Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-20 / 222. szám

Olszowski Washingtonban Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter (balról), aki hi­vatalos látogatást tett az Egyesült Államokban, hétfőn hi­vatali helyiségében kereste fel amerikai kollégáját, William P. Rogers amerikai külügyminisztert és tárgyalásokat foly­tatott vele. Képünk Olszowskinak a State Departmentbe érkezéséről készült. (Telefotó: AP—MTI—KS) Waldheim jelentés a Jarring-misszióról NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés S’7. ülésszakának megnyitása előtt Kurt Waldheim ÉNSZ- íőtitkár közzétette jelentését arról, hogy közel-keleti meg­bízottja, Gumiár Jarring mit végzett missziója teljesítése érdekében. A Waldheim-féle jelentés szerint Jarring mindent elkö­vetett a békés rendezés eléré­se érdekében, de erőfeszítései nem vezettek eredményre. Kurt Waldheim jelentésé­ben végezetül hangsúlyozta, hogy Jarring a megbízatás keretei között — a kedvezőt­len helyzet ellenére — foly­tatja a közel-keleti konfliktus békés rendezésére irányuló erőfészítéseket. A TASSZ a jelentésről szó­ló Kommentárjában megálla­pítja, hogy a Jarring-misszió mindenekelőtt Izrael maga­tartása miatt jutott zsákutcá­ba,, mert az izraeli kormán} nem vette figyelembe a kü­lönmegbízott javaslatait és egyben durva agressziós cse­lekményeket követett el a szomszédos arab államok el­len. Izrael cinikus magatartá- /sa. leginkább az 1371. február 3-i Jarring-féle j emlékiratra történő reagálásában mutat­kozott meg. Jarring ebben az emékiralban arra hívta fel a teleket, hogy vállaljanak ol>an előzetes kötelezettsége­ket, amelyek előmozdítanák a közti ^íeléti probléma béices megoldását. Mint ismeretes, az egyipto­mi kormány pozitívan reagált a felhívásra, de Tel /.vív nem adott feleletet, sőt bi­zonyos idő múlva bejelentet­te, hogy nincs szándékában kivonulni a megszáll'; arab területekről. A TASSZ kommentár arra is rámutat, hogy az ENSZ­főtitkár egész tevekenysege az 1067. november 22-i BT-ha- tározatra épült, amely elő­irányozza a megszállt arab területek teljes katonai kiürí­tését. A határozatot az ENSZ- közgyűlés 26. ülésszaka újból megerősítette. A kommentár figyelmeztet arra, hogy az iz­raeli kormány a Jarring-misz- szió meghiúsításával tulajdon­képpen kihívást intéz minden olyan ENSZ-tagállamhoz, amely a közel-keleli problé­ma békés roegodását szeretné. (MTI) Uj amerikai támaszpont A Szardíniától északra fekvő kis La Maddalena szigeten megkezdődtek egy amerikai ‘tengerészeti támaszpont építé­si munkái. A 6. amerikai flotta számá­ra nukleáris rakétákkal fel­szerelt tengeralattjárókat és a hozzájuk tartozó ellátóhajót befogadó támaszpont készül La Maddalenán és a szom­szédságában lévő Caprera szi­geten. Az olasz kormány né- . ma maradt a hírekkel kapcso­latban. Az Olasz Kommunista Párt parlamenti képviselői­nek egy csoportja interpellá­ciót intézett a kormányhoz, tiltakozva az ellen, hogy a Revansista össze jövetel i^yugaí-Berünben Nyugat-Berliin ismét nagy­szabású revansista összejöve­tel színhelye volt. A charlot- tenburgi tornacsarnokban Lorenz, a nyugat-berlini CDU elnöke és Dewitz, az »Átte­lepültek Szövetsége« nyugat­berlini tagozatának elnöke ki rohanást intézett az NSZK és Lengyelország között megko tot t egyezmény ellen, s azzal vádolta a bonni kormányt, hogy »könnyelmű és veszedel­mes politikájával feláldozza a nemzeti érdekeket«. A »Haza. napja« alkalmá­ból rendezett revansista ta- 1 a1 közön a szélsőjobboldal több mint 3000 híve vett részt. parlament hozzájárulása nél­kül engedték át amerikai ka­tonai használatra a területe­ket. K ína nemzetközi orientá­ciója az utóbbi időben bizonyos mértékig vál­tozott. S bár a kínai vezetők külpolitikai koncepciói és mód­szerei rugalmasabbak lettek, nem váltak kevésbé veszélyes­sé. Az elmúlt esztendőben a kí­nai külpolitika legfontosabb eseménye kétségkívül az volt, hogy — a szocialista országok és más haladó kormányok több mint kétévtizedes harca eredményeként — az ENSZ- ben és a Biztonsági Tanácsban sikerült, helyreállítani a KNK jogait. Ezzel az ENSZ a világ reális helyzetének inkább megfelelő, teljesebb arculatot kapott. Kína viszont olyan fó­rumhoz jutott, ahol jobban ki­fejezheti akaratát, kifejtheti elképzeléseit, ugyanakkor nemzetközi magatartása az egész világ számára jobb meg­világításba is került Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a kínai küldöttség ENSZ-beli szerepléséből világ­szerte levonhassák a követ­keztetéseket Kína várható kül­politikájáról. Az egyik ilyen tanulság az, hogy a kínai ve­zető csoportban lezajlott leg­utóbbi változások nem csök­kentették, sőt tovább erősítet­ték a kínai vezetők szovjetel­lenes nacionalizmusát. A má­sik; a világszervezetben kínai —amerikai összjáték bontako­zik ki a Szovjetunióval, a szo­cialista országokkal, az impe­rialistaellenes kormányokkal Szadai és Kadhafi közös arab akcióra szólít fel Szadat egyiptomi és Kadha­fi líbiai elnök a tripoli tárgya­lások befejeztével közlemény­ben szólította fel az arab or­szágokat közös akcióra a Pa­lesztinái nép támogatása érde­kében. A közlemény megálla­pítása szerint az izraeli ag­ressziónak az a célja, hogy népirtást hajtson végre a pa­lesztinok közt. A két elnök, hangsúlyozza tovább, hogy a? amerikaiak katonai támogatá­sa meghatározó tényező az iz­raeli agresszió bátorításában, s az Egyesült Államok politikai támogatása állította szabadra a szemafort a jelenlegi ag­resszió elkövetéséhez. Az egyiptomi és a líbiai államfő ismét teljes támogatásáról biz­tosította a palesztin népet és hangoztatta, hogy a palesztin ellenállásnak joga van a hart | folytatásához. A közlemény j végül közös arab magatartást sürget az Egyesült Államokkal szemben. Kedd reggel Beirútba érke­zett Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára, hogy tárgyalá­sokat folytasson a libanoni ve­zetőkkel. Riad minden bizony­nyal igyekszik majd elsimíta­ni az ellentéteket a beirúti ve­zetők és a palesztin ellenállás között. Mahmud Riad elutazása előtt hétfőn Libanon kairói nagykövetével, valamint Kint­ied el Hasszánnal tárgyalt. E! i-Iasszan, a palesztin mozgalom képviselője az Arab Ligában, a találkozón kijelentette, hogy a helyzet »pattanásig feszült- Beirút és a gerillák között. Tovább folynak a Egyes hírek szerint tovább folynak a harcok a hét vé­gén Ugandába benyomult »inváziós hadsereg« és az ugandai hadsereg egységei között. Tekintettel azonban arra, hogy hétfő este óta hi­vatalosan nem erősítették meg a Délíiyugat-Ugandában folyó harcokról szóló híreket, valószínűnek látszik, hogy az »inváziós hadsereget« vagy teljesen körülzárták vagy visszaszorították tanzániai te­rületre. Idi Amin ugandai elnök — mint már jelentettük — hét­főn este diplomaták előtt be­szédet mondott. Beszédében — a már közölt részleteken harcok Ugandában kívül — hangsúlyozta, hogy — szerinte Nagy-BLtannia és Tanzánia által — Uganda el­len Intézett támadás célja Műtőn Obote volt államelnök visszajuttatása a hatalomra. Amin bejelentette továbbá, hogy az »inváziós hadsereg« ötven tagját fogságba ejtet­ték, több mint 200 katonáját pedig megölték. A foglyok között van Ojili ezredes, Obote unokaöccse is. Londoni tájékozott körök­ben Karrapalából származó értesülésekre hivatkozva az* közölték, hogy az ugandai fő­városban még mmdig 65 kül­földi állampolgárt tartanak fogva. Merénylet Londonban A londoni izraeli nagykövet­ség szóvivője közölte, hogy a délelőtti pokolgépes merénylet áldozata dr. Ami Sachori, a nagykövetség mezőgazdasági tanácsosa. A robbanás alkal­mával kisebb sérüléseket szen­vedett Theodore Kaddar, aki alig egy hónapja érkezett Lon­donba, hogy a távozóban lévő Sachori hivatalát átvegye. A szóvivő elmondotta, hogy a szerencsétlenséget egy Amsz­terdamban postára adott, rob­banószerkezetet tartalmazó küldemény okozta. A pokolgép egy normális nagyságú borí­tékban volt elhelyezve, s ezért történhetett meg, hogy elkerülte a nagykövetség biz tonsági alkalmazottjainak fi­gyelmét. A negyvenéves me- | zőgazdasági tanácsos postá­jában még két gyanús boríté­kot találtak, s rövid vizsgáló­dás után kiderült, hogy azok szintén robbanóanyagot tártál- moznak. Amíg a merénylet után vizsgálatot tartottak az Izraeli nagykövetségen, a szomszédban lévő libanoni nagykövetségét egy ismeretlen telefonáló azzal fenyegette meg, hogy a következő me­rénylet áldozatai ők lesznek. ^ Sir Alec Douglas Home brit külügyminiszter Abba Eban izraeli külügyminiszterhez in­tézett üzenetében megdöbbe­nésének és részvétének adott hangot a merénylet miatt. Kezdődik a kampány Várt és nem várt esemé­nyekben bővelkedett a nyári szünet, amelyet követően ma fontos tanácskozásra ül psz- sze a nyugatnémet parlament. A várt és jól előkészített ese­mény az olimpia volt — a nem várt, a tragikus, a pa­lesztin gerillák müncheni me­rénylete. Igen sajnálatos, hogy az utóbbi — minden egyéb vo­natkozásától eltekintve — va­lószínűleg szerepet játszik majd a nyugatnémet belpo­litika elkövetkező heteiben A Bundestag ugyanis azért ül össze szerdán, hogy Brandt kancellár felvesse a bizalmi kérdést —, alkotmányjogilag ez a módja az új választások kiírásának. November közepén vagv végén kerül-e sor a választá­sokra, még nem tudjuk, de annyit már most sejtünk, hogy a jobboldali ellenzék korteshadjáratában szerepel- ni fog a müncheni merény­let. Nyilván a kormány gyen­geségének bizonyítékát kí­vánják láttatni a választókkal abban, hogy ilyesmi az NSZK-ba előfordulhatott. S ha ezt sokat és sokszor hang­súlyozzák, elkerülhetetlen, hogy jónéhány választópolgár fejében ne maradjon meg a propaganda. Mint ahoav sokat és sok­szor fogják hangsúlyozni Bar- zelék a választási hadjárat­ban az inflációt, az áremel­kedéseket, s nem kétséges: »katasztrofálisnak« fogják minősíteni a kormány gazda­ságpolitikáját. Azokon a vi­dékeken pedig — és azok előtt a korosztályok előtt — ahol és akik előtt ennek még talaja, foganatja van, »vörös mumusnak«, »a bolsevizmus szálláscsinálójának« fogják lefesteni a Brandt-—Scheel koalíciót. Győznek-e majd a válasz­tásokon? Nem lehet tudni. Nemrég még nemcsak a par­lamentben volt patthelyzet, de úgy tűnt, nagyjából azo­nos arányban oszlik meg a szavazásra jogosultak véle­ménye is. A legújabb közvé­leménykutatási felmérés vi­szont már a jobboldali ellen­zék (53 százalék) választási győzelmét elemezte ki a vá­laszokból, s 47 százalékos ki­sebbséget mutat ki az SDP— FDP-nek. Persze, a közvéleményku­tatók sokhelyütt és sokszor tévedtek már, például a leg­utóbbi nyugatnémet válasz­tások előtt is. Annyi bizo­nyos: az európai béke és nyu­galom szempontjából oly fon­tos és már ratifikált keleti szerződéseket egy esetleges Barzel-korrrjánv sem tudja megsemmisíteni többé. Mégis, győzelme esetén, hozzájárul­hat a légkör újbóli elmérge­sedéséhez. — ezért-kívánja minden haladó erő a világon a CDU—CSU újbóli vereségét a közelgő nyugat-németor­szági választásokon. Japán megbízott Tajvanon Tanaka japán miniszterelnök a közeljövőben utazik Peking» be, hogy 1:23’ Itűrcljs rcn1-' '. a jap ín -’ ' iái kry orcáto­kat. Valószínű, Ír gy poiirgi látogatásának c' "/ szításét szolgálja az, hogy J5fstisabr.ro bhiina személyében különle­ges megbízottat küldött Tojva va, hogy tárgyaljon Csiang Csing-kuo tajvani minisül erei'-"ki. el, Csang Kaj-sok fával. Képünkön; Elsrrr.bv o Shílna (jobbról) és Csiang Cctng- kuo, a nacionalista kínai rezsim miniszterelnöke (balról). (Telefotó: AP—MTI—KS) Maoista hazárdjáték szemben. Ez a helyzet növeli a szocialista országok, a nemzet­közi haladás képviselőinek ne­hézségeit, ugyanakkor mind­inkább leleplezi, hogy mek­kora ellentmondás van a kí­nai vezetők szavai és tettei kö­zött. , Jellemző például, hogy Kína miközben a fejlődő országok vezetőjének szerepében tetsze­leg önző, nagyhatalmi érde­keit követve támogatja az im­perialista katonai szövetség­hez tartozó pakisztáni katonai diktatúrát, — szemben az el nem kötelezettségi politikát folytató és a társadalmi hala­dás útját járó Indiával, a tár­sadalmi és nemzeti felszaba­dulás útjára lépett Bengali Népi Köztársasággal. Rendkí­vül sokatmondó az a tény, hogy Kína mint a Biztonsági Tanács állandó tagja, első vé­tóját e fiatal államnak az ENSZ-be való felvétele ellen adta le. A kínai politika a Közel- Keleten is nehezíti a haladó erők helyzetét, amikor egyen- lőségi jelet von az Izrael mel­lé felsorakozott Egyesült Álla­mok és az agresszió következ­ményeinek felszámolásáért küzdő, arab népeket segítő Szovjetunió között. Sőt, még a palesztin terroristák münche­ni kalandját is arra igyekszik. felhasználni, hogy a merény­lettől magát elhatároló Szov­jetuniót azzal rágalmazza, mintha az arab népek igazsá­gos harcával tagadná még a közösséget. A maoista vezetés Európá­ban a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződéseket, az európai biz­tonsági értekezlet összehívá­sát, az európai enyhülés irány­vonalát támadja, ami lényegé­ben megintcsak egybecsendül az Egyesült Államoknak az európai befolyás fenntartására irányuló politikájával, és a legsötétebb európai reakció tö­rekvéseivel. S ha ehhez még hozzá­vesszük, hogy a kínai vezetők nem hajlandók a Szovjetunióval egységben fellépni az indokínai népeket sújtó amerikai terrorbombázó- spk és blokád ellen, akkor teljessé válik a kép: a kínai vezetők politikája valameny- nyi térségben gyakorlatilag a szocializmus, a haladás erői­nek politikáját gyengíti, és az imperializmus próbálkozásá­hoz nyújt támaszt. Vagyis a maoizmus a tőkésvilág szá­mára objektíve a szocialista rendszer elleni küzdelem stra­tégiájának egyik fontos tarta­lékává vált. * Az imperialista, hatalmak és mindenekelőtt a NATO tagor­szágai, amelyek érdekellek abban, hogy lekössék a Szov­jetunió erejét a Távol-Kele­ten, ki akarják használni a maoistákat a Szovjetunió nem­zetközi pozícióinak gyengíté­sére. Ez a fő oka annak, hogy az imperialista hatalmak fe­lülvizsgálták korábbi vonalu­kat a KNK-val szemben, és az utóbbi években hajlandóságot mutatnak a maoista rendszer­rel való kapcsolataik bővíté­sére. Az amerikai imperializ­mus Kínával kapcsolatos tö­rekvései egyenesen arra irá­nyulnak, hogy tartóssá tegyék Kína és a Szovjetunió, vala­mint Kína és a szocialista kö­zösség országai közötti szakí­tást, a világ különböző térsé­geiben gyöngítsék az ameri'- agresszióval szembeni ellenál­lást, s kihasználják a kínai nagyhatalmi nacionalizmust annak érdekében, hogy segít­ségével fokozzák a nyomást a Szovjetunióra és a többi szo­cialista országra. Az amerikai monopóliumok lapja, a Time című folyóirat például még jóval Nixon pekingi látogatá­sa előtt azt írta, hogy »az Egyesült Államok és Kína közötti legszívélyesebb vi­szony a szovjetekkel szembe­ni fellépés emelőkarjává vál­hat*. A szocialista közösséghez tartozó országok összefogásá­nak erősödése nyomán, a mao­ista provokációk és aknamun­ka visszautasítása következté- ben azonban sok tekintetben sikerült ellensúlyozni a kínai szakadér tevékenység káros hatását a nemzetközi erővi­szonyok alakulásában. Mindamellett számításba vesszük azt is, hogy még a maoista külpolitikai kurzus folytatása esetén sem szűnnek meg Kína és az-imo-a'-i-ii;»mus közötti komoly érdekellenté­tek, amelyek e'ke: Jibstcilenül arra kényszerítik a kínai ve­zetést, hogy megőrizzen bizo­nyos szintű kapcsolatokat a szocialista országokkal, s kö­zöttük a Szovjetunióval. Ez a tény usvanis lehetőséget nyújt a mi számunkra is ahhoz, hogy gátoljuk és csökkentsük a mao­ista vezetésnek a szocialista erők szétforgácsolására irá­nyuló törekvéseit. A szocialista országok ter­mészetesen továbbra is támogatják Kína népé­nek valóban szocialista köve­teléseit és érdekeit a nemzet­közi színtéren. Felléptek és a jövőben is fel fognak lépni az imperializmusnak Kína biz­tonságát veszélyeztető, szocia­lista érdekeit sértő kísérletei ellen. De minden olyan mao­ista törekvés ellen is, amely a szocialista világrendszer meg- gyöngí Lésére irányul. Várnai Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents