Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-15 / 218. szám
fl munkásoknak meg kell mondani... Mérhet« emberi boldogság I tt nem agitálni kell, elvtárs, hanem dolgozni! — mondotta az egyik művezető, amikor a megyei pártbizottság munkatársa azt kérdezte tőle: Hogy megy az üzemben a termelési agitáció? Derülni kellene a dolgon, ha a »jópofa« válasz nem tükrözne egy téves nézetet, amely mostanában eléggé eluralkodott. Olykor még egyes pártmunkásoknak is kételyeik támadnak: szükség van-e egyáltalán üzemi, termelési agitációra? Pedig senki előtt nem lehet kétséges, hogy a párt munka- módszerében továbbra is alapvető politikai eszköz a feladatok megmagyarázása, az emberek meggyőzése a kitűzött célok helyességéről. A mi közösségünkben a dolgozók nemcsak alkalmazottak, hanem tulajdonosok is — egyenrangú tulajdonosok a vezetőkkel —, és joggal várják el, hogy tájékoztassák őket munkájuk értelméről, céljáról; üzemük terveiről, feladatairól, a vezetők döntéseiről. Hazánkban ma a szocialista építés homlokterében a termelés áll. Ha jobban, eredményesebben, gazdaságosabban termelünk, akkor magasabb szintre emeljük a szocializmus építését; Előbb valósulnak meg társadalmi céljaink és jobban elégülnek ki egyéni vágyaink, éppen ezért a politikai agitációnak, a párt nevelő munkájának is ma a legfontosabb feladata az emberek jobb, eredményesebb munkára buzdítása. Gazdaságpolitikánkat a dolgozók általában ismerik — magyai'ázza a sajtó, a rádió, a televízió —, egyetértettek gazdasági irányítási rendszerünk korszerűsítésével is. A probléma azonban gyakran a megvalósításnál, az üzemekben és a termelőszövetkezetekben jelentkezik, amikor konkrét gyakorlattá válnak az elvek. Itt és ekkor volna szükség leginkább a magyarázó, érvelő, meggyőző szavakra. Az üzemben a gazdaságpolitika és az irányítási rendszer jobb munkaszervezésben, korszerűbb gépek beállításában, minőségi, gazdaságossági követelményekben, célszerűbb, ösztönzőbb bérezésben jelentkezik. Ha a pártagitáció lépést akar tartani a követelményekkel, altkor ezekben a kérdésekben kell választ adnia mindazokra a problémákra, amelyek a dolgozók körében jelentkeznek. Ha át kell szervezni az üzemet, hogy gazdaságosabb legyen a termelés, akkor meg kell magyarázni az embereknek: miért kell más rendszerrel, esetleg más munkabeosztással vagy más munkahelyen dolgozniuk. Ha nem értik az új bérezési rendszert, akkor azt kell megmagyarázni, hogy ez ösztönzőbb, igaz- | ságosabb, mert segítségével j annak adjuk a több bért, aki többet vagy jobban dolgozik. 40 milliárd forint közműberuházásra- Pécsen, a Tudomány és Technika Házában megnyílt az V. építőgépész konferencia. A tanácskozáson a hazai építőipari és építö-gépgyártó vállalatok, az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet kétszáz szakembere vesz részt. Ezenkívül két nyugatnémet és egy belga cég küldte el képviselőit, akik előadásokat tartanak és bemutatják a Pécsen kiállított gépeiket. A megnyitón rámutattak, hogy a szomszéd országokhoz képest hazánkban a közmű- ellátottság nagyon lemaradott, a helyzet javítására már a III. ötéves tervben megtörtént a felkészülés. Elkészült a közműépítés fejlesztését szolgáló komplex célprogram, ennek anyagi feltételeit a kormány a IV. ötéves tervben meg is teremtette. A korábbi időszak több mint kétszeresét, 40 milliárd forint feletti ösz- szegü beruházást irányzott elő víz-, energia, valamint távközlési közművekre. A továbbiakban rámutattak, hogy a közműépítés egyik legnehezebb feladata a földkiemelés. Évente kb. tízmillió köbméter földet kell megmozgatni, kiszedni, visszatölteni, az elmúlt tervidőszakban ennek még csak a 10—15 százalékát végezték géppel, jelenleg viszont már a 70 százalékát Az utóbbi időben például több mint 100 nagy teljesítményű hidraulikus kotró érkezett az országba. A géppark bővülése teremtette meg a lehetőséget az említett terv teljesítésének. További teendő, hogy megfelelő technológia alkalmazásával, korszerű munkaszervezéssel ezeket a lehető leggazdaságosabban, termelékenyen használják ki. Ezért kell nagyon szorosan együttműködni építészeknek. gépészeknek. Különösen fontos a hagyományos kivitelezési eljárások mellett korszerű, új, Magyarországon nem ismert építési technológiákat fejlesszenek ki, hogy az építés ne zavarja a felszíni forgalmat. Ma az Állami Építőipari Vállalat szállójában folytatja munkáját a konferencia, majd gyakorlati bemutató zárja a programot. Természetesen az üzemi pártszervezet csak akkor tudja mozgósítani agitátorait, ha idejében tudomást szerez a döntésekről, a konkrét feladatokról. s föl tudja készíteni őket a meggyőző munkára, el tudja látni őket megfelelő információval és hatásos érvek- I kel. Éppen ezért az üzemi pártszervezet munkájában alapvetően fontos, hogy min- j den tevékenység szinkronban legyen a gazdasági vezetéssel. 1 Méghozzá nem is egyszerű szinkronró} van szó. Mert nem elegendő a párhuzamosság, az egymás mellett dolgozás, hanem szorosan együtt is kell dolgozniuk. A gyakorlatban ugyanis sem a gazdasági, sem a pártmunkában nem választhatók el egymástól a termelési és a politikai feladatok. A magasabb szintű termelő munka és a korszerűbb üzemi pártmunka lényege a termelés és a politika szoros összefüggésében rejlik. Ahhoz, hogy az üzem eredményesen dolgozzon, minden gazdasági vezetőnek — párttagnak és pártonkívüli- nek, az igazgatótól kezdve a művezetőig — agitátornak kell lennie. Hiszen ők értik a legjobban a helyi gazdasági feladatokat, ők tudják leginkább megmagyarázni a dolgozóknak, hogy mit miért kell tenniük. A kommunistáknak pedig — az agitáció mellett — példamutatóan kell dolgozniuk, hogy magukkal húzzák, serkentsék, ösztönözzék a pár- tonkívülieket is. Mert, akik csak fecsegnek a jobb munkáról, azok rossz agitátorok. Ami pedig az agitáció módját, hogyanját illeti, azon érdemes egy kissé elgondolkozni. Az idejétmúlt »megagitá- lás« helyett inkább a természetesebb, a mai kornak megfelelőbb »beszélgetést« kell alkalmazni. A kommunisták, a tömegszervezeti aktivisták, a szocialista eszmék megvalósításáért harcoló emberek, s ott vannak mindenütt a munkások között. Bármikor beszélgethetnek a mellettük dolgozókkal, a velük utazókkal, a szomszédjukban lakókkal vagy az asztaluknál poharaz- gatókl^al. Nem kell külön agi- tációs félórákat tartaniuk, amelyeknek néha nagyobb az elriasztó, mint a megnyerő hatásuk. Egyszerűen beszélgetni kell; a helyes gondolatokat kell elültetni az emberek fejébe. A mindennapos társalgások és beszélgetések rendszerint kiterjednek — a munkán túl — az élet minden területére. Módot adnak az agitátornak arra is, hogy megmutassa az összefüggéseket, hogy bebizonyítsa: a jólétnek is, a nélkülözésnek is a termelésben rejlik az alapja, vagyis minden a munkapadhoz vezethető vissza. A korszerű agitáció lényege: mindent meg kell mon- I dani és magyarázni az embe- ; reknek. Mindent, amire kíváncsiak; ami izgatja, foglalkoz- J tatja őket, amit nem értenek, amire választ várnak. Sok mindent megírnak az újságok, sok mindent megmond a rádió, bemutat a televízió. De nem mindent. Minden munkahelyen akadnak olyan kérdések, amelyekre csak a helyi pártmunkások, agitátorok és vezetők tudnak választ adni. És mindig, minden esetben az igazságot kell mondanunk — még akkor is, ha az többeknek nem szimpatikus —, és nemcsak mondanunk, kijelentenünk kell, hanem érvelnünk is kell az igazság mellett. Lehet, hogy nem értenek velünk egyet, ellentmondanak, vitatkoznak. A vitát is vállalnunk kell, mert ha kitérünk előle, vesztettünk, míg ha vitázunk: győzhetünk. A fentiekből is látszik, hogy ma sem könnyű feladat agitátornak lenni. Jóllehet céljaink helyesek, de a szocialista építés j közben számtalan ellentmon- j dással találkozunk. A kom- j munista agitátor akkor mutathat irányt, ha ő maga nemcsak hisz ügyünk igazában, hanem tájékozott is; ha valamivel többet tud, messzebb lát, mint a társai. Ezt a messzebblátást kell se- I gítenünk, minden rendelkezésre álló eszközzel, a felsőbb pártszerveknek és az alap- í szervezeti pártvezetőségek- í nek. Sz. S. i Amikor idekerültünk Su- sán-pusztára — hátunkon a házunkkal, mint a csiga, mert a cselédembernek semmitlen semmi volt a vagyona — Krisztus után az 1924. esztendőben, akkoriban ez a Susán- puszta herceg Eszterházy Pál tulajdona volt, akire én semmi jót elmondani nem tudok. Meg azokról az időkről sem, amikor az édesapám a verejtéke hullásával kereste itt a betevőt. Hamar erre a sorsra kerültünk mink is, a Jagadics-gye- rekek. Tizenegyen voltunk, aztán megfogyatkoztunk hétre. Mert akkoriban halandók voltak a gyerekek. Hamari halandók. Legényke koromban vetettem szemet Vörös Máriára, aki akkor még serdülő leányka volt. Iskolába menet utolértem, és invitáltam a kocsira. Így kezdődött a szerelem miközöttünk. Nyolc évvel volt fiatalabb nálam. A lakodalmunk — Jagadics György és Vörös Mária lakodalma — nem olyan volt, mint ezek a mai lakodalmak. Cselédlakodalom volt; szegényes . . . Most már három gyermekünket bocsátottuk szárnyra. Nagy lakodalmat rendeztünk nekik, mintha csak a mi egykori cif- raságnékülinket akartuk volna újra tartani... Felneveltük őket a magunk erejéből, a magunk tehetségéből. Nekik már nem kellett szégyenkezniük a bálban, hogy a gazdag legények vagy a lányok felhúzott orral mennek el mellettük. Mert az én Máriámmal annak idején nemigen álltak »Három gyermekünket bocsátottuk szárnyra.« »A cselédnek semmitlen semmi volt a vagyona.« szóba a gazdalegények. Akkoriban a cselédlányok csaK ágyasnak kellettek volna, nem hites asszonynak. Most örül a szívem, amikor egy-egy rátarti volt gazda fia megkérte egy volt cselédember leánygyerekének a kezét. Már nincs ellenkedés, mint abban a régi világban, amikor »főd a főd- hő...« Hát nem volt könnyű megszokni itt, pedig azt mondják: a föld jó ahhoz, aki megműveli. Nekünk nem volt mit megművelni, csak a hercegét meg a gazdákét. Ketten azokban az időkben tizennyolc holdat arattunk. Másnak. Majd megszakadt bennünk a lélek. Az üres hastól fájt a fej is. Sokszor, ha mentem az úton, ki-kinyúltam egy gyümölcsért Volt, hogy tolvajt kiáltottak... Így ért bennünket 45. Felkészületlenül az örömre. De annál jobb volt ez így. Ez a kis porta most már az enyém. Meg az a száz- hatvannégy négyszögöl szőlő, ami kitermeli nekem a kis bort, ami még a kenyeret is megelőzi abban a mondásban : »Bort, búzát, békességet!«. A hatszáz négyszögöl kukoricás meg felneveli azt a tizennégy malackát. Elég lesz a két anyagöbének is talán. Két növendéküsző is türelmetlen az etetésnél... Tartanék én többet is, de a lábam nem engedi. A tsz-tagságom tizenharmadik esztendejében hagyott cserben. Leestem a púpozott kocsiról á silógödörnél. Élő emberen esik meg ilyesmi is. Hát most már kezd ez is rendbe jönni. Aki munkásember volt világéletében, nem tud az nyugodni egy percig sem. Még akkor sem, ha a betegség úgy elfektette, mint búzát a szél meg az eső. Ha a két karja mozogni tud, hát dolgozik. Én is: krumplit szedegetek, borsót szedegetek. Nem ülhetek le a vágítófára, lesni, hogy mikor süt ki a nap. Azt mondták régen, hogy a herceg okos ember volt. No, ha az lett volna, akkor meg-' csinálta volna mindazt, amit itt megcsináltak azóta, hogy eltűnt őkegyelme. De ő nem törődött velünk. Aztán megálltunk mi a magunk lábán is, amikor ebbe a kis portába betelepültünk a Somogyszent- pálhoz tartozó Kisperjésen. Mert most már igazán oda tartozunk. A tavaszban három kilométeres út épült. De nagyon kellett már ez! Meg sem lehet mondani, mit ér ez. Régen jaj volt annak a kocsinak, amelyik locspoccsos időben rámerészkedett... Hát ha még a busz is bejönne! A kis házunk itt all a bolt meg a klub között. Éppen jó helyen. Esténként át-át- rándulunk televíziót nézni, könyvet is hozunk. Szeretem a meséket. Most már mintha valóság lenne mindenik. A szegénylegények igazságtételéről szólók is. Olyan sokszor támad kedvem, hogy nótára gyújtsak, mint még fiatalab- ban sem: ’Mikor engem besoroztak, virágzott a repce...« Följegyezte: Lcxkó László Munkájuk már a programhoz igazodik. Szarvasmarha-tenyésztés ma és holnap a marcali Vörös Hajnal Tsz-ben A marcali, a boronkai, a csömendi és a horvátkúti szövetkezet egyesüléséből létrejött és Marcaliban székelő Vörös Hajnal Tsz főállattenyésztőjével, Frankó Lászlóval boncolgattuk a minap a cűnben szereplő témát. Tulajdonképpen nem is volt ez amolyan kérdés—felelet párbeszéd, inkább részletes véleménymondás, tervismertetés, a szarvasmarha-programmal kapcsolatos tájékoztatás; annak az ismertetése, hogy a marcali egyesült Vörös Hajnal Termelőszövetkezet milyen intézkedéseket tett eddig és tesz ezután a program keretében, annak a helyi sikeres megvalósítása érdekében. Jelenleg 1100 szarvasmarhájuk van a közösben, s ebből 390 a tehén. Ez a tehénállomány az év végére valószínűleg 350-re csökken, átmenetileg, a nega- tivizálás miatt. — Háromszáz üszőt állítunk be tenyésztésre, ezeknek és a többi krvalogatott egyednek folyik a vemhesitése —mondta a főállattenyésztő. — Novemberre elkészül a tehenészeti telepünk: 14 millió forintos költséggel épültek itt új létesítmények a régiek kiegészítéseként. Ez a telep 432 férőhelyes lesz, központi tejházzal, Elfa-Impulsa berendezi sei. Az istállók teljes feltöltésére jövőre kerül sor... Ezzel a tehénállomány korszerű férőhelyen, az eddiginél jobb ereményeket biztosító körülmények között fejlődhet, és természetesen ez lesz a jövőbeni alapja a Vörös Hajnal Tsz szarvasmarha-tenyésztésének. Magától értetődik, hogy szorosan kapcsolódik ehhez — a jelent és a távlatokat tekintve egyaránt — a szükséges takarmány előteremtése. A főállattenyésztö erről így beszélt: • — Hatszázötvenöt hektárnyi legelőnk van, ezen a közös és a háztáji szarvasmarha-állomány egyaránt gazdag ele- séghez jut tavasztól őszig. A rétterületünk 782 hektár. A legelőből mintegy W) hektárt rendszeresen javítunk' itt a j műtrágyázás és a vegyszeres ! gyomirtás folyamatosan törté- I nik. A tömegtakarmányokat illetően elsősorban a siló és a széna jön számításba. 280 hektáron termeltek az idén silókukori- I cát, hektáronként átlagosan | 300 mázsás hozamot várnak. 1 Eddig mintegy 90 hektárról J takarították be az értékes, lédús eleséget. Ehhez nagy se- j gítséget jelentett és jelent a j hátralevő betakarítási időben a közelmúltban vásárolt NDK- gyártmányú silókombájn, a már meglévő három kombájn mellett. Most újabb két gépet | állítanak be majd a betakarítási munkákba. A napraforgó I silózására is sor kerül. A siló» j zás fokozatos menetét a szállítókapacitás lehetőségeihez igazítják: úgy ütemezik a munkákat, hogy géppel és emberrel is győzzék. A lucerna, a vöröshere, a szarvaskerep betakarítása éppen úgy nem sikerült a terveknek megfelelően, mm* a rétiszénáé: a szénamennyiség még csak összejött, de a túl sok csapadék miatt a minőség már messze elmaradt a várakozástól. Ennyit a takarmányozásról. Az eleség biztosítása azonban önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy a telep beváltsa a hozzá fűzött reményeket. Sok függ attól, hogyan alakítják ki a telep eredményes működéséhez személyi feltételeket — Azért, hogy a telepen a munkájukat alaposan értő emberek dolgozzanak, magunk indítottunk szakmunkásképző tanfolyamot, ahol a hallgatók 550 órás képzést kaptak — mondta a főállattenyésztő, majd így folytatta: — Eddig huszonhármán végezték el eredményesen a tanfolyamot. A többségük Marcaliban lakik, de vannak közöttük bo- ronkaiak és osömendiek is. Akad, aki boronkai, de már it dolgozik. Valamennyien a szarvasmarha-ten vészt és ben foglalatoskodnak, s megkapják munkadíjukhoz a tíz százalékos szakmunkáspótlékot. A fő cél, ami miatt a tanfolyamot indítottuk, a telep szakemberekkel való ellátása volt. A telep irányításáról, folyamatos és eredményes üzemeltetéséről mérnöki képesítésű szakemberek gondoskodnak majd. Az állategészségügyi szabályok megtartása és az egész állategészségügy kézbentartása saját üzemi állatorvo-. sunkra vár. A szövetkezet a saját költségén inszeminátor’ képeztetett, akire ugyancsak nagy feladat hárul majd a telep munkájában. így készíti elő szarvasmarha-tenyésztésének fejlesztését a marcali egyesült Vörös Hajnal Termelőszövetkezet. Folyik a negativizálás — főkén’ a saját állományukból állítanak be gümőkórmentes egye- deket —, a borjú- és az üsz > nevelőben csak ilyen kerü' mények között fejlődhetnem egészséges állatok. A pozitív- állományt egy helyre telepi - tették össze. 320 hízómarír»' értékesítését tervezték erre r évre, s ezt meg is valósíthat ják, sőt jövőre sem adnak ennél kevesebbet. Aztán továbblépnek, mert ehhez megteremtették az alapokat. Hernesz Ferenc
