Somogyi Néplap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-09 / 186. szám
Nagyatádi kezdeményezés Brigádok gyerekei Műkedvelő együttesek között — Én kérem azt a szem- üreget — lépett elém egy négy-öt éves, piros masnis kislány. Már volt a kezében egy napvédő. így gyűjtögette — hadd ne mondjam a nevét — a kislány a környezetéből azokat a személyes használati tárgyakat, amelyek a barátko- zás, a kapcsolatteremtés »szerei« lehetnek. Nem, nem nélkülöznek ezek a gyerekek ilyesmit, mást mondott nekem ez a halk kérés: szeretetre, símogatásra, igazi személyi kapcsolatra vágynak. Nevelőszülőknél levő állami gondozott kiskorúak gyűrűjében ültem, meghívottként azon az ünnepélyes brigádértekezleten, amelyen tegnap a Nagyatádi Konzervgyár, az Újpesti Cérnagyár és az Óra- és Ékszeripari Vállalat Nagyatádi Telepe, valamint a Pécsi Kesztyűgyár Nagyatádi Üzemének szocialista brigádja húsz kiskorú patronálását vállalták. Tizenhárom szocialista brigád kötött ugyanis együttműködési szerződést a Kaposvári Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójával, s azt már talán mondani sem kell, a gyerekek érdekében. Első ízben kerül sor arra, hogy szocialista brigádok nevelőszülőknél levő kiskorúak további támogatását vállalták. Öröm volt hallani azt is, amit Kaurics János, a konzervgyár szb-titkára mondott: — A kezdeményezés a szocialista brigádok tagjaitól érkezett, s visszhangra talált a Kaposvári Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben és a nevelőszülők körében is. Dr. Orbán István, a Kaposvári Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója mondott köszönetét a gyerekek nevében a szocialista brigádoknak. Még az szb-irodában hallottam a konzervgyár szakszervezeti titkárától, hogy a napokban vásárolt új autóbusz- szal balatoni kirándulásra viszik a húsz gyereket egyik szombat délután. S a brigádtagok az ünnepélyes értekezleten máris érdeklődtek, hogy milyen úton-módon lehetnek a kiskorúak segítségére. Meghívhatják-e őket a nevelőszülőktől karácsonyra, egyéb alkalmakra. Megannyi nemes emberi érzés, fontos társadalmi tennivaló fogalmazódott meg a részvevőkben. A tizenhárom szocialista brigád életében is új színt jelent a vállalt kötelezettség. Már a következő brigádülésen például a termelési témák mellett pedagógiai előadások is szerepelnek, aminek feltétlenül hasznát veszik a brigádtagok a gyermeknevelésben. Pedagógusok adnak majd tanácsot, hogyan támogassák helyesen a rájuk bízott gyerekeket, akik közül például heten már pályaválasztás előtt állnak. Nyilván nagy szerepe lehet a brigádnak abban is, hogy ezek a gyerekek a családi otthon melege mellett megismerkedjenek a hétköznapi munkásélettel, a gyárban folyó munkával. S hátha megkedveli közülük valaki a konzervipari vagy a kesztyűs szakmát is. Az ünnepélyes brigádértekezlet után a nevelőszülők s az állami gondozott kiskorúak a konzervgyár munkásainak meghívására megtekintették a gyárat. A brigádok gyerekei. Űj fogalom ez a szocialista társadalomban is. Ha jellemezni akarnánk, csak annyit mondhatnánk: a közösség összefogása egy magára hagyott kisgyerekért. Fogják a kezét, hogy el ne vesszen. Korányi Barna Vitéz János leveleskönyve A MAGYAR humanizmus kezdeteivel, az első hazai humanistákkal foglalkozó egyik, tudományos igénnyel megírt műben ezt olvashatjuk: »Az első magyar, aki nemcsak műveltség, hanem irodalmi munkásság tekintetében is rászolgált a humanista címre, Vitéz János volt. Szinte megfoghatatlan, hogyan lett azzá, ami lett, hiszen számba vehető irodalmi előzmények hazai környezetben szinte alig készítették elő a talajt számára...« Fél évezrede, 1472. augusztus 9-én halt meg Vitéz János, a humanista nagyváradi püspök, Mátyás király kancellárja, akinek élete a humanista gondolatok elterjesztésének, megvédésének jegyében, zajlott le. Fiatal korában Vitéz János a hozzá hasonló kancelláriu- sok mindennapi életét élte. 1443-tól Luxemburgi Zsig- mond császár, ezt követően Habsburg Albert király udvarában dolgozott. Életének ez az időszaka meghatározó volt későbbi munkásságára, humanista szemléletének kialakulására. Amikor 1445-től mint nagyváradi püspök Hunyadi Jánost szolgálta, már nemcsak szemlélője, hanem püspöki udvara élén egyik legjelentősebb terjesztője is lett a reneszánsz életszemléletnek. S nagyon sok — később híressé lett — diákot (köztük Janus Pannoniust is) ő küldött itáliai egyetemekre. Vitéz János híres, humanista voltát bizonyító leveleit Ivanich Pál, a kortárs váradi kanonok gyűjtötte össze, látta el elő- és utószóval, sőt Vitéz írásait jegyzetekkel is kísérte, s ezzel a XVI. század közepén megalapozta a magyar klasszika-filológiát. (Ivanich Pál humanista tudós volt. 1445-től működött Váradon, mint Vitéz János udvari papja, s nevét elsősorban a ránk maradt Vitéz-leveles- könyv szerkesztése tette ismertté. A leveleskönyvet — persze — nem lehet Vitéz János irodalmi tehetsége bizonyítékaként elfogadni. A kor szokásához híven — és a humanistákra jellemzően — azontúl, hogy új, sőt akkor forradalmi hangvételt jelentett reneszánsz életszemlélete, inkább az általa nagyon tisztelt ókori szerzőket — elsősorban Cicerót, Pliniust és Senecát — követte, s vette át az ő jellegzetes levelezési stílusukat. A leveleskönyv egyébként igen korán, az 1440-es években keletkezett. Lényegében Fejlődik az iskolaorvosi hálózat A különböző oktatási intézményekben végzett egészség- ügyi felvilágosító munka tapasztalatait értékelte a pedagógusok szakszervezete. Egyebek között megállapította, hogy az iskolaorvosok — akik ma már a legtöbb helyen egyenrangú tagjai a nevelő- testületeknek — az egészséges életmódra nevelés, a betegségek megelőzése érdekében számtalan orvosi előadást szerveztek a múlt tanévben is; konzultáltak a különféle idült betegségben — például szív- és érrendszeri, emésztő-, mozgás- és légzőszervi megbetegedésben — szenvedő gyermekek szüleivel, pedagógusaival, hogy megkönnyítsék az utógondozással összefüggő — gyakran a családi környezet helytelen egészségügyi szemléletéből fakadó — szorongás feloldását. Az egészségügyi felvilágosítás egyik legnehezebb területe a gyermekkori alkoholfogyasztás elleni küzdelem. Ma még sok családban előfordul, hogy a gyermekeket is bevonják a különböző dinom-dánomoRkal összekapcsolt ivászatba. A legutóbbi összegezés szerint az országban 11 200 olyan kiskorút tartanak számon, akik az alkohol miatt veszélyeztetett környezetben élnek Nagy többségük — 7171 gyermek — viszonylag kis településeken él; a fővárosban 2085, a városokban 1964 az ilyen gyerekek száma. Megszívlelendő az a gyakorlat, hogy több nagyvárosban — például Miskolcon és Szombathelyen — ifjúsági őrjáratokat szerveznek, amelyek rendszeresen fölkeresik az esti szórakozóhelyeket és a 18 éven aluli fiatalokat eltanácsolják! Az iskolaegészségüggyel szorosan függ össze a tanulók iskolai orvosi ellátása, felügyelete. A tervek szerint 1975-ig megkétszerezik az iskolaorvosok számát a középiskolákban. Javítják a szakmunkástanulók orvosi ellátását is. A körzeti és az iskolaorvosoknak egyaránt nagy segítséget jelent majd, hogy ősztől kezdve a körzeti gyermekgyógyászoktól megkapják az általános iskolát végzett tanulók valamennyi egészségügyi adatát feltüntető orvosi zárójelentést. az első olyan mű Magyarországon, amely magán viseli a humanisták levelezésére (az írásba foglalt gondolatközlésre) jellemző minden stílusjegyet. Így többek között a szerzőre szinte kötelező és egy kissé erőltetettnek látszó szerénységet is. Ezért írhatta Ivanich Pál 1451. április 24-én kelt — Pál főespereshez írt és Vitéz János episztoláriumát érintő — levelében: »Legvégül még arra hívom föl figyelmedet, hogy amidőn e kötet címlapjára oda akartam cirkalmazni szerzője szokásos címeit, ő azonnal leintett, hogy ilyesmivel ne legyen gondom., mert — mint Szent Szeverus tanítja — elég, ha e könyvecske a tárgyáról beszél, de szerzőjéről nem szól. Minden jót!« AUGUSZTUS 9-EN az önállóvá váló mngyar kultúra és műveltség y egyik jelentős személyisége hunyta le a szemét. Mészáros Attila Az ember azt hinné, hogy a műkedvelő művészeti együttesek csak színpadot n,, - „ .a- nak élményt. Nem így van. Igaz, a nézőtér izgalmas varázsa semmivel sem pótolha- , tó, de más élmény várja a látogatót a próbán, az együttessel folytatott őszinte beszélgetések alkalmával. S ott a produkció mögé is tekinthet az érdeklődő, s tisztábban látja a műsorok, a lelkesedés mozgató rugóitA közelmúltban több együttes munkáját figyeltem. Nagy a készülődés a Páva-körök között, hiszen az augusztusi országos bemutatóra a legtöbb együttes Somogyból érkezik. Énekelni szépen tudnak, csupán a szervezésben sok a gond még; általánosíható tapasztalat ez Somogybán. S nem árt végiggondolni, mert sok mindenről árulkodik. Azt mutatja, hogy senki számára nincs bérelt hely az élmezőnyben, fiatal, goyrsan »beérett« műkedvelő nűvészeti csoportokkal képviseltetheti magát Somogy az országos rendezvényen. S ha már itt tartunk, feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy nagyon szívesen végignéznénk egy Páva-bemutatót a megyében is — még uborkaszezonban is, vagy inkább: annak ellenére. (A tavaszi művészeti szemlét ugyanis meghatározta a Ki mit tud ■..) S ne csak az együttesekről, hanem a támogatókról is szóljunk. Sokáig szinte hiába kutattuk a megyében annak nyomait, hogy a termelőszövetkezetek is kivennék részüket a műkedvelő művészeti mozgalom patron álásából. Az »össz- megyei« képpel e téren még most sem lehetünk teljesen elégedettek, de néhány jó példáról. követhető és követendő útról beszámolhatunk■ Induljunk csak el a Kanos mentén a megyehatártól! Kaoosoula. Attala — a termelőszövetkezet támogatia a k'ubot (Attalában maBa az e’nök az egyik’ első énekese a kórusnak). A nagyberki tsz a kercseligeti asszonykórus és a ci- terazenekar támogatója. Göl- lében különösen szép segítségnyújtásról hallotunk. A községi vezetők közül nagyon sokan ott énekelnek a kórusban; a termelőszövetkezet pedig énekes kedvű tagjai számára, ha szerenelni utaznak, munkaegységet biztosít. Érdekes törekvéseket figyelhetünk meg több helyütt is, az úgynevezett összetett műkedvelő művészeti mozgalom ápolására. Vegyük példaképpen a kisbárapáti együttest. Műsorukban helyet kap a népdal, a népköltészet és a néptánc. Komplex módon, sikerrel adják vissza a folklór gazdagságát, a falusi esték hangulatát. Hiszen köztudomású: a dal mellett eredetileg is helyet kapott a tréfa és a tánc- Egységesítették tehát az ágazatokat, és a jeles napok szokásait ennek megfelelően támasztották fel. Különösen értékes és szép tapasztalatokat j'egyezhettünk fel Mesztegnyőn, a Berzsenyi táncegyüttes köbében, ök maguk gyűjtenek és ők a feldolgozók is. Nemcsak előadják a helybeli folklór táncanyagát, hanem teljességében megismerik a népi élet, népi művészet múltját is. Egyszóval honismereti munkát is végeznek. (És mégis van bőven lehetőségük a kitekintésre: jó kapcsolatban állanak például a görög Beloiannisz együttessel.) Nem hiszem, hogy szerénykedésből mondta volna a táncegyüttes vezetője, hanem nagyon őszintén, hogy számukra a legszebb feladat az otthoni fellépés. Persze ez korántsem elégséges, egyetlen együttesnek sem. A műkedvelő mozgalmat a más-más közegben való szereplés élteti. No, igen, a szerepeltetés. De miből? — teszik fel a kérdést a népművelők. S a kérdés jogos- Ehhez bizony további segítség szükséges — a fenntartók részéről is, és a megyei keretekből is. Tröszt Tibor Művésztelep Esztergomban Az Iparművészeti Főiskola első éves növendékei részére művésztelepet rendeztek Esztergomban. Litkei Józsefnek, a főiskola tanárának vezetésével 40 hallgató ipari formatervező, grafikus és ötvö3 ismerkedett meg a műemlékekben gazdag várossal, a múzeumokkal, hogy anyagot, motívumokat gyűjtsön munkájához. Képünkön: A növendékek a régi városrész házait rajzolják. Egyedül az új lakásban Ez üfZ első nap, hogy teljesen egyedül maradt az új lakásban. Tegnap még a veje is itthon kopácsolt, rámolga- tott. De letelt a szabadsága, amit a költözködésre, berendezkedésre tartogatott, és ma reggel ö is elköszönt. — Mama, ne csináljon semmit! — mondta neki az előszobában, ahol ott tipró- dott fekete, api•-pöttyös mat- laszé pongyolájában, amíg be nem tették maguk mögött az ajtót. — Persze — szólt ki konyhából a lánya. — Csak pihenjen! Ráfér. Igazán éppen eleget dolgozott egész életében... Vannak ott könyvek, újságok, olvashat, de ha kedve tartja, kézimunkázhat is. A konyhában nem kell csinálni semmit. Ott a reggelije, a csészét tegye a mosogatóba ... — Jó, jó ... Csak el ne késsetek a munkából — válaszolt színtelen hangon az öregasszony. A veje visszaszólt az ajtóból: — Miklóska két óra felé hozza az ebédet. Csak legyen türelemmel! — Jól van, fiam. Amikor ue.z -e,c az ajtót, visszament a szobájába. Leült a vetetten heveröre, és arra gondolt, hányszor vágyott erre a kötöttség nélküli pihenésre. Hogy semmi ne sürgesse a fölkelésben: sem a tehén, sem a disznók, vagy később már csak a tyúkok. Meg a reggelikészítés ... Az utóbbi években nehezen ébredt, fájós dereka marasztalja volna az ágyban, de még vasárnap sem lehetett tóvá aludni az állatok meg a ház körüli munkák miatt. Egy évtizede még a fejőshez kellett hajnalban kelni. Aztán könnyebb lett, mert amikor meghalt a férje és a közeli nagyközségben lakó lányához költözött, kertes családi házba, csak disznót hizlalt. De a veje ezt sem tűrte sokáig. Néhány éve aztán már csak a tyúkok maradtak — egyszer ugyan pulykákkal is megpróbálkozott —, meg a kert. Azt gondozta, meg vezette a háztartást. Reggelit, ebédet készített a négytagú családnak. Csak ebéd után pihent le egy fél órácskára, vagy még akkor is csak ülve bóbiskolt néhány percet. Amikor meghallotta, hogy veje a városban helyezkedik el, napokig nem szólt semmit. Csak a szomszédasszonynak panaszkodott, hogy ő ezt nem bírja ki, a legszívesebben elemésztené magát. Hogy őrá semmi szükség ne legyen, csak eltartsák, mint egy tehetetlen beteget, pedig tudna még dolgozni, ha fáj is a dereka. De mit kezd majd a városi kőrengetegben? — Űriasszony lesz, Kovács néni — tréfálkoztak vele az ismerősök. — Főzni sem kell, csak leül majd a készhez ... Örüljön, hogy ilyen jó dolga lesz! Hisz éppen ezt nem tudja majd elviselni. Hogy vendéglőből hozzák az ebédjét, tíz forintért naponta. Mondta a lányának: hagyják csak őt, majd kotyvaszt magának valami egyszerű, filléres ételt, és legalább elmegy vele á délelőtt. — Azt hiszi, édesanyám, hogy otthon van? — replikázott a lánya. — Hogy kimegy a kertbe, szed egy kis spenótot, sóskát, cukorborsót, miegymást, aztán kész. Itt mindent úgy kell megvásárolni, az utolsó szál zöldséget is. Nekem pedig nincs ahhoz energiám, hogy naponta gondolkodjam a beszerzésen és cipeljem a nyersanyagot fél város hosszat. Elég a gondom a hivatalban. — De a pénz... — próbált közbe szólni az anyja. —» Azt csak bízza ránk! Magát kötelességünk eltartani, meg is tesz- szük, tisztességgel ellátjuk, meleget, tiszta ruhát biztosítunk. Sajnos, kertet meg tyúkólat nem tudok idevarázsolni a bérház tövébe, hogy egész nap babirkálhasson ... Nem vitatkozott tovább. Hogyan is tudná meggyőzni a lányát arról, hogy milyen értéke volt ennek a »babirká- lásnak«; a kertben termett krumplinak, zöldségnek, málnának, epernek. A csirkéknek, az éven át volt tojásnak. Ha azt mind a piacra vitte volna, mint valaha. Pedig a régi kertjük sem volt nagyobb. Annak a hasznából segítette a lányát még főiskolás korában is. De hát ő ezzel nemigen törődött. Tudomásul vette, hogy rendesen járatta, küldözgette utána a csomagokat, tisztességgel ellátta, amikor férjhez ment, és még az unokáknak is tudott venni játékokat, apró ruhadarabokat. Szokatlan a csend. Azt hitte, a városban mindenütt zaj van. De ez eldugott hely, út nem vezet keresztül, csak távolról hallatszik ide valami egybemosódott, lüktető morgás. — A reggeli. Meg kellene enni — jut eszébe. Kimegy a konyhába. Egy tálcán csésze, benne a tea. Mellette vajas kenyér. A régi lakásban reggelire üres kenyeret tördelt a teába, amibe még citromot is csak ritkán cseppentett. A száraz darabokat szedte elő a szekrényből, hogy azok se vesszenek kárba. De a lánya azt mondta, ezután egyen azt, amit a többiek, és majd ő elkészíti, nem kell felkelni, hogy egymást kerülgessék a szűk konyhában. A tea langyos volt. A vajas kenyérnek furcsa ízét érezte. Persze, ha jól meggondolja, soha nem evett vajas kenyeret. Hetvenegy éve alatt egyszer sem. Nem is Ízlett. Lassan forgatta szájában a falatokat. Az utolsó darabkát alig tudta lenyelni. Majd megmondja a lányának, hogy kisebb szeletet készítsen, és kevesebb vajat kenjen rá. A poharat betette a mosogatóba. A morzsákat a markába söpörte, és a szemetes vödörbe dobta. Szép az idő. Az éjjel csendes eső esett, jól lehetne gyomlálnii Visszament a szobájába. Három és félszer két méteres helyiség. Heverő, éjjeliszekrény, asztalka, szék, beépített szekrény. A falon regi családi fényképek, amelyeket a fiatalok már nem tesznek ki a szobájukba. Azt mondják, nem divatos. Csak a festmények. Elrakta az ágyneműjét. Háromnegyed kilenc. Mikor lesz még két óra? Aztán este? Paál László
