Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-15 / 218. szám

TÁRIZS Nem jutott előbbre a vietnami konferencia ügye ( Az Egyesült Államok kül­döttségének obstruktiv maga­tartása miatt csütörtökön is­mét egyhelyben topogott a pá­rizsi Vietnam-konferencia. A Kléber-sugárúton tartott, sorrendben 159. ülésen Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK külügyminisztere és Párizsban tárgyaló küldöttségének veze­tője részleteket idézett a Dél­vietnami Ideiglenes Forradal­mi Kormány szepterpber 11-i nyilatkozatából, amely az amerikai agresszió beszünteté­sét és a vietnami béke hely­reállítását célozza. Kiemelte a nyilatkozatnak azt a részét, amely szerint a DIFK kész megegyezni abban, hogy a bé­ke helyreállítása után Dél-Vi- etnamban ne alakítsanak se kommunista, se az Egyesült Államok támogatta kormányt. • hanem hozzák létre az összes politikai irányzatokat képvise­lő nemzeti egyetértés ideig­lenes kormányát. Vietnamban akkor fog helyreállni a béke — hangsú­lyozta a DIFK külügyminisz­tere —. ha az Egyesült Álla­mok elfogadja az Ideiglenes Forradalmi Kormány szep­tember 11-i nyilatkozatában foglalt két követelést. Vagyis teljesen és mielőbb kivonja csapatait Déi-Vietnamból, és megalakúi a három irányzatot képviselő ideiglenes kormány. William J. Porter amerikai küldöttségvezető és Pham Dang Lam, a saigoni rezsim képviselője kereken elvetette a nemzeti egyetértés ideiglenes kormányának megalakítására előterjesztett újabb DIFK-ja- vaslatot, s azt állította, hogy az -leplezetlen kísérlet arra. hogy választások nélkül a Vi­et Congot (értsd: DIFK) jut­tassa hatalomra Dél-Vietnam- ban«. A saigoni delegátus ci­nikusan azt mondotta, hogy kormánya nem vetette el a DIFK újabb javaslatát, egy­szerűen azon oknál fogva nem, -mert új javaslatok nincsenek«. (MTI) „A palesztin i ay minden arai) ország közös ügye Befejeződött az Arab Liga tanácskozása 6Ú Az arab országok külügymi­nisztereinek négynapos ta­nácskozása szerdán befejezte munkáját az egyiptomi .fővá­rosban. A tanácskozásról — amelyen Jordánia és Szudán kivételével 18 arab állam kép­viseltette magát — közleményt jelentettek meg Kairóban. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy -az arab államok, • amelyek harcot vívnak népeik szabad­ságáért és haladásáért, támo­gatják a világ felszabadító és haladó mozgalmait. Az Arab Liga tanácskozásán részt vevő külügyminiszterek keményen elítélték az Egye­sült Államok Izraelnek nyúj­tott politikai, gazdasági és ka­tonai támogatását, s rámutat­tak, hogy -ez a segítség az ENSZ alapszabályának meg­sértését jelenti«. Aggodalmu­kat fejezték ki ezzel kapcso­latban amiatt, hogy idegen ha­talmak flottái haditengerészeti Lengyelország és az NSZK diplomáciai kapcsolatot létesít Willy Brandt, nyugatnémet kancellár (.jobbról) fogadta Ste­fan Olszowski lengyel külügyminisztert. (Telefoto—AP—MTI—KS) hajtásában voltak a két fél között véleménykülönbségek, ezeket a Vöröskereszt társasá­gok tárgyalásain tisztázzák, és szükség esetén a kormánykép­viselők szintjén is tartanak megbeszélést. Mindkét fél hangsúlyozta, fontosnak tartja az európai biztonsági értekezlet gondos előkészítését. Ehhez a nyugat­német külügyminiszter kiegé­szítésül hozzáfűzte, hogy a multilaterális előkészítő sza­kaszban tisztázni kell a napi­rendi pontokat, fel kell tárni a nézeteltéréseket, hogy ennek révén közös nevezőre jussa­nak az európai országok. bázisokat létesítenek a Föld­közi-tenger térségében. Nyilatkozatuk végén a kül­ügyminiszterek meggyőződé­süknek adtak hangot, hogy ’a világ népei a jövőbeh is tá­mogatást fognak nyújtani a Palesztinái nép igazságos har­cához, me"'—V'* területeinek felszabadításához, az agre erőinek leauzucs-íiez«. A tanácskozás után Mah­mud Riad, az Arab Liga fő­titkára újságíróknak elmon­dotta, hogy bár az arab csúcs- konferencia összehívásának kérdésében nem sikerült közös nevezőre jutniuk a részvevők­nek, határozatot hoztak arról, hogy még ebben az évben újabb külügyminiszteri ta­nácskozást tartanak az arab világ helyzetének és az Izrael elleni közös harc kérdésének megvitatására. Az ENSZ közelgő közgyűlé sére vonatkozó kérdésre vála­szolva Riad kijelentette, hogy az arab országok az ENSZ székhelyén tanácskozásokat folytatnak majd egymással a közös álláspont kidolgozásé céljából. Ugyanakkor elutasí­totta azt az álláspontot, hogy az arab gerillák akcióit »-ter­rorizmusnak« minősítsék. TUNISZ Magasrangú egyiptomi és lí­biai személyiségek ma tanács­kozásra ülnek össze Tripoli- ban, hogy kidolgozzák a két ország teljes egyesítésének menetrendjét — jelentik Tu­niszból. KAIRÓ Szaud-Arábia, Egyiptom és az arab államok rendelkezésé­re bocsátja összes politika' gazdasági és katonai erőforrá r t az Izrael elleni harc szá mára, a Palesztinái partizán- mozgalom támogatására — je lentette ki Omar el-Szakka, szaud-arábiai külügyi állam miniszter. * * * Az egyiptomi miniszterta nács szerdán hétórás vita után úgy döntött, hogy újabb ülé­sen vizsgálja meg, elfogadha- hatónak tartja-e Bonn magya rázatát a müncheni esemé­nyekkel kapcsolatban elhang­zott nyugatnémet nyilatkoza­tokról, amelyek érzékenyen befolyásolhatják a két ország további kapcsolatainak alaku­lását. Kairói források értesülése szerint a hét végéig újabb ma­gyarázatra számítanak Bonn- tól. Nyugat-Németország új kairói nagykövetének, Hang Georg Steltzernek ugyanis va­sárnap kell átnyújtania meg­bízólevelét az egyiptomi fővá­rosban. Rüdiger von Wechmar bon­ni kormányszóvivő szerdán új­ságírókkal közölte, hogy kor­mánya továbbra is kapcsolat­ban áll Kairóval, s megteszi a szükséges lépéseket, hogy fo­gadhassa az egyiptomi külügy­minisztert, akinek korábban jelzett utazását a müncheni események miatt elhalasztot­ták. Egyelőre még nem bizo­nyos, hogy Hasszán El-Zajjat, a minap kinevezett egyiptomi külügyminiszter pénteken kez­dődő nyugateurópai körútja során programjába iktatja-e Bonnt. ' Jonas—Tito találkozó Franz Jo. as osztrák köz- társasági elnök, aki — szer- bán nemhivatalos látogatásra •Jugoszláviába érkezett, meg­beszélést folytatott Tito elnök­kel. Mint a jugoszláv kormány­hoz közelálló körökben kije- 'entették, a kát országot köl­csönösen érdeklő kérdésekről, valamint nemzetközi problé­mákról volt szó. Egyebek kö­zött megvitatták az Ausztriá­ban dolgozó jugoszláv munká­sok munkakörülményeit és szóba került az Ausztriában tevékenykedő jugoszláv-elle- nes usztasa csoportok tevé­kenysége is. Jonas osztrák köztársasági elnököt szerdán este Tito va­csorán látta vendégül. A két államfő ma folytatja megbe­széléseit. (MTI) Rahman—Gandhi tárgyalások Mudzsibur Rahman kétórás megbeszélést folytatott Indira Gandhival, majd sajtóértekez­letet tartott. Az indiai minisz­terelnökkel, mint mondotta, a kölcsönösen érdeklődésre szá­nkót tartó kérdésekről és az együttműködésről folytattak megbeszélést. A Bengáli Népi Köztársaság miniszterelnöke kijelentette: addig nem kíván találkozni Bhutto pakisztáni elnökkel, amíg Pakisztán nem ismeri el a Bangla Desht. A kínai vétóról szólva, amely megalsadalyozta orszá­ga felvételét ENSZ-be, Rahman Sejk kijelentette: a Bengáli Népi Köztársaság léte reális tény, amelyen senki és semmi sem változtat. (MTI) BERLIN Kolii nyilatkozata Michael Kohl, az NŐK mi­niszterelnökségi államtitkára szerdán este nyilatokzatot adott az NDK televíziójának. Egyebek között kijelentette, hogy eddig az NDK és az NSZK közötti kapcsolatoknak csupán bizonyos részleteit szabályozták és most viszont a normális jószomszédi kapcso­latok alapvető kérdéseiről folynak a tárgyalások. Az NDK és az NSZK közötti kap­csolatokban végérvényesen meg kell teremteni a békés egymás mellett élést. Ez az NDK kifejezett célja — mond­ta, majd hangsúlyozta, hogy az ENSZ alapokmányának el­veit kell alkalmazni a két Né­metország kapcsolatában is. Kohl államtitkár a további­akban arról beszélt. hogy részben már elértek bizonyos haladást, másrészt azonban egy sor fontos kérdésben el­lentétesek az álláspontok, majd. örömét fejezte ki, hogy a korábban kötött tranzit­egyezmény is beváltja a hozzá fűzött reményeket. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) mét hangot adott annak az óhajnak (amelyet Brandt kan­cellár is kifejezésre juttatott), hogy /találkozó jöjjön létre a két államférfi — Gierek és Brandt — között. A maga részéről Olszowski lengyelországi látogatásra hív­ta meg Scjieel külügyminisz­tert, amelyet az elfogadott. A találkozók időpontját majd diplomáciai úton hatá­rozzák meg. A két külügyminiszter a csütörtöki tanácskozásokat kö­vetően sajtóértekezleten vála­szolt az újságírók kérdéseire. Megbeszéléseiket mindke ten igen hasznosnak minősí­tették. A külügyminiszteri tárgyalásokon kívül — közöl­te Olszowski — »-őszinte és barátságos eszmecserét foly­tattam Brandt kancellárral«. Elmondotta, hogy átadta a kancellárnak Edward Gierek levelét és szóban is megerősí­tette a neki szóló meghívást. Scheel és Olszowski hang­súlyozták, hogy a két ország viszonyának normalizálása egyúttal »fontos eleme« az NSZK és a szocialista tábor kapcsolatai normalizálásának. Természetesen a kétoldalú kapcsolatokban a múlt örök­ségeként vannak még nehéz problémák, rendezetlen kérdé­sek, ám ezek megoldhatok minden bonyolultságuk elle­nére, ha megvan a kölcsönös elhatározás és jószándék. A gazdasági kapcsolatokban jók az együttműködés távlatai — mondotta Olszowski. Ezen belül Lengyelország növelni kívánja exportjának volumen- jét, és új, átfogó formák ki­alakítására törekszik az ipari kooperáció, a műszaki-tudo­mányos együttműködés vona­lán. Kérdésekre válaszolva Scheel közölte, hogy Nyugat-Berlin varsói képviseletét a nyugat­berlini négyhatalmi megálla­podás alapján rendezik. A családegyesítési akció végre­CHILE — HARC KÖZBEN Támadás két frontról Óvintézkedések Japánban A japán rendőrség megszi­gorította Tanaka miniszterel­nöknek és kormánya vezető politikusainak személyes vé­delmét. Az óvintézkedéseket az tette szükségessé, .hogy mind erőteljesebb és össze­hangoltabb tevékenységet fejt ki Japánban a szélsőjobbol­dal, amely meg szeretné aka­dályozni a japán—kínai kap­csolatok rendezését és Tana­ka kormányfő tervezett pe­kingi útját. A rendőrség becs­lése szerint negyven ultra­jobboldali szervezet 1200 tag­ja kész akcióba lépni a ja­pán—kínai kapcsolatok nor­malizálásának megakadályozá­sára, nem riadva vissza a fegyveres merényletektől sem. Egyes szélsőséges elemek nyíl­tan hangoztatják, hogy Tana­ka miniszterelnök életére tör­nek. (MTI) Amikor a Santiagoban tartózkodó látogató ennek, az 1971. áprilisában elért politi­kai csúcsnak az eseményeiről beszélget — jóformán min­den beszélgetőpartner meg­jegyzi, hogy Allende elnök­nek ebben az időpontban népszavazást kellett volna ki­írnia és a biztos győzelem birtokában megalkothatta volna a kormány az egyka­marás törvényhozást. Ez (a mai vélemények szerint) megtörte volna az ellenzéki többségű parlament erejét és gátat vetett volna az utóbbi hónapokban oly sok kárt oko­zó parlamenti aknamunká­nak. A beszélgetésekben ugyanakkor azonban a balol­dali vendéglátók azt is elis­merik, hogy Allende nem va­lamilyen »taktikai tévedést« követett el, hanem elvi okok­ból nem tette meg ezt a lé­pést: meg volt győződve ar­ról, hogy az Unidad Popular az adott parlamenti legalitás feltételei között is végre tud­ja hajtani programját. Ma már természetesen az ilyen vitáknak nincs gyakor­lati jelentőségük. Tény, hogy akkor, az Unidad Popular népszerűségének csúcspont­ján a parlamenti rendszert nem módosították, s ma a chilei helyzetet a haladó vég­rehajtó hatalom és a reakciós többségű parlament állandó párbaja jellernzi. Arra, hogy ez a párbaj a chilei kísérlet sorsára veszé­lyessé válhassék, csak úgy kerülhetett sor, hogy az Uni­dad Popular nem tudta meg­szilárdítani és tovább építe­ni az 1971 áprilisáig elért po­zíciókat. Ettől kezdve egé­szen mostanáig olyan fejlő­dési szakasz tanúja volt a vi­lág, amelyet az Unidad Po­pular defenzívája, védelembe szorulása jellemez. Ennek több oka volt. Első helyen kell említeni az ame­rikaiak és az oligarchia bru­tális aknamunkáját, amely a társadalmi átalakulással együtt járó természetes gaz­dasági problémákat kiélezte és az országban nehéz hely­zetet teremtett. Az amerikai­ak mindenekelőtt a legfonto­sabb ponton: a nemzetközi rézpiacon és a nemzetközi hi­telek területén támadtak. A réz államosítása — mint tör­ténelmileg mindig — átállási nehézségeket hozott, a ez azt eredményezte, hogy a réz ön­költségi ára emelkedett. Ezt a kényes időszakot az ameri­kaiak arra használták fel, hogy a világpiacon végrehaj­tott intervenciókkal és réz­készletek piacradobásával le­nyomják a réz világpiaci árát a két évvel ezelőttinek csaknem felére. Ez a kettős áralakulás természetesen óriási valutajövedelem ki­esést jelentett a társadalmi harcban álló Chile számára. Ehhez járult, hogy az ameri­kaiak a nemzetközi hitelek területére is kiterjesztették a gazdasági háborút: blokádpo­litikájuk Chilét súlyos pénz­ügyi és fizetési nehézségek elé állította. Ami az oligarchiát illeti, az is klasszikus módon rea­gált: a nagybirtokosok leöl­ték az állatállomány jórészét, vagy a hegyi hágókon át egész gulyákat hajtottak át Argentínába. Egyes ponto­kon, különösen Santiagotól délre, ahol sok német erede­tű nagybirtokos gazdálko­dott, kezdtek kialakulni a földreform ellen fegyverrel támadó és jellegzetes módon »fehér gárdának« nevezett szervezetek. Ebben a kiélezett helyzet­ben döntő szerepe lett volna annak, hogy a középrétege­ket az Unidad Popular minél határozottabban leválassza az imperialista reakcióról és az oligarchiáról, s a maga kö­vetkezetes reformpolitikájá­nak oldalára állítsa. Ez nem történt meg — rriégp-. azért nem, mert rendkívüli erővel lobbantak fel az ult­rabaloldali kalandor törek­vések — olyannyira, hogy ezek utat találtak az Unidad Popular szervezeteibe és ma­gába a kormányba is. A Chilei Kommunista Párt ezt a veszélyt kezdettől felis­merve, rendkívül érett és körültekintő politikát folyta­tott. Minden erejét latbave- tette, hogy meggyőzze politi­kai partnerét és a kormány vezető pártját, a szocialistá­kat; főfeladat az elért ered­mények megszilárdítása és a fokozatos, átgondolt előreha­ladás biztosítása. Ez a törek­vés — egészen a legutóbbi na­pokig — sajnos, nem járt si­kerrel. A legtöbb felelősséget ezért a MIR nevű rendkívül befo­lyásos és a fegyveres harc szükségességét hirdető ultra­baloldali szervezet viseli. A kezdeti legnagyobb károkat a MIR a mezőgazdaság terü­letén okozta. Fegyveres cso­portjai (magukkal ragadva a többségükben analfabéta, földnélküli mapuche indiá­nokat) tömegesen foglaltak el közép- és kisbirtokokat. En­nek gazdasági következmé­nye a mezőgazdasági terme­lés, és különösen az állatte­nyésztés csökkenése volt. Po­litikai, társadalmi következ­ménye pedig az, hogy az Uni­dad Popular természetes szö­vetségeseit átlökte az oli­garchiák és a fehérgárdisták oldalára. Ilymódon a Santia­gotól mintegy 300 kilométer­nyire délre fekvő területeken valóságos polgárháborús helyzet bontakozott ki. A vá­rosokban a mezőgazdasági termelés hanyatlása és az importot nehezítő devizahi­ány miatt súlyos ellátási ne­hézségek támadtak. Ez már visszahatott a munkásság életszínvonalára is. Az Al- lende kormány ugyanis hiva- talbalépésekor jelentősen emelte a legszegényebb réte­gek jövedelmét. Az ellátási nehézségek azonban 197' őszétől kezdve egyre gyorsí­tották az inflációt, amely egy­re inkább kezdte »felfalni« a munkások és városi szegé­nyek számára kezdetben biz­tosított anyagi előnyöket. A MIR és a nála is »bal- oldalibb«, kifejezetten terror­ista, vagy éppen maoista szervezetek aknamunkája és felelőtlen kalandorakció természetesen a reakció és a szélsőjobboldal malmára haj. tották a vizet. Az általuk okozott kár azonban valószi nűleg mégis kárlátozható lei volna, ha a felelőtlenség szel­leme nem lopakodik be az Unidad Popular és a kor­mány legnagyobb pártjának, a szocialista pártnak a sorai­ba. (Folytatjuk.) I

Next

/
Thumbnails
Contents