomszédságában lévő Caprera szigeten. Az olasz kormány né- . ma maradt a hírekkel kapcsolatban. Az Olasz Kommunista Párt parlamenti képviselőinek egy csoportja interpellációt intézett a kormányhoz, tiltakozva az ellen, hogy a Revansista össze jövetel i^yugaí-Berünben Nyugat-Berliin ismét nagyszabású revansista összejövetel színhelye volt. A charlot- tenburgi tornacsarnokban Lorenz, a nyugat-berlini CDU elnöke és Dewitz, az »Áttelepültek Szövetsége« nyugatberlini tagozatának elnöke ki rohanást intézett az NSZK és Lengyelország között megko tot t egyezmény ellen, s azzal vádolta a bonni kormányt, hogy »könnyelmű és veszedelmes politikájával feláldozza a nemzeti érdekeket«. A »Haza. napja« alkalmából rendezett revansista ta- 1 a1 közön a szélsőjobboldal több mint 3000 híve vett részt. parlament hozzájárulása nélkül engedték át amerikai katonai használatra a területeket. K ína nemzetközi orientációja az utóbbi időben bizonyos mértékig változott. S bár a kínai vezetők külpolitikai koncepciói és módszerei rugalmasabbak lettek, nem váltak kevésbé veszélyessé. Az elmúlt esztendőben a kínai külpolitika legfontosabb eseménye kétségkívül az volt, hogy — a szocialista országok és más haladó kormányok több mint kétévtizedes harca eredményeként — az ENSZ- ben és a Biztonsági Tanácsban sikerült, helyreállítani a KNK jogait. Ezzel az ENSZ a világ reális helyzetének inkább megfelelő, teljesebb arculatot kapott. Kína viszont olyan fórumhoz jutott, ahol jobban kifejezheti akaratát, kifejtheti elképzeléseit, ugyanakkor nemzetközi magatartása az egész világ számára jobb megvilágításba is került Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a kínai küldöttség ENSZ-beli szerepléséből világszerte levonhassák a következtetéseket Kína várható külpolitikájáról. Az egyik ilyen tanulság az, hogy a kínai vezető csoportban lezajlott legutóbbi változások nem csökkentették, sőt tovább erősítették a kínai vezetők szovjetellenes nacionalizmusát. A másik; a világszervezetben kínai —amerikai összjáték bontakozik ki a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, az imperialistaellenes kormányokkal Szadai és Kadhafi közös arab akcióra szólít fel Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök a tripoli tárgyalások befejeztével közleményben szólította fel az arab országokat közös akcióra a Palesztinái nép támogatása érdekében. A közlemény megállapítása szerint az izraeli agressziónak az a célja, hogy népirtást hajtson végre a palesztinok közt. A két elnök, hangsúlyozza tovább, hogy a? amerikaiak katonai támogatása meghatározó tényező az izraeli agresszió bátorításában, s az Egyesült Államok politikai támogatása állította szabadra a szemafort a jelenlegi agresszió elkövetéséhez. Az egyiptomi és a líbiai államfő ismét teljes támogatásáról biztosította a palesztin népet és hangoztatta, hogy a palesztin ellenállásnak joga van a hart | folytatásához. A közlemény j végül közös arab magatartást sürget az Egyesült Államokkal szemben. Kedd reggel Beirútba érkezett Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára, hogy tárgyalásokat folytasson a libanoni vezetőkkel. Riad minden bizonynyal igyekszik majd elsimítani az ellentéteket a beirúti vezetők és a palesztin ellenállás között. Mahmud Riad elutazása előtt hétfőn Libanon kairói nagykövetével, valamint Kintied el Hasszánnal tárgyalt. E! i-Iasszan, a palesztin mozgalom képviselője az Arab Ligában, a találkozón kijelentette, hogy a helyzet »pattanásig feszült- Beirút és a gerillák között. Tovább folynak a Egyes hírek szerint tovább folynak a harcok a hét végén Ugandába benyomult »inváziós hadsereg« és az ugandai hadsereg egységei között. Tekintettel azonban arra, hogy hétfő este óta hivatalosan nem erősítették meg a Délíiyugat-Ugandában folyó harcokról szóló híreket, valószínűnek látszik, hogy az »inváziós hadsereget« vagy teljesen körülzárták vagy visszaszorították tanzániai területre. Idi Amin ugandai elnök — mint már jelentettük — hétfőn este diplomaták előtt beszédet mondott. Beszédében — a már közölt részleteken harcok Ugandában kívül — hangsúlyozta, hogy — szerinte Nagy-BLtannia és Tanzánia által — Uganda ellen Intézett támadás célja Műtőn Obote volt államelnök visszajuttatása a hatalomra. Amin bejelentette továbbá, hogy az »inváziós hadsereg« ötven tagját fogságba ejtették, több mint 200 katonáját pedig megölték. A foglyok között van Ojili ezredes, Obote unokaöccse is. Londoni tájékozott körökben Karrapalából származó értesülésekre hivatkozva az* közölték, hogy az ugandai fővárosban még mmdig 65 külföldi állampolgárt tartanak fogva. Merénylet Londonban A londoni izraeli nagykövetség szóvivője közölte, hogy a délelőtti pokolgépes merénylet áldozata dr. Ami Sachori, a nagykövetség mezőgazdasági tanácsosa. A robbanás alkalmával kisebb sérüléseket szenvedett Theodore Kaddar, aki alig egy hónapja érkezett Londonba, hogy a távozóban lévő Sachori hivatalát átvegye. A szóvivő elmondotta, hogy a szerencsétlenséget egy Amszterdamban postára adott, robbanószerkezetet tartalmazó küldemény okozta. A pokolgép egy normális nagyságú borítékban volt elhelyezve, s ezért történhetett meg, hogy elkerülte a nagykövetség biz tonsági alkalmazottjainak figyelmét. A negyvenéves me- | zőgazdasági tanácsos postájában még két gyanús borítékot találtak, s rövid vizsgálódás után kiderült, hogy azok szintén robbanóanyagot tártál- moznak. Amíg a merénylet után vizsgálatot tartottak az Izraeli nagykövetségen, a szomszédban lévő libanoni nagykövetségét egy ismeretlen telefonáló azzal fenyegette meg, hogy a következő merénylet áldozatai ők lesznek. ^ Sir Alec Douglas Home brit külügyminiszter Abba Eban izraeli külügyminiszterhez intézett üzenetében megdöbbenésének és részvétének adott hangot a merénylet miatt. Kezdődik a kampány Várt és nem várt eseményekben bővelkedett a nyári szünet, amelyet követően ma fontos tanácskozásra ül psz- sze a nyugatnémet parlament. A várt és jól előkészített esemény az olimpia volt — a nem várt, a tragikus, a palesztin gerillák müncheni merénylete. Igen sajnálatos, hogy az utóbbi — minden egyéb vonatkozásától eltekintve — valószínűleg szerepet játszik majd a nyugatnémet belpolitika elkövetkező heteiben A Bundestag ugyanis azért ül össze szerdán, hogy Brandt kancellár felvesse a bizalmi kérdést —, alkotmányjogilag ez a módja az új választások kiírásának. November közepén vagv végén kerül-e sor a választásokra, még nem tudjuk, de annyit már most sejtünk, hogy a jobboldali ellenzék korteshadjáratában szerepel- ni fog a müncheni merénylet. Nyilván a kormány gyengeségének bizonyítékát kívánják láttatni a választókkal abban, hogy ilyesmi az NSZK-ba előfordulhatott. S ha ezt sokat és sokszor hangsúlyozzák, elkerülhetetlen, hogy jónéhány választópolgár fejében ne maradjon meg a propaganda. Mint ahoav sokat és sokszor fogják hangsúlyozni Bar- zelék a választási hadjáratban az inflációt, az áremelkedéseket, s nem kétséges: »katasztrofálisnak« fogják minősíteni a kormány gazdaságpolitikáját. Azokon a vidékeken pedig — és azok előtt a korosztályok előtt — ahol és akik előtt ennek még talaja, foganatja van, »vörös mumusnak«, »a bolsevizmus szálláscsinálójának« fogják lefesteni a Brandt-—Scheel koalíciót. Győznek-e majd a választásokon? Nem lehet tudni. Nemrég még nemcsak a parlamentben volt patthelyzet, de úgy tűnt, nagyjából azonos arányban oszlik meg a szavazásra jogosultak véleménye is. A legújabb közvéleménykutatási felmérés viszont már a jobboldali ellenzék (53 százalék) választási győzelmét elemezte ki a válaszokból, s 47 százalékos kisebbséget mutat ki az SDP— FDP-nek. Persze, a közvéleménykutatók sokhelyütt és sokszor tévedtek már, például a legutóbbi nyugatnémet választások előtt is. Annyi bizonyos: az európai béke és nyugalom szempontjából oly fontos és már ratifikált keleti szerződéseket egy esetleges Barzel-korrrjánv sem tudja megsemmisíteni többé. Mégis, győzelme esetén, hozzájárulhat a légkör újbóli elmérgesedéséhez. — ezért-kívánja minden haladó erő a világon a CDU—CSU újbóli vereségét a közelgő nyugat-németországi választásokon. Japán megbízott Tajvanon Tanaka japán miniszterelnök a közeljövőben utazik Peking» be, hogy 1:23’ Itűrcljs rcn1-' '. a jap ín -’ ' iái kry orcátokat. Valószínű, Ír gy poiirgi látogatásának c' "/ szításét szolgálja az, hogy J5fstisabr.ro bhiina személyében különleges megbízottat küldött Tojva va, hogy tárgyaljon Csiang Csing-kuo tajvani minisül erei'-"ki. el, Csang Kaj-sok fával. Képünkön; Elsrrr.bv o Shílna (jobbról) és Csiang Cctng- kuo, a nacionalista kínai rezsim miniszterelnöke (balról). (Telefotó: AP—MTI—KS) Maoista hazárdjáték szemben. Ez a helyzet növeli a szocialista országok, a nemzetközi haladás képviselőinek nehézségeit, ugyanakkor mindinkább leleplezi, hogy mekkora ellentmondás van a kínai vezetők szavai és tettei között. , Jellemző például, hogy Kína miközben a fejlődő országok vezetőjének szerepében tetszeleg önző, nagyhatalmi érdekeit követve támogatja az imperialista katonai szövetséghez tartozó pakisztáni katonai diktatúrát, — szemben az el nem kötelezettségi politikát folytató és a társadalmi haladás útját járó Indiával, a társadalmi és nemzeti felszabadulás útjára lépett Bengali Népi Köztársasággal. Rendkívül sokatmondó az a tény, hogy Kína mint a Biztonsági Tanács állandó tagja, első vétóját e fiatal államnak az ENSZ-be való felvétele ellen adta le. A kínai politika a Közel- Keleten is nehezíti a haladó erők helyzetét, amikor egyen- lőségi jelet von az Izrael mellé felsorakozott Egyesült Államok és az agresszió következményeinek felszámolásáért küzdő, arab népeket segítő Szovjetunió között. Sőt, még a palesztin terroristák müncheni kalandját is arra igyekszik. felhasználni, hogy a merénylettől magát elhatároló Szovjetuniót azzal rágalmazza, mintha az arab népek igazságos harcával tagadná még a közösséget. A maoista vezetés Európában a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződéseket, az európai biztonsági értekezlet összehívását, az európai enyhülés irányvonalát támadja, ami lényegében megintcsak egybecsendül az Egyesült Államoknak az európai befolyás fenntartására irányuló politikájával, és a legsötétebb európai reakció törekvéseivel. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a kínai vezetők nem hajlandók a Szovjetunióval egységben fellépni az indokínai népeket sújtó amerikai terrorbombázó- spk és blokád ellen, akkor teljessé válik a kép: a kínai vezetők politikája valameny- nyi térségben gyakorlatilag a szocializmus, a haladás erőinek politikáját gyengíti, és az imperializmus próbálkozásához nyújt támaszt. Vagyis a maoizmus a tőkésvilág számára objektíve a szocialista rendszer elleni küzdelem stratégiájának egyik fontos tartalékává vált. * Az imperialista, hatalmak és mindenekelőtt a NATO tagországai, amelyek érdekellek abban, hogy lekössék a Szovjetunió erejét a Távol-Keleten, ki akarják használni a maoistákat a Szovjetunió nemzetközi pozícióinak gyengítésére. Ez a fő oka annak, hogy az imperialista hatalmak felülvizsgálták korábbi vonalukat a KNK-val szemben, és az utóbbi években hajlandóságot mutatnak a maoista rendszerrel való kapcsolataik bővítésére. Az amerikai imperializmus Kínával kapcsolatos törekvései egyenesen arra irányulnak, hogy tartóssá tegyék Kína és a Szovjetunió, valamint Kína és a szocialista közösség országai közötti szakítást, a világ különböző térségeiben gyöngítsék az ameri'- agresszióval szembeni ellenállást, s kihasználják a kínai nagyhatalmi nacionalizmust annak érdekében, hogy segítségével fokozzák a nyomást a Szovjetunióra és a többi szocialista országra. Az amerikai monopóliumok lapja, a Time című folyóirat például még jóval Nixon pekingi látogatása előtt azt írta, hogy »az Egyesült Államok és Kína közötti legszívélyesebb viszony a szovjetekkel szembeni fellépés emelőkarjává válhat*. A szocialista közösséghez tartozó országok összefogásának erősödése nyomán, a maoista provokációk és aknamunka visszautasítása következté- ben azonban sok tekintetben sikerült ellensúlyozni a kínai szakadér tevékenység káros hatását a nemzetközi erőviszonyok alakulásában. Mindamellett számításba vesszük azt is, hogy még a maoista külpolitikai kurzus folytatása esetén sem szűnnek meg Kína és az-imo-a'-i-ii;»mus közötti komoly érdekellentétek, amelyek e'ke: Jibstcilenül arra kényszerítik a kínai vezetést, hogy megőrizzen bizonyos szintű kapcsolatokat a szocialista országokkal, s közöttük a Szovjetunióval. Ez a tény usvanis lehetőséget nyújt a mi számunkra is ahhoz, hogy gátoljuk és csökkentsük a maoista vezetésnek a szocialista erők szétforgácsolására irányuló törekvéseit. A szocialista országok természetesen továbbra is támogatják Kína népének valóban szocialista követeléseit és érdekeit a nemzetközi színtéren. Felléptek és a jövőben is fel fognak lépni az imperializmusnak Kína biztonságát veszélyeztető, szocialista érdekeit sértő kísérletei ellen. De minden olyan maoista törekvés ellen is, amely a szocialista világrendszer meg- gyöngí Lésére irányul. Várnai Ferenc
