Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
Másfélmillió felnőttről van sző Bizsnyítvány iskolalátogatás nélkül Egy ellentmondásos helyzet és a népművelők Nemrég a televízió egyik riportműsora ismételten — és már sokadszor! — íelhivta a közvélemény figyelmét hazai gazdasági, társadalmi és kulturális életünk egyik fontos, mindeddig megoldatlan problémájára: másfélmillió felnőtt dolgozónk nélkülözi a korunk megkívánta alapműveltséget, vagyis nem végezte el az általános nyolc osztályát. S még ez is voltaképpen szépítő statisztika eredménye; ha egész, 16 éven felüli, még dolgozó lakosságunkat vesszük figyelembe, ez a szám két és fél milliónál is nagyobb; az általános iskolát nem végzettek aránya meghaladja az 50 százalékot Nem is várható egyhamar javulás. Száz közül nyolc- kilenc gyermek nem szerzi meg tanköteles korának túllépéséig a nyolcadikos végbizonyítványt, az »-ominózus" kategóriába tartozók tehát minduntalan újratermelődnek". A dolgozók esti iskoláiban tovább tanulók száma pedig máig az 1964. évinek egy ötödére zsugorodott (az állandó csökkenés tendenciája csak a legutóbbi tanévben szűnt meg, de ez nem sokat változtat a lényegen). E jelenség okait itt nem elemezhetjük, csak néhány körülményt említünk meg, a továbbiak jobb megértése végett. Egyrészt: mai viszonyaink között a legtöbb dolgozót még semmiféle egzisztenciális érdek nem serkenti hiányos alapműveltségének sok áldozatit kívánó, munka melletti pótlására. Másrészt: a már nem fiatal dolgozó emberek többsége viszolyog az iskolapadtól, a leckefelmondástól, esetleg a »beszekundázástól" tarsai előtt S ez az idegenkedés a felnőttoktatás hagyományos formáitól lélektanilag érthető, noha eredményességükre ékes bizonyíték:' az utóbbi húsz évben kereken félmillióan szerezték meg ilyen úton nyolcosztályos végzettségüket, s közülük több mint kétszázezren közép- és felső fokon tanultak tovább. Bizonyos azonban: manapság már égetően szükség van a felnőttoktatás új, korszerűbb, az életkorhoz jobban alkalmazkodó formáinak, módszereinek megteremtésére, valamint a tanterv, a tananyag módosítására is. Ezen éppen mostanában fáradoznak közoktatásunk illetékes szakemberei; olyan gyors változás azonban, amilyet az élet sürget, ettől nem várható. E . nehéz, ellentmondásos helyzetben siet az iskola- rendszerű felnőttoktatás segítségére a népművelés a maga sajátos eszközeivel. Amit kínál, az pillanatnyilag az egyik legjárhatóbb útnak látszik. Alapot teremtett mindehhez az 1966-ban kelt művelődésügyi miniszteri utasítás, amely a dolgozók esti iskoláiban lehetővé tette az úgynevezett osztályozó-, illetve magánvizsgákat. Ezekre mindén iskolalátogatás nélkül, egyéni. tanulással lehet felkészülni, eredményes elvégzésükért a szokásos bizonyítvány jár. Az alkalommal azonban jóidéig csak kevesen éltek. Hiszen nehéz is minden irányítás nélkül, oda-. haza — csupán tankönyvekből — elsajátítani a kötelező anyagot így született meg az a népművelői elgondolás, hogy közös foglalkozásokkal segítsék az egyéni felkészü-r lést — kis létszámú, pedagógusok által vezetett csoportokban. S megindultak az első, teljesen spontán kísérletek, magánvizsgára előkészítő tanfolyamok néhány budapesti nagyüzemben és a Nóg- rád megyei Mizserfa bányatelepen. A kezdeményezést felkarolta, magáévá tette a Népművelési Intézet és az Bálint András: Pálmafák cifra pálmákról Írtam verset tegnap mert írnom kellett s nem jutott eszembe semmi délelőtt áthúztam az egészet de most a fejemben járnak ismét lombjuk érett kókuszdiókat pólyái és a törzsükből épített tutaj sütkérező álmaim viszi — végig a Níluson Országos Pedagógiai Intézet. ■ Irányításukkal immár szervezetten folyt tovább a kísérlet a Ganz-MÁVAG-ban és a salgótarjáni kohász művelődési központban az ipari, Tolna megyében pedig a mezőgazdasági dolgozók körében. Az előkészítők külső, de lényeges vonása: a jelentkezők nem iskolapadban ülnek, hanem a helyi művelődési ház vagy lclub barátságos környezetében közösen beszélik meg a tananyaggal kapcsolatos problémáüiat. Nincs felelés, kikérdezés; a foglalkozást vezető pedagógus csak az anyag több ösz- szefüggéseit magyarázza meg, s válaszol a kérdésekre. A cél: a hallgatók tanuljanak meg tanulni, sajátítsák el az anyag önálló feldolgozásához szükséges készségeket. E tanfolyamok, amelyeknek költségeit a népművelési intézményeik fedezik, általában 92 órásak, gyakorlatilag tehát egy oktatási éven belül, a mezőgazdasági vidékeken pedig — a foglalkozások némi sűrítésével — ősztől tavaszig két, egymást követő évfolyam is elvégezhető. Ma már elmondhatjuk: az eddigi kísérletek jórészt beváltak, tervezik is elterjesztésüket más megyékben, illetve üzemekben. De nem ez az egyetlen módja annak a segítségnek, amelyet a közművelődési ■szervek nyújtanak a felnőtt- oktatáshoz. Évente csaknem kétszázezren vesznek részt például a művelődési otthonokban szervezett, az esti oktatást kiegészítő, szaktárgyi tanfolyamokon. Gondoltak a népművelők azzal is, hogy nem mindenkinek érdeke a bizonyítványszerzés, ugyanakkor szükségét érzi az általános műveltség megszerzésének. Tolna megyében az elmúlt évadban több százban . vettek „részi a szakszárdi Babits Mirhái y Megyei Művelődési Központ által a településeken szervezett, az általános iskola két felső osztályának anyagát népszerű formában közvetítő ismeretterjesztő tanfolyamokon. Országosan mintegy 120 ezer tagja van a művelődési otthonokban fenntartott,1 négyezernyi tudományos szakkörnek is, és ezek végső fokon szintén a felnőttoktatást segítik. A közművelődés így teljesíti egyik alapvető feladatát, a felnőttnevelést’. Így járul hozzá — a közoktatás néhány tennivalójának ideiglenes átvállalásával is — a dolgozó tömegek műveltségi színvonalának minél gyorsabb emeléséhez. G. Szabó László E gy hétköznap délelőtt ült ki a kirakatba a Cipő. Fajtája büszkesége volt. Meleg meggyvö- rösbep ragyogott. A többi cipő úgy kuporgott az árcéduláján, mint a bizonytalan Hallama Erzsébet: CIPŐ ELÉQIA szobrok a talapzatukon, de ez nem. Ez lebegett a levegőben, s mögötte, mintegy mellékesen, hanyag elegahciával, ott lebegett az árcédulája is. Az is olyan volt, mint egy diszkrét suttogás: pár forint választotta el az ezrestől. Csodáltam még egy kicsit a cipőt Műalkotás volt. És közkincs volt, azért ragyogott csorduló meggyszíne az üveg mögött, hogy elringassa egy- egy pillanatra a szívünket. Az élet rohanása közben megpihenő járókelők szívét ... Egy rövidlátó nő is érkezett; legyökerezett a lába, s nyomban a Cipőre nézett Közel hajolt az üveghez, úgy olvasta el a lebegő árcédulát. — Oh mmm — mondta a rövidlátó nő, s ebben a nyögésben tengernyi élettapasztalat és megbékélés zengett Később megfeledkeztem a cipőről. Mígnem kora délután, a lejtős utca sarkán kibújva ott jött velem szembenVillan a poros aszfalton, mint az érett húsú meggy a falevelek között. Karcsú bokában, napsütött térdben és falatnyi szoknyában folytatódik. Lent, a piszkos földön mászkál a Cipő, ez a méltatlan műalkotás... A csinos lányka meglebegteti hajfüggönyét, és kacag. Egy nagy táskás másik mond valamit neki, és ő is kacag. Hátra&zólnak az utánuk jövőknek, és azok is kacagnak. S e vidám kamaszlánycsapatban csupa csinos cipő, csatos cipő, vastag sarkú cipő, lef- fentyűs cipő, lakkcipő, új cipő. Az élen a falatszoknyásé, az a legeslegújabb. S ekkor — roppant sematikus képzettársításként — fölmerül az emlékezetemben egy másik cipő. Egy gombos barna fél. X röklött vagy használtan y J vásárolt cipő volt, s ott, ahol a kisujjat kellett védenie, mind vékonyabbá és vékonyabbá vált a bőr. De a rést nem lehetett rögtön meglátni, és a cipő — közönséges fűző helyett — parányi gombbal csukódott, a bőre pedig egyenesén bársonyos volt. Én annak éreztem. Akkor már gimnazista voltam, mert emlékszem, hogy a gimnáziumhoz vezetett az az út, amelyen a tócsákat kerülgettem gyönyörűszép gombos barna félcipőmben... S miközben ez az elégikus időzavar teljesen elhatalmasodik rajtam, a sors összehoz egy nőismerősömmel. Túl jár a negyvenen, de csinos, jólöltözött, és ugyancsak csinos kamaszlánya van. Nekiszegezem a kérdést: — Vissza tudnál emlékezni, milyen cipőd volt tizenhat éves korodban? A nő először lebiggyeszti a száját, sematikusnak és fölöslegesnek tartja a kérdést Ráadásul hirtelenjében nem is tud olyan messzire visszaemlékezni. Némi sürgetés után egyszer csak elváltozik az arca: oldódik, kiderüL — Hogyne emlékeznék! — mondja végül boldogan. —A háború után nemigen volt ilyen, hogy cipő... rongyból, vászonból varrt, kötött papucsban jártunk... De az én édesapám, az nagyon ügyes ember volt Tudod, arany keze volt neki! Szerzett vala- honnét ilyen fecni bőrdarabokat, ni, és talpat faragott fából. De nem akármilyent, hanem szép kerekorrút, két részből, úgy, hogy még hajolt is az a fatalp! Arra szögezte rá a bőröket Olyanforma volt, mint manapság ezeken a drága sarukon. S kicifráz- ta-lyuggatta a bőrcsíkokat... Jajodé, hogy én milyen büszke voltam a cipőmre! Nem klumpa volt ám, hanem amolyan szandálféle... Hogy irigyeltek a lányok. . EmléK- szem, volt a faluban egy lány... * állunk ott a napsütöt- te utcán, és . ki-ki a maga hajdani büszkeségére gondoL Én a gombos félre, ő a bőrfecnikből gyártott fatalpúra. Egy boltajtón frissen pörkölt kávé Ujata árad ki. A napsugarak vakítóan villannák az autólámpákon, szélvédőkön. Két motorzaj között hallani, hogy valahol búg egy ventillátor. Miniszoknyás ifjú anya magas kocsiban alvó gyereket tol, és közben málnafagylaltot nyalogat Heydte ezredes jelentése a bécsi titkos levéltárból Hogyan állapította meg az osztrák császári rendőrség Petőfi e (estét? A költő születésének 150. évfordulójára meghirdetett jubileumi Petőfi-év felé közeledve mind többször gondolunk ennek a lánglelkű költő- zsenmek és szabadsághősnek életére. S nemrég is egy dátumra emlékeztünk: 1849. július 31-én látták utolójára Petőfi Sándort, Segesvárnál, ott, ahol elesett a költő, a Bem-sereg vezérének szeme- fényp. Két század kozák csapat csapott rá a maroknyi magyar ágyútelepre. Petőfi alig harminc méternyire futott a kozákok előtt; az erdőt akarta elérni, amely azonban még messze volt, a dárda pedig annál közelebb ... És a kozák dárdájával bosszút állt a Bem ágyújának lövedékétől lováról lefordult Slcarlatin cári generálisért... 1849 szeptemberében a császári osztrák rendőrség még nem tudta, hogy Petőfi már a Segesvárnál ásott tömegsír jeltelen halottja. A császári és királyi hadtestfővezérség rendőri osztályparancsnoksága 1849. szeptember 4-én kelt C. 1064—I. szám irata — amely a bécsi titkos levéltár, a Sttatsarchiv iratai közül való — így kezdődik: — Névjegyzéke azon egyéneknek. kik részint felsegsértő, részint Magyarországban fegyveres felkeléssel vá- doltatnak. (Miniszterek, politikusok neve mellett ott olvassuk a költőét is.) »•Pethőfy Sándor költő 30 (?) éves, erdélyi (?), születése nem tudatik; ref. (?) nős, felálló hajú, emelt homlokú, fekete szemű, szemöldökű; széles orrú, rendes szájú és fogú, hegyes állú, setét bajuszú, beszél magyarul, románul (?), németül; nyakravaló nélkül szokott járni." Aztán még egy hivatalos jelentés Petőfiről, ugyancsak a bécsi titkos levéltárból. De ez a hivatalos jelentés már Petőfi haláláról szól, és későbbi keltezésű. Száma: 1854. évi 432 — B. M. A hivatalos jelentést Heydte báró császári ezredes írta Lúgosról, 1854 január 12-én és küldte Budára. Az a Heydte ezredes, aki átvette a csapatok vezényletét, amikor Skarlatin orosz generális lefordult a lováról. Ez a hivatalos jelentés így állapította meg Petőfi elestet: “•A magas cs. k. katonai és polgári kormányzóság elnökségének Budán. Azonnal, mihelyt a fölkelő sereg maradványai a bekövetkezett lovassági roham után a július 31-én Segesvár mellett vívott ütközetben Héjjasfalva felé menekültek, közákrajok keltek át a Fejéregyházán és Fejéregyháza fölött a Küküllön, és ily módon elvágták nagyon sok menekülőnek az útját, akiket mindjárt le is kaszaboltak. Én az országúton lovagolva a kozákok után siettem, apukor közvetlenül a szökőkút- nál Fejéregyháza és Héjjasfalva között egy leszúrt fölkelőtiszt mellett, aki nadrágjáig le volt vetkőzve, több, vérrel bemocskolt iratot láttam heverni, amiket valószínűleg a kozákok találták a tiszt kirablása közben, s megint eldobták, minthogy rájuk nézve nem volt értékük. Én mégis azt hittem, hogy meg kell néznem az iratokat. A mellém beosztott egyik kozákkal fölszedettem az iratokat, és nagyon megörültem, hogy egy akkor igen fontos okmány került a kezembe, mert az egyik irat Kemény Farkas jelentése volt benne, Kolozsvárról keltezve, amelyben Kemény a defenzív intézkedésekről és saját csapataink állapotáról nyilatkozik s egyben megígéri, hogy augusztus 1-én vagy 2-án Maroshelyre fog érkezni. A holttesttől néhány lépésnyire körülbelül száz darab magyar dekoráció feküdt zsineggel összetűzve, valószínűleg ezt is a halottnál találták a kozákok, és a nagy sietségben megint elhuliaj- tották. A lelet, amelyből azt kellett következtetnem, hogy a halott tisztnek Bem mellett volt állása, arra bírt, hogy közelebbről szemügyre vegyem a holttestet, vajon nem ismerek-e benne régebbi ismerősömre. De a halott előttem teljesen ismeretlen volt: sovány, kicsiny, száraz arcú, nagyon határozott kifejezéssel és nagy fekete körszakállal. (Er war mager, kiéin, trockenes Gesicht, mit sehr bestimmten Ausdruck und grossen schwarzen Voll bar t.) Nadrágja fekete pantalló volt Később tudatkozódtam több felkelőtisztnél, ezeknek az adatoknak közlése mellett, ezután a személyiség után, és a legtöbb közülük úgy vélte, hogy a halott, bizonyosan Petőfi volt, akit az ütközötben még láttak Bem oldalán, de akit az ütközet után senki többé nem látott Ez minden, amit erről a dologról módomban van elmondani, s amit a 152. G/32 P 2 Rés. számú magas leirat következtében sietek is a magas cs. k. Kormányzósági Elnökség tudomására juttatni. Lugos, 1854, január 12-én." Heydte ezredes. Szívfájdítóan mai pillanat Az élet mindenkori kedves külsőségei, gondolom. Nincs ennek a dolognak tanulsága az égvilágon semmi. — Mennyire sajnálom, hogy nincs meg! — sóhajt mellettem ez az asszony, akiről senki sem hinné, hogy klumpákban és bocskorokban járt valamikor. — Megmutathatnám Klárikának ... Tudod, az ember csak rohan, és rohan, és közben beszél összevissza, és nem is gondolja, hogy... — a befejezetlen mondat romjai fölött legyint egyet, és azt mondja: — Gyere, együnk egy fagylaltot! Elégia — gondolom magamban. Legalább egy röpke elégia a hajdani klumpák, pántos fapapucsok, házilag gyártott bocskorok, zsibogón vásárolt gombos cipők, lötyö- gő-hillegő, magas sarkú cipők, kidőlt oldalú cipők, megfoltozott cipők, lyukas talpú cipők, kislányálom-ci- pök és soha meg-nem-kapott cipők irdatlan sírhalma fölött
