Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-03 / 181. szám

( Újdonságok a Csepel Autógyárból A Csepel Autógyárban az év eleje óta új padlóvázüzcm működik, ahol az Ikarus 556-os és Ikarus 180-as autóbuszok alvázait szerelik. Az idén 6400 — félig kész — autóbuszt szál­lítanak a kooperáló vállalat részére. Az új üzemrészben a padlóvázra kerül a motor, a fékrendszer és a kormánymű, így »saját lábán« gördülhet további szerelésre az Ikarusba a jármű. A BNV-n mutatták be a D—732.08 típusú, magasnyomású ipari és csatornatisztító felépítményes járművet. A gépko­csit Csepelen gyártják, a felépítményt a Woma cég szállítja. A korszerű berendezés maximálisan 500 atmoszférás vízsu­gárral alkalmas épületek tisztítására, csatornák felújítására. Különleges kiegészítő berendezésével kis nyomással akár be­toncsöveket is vághat. Azóta nem f ii Az ablakok kitárva, mégis forró a levegő, és fület zava­ró á villanymotoros varrógé­pek zaja. A teremben gépek — két hosszú sorban —, mö­göttük fiatal nők dolgoznak feszült figyelemmel. Exportra dolgoznak. Ha fölveszik majd a fehér kamgarnból vagy ballonból ké­szült nadrágkosztümöt Kana­dában vagy Svédországban, va­jon gondolnak-e arra a nők, hogy velük azonos korú fiata­lok készítették Magyarorszá­gon? — Nézze ezeket a gyönyörű szoknyákat — mutat a köny- nyű, pasztellkék szoknyákra Horváth Lászlóné, a Nagyba­jomi Vegyesipari Ktsz nőbi­zottságának titkára. Tudom, hogy szocialista brigádokban dolgoznak. Férfiakat is megszégyenítő gyorsasággal dolgozik, példa­mutatóan helytáll, mondták Horváth Józsejné vasalóról a szövetkezetben. — Mióta dolgozik a ktsz- ben? — Három éve. — Szakmunkás? — Nem. Betanított munkás vagyok. — Mennyi a fizetése? — Teljesítménybért kapunk. Kétezerhatszázat is kerestem már, de akkor sok volt a túl­óra. — Szalai Lajosné: nem félek a munkától. 1900 forintot kere­sek. Kilenc órát dolgozunk na­ponta, igazán jól jön a szabad szombat Szakmunkás vagyok, szabász. Tanfolyamot végez­tem. A múlt évben megtakarí­tottam 30 000 forint értékű anyagot. Természetesen úgy, hogy nem romlott a minőség. Kiss Mária hosszú hajú, szép, fekete kislány. Mindössze egy napja szakmunkás, jelesre vizsgázott — Hogyan telt az első nap? — Mint a többi. Varrtam ... Szeretek varrni... Otthon is mindig ruhákat tervezgetek. Itt akarok maradni a szövet­kezetben. A 650 éves öreg vár ódon falai között 16 előadást tar­tottak a mostani évadban. Va­lamennyit zsúfolt nézőtér előtt játszották. Áprily Lajos: A bíboros és Racine: A pe­reskedők című vígjátékát csak­nem tízezren tekintették meg. Laki Balázs Józsejné: — Betanított munkás va­gyok ... négy év óta itt a szö­vetkezetben, korábban a tsz- ben és az erdészetben dolgoz­tam. 1300 forintot keresek. Nincs különösebb problémánk. — Azt azért említhetnénk, hogy elmaradt az 5 százalék — mondják többen 's »•* ..........­r e. — Igaz, akkor gyöngébben kerestünk, de nus. no______., i gényesebb munkát végzünk. — Jobb munka, jobb minő­ség, két év óta vagyunk együtt a brigádban, azóta nem fizet­tünk kötbért, Ki hitte volna akkor közülünk, hogy ilyen gyönyörű ruhákat is meg tu­dunk csinálni? Most hatezer ruhát szállítunk Nyugat-Né- metországnak, 1600-at a své­deknek. — Hány órát dolgoznak ott­hon? — Nem számoljuk... ameny- nyit bírunk, öt-hat órát bizto­san. Ezenfelül a munkahelyre utazás is időt követel. — Mindenben lehet a textil- konfekciós részlegre számítani — mondja a nőbizottság tit­kára. — Nemrég nyolc garnitú­ra ruhát varrtak a tánccso­portnak társadalmi munkában. Megvarrták a függönyöket is a kultúrháznak. A műhely át­alakítása után takarítottak, vi rágokat ültettek az udvaron. Mindenben lehet rájuk számí­tani. Az esztergomi Labor Mű­szeripari Művek nagy gyakor­lattal rendelkezik a különle­ges követelményeket kielégítő járművek gyártásában. Töb­bek között mozgó fogászati rendelőket, röntgen szűrőállo­másokat, bányamentő autókat, Hazánk minden tájáról és 15 országból érkeztek vendégek a várszínházi előadásokra. A sikeres évad lezárásával párhuzamosan megkezdődtek az előkészületek a X. jubileu­mi várszínházi évadra. Brigádvezetői értekezlet Gondok és Üzemi vezetők, művezetők brigádvezetők töltötték meg a Famutíonó-ipari Vállalat Ka posvári Gyárának kultúrter­mét. Eitlen György főmérnök beszélt a múlt féléviben vég­zett munkáról. A törzsgárda jelentőségéről szólva elmondta: a gyárhoz évek óta hűséges, becsületesen dolgozó munkások elismerése az eddigieknél is fontosabb követelmény. Sajnos sokan hagyták el az üzemet tavaly, s magas az újonnan belépett dolgozók száma. Ezzel kapcso­latban a főmérnök elmondta, hogy nem akkor kell egy dol­gozóval foglalkozni, amikor be­jelenti, hogy kilép, hanem at­tól a perctől kezdve, amikor az üzemben dolgozni kezd. Így az üzemi légkörrel kapcsolatos gondok is megszűnnek. Ha pe­dig jó a légkör, jól megy a munka. Ezen a téren nagyon fontos a szocialista brigádveze. tők tevékenysége. Felhívta a figyelmet, hogy le mindenáron, és főként ne a minőség rovására termeljenek többet. Arról is szólt, hogy az utóbbi időben romlott a mun­rádiós közvetítőkocsikat ké­szít. A vállalat saját erejéből most új gyárat épít Eszter­gomban, ahol már meg is kezdték a részleges termelést. Elkészítették a korszerű, kö­zépkategóriájú tűzoltókocsi mintapéldányát. A kocsival — az országos tűzoltó-parancs­nokság képviselőinek jelenlé­tében — sikeres víz-, hab- és poroltási bemutatót rendez­tek. A mintapéldány a buda­pesti parancsnoksághoz ke­rült. Mivel a szakvélemények nagyon kedvezőek, a sorozat- gyártást is megkezdték. Még ebben az évben 35 tűzoltóko­csit készítenek hazai megren­delésre, így az elavult tűzoltó­kocsikat fokozatosan kivon­hatják a forgalomból. a textilművekben feladatok kafegyelem. Ezért egyre na- yobb szükség van a brigád, alamint a brigádvezetők és az Kérni vezetők együttműködé- ■ére. Végül részletesen elemez- e az egyes üzemrészek mun­káját. Az értékelés közben meg­élénkült a terem. Néhányan komoran néztak maguk elé, mások örömtől sugárzó arccal hallgatták a beszámolót. A mellettem ülő asszony boldo­gan súgta oda a szomszédjá­nak: — Igen, ez az én brigá­dom! Ezután a dolgozók mondták el véleményüket, melyben szó volt a brigádok életéről, mun­kájáról, vállalásairól. Csapó Gizella & szocialista brigádvezetők országos tanács­kozásán elhangzottakról be­szélt. — Sokszor az erkölcsi elis­merést hangsúlyozva megfe­ledkezünk az anyagi megbe­csülésről. Az országos tanács­kozáson javasolták, hogy ami­kor egy brigád jutalmat kap, abból ne mindenki egyformán, hanem a végzett munka ará­nyában részesüljön. Tartalma­sabbá kell tenni a kulturális vállalásokat is, de nem erősza­kolva. Ha egy munkást nem érdekel egy színházi előadás, azzal nem megyünk sokra, ha csak azért is »kivezényel­jük« Ennek nincs értelme, kü­lönösen, ha csupán azért csi­tuljuk, hogy tudjunk mit írni á brigádnaplóba. Szabó Sándor személyzeti vezető figyelmeztetett: az üze­mi demokrácia félremagyará­zása valamennyi dolgozó érde­keit sérti. Nem a demokrácia szellemében cselekszünk, ha megfontolatlanul, alaptalanul hangoztatunk véleményeket. Mihalics István üzemi párt­titkár szerint csak a reális le­hetőséget mérlegelő, teljesíthe­tő vállalások helyeselhetők. Az üzem életével kapcsola­tos, nyílt légkörű vita végén Eitlen György válaszolt a .hoz­zászólásokra, és összefoglalta az értekezleten elhangzottakat. — Nekünk nagy szükségünk van a szocialista brigádok ve­zetőire, hiszen ők vannak leg­szorosabb kapcsolatban a dol­gozókkal. Hozzájuk fordulnak elsőként örömeikkel, gondjaik­kal, tehát a brigádvezetőktől nagyban függ az üzemi légkör. Ha a dolgozók elégedettek, jó a munkaszellem. Az élüzem címet pedig csak jó munkával tudjuk tartani. B. F. Szakács Erzsébet 35 tűzoltókocsi ebben az évben Bezárta kapuit a gyulai kárszínház A múlt félév tapasztalatai — Az éliizem cím kötelez Szüts Dénes Öngyilkosság a Kaszinó utcában? 30. Az újságíró számára a nők nem voltak fontosak, mert a nőket ő nem számította a poli­tikai boszorkánykonyha sza­kácsai közé. Nem volt ez ma­gyar divat!... őfelsége, a nagyméltóságú kormányzóné is csak használt ruhákat osz­togatott a proletár népnek karácsonykor, s ebben min­den társadalmi és közéleti sze­replése kimerült. A grófnék, bárónők is csak majmolták a kegyes hölgyet, a politikába nem avatkoztak. Igen ám, de ha az a nő nem magyar, hanem német szár­mazású volt?!... Akkor ott kellett lennie! Akit Magyar- országon érdekelt a bauxit — természetesen Balátait kivéve, ami a dolog speciális pikanté­riája —. a részt vett Rajnis- sék er' Biz- :s körülmények meg- ne'ic. : c.z errí ;r s'ámára a válás . 1st — gondolta Szász —, de mindig az egyén vá­Somogyi Néplap laszt, dönt ,s ezért viselnie kell a felelősséget. A bűnéért mindig a bűnözőnek kell fe­lelnie, s nem a környezetének, mert a bűnöző követi el a bűnt, s nem a környezete. A felelősség nem a társadalmat terheli, hanem a bűnözőt. Igen ám, de ha az egész társada­lom céljává a bűnözés válik? Ha egy adott társadalom ve­zető rétege, ki nefh mondottan ugyan, de más népek kirab­lásában látja a társadalmi gyarapodás egyetlen lehetsé­ges eszközét, akkor az ebből részt kérő tagjait — egyénen­ként — fölmenti a felelősség alól? Nem menti föl, hanem bűnrészessé teszi. — A Dédi — villant agyá­ba. Nélküle nem történhetett a régi Pesten semmi valami­revaló társasági összejövetel. Egyszer mesélt is arról a la- kásszentelőről. Szász villám­gyorsan döntött: meg kell tudnia a teljes igazságot, és ezúttal nem lesz kímételes. Az irathalmazra nézett, és hangtalanul felnevetett. Eszé­be jutott, hogy pár napja az öreg angol nyugdíjas ezredes, aki minduntalan vörös kis ba­juszát simogatja, megkérdezte tőle: — ön egy zenekar ve­zetője, uram?... — Nem, sajnos, ezredes úr, ki kell ábrándítanom. Egysze­rű magyar újságíró vagyok. — Hm... — ennyi hallat­szott a bajusz alól, s a kis- öreg azóta messze elkerüli. Dániel izgatottan kopogta­tott a szomszédos lakosztály ajtaján. Hallotta dédanyósa csoszogó lépteit, de mielőtt ajtót nyitna, németül kérdez­te: — Ki az? — Én vagyok, Dédi — szólt vissza magyarul. — Feltétle­nül beszélnem kell önnel. Ké­rem, eresszen be! Szász Dániel kopogtatására ingerült hangon válaszolt a bárónő: — Annyira sürgős? Nem érzem jól magam, és ledől­tem egy kicsit. — Rövid időre, kérem ... — Egy pillanat, csak rend­beszedem magam. Szász néhány percig várako­zott, míg a bárónő, beeresztet­te. A heverőn az összegyűrt takaró és a párna mutatta, a bárónő tényleg pihent. Szász e dupla heverő melletti asz­talkán orvosságos üvegeket pillantott meg. — A gyomromat ronthattam el tegnap. Nem szoktam ezek­hez a nehéz ételekhez. — És honnan tudott orvos­sághoz jutni? — Szász fel­emelte az üvegcsét, de sem címkét, se» felírást nem ta­lált rajtuk. — A kedves német ismerő­sünk. Flessburger úr adoU ♦ gyomorrontás elleni szert... j Gyógyszerész... ; — Óh, igen, persze. — Szászt visszarakta az üveget.----Egy t r égi dologról akartam öntőit érdeklődni... s remélem ... t — Dániel, én már millió- szőr megmondtam, nem va­gyok hajlandó, maga pedig állandóan ... —A bárónő hol tegezte, hol magázta unokája férjét. — Mit akar folytonosan azzal a múlttal... Különbén is már mindent, amit tud­tam, elmeséltem. A heverő szélére ült, lábát takaróba csavarta, és gyana­kodva pillogott unokavejére. Szász rágyújtott, aztán elő­vette az egyik iratot. — Rajniss Ferencék estélyé­ről lenne szó. ön részt vett ezen. — Én?... Te megőrültél... — kiáltotta a bárónő. — Min­dig is undorodtam attól a kö­zönséges alaktól. A bárónő vad szidalmakkal illette a nyilas képviselőt, s közben Szász lehangolta)! ál­lapította meg: le fogja tagad­ni a részvételét, idegrohamot kap ... Közben persze nagyon is helyén van a feje és a szí­ve. \ *» — Előfordulhatott — töp-1 rengett Szász —, hogy tényleg | nem hívták meg az estélyre? | Lehetetlen. Valami cselt kéne | vetni, buktatót ásni neki, hogy f elszólja magát. De mivel le- j hetne erre kényszeríteni? | ♦ (Folytatjuk.) Bonyodalmak egy újságos pavilon körül Naponta tízezer levél a siófoki postán A forgalom minden eddigit meghalad, Arany József, a siófoki postahivatal vezetője mégsem panaszkodik. Július­ra, augusztusra harminc kise­gítőt alkalmaznak, így több mint száz a siófoki postások létszáma. Hogy mennyire szükség volt a segítségre, azt a kimutatások bizonyítják. A főpénztár forgalma tavaly júliusban 158 millió, az idén pedig 181 millió volt. Ezt a rengeteg pénzt nem a megszo­rult hozzátartozóknak küldték az otthon maradottak, a 181 millió túlnyomó többségét a vállalatok adták föl. Csupán összehasonlításul: márciusban a pénz forgalma alig haladta meg a hetven- milliót. Igen nagy segítséget jelent hogy Siófokot és körzetét is bekapcsolták a távtárcsázó há­lózatba, bár a kézi kapcsoló» sokra esténként még így is szükség van. Nőtt a távbeszélődíj-bevétel is. Maradjunk a júniusi ösz- szehasonlításnál; tavaly ilyen­kor hatszázezret, az idén pe­dig nyolcszázezret fizettek be a telefonbeszélgetésekért. Naponta mintegy tízezer le­vél érkezik Siófokra, a fió­kokba 4500 kerül, a többit a kézbesítők hordják szét. Ugyancsak naponta körülbe­lül 200 táviratot, 100—150 ex- presszlevelet és ennél valami­vel kevesebb expressz-aján­lott küldeményt kézbesítenek. A hivatalvezető örömmel újságolta, hogy lassan meg­szűnnek a munkaerőgondjaik, a jelentkezők közül válogatni is tudnak. A teljes létszám­nak is köszönhető, hogy e nyá­ron még egyetlen körzetben sem okozott gondot a kézbe­sítés. A gyakori borongós időjá­rás öt egyetemista újságárus napjait is megkeseríti. Az esőben nyakukon marad a rengeteg hírlap. Ha már az újságárusításnál tartunk: a posta két pavilon felállítás." kért engedélyt. Az egyik m működik is a vasútállomáso: a másikkal azonban egyelője nem tudjak, hogy mit kezdje­nek. A Mártírok útjának üzlet­sorai elé akarták helyezni. A rendőrségnek nem is volt el­lene kifogása, de a tanács — azzal, hogy a pavilon rontja a városképet — nem engedte felállítani. Egészen pontosa nem tudni, milyen esztéti! szempontok vezették az illc" keseket, de furcsának ta’ juk, hogy a szörpárusító au' mata, meg a főttkukorica-á: ellen senkinek egy szava sinc. Arról nem is beszélve, hogy ez az üzletsor sem tartozik Siófok mutogatni való neve­zetességei közé... F. D.

Next

/
Thumbnails
Contents