Somogyi Néplap, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-15 / 218. szám
TÁRIZS Nem jutott előbbre a vietnami konferencia ügye ( Az Egyesült Államok küldöttségének obstruktiv magatartása miatt csütörtökön ismét egyhelyben topogott a párizsi Vietnam-konferencia. A Kléber-sugárúton tartott, sorrendben 159. ülésen Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK külügyminisztere és Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője részleteket idézett a Délvietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány szepterpber 11-i nyilatkozatából, amely az amerikai agresszió beszüntetését és a vietnami béke helyreállítását célozza. Kiemelte a nyilatkozatnak azt a részét, amely szerint a DIFK kész megegyezni abban, hogy a béke helyreállítása után Dél-Vi- etnamban ne alakítsanak se kommunista, se az Egyesült Államok támogatta kormányt. • hanem hozzák létre az összes politikai irányzatokat képviselő nemzeti egyetértés ideiglenes kormányát. Vietnamban akkor fog helyreállni a béke — hangsúlyozta a DIFK külügyminisztere —. ha az Egyesült Államok elfogadja az Ideiglenes Forradalmi Kormány szeptember 11-i nyilatkozatában foglalt két követelést. Vagyis teljesen és mielőbb kivonja csapatait Déi-Vietnamból, és megalakúi a három irányzatot képviselő ideiglenes kormány. William J. Porter amerikai küldöttségvezető és Pham Dang Lam, a saigoni rezsim képviselője kereken elvetette a nemzeti egyetértés ideiglenes kormányának megalakítására előterjesztett újabb DIFK-ja- vaslatot, s azt állította, hogy az -leplezetlen kísérlet arra. hogy választások nélkül a Viet Congot (értsd: DIFK) juttassa hatalomra Dél-Vietnam- ban«. A saigoni delegátus cinikusan azt mondotta, hogy kormánya nem vetette el a DIFK újabb javaslatát, egyszerűen azon oknál fogva nem, -mert új javaslatok nincsenek«. (MTI) „A palesztin i ay minden arai) ország közös ügye Befejeződött az Arab Liga tanácskozása 6Ú Az arab országok külügyminisztereinek négynapos tanácskozása szerdán befejezte munkáját az egyiptomi .fővárosban. A tanácskozásról — amelyen Jordánia és Szudán kivételével 18 arab állam képviseltette magát — közleményt jelentettek meg Kairóban. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy -az arab államok, • amelyek harcot vívnak népeik szabadságáért és haladásáért, támogatják a világ felszabadító és haladó mozgalmait. Az Arab Liga tanácskozásán részt vevő külügyminiszterek keményen elítélték az Egyesült Államok Izraelnek nyújtott politikai, gazdasági és katonai támogatását, s rámutattak, hogy -ez a segítség az ENSZ alapszabályának megsértését jelenti«. Aggodalmukat fejezték ki ezzel kapcsolatban amiatt, hogy idegen hatalmak flottái haditengerészeti Lengyelország és az NSZK diplomáciai kapcsolatot létesít Willy Brandt, nyugatnémet kancellár (.jobbról) fogadta Stefan Olszowski lengyel külügyminisztert. (Telefoto—AP—MTI—KS) hajtásában voltak a két fél között véleménykülönbségek, ezeket a Vöröskereszt társaságok tárgyalásain tisztázzák, és szükség esetén a kormányképviselők szintjén is tartanak megbeszélést. Mindkét fél hangsúlyozta, fontosnak tartja az európai biztonsági értekezlet gondos előkészítését. Ehhez a nyugatnémet külügyminiszter kiegészítésül hozzáfűzte, hogy a multilaterális előkészítő szakaszban tisztázni kell a napirendi pontokat, fel kell tárni a nézeteltéréseket, hogy ennek révén közös nevezőre jussanak az európai országok. bázisokat létesítenek a Földközi-tenger térségében. Nyilatkozatuk végén a külügyminiszterek meggyőződésüknek adtak hangot, hogy ’a világ népei a jövőbeh is támogatást fognak nyújtani a Palesztinái nép igazságos harcához, me"'—V'* területeinek felszabadításához, az agre erőinek leauzucs-íiez«. A tanácskozás után Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára újságíróknak elmondotta, hogy bár az arab csúcs- konferencia összehívásának kérdésében nem sikerült közös nevezőre jutniuk a részvevőknek, határozatot hoztak arról, hogy még ebben az évben újabb külügyminiszteri tanácskozást tartanak az arab világ helyzetének és az Izrael elleni közös harc kérdésének megvitatására. Az ENSZ közelgő közgyűlé sére vonatkozó kérdésre válaszolva Riad kijelentette, hogy az arab országok az ENSZ székhelyén tanácskozásokat folytatnak majd egymással a közös álláspont kidolgozásé céljából. Ugyanakkor elutasította azt az álláspontot, hogy az arab gerillák akcióit »-terrorizmusnak« minősítsék. TUNISZ Magasrangú egyiptomi és líbiai személyiségek ma tanácskozásra ülnek össze Tripoli- ban, hogy kidolgozzák a két ország teljes egyesítésének menetrendjét — jelentik Tuniszból. KAIRÓ Szaud-Arábia, Egyiptom és az arab államok rendelkezésére bocsátja összes politika' gazdasági és katonai erőforrá r t az Izrael elleni harc szá mára, a Palesztinái partizán- mozgalom támogatására — je lentette ki Omar el-Szakka, szaud-arábiai külügyi állam miniszter. * * * Az egyiptomi miniszterta nács szerdán hétórás vita után úgy döntött, hogy újabb ülésen vizsgálja meg, elfogadha- hatónak tartja-e Bonn magya rázatát a müncheni eseményekkel kapcsolatban elhangzott nyugatnémet nyilatkozatokról, amelyek érzékenyen befolyásolhatják a két ország további kapcsolatainak alakulását. Kairói források értesülése szerint a hét végéig újabb magyarázatra számítanak Bonn- tól. Nyugat-Németország új kairói nagykövetének, Hang Georg Steltzernek ugyanis vasárnap kell átnyújtania megbízólevelét az egyiptomi fővárosban. Rüdiger von Wechmar bonni kormányszóvivő szerdán újságírókkal közölte, hogy kormánya továbbra is kapcsolatban áll Kairóval, s megteszi a szükséges lépéseket, hogy fogadhassa az egyiptomi külügyminisztert, akinek korábban jelzett utazását a müncheni események miatt elhalasztották. Egyelőre még nem bizonyos, hogy Hasszán El-Zajjat, a minap kinevezett egyiptomi külügyminiszter pénteken kezdődő nyugateurópai körútja során programjába iktatja-e Bonnt. ' Jonas—Tito találkozó Franz Jo. as osztrák köz- társasági elnök, aki — szer- bán nemhivatalos látogatásra •Jugoszláviába érkezett, megbeszélést folytatott Tito elnökkel. Mint a jugoszláv kormányhoz közelálló körökben kije- 'entették, a kát országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről, valamint nemzetközi problémákról volt szó. Egyebek között megvitatták az Ausztriában dolgozó jugoszláv munkások munkakörülményeit és szóba került az Ausztriában tevékenykedő jugoszláv-elle- nes usztasa csoportok tevékenysége is. Jonas osztrák köztársasági elnököt szerdán este Tito vacsorán látta vendégül. A két államfő ma folytatja megbeszéléseit. (MTI) Rahman—Gandhi tárgyalások Mudzsibur Rahman kétórás megbeszélést folytatott Indira Gandhival, majd sajtóértekezletet tartott. Az indiai miniszterelnökkel, mint mondotta, a kölcsönösen érdeklődésre szánkót tartó kérdésekről és az együttműködésről folytattak megbeszélést. A Bengáli Népi Köztársaság miniszterelnöke kijelentette: addig nem kíván találkozni Bhutto pakisztáni elnökkel, amíg Pakisztán nem ismeri el a Bangla Desht. A kínai vétóról szólva, amely megalsadalyozta országa felvételét ENSZ-be, Rahman Sejk kijelentette: a Bengáli Népi Köztársaság léte reális tény, amelyen senki és semmi sem változtat. (MTI) BERLIN Kolii nyilatkozata Michael Kohl, az NŐK miniszterelnökségi államtitkára szerdán este nyilatokzatot adott az NDK televíziójának. Egyebek között kijelentette, hogy eddig az NDK és az NSZK közötti kapcsolatoknak csupán bizonyos részleteit szabályozták és most viszont a normális jószomszédi kapcsolatok alapvető kérdéseiről folynak a tárgyalások. Az NDK és az NSZK közötti kapcsolatokban végérvényesen meg kell teremteni a békés egymás mellett élést. Ez az NDK kifejezett célja — mondta, majd hangsúlyozta, hogy az ENSZ alapokmányának elveit kell alkalmazni a két Németország kapcsolatában is. Kohl államtitkár a továbbiakban arról beszélt. hogy részben már elértek bizonyos haladást, másrészt azonban egy sor fontos kérdésben ellentétesek az álláspontok, majd. örömét fejezte ki, hogy a korábban kötött tranzitegyezmény is beváltja a hozzá fűzött reményeket. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) mét hangot adott annak az óhajnak (amelyet Brandt kancellár is kifejezésre juttatott), hogy /találkozó jöjjön létre a két államférfi — Gierek és Brandt — között. A maga részéről Olszowski lengyelországi látogatásra hívta meg Scjieel külügyminisztert, amelyet az elfogadott. A találkozók időpontját majd diplomáciai úton határozzák meg. A két külügyminiszter a csütörtöki tanácskozásokat követően sajtóértekezleten válaszolt az újságírók kérdéseire. Megbeszéléseiket mindke ten igen hasznosnak minősítették. A külügyminiszteri tárgyalásokon kívül — közölte Olszowski — »-őszinte és barátságos eszmecserét folytattam Brandt kancellárral«. Elmondotta, hogy átadta a kancellárnak Edward Gierek levelét és szóban is megerősítette a neki szóló meghívást. Scheel és Olszowski hangsúlyozták, hogy a két ország viszonyának normalizálása egyúttal »fontos eleme« az NSZK és a szocialista tábor kapcsolatai normalizálásának. Természetesen a kétoldalú kapcsolatokban a múlt örökségeként vannak még nehéz problémák, rendezetlen kérdések, ám ezek megoldhatok minden bonyolultságuk ellenére, ha megvan a kölcsönös elhatározás és jószándék. A gazdasági kapcsolatokban jók az együttműködés távlatai — mondotta Olszowski. Ezen belül Lengyelország növelni kívánja exportjának volumen- jét, és új, átfogó formák kialakítására törekszik az ipari kooperáció, a műszaki-tudományos együttműködés vonalán. Kérdésekre válaszolva Scheel közölte, hogy Nyugat-Berlin varsói képviseletét a nyugatberlini négyhatalmi megállapodás alapján rendezik. A családegyesítési akció végreCHILE — HARC KÖZBEN Támadás két frontról Óvintézkedések Japánban A japán rendőrség megszigorította Tanaka miniszterelnöknek és kormánya vezető politikusainak személyes védelmét. Az óvintézkedéseket az tette szükségessé, .hogy mind erőteljesebb és összehangoltabb tevékenységet fejt ki Japánban a szélsőjobboldal, amely meg szeretné akadályozni a japán—kínai kapcsolatok rendezését és Tanaka kormányfő tervezett pekingi útját. A rendőrség becslése szerint negyven ultrajobboldali szervezet 1200 tagja kész akcióba lépni a japán—kínai kapcsolatok normalizálásának megakadályozására, nem riadva vissza a fegyveres merényletektől sem. Egyes szélsőséges elemek nyíltan hangoztatják, hogy Tanaka miniszterelnök életére törnek. (MTI) Amikor a Santiagoban tartózkodó látogató ennek, az 1971. áprilisában elért politikai csúcsnak az eseményeiről beszélget — jóformán minden beszélgetőpartner megjegyzi, hogy Allende elnöknek ebben az időpontban népszavazást kellett volna kiírnia és a biztos győzelem birtokában megalkothatta volna a kormány az egykamarás törvényhozást. Ez (a mai vélemények szerint) megtörte volna az ellenzéki többségű parlament erejét és gátat vetett volna az utóbbi hónapokban oly sok kárt okozó parlamenti aknamunkának. A beszélgetésekben ugyanakkor azonban a baloldali vendéglátók azt is elismerik, hogy Allende nem valamilyen »taktikai tévedést« követett el, hanem elvi okokból nem tette meg ezt a lépést: meg volt győződve arról, hogy az Unidad Popular az adott parlamenti legalitás feltételei között is végre tudja hajtani programját. Ma már természetesen az ilyen vitáknak nincs gyakorlati jelentőségük. Tény, hogy akkor, az Unidad Popular népszerűségének csúcspontján a parlamenti rendszert nem módosították, s ma a chilei helyzetet a haladó végrehajtó hatalom és a reakciós többségű parlament állandó párbaja jellernzi. Arra, hogy ez a párbaj a chilei kísérlet sorsára veszélyessé válhassék, csak úgy kerülhetett sor, hogy az Unidad Popular nem tudta megszilárdítani és tovább építeni az 1971 áprilisáig elért pozíciókat. Ettől kezdve egészen mostanáig olyan fejlődési szakasz tanúja volt a világ, amelyet az Unidad Popular defenzívája, védelembe szorulása jellemez. Ennek több oka volt. Első helyen kell említeni az amerikaiak és az oligarchia brutális aknamunkáját, amely a társadalmi átalakulással együtt járó természetes gazdasági problémákat kiélezte és az országban nehéz helyzetet teremtett. Az amerikaiak mindenekelőtt a legfontosabb ponton: a nemzetközi rézpiacon és a nemzetközi hitelek területén támadtak. A réz államosítása — mint történelmileg mindig — átállási nehézségeket hozott, a ez azt eredményezte, hogy a réz önköltségi ára emelkedett. Ezt a kényes időszakot az amerikaiak arra használták fel, hogy a világpiacon végrehajtott intervenciókkal és rézkészletek piacradobásával lenyomják a réz világpiaci árát a két évvel ezelőttinek csaknem felére. Ez a kettős áralakulás természetesen óriási valutajövedelem kiesést jelentett a társadalmi harcban álló Chile számára. Ehhez járult, hogy az amerikaiak a nemzetközi hitelek területére is kiterjesztették a gazdasági háborút: blokádpolitikájuk Chilét súlyos pénzügyi és fizetési nehézségek elé állította. Ami az oligarchiát illeti, az is klasszikus módon reagált: a nagybirtokosok leölték az állatállomány jórészét, vagy a hegyi hágókon át egész gulyákat hajtottak át Argentínába. Egyes pontokon, különösen Santiagotól délre, ahol sok német eredetű nagybirtokos gazdálkodott, kezdtek kialakulni a földreform ellen fegyverrel támadó és jellegzetes módon »fehér gárdának« nevezett szervezetek. Ebben a kiélezett helyzetben döntő szerepe lett volna annak, hogy a középrétegeket az Unidad Popular minél határozottabban leválassza az imperialista reakcióról és az oligarchiáról, s a maga következetes reformpolitikájának oldalára állítsa. Ez nem történt meg — rriégp-. azért nem, mert rendkívüli erővel lobbantak fel az ultrabaloldali kalandor törekvések — olyannyira, hogy ezek utat találtak az Unidad Popular szervezeteibe és magába a kormányba is. A Chilei Kommunista Párt ezt a veszélyt kezdettől felismerve, rendkívül érett és körültekintő politikát folytatott. Minden erejét latbave- tette, hogy meggyőzze politikai partnerét és a kormány vezető pártját, a szocialistákat; főfeladat az elért eredmények megszilárdítása és a fokozatos, átgondolt előrehaladás biztosítása. Ez a törekvés — egészen a legutóbbi napokig — sajnos, nem járt sikerrel. A legtöbb felelősséget ezért a MIR nevű rendkívül befolyásos és a fegyveres harc szükségességét hirdető ultrabaloldali szervezet viseli. A kezdeti legnagyobb károkat a MIR a mezőgazdaság területén okozta. Fegyveres csoportjai (magukkal ragadva a többségükben analfabéta, földnélküli mapuche indiánokat) tömegesen foglaltak el közép- és kisbirtokokat. Ennek gazdasági következménye a mezőgazdasági termelés, és különösen az állattenyésztés csökkenése volt. Politikai, társadalmi következménye pedig az, hogy az Unidad Popular természetes szövetségeseit átlökte az oligarchiák és a fehérgárdisták oldalára. Ilymódon a Santiagotól mintegy 300 kilométernyire délre fekvő területeken valóságos polgárháborús helyzet bontakozott ki. A városokban a mezőgazdasági termelés hanyatlása és az importot nehezítő devizahiány miatt súlyos ellátási nehézségek támadtak. Ez már visszahatott a munkásság életszínvonalára is. Az Al- lende kormány ugyanis hiva- talbalépésekor jelentősen emelte a legszegényebb rétegek jövedelmét. Az ellátási nehézségek azonban 197' őszétől kezdve egyre gyorsították az inflációt, amely egyre inkább kezdte »felfalni« a munkások és városi szegények számára kezdetben biztosított anyagi előnyöket. A MIR és a nála is »bal- oldalibb«, kifejezetten terrorista, vagy éppen maoista szervezetek aknamunkája és felelőtlen kalandorakció természetesen a reakció és a szélsőjobboldal malmára haj. tották a vizet. Az általuk okozott kár azonban valószi nűleg mégis kárlátozható lei volna, ha a felelőtlenség szelleme nem lopakodik be az Unidad Popular és a kormány legnagyobb pártjának, a szocialista pártnak a soraiba. (Folytatjuk.) I
